Cukorborsó saláta csirkével, zsenge cékla levelekkel

Na, ha valami, akkor ez most szezonális.

A zsenge héjas borsó és a zsenge céklalevél nem olyasmi, amit minden nap meg lehet vásárolni a helyi szupermarketben, de még a piacon is csak ritkán. De akinek lent nő a kertben, azt most csak az eső és/vagy némi ismeretlen kórság tarthatja vissza a szüreteléstől. Az eső miatt úgyis annyira elburjánzott kint a növényzet, hogy a cékla ritkítása épp aktuálisnak tűnt, a borsó, hát, az meg jött vele. Én egyébként így sokkal jobban szeretem a borsót, mint a kifejlődött, kifejtett szemes formáját, sőt, vagyok annyira elvetemült, hogy néha még méregdrágán megveszem kis tálcákon a Metroban a dél-afrikait is belőle. Édes, zsenge, eszméletlen finom.

A cékla fiatal levele pedig az egyik legfinomabb zöldsalátaféle, amit használtam, érdemes egy próbát tenni vele, még az én rendkívül konzervatív ízlésű anyukám is odavolt érte. (meg úgy az egész salátáért, ami szintén nagy szó, mert az ízvilág inkább az orientálishoz, mint a magyaroshoz közelít, márpedig az én édesanyám a magyar konyha legnagyobb és egyben legelkötelezettebb rajongója)

Én egyetlen dolgot tudnék még elképzelni ennek az egésznek a tetejére: némi pirított szezámmagot. Sajnos ez most lemaradt, mert ez is részben Férj uzsi-csomagjába készült, részben meg anyunak, és hát anyu nem hiányolta róla (mondjuk Férj sem), de én meg a nagy kapkodásban el is felejtettem, hogy ezt terveztem rászórni. De ha valaki úgy dönt, hogy elkészíti a salátát, szerintem fontolja meg ezt az ötletet.

• 2 adag
• 2 fél csirkemell filé (csont és bőr nélkül, ~35 dkg)
• 25 dkg cukorborsó
• 4 marék fiatal cékla levél
• 1 gerezd fokhagyma
• fél cső csili
• 3 cm gyömbér
• fél csokor (~1 marék) korianderzöld
• 1 kk nádcukor
• só
• 2 ek semleges ízű sütéshez való olaj (napraforgó vagy földimogyoró)
• 2 ek földimogyoró olaj (hidegen sajtolt)
• 2+2 ek rizsecet

A csirkehúst centis kockákra vágjuk. A fokhagymát meghámozzuk és a kés pengéjével meglapítjuk. Egy szélesebb serpenyőben (ha van, wokban) nagy lángon felhevítjük a sütéshez való olajat, majd a csirkehúst a fokhagymával együtt megsütjük gyakori rázogatás közben. Ha a fokhagyma barnulni kezdene, hajítsuk ki a serpenyőből.

Amikor a hús már átsült (mindenütt kifehéredett), adjuk hozzá a két evőkanálnyi rizsecetet, a finomra reszelt gyömbért, a finomra aprított csilit, és a mozsárban kevés sóval porrá zúzott nádcukrot. A nádcukor itt főleg azért kell, hogy rákaramellizálódjon a húsra és szép színt adjon neki, nem feltétlenül az íze miatt.

Addig süssük, amíg a hús szép aranybarna színt kap, ez nem több 1-2 percnél.

A cukorborsót dobjuk 1 percre lobogva forró vízbe, majd szűrőlapáttal emeljük ki, és tegyük jéghideg vízzel telt tálba (blansírozzuk). Ha kihűlt, szűrjük le, és locsoljuk rá a maradék rizsecetet és a földimogyoró olajat, adjuk hozzá a megmosott, leszárított, nagyobb darabokra tépkedett salátát, forgassuk össze. Keverjük hozzá a langyosra hűlt húst is, a finomra aprított korianderzöldet, keverjük át, és még langyosan tálaljuk.

Ez a saláta szerintem langyosan a legfinomabb, de tanúk szerint hidegen is isteni, és továbbra is fenntartom, hogy a pirított szezámmag a tetején remek lenne.

