Nem borscs, mert nem az, csak majdnem, illetve inkább csak valami hasonló. Ismét a családi hétvégén beszerzett kiadós marhahúsleves tartalék sarkallt erre az egyszerű, mégis nagyon finom leves elkészítésre. Tulajdonképpen céklakrémleves, kelkáposzta betéttel, ami lehetett volna ugyan sima fehér káposzta is, csak hogy nagyobb legyen a hasonlatosság, de én a kelkáposztát annyira szeretem, és remekül illett is a levesbe. Szóval recept, mert erről nincs is mit beszélni többet, aki szereti a borscsot, az szerintem ezt is imádni fogja.

• 1 liter erős marhahúsleves
• 50 dkg cékla
• 15 dkg krumpli
• 15 dkg zsenge kelkáposzta
• 1 babérlevél
• 4-5 szem szegfűbors
• 2 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl passzírozott paradicsom
• 1 fej vöröshagyma (15 dkg)
• 1,5 dl tejföl

A hagymát nagyjából feldarabolom, és az olajon üvegesre fonnyasztom. Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, a meghámozott, feldarabolt céklát, krumplit, a fokhagymát, felöntöm a húslevessel, hozzáadom a babérlevelet, szegfűborsot és fedő alatt addig főzöm, amíg a cékla megpuhul. Kiszedem a babérlevelet, botmixerrel pürésítem.

A kelkáposztát nagyon vékonyra metélem, majd a leveshez adom, visszateszem a tűzre, felforralom, 2-3 percig főzöm. A tejföllel és egy kevés levessel hőkiegyenlítést végzek, simára kavarom, majd a levesbe öntöm é kavargatva összeforralom.

Nem is olyan régen kaptam egy kedves meghívást Mátraházára a Lifestyle Hotelbe, lenne-e kedvem egy hétvégét családostól náluk tölteni és egy menüt összeállítani a szálloda étlapjára. Volt kedvem, tehát most egy rövid élménybeszámoló következik, plusz a receptek a szálloda márciusi étlapjáról.
Az utazás már eleve kalandosan indult, hiszen arra a hétvégére időzítettük, amikor a nagy hó leesett, és a mínusz sok fokban, a vastag porhóban még az autópályán is csak araszolva tudtunk haladni. A küzdelmünk azonban alig három-négy óra utazás után (mindezt 180 km-re kell számítani) meghozta gyümölcsét, és felértünk a behavazott Mátra tetejére. A tervezett kültéri programoktól a kisded határozottan elzárkózott, kicsit megrémítette élete első komolyabb hófúvása, így maradtunk a szállodában. Ennek a rossz oldala: gyönyörű volt a téli táj, a csupasz erdő a szikrázó fehérség alatt, és nekem hatalmas kedvem lett volna hosszú sétákat tenni a környéken. A jó oldala: maradtunk a meleg hotelben. Nagyon szép, letisztult, kellemes a dizájn az egész szállodában, pihenteti a szemet is, a szobák kényelmesek, komfortosak, és így legalább volt alkalmunk megismerni a szálloda wellness részlegét is. Mit is írok, nekem nem volt, de Férj és az aprónép közel hat órán át áztatta magát egyfolytában, és ezúton is elnézést kérek az ott tartózkodó vendégektől Csipi némileg felhangolt állapota és rendkívül aktív viselkedése miatt, de hát tetszett neki az intézmény, mit lehet tenni, ha egy hároméves lelkes, akkor nagyon lelkes.
Amíg Férj és az apróság lubickolt, addig én a konyhában foglaltam el magam, elkészítettük vacsorára a flatcat menüt, amit meg is osztanék majd a bejegyzés végén. A 90 adag csokimousse összeállítása elsőre ugyan megterhelőnek hangzik, de az ipari berendezések nagyban megkönnyítik a munkát. Egyébként én nagyon jól éreztem magam, alig vártam, hogy ismét beszabadulhassak egy profi konyhába főzni, ahol a mosogató akkora mint egy fürdőkád és a robotgép a konyhám méreteivel vetekszik, ez engem valahogy mindig boldogsággal tölt el. Bár a hivatalos forgatókönyv szerint a vacsora alatt nekem a látványkonyhában kellett volna sütni a pisztrángot, a séf volt olyan aranyos, és nagyon hamar elengedett gyermeket etetni.
Aztán másnap reggel kezdődött minden elölről, én ekkor újrafőztem és fotóztam mindent, míg a gyerkőc ismét a wellness részlegen múlatta az időt az apjával, letesztelték a gyermekmegőrzős játszóházat (nagy találmány, kisgyermekes szülők figyelmébe ajánlanám a szakképzett gondozónőt, aki a gyerekere felvigyáz), és Csipinek továbbra sem akarózott kimenni a hóba. Hát ez van, alföldi gyerek, a hegy+hó nem igazán fekszik neki. És itt a vége, rövid volt ez a két nap… Csipi kézzel-lábbal tiltakozott, amikor megtudta, hogy kiköltözünk a hotelből, és megfogadtatta velünk, hogy jövünk még ide máskor is. Jövünk. Egy gyereknek nem lehet nemet mondani, ha ilyesmire kér.
Hoztam pár fotót, bár igazából főként a főzésre és az ételfotókra összpontosítottam, így csak kevéssé tudom visszaadni velük a hely hangulatát, viszont itt a teljes menüsor is: diós rozmaringos sült camembert vajban sült almával és balzsamecetes céklával, körtés gorgonzolás sütőtök krémleves, pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel, csokoládémousse lime szirupos körtével.

