Nana, a Vegasztrománia blog írója az aktuális VKF! témájának a húsmentes ételeket, mellé pedig egy történetet választott, ki, miért, hogyan, hányszor vált vegává, akár egy rövid időre is.

Nos, én nem vagyok vega, nehéz lenne letagadnom. Olyan családban nőttem fel, ahol minden nap, szinte minden étkezésre hús készült valamilyen formában, és én ezzel az ellátással teljesen meg is voltam elégedve. Bár városban éltünk, nagymamám még tanyán nőtt fel, a gazdálkodástól sosem tudott elszakadni, így mi neveltük az állatokat, a húsuk pedig gyakran került az asztalra. Szerettem én  a zöldségeket, gyümölcsöket, de csak köretnek. Ez eddig nem egy vega történet.

Aztán ahogy felnőttem, választott szakmám miatt egyre többet foglalkoztam az egészséges táplálkozással, annak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, és amit tanultam, igyekeztem a konyhában is hasznosítani. Majd megismerkedtem a férjemmel, aki azon túl, hogy imádja a zöldségeket, veleszületett anyagcsere betegséggel is rendelkezik, amit a gyógyszeres kezelés mellett diétával is igyekszünk karbantartani. Mellette a főzés még inkább más irányt vett. Ezután már nem volt mindennapos nálunk a hús, a zsírosabb ételek is elmaradtak, még tudatosabban kezdtem főzni, egyre több zöldséget, gabonát, gyümölcsöt használtam. A húsról lemondani persze nem tudtunk, nem is akartunk teljesen, inkább azt az utat választottuk, hogy hetente 3-4 alkalommal készül csak belőle étel, és igyekszünk mindig jó minőségű, megfelelő körülmények között tartott állatok húsát felhasználni. A házi disznótorok továbbra is megmaradtak, mi töltjük, füstöljük a kolbászt, újabban már a bárányt is mi vágjuk, de a hét nagyobbik részében bizony húsmentes étel kerül az asztalra. Cserébe a kisfiam imádja a zöldségeket, a főzelékek a kedvencei, csak igazán jó minőségű húsból hajlandó enni, a férjem vizsgálati eredményei pedig jó ideje már a kívánt tartományokban mozognak.

Ez a történet. Most pedig az étel. Szerintem zöldségekből főzni nagyon izgalmas dolog. Rengeteg íz van bennük, bátran kombinálhatóak egymással, fűszerekkel, tejtermékekkel. Ez az étel például most a kisfiam egyik kedvenc alapanyagából készült, karfiolból, amit kókusztejjel, fűszerekkel és kesudióval gazdagítottam. Nagyon finom, egyszerűen elkészül, és egyáltalán nem volt hiányérzetünk a vacsora után.

• kókusztejes karfiol kesudióval
• 1 fej karfiol (tisztítva 50 dkg)
• 10 dkg vöröshagyma
• 200 ml kókusztej (100%)
• 2,5 dl zöldség alaplé*
• 10 dkg kesudió (pirított, sózott)
• 2 púpos tk garam masala fűszerkeverék**
• 2 ek olívaolaj

Egy magas falú, szélesebb edényben az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a garam masalat és átpirítom. Hozzáadom az apró rózsákra szedett karfiolt, majd felöntöm a zöldséglével és fedő alatt roppanósra párolom.

Leveszem a fedőt, nagy láng fölött beforralom a zöldséglét a karfiol alatt, hozzákeverem a kesudiót, felöntöm a kókusztejjel, összeforralom.

Párol jázminrizzsel tálalom, és ha akad otthon friss korianderzöld, kerülhet az is a tetejére, de anélkül is finom.

Aztán egy leves, bár itt kicsit könnyebb a dolog , hiszen a zöldségekből készülő levesek nem mennek ritkaságszámba a húsevő családok asztalán sem. Csicseriborsó és burgonya az alap, ezektől lesz krémes, gazdag textúrájú a leves, a fűszerek pedig itt is karakteressé teszik a végeredményt.