Címkék: cékla, csirke, gyors&könnyű, saláta, zöldborsó

Sült cékla-mangó saláta rukkolával, kecskesajttal, pisztáciával

Szintén egy nemrég készült sült cékla-narancs saláta nyomán, amelynek a hozzászólásaiban Beatbull azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen jó lenne ez mangóval is.

Bár a cékla készletek nálam már kifogytak, és én azt gondoltam botor módon, hogy akkor másutt is, de csodával határos módon a zöldségesnél még sikerült néhány darabot szereznem. Ennek eredménye pedig egy céklaszínű gyermek, és ez a saláta lett.

A mangó-sült cékla páros együtt remekül működik, rukkolával és kecskesajttal kiegészítve pedig egy igazán gazdag ízű saláta lett az eredmény.

• Adagonként:
• 1 cékla (~ 15 dkg)
• 1/2 mangó
• 2 marék rukkola
• 1/2 guriga friss típusú kecskesajt (75 gr)
• 1/2 narancs leve
• 1 ek pisztáciaolaj (ha nincs, extra szűz olívaolaj is megteszi)
• 1 kk koriandermag
• 1 ek pisztácia (sózatlan, natúr, ha van)

A céklákat héjastól, alufóliába csomagolva megsütöttem 240°C fokon egy óra alatt. Miután kihűlt, meghámoztam és felkockáztam.

A mangót meghámoztam, és a kecskesajttal együtt a céklához hasonló méretű kockákra vagdostam.

A koriandermagot mozsárban megtörtem, a pisztáciát késsel durvára vágtam.

Összeforgattam a rukkolát, kecskesajtot, mangót, céklát, pisztáciát, koriandert, meglocsoltam a pisztáciaolajjal és a narancs levével.

Pirítóssal egy könnyebb ebédnek is megjárja.

Címkék: cékla, előétel, gyors&könnyű, hús nélkül, mangó, pisztácia, rukkola, sajt

Narancsos sült cékla saláta pisztáciával

Lassan hivatalosan is itt a tél vége, azaz elfogy az összes céklám.

Az utolsó zacskónyi belőle ebben a salátában végezte. Gyönyörű finálé volt.

A saláta ismét Mamma pisztáciaolaj-sült cékla kombinációjára lett alapozva, mint nemrég a sült céklás polenta pirítósok, és ismét meg kellett állapítanom, hogy ez egy remek páros, ami most kiegészült még némi naranccsal, sáfránnyal és friss mentával is.

Szerintem önmagában, esetleg némi friss sajttal, mondjuk kecskesajttal vagy fetával kiegészítve is megállja a helyét, de mi most ezt köretnek ettük a joghurtban sült bárány mellé.

Írnék még róla többet is, dicshimnuszokat is, ha Ponty nem éppen a lábamnál próbálná meg kifeszíteni a CD író tálcáját a papucsommal…

• Hozzávalók személyenként:
• 2 közepes cékla (~ 25 dkg, tisztítás nélkül mérve)
• 2 narancs (édes, és nem túl savanyú)
• 1 púpos ek pisztácia (pirítatlan, sózatlan, ha van rá mód)
• 6-8 nagyobb mentalevél
• 1 csipet sáfrány
• 1-2 ek hidegen sajtolt pisztácia olaj (ha nincs, akkor helyette extraszűz olívaolaj)
• 1 kk koriandermag (elhagyható)

A céklákat alaposan lemosom, megtörlöm, és alufóliába csomagolva az előmelegített  sütőben 220°C fokon 1 óra alatt puhára sütöm.

Ha kihűlt, meghámozom, és annyira vékonyan felszeletelem, amennyire csak lehetséges.

A narancsot alaposan megmosom, megtörlöm, a héját levágom, majd kifilézem, miközben a levét egy tálkában felfogom. A narancs maradékából is kinyomom a levet a tálkába.

A narancsléhez adom a mozsárban a korianderrel porrá zúzott sáfrányt, a pisztáciaolajat, a finomra aprított mentát, sózom, ha szükségesnek érzem, és a keverékbe óvatosan beleforgatom a narancsgerezdeket.(Eddig a pontig előre is el lehet készíteni a salátát.)

