téli zöldek

Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó  saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából,  lollo rossoból, zsenge céklalevelekből, bébispenótból áll.

A bébispenót egy aszalt paradicsomos, tonhalas fehérbab-salátába került, ami önmagában is igen tartalmas, és egy komplett főétkezésként vagy munkahelyi ebédként is megállja a helyét. A rukkola egy mandarinos, lencsés saláta alapját képezi, ami köretként, de önmagában is igen jól funkcionál, akár húsok mellé, akár olívaolajban sült kecskesajthoz, vagy épp olívaolajjal meglocsolt, sóval, borssal megszórt mozzarellához, a zsenge zöldekből álló keverék pedig zellerrel, almával és a könnyű joghurtos öntettel igazi tavaszváró, és igazából a Waldorf saláta extrakönnyű kiadásának szántam. Ez utóbbi első körben pirított tökmaggal készült, de a fotózásra szánt darab már tökmag nélkül, füstölt lazac és vajas pirítós mellé lett egy könnyű és finom vacsora, és senkit ne borzadjon el a nem túl guszta látvány miatt, mert hát ez egy joghurtos kevert saláta, és bár nem túl szép, de nagyon finom!

• fehérbab-saláta bébispenóttal, aszalt paradicsommal, tonhallal
• 15 dkg apró szemű fehérbab (gyöngybab)
• 10 dkg bébispenót
• 1 doboz konzerv tonhal (olajos, lecsepegtetve, 120 gr)
• 4 fél aszalt paradicsom (3 dkg)
• 1 salotta
• 2 gerezd fokhagyma
• 1+ 4 ek olívaolaj
• 2 ek fehérborecet

A babot átválogatjuk, átmossuk, beáztatjuk legalább fél napra, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón a spenótra szedjük.

A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát szintén, majd egy evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, hozzáadjuk a babos spenóthoz.

A tonhalat villával szálasra szedjük szét, az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, majd mindkettőt a fehérbabos spenóthoz keverjük a maradék olívaolajjal és ecettel együtt.

Tálalás előtt jó, ha áll pár órát hideg helyen, és ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

• rukkolás mandarinos lencsesaláta
• 15 dkg lencse
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 nagy marék rukkola (8 dkg)
• 4+1 szem mandarin
• 3-4 ek olívaolaj
• fél cső friss csili
• 4-6 levél bazsalikom
• 2 ek balzsamecet

A lencsét átmossuk, beáztatjuk pár (6-8) órára, majd friss, enyhén sós vízben a fokhagymával feltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, a fokhagymát kidobjuk.

A mandarinból egynek a levét kifacsarjuk, a többit gerezdekre szedjük, letisztítjuk róla a fehér szálcsákat. A mandarin levéből az olívaolajjal, finomra aprított csilivel,bazsalikommal, balzsamecettel és kevés sóval salátaöntetet keverünk. A rukkolát összeforgatjuk a mandarin gerezdekkel, a kihűlt lencsével, meglocsoljuk az öntettel.

Köretként vagy önmagában tálaljuk.

• alma-zeller saláta joghurthabbal
• 4 szál angolzeller
• 2 zöldalma (40 dkg)
• 2 nagy marék saláta keverék (céklalevél, bébispenót, lollo rosso, rukkola)(8 dkg)
• 2,5 dl joghurt
• 1 tk cukor
• 1 nagyobb citrom
• 1 kk édesköménymag
• 1 kk zöld bors
• só
• 2 ek olívaolaj
• 1 marék tökmag (elhagyható)

Az édesköménymagot és zöld borost mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a joghurttal, a citrom finomra reszelt héjával, a felének a levével, sóval, cukorral, olívaolajjal és ha van, tejhabosítóba öntöm, felhabosítom. Ha ez nincs, sima folyékony öntetként is remekül fog működni.

Az angolzellert megtisztítom, a vastag ereket lehúzom róla, vékonyan felszeletelem. Az almát kettévágom, vékonyan felszeletelem, meglocsolom a maradék citromlével. Összekeverem az almát, zellert a salátával, tálalásnál a joghurthabból szedek a tetejére, pirított tökmaggal megszórom.

Ez a fotó pedig a kárpótlás a fenti saláta nem túl ínycsiklandozó kinézete miatt.

Címkék: alma, aszalt paradicsom, bab, citrom, fél óra, joghurt, lencse, mandarin, mozzarella, rukkola, saláta, spenót, tonhal, zeller

Citromos kapris füstölt lazacos krémmel töltött fánkok

Ezek a sós fánkok pedig a Kifőztük Karácsonyi adománygyűjtő számába készültek.

