A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )

• joghurtos aszalt meggyes céklakrémleves zöldalmával
• 70 dkg cékla
• 5 dkg aszalt meggy
• 1 csokor kakukkfű
• 7,5 dl zöldségleves*
• 2,5 d joghurt
• 2 kis zöldalma

A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.

Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.

A zöldalmát meghámozom,  magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

• kakukkfüves karfiolpürés füstölt pisztránggal
• 1 kis fej karfiol (75 dkg)
• 2 dl száraz fehérbor
• 3-4 ek tejszín
• 1 ek vaj
• 1 kis csokor kakukkfű
• 1 tk fehér bors
• 2 füstölt pisztrángfilé (15 dkg)
• 1 kis citrom

A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.

A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.

A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.

Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.

• zabpelyhes diós morzsa
• 5 dkg zabpehely
• 2,5 dkg liszt
• 2,5 dkg darált dió
• 5 dkg vaj
• 2 ek nádcukor
• 1 kk őrölt fahéj

A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.

Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.

• aszalt szilvás kecskesajtkrém
• 10 dkg krémes, friss típusú kecskesajt
• 2 dl tejszín
• 5 dkg aszalt szilva
• 2 ek nádcukor
• opcionális: 1 ek portói

Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.

Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.

Ez a leves is szerepelt már a blogon sokkal sokkal korábban, egy meglehetősen babás kiadásban, ami finomnak nagyon finom lett, de sokkal kevésbé volt szofisztikált, mint ez a jelenlegi változat. Ez az élénk színű, könnyű leves azonban már megállja a helyét akármelyik asztalon, nagyon finom, hűsítő, habkönnyű, nálunk igazi nyári kedvenc lett belőle.

• 50 dkg rebarbaraszár
• 4 alma (60-70 dkg)
• 25 dkg cékla
• 1 citrom
• 5 cm gyömbérgyökér
• 3 tojás
• 3 dl tejföl
• 3-6 ek nádcukor

A rebarbaraszárak végeit levágjuk, ha szálkás,a külső részt lehúzzuk, a maradékot feldaraboljuk. Az almákat meghámozzuk, magházukat kivágjuk, feldaraboljuk, a meghámozott céklát apróra vágjuk. A rebarbarát, almát, céklát edénybe tesszük, háromnegyed liternyi vízzel felöntjük, hozzáadjuk a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, majd fedő alatt puhára főzzük. Hozzáreszeljük a citrom héját, botmixerrel pürésítjük.

A tejfölt simára keverjük habverővel a tojások sárgájával, majd kevés forró levest merünk hozzá. A levest ismét felforraljuk, majd vékony sugárban öntve, állandó kevergetés mellett hozzácsorgatjuk a tejfölt. Összeforraljuk, lehúzzuk a tűzről, cukorral és a citrom levével ízesítjük.

A levest kihűtjük, majd elkeverjük a kevés cukorral habbá vert tojásfehérjével.

Hidegen tálaljuk.

Pisztrángot ígértem tegnap, az ígéret pedig szép szó. Persze van egy kis turpisság a dologban, mivel a pisztráng elég egyszerűen készül el (bár igazából ha nem egészben sütöm, leggyakrabban így készítem), de gyors vacsora ötleteket is ígértem, és ez annak is tökéletesen megfelel.

Először a filézett pisztrángról. Én ezt magamnak szoktam csinálni, de most direkt megkértem a halast, hogy megcsinálná-e helyettem, és jelentem, a halasok a Metroban készséggel elvégzik az ilyen munkát. Persze az egész halat meg kell venni, én a maradékból alaplevet szoktam főzni, de kevésbé heroikus konyhatündérek el is tekinthetnek ettől a résztől. Tehát meg lehet kérni a halast. Ha saját magunk szeretnénk elvégezni a műveletet, akkor kell hozzá egy éles kés, majd a hal gerince mellett két oldalt vágjuk át a húst, a szálkákig. Itt fordítsuk a kés pengéjét párhuzamosan a hal testével, és egyszerűen finoman vágjuk le a húst a szálkák felett. Ha óvatosan vezetjük a pengét, szépen lecsúszik a szálkákon, és nem vágjuk át azokat. Én a fejét nem vágom le a művelethez, de akit zavar, hogy néz a hal, az tegye meg bátran.