A céklaszeleteket elrendezem a tányéron, majd minden szelet céklára egy-egy gerezd narancsot fektetek, a narancsléből készült öntettel pedig meglocsolom az egészet.

A saláta tetejére finomra aprított pisztácia kerül.

Ha tálalás előtt van rá mód, pihentessük legalább fél óráig.

Megjegyzés:

Ha csak sózott pisztáciánk van, akkor a salátaöntetből el is lehet hagyni a sót!

Mivel nekem most csak félig-meddig vérnarancsom volt itthon hozzá, ezért abból készült, de sima naranccsal még látványosabb!

Címkék: cékla, előétel, hús nélkül, köret, narancs, pisztácia, saláta

Ez is egy tonhalas szendvics: füstölt vörös tonhal polenta pirítóssal, sült céklával, rukkolával

Akkor ma megszavaztam magamnak egy torkos pénteket, és ez lett az ebédem.

Az alap Mamma nagyszerű céklás salátája volt, bár a sült cékla belőle már megint erősen Beatbull cékla jusjére hajaz.

Most itt jöjjön egy kis szolgálati közlemény: hidegen sajtolt pisztácia olaj (és mogyoró, meg mandula, avokádó, dió) most kapható a Corában. Nem túl barátságos áron (3500 Ft 2 dl talán), meg hát a vörös tonhal sem olcsó, de aki két éve nem költ ruhára, szórakozásra, sminkre, fodrászra, satöbbi, satöbbi (= GYESen van…), az néha megengedheti magának. (nem kell azért megsajnálni, több tíz évre elegendő készletem van felhalmozva előbb említett földi javakból, az szabadidős tevékenységekben (úgy mint fodrász) meg úgyis megakadályoz a tündéri kis koloncom)

De azért térjünk lassan vissza az ételre is. A polenta pirítós egyébként a múltkori libás kaland folyománya, valamiért a csinos kis puliszka háromszögeket látva akkor a fejembe vettem, hogy kenyér helyett fogom használni őket. S lőn. Kicsit most vékonyabbra kentem ki hozzá a puliszkát (itt a címben polenta, mert az elegánsabban hangzik, de ugyanabból a közepes szemcseméretű kukoricadarából készült mindkettő, szóval ez is most itt inkább puliszka. De lehet egészen finom szemcséjű, polentához való darából is készíteni természetesen), így most szép vékony pirítósokat kaptam. A főzésnél ismét 1:5 arányban használtam a darát és a vizet, ahogy a Szakácsok könyvében áll, ez nagyon bevált nekem, így mindig tökéletes állagú lett eddig  a puliszkám.

Sok  beszédnek pedig sok az alja.

Recept.

• 2 adag
• polenta (8 darab nagyobb háromszöghöz):
• 10 dkg kukoricadara
• 5 dl víz
• 1 kk só
• 3 dkg vaj
• cékla:
• 2 közepes gumó cékla (30 dkg)
• 2 fej salotta (6-7 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 4 ek balzsamecet
• a szendvicshez még szükséges:
• 10 dkg füstölt, vörös tonhal
• 3-4 marék rukkola
• 3-4 ek  pisztáciaolaj (hidegen sajtolt)

A vizet felforraltam a sóval, hozzáadtam a kukoricadarát, és folyamatos kevergetés mellett addig főztem, amíg a dara megpuhult, és az összes vizet felvette. Elkevertem benne a vajat, majd egy sütőpapírral borított deszkára kentem nagyjából fél centis vastagságban, szépen egyenletesen.

Miután kihűlt és megdermedt (órákkal előre is el lehet eddig a pontig készíteni), nagyobb háromszögekre vágtam fel, majd vastag aljú teflon serpenyőben további zsiradék nélkül mindkét oldalán megsütöttem.

A céklát meghámoztam, fél centis kockákra vágtam, a salottát meghámoztam, nagyon apróra felkockáztam.