• körtés gorgonzolás sütőtök-krémleves pirított dióval
• 6-8 főre
• 60 dkg sütőtök (tisztítva)
• 40 dkg körte (tisztítva)
• 0,75 dl csirke alaplé
• 2 dl tejszín
• 7,5 dkg gorgonzola dolce
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 ek vaj
• 1 ek olívaolaj
• 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
• 2 marék dió (8-10 dkg)

A tököt felkockázom, a hagymát nagyjából feldarabolom. Az olívaolaj és vaj keverékén kis láng felett addig sütöm a sütőtököt és a hagymát, amíg enyhe aranyszínt kapnak. Felöntöm a borral, beforralom, majd hozzáadom az alaplét, a meghámozott, feldarabolt körtét, fedő alatt puhára főzöm a gyümölcsöt, zöldségeket. Hozzáadom a gorgonzolát, a tejszínt, botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges, majd összeforralom.
A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, durvára vágom és tálalásnál a leves tetejére szórom.
Tálalásnál még kevés friss, nagyon vékony csíkokra metélt bazsalikom levél is kerülhet bele, remekül illik a leveshez.

• rozmaringos diós camembert vajban sült almával, balzsamecetes céklával
• adagonként
• 1 kis guriga camembert (10-12,5 dkg)
• fél marék dió (2 dkg)
• 2 tk olívaolaj
• 1 mk finomra aprított friss rozmaring levél
• só
• fekete bors
• 1 kis sárga alma (12-14 dkg)
• 1 ek vaj
• 1 kis cékla (10 dkg)
• 1 ek balzsamecet
• 1 ek olívaolaj
• só

A camembert tetejéről a kemény kérget vékonyan levágom, majd megkenem a durvára vágott dió, finomra aprított rozmaring és olívaolaj keverékével, sózom. Alufóliával bélelt sütőtálba teszem, majd grillrács alatt addig pirítom, amíg a dió megpirul és a sajt kissé megolvad. Grillsütő hiányában maximális hőfokra melegített sütőben, ha van, légkeveréssel addig sütöm, amíg a tetején az olaj sercegni kezd és a dió kicsit megpirul.
Közben a megmosott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát a vajban megsütöm, sütés közben forgatom, úgy hogy minden vágott felületéről megpiruljon. Akkor jó, ha enyhén megpuhul, és a húsa mindenütt kicsit áttetszővé válik.
A céklát meghámozom, gerezdekre vágom, majd az olívaolajban kis láng fölött megsütöm, amíg a cékla elveszíti a tartását. Hozzáadom a balzsamecetet, sózom, beforralom.
Tálalásnál a pirult tetejű camembert mellé szedem a sült almát és a céklát.

• pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel
• adagonként
• 1 pisztrángfilé
• olívaolaj
• vaj
• só
• fekete bors
• 1/2 kis, zsenge kínai kel (15 dkg)
• 1/2 citrom
• 20 dkg csiperke
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• fekete bors

A kínai kelt nagyon vékony csíkokra vágom. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymagerezdet kés pengéjével meglapítom. A gombát felszeletelem, ha sikerül apró fejű gombát beszerezni, negyedekbe vágom.
Az olívaolaj és vaj keverékének felén nagy láng fölött hirtelen megpirítom a kínai kelt, félreteszem, ráfacsarom a citrom levét. A maradék zsiradékot a serpenyőbe teszem, majd nagy láng fölött megpirítom a gombát. Hozzáadom a hagymát, fokhagymát és együtt sütöm, amíg a hagyma is színt kap. Sózom, borsozom, hozzákeverem a kínai kelt.
A pisztrángot az olívaolaj és vaj keverékén nagy láng fölött kezdem sütni, a bőrös oldalával lefelé. 2-3 perc után, miután a bőr már ropogóssá vált, megfordítom a halfilét, mérsékelem a lángot, és nagyjából egy percig sütöm még. Egy 15 dkg-os filének ennyi idő elég is. Sütés után sózom, borsozom.
A zöldségekre szedem a pisztrángfilét, citromgerezdeket adok mellé.

• csokoládémousse lime szirupos körtével
• 4 főre
• 10 dkg étcsokoládé (85%)
• 4 tojásfehérje
• 2 tojássárgája
• 5 dkg cukor
• fél csipet só
• 0,75 dl tejszín
• 2 nagyobb körte (40 dkg)
• 1 lime
• 1 ek vaníliás cukor
• 2 cm gyömbérgyökér
• 3 ek cukor

Furcsa dolog, amikor nagyon vágyunk valamire, aztán az hirtelen a nyakunkba szakad. Mindig mozgalmas életet képzeltem el magamnak, magunknak, de az, ami az elkövetkező két hétben áll előttünk, kicsit most mégis inkább rémülettel tölt el. Két bőrönddel hárman ötfelé megyünk, én persze a gyerekkel mindenhová, anyós felügyel az aprónépre, amíg engem képeznek tovább, mialatt Férj egy másik országban képződik, aztán az egész kezdődik elölről. De nemcsak a munka, lesz itt más is, hiszen a jövő hét végén én inkább a gasztronómiával leszek elfoglalva, márciusban jön az általam készített menü a Lifestyle Hotelben, és még erről is adós vagyok egy beszámolóval, meg a receptekkel is, persze, időközben pedig meghívtak a Konyhakiállításra, és mivel épp Budapesten leszünk, így ezt örömmel fogadtam el. De ezekről majd később, egy másik posztban. Most inkább egy kevéssé hagyományosnak mondható vasárnapi ebéd részleteit hoztam, egy picit csípős, mozgalmas ízű rizottót, ami kicsit szintén eltér a klasszikus olasz alapoktól, és egy áfonyás pitét, ami leginkább a prósza és a clafoutis közös leszármazottjának tekinthető, és nagyon finom. A rizottó mennyisége két főre szól, de ez ne tévesszen meg senkit, én három főre készítettem, csak a gyermek részére elkülönített adagból a torma kimaradt. Imádta, úgyhogy torma nélkül abszolút gyermekmenü-kompatibilis a rizottó is.

