Flat-Cat

Ez is egy tonhalas szendvics: füstölt vörös tonhal polenta pirítóssal, sült céklával, rukkolával

Akkor ma megszavaztam magamnak egy torkos pénteket, és ez lett az ebédem.

Az alap Mamma nagyszerű céklás salátája volt, bár a sült cékla belőle már megint erősen Beatbull cékla jusjére hajaz.

Most itt jöjjön egy kis szolgálati közlemény: hidegen sajtolt pisztácia olaj (és mogyoró, meg mandula, avokádó, dió) most kapható a Corában. Nem túl barátságos áron (3500 Ft 2 dl talán), meg hát a vörös tonhal sem olcsó, de aki két éve nem költ ruhára, szórakozásra, sminkre, fodrászra, satöbbi, satöbbi (= GYESen van…), az néha megengedheti magának. (nem kell azért megsajnálni, több tíz évre elegendő készletem van felhalmozva előbb említett földi javakból, az szabadidős tevékenységekben (úgy mint fodrász) meg úgyis megakadályoz a tündéri kis koloncom)

De azért térjünk lassan vissza az ételre is. A polenta pirítós egyébként a múltkori libás kaland folyománya, valamiért a csinos kis puliszka háromszögeket látva akkor a fejembe vettem, hogy kenyér helyett fogom használni őket. S lőn. Kicsit most vékonyabbra kentem ki hozzá a puliszkát (itt a címben polenta, mert az elegánsabban hangzik, de ugyanabból a közepes szemcseméretű kukoricadarából készült mindkettő, szóval ez is most itt inkább puliszka. De lehet egészen finom szemcséjű, polentához való darából is készíteni természetesen), így most szép vékony pirítósokat kaptam. A főzésnél ismét 1:5 arányban használtam a darát és a vizet, ahogy a Szakácsok könyvében áll, ez nagyon bevált nekem, így mindig tökéletes állagú lett eddig  a puliszkám.

Sok  beszédnek pedig sok az alja.

Recept.

2 adag

polenta (8 darab nagyobb háromszöghöz):

10 dkg kukoricadara

5 dl víz

1 kk só

3 dkg vaj

cékla:

2 közepes gumó cékla (30 dkg)

2 fej salotta (6-7 dkg)

1 ek olívaolaj

4 ek balzsamecet

a szendvicshez még szükséges:

10 dkg füstölt, vörös tonhal

3-4 marék rukkola

3-4 ek  pisztáciaolaj (hidegen sajtolt)

A vizet felforraltam a sóval, hozzáadtam a kukoricadarát, és folyamatos kevergetés mellett addig főztem, amíg a dara megpuhult, és az összes vizet felvette. Elkevertem benne a vajat, majd egy sütőpapírral borított deszkára kentem nagyjából fél centis vastagságban, szépen egyenletesen.

Miután kihűlt és megdermedt (órákkal előre is el lehet eddig a pontig készíteni), nagyobb háromszögekre vágtam fel, majd vastag aljú teflon serpenyőben további zsiradék nélkül mindkét oldalán megsütöttem.

A céklát meghámoztam, fél centis kockákra vágtam, a salottát meghámoztam, nagyon apróra felkockáztam.

Lehetőleg teflon serpenyőben az olívaolajon kis láng fölött megsütöttem a hagymát, majd hozzáadtam a céklát is, és addig sütöttem együtt, gyakran kavargatva, amíg a cékla levet nem eresztett. Hozzáadtam a balzsamecetet, majd fedő alatt, továbbra is igen kis lángon puhára pároltam. Amikor a cékla megpuhult, fedő nélkül addig sütöttem, amíg a maradék nedvesség is elillant alóla. (az egyetlen oka egyébként, amiért  így sütöttem a sütőben való sütés helyett az az, hogy így sokkal hamarabb készül el)

A rukkolát meglocsoltam és összeforgattam a pisztácia olajjal, majd rárétegeztem egy polenta háromszögre. Erre került egy adag cékla, majd némi apróra tépkedett tonhal, a tetejére pedig ismét egy sült puliszka pirítós.

Címkék: cékla, előétel, hal, kukoricadara, rukkola, saláta

Variációk céklalekvárra, első fejezet: feketeribizlivel

Azaz hogyan kerül Heston Blumenthal Szabolcs megyébe.