Lehetőleg teflon serpenyőben az olívaolajon kis láng fölött megsütöttem a hagymát, majd hozzáadtam a céklát is, és addig sütöttem együtt, gyakran kavargatva, amíg a cékla levet nem eresztett. Hozzáadtam a balzsamecetet, majd fedő alatt, továbbra is igen kis lángon puhára pároltam. Amikor a cékla megpuhult, fedő nélkül addig sütöttem, amíg a maradék nedvesség is elillant alóla. (az egyetlen oka egyébként, amiért  így sütöttem a sütőben való sütés helyett az az, hogy így sokkal hamarabb készül el)

A rukkolát meglocsoltam és összeforgattam a pisztácia olajjal, majd rárétegeztem egy polenta háromszögre. Erre került egy adag cékla, majd némi apróra tépkedett tonhal, a tetejére pedig ismét egy sült puliszka pirítós.

Címkék: cékla, előétel, hal, kukoricadara, rukkola, saláta

Variációk céklalekvárra, első fejezet: feketeribizlivel

Azaz hogyan kerül Heston Blumenthal Szabolcs megyébe.

A nemrég készített céklalekvárnak (ami, ismét jelzem, nem igazi lekvár, inkább savanyúság) akkora sikere volt a barátok és rokonok között, hogy azóta tömeggyártásba kezdtem, rendelésre. A gránátalma szirup viszont elfogyott, és már azt is pedzegetni kezdték, hogy kellene a recept, esetleg egyszerűbben beszerezhető alapanyagokból, akkor ugye, mégsem lennének kiszolgáltatva az én konyhám véges kapacitásának.

Az előző céklalekvárnál Beatbull megjegyezte, hogy Blumenthal feketeribizlit használ a cékla mellé. Nos, a feketribizli errefelé könnyebben elérhető -legalábbis én ezt gondoltam-, mint a gránátalma szirup, így kézenfekvő volt a helyettesítés. Később kiderült, hogy a mirelit gyümölcsöt már nem tartják egyik általam ismert beszerzési helyen sem, így kissé barbár, viszont mindenki számára elérhető megoldásként jött a feketeribizlilé. Pfanner, 25% gyümölcstartalom, de legalább 0% mesterséges összetevő.

Az utolsó kóstolásnál én még megszavaztam a bizalmat némi kakukkfűnek, szerintem jó döntés volt, én legalábbis nagyon meg vagyok elégedve a végeredménnyel.

2 X 500 ml

80 dkg cékla (tisztítva mérve)

1 nagy fej vöröshagyma (~ 10-12 dkg)

4 dl feketeribizli lé (25%)

3 ek olívaolaj

1 dl fehérborecet

1 tk szárított kakukkfű

1 kk só

A céklát nagyon apró kockákra vágom, vagy késes robotgéppel felszecskázom.

A vöröshagymát nagyon apró kockákra vágom.

Az olívaolajon üvegesre párolom a hagymát, majd hozzáadom a céklát, és addig sütöm, amíg a cékla levet ereszt. Felöntöm a feketeribizlilével, az ecettel, és hozzáadom a sóval mozsárban porrá őrölt kakukkfüvet. Magas falú, vastag aljú 24 cm teflon serpenyőt használok hozzá, így a legnagyobb lángon főzve fél óra alatt elkészül, és még kevergetni sem kell, csak az utolsó 5-10 percben.

A legnagyobb lángon főzöm addig, amíg szinte az összes lé el nem párolog alóla. Az elején csak rázogatom, amikor már alig van alatta lé, kevergetem is.

A kész “lekvárt” üvegekbe töltöm, és a hűtőben tárolom.

hűtőben 1-2 hétig biztosan eláll.

Címkék: cékla, feketeribizli, gyors&könnyű, üveges

Céklalekvár

Vagy cékla kompót, attól függően, hogyan aprítjuk a céklát hozzá. Igazából egy üveges savanyúság-szerű képződmény (na de nem olyan, mint az ecetes-cukros lében ázó rokona!), amire jobb elnevezés nem jutott az eszembe.

A lekvár Beatbull cékla-jusjéből ered, de a lé itt ki lett egészítve némi folyadékkal, és mellé itt benne  marad még a zöldség húsa is. Szóval nem jus lett, hanem lekvár.