A krumpli megint új, de a cékla régi, a köret pedig ismét nagyszerű. Nemcsak a színe. Filézés nélkül (kis gyakorlat után pedig filézéssel együtt is) az egész elkészül fél óra alatt.

• fejenként
• 2 bőrös pisztrángfilé (2×10-12 dkg)
• 1/2 ek olívaolaj
• 1/2 ek vaj
• só
• bors
• 1 közepes céklagumó (15 dkg)
• 1 szem újkrumpli (15 dkg)
• 1 kis marék rukkola
• 1 salotta
• 1 ek fenyőmag
• 1/2 ek olívaolaj
• 2 ek balzsamecet
• só
• bors

A körethez megtisztítom a céklát és az újkrumplit, cikkekre vágom. A hagymát finomra aprítom, a rukkolát megmosom, leszárítom. A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom, kiszedem, majd a helyére megy az olívaaolaj, hagyma, cékla és krumpli. Addig sütöm, amíg kissé megpirulnak a zöldségek, majd öntök alá kevés (fél deci) vizet, és fedő alatt puhára párolom. Végül fedő nélkül elforralom alóla a folyadékot, hozzáadom a balzsamecetet, és elforralom. Hozzáforgatom még forrón a rukkolát és a fenyőmagot, sózom, borsozom.

A halhoz serpenyőben felhevítem az olajat, hozzáadom a vajat, majd nagy láng felett a bőrös oldalán elkezdem sütni. Sütés közben sózom, borsozom, és addig sütöm (úgy 3 perc), amíg a hal húsa a széleken elkezd kivilágosodni. Megfordítom spatulával és a másik oldalán is sütöm még fél-egy percig.

A narancs-bazsalikom-sült cékla nálunk a tél nagy kedvence volt, de most megtaláltam a módját, hogy átmentsem a meleg és napsütéses tavaszi napokra is egy könnyű, hidegen készülő krémleves formájában. Mivel tavaly pedig a menta, narancs és sült cékla is remekül működött együtt ebben a salátában, ezért most kipróbáltam ezt az összevont megoldást és remekül sikerült. És nem is azért, hogy megpróbáljam felvenni a harcot a kertet egyre inkább uraló mentával szemben… (azért ha egy napon túl sok lesz már a menta  a blogon, szívesen veszem a visszajelzéseket).

• 40 dkg sült cékla (tisztítva)
• 5 dl natúr joghurt
• 3 dl víz (ásványvíz)
• 1 nagyobb kezeletlen narancs finomra reszelt héja és leve (1 dl)
• 6-8 nagyobb bazsalikomlevél
• 4-5 mentalevél
• só
• fekete bors
• dióolaj

A céklát megmosom és héjával együtt megsütöm, 200°C, 1-1,5 óra, a gumók nagyságától függően. Érdemes süteménysütéshez vagy kenyérsütéshez igazítani, az alsó rácson remekül megsül, és így még energiatakarékos is.

A meghámozott céklát turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval (só, bors, dióolaj ízlés szerint), majd leturmixolom.

Hidegen a legfinomabb.

Variációk egy témára. A sült cékla talán még egy kicsit a telet idézi, de ez a friss ízű krém már egyáltalán nem. Az alap, a kecskesajt-dió-sült cékla, egy kevés joghurttal könnyítve, már önmagában is egy üdítő ízű és színű szendvicskrém, sőt, aki úgy gondolja, az itt meg is állhat, de a narancs és a bazsalikom annyira jól illik hozzá, és ez a trió igazából az én egyik nagy tavaszidéző téli kedvencem, szóval én nem tudtam kihagyni belőle.

Nagyon sok magvas fekete kenyérrel az igazi, legalábbis nekem, de nyers zöldségekhez mártogatósnak, vagy a vidám színe miatt gyermekétkeztetéshez is kiválóan alkalmas.

• 15 dkg friss kecskesajt
• 15 dkg sült cékla (tisztítva)
• 1 dl joghurt
• 1 marék dió (3 dkg)
• só
• 1 kisebb narancs héja
• 5-6 nagyobb levél bazsalikom

A céklát megmosom és héjával együtt sütőben megsütöm, 220°C,nagyjából 1 óra, a cékla méretétől függően. (Energiatakarékos megoldás, ha sütemény vagy kenyér sütése közben sül, és egyszerre nagyobb mennyiségben is készíthető.)