A nemrég készített céklalekvárnak (ami, ismét jelzem, nem igazi lekvár, inkább savanyúság) akkora sikere volt a barátok és rokonok között, hogy azóta tömeggyártásba kezdtem, rendelésre. A gránátalma szirup viszont elfogyott, és már azt is pedzegetni kezdték, hogy kellene a recept, esetleg egyszerűbben beszerezhető alapanyagokból, akkor ugye, mégsem lennének kiszolgáltatva az én konyhám véges kapacitásának.

Az előző céklalekvárnál Beatbull megjegyezte, hogy Blumenthal feketeribizlit használ a cékla mellé. Nos, a feketribizli errefelé könnyebben elérhető -legalábbis én ezt gondoltam-, mint a gránátalma szirup, így kézenfekvő volt a helyettesítés. Később kiderült, hogy a mirelit gyümölcsöt már nem tartják egyik általam ismert beszerzési helyen sem, így kissé barbár, viszont mindenki számára elérhető megoldásként jött a feketeribizlilé. Pfanner, 25% gyümölcstartalom, de legalább 0% mesterséges összetevő.

Az utolsó kóstolásnál én még megszavaztam a bizalmat némi kakukkfűnek, szerintem jó döntés volt, én legalábbis nagyon meg vagyok elégedve a végeredménnyel.

2 X 500 ml

80 dkg cékla (tisztítva mérve)

1 nagy fej vöröshagyma (~ 10-12 dkg)

4 dl feketeribizli lé (25%)

3 ek olívaolaj

1 dl fehérborecet

1 tk szárított kakukkfű

1 kk só

A céklát nagyon apró kockákra vágom, vagy késes robotgéppel felszecskázom.

A vöröshagymát nagyon apró kockákra vágom.

Az olívaolajon üvegesre párolom a hagymát, majd hozzáadom a céklát, és addig sütöm, amíg a cékla levet ereszt. Felöntöm a feketeribizlilével, az ecettel, és hozzáadom a sóval mozsárban porrá őrölt kakukkfüvet. Magas falú, vastag aljú 24 cm teflon serpenyőt használok hozzá, így a legnagyobb lángon főzve fél óra alatt elkészül, és még kevergetni sem kell, csak az utolsó 5-10 percben.

A legnagyobb lángon főzöm addig, amíg szinte az összes lé el nem párolog alóla. Az elején csak rázogatom, amikor már alig van alatta lé, kevergetem is.

A kész “lekvárt” üvegekbe töltöm, és a hűtőben tárolom.

hűtőben 1-2 hétig biztosan eláll.

Címkék: cékla, feketeribizli, gyors&könnyű, üveges

Céklalekvár

Vagy cékla kompót, attól függően, hogyan aprítjuk a céklát hozzá. Igazából egy üveges savanyúság-szerű képződmény (na de nem olyan, mint az ecetes-cukros lében ázó rokona!), amire jobb elnevezés nem jutott az eszembe.

A lekvár Beatbull cékla-jusjéből ered, de a lé itt ki lett egészítve némi folyadékkal, és mellé itt benne  marad még a zöldség húsa is. Szóval nem jus lett, hanem lekvár.

Hideg sültek mellé ideális kísérőnek bizonyult, és végre az arab fűszeresnél tett ámokfutásom alatt beszerzett gránátalma szirupot is fel tudtam használni hozzá. Ez nem tévesztendő össze a grenadinenal, ami inkább gránátalma szörp, élénkebb piros és édes! A szóban forgó szirup inkább  fanyar, sötét, savanykás ízű, amit gránátalma levéből főznek,  a becsületes neve pedig pomegranate molasses. Bár szerintem grenadinenal sem lehetne rossz…

2×500 ml és 1×250 ml üvegekhez

1 kg cékla (tisztítva mérve)

10 dkg vöröshagyma (tisztítva mérve)

5 gerezd fokhagyma

1 dl gránátalma szirup

1 dl balzsamecet

1 ek nádcukor

1 tk só

4 ek olívaolaj

A céklát nagyon apró kockákra vágom (3-4 mm) a fokhagymával együtt, vagy lereszelem/késes robotgéppel felszecskázom.

A hagymát apróra felkockázom.

Olívaolajon lassú tűzön, lehetőleg egy széles, magas falú teflon serpenyőben gyakran kevergetve karamellizálom a hagymát, de vigyázva, hogy meg ne égjen!