Hideg sültek mellé ideális kísérőnek bizonyult, és végre az arab fűszeresnél tett ámokfutásom alatt beszerzett gránátalma szirupot is fel tudtam használni hozzá. Ez nem tévesztendő össze a grenadinenal, ami inkább gránátalma szörp, élénkebb piros és édes! A szóban forgó szirup inkább  fanyar, sötét, savanykás ízű, amit gránátalma levéből főznek,  a becsületes neve pedig pomegranate molasses. Bár szerintem grenadinenal sem lehetne rossz…

• 2×500 ml és 1×250 ml üvegekhez
• 1 kg cékla (tisztítva mérve)
• 10 dkg vöröshagyma (tisztítva mérve)
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 dl gránátalma szirup
• 1 dl balzsamecet
• 1 ek nádcukor
• 1 tk só
• 4 ek olívaolaj

A céklát nagyon apró kockákra vágom (3-4 mm) a fokhagymával együtt, vagy lereszelem/késes robotgéppel felszecskázom.

A hagymát apróra felkockázom.

Olívaolajon lassú tűzön, lehetőleg egy széles, magas falú teflon serpenyőben gyakran kevergetve karamellizálom a hagymát, de vigyázva, hogy meg ne égjen!

A hagymához adom a céklát, fokhagymát, és addig sütöm kis lángon, gyakran kevergetve, amíg a cékla levet nem ereszt.

Felöntöm a gránátalma sziruppal, a balzsamecettel, 3 dl vízzel, sózom, hozzáadom a cukrot, majd fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a cékla megpuhul.

Ha elkészült, még egy kóstolást érdemes tartani, és igazítani a cukor-só mennyiségeken.

Üvegekbe töltve hűtőben tárolom, miután kihűlt.

Megjegyzés: A cukor mennyisége függ a balzsamecet és a gránátalma szirup édességétől is! Az a szirup, amit én használtam, alig édes, a balzsamecet szintén az egyszerű, nem édes, bárhol kapható, vagyis az olcsóbbik fajta, így kellett hozzá cukor. De célszerű inkább csak a főzés végén adagolni hozzá a cukrot, ha egyáltalán szükséges.

Címkék: cékla, üveges

Korhelyleves céklából, birsből óvatlan duhajoknak

Igazán nem ezt akartam ma főzni, de délben kaptam egy könyörgő telefont életem párjától, hogy jajveszékelnek a macskák a fejében és háborog a gyomra a tegnapi búcsúztató buli után. Nem kezdtem el olyan elmésségekkel traktálni, hogy aki éjjel legény, az nappal is legyen az, meg minek iszik, aki nem bírja. Ezt majd akkor, ha hazajött.

Viszont a húst már kivettem a mélyhűtőből, szóval ezért szűzpecsenyéből főztem levest. Ez nem kötelező elem, hagyományosan én is disznó vagy borjú combból főzök ilyen leveseket, ez csak a magyarázat, hogy nem megőrültem, hanem a helyzet volt speciális.

Mivel a influenza járvány miatt kisdeddel be vagyunk szorulva a házba, a közös bevásárlásoknak egy időre vége. Férj meg túlságosan el van foglalva, például holmi búcsúztató bulikkal ahhoz, hogy egyedül mehessek beszerző körútra, így abból főzök, ami itthon akad. A múlt heti sütőtökös sorozat után most a birsalma készleteinket élem fel. Meg a céklát is hozzá.

Ez a leves amúgy a fejben való megfőzés után kétesélyesnek indult, vagyis lehetett volna vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó is. Szerencsére (Férj szerencséjére) ez utóbbi lett.

Nagyon finom, pikáns (utálom ezt a szót, de nem tudok rá jobbat, tényleg pikáns), kellemesen savanykás, beteg gyomorba való. Nem mintha megérdemelné.

• 4-6 adag
• 30 dkg cékla (hámozva mérve)
• 30 dkg krumpli (hámozva n mérve)
• 30 dkg birsalma (tisztítva mérve)
• 1 nagy fej vöröshagyma (~ 6 dkg)
• 40 dkg szűzpecsenye (csak most. Egyébként borjú vagy sertéscomb)
• 4-5 ek olívaolaj
• 2 babérlevél,
• 8 szem szegfűbors,
• 4 cm gyömbérgyökér,
• 1 kk szárított, reszelt citromhéj (vagy 1 bio citrom héja reszelve)
• 1 nagy citrom leve (~0,5 dl),
• 2 ek méz (vagy ízlés szerint)
• 3+2 dl tejföl

A húst megtisztítom, lehártyázom, centis kockákra vágom. A vöröshagymát apró kockákra vágom. A birsalmát, céklát fél centisre kockázom.