• csicseriborós krémleves joghurttal
• 20 dkg csicseriborsó
• 1 liter zöldség alaplé*
• 2 kis szem burgonya (20 dkg)
• 1 fej hagyma (10 dkg)
• 1 ek koriander
• 1 ek római kömény
• 4 cm gyömbérgyökér (vagy 1 tk szárított, őrölt)
• 2 dl zsíros joghurt (ha van görög, ha nincs 1/3-2/3 arányban tejföl és natúr joghurt keveréke)

A csicseriborsót előző nap átmosom, beáztatom, másnap átöblítem és a zöldség alaplében megfőzöm. Közben a keletkező habot leszedem. Leszűröm, és a főzőlevet is félreteszem.

A hagymát felkockázom, a koriandert, római köményt mozsárban porrá őrölöm, majd az olívaolajon megpirítom a fűszereket. Ha illatozni kezdenek, hozzáadom a hagymát, és üvegesre sütöm. Felöntöm a csicseriborsó főzőlevével, és még annyi vízzel, hogy az összes folyadék 1 liternyi legyen. Hozzáadom a megpuhult csicseriborsót, a felkockázott krumplit, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Végül botmixerrel pürésítem a levest és hozzákeverem a joghurtot is.

A tetejére kerülhet finomra aprított korianderzöld vagy petrezselyemzöld is, de anélkül is finom.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

**A garam masala készen beszerezhető fűszerkeverék, keleti fűszerboltok általában tartják, de házilag is elkészíthető az ezen a linken található recept alapján. Én egy kicsit változtattam az arányokon, ha nem jutok el a kedvenc fűszerboltomba, így készítem:

• 30 zöld kardamom tok
• 5 fekete kardamom tok
• 15 szegfűszeg
• 4 db szerecsendió (lereszelve)
• 4 db fahéjrúd (porrá őrölve)(nagyjából 4 púpos tk őrölt)
• 4 ek római kömény (az eredeti receptben 5 ek)
• 4 ek koriandermag(az eredeti receptben 2 ek)
• 1 ek édesköménymag
• 1 ek fekete bors(az eredeti receptben 1 tk)
• 1 ek szárított, őrölt gyömbér (az eredeti receptben nem szerepel)
• 1 tk lepkeszegmag(az eredeti receptben 1/2 tk)

A hozzávalókat száraz serpenyőben, kis láng fölött enyhén megpirítjuk amíg illatozni kezdenek, majd lehúzzuk a tűzről, kihűtjük és porrá őröljük. Elektromos kávédarálóval, kis adagokban a legegyszerűbb.

Sok garam masala keverék recept tartalmaz babérlevelet is, szintén porrá őrölve, szárazon pirítva, és szárított, őrölt gyömbért is, ezt is lehet hozzá adni ízlés szerint.

Bár egy nagyon egyszerű, könnyen elkészíthető egytálételről van szó, mégis ez lett az abszolút kedvencünk mostanában. Alig fél óra alatt összekészíthető, és az sem hátrány, hogy tetemes mennyiségű zöldséget és húst lehet a kesudió mögé bújtatva a gyerekbe juttatni vele.

• 4 főre
• 2 csirkecomb és két egész csontos csirkemell
• 60 dkg sárgarépa
• 20 dkg csicseriborsó
• 15 dkg pirított, sózott kesudió
• 2 dl tejszín
• 10 dkg vöröshagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 ek római kömény
• 3 ek vaj
• 3 ek olívaolaj
• petrezselyemzöld

A csicseriborsót előző nap beáztatom, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzöm. Ha konzervből készül, akkor 40 dkg főtt csicseriborsónak felel meg ez a mennyiség.

A csirkét szétbontom, a combokat alsó és felső combokra, a mellét hosszában, a szegycsont mentén elfelezem. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén, a répát megtisztítom, karikákra vágom.

Az olívaolajat és vajat felhevítem, majd nagy láng felett, két részletben körbesütöm rajta a húst, ha aranyszínű, kiszedem az edényből. A visszamaradt zsiradékon megpirítom a mozsárban porrá tört római köményt, majd üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a répát, fokhagymát, visszaszedem bele a húst és ráöntöm az alatta felgyűlt húslevet is, majd fedő alatt, kis láng felett puhára párolom a csirkét. Ha szükséges, kevés vizet is alá lehet önteni.

