Vagy mini linzer, vagy minek is nevezzem még.
Az úgy van, hogy Martha Stewart bombáz engem nap mint nap a fantasztikus süti receptekkel (örök hála Doctor Peppernek, aki tudomásunkra hozta a süti körlevél létezését), meg olvasgatja az ember lánya a Tastespottingot is, szóval a thumbprint cookiest nem lehet kikerülni. Ami a nevét egyébként arról kapta, hogy ujjal kell kis mélyedéseket nyomkodni a sütik közepébe, és ebbe kerül a töltelék. De van ennek becsületes magyar neve is, ökörszemnek hívják, szóval ne flancoljunk, hacsak nem muszáj.
Aztán még az is van, hogy olyan elvetemült akaratos fajta vagyok, mint a nagyanyám, aki ismeri az összes alaptészta receptjét- és minden mást ezen receptekből származtat. Neki csak ne mondja meg egy receptes füzet, vagy szakácskönyv, hogy az a süti, amit ő a fejébe vett, majd mitől lesz jó. Azt ő tudja. Mind a 86 éve meggyőződésével. Nos, én tőle tanultam sütni, így a receptjeim nagyobbik része experimentális úton születik, de azért valamicskét fejlődtem is, így például én már használok mérleget.
(illusztráció:
“Nagyi, mennyi liszt kell a csörögébe? “
“Hát csak úgy, hogy jó legyen, fiam!”
“Na de mégis menyi az, amitől jó lesz,”
“Hát, úgy három kis marékkel. Az van vagy harminc deka…Látod fiam, ilyennek kell lenni a tésztának, akkor jó.”)
Ez a süti is a magyar, hagyományos 3:2:1 arányú omlós tészta receptjéből származik, némi módosítással. A liszt egy része helyett őrölt mogyoró, mandula, és kevesebb vaj, az olajos magvak zsiradéktartalmát ellensúlyozandó. A végeredmény: nagyon finom!
A kétféle ízesítés magyarázata is egyszerű: már megint nem tudtam dönteni két egyformán ínycsiklandó változat közül, így elkészült mindkettő. A projectet Férj némi riadalommal szemlélte, mivel este nyolc után vágtam neki. Főleg amikor a négy tepsi süti már a pulton hűlt, mellette pedig a fagyigép keverte a mangófagyit, akkor életem hű párja hangjában némi aggodalommal megkérdezte, hogy milyen rendezvényre készülök, és tudnia kellene e valamiről ezzel kapcsolatban. Nos, rendezvény az nem volt. De reggelre már süti is csak alig…
A vajat, lisztet, őrölt mogyorót, tojást összegyúrjuk, majd három centi átmérőjű golyókat formázunk a tésztából.
A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, egymástól tisztes távolságban, mert sütés közben egy kicsit meg fognak nőni.
Minden süti közepét benyomjuk az ujjunkkal, majd a mélyedésbe egy kis darabka csokit rakunk. (csokipasztillával egyszerűbb lett volna, akkor nem kell tördelni, de nekem olyan nincs)
200°C fokon (gázsütőben) 14 perc alatt sült ki. Ha az alja arany barna, a teteje enyhén pirult, akkor jó.
A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a sütiket, és úgy hűtöttem ki.
Fontos, hogy olyan lekvárt használjunk hozzá, ami bírja a sütést, vagyis nem pektinnel készült. Legjobb a házi, ami nem dzsemfixszel készült. Ennek hiányában más, sütésre alkalmas lekvár is megteszi. Egyébként azért sárgabarack, mert ez volt itthon, de málnalekvárral talán még finomabb lehet!
A lisztet, vajat, tojást, cukrot, mandulát összegyúrjuk, majd 3 centis gombócokat formázunk belőlük, és azokat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. Mindegyiket benyomjuk az ujjunk hegyével, és fél-fél kávéskanálnyi baracklekvárt teszünk a közepükbe.
200°C fokon 14 perc, amíg alul-felül enyhén pirult nem lesz.
Rácsra emelve hűtöm ki.
Nem, nem a Norbis update, isten őrizze tőle a babákat, hanem a tojásmentes változat updateje (milyen hülye szó ez, de a frissített változat meg nemkülönben), tojással, vajjal, de egyelőre még olajos magvak nélkül. Mivel már Ponty elmúlt egy éves.
Mivel idegenbe szakadt barátném hasonló élelmezési gondokkal küzd, mint mi, csak nála két éhes száj csipog egyszerre reggelente, így ezt a receptet is neki, illetve az ikreknek, Borkának és Bercinek ajánlom!
A keksz kifejezés persze itt is egy puha, cookies-hoz hasonló süteményt takar, ami csak enyhén édes, hogy ne rontsuk el az apróságok fogait és ízlését, és azért azt is el kell, hogy mondjam, nem csak a babák fognak belőle fogyasztani szívesen.