Az olajon üvegesre pirítom a hagymát, majd hozzáadom a húst és addig sütöm, amíg kis színt nem kap. Hozzáadom a céklát és a birset, átpirítom az egészet, majd felöntöm 1 liternyi vízzel. Sózom, hozzáadom a fűszereket, babért, reszelt citromhéjat, egész szegfűborsot, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét. Ha nem nagyon szálkás a gyömbér, mehet bele simán csak reszelve is.

A krumplit finomra reszelem és ez is megy a levesbe. Ez majd teljesen szétfő, és ez fogja sűríteni.

Fedő alatt addig főzöm, amíg a birs és a cékla megpuhul. Nagyon sűrű leves, időnként meg kell kavarni, nehogy leégjen. Viszont hamar megfő.

Itt ki lehet venni egy adaggal a babának, a tejföl előtt. 7 hónapos kor után már adható, az enyém imádta. Ha azonban a picinek is adunk belőle, érdemes a gyömbér kicsavart levével csak ezek után ízesíteni az ételt. De az enyém már elég nagy ehhez és imádja a csípőset, szóval én azt az elején beletettem.

Végül a citrom levével, mézzel ízesítem, kevés levessel hőkiegyenlítek 3 dl tejölt és ezt is a leveshez adom. A hőkiegyenlítést én most elblicceltem, ki is csapódott egy kicsit a tejföl, de ez szerencsére csak a leves esztétikai értékét csökkentette. Felforralom és ezzel kész is.

Nagyon sok tejföllel, savlekötővel és aszpirinnel tálalom.

Címkék: birsalma, cékla, krumpli, leves, sertés

Bébi csirke egészben sütve, tejfölben sült birsalmával, sült céklával

Nem vagyok túl nagy barátságban a csirkével, ezt el lehet mondani. Alaplevet főzök belőle, néha a mellét használom, darálva főleg,  meg évente kétszer pörköltet, ha Férj kéri. Mármint a tanyasiból.

Aztán van a broiler, annak a melléből életmentően gyors vacsorák születhetnek, nagyon ritkán, az igaz. Mert tudom, hogy az nem boldog csirke, a húsa egészségtelen, satöbbi, így igyekszem kerülni a vásárlását/fogyasztását. Azt már csak félve jegyzem meg, hogy sajnos engem bizony néha felüdít a húsának jellegtelen, mindenféle csirkére emlékeztető aromát nélkülöző íze, a hús puhasága, ami bizony a tanyasi boldog társainak színes-szagos-szívós húsáról nem mondható el. Nem baj, éljen a tudatos vásárlás, vesszen a broiler.

(ismét szükségesnek érzem megjegyezni, hogy a csirke húsának vak gyűlölete részemről személyes perverzió, a hiba bennem van, és maximálisan respektálom azokat a véleményeket, melyek szerint nincs is jobb egy finom csirkepaprikásnál/húslevesnél/rántott húsnál.)

Vissza a bébi változathoz.

Az Intersparban szemezek vele már évek óta, de az ára (40 dkg 900 Ft) és a csirke volta számomra eddig igen erős visszatartó erővel bírt. Aztán két év után úgy döntöttem, hogy feladom, mert mégiscsak rendkívül helyes, apró kis jószágok ezek, az esztétikai élmény miatt már megéri. Még ekkor is úgy gondoltam, hogy egyszeri alkalom lesz, megkóstoljuk, kigyönyörködjük magunkat és ennyi.

Nos. Gyönyörködtünk benne, megkóstoltuk és azon nyomban eldöntöttük, hogy ennek még lesz folytatása. Nem feltétlenül az íze miatt, bár valóban kellemes átmenetet képez a tanyasi és a broiler között, a húsnak nem túl tolakodó csirke íze van de nélkülözi a beton keménységét, puha omlós, ízletes. Már ha valaki szereti a csirkét.