Igazán könnyen elkészíthető, látványos előétel, ami akár sör vagy borkorcsolyaként is kiválóan működhet, de ha apró, egy falatnyi fánkokat készítünk, ideális lehet egy karácsonyi svédasztalra is.

• Hozzávalók:
• a tésztához:
• 2,5 dl víz
• 5 dkg vaj
• 18 dkg finomliszt
• 1 kk só
• 4 tojás
• a krémhez:
• 40 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia típusú)
• 10 dkg füstölt lazac
• 3 púpos evőkanálnyi kapribogyó
• 1 citrom finomra reszelt héja és fél citrom leve

A vizet a vajjal felforraljuk, majd állandó kevergetés mellet beleszórjuk a lisztet. Addig kevergetjük kis láng felett, amíg a tészta egynemű, sima lesz, és szépen, egy gombócba állva elválik az edény aljától. Lehúzzuk a tűzről, majd ha már csak langyos, egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat is. A tésztából mogyorónyi (a falatnyi fánkokhoz) vagy diónyi (a nagyobbakhoz) golyókat formázunk enyhén vizes kézzel, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól tisztes távolságra, mert nagyon meg fognak nőni sülés közben. Ennyi tésztából egy nagy tepsire való mennyiség lesz.

Előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 percig sülnek a kisebb, 30 percig a nagyobb méretű fánkok. Akkor jó a tészta, ha szépen felfúvódott, megnőtt, kirepedezett és sötét aranyszínű.

A lazacot finomra, darált hús méretűre aprítjuk késsel (vagy blenderrel), a kapribogyót szintén apróra vágjuk, majd belekeverjük a tejszínes krémsajtba a citrom finomra reszelt héjával és levével együtt.

A kihűlt fánkokat éles késsel kettévágjuk, majd betöltjük a krémmel.

Címkék: citrom, előétel, hal, kapri, karácsony, krémsajt, lazac

Citromos spenótos újkrumplisaláta

Ez az egyik újabb keltezésű újkrumplisaláta, amit a facebookon már említettem. Tehát elsőnek citrom és spenót. Nagyon könnyed, üde ízű tavaszi saláta, ami kecskesajttal önálló fogásként is megállja a helyét. Készül belőle egy füstölt lazacos változat is, ami szintén nem megvetendő (ennek e receptjét is leírom megjegyzésben a legvégére, de sajnos ehhez fotó már nem készült), vacsorára szerintem tökéletes, de sajt vagy lazac nélkül köretként is ettük már a napokban malacsült mellé. Az eddig leírtakból pedig kiderül, hogy ez a saláta bizony nálunk újabban visszatérő vendég, és akkor azt már mondanom sem kell, hogy nagyon finom.

• 1 kg újkrumpli
• 3 nagy tányér fiatal, apró levelű spenót vagy bébispenót (~ 16-18 dkg)
• 1 nagy vagy 2 közepes citrom
• 2 salotta
• 3 marék kaprigyümölcs (vagy kapribogyó)
• 15 dkg friss típusú kecskesajt
• olívaolaj
• só
• fekete bors

A krumplit héjában megfőzöm, majd leszűröm, kihűtöm, meghámozom, felkarikázom. Ízlés szerint persze lehet ledörzsölve is főzni és a maradék vékonyka héjat végül rajta hagyni.

A salottát finomra aprítom, majd kevés olívaolajon üvegesre sütöm. Rádobom a spenótot, összeforgatom, majd lehúzom a tűzről, ennyi hő elég is, épp csak össze kell hogy essenek a levelek. Ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét.

A kaprigyümölcsöt átöblítem, leszűröm, leszárazom, durvára vágom. Ha kapribogyót használunk, azt elég csak átöblíteni.

Az újkrumpli karikákat összeforgatom a spenóttal, kaprival, meglocsolom bőven könnyű, gyümölcsös ízű olívaolajjal, tekerek rá borsot, sót, óvatosan összeforgatom.

A kecskesajtot rámorzsolom a salátára.

Hidegen és langyosan is finom.

Megjegyzés:

A lazacos változathoz a citrom levét kikevertem olívaolajjal és nagyjából 4 ek Philadelphia krémsajttal, ezt forgattam össze a spenótos-citromos újkrumplival és 10 dkg csíkokra tépkedett füstölt lazaccal.