Az összes hozzávalót összegyúrjuk annyira, hogy lehetőleg nem maradjanak benne vajdarabkák, majd egy órára (vagy többre, ahogy sikerül) félretesszük pihenni a hűtőbe.
A masszából diónyi gombócokat formázunk, ezeket két tenyerünk között ellapítjuk, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. (azért nem fog annyira megnőni)
200°C fokon (gázsütőben) 15 perc alatt megsült. (villanysütő: 180°C fok, légekeverés, és 10 perc után érdemes már ránézni)
Lehetőleg rácsra emelve hűtjük ki.
Az én minimanóm imádja.
Sikerült néhány igazán ígéretes cookie receptet találnom, ez az egyik közülük. A sajtkrém már önmagában is komoly érzelmeket váltott ki belőlem, de a süti legalább ennyire finom. Nem az a ropogós cookies, inkább puha a tésztája, és nem is lehet hetekig eltárolni, de hát erre nem is kerülhetne sor. Recept Martha Stewarttól.
A sütihez
1 csésze nádcukor, 1/2 csésze cukor, 2 csésze zabpehely, 2 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 tojás, 2 tk vaníliakivonat, 25 dkg olvasztott vaj, 1 csomag sütőpor, 1-1 tk őrölt szerecsendió és gyömbér, 2 tk őrölt fahéj, 1,5 csésze finomra reszelt répa, 3/4-3/4 csésze pirított kesudió és vörösáfonya apróra vágva (nem szükséges aprítani, de így könnyebb szeletelni a tésztát), 1 kk só
A sajtkrémhez
250 gr Philadelphia, 125 gr vaj, 2 tk vaníliakivonat, 1/2 csésze porcukor
A tészta hozzávalóit összegyúrom, 5 cm átmérőjű hengert formázok belőle, és folpackba csavarva a hűtőben pihentetem egy éjszakán át. ( nagyon lágy a tészta, tényleg szükséges neki ennyi idő a hűtőben) 3 mm vastag korongokat vágok belőle másnap, és sütőpapírral bélelt tepsiben 15 perc alatt aranyszínűre sütöm 180°C fokon. Nekem ebből kétszeres mennyiségű sütemény jött ki az eddigi cookie receptekhez képest. (mondjuk elfogyott ennyi is…)
A sajtkrém hozzávalóit habverővel simára keverem. Ez a cukormennyiség már csökkentett, de szerintem még így is elég édes.
Két sütikorongot összeragasztok a sajtkrémmel, és így lesz belőle szendvics.
Mostanában rákattantam a cookie sütésre. Egyfelől vadászom az egészséges nassolnivaló recepteket (értsd: ezt reggelizem 5 perc alatt állva a konyhában, hogy ne üres gyomorra igyam a kávét…), másfelől az egész műfaj annyira megtetszett, hogy kedvem támadt kísérletezgetni a zabpelyhes-csokis tucatrecepteknél többet ígérő sütikkel. Mint amilyen ez is. Azt írták a Good Food honlapon, hogy kívülről cookie, belülről brownies (bár van benne sütőpor :-)), és tényleg, csak meg kell állni, hogy az ember lánya túlságosan sokáig süsse. Ez a süti simán veri az általam ismert összes csokis kekszet, kifejezetten addiktív. Még úgy is, hogy az anyagbeszerzés hiányossága miatt volt néhány kényszermódosítás a receptben, ami azért nem vált előnyére. Amúgy ez a süti az öcsém barátnőjének készült, remélem annyira ízlik majd neki is, mint nekünk!
175 gr étcsoki (max. 60%, ha ennél több, akkor keserű és zsíros lesz a süti), 175 gr finomliszt, 4 ek vaj, 2 tojás, 150 gr finomított kristálycukor (én sima cukorral csináltam), 1/2 tk sütőpor, 1 ek vaníliakivonat (én házi vaníliás cukrot használtam), 60 gr porcukor
A csokit a vajjal megolvasztom, ha már csak langyos, a többi hozzávalóval ( a porcukor kivételével) összegyúrom/elkeverem. Nagyon ragacsos, lágy massza lesz belőle. 5 cm átmérőjű hengert formázok belőle, folpackba tekerem, és legalább 1,5 órára (egy éjszaka jobb) megy a hűtőbe. Ha megdermedt, 0,5 cm szeleteket vágok belőle, és porcukorba hempergetem jó alaposan, hogy mindenhol bőséggel tapadjon rá. Ha van idő (most volt), akkor diónyi golyókat formázok, azt forgatom cukorba, majd összelapítom, így sokkal jobban néz ki: fehér cukormázas korongon repedezett barna szélek. 160°C fokon 15 perc, de 180°C fokon 12 perc is jó volt, így még lágy a közepe, de kívül ropog. Ki kell hűteni a tepsiben csomagolás(?) előtt, mert melegen nagyon lágy!