• céklás almás rizottó tormával
• 2 dl rizs
• 0,5 dl száraz vermut
• 6-8 dl húsleves
• 1 salotta
• 2 kis cékla (15 dkg)
• 2 kis, savanykás alma (20 dkg)
• 1 mk finomra reszelt tormagyökér
• 2 csapott ek mascarpone
• 1 marék reszelt parmezán vagy grana padano

A hagymát finomra aprítom, majd a vaj és olívaolaj keverékén megfonnyasztom. Hozzáadom a rizst, addig sütöm, amíg a szemek áttetszővé válnak, felöntöm a vermuttal, beforralom. Ezután elkezdem apránként felöntögetni a húslevessel, gyakran kavargatva.

A céklát, almát meghámozom, nagyon apróra vágom (vagy durvára reszelem), amikor a rizs közel haraphatóra puhul, hozzáadom a rizottóhoz. 4-5 percig együtt főzöm, majd beállítom a rizottó sűrűségét húslevessel, végül hozzáadom a mascarponet, parmezánt és a reszelt tormát, elkeverem, összeforralom és tálalom.

• áfonyás pite
• 22 cm átmérőjű kerek piteformához
• 20 dkg tejföl (30%)
• 10 dkg mascarpone
• 2 tojás
• 10 dkg liszt (1/3 kukoricaliszt, 2/3 finomliszt)
• 7,5 dkg nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor
• 1/2 citrom finomra reszelt héja
• 10 dkg áfonya
• vaj

A liszteket habverővel simára keverem a tojással, cukrokkal, tejföllel, mascarponeval, a citrom finomra reszelt héjával, majd kivajazott piteformába öntöm. A tetejére szórom az áfonyát.

Előmelegített sütőben 160 C fokon (villanysütő alsó-felső sütés) 30 percig sütöm, majd kikapcsolom a sütőt és még 10 percig hagyom benne pihenni a pitét.

Magában, vagy még forrón, vaníliafagyival (esetleg házi tejfölfagyival) tálalom.

A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )

• joghurtos aszalt meggyes céklakrémleves zöldalmával
• 70 dkg cékla
• 5 dkg aszalt meggy
• 1 csokor kakukkfű
• 7,5 dl zöldségleves*
• 2,5 d joghurt
• 2 kis zöldalma

A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.

Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.

A zöldalmát meghámozom,  magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

• kakukkfüves karfiolpürés füstölt pisztránggal
• 1 kis fej karfiol (75 dkg)
• 2 dl száraz fehérbor
• 3-4 ek tejszín
• 1 ek vaj
• 1 kis csokor kakukkfű
• 1 tk fehér bors
• 2 füstölt pisztrángfilé (15 dkg)
• 1 kis citrom

A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.

A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.

A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.

Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.

• zabpelyhes diós morzsa
• 5 dkg zabpehely
• 2,5 dkg liszt
• 2,5 dkg darált dió
• 5 dkg vaj
• 2 ek nádcukor
• 1 kk őrölt fahéj

A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.

Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.

• aszalt szilvás kecskesajtkrém
• 10 dkg krémes, friss típusú kecskesajt
• 2 dl tejszín
• 5 dkg aszalt szilva
• 2 ek nádcukor
• opcionális: 1 ek portói

Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.

Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.

Ez a leves is szerepelt már a blogon sokkal sokkal korábban, egy meglehetősen babás kiadásban, ami finomnak nagyon finom lett, de sokkal kevésbé volt szofisztikált, mint ez a jelenlegi változat. Ez az élénk színű, könnyű leves azonban már megállja a helyét akármelyik asztalon, nagyon finom, hűsítő, habkönnyű, nálunk igazi nyári kedvenc lett belőle.