A meghámozott, nagyjából feldarabolt céklát a szétmorzsolt kecskesajttal, a száraz serpenyőben enyhén megpirított dióval, joghurttal, sóval és ízlés szerint a finomra reszelt narancshéjjal, széttépkedett bazsalikomlevéllel együtt botmixerrel pürésítem.

Jól záródó edényben, hűtőben tartva napokig eláll.

Ami már a harmadik cékalekvár a blogon, de hát a másodiknál folytatást ígértem, igaz, az egy éve volt. De ami késik, ugye…. Tehát volt egyszer egy gránátalma szirupos változat, aztán egy feketeribizlis, és most egy ezeknél sokkal kézenfekvőbb párosítás, almával és tormával. Azt pedig ismét el kell még mondanom, hogy ez nem az a süteménybe való lekvár (bár a tormából nagyjából ez már gyanítható), hanem inkább olyan savanyúságféle, amit mi leginkább sültek mellé szoktunk enni. Nagyon finom, nagyon színes és a hivatalosan tavasznak becézett latyakos, sötét és jéghideg télutón engem kifejezetten jobb kedvre derít.

• 60 dkg cékla
• 2 közepes alma (~ 35 dkg)
• 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés hagyma)
• 4 cm tormagyökér
• 2 ek olívaolaj
• almaecet
• (nád)cukor
• só

A céklát meghámozom, nagyon apró kockákra vágom vagy blenderrel aprítom össze, majd az olívaolajon a finomra aprított salottával együtt kevergetve addig sütöm, amíg nem enged már több levet.

Hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, enyhén sózom, majd fedő alatt puhára párolom, ez a rész már néhány perc alatt megvan.

Leveszem a fedőt és nagyobb lángon kevergetve elforralom alóla a folyadékot, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a finomra reszelt tormát, ízesítem almaecettel, cukorral ízlés szerint (én 2 tk cnádukrot és 4 ek ecetet használtam). Ez már így is jó, de még lehet az állagát botmixerrel finomítani, főleg ha darabolva került bele a cékla.

Kiforrázott üvegekbe töltöm, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom. Hűtve 3-4 hétig eláll.

Tehát az a gyermek, aki három hete itthon hisztériás rohamot kap a cékla színétől, és csak csukott szemmel volt hajlandó enni belőle, na ő az, aki a bölcsődében repetát kér a céklafőzelékből. Nosza, akkor ilyet lehet itthon is. És tényleg. Persze az elmaradhatatlan és örök kedvenc, a húsgolyó az azért jár hozzá. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy ez most megint olyan babakonyhás felvezetés lett, mert annál itt többről van szó, ez az étel ugyanis finom és bababarát is egyben. (pedig ugye, mennyivel másképpen hangzik, mint a ketchupos spagetti és a rántott dínók krumplipürével?)

• 3 főre
• 70 dkg cékla
• 25 dkg krumpli
• 5 dl csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
• 1 kis fej hagyma (3-4 dkg)
• 4 ág kakukkfű
• 1 tk borókabogyó
• 2 ek balzsamecet
• 2 ek olívaolaj
• só
• 50 dkg sovány sertéscomb
• 10 dkg feta
• 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/2 ek rozmaring (szárított)
• 2 ek olívaolaj
• só
• egy kisebb narancs felének a finomra reszelt héja
• olaj a sütéshez

A céklát és a krumplit meghámozom, kis kockákra vágom. Az alaplé felében fedő alatt puhára párolom a céklát a balzsamecettel. Közben az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából felaprított hagymát, majd hozzáadom a krumplit, felöntöm a maradék alaplével, hozzáadom a mozsárban kevés sóval finomra dörzsölt borókabogyót és az egészben hagyott kakukkfű ágakat is. Fedő alatt ezt is puhára főzöm. A kakukkfüvet kidobom, majd a krumplit a levessel botmixerrel teljesen simára püréstem és hozzáöntöm a céklához. Botmixerrel az egészet kissé püréstem, de itt már a teljesség igénye nélkül, hogy maradjanak benne kisebb-nagyobb cékladarabok is.