Nem lesz minden nap ilyen az asztalunkon, nem erre gondoltam. Viszont vendégségnek ideális. Könnyen elkészíthető, nagyon látványos fogás, a két órás sütési idő miatt jóelőre odakészíthető, minden megsül egyszerre, a csirke mellett, és tudom, hogy az emberek többsége (legalábbis a rokonságunkban) szereti a csirkét. Az ára miatt inkább csak ünnepi alkalmakra tartogatnám, de hát most pont egy ilyen időszak következik.

Grammra pontos recept most nincs, nem terveztem posztolni a receptet.

2 adag

2 bébicsirke (2×400 gr)

1 csokor kakukkfű, 6 gerezd fokhagyma, ~4 dkg vaj, 4 ek olívaolaj, só, bors

1 nagy birsalma(~ 35 dkg), ~1 dl tejföl, 4-6 szem szegfűbors, ~2 cl birsalma pálinka, 1/2 citrom leve, szűk 1 ek nádcukor, vaj

4 közepes cékla

A csirke bőre alá nyúlok, a melle és a combja fölött az ujjaimmal óvatosan fellazítom, ide az aprított fokhagymából, vajból, sóból, borsból és a kakukkfű lecsipkedett levélkéiből álló keveréket tömködök.

A kakukkfű szárainak felét beletömködöm a csirke hasüregébe kevés sóval, 1-1 nagyobb ággal összekötöm a lábait és a  szárnyát.

Kívülről a bőrét bekenem az olívaolajjal, sót, borsot őrölök rá. Egy sütőtálban megágyazok a maradék kakukkfű szárral a csirkének, ráfektetem a szárnyakkal lefelé-mellekkel felfelé, majd 160°C fokos sütőben sütöm 2 órán át. Félidőben egyszer meglocsolgattam a saját levével.

A céklát alaposan megmosom, nem hámozom meg, csak alufóliába tekerem, megy a hús mellé, két óra alatt ez is megsül.

A birsalmát meghámozom, a húsát apró kockákra vágom. Megöntözöm a pálinkával, citrom levével, megszórom a cukorral, mozsárban porrá zúzott szegfűborssal, csipet sóval, összekeverem a tejföllel. Kivajazott szuflé formába kanalazom, a forma alját többször megütögetem, hogy minél kevesebb hézag maradjon a darabkák között. Megy a hús mellé sülni, ez másfél óra alatt lett kész.

Végül a csirkét még a gázgrill alatt megpirítottam, addig a céklát meghámoztam, felszeleteltem.

Mindent egy nagy tányérra rendeztem és úgy tálaltam.

Címkék: birsalma, cékla, csirke, köret

Céklás, almás muffin karácsonyi hangulatban

Vendégségbe menni pedig nem illik üres kézzel.

Hogy mivel érdemelték ki az öcsémék, hogy éppen tomboló céklás süti mániám produktumait kapják? Semmivel… Rossz helyen voltak (lesznek), rossz időben.

De a (fa)humort félretéve, ez is egy igen finom, egyáltalán nem formabontó ízű sütemény lett. Kíváncsi voltam, hogy a cékla-alma páros sütiben is működik e, hát működik. Szóval tessék félretenni az előítéleteket, és kipróbálni. Garantáltan nem fogja megbánni senki.

A karácsonyi hangulat meg a fűszerezésre vonatkozik. Kicsit talán még korai, de szerintem ez a kombináció, a mézeskalács fűszerek annyira finomak, hogy vétek lenne őket csak a karácsonyra tartogatni.

A süti tésztája ismét annak a kevert tésztának egy változata, amit előszeretettel használok.

24 mini muffin vagy 12 muffin

15 dkg cékla (tisztítva mérve), 15 dkg alma (tisztítva mérve), 1 dl narancslé (~ 1 narancs leve),

10 dkg darált dió, 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt), 10 dkg simaliszt,

5 dkg olvasztott vaj, 15 dkg nádcukor, 4 tojás, 1 tk sütőpor

1-1 tk őrölt fahéj és gyömbér por, 8 szem szegfűszeg, mozsárban porrá őrölve, 1 narancs héja reszelve, 1 ek vaníliás cukor

A céklát és almát is finomra reszelem, hozzáadom a többi összetevőt, jól kikeverem.