• 50 dkg rebarbaraszár
• 4 alma (60-70 dkg)
• 25 dkg cékla
• 1 citrom
• 5 cm gyömbérgyökér
• 3 tojás
• 3 dl tejföl
• 3-6 ek nádcukor

A rebarbaraszárak végeit levágjuk, ha szálkás,a külső részt lehúzzuk, a maradékot feldaraboljuk. Az almákat meghámozzuk, magházukat kivágjuk, feldaraboljuk, a meghámozott céklát apróra vágjuk. A rebarbarát, almát, céklát edénybe tesszük, háromnegyed liternyi vízzel felöntjük, hozzáadjuk a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, majd fedő alatt puhára főzzük. Hozzáreszeljük a citrom héját, botmixerrel pürésítjük.

A tejfölt simára keverjük habverővel a tojások sárgájával, majd kevés forró levest merünk hozzá. A levest ismét felforraljuk, majd vékony sugárban öntve, állandó kevergetés mellett hozzácsorgatjuk a tejfölt. Összeforraljuk, lehúzzuk a tűzről, cukorral és a citrom levével ízesítjük.

A levest kihűtjük, majd elkeverjük a kevés cukorral habbá vert tojásfehérjével.

Hidegen tálaljuk.

Pisztrángot ígértem tegnap, az ígéret pedig szép szó. Persze van egy kis turpisság a dologban, mivel a pisztráng elég egyszerűen készül el (bár igazából ha nem egészben sütöm, leggyakrabban így készítem), de gyors vacsora ötleteket is ígértem, és ez annak is tökéletesen megfelel.

Először a filézett pisztrángról. Én ezt magamnak szoktam csinálni, de most direkt megkértem a halast, hogy megcsinálná-e helyettem, és jelentem, a halasok a Metroban készséggel elvégzik az ilyen munkát. Persze az egész halat meg kell venni, én a maradékból alaplevet szoktam főzni, de kevésbé heroikus konyhatündérek el is tekinthetnek ettől a résztől. Tehát meg lehet kérni a halast. Ha saját magunk szeretnénk elvégezni a műveletet, akkor kell hozzá egy éles kés, majd a hal gerince mellett két oldalt vágjuk át a húst, a szálkákig. Itt fordítsuk a kés pengéjét párhuzamosan a hal testével, és egyszerűen finoman vágjuk le a húst a szálkák felett. Ha óvatosan vezetjük a pengét, szépen lecsúszik a szálkákon, és nem vágjuk át azokat. Én a fejét nem vágom le a művelethez, de akit zavar, hogy néz a hal, az tegye meg bátran.

A krumpli megint új, de a cékla régi, a köret pedig ismét nagyszerű. Nemcsak a színe. Filézés nélkül (kis gyakorlat után pedig filézéssel együtt is) az egész elkészül fél óra alatt.

• fejenként
• 2 bőrös pisztrángfilé (2×10-12 dkg)
• 1/2 ek olívaolaj
• 1/2 ek vaj
• só
• bors
• 1 közepes céklagumó (15 dkg)
• 1 szem újkrumpli (15 dkg)
• 1 kis marék rukkola
• 1 salotta
• 1 ek fenyőmag
• 1/2 ek olívaolaj
• 2 ek balzsamecet
• só
• bors

A körethez megtisztítom a céklát és az újkrumplit, cikkekre vágom. A hagymát finomra aprítom, a rukkolát megmosom, leszárítom. A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom, kiszedem, majd a helyére megy az olívaaolaj, hagyma, cékla és krumpli. Addig sütöm, amíg kissé megpirulnak a zöldségek, majd öntök alá kevés (fél deci) vizet, és fedő alatt puhára párolom. Végül fedő nélkül elforralom alóla a folyadékot, hozzáadom a balzsamecetet, és elforralom. Hozzáforgatom még forrón a rukkolát és a fenyőmagot, sózom, borsozom.