A  vastagabb hártyáktól megszabadított sertéscombot felkockázom és ledarálom a hagymával, fokhagymával, fetával együtt. Eleve darált comb esetén a hagymát és fokhagymát nagyon finomra aprítva, a fetát szétmorzsolva keverjük a húshoz. A rozmaringot kevés sóval mozsárban porrá őrölöm, a narancs héját finomra reszelem, és az olívaolajjal együtt ezeket is a húshoz adom. Alaposan összegyúrom, majd 2 centis gombócokat formázok belőlük. Bő, forró olajban adagonként kisütöm. (teflon serpenyőben lehet egész kevés (1-2 kanálnyi) olajon is kisütni, gyakori rázogatás közben, így is szoktam készíteni, és ez a módszer is jól működik)

Pont.

Vastag köd és sűrű pára van kívül és belül, az ember az orra hegyéig sem lát. Én biztosan nem. Így megesik, hogy szem elől tévesztem a valódi dolgokat és a kisebb ellenállás irányába haladok. Hiszen mindenki ezt csinálja, vagy legalábbis így tűnhet egy felszínes szemlélő (még mindig én) számára. De csak eddig és nem tovább. Mert a ló lába előbb utóbb kilóg, az ember nem változik és egyéb közhelyek.

Meglepő módon mindennek van értelme, csak nem mindig látszik elsőre. A meteorológiai előrejelzés szerint pedig még a nap is kisüt hamarosan.

Ez meg egy könnyű, elegáns, harmonikus ízű rizottó, legalábbis szerintem.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 1 szál halványítózeller
• 0,5 dl száraz vermut
• 7-8 dl csirke alaplé
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 15 dkg cékla (tisztítva mérve)
• 1 kisebb narancs
• 8 nagyobb bazsalikomlevél
• 1 bő marék reszelt pecorino (vagy 5 dkg friss típusú kecskesajt)

Az olívaolajt és a vaj felét felhevítjük, majd üvegesre sütjük rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadjuk a szintén apróra vágott szálzellert, majd rövid sütés után a rizst is, és kevergetve addig sütjük, amíg a rizsszemek kissé áttetszővé nem válnak. Felöntjük a vermuttal, majd ha az elpárolgott/magába szívta a rizs, elkezdjük apránként felöntögetni az alaplével. Egyszerre mindig csak kevés alaplevet adjunk hozzá és gyakran kavargassuk közben.

A céklát finomra aprítjuk (nagyjából 2-3 milliméteresre, mintha durvára lenne reszelve), a bazsalikomot szintén. Amikor a rizs már majdnem al dente (azaz kívül puha, de belül még rugalmas, harapható), akkor az utolsó 3-4 percre adjuk hozzá a céklát, bazsalikomot, a narancs finomra reszelt héját és levét is.

Végül állítsuk be a rizottó sűrűségét alaplével, és még forrón keverjük hozzá a maradék vajat és reszelt pecorinot is.

Megjegyzés: Ennek a rizottónak egy szintén igen finom változata, ha a pecorino helyett végül nagyjából 5 dkg szétmorzsolt friss típusú kecskesajt kerül bele, a tetejére pedig érlelt, kemény kecskesajt forgácsokat szórunk a tálalásnál.

Ez a recept az a bizonyos régi elmaradás, amit még egy olvasóm kért tőlem a főzősulis bejegyzésem után, azaz a Makifood főzőiskola sajtóuzsonnáján felszolgált torta hiteltelen másolata. Azt a receptet ugyanis nem ismerem (mélységes sajnálatomra), így készítsem belőle egy saját változatot.

Maga a torta igazán, de tényleg nagyon remek lett, a születés traumatikus körülményei ellenére is, és bár a céklás csokis sütik az idén nem olyan divatosak, mint tavaly voltak, attól még ugyanolyan finomak maradtak. A cékla hihetetlenül jó állagot ad a tésztának, már csak ezért is megéri kipróbálni. Az igazi nagy újdonság nekem pedig a kardamom+levendula páros volt, mivel a levendulának én nem vagyok túl nagy rajongója, viszont amikor ez a torta először elkészült, határozottan éreztem, hogy valami hiányzik még róla, és ez pontosan a levendulás cukor. Tehát akkor van egy céklás csokis kardamomos tészta, egy ricottás fehér csokoládé krém, és  a tetején a levendulás cukor. És ami most elsőre kaotikusnak hangzik, legalábbis nekem mindenképpen, az összességében egy hihetetlenül finom torta.