Ha a hús puha, hozzáadom a tejszínt, fedő nélkül nagy láng felett beforralom,  amíg sűrű szósz nem lesz a hús alatt, majd hozzákeverem a leszűrt csicseriborsót és a kesudiót is. Összeforralom, majd finomra aprított petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Nagyon finom kence, majdnem hummusz, de azért mégsem. Az enyhe narancsos ízével pedig kifejezetten tavaszvárónak tűnik a számomra. Remek szendvicsekbe is, de most egy kis keleti hangulatba illesztve lepénykenyérrel ettük, ami házilag készült hozzá, a Casa Moro receptje alapján. Leszámítva azt az apró változtatást, hogy a liszt egy részét én most rozslisztre cseréltem benne. De készülhet tisztán réteslisztből is az eredeti recept szerint. Vaaaaagy, meg is lehet venni készen. A debreceni Péterfia utcán lévő fűszeresnél ugyanis nagyon jó minőségű, friss pitát és tortillát árulnak, ez utóbbit teljes kiőrlésű lisztből készítve is. Én teljesen rászoktam, illetve rászoknék, mert egy a szépséghibája csak, hogy egyre ritkábban jutok el Debrecenbe. Szóval magad uram. De nem panaszkodom, mert viszonylag egyszerűen és hamar megvan, finom, és így utána még büszke is lehetek egy kicsit magamra, hogy lám, mikre nem vagyok én képes a családomért.

• 20 dkg csicseriborsó
• 1 narancs
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 1 kis fej hagyma (4 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagyobb ág kakukkfű
• 1 ek koriandermag
• 1 tk római kömény
• késhegynyi őrölt fahéj
• 2+1 ek olívaolaj
• 3 ek natúr joghurt*

A csicseriborsót átmosom, beáztatom úgy 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm. A hagymát nagyjából felaprítom, a fokhagymát szintén, a fűszereket kevés sóval mozsárban porrá őrlöm. Evőkanálnyi olívaolajon a száraz fűszereket rövid ideig pirítom az egészben hagyott ág kakukkfűvel együtt, majd hozzáadom a hagymát, üvegesedésig sütöm, végül pár másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Lehúzom a tűzről, kidobom a kakukkfüvet, hozzáreszelem a narancs héját, belefacsarom a levét. Hozzáadom a csicseriborsót, a maradék olívaolajat és a joghurtot, botmixerrel pürésítem. Utánaízesítem sóval, ha szükséges, hozzákeverem az apróra vágott aszalt paradicsomot,  ha pedig nem elég krémes, mehet hozzá még egy kevés joghurt is.

*a legjobb a krémes török joghurt. Ha ez nincs, helyettesíthető 1/3 tejföl-2/3 natúr joghurt keverékével.

• 30 dkg rétesliszt
• 15 dkg rozsliszt (fehér)
• 3 dl víz
• 1 kk szárított élesztő
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk só

Az élesztőt feloldom a vízben, majd a többi hozzávalóval összedolgozom, kidagasztom. Elég lágy lesz a tészta, de nem kell megijedni, ennek ilyennek kell lennie. Addig kell dagasztani, amíg szépen összeáll, már nem ragad és könnyen elválik a kéztől dagasztás közben. Konyharuhával lefedve a kelesztőtálat mehet félre egy órára pihenni.

A tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán 12 részre osztom, és minden adagot nagyon vékonyra (2-3 mm) kinyújtok. A lisztezéssel tényleg bőkezűen kell bánni, erre a recept is külön felhívja a figyelmet, folyamatosan szórni kell a deszkára, a tésztára, a nyújtófára, de így tényleg könnyű lesz a tésztával dolgozni. A nyújtásnál még arra érdemes figyelni, hogy ne gyűrődjön be a tészta, ne hajtogassuk, inkább legyen egy kicsit amorf az alakja, mint réteges maga a kenyér.