A hagymához adom a céklát, fokhagymát, és addig sütöm kis lángon, gyakran kevergetve, amíg a cékla levet nem ereszt.

Felöntöm a gránátalma sziruppal, a balzsamecettel, 3 dl vízzel, sózom, hozzáadom a cukrot, majd fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a cékla megpuhul.

Ha elkészült, még egy kóstolást érdemes tartani, és igazítani a cukor-só mennyiségeken.

Üvegekbe töltve hűtőben tárolom, miután kihűlt.

Megjegyzés: A cukor mennyisége függ a balzsamecet és a gránátalma szirup édességétől is! Az a szirup, amit én használtam, alig édes, a balzsamecet szintén az egyszerű, nem édes, bárhol kapható, vagyis az olcsóbbik fajta, így kellett hozzá cukor. De célszerű inkább csak a főzés végén adagolni hozzá a cukrot, ha egyáltalán szükséges.

Címkék: cékla, üveges

Korhelyleves céklából, birsből -óvatlan duhajoknak

Igazán nem ezt akartam ma főzni, de délben kaptam egy könyörgő telefont életem párjától, hogy jajveszékelnek a macskák a fejében és háborog a gyomra a tegnapi búcsúztató buli után. Nem kezdtem el olyan elmésségekkel traktálni, hogy aki éjjel legény, az nappal is legyen az, meg minek iszik, aki nem bírja. Ezt majd akkor, ha hazajött.

Viszont a húst már kivettem a mélyhűtőből, szóval ezért szűzpecsenyéből főztem levest. Ez nem kötelező elem, hagyományosan én is disznó vagy borjú combból főzök ilyen leveseket, ez csak a magyarázat, hogy nem megőrültem, hanem a helyzet volt speciális.

Mivel a influenza járvány miatt kisdeddel be vagyunk szorulva a házba, a közös bevásárlásoknak egy időre vége. Férj meg túlságosan el van foglalva, például holmi búcsúztató bulikkal ahhoz, hogy egyedül mehessek beszerző körútra, így abból főzök, ami itthon akad. A múlt heti sütőtökös sorozat után most a birsalma készleteinket élem fel. Meg a céklát is hozzá.

Ez a leves amúgy a fejben való megfőzés után kétesélyesnek indult, vagyis lehetett volna vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó is. Szerencsére (Férj szerencséjére) ez utóbbi lett.

Nagyon finom, pikáns (utálom ezt a szót, de nem tudok rá jobbat, tényleg pikáns), kellemesen savanykás, beteg gyomorba való. Nem mintha megérdemelné.

4-6 adag

30 dkg cékla (hámozva mérve)

30 dkg krumpli (hámozva n mérve)

30 dkg birsalma (tisztítva mérve)

1 nagy fej vöröshagyma (~ 6 dkg)

40 dkg szűzpecsenye (csak most. Egyébként borjú vagy sertéscomb)

4-5 ek olívaolaj

2 babérlevél, 8 szem szegfűbors, 4 cm gyömbérgyökér, 1 kk szárított, reszelt citromhéj (vagy 1 bio citrom héja reszelve)

1 nagy citrom leve (~0,5 dl), 2 ek méz (vagy ízlés szerint)

3+2 dl tejföl

A húst megtisztítom, lehártyázom, centis kockákra vágom. A vöröshagymát apró kockákra vágom. A birsalmát, céklát fél centisre kockázom.

Az olajon üvegesre pirítom a hagymát, majd hozzáadom a húst és addig sütöm, amíg kis színt nem kap. Hozzáadom a céklát és a birset, átpirítom az egészet, majd felöntöm 1 liternyi vízzel. Sózom, hozzáadom a fűszereket, babért, reszelt citromhéjat, egész szegfűborsot, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét. Ha nem nagyon szálkás a gyömbér, mehet bele simán csak reszelve is.

A krumplit finomra reszelem és ez is megy a levesbe. Ez majd teljesen szétfő, és ez fogja sűríteni.

Fedő alatt addig főzöm, amíg a birs és a cékla megpuhul. Nagyon sűrű leves, időnként meg kell kavarni, nehogy leégjen. Viszont hamar megfő.