Mivel nekem most csak 100 gr 86% és 75 gr 70% étcsokim volt itthon, ezért én kristálycukorba paníroztam, hogy több édesség tapadjon rá, és ne legyen kesernyés (nem magamnak csináltam ugye). Így is finom lett, de van akinek nem jön be, ha a kristálycukor ropog a foga alatt, szóval porcukorba kell forgatni, nna.
Kókuszos cookiest akartam sütni, és ezt a receptet találtam csak a Good Food honlapon. Egyszerű volt, jónak tűnt, sokan dicsérték. Ehhez képest az első adagot a kutyák vacsorázták meg… Bár a golden syrup helyett juharszirupot használtam, nem lévén itthon más, és ez a kettő persze nem ugyanaz, de nem gondolom, hogy ez volt a magyarázata a kellemetlen keserű mellékízének. Inkább talán a kétes eredetű szódabikarbóna lehetett, amin én lepődtem meg a legjobban, hogy egyáltalán találtam itthon(remélem, tényleg az volt) Pedig ezt leszámítva a tészta rendben volt, ízre és állagra is, szépen megnőttek a sütőben, forrón puha, hidegen ropogós- pont ahogy ígérték. Az első adag ráadásul nádcukorral és teljes kiőrlésű búzaliszttel készült, szóval egészséges is lett volna. Mondjuk sikeresen félre is olvastam a receptet, és teáskanálnyi helyett 1 evőkanálnyi szódabikarbónát ( hmmm…, vajon mitől volt keserű??) használtam, ami kicsit nagy mennyiség ennyi tésztába, de legalább a kutyák gyomorégése megszűnt. Igen, nekik ízlett…
Aztán tegnap második forduló, mert alapvetően tetszett a süti, fehér liszttel, fehér cukorral, a golden syrup, víz és szódabikarbóna helyett fél csomag sütőpor és egy tojás. Meg datolya, gondoltam, nem árthat, és az előző tészta úgyis kicsit lehetett volna édesebb. A végeredmény nagyon finom lett (tényleg), de nem nagyon hasonlít arra a bizonyos Anzac biszkitre. De mivel ez finom lett, amaz meg nem, hát ez marad meg az utókornak.
85 gr zabpehely, 85 gr kókuszreszelék, 100 gr liszt, 100 gr cukor, 100 gr olvasztott vaj, 1/2 csomag sütőpor, 1 tojás, 100 gr datolya magozva, apróra vágva
A hozzávalókat összegyúrom, és diónyi gombócokat formázok belőle, ezt jól szétlapítom, mert ez a tészta magától nem nagyon terül szét a tepsiben (azért persze kicsit ez is megnő!), és 180°C fokon 17-18 perc alatt aranyszínűre sütöm. Ropogós, omlós, finom. Másnap is. Több nap nem volt.
Az eredeti recept tojás és sütőpor helyett 1 evőkanálnyi golden syrupot ír, és 2 ek forróvízben feloldott 1 teáskanálnyi szódabikarbónát, melyeket az olvasztott vajjal kell elkeverni, mielőtt a száraz hozzávalókhoz öntjük. Ez a változat sütés közben jobban megnőtt, szétterült, melegen puha volt, de kihűlve igazán ropogós lett, és elég volt 15 perc neki 180°C fokon. Ha mégiscsak nekivágnék még egyszer…
Update: teljes kiőrlésű búzalisztből 1 tk őrölt gyömbérrel még finomabb! A hűtő-folpack-szeletelés módszer itt is jó!
A recept Millietől származik, és mivel úgy jó, ahogy van, én nem változtattam rajta semmit. Az én kekszeim kicsit kisebbek lettek ( diónyi gombócból kb 5 cm átmérőjű keksz, és én a gombócokat kilapogattam, mielőtt tepsibe tettem), ezt 180°C fokon az én sütőmben 17 percig kellett sütni. A dió helyett meg most csak kesudióm volt itthon, de ezzel is finom lett. Meg nem kavargattam ki a vajat, hanem mindent összeöntöttem egy tálba, és összegyúrtam. Mert türelmes vagyok… Ha legközelebb (mert lesz legközelebb, annyi bizonyos) ilyet sütök, akkor a diót finomabbra vágom, és kipróbálom a fóliába csavarós-hűtőben pihentetős-késsel szeletelős formázást is.
A recept: másfél bögre zabpehely, 3/4 bögre finomliszt, fél tk fahéj, fél tk sütőpor, 110 gr puha vaj, 1/2 bögre barnacukor, 1 tojás, 1 tk vaníliakivonat, 1/2 bögre aszalt vörösáfonya, 1 marék kesudió durvára vágva
Update: teljes kiőrlésű búzalisztből még sokkal finomabb! Kipróbáltam azt is, hogy 5 cm átmérőjű rudat formázok belőle és folpackban a hűtőben pihentetem néhány órát, aztán szeletelem, tényleg gyorsabb így, csak a kesudiót és az áfonyát is elég apróra kell vágni hozzá, hogy szépen lehessen szeletelni.