Az elkészült lepényeket egyenként (vagy párosával) sütőpapírra fektetjük, majd a sütőben maximális hőfokon (ez nálam 240°C) alsó-felső sütésnél (villanysütő) 8-10 percig sütjük, amíg aranybarna foltos nem lesz. Lehet sütőlemezen is sütni, én inkább a papírral együtt a rácsra ügyeskedtem a lepényeket, így nem fülledt be az alja és még ropogósabb lett.

Tehát.

Egyfelől főztem nyulat a héten ezerrel, sokszor, mert finom (meg azért is, mert a GasztRabbit blog és a Tetrabbit Kft bloggerversenyt indított és felhívtak rá szépen), és aztán az ilyesmiből mindenki kér, de kép meg poszt az csak most van, mert ahhoz kell sok minden, többek között idő, fény, meg áram is. Igen, áram. Mert az elmúlt napokban, az e-on tervezett üzemszünetet tart, és ez még így lesz a jövő héten is, ami abból áll, hogy ők eltervezték, hogy télen, fagyban fognak villanyoszlopokat cserélni a mi kis falunkban, és naponta 8 órára áram nélkül hagynak mindenkit. Szerencsére minden kütyühöz (úgy mint gázkazán, amiből jön a fűtés és a meleg víz, villanysütő és egyéb apróságok, mint pl hűtő, villany…) áram kell, így a közel 16°C átlaghőmérsékletű lakásunkban a sötétben és a néma csendben igen vígan voltunk Ponttyal egy ideig, majd inkább megléptünk Kisvárdára. Itt egyébként szintén elromlott a fűtés, de nem folytatom, mert az még panaszkodásnak hangzana, és nem tartozna szervesen a nyúlhoz.

Nyúl. Meglepően könnyű elkészíteni, bevallom én ezzel most szemebsültem, mert a házaknál kapható 3-4 kilós edzett állatok túl az életük delén igen lassan főnek, míg az ifjú Tetrabbitos állatokról ez nem mondható el. Viszonylag rövid időn belül (az elkészítéstől függően) iszonyú finom dolgokat lehet belőlük művelni, szóval mindenkit csak biztatni tudnék a Tetrabbitos nyuszik lelkes fogyasztására. Minket meggyőztek mindenesetre.

Ez egyébként egy egyszerűen elkészíthető, finom egytálétel (nagyon finom), amihez leginkább a lepénykenyér passzol, bár önállóan is élvezetes tud lenni. Az olajbogyó megosztotta a társaságot, a fiatalság a magozott változatot preferálta (volna), az idősebbek viszont feláldozták az esztétikus fogyaszthatóságot az íz oltárán, és inkább karakteresebb ízű, maggal együtt főzött változatra voksoltak. De ez ízlés dolga.

Az alaplé hozzá esetemben nyúlból volt, mert sikerült a héten annyi nyesedéket és csontos alkatrészt felhalmoznom, hogy ezt is megtehettem, de ezt lehet helyettesíteni csirkével is. Ennyi volt az előzetes, most a recept.

• 4 pecsenyenyúlcomb (hátsó comb, csontos)(kb 90 dkg)
• 20 dkg olajbogyó (nagy szemű, zöld)
• 25 dkg csicseriborsó
• 2 dl alaplé (nyúl vagy csirke)
• 2 dl száraz fehérbor (könnyű, nem túl karakteres ízű)
• 1 nagy fej fehér hagyma (~ 10-12 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• nagy csipet sáfrány
• 1 babérlevél

A csicseriborsót beáztatom előző este, majd másnap bő, enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm.

Az olajat felhevítem, hozzáadom a vajat és a combok mindkét oldalát aranyszínűre sütöm benne. Kiszedem a húst, a visszamaradt zsiradékra dobom a finomra aprított hagymát, üvegesre sütöm, majd hozzáadom a szintén finomra aprított fokhagymát, és felöntöm a borral. Hozzáadom a sáfrányt, babérlevelet, visszaszedem a combokat és visszaöntöm az alattuk összegyűlt levet is, sózom, hozzáadom az átöblített, lecsepegtetett olajbogyót, majd fedő alatt addig párolom kis láng felett, amíg a hús majdnem teljesen megpuhul.