Itt ki lehet venni egy adaggal a babának, a tejföl előtt. 7 hónapos kor után már adható, az enyém imádta. Ha azonban a picinek is adunk belőle, érdemes a gyömbér kicsavart levével csak ezek után ízesíteni az ételt. De az enyém már elég nagy ehhez és imádja a csípőset, szóval én azt az elején beletettem.

Végül a citrom levével, mézzel ízesítem, kevés levessel hőkiegyenlítek 3 dl tejölt és ezt is a leveshez adom. A hőkiegyenlítést én most elblicceltem, ki is csapódott egy kicsit a tejföl, de ez szerencsére csak a leves esztétikai értékét csökkentette. Felforralom és ezzel kész is.

Nagyon sok tejföllel, savlekötővel és aszpirinnel tálalom.

Címkék: birsalma, cékla, krumpli, leves, sertés

Bébi csirke egészben sütve, tejfölben sült birsalmával, sült céklával

Nem vagyok túl nagy barátságban a csirkével, ezt el lehet mondani. Alaplevet főzök belőle, néha a mellét használom, darálva főleg,  meg évente kétszer pörköltet, ha Férj kéri. Mármint a tanyasiból.

Aztán van a broiler, annak a melléből életmentően gyors vacsorák születhetnek, nagyon ritkán, az igaz. Mert tudom, hogy az nem boldog csirke, a húsa egészségtelen, satöbbi, így igyekszem kerülni a vásárlását/fogyasztását. Azt már csak félve jegyzem meg, hogy sajnos engem bizony néha felüdít a húsának jellegtelen, mindenféle csirkére emlékeztető aromát nélkülöző íze, a hús puhasága, ami bizony a tanyasi boldog társainak színes-szagos-szívós húsáról nem mondható el. Nem baj, éljen a tudatos vásárlás, vesszen a broiler.

(ismét szükségesnek érzem megjegyezni, hogy a csirke húsának vak gyűlölete részemről személyes perverzió, a hiba bennem van, és maximálisan respektálom azokat a véleményeket, melyek szerint nincs is jobb egy finom csirkepaprikásnál/húslevesnél/rántott húsnál.)

Vissza a bébi változathoz.

Az Intersparban szemezek vele már évek óta, de az ára (40 dkg 900 Ft) és a csirke volta számomra eddig igen erős visszatartó erővel bírt. Aztán két év után úgy döntöttem, hogy feladom, mert mégiscsak rendkívül helyes, apró kis jószágok ezek, az esztétikai élmény miatt már megéri. Még ekkor is úgy gondoltam, hogy egyszeri alkalom lesz, megkóstoljuk, kigyönyörködjük magunkat és ennyi.

Nos. Gyönyörködtünk benne, megkóstoltuk és azon nyomban eldöntöttük, hogy ennek még lesz folytatása. Nem feltétlenül az íze miatt, bár valóban kellemes átmenetet képez a tanyasi és a broiler között, a húsnak nem túl tolakodó csirke íze van de nélkülözi a beton keménységét, puha omlós, ízletes. Már ha valaki szereti a csirkét.

Nem lesz minden nap ilyen az asztalunkon, nem erre gondoltam. Viszont vendégségnek ideális. Könnyen elkészíthető, nagyon látványos fogás, a két órás sütési idő miatt jóelőre odakészíthető, minden megsül egyszerre, a csirke mellett, és tudom, hogy az emberek többsége (legalábbis a rokonságunkban) szereti a csirkét. Az ára miatt inkább csak ünnepi alkalmakra tartogatnám, de hát most pont egy ilyen időszak következik.

Grammra pontos recept most nincs, nem terveztem posztolni a receptet.

2 adag

2 bébicsirke (2×400 gr)

1 csokor kakukkfű, 6 gerezd fokhagyma, ~4 dkg vaj, 4 ek olívaolaj, só, bors

1 nagy birsalma(~ 35 dkg), ~1 dl tejföl, 4-6 szem szegfűbors, ~2 cl birsalma pálinka, 1/2 citrom leve, szűk 1 ek nádcukor, vaj

4 közepes cékla

A csirke bőre alá nyúlok, a melle és a combja fölött az ujjaimmal óvatosan fellazítom, ide az aprított fokhagymából, vajból, sóból, borsból és a kakukkfű lecsipkedett levélkéiből álló keveréket tömködök.