A halhoz serpenyőben felhevítem az olajat, hozzáadom a vajat, majd nagy láng felett a bőrös oldalán elkezdem sütni. Sütés közben sózom, borsozom, és addig sütöm (úgy 3 perc), amíg a hal húsa a széleken elkezd kivilágosodni. Megfordítom spatulával és a másik oldalán is sütöm még fél-egy percig.

A narancs-bazsalikom-sült cékla nálunk a tél nagy kedvence volt, de most megtaláltam a módját, hogy átmentsem a meleg és napsütéses tavaszi napokra is egy könnyű, hidegen készülő krémleves formájában. Mivel tavaly pedig a menta, narancs és sült cékla is remekül működött együtt ebben a salátában, ezért most kipróbáltam ezt az összevont megoldást és remekül sikerült. És nem is azért, hogy megpróbáljam felvenni a harcot a kertet egyre inkább uraló mentával szemben… (azért ha egy napon túl sok lesz már a menta  a blogon, szívesen veszem a visszajelzéseket).

• 40 dkg sült cékla (tisztítva)
• 5 dl natúr joghurt
• 3 dl víz (ásványvíz)
• 1 nagyobb kezeletlen narancs finomra reszelt héja és leve (1 dl)
• 6-8 nagyobb bazsalikomlevél
• 4-5 mentalevél
• só
• fekete bors
• dióolaj

A céklát megmosom és héjával együtt megsütöm, 200°C, 1-1,5 óra, a gumók nagyságától függően. Érdemes süteménysütéshez vagy kenyérsütéshez igazítani, az alsó rácson remekül megsül, és így még energiatakarékos is.

A meghámozott céklát turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval (só, bors, dióolaj ízlés szerint), majd leturmixolom.

Hidegen a legfinomabb.

Variációk egy témára. A sült cékla talán még egy kicsit a telet idézi, de ez a friss ízű krém már egyáltalán nem. Az alap, a kecskesajt-dió-sült cékla, egy kevés joghurttal könnyítve, már önmagában is egy üdítő ízű és színű szendvicskrém, sőt, aki úgy gondolja, az itt meg is állhat, de a narancs és a bazsalikom annyira jól illik hozzá, és ez a trió igazából az én egyik nagy tavaszidéző téli kedvencem, szóval én nem tudtam kihagyni belőle.

Nagyon sok magvas fekete kenyérrel az igazi, legalábbis nekem, de nyers zöldségekhez mártogatósnak, vagy a vidám színe miatt gyermekétkeztetéshez is kiválóan alkalmas.

• 15 dkg friss kecskesajt
• 15 dkg sült cékla (tisztítva)
• 1 dl joghurt
• 1 marék dió (3 dkg)
• só
• 1 kisebb narancs héja
• 5-6 nagyobb levél bazsalikom

A céklát megmosom és héjával együtt sütőben megsütöm, 220°C,nagyjából 1 óra, a cékla méretétől függően. (Energiatakarékos megoldás, ha sütemény vagy kenyér sütése közben sül, és egyszerre nagyobb mennyiségben is készíthető.)

A meghámozott, nagyjából feldarabolt céklát a szétmorzsolt kecskesajttal, a száraz serpenyőben enyhén megpirított dióval, joghurttal, sóval és ízlés szerint a finomra reszelt narancshéjjal, széttépkedett bazsalikomlevéllel együtt botmixerrel pürésítem.

Jól záródó edényben, hűtőben tartva napokig eláll.

Ami már a harmadik cékalekvár a blogon, de hát a másodiknál folytatást ígértem, igaz, az egy éve volt. De ami késik, ugye…. Tehát volt egyszer egy gránátalma szirupos változat, aztán egy feketeribizlis, és most egy ezeknél sokkal kézenfekvőbb párosítás, almával és tormával. Azt pedig ismét el kell még mondanom, hogy ez nem az a süteménybe való lekvár (bár a tormából nagyjából ez már gyanítható), hanem inkább olyan savanyúságféle, amit mi leginkább sültek mellé szoktunk enni. Nagyon finom, nagyon színes és a hivatalosan tavasznak becézett latyakos, sötét és jéghideg télutón engem kifejezetten jobb kedvre derít.