Hozzákeverem a csicseriborsót, majd még nagyjából negyedórán át főzöm, fedő nélkül, erősebb lángon, hogy a szaft elérje a kellő (egyébként ízlés szerinti) sűrűséget, a hús pedig puha legyen.

Tálalás előtt kiemelem  a combokat, a csicseriborsót elkeverem a finomra aprított petrezselyemzölddel, és visszarakom a húst a ragu tetejére.

További nyulas receptek nálam és a GasztRabbiton.

Még mindig forróság, szóval még mindig hideg (de kiadós!) salátán élünk a hűtőből. Jó dolog ez, mert meg lehet csinálni éjszaka is, amikor kint hűvös van (és nem is azért, mert bájos, de ölbecsimpaszkodó kis majomként tapad ránk egész nap gyermekünk, ami bevallom, nagyon jó érzés tud lenni a lelkemnek, de 40°C fokban szigorúan fizikálisan nem annyira komfortos. Plusz csak éjszaka tudok főzni, miután ő elaludt). De jaj, mit is beszélek, ha konzervből készül, akkor még főzni sem kell. Szóval akkor egy jó kis hideg saláta, ami elkészül percek alatt, még egy jó pont. (nekem nincs bajom a konzervvel, csak sok helyet foglal, ezért inkább száraz csicseriborsót tartok itthon)

Kezdem elveszteni a fonalat, szóval még annyit, hogy persze, volt már nagyon hasonló csicseriborsó saláta tavaly is a blogon, ez most csak egy picit más, de mindkettő nagyon finom, különben miért is tenném fel évente egyszer ide a receptet.

Egyébként meg annyi mindent akartam írni, a melegről, Gabahnak, hogy légkondi kell kérem a konyhába, akkor majd lefagy a tarkója is az embernek főzés közben (ha eljut odáig), mert az a nagyszerű kütyü innen hűti az egész lakást (ismét csak éljen az amerikai konyha, meg az, aki kitalálta, és lehetőleg benne), és folyamatosan 19°C fokra van állítva, amitől az egész lakásban kellemes a hőmérséklet, csak én dermedek kékre a tűzhely mellett. (és igen, van légkondi, ha már csatorna és szilárd útburkolat nincs, hát nem vagyunk mi barbárok teljesen, csak a gyerek nem hord többnyire időnként ruhát és gátlások nélkül, üvöltve fut be a szökőkútba a város főterén miközben kergeti a galambokat)(nem is galambok, az a nevük hogy pipi)

Meg még arról is, hogy Férj már napok óta nem jár haza esténként, na nem a házaséletet unta meg (remélem), csak éjszakai ügyeletet biztosít egy veterán VB-n, és Ponty azóta azt hiszi, hogy félárva lett, amitől folyamatosan vigasztalan, nekem meg naponta több százszor jut eszembe nagyra becsült sebész főorvosunk mondása, miszerint a sebész felesége olyan özvegy, akinek még él a férje, és hogy ez egy ideje már a belgyógyászokra is igaz. (egyébként egy veterán VB éjszakai ügyeletében mi történhet? Hát pl az egyik orosz versenyző magával hozta a szamovárját, és éjszaka(!) teakészítés közben leforrázta magát….)

És még arról is, hogy július végén ha olcsóbb lesz a paradicsom, az nem mindig azért van ám, mert itt a szezon, hanem néha csak sikerül olcsóbban beszerezni a gagyit valami nagybaniról, és az meg mindegy, hogy az íze februárban sem volt rosszabb, és tiszta szégyen, de ez a kis magyar valóság. Még szerencse, hogy a kertemben már beérett egy kevés, és legalább ebbe a salátába elég volt.

Recept.

• 6 adag
• 50 dkg csicseriborsó
• 50 dkg paradicsom
• 40 dkg feta
• 2 fej lilahagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek római kömény
• 1 kk őrölt fahéj
• 2 ág oregánó
• 6-8 ek olívaolaj
• 2 ek fehérborecet

A csicseriborsót előző este átmossuk, beáztatjuk, majd bő vízben másnap puhára főzzük. Fél kiló száraz borsóból 1 kg főtt csicseriborsó lesz, most lemértem.