Ha nem apró levelű spenótból készül, akkor csíkozzuk fel előtte a leveleket.

Címkék: citrom, egytál, hús nélkül, kapri, kecskesajt, köret, saláta, spenót, újkrumpli

Citromos spenótos gerslileves szűzpecsenye csíkokkal

A leves, amiért tegnap este még megkaptam a “szupernő+szuperanyu” titulust. A történet persze úgy kerek, ha azt is elmondom hozzá, hogy mindez azért a teljesítményemért járt, amiért este nyolc körül hazaestem a napi rendes munka után még lezavart nyelviskolából, és gyorsan főztem egy meleg vacsorát a fiúknak, plusz mintegy mellékesen odadobtam egy ribizlis túrótortát is. Igaz, hogy este kilencre lett kész minden, és az is igaz, hogy a fiúk a biztonság kedvéért már jóval korábban megvacsoráztak, de az a helyzet, hogy mi szerintem nem bírjuk ki, ha nem eszik legalább naponta egyszer együtt, egy asztalnál, finom, meleg ételt az egész család. (már amikor teljes létszámban itthon vagyunk) Tehát adott 2 (na jó, másfél) éhes férfi, akiknek gyorsan le kell tenni valami nagyon finomat az asztalra. Ez a leves pedig nagyjából 5 perc aktív munka és háromnegyed óra passzív várakozás alatt meg is van. Igazából azon kívül, hogy nagyon finom, olyannyira laktató, hogy egy könnyű desszerttel kiegészítve nem is kell más vacsorára.

A sült szűzpecsenye csíkok levesbetétként alkalmazva számomra az ázsiai stílusú leveseket idézik, a könnyű, citromos spenótos íz pedig az egészet igazán tavasziassá teszi. Meg hát ugye mondtam, hogy nálam a spenót+gersli az új kattanás…

A képek mostanában kissé gyengécskék és ötletszegények, ezért itt kérek elnézést előre- és hátramenőleg, de sajnos most ennyire futja az időmből. Aztán ha akad egy szabad, napfényes hétvégém is, majd igyekszem behozni ezen a téren is a lemaradást.

• 3 főre
• 1 kis szűzpecsenye (35-40 dkg)
• 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
• 1/4 zellergumó (20 dkg)
• 2 marék spenót (6 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 citrom
• 3 cm gyömbérgyökér
• 10 dkg gersli
• olívaolaj
• só

A szűzpecsenyét lehártyázom, majd nagyjából 5 centis darabokra vágom. A darabokból centis csíkokat vágok (lapjában elvágva 2-3fele, majd ezt felcsíkozva). Olívaolajat hevítek egy lábosban, és kisebb adagokban, nagy láng felett nagyjából egy-egy perc alatt színesre sütöm a szűzpecsenye csíkokat. Mindig csak annyit teszek bele egyszerre, ami meg tud pirulni, és nem párolódik, majd ha aranyszínűre pirultak, szűrőlapáttal egy tálkába teszem. Alufóliával letakarom, félreteszem.

A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, majd hozzáadom a szintén finomra aprított fokhagymát is. Felöntöm nagyjából 1 liter vízzel, sózom, beleteszem a megtisztított, egészben hagyott zellergumót, sózom, majd 15 percig főzöm. Ezután hozzáadom az átöblített gerslit és puhára főzöm a levesben. Végül hozzáadom a spenótot, a citrom finomra reszelt héját, a levét, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét és a szűzpecsenye csíkokat is az alattuk felgyűlt húslével együtt. Felforralom, majd lehúzom a tűzről (ezekkel főzni már nem kell) és tálalom.

Címkék: citrom, gersli, leves, sertés, spenót

Citromos petrezselymes juhtúróval töltött sült csirke

Nemrég megkeresett a Magyar Konyha magazin főszerkesztője, és megkérdezte, lenne-e kedvem az újság számára recepteket írni, fotózni. Azt hiszem, ez nem egy olyan kérdés, amire nemet lehet mondani, én legalábbis nem tudtam, így a múlt hónapban megjelentek receptjeim a Magyar Konyha magazinban is. Amiért csak most írok róla, annak pedig az az oka, hogy a múlt havi számban a blog archívumában szereplő medvehagymás receptjeim szerepeltek, és úgy gondoltam, sokkal illendőbb lenne, ha akkor adnék hírt róla, amikor már az újság számára készült receptjeimet lehetne ott olvasni, ennek pedig most jött el az ideje. Tehát öt juhtúróval készült étel a Magyar Konyhában, plusz egy most kedvcsinálónak a blogra is.