A kakukkfű szárainak felét beletömködöm a csirke hasüregébe kevés sóval, 1-1 nagyobb ággal összekötöm a lábait és a  szárnyát.

Kívülről a bőrét bekenem az olívaolajjal, sót, borsot őrölök rá. Egy sütőtálban megágyazok a maradék kakukkfű szárral a csirkének, ráfektetem a szárnyakkal lefelé-mellekkel felfelé, majd 160°C fokos sütőben sütöm 2 órán át. Félidőben egyszer meglocsolgattam a saját levével.

A céklát alaposan megmosom, nem hámozom meg, csak alufóliába tekerem, megy a hús mellé, két óra alatt ez is megsül.

A birsalmát meghámozom, a húsát apró kockákra vágom. Megöntözöm a pálinkával, citrom levével, megszórom a cukorral, mozsárban porrá zúzott szegfűborssal, csipet sóval, összekeverem a tejföllel. Kivajazott szuflé formába kanalazom, a forma alját többször megütögetem, hogy minél kevesebb hézag maradjon a darabkák között. Megy a hús mellé sülni, ez másfél óra alatt lett kész.

Végül a csirkét még a gázgrill alatt megpirítottam, addig a céklát meghámoztam, felszeleteltem.

Mindent egy nagy tányérra rendeztem és úgy tálaltam.

Címkék: birsalma, cékla, csirke, köret

Céklás, almás muffin karácsonyi hangulatban

Vendégségbe menni pedig nem illik üres kézzel.

Hogy mivel érdemelték ki az öcsémék, hogy éppen tomboló céklás süti mániám produktumait kapják? Semmivel… Rossz helyen voltak (lesznek), rossz időben.

De a (fa)humort félretéve, ez is egy igen finom, egyáltalán nem formabontó ízű sütemény lett. Kíváncsi voltam, hogy a cékla-alma páros sütiben is működik e, hát működik. Szóval tessék félretenni az előítéleteket, és kipróbálni. Garantáltan nem fogja megbánni senki.

A karácsonyi hangulat meg a fűszerezésre vonatkozik. Kicsit talán még korai, de szerintem ez a kombináció, a mézeskalács fűszerek annyira finomak, hogy vétek lenne őket csak a karácsonyra tartogatni.

A süti tésztája ismét annak a kevert tésztának egy változata, amit előszeretettel használok.

24 mini muffin vagy 12 muffin

15 dkg cékla (tisztítva mérve), 15 dkg alma (tisztítva mérve), 1 dl narancslé (~ 1 narancs leve),

10 dkg darált dió, 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt), 10 dkg simaliszt,

5 dkg olvasztott vaj, 15 dkg nádcukor, 4 tojás, 1 tk sütőpor

1-1 tk őrölt fahéj és gyömbér por, 8 szem szegfűszeg, mozsárban porrá őrölve, 1 narancs héja reszelve, 1 ek vaníliás cukor

A céklát és almát is finomra reszelem, hozzáadom a többi összetevőt, jól kikeverem.

Szilikonos muffin formába adagolom, vagy hagyományos muffin formába papírkapszlikat rakosgatok és abba dagaolom a masszát.

180°C fokon 45 percig sült a mini, 55 percig a normál méretű. Vagy tűpróbáig.

Rácsra szedegetve hűtöm ki.

Címkék: alma, cékla, dió, édes, muffin, zabpehely

Cékla és csoki, muffin formájában

Régóta szemezek már az angol nyelvű blogokon gyakran felbukkanó céklás-csokis receptekkel, de valahogy ehhez a kombinációhoz nem éreztem magam elég bátornak. Eddig.

Aztán Limara ínycsiklandó céklás csokoládékrémjét látva megszületett bennem az elhatározás, hogy akkor mégiscsak kipróbálom. (meg ha Limara mondja, hogy ez jó, akkor azt el is hiszem)

És valóban. Ez tényleg finom.Pedig ezt nem is gondoltam volna. Először egy vaníliás, szegfűborsos változat készült, másodjára egy gyömbéres, narancsos (igen, másodjára, egy nap alatt kétszer sütöttem meg. Azért ez jelent valamit…).