• 60 dkg cékla
• 2 közepes alma (~ 35 dkg)
• 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés hagyma)
• 4 cm tormagyökér
• 2 ek olívaolaj
• almaecet
• (nád)cukor
• só

A céklát meghámozom, nagyon apró kockákra vágom vagy blenderrel aprítom össze, majd az olívaolajon a finomra aprított salottával együtt kevergetve addig sütöm, amíg nem enged már több levet.

Hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, enyhén sózom, majd fedő alatt puhára párolom, ez a rész már néhány perc alatt megvan.

Leveszem a fedőt és nagyobb lángon kevergetve elforralom alóla a folyadékot, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a finomra reszelt tormát, ízesítem almaecettel, cukorral ízlés szerint (én 2 tk cnádukrot és 4 ek ecetet használtam). Ez már így is jó, de még lehet az állagát botmixerrel finomítani, főleg ha darabolva került bele a cékla.

Kiforrázott üvegekbe töltöm, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom. Hűtve 3-4 hétig eláll.

Tehát az a gyermek, aki három hete itthon hisztériás rohamot kap a cékla színétől, és csak csukott szemmel volt hajlandó enni belőle, na ő az, aki a bölcsődében repetát kér a céklafőzelékből. Nosza, akkor ilyet lehet itthon is. És tényleg. Persze az elmaradhatatlan és örök kedvenc, a húsgolyó az azért jár hozzá. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy ez most megint olyan babakonyhás felvezetés lett, mert annál itt többről van szó, ez az étel ugyanis finom és bababarát is egyben. (pedig ugye, mennyivel másképpen hangzik, mint a ketchupos spagetti és a rántott dínók krumplipürével?)

• 3 főre
• 70 dkg cékla
• 25 dkg krumpli
• 5 dl csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
• 1 kis fej hagyma (3-4 dkg)
• 4 ág kakukkfű
• 1 tk borókabogyó
• 2 ek balzsamecet
• 2 ek olívaolaj
• só
• 50 dkg sovány sertéscomb
• 10 dkg feta
• 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/2 ek rozmaring (szárított)
• 2 ek olívaolaj
• só
• egy kisebb narancs felének a finomra reszelt héja
• olaj a sütéshez

A céklát és a krumplit meghámozom, kis kockákra vágom. Az alaplé felében fedő alatt puhára párolom a céklát a balzsamecettel. Közben az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából felaprított hagymát, majd hozzáadom a krumplit, felöntöm a maradék alaplével, hozzáadom a mozsárban kevés sóval finomra dörzsölt borókabogyót és az egészben hagyott kakukkfű ágakat is. Fedő alatt ezt is puhára főzöm. A kakukkfüvet kidobom, majd a krumplit a levessel botmixerrel teljesen simára püréstem és hozzáöntöm a céklához. Botmixerrel az egészet kissé püréstem, de itt már a teljesség igénye nélkül, hogy maradjanak benne kisebb-nagyobb cékladarabok is.

A  vastagabb hártyáktól megszabadított sertéscombot felkockázom és ledarálom a hagymával, fokhagymával, fetával együtt. Eleve darált comb esetén a hagymát és fokhagymát nagyon finomra aprítva, a fetát szétmorzsolva keverjük a húshoz. A rozmaringot kevés sóval mozsárban porrá őrölöm, a narancs héját finomra reszelem, és az olívaolajjal együtt ezeket is a húshoz adom. Alaposan összegyúrom, majd 2 centis gombócokat formázok belőlük. Bő, forró olajban adagonként kisütöm. (teflon serpenyőben lehet egész kevés (1-2 kanálnyi) olajon is kisütni, gyakori rázogatás közben, így is szoktam készíteni, és ez a módszer is jól működik)