• 4 főre
• 1 csirke (kicsi, sütnivaló, 1,2-1,3 kg)
• 20 dkg juhtúró
• 10 dkg vaj
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 3+3 gerezd fokhagyma
• 1 kezeletlen héjú citrom
• vaj
• olívaolaj
• só
• bors

A juhtúrót elkeverjük a puha vajjal, a felaprított petrezselyemzölddel, 3 gerezd apróra vágott fokhagymával és a citrom finomra reszelt héjával, sózzuk, ha szükséges.

A csirke bőrét óvatosan az ujjainkkal fellazítjuk, elválasztjuk a hústól a mellek és a combok felett a hasi és háti részen is a bőr alá benyúlva, ügyelve, hogy ne szakítsuk el a bőrt.

A bőr alá töltjük a juhtúrós tölteléket, egyenletesen elosztva, a has felől töltjük a melle felett, a háti rész far felőli végéről töltjük a combok felett. Végül kézzel szétegyengetjük a tölteléket, ha szükséges, összevarrjuk a bőrt a melle felett. A csirkét bekenjük egy-egy evőkanálnyi olívaolajjal és puha vajjal, sózzuk és borsozzuk, a hasüregébe tesszük a maradék három gerezd szétlapított fokhagymát. Olívaolajjal kikent sütőtálba tesszük, mellével felfelé, a lábait pedig konyhai kötözőspárgával összekötjük.

250°C-ra előmelegített sütőbe tesszük, a hőfokot pedig a sütés elején azonnal 180°C fokra állítjuk. 1 óráig sül. A sütés vége felé egy-két alakalommal meglocsolgatjuk a csirke körül felgyűlő vajas pecsenyeszafttal.

A sütőből kivéve 10 percig pihentetjük szeletelés előtt.

Címkék: citrom, csirke, juhtúró

Citromos édesköményes vajhal ragu pennével

Először is, ígértem 15 perces vacsorákat. Hát ez az egyik aktuális kedvenc. Nyilván az is szükséges hozzá, hogy egy nagyobb város agglomerációjában éljünk, ahonnan a helyi Metro a legkönnyebben elérhető élelmiszerüzlet, így ne jelentsen problémát az édeskömény és a vajhal friss állapotban való beszerzése, de mondjuk (vagy legalábbis remélem) nagyobb hipemarketekben is előfordulnak ezek az alapanyagok, és innentől fogva viszont tényleg csak 15 perc. Ez viszont az érdemeit nem csökkenti, épp ellenkezőleg, amilyen gyorsan elkészül, olyan nagyon finom és néha hétköznap este is kifejezetten jól tud esni egy ilyen nem hétköznapi vacsora.

• 2 főre
• 30 dkg vajhal filé
• 1 nagy édesköménygumó
• 1 kis citrom
• 1 salotta
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek vaj
• 1 ek olívaolaj
• 0,5 dl tejszín
• só
• 20 dkg penne

Az édesköményről levágom az ánizskaprot, azt finomra aprítom, a gumót hosszában kettévágom, majd nagyon vékonyra szeletelem. A salottát finomra aprítom, a fokhagyma gerezdeket kés pengéjével meglapítom. A halat egy-másfél centis kockákra vágom.

Az olívaolajat felhevítem, beledobom a vajat, majd a hagymát, fokhagymát és édesköménygumót enyhén aranyszínűre sütöm benne. Hozzáadom a halat, majd a citrom finomra reszelt héját, levét, sózom,  egy percig párolom-sütöm nagyobb lángon, meglocsolom a tejszínnel, hozzáadom a finomra aprított ánizskaprot, lefedem, épp csak összeforralom, majd lehúzom a tűzről és pihenni hagyom legalább 2-3 percig.

Közben bő, sós vízben kifőzöm a tésztát. Leszűröm, majd összeforgatom a halas raguval. (ha túl sűrűnek találnák a ragut, a tészta főzővizéből egy kevéssel lehet hígítani.)