Az első változatra az én kicsi férjem azt találta mondani, hogy az kommersz. A céklás, csokis sütim. Kommersz. Lehet, Férj kicsit már el van kapatva… Mindegy, szerintem nagyon finom. Férj véleménye szerint valóban finom, de a karácsonyi fűszerezésű csokoládés süti már elcsépelt, ő az ilyen közhelyes kombinációkhoz nincsen hozzászokva(!), meg különben is, a kísérleti adag 12 darab mini muffinja igen kis mennyiség egy férfiembernek, aki elfelejtett ebédelni. Szóval menjek és süssek még egy adagot, de ezúttal sokkal “dögösebb” fűszerezéssel.

Kívánsága pedig számomra parancs (nem ér nevetni), így sütöttem megint, ezúttal gyömbéreset. Na, ezzel már ő is meg volt elégedve. Nagyon is.

Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 10 perc alatt össze lehet dobni a tésztáját, a többi meg a sütő dolga, szóval nem egy nagyon megerőltető sütemény.  Meg itt már volt, aki játsszon kisdeddel, amíg én a konyhában ügyködtem, így azért nem nehéz.

És hogy miért annyira fontos beleerőltetni a céklát egy csokis sütibe? Egyrészt mert finom. Nagyon. De tényleg. Másrészt, mert minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a céklától amúgy berzenkedő családtagokba valahogy belediktáljuk ezt az igen jótékony hatású, nagyon egészséges zöldséget. Ha kell, akkor csokival…

A tészta egyébként egy egyszerű kevert tészta, nagyon hasonló ahhoz, amit általában készíteni szoktam és én nagyon szeretem. Meg lehet sütni tepsiben is, nem muszáj muffin formában, de most nekem a jól szállítható, kézreálló süti volt a cél.

12 db muffin vagy 24 db mini muffin

20 dkg nyers cékla (tisztítva mérve), 10 dkg étcsoki (55%), 10 dkg darált dió, 10 dkg simaliszt,

5 dkg vaj, 15 dkg nádcukor, 4 tojás, 50 ml narancslé (~ 1/2 narancs leve)

2 dkg kakaópor (cukrozatlan, holland), 1 tk sütőpor, 1 ek házi vaníliás cukor (~1 tasak Bourbon vaníliás cukor)

8 szem szegfűbors mozsárban porrá őrölve VAGY 2 púpos tk gyömbérpor (~ 2 cm lereszelt gyömbérgyökér kinyomkodott leve) és  1 narancs  reszelt héja és még 0,5 dl narancslé

A céklát finomra reszelem. A csokit a vajjal megolvasztom. A vajas csokihoz megy a liszt, dió, cékla, cukor, tojások, narancslé, kakaó, sütőpor, vanília  és a tetszőleges fűszerek. Vagyis az összes többi hozzávaló.

Habverővel alaposan kikavarom és szilikonos muffin formába adagolom. Vagy sima muffin formába helyezett papírkapszlikba.

180°C fokon a minik 45 percig sültek, a normál méretűek 55 percig.

Rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Címkék: cékla, dió, édes, étcsoki, muffin

Céklás röszti kecskesajttal

Az érdem ezúttal sem az enyém, a receptet itt találtam. Ha valamit azzal reklámoznak, hogy ez az egyetlen mód a cékla ellen lázadozó házastárs jobb belátásra bírására, az nálam meg van véve. És valóban.

Kecskesajttal, tejföllel és snidlinggel is nagyon finom, önálló fogás, de köretnek is kiváló. Sőt. Ponty Úr adagja mellé került némi egészben sült alma és fokhagymás bárány is, hát az úgy együtt valami elképesztő finom volt! Azt mindenképpen el fogom készíteni felnőtt adagokban is és azt gondolom, az is meg fog érni majd egy külön posztot!

2 adag

25 dkg cékla, 20 dkg krumpli, 5 dkg simaliszt, 2 ek olívaolaj, só, bors, 4 ág kakukkfű

friss kecskesajt, tejföl, snidling ízlés szerint

A céklát és a krumplit megmosom, alufóliába csomagolom és egészben, héjában megsütöm. 180°C fokon 1-1,5 óra, a zöldségek méretétől függően. Lehet héjában főzni is, de nekem ez így egyszerűbb Pont megvan a zöldség amíg sül egy süti vagy egy kenyér.

Ha kihűlt, a krumplit és a céklát is meghámozom és durvára reszelem. Összekeverem a liszttel, olajjal, kakukkfű letépkedett levélkéivel, sózom, borsozom és fél órát pihenni hagyom.