• 18 cm átmérőjű torta
• 13 dkg finomliszt
• 4 tojás
• 10 dkg cékla (héjában megfőzve, megtisztítva mérve)
• 10 dkg étcsokoládé (75% kakaótartalom)
• 15 dkg nádcukor
• 5 dkg vaj
• 2 csapott ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
• 6 kardamomtok
• 1 púpos tk (4 gr) sütőpor
• a krémhez:
• 20 dkg fehér csokoládé
• 25 dkg ricotta
• 25 dkg mascarpone
• a levendulás cukorhoz:
• 1 ek cukor
• 1 tk szárított levendula

A céklát héjában megfőzöm, majd kihűtöm és meghámozom, feldarabolom. Simára pürésítem botmixerrel a tojások sárgájával együtt.(ha nem menne csak a tojások sárgájával, lehet hozzá adni később egy kevés olvasztott csokit is, és azzal pürésíteni tovább)

A darabokra tördelt csokit a vajjal összeolvasztom, a kardamom magjait mozsárban porrá őrölöm, majd ezt is a céklás masszához adom. Hozzákeverem a nádcukrot, a kakaóporral és sütőporral összeszitált lisztet, alaposan kikeverem, csomómentesre. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, majd néhány kanállal fellazítom a céklás masszát, aztán a maradék habot is óvatosan hozzáforgatom.

Két kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibélelem, az oldalukat kivajazom, liszttel kiszórom, majd a tésztát szétosztom bennük. Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 perc alatt megsütöm. (tűpróba!)

Rácsra borítva hűtöm ki a lapokat.

A fehér csokit apró darabokra tördelem, majd felolvasztom (teflon edényben, kis láng felett, folyton kavargatva, ha ez nincs, vízgőz felett), és elkeverem a ricottával, ha kihűlt, a  mascarponeval is. Hűtőben teljesen kihűtöm a krémet.

A tésztalapokat betöltöm és bevonom a krémmel.

A levendulát mozsárban porrá őrölöm a cukorral, majd ezt a torta tetejére szitálom.

Lehet még díszíteni kandírozott céklával is, ehhez én a maradék főtt céklát vékony szeletekre vágtam, cukorba forgattam, sütőpapírra tettem, majd rácson, légkeverés mellett 100°C fokon 30 percig szárítottam. Ez egyébként egy nagyon látványos(?), de borzasztóan rossz ízű dolog.

Megjegyzés:

Ha nincs 2 db 18 cm átmérőjű kapcsos forma otthon, akkor ezeket egy nagyjából 20×25 cm szögletes formával lehet helyettesíteni.

A ricotta az a tégelyes, 250 gr-os Óvártej, de jó a tégelyes 250 gr-os olasz is hozzá, a lényeg, hogy krémes, apró szemcséjű, vizes fajta legyen.

Szintén egy nemrég készült sült cékla-narancs saláta nyomán, amelynek a hozzászólásaiban Beatbull azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen jó lenne ez mangóval is.

Bár a cékla készletek nálam már kifogytak, és én azt gondoltam botor módon, hogy akkor másutt is, de csodával határos módon a zöldségesnél még sikerült néhány darabot szereznem. Ennek eredménye pedig egy céklaszínű gyermek, és ez a saláta lett.

A mangó-sült cékla páros együtt remekül működik, rukkolával és kecskesajttal kiegészítve pedig egy igazán gazdag ízű saláta lett az eredmény.

• Adagonként:
• 1 cékla (~ 15 dkg)
• 1/2 mangó
• 2 marék rukkola
• 1/2 guriga friss típusú kecskesajt (75 gr)
• 1/2 narancs leve
• 1 ek pisztáciaolaj (ha nincs, extra szűz olívaolaj is megteszi)
• 1 kk koriandermag
• 1 ek pisztácia (sózatlan, natúr, ha van)

A céklákat héjastól, alufóliába csomagolva megsütöttem 240°C fokon egy óra alatt. Miután kihűlt, meghámoztam és felkockáztam.

A mangót meghámoztam, és a kecskesajttal együtt a céklához hasonló méretű kockákra vagdostam.

A koriandermagot mozsárban megtörtem, a pisztáciát késsel durvára vágtam.

Összeforgattam a rukkolát, kecskesajtot, mangót, céklát, pisztáciát, koriandert, meglocsoltam a pisztáciaolajjal és a narancs levével.

Pirítóssal egy könnyebb ebédnek is megjárja.

]]> http://flat-cat.hu/2010/03/19/sult-cekla-mango-salata-rukkolaval-kecskesajttal-pisztaciaval/feed/ 9