Címkék: citrom, édeskömény, fél óra, hal, tészta, vajhal

Pudingban sült alma és körte

A nevezéktannal kicsit gondban vagyok, vacilláltam a tejfölös sodóban sült gyümölcsök (nem hangzik túl jól) és a fenti cím között, aztán végül ezt választottam, de még az elején tisztázom: ez a nem a nálunk megszokott keményítős puding, hanem inkább az angolszász területeken honos rokonához hasonló, vagy hát talán annyira ahhoz sem. De nem ez a lényeg, hanem hogy egyrészt finom, másrészt percek alatt összeállítható, harmadrészt kiválóan fel lehet hozzá használni a téli tárolás során már kissé megfáradt almákat és körtéket is. Plusz egy jó pont: kifejezett gyerekek kedvence, legalábbis nálunk az lett, és ilyen módon meg tudtam etetni a fiammal az amúgy nemszeretem kategóriába tartozó körtét és almát is. Ráadásul kalóriatartalmát tekintve sem egy vészes darab, szóval bátran falatozhatják az anyukák, apukák is.

• 4 kis tűzálló tálhoz/ 1 kis tepsihez
• 2 nagyobb alma
• 2 nagyobb körte
• 4 dl tejföl
• 4 tojás
• 4 ek nádcukor
• 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 2 kis, kezeletlen héjú citrom
• 6 dkg piskóta (ez úgy 8 babapiskóta vagy 24 piskóta tallér)
• vaj
• nádcukor

A tűzálló tálakat kikenem vajjal, a piskótát erős műanyagzacskóba teszem és egy nehéz tárggyal (pl sodrófa) morzsásra töröm.

Az almákat, körtéket meghámozom, a magházukat kivágom és cikkekre szelem, majd összeforgatom a piskótamorzsával és elosztom a tűzálló tálakba.

A tejfölt a tojással, cukrokkal turmixgéppel/botmixerrel összemixelem, hozzákeverem a citromok levét és finomra reszelt héját, majd a gyümölcsökre szűröm. A pudingok tetejét megszórom nádcukorral.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 25 percig sülnek.

Címkék: alma, babának, citrom, édes, körte

Lencsesaláta 2.0 rukkolával, citrommal

Az újév első napjára ropogós bőrű malaccsászárt sütöttem, és azt találtam gondolni, hogy ennek az egyébként szintén nagyon finom, klasszikus lencsesalátám nem lenne elég könnyű ízű, frissítő ellenpontja, így megszületett ez a citromos rukkolás változat. Hát hatalmas siker lett, főleg az ifjúság körében, Csipi szerintem még életében ennyi lencsét nem evett, mint most. Azóta elég rendszeresen ( a háromnaponta az elég rendszeres) készül, mivel a válogatós ifjú úr élelmezése ezzel az egészséges és finom salátával vészhelyzetekben is megoldható, és hát melyik anya ne vágyna ilyesmire. Ebből is látszik ugye, hogy Csipi a babakaja fogalomkörét még mindig elég liberálisan értelmezi. Mondjuk ki hibáztatná, tényleg nagyon finom.

• 4 főre
• 25 dkg lencse
• 3 marék rukkola (~ 50-60 gr)
• 1 babérlevél
• 1 kis citrom
• 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
• 2 ek édes, sűrű balzsamecet
• 4-5 ek olívaolaj

A lencsét előző este megmosom, beáztatom, majd másnap friss vízben felteszem főni a babérlevéllel és egy kevés sóval.

A salottát finomra aprítom, hozzáadom a citrom finomra reszelt héját, a citrom levét,az olívaolajat, balzsamecetet.

A megpuhult lencsét leszűröm, hideg vízzel leöblítem (lehűtöm), majd meglocsolom a salottás öntettel és hozzákeverem a megmosott, lecentrifugázott rukkolát.

Címkék: citrom, hús nélkül, lencse, rukkola, saláta, szilveszter

Mascarpones citromos pite

A tavalyi nagy kedvenc, a mascarpones pite következik egy egészen picit új ruhában. Azt hiszem, ez az a a sütemény (a túrótortán és a meggyes pitén kívül) amit eddig a legtöbbet sütöttem életemben és mivel ezt csak tavaly nyár óta sütöm, ez azért nagy dolog. Mindenféle idénygyümölcsökkel, vajkaramellás változatban, épp csak még sós nem készült belőle, de mondjuk ezt a részét már nem ragoznám tovább, egy a lényeg: finom.

Aztán van ez a fura idő, vagy valami más az oka, de mostanában egyfolytában mindent csak citrommal ennék. A gyorsan összedobott krémek és habok után (rövid életidejükre való tekintettel nem kerültek fel a blogra, nem érdemes keresni, ez van, nem lehet mindent lefotózni) most lett belőle mascarpones pite is. Az összeállítás itt is csak pár perc, aztán már csak azt kell kivárni, amíg megsül és kihűl. Lágy, remegős, krémes, de azért szépen szeletelhető tészta, citromos és édes, isteni, de tényleg.