Zöld diónyi gombócokat formázok a masszából, ellapítom és teflon serpenyőben zsiradék nélkül, kis lángon mindkét oldalát megsütöm. Kis lángon, hogy ne kapjon oda amíg szépen lassan átsül.

Tányérra szedegetem és kecskesajtot morzsolok rá. A felaprított snidling mehet a rösztikre, de a tejfölbe is lehet keverni.

Isteni.

De ha ez nem lenne elég, nemsokára jön a sült almás-báránysültes változata is!

Címkék: cékla, köret, krumpli, sajt

Alma-cékla saláta kétszer: zöldsalátával, füstölt pisztránggal és kecskesajttal, dióval

Hiába gyűjtögetem én Beatbull remek pisztrángos és szaiblingos receptjeit, ha egyszer a halat egyikhez sem tudom beszerezni. A ciderről nem is beszélve.

Utolsó reménységként azonban eddig ott volt a hétvégi szilvásváradi kirándulás. Persze botor elgondolás volt részemről hogy pont a hétvégén, Férjjel és az újdonsült keresztszülőkkel, na meg a karonülő kisdeddel (úgy értem Ponty Úr tényleg végig a karomon ült, mert a babakocsit nem annyira szereti), a “nyaralásunk” alatt én friss pisztrángra fogok vadászni egy festői szépségű és éttermekkel remekül ellátott helyen. Így hát maradtam a friss pisztráng helyben történő fogyasztásánál, elvitelre pedig beértem némi füstölt áruval.

Szerencsére füstölt pisztrángos recept is akad a kísérleti konyhán. Bár a céklakaviár elkészítésétől megfelelő alapanyagok és célszerszámok hiányában eltekintettem.

A második változat pedig az én ebédem volt, mivel a céklás-almás keveréket előre, már délelőtt elkészítettem a vacsorához. Ebből loptam kicsit magamnak és egészítettem ki néhány esszenciális hozzávalóval, úgymint kecskesajt.

Nekem mindkét változat nagyon ízlett, de a kecskesajtos valahogy most közelebb áll hozzám. Férj meg odáig volt a füstölt pisztrángos salátától (igen. És azt mondta, hogy milyen kellemes húsvéti étel és legközelebb készíthetném sonkával… De az elmés kis megjegyzése ellenére tényleg nagyon ízlett neki.)

A tálalás. Hát ez nem egy szépségdíjas saláta. De finom. Viszont a megjelenésén is lehet javítani a pisztrángosnak, ha a salátával csak “megágyazunk”, erre jön a céklás alma és arra az egészben hagyott hal. Már ha valaki nem viszolyog az egészben (szemmel, bőrrel, úszókkal)hagyott hal látványától… Azt én még lefényképezni sem bírtam, de Férjnek ilyen módon készítettem egy igen szép adagot. Ő a látvánnyal is meg volt elégedve.

Még egy utolsó megjegyzés: nekem nem volt tormám, így wasabit használtam. Ezzel is finom volt, de nyilván lehet helyette tormát is használni. (akartam venni, de nem tudtam rászánni magam, mert friss gyökér az nem volt, csak krém, de mindegyikben metabiszulfitok és egyéb, szerintem  oda nem illő dolgok voltak. Én pedig nem emlékszem, hogy annak idején nagyi tett volna ilyesmiket a házi készítésű tormakrémébe.)

Végre, a recept. Először a pisztrángos.

2 -4 adag

2 kicsi füstölt pisztráng (45 dkg)

4-5 marék tetszőleges zöldsaláta (pl. fodros, fejes vagy madárbegy.  A madárbegy illett volna hozzá igazán, de azt én nem szeretem)

2-2 nagyobb zöldalma és cékla (40-40 dkg), 1,5 dl tejföl, 1 tk nádcukor, 1/2 citrom leve, 1 tk wasabi (vagy 1 ek torma), 2 ek dióolaj

A céklákat megmostam, szorosan alufóliába csomagoltam majd sütőben 180°C fokon 1 óra alatt megsütöttem. A’la Jamie O. A sütési idő persze függ a céklák méretétől.