A római köményt száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, majd mozsárban porrá őröljük.

A paradicsomot gerezdekre vágjuk, a hagymát hajszálvékonyra karikázzuk, a fokhagymát a kés pengéjével meglapítjuk. Az oregánó lecsipkedett levélkéit finomra aprítjuk.

A csicseriborsó elkeverjük a paradicsommal, hagymával, fokhagymával, oregánóval, a fűszerekkel, sózzuk (nem kell sok, a feta eleve sós), meglocsoljuk az olívaolajjal, ecettel, majd rámorzsoljuk a sajtot. Alaposan összeforgatjuk, majd a hűtőben hagyjuk állni legalább néhány órán át a fogyasztás előtt.

Ismét egy kevés munkával hatalmas ovációt kiváltó fogás következik.

Bár a sütéshez a diós kecskesajt még a debreceni borfesztiválon beszerezett készletből származik (Békési kecskesajt néven fut, és a Diós tanyáról származik), kipróbáltam a sokkal könnyebben beszerezhető Merino juhsajttal is, és az sem vallott szégyent.

A paradicsom hámozás-magozástól is el lehet tekinteni, de az én hűtőm egy túlsúlyos dinnye következtében balesetet szenvedett, így a szakszerű tárolás kivitelezésének hiányában némi formai és minőségi hiba lett felfedezhető az egyébként nagyon finom  paradicsomokon. De így tényleg finomabb lett. A “hulladékot” pedig újrahasznosítottam a gazpachonál, recept nemsokára következik.

Ha előre gondolkodunk, mondjuk nem úgy mint én, akkor előző este be lehet áztatni a csicseriborsót, így a főzési idő lerövidül.

• 4-6 főre
• 50 dkg csicseriborsó,
• 1 kg paradicsom,
• 1 pici fej édes vöröshagyma (4 dkg),
• 2 gerezd fokhagyma,
• 1-2 citrom leve (0,5 dl),
• 0,5 dl olívaolaj,
• 1 babérlevél,
• 1 ek római kömény,
• 1 kis csokor friss kakukkfű,
• csili ízlés szerint
• fejenként 20 dkg kemény, sütésre alkalmas juh- vagy kecskesajt, olívaolaj

A csicseriborsót a babérlevéllel bő vízben puhára főzöm. Miután leszűrtem, még forrón a saláta öntetére öntöm, összeforgatom vele.

Az öntethez turmixgépben pürésítettem a kakukkfüvet az  olajjal, csilivel, citromlével, sóval. Hozzáadtam a hajszálvékony (tényleg!) karikákra vágott hagymát, a kés pengéjével meglapított, de egészben hagyott fokhagymát és a száraz serpenyőben megpirított, mozsárban porrá őrölt köményt is. A kömény pirítását nem ér elbliccelni, enélkül szörnyű íze van, pirítás után viszont nagyon finom. Jól összekevertem, erre szedtem a még forró csicseriborsót, így a hagyma kicsit megpárolódott és a borsó jobban magába szívta az öntetet.

Végül hozzákevertem a meghámozott, kimagozott, felkockázott paradicsomot, összeforgattam, és a hűtőbe száműztem tálalásig.

A sajtokból kb 5 dekás szeleteket vágtam, ez fél centi vastagok lettek, és nagyon forró serpenyőben annyi olívaolajban sütöttem ki, amennyi mindenhol egyenletesen beborította az edény alját kb 2 mm vastagon. Mindkét oldalán sütöttem 3-4 percig, hogy szép színt kapjon, de még ne folyjon szét. Széles spatulával fordítottam meg, majd szedtem ki, így nem esett szét a forró sajt. Én csak lecsepegtettem róla a felesleges olajat, de lehet konyhai papírtörlőre, vagy szikkadt/száraz kenyérre is szedni. Ez a rész kissé bravúros, de nem lehetetlen. A juhsajtot kicsit nehezebb volt sütni, de azért egyben maradt az is.

Összességében ez egy kiváló étel! Ha nem lenne ilyen késő, ódákat zengenék róla…