• 24 cm átmérőjű piteforma
• 13 dkg simaliszt
• 13 dkg cukor
• 20 dkg mascarpone
• 10 dkg natúr joghurt (3,5%)
• 4 tojás
• 2 nagy citrom leve (~ 1dl) és finomra reszelt héja
• vaj és liszt a formához

A hozzávalókat alaposan kikeverjük, lehetőleg habverővel és kivajazott, kilisztezett piteformába öntjük.

160°C fokon 45-50 percig sül. (amíg a közepe is megemelkedik a tésztának, nemcsak a szélei. (nem kell aggódni, ha kihűl, összeesik, mint egy sajttorta))

Ha kihűlt, szeletelhető.

Címkék: citrom, édes, joghurt, mascarpone

Citromhéj tartósítása

Ki járt már úgy, hogy 1-2 nap tárolás után a kezében mállott finom sötétzöld penészporrá a méregdrága biocitrom, ami a halom alján csücsült?

Nos, én gyakran szembesülök ezzel. Nem tudom, minek köszönhető, a masszív tartósítás és felületkezelés hiányának, vagy simán csak több nap késéssel, közel a felhasználhatóság végső határához érkezik ide az áru (amin nem lennék meglepve). Mindenesetre a biocitrom itt nemcsak drága, hanem ritkaságszámba is megy, csak elvétve kapni (ezt sem nagyon értem, mert a biokivi az halomban áll, pedig még élő embert nem láttam, hogy vett volna belőle. Amikor félig megszottyad és leértékelik, még akkor sem.)

Persze az is igaz, hogy ha kapok, akkor annyira megörülök neki, hogy többet veszek, mint amit egy-két nap alatt felhasználnék.

A mai sötétzöld ködfelhő után azonban úgy döntöttem, hogy végre követem drága jó nagyanyámat, és lereszelve elteszem a citrom héját. Ő persze nem a biocitrom miatt csinálta, sőt, hát akármilyen citromot is csak ritkán kapott annak idején, így ha hozzájutott, rögtön felvásárolt egy nagyobb adagot, lereszelte a héját, elkeverte cukorral, és egy kis befőttesüvegben a hűtőben tárolta. Végtelen sokáig elállt, és így mindig volt citromtorta vagy citromhéjjal ízesített túrós süti.

Ezen a ponton azért már lehet sejteni, hogy ez nem egy olyan igazi recept, csak nagyi tartósítási eljárásának a továbbfejlesztése (amit gyanítom, nem ő talált fel, így aztán többeknek ismerős lehet), illetve az is nyilvánvaló, hogy megtaláltam a légkondi távirányítóját, és visszatért a testhőmérsékletem a melegvérűek számára fenntartott tartományba.

Szóval csak annyit pluszt adtam hozzá nagyi módszeréhez, hogy

1.) a citrom(szigorúan bio, tekintettel a májunkra és a miniatűrre) héját (persze alapos meleg vízzel való mosás és szárítás után) a szerecsendió számára rendszeresített reszelőn reszelem le, így nagyon finom lesz a reszelék, és szinte lehetetlen belereszelni a keserű fehér héjat.

2.) nemcsak cukorral, hanem sóval is tettem el citromhéjat, fenntartva ezzel egy adagot a sós citromos ételeknek. Az édes változathoz meg nádcukrot használtam, ismét csak tekintettel a miniatűrre, de itt a nád változat nem esszenciális..

Az arányok nálam úgy alakultak, hogy 40 dkg/ 4 közepes citrom finomra reszelt héjához (4 mokkáskanálnyi) 4 ek nádcukrot kevertem, illetve  a sós változatnál ugyanennyi citromhéjhoz 2 púpos ek durva szemű sót.

A keveréket jól záródó üvegcsében a hűtőbe tettem, és bár csak a nagyi változatáról vannak hosszútávú tapasztalataim, de hónapokig eláll. Igazából ezek olyan tömény cukor illetve só oldatok, hogy bármilyen kórokozó számára szinte lehetetlenné teszik a szaporodást.

A citromok levét pedig természetesen kicsavartam, átszűrtem, és kicsi üvegben ment ez is a hűtőbe. Azért ennek csak néhány napot mondanék a felhasználhatóságára.

Címkék: citrom, üveges