Miután kihűltek, a héjukat lehúztam, a húsukat pedig vékony csíkokra vágtam. Az almát meghámoztam és szintén vékonyra csíkoztam, majd a szeletelés után rögtön megcsepegtettem a citromlével. De nem kell nagyon igyekezni, úgysem látszik majd, ha megbarnul.

Az almát, céklát, tejfölt, dióolajat, wasabit/tormát, cukrot összekevertem, sóztam. Jó tesz neki, ha van ideje kissé állni a hűtőben.

Tálalásnál alulra ment a saláta, rá egy réteg céklás alma, arra a hal. Én meg magamnak kifiléztem a halat, szétcincáltam a húsát és az egészet összekevertem.

És akkor a diós.

2 adag

2-2 zöldalma és cékla (40-40 dkg), 15 dkg friss jellegű kecskesajt, 2 kisebb fej lilahagyma (5 dkg), 2 marék dió, 2 ek hidegen sajtolt dióolaj, 1 ek balzsamecet, 1,5 dl tejföl, 1 tk nádcukor, 1/4 citrom leve, só

A céklás-almás keverék elkészítése igen hasonló a fent leírtakhoz. Csak a wasabi ekkor még nem volt benne.

Került még hozzá száraz serpenyőben megpirított dió, melynek a héját ledörzsöltem és a húsát apróra darabokra tördeltem. Lilahagyma, hajszálvékonyra vágva. Kecskesajt, szétmorzsolva. Balzsamecet, egy kevéske. Az egészet összeforgattam az almás keverékkel és igen gyorsan megettem. Finom volt.

Címkék: alma, cékla, dió, gyors&könnyű, hal, sajt

Céklás, diós kenyér

A cél ismét egy színes kenyér előállítása -lett volna. A szokatlan szín és ízhatás helyett azonban egy meglehetősen konvencionális színű és meglepően finom kenyér született.

Bár a szín tekintetében a kezdet biztató volt, a végeredményben inkább csak sejteni lehet a főtt cékla barnásvörös színét. Az íze pedig egyáltalán nem erőteljesen céklás, hanem a dió, a dióolaj és a cékla hármasának finom harmóniája érződik csak benne. (elnézést a fellengzősnek ható tirádákért, de én, ha el vagyok ragadtatva, ilyeneket szoktam össze-vissza beszélni. Márpedig most el vagyok ragadtatva.)

A cékla esküdt ellensége, Férj azt nyilatkozta róla, hogy ez az eddigi legjobb kenyér amit sütöttem. És amit valaha evett. (önelégülten vigyorgó szmájli)

1 kis cipó

250 gr rétesliszt, 1 dl víz, 50 gr nyers cékla, 15 gr hidegen sajtolt dióolaj, 35 gr dió, 2 tk almaecet, szűk 1 ek koriander, 1 ek méz, 1 tk só, 5 gr élesztő

A céklát a vízzel és az ecettel leturmixolom/botmixerrel pürésítem. (az ecet eredetileg azért került bele, mert ettől vártam, hogy megőrzi majd a cékla a színét a sülés során. Ez nem jött be. Viszont annyira finom lett a kenyér, hogy nem mertem kihagyni belőle. Igen, a képen látható példány már a második. Az elsőt percek alatt megettük…)

A lisztet az élesztővel elmorzsolom, majd a dió és koriander kivételével a hozzávalókból ( a céklás turmix is az) közepesen kemény, rugalmas tésztát gyúrok. Addig dagasztom, amíg a tészta elválik a kezemtől. Ezt követően cipóvá formázom, kevés dióolajjal lekenem a tetejét és nedves konyharuhával letakarva a duplájára kelesztem.

A koriandert megpirítom, mozsárban porrá őrlöm. A diót enyhén megpirítom, a héját ledörzsölöm, majd apró darabokra tördelem.

A tésztához, ha megkelt, hozzágyúrom a diót, koriandert, majd lisztezett gyúródeszkán cipóvá formázom, egy nagyobb darab sütőpapírra teszem, éles késsel haránt irányban mélyen bevagdosom.

Ekkor még így nézett ki.

A sütőt egy fedeles, vastag falú sütőtállal 260°C fokra melegítem elő. Miután a cipó a kétszeresére kelt, a sütőpapírral együtt a sütőtálba emelem, fedő alatt sül 15 percet, majd fedél nélkül, 220°C fokon még 20 percet. Rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: cékla, dió, kelt tészta, kenyér