Szilikonos muffin formába adagolom, vagy hagyományos muffin formába papírkapszlikat rakosgatok és abba dagaolom a masszát.

180°C fokon 45 percig sült a mini, 55 percig a normál méretű. Vagy tűpróbáig.

Rácsra szedegetve hűtöm ki.

Címkék: alma, cékla, dió, édes, muffin, zabpehely

Cékla és csoki, muffin formájában

Régóta szemezek már az angol nyelvű blogokon gyakran felbukkanó céklás-csokis receptekkel, de valahogy ehhez a kombinációhoz nem éreztem magam elég bátornak. Eddig.

Aztán Limara ínycsiklandó céklás csokoládékrémjét látva megszületett bennem az elhatározás, hogy akkor mégiscsak kipróbálom. (meg ha Limara mondja, hogy ez jó, akkor azt el is hiszem)

És valóban. Ez tényleg finom.Pedig ezt nem is gondoltam volna. Először egy vaníliás, szegfűborsos változat készült, másodjára egy gyömbéres, narancsos (igen, másodjára, egy nap alatt kétszer sütöttem meg. Azért ez jelent valamit…).

Az első változatra az én kicsi férjem azt találta mondani, hogy az kommersz. A céklás, csokis sütim. Kommersz. Lehet, Férj kicsit már el van kapatva… Mindegy, szerintem nagyon finom. Férj véleménye szerint valóban finom, de a karácsonyi fűszerezésű csokoládés süti már elcsépelt, ő az ilyen közhelyes kombinációkhoz nincsen hozzászokva(!), meg különben is, a kísérleti adag 12 darab mini muffinja igen kis mennyiség egy férfiembernek, aki elfelejtett ebédelni. Szóval menjek és süssek még egy adagot, de ezúttal sokkal “dögösebb” fűszerezéssel.

Kívánsága pedig számomra parancs (nem ér nevetni), így sütöttem megint, ezúttal gyömbéreset. Na, ezzel már ő is meg volt elégedve. Nagyon is.

Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 10 perc alatt össze lehet dobni a tésztáját, a többi meg a sütő dolga, szóval nem egy nagyon megerőltető sütemény.  Meg itt már volt, aki játsszon kisdeddel, amíg én a konyhában ügyködtem, így azért nem nehéz.

És hogy miért annyira fontos beleerőltetni a céklát egy csokis sütibe? Egyrészt mert finom. Nagyon. De tényleg. Másrészt, mert minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a céklától amúgy berzenkedő családtagokba valahogy belediktáljuk ezt az igen jótékony hatású, nagyon egészséges zöldséget. Ha kell, akkor csokival…

A tészta egyébként egy egyszerű kevert tészta, nagyon hasonló ahhoz, amit általában készíteni szoktam és én nagyon szeretem. Meg lehet sütni tepsiben is, nem muszáj muffin formában, de most nekem a jól szállítható, kézreálló süti volt a cél.

12 db muffin vagy 24 db mini muffin

20 dkg nyers cékla (tisztítva mérve), 10 dkg étcsoki (55%), 10 dkg darált dió, 10 dkg simaliszt,

5 dkg vaj, 15 dkg nádcukor, 4 tojás, 50 ml narancslé (~ 1/2 narancs leve)

2 dkg kakaópor (cukrozatlan, holland), 1 tk sütőpor, 1 ek házi vaníliás cukor (~1 tasak Bourbon vaníliás cukor)

8 szem szegfűbors mozsárban porrá őrölve VAGY 2 púpos tk gyömbérpor (~ 2 cm lereszelt gyömbérgyökér kinyomkodott leve) és  1 narancs  reszelt héja és még 0,5 dl narancslé

A céklát finomra reszelem. A csokit a vajjal megolvasztom. A vajas csokihoz megy a liszt, dió, cékla, cukor, tojások, narancslé, kakaó, sütőpor, vanília  és a tetszőleges fűszerek. Vagyis az összes többi hozzávaló.

Habverővel alaposan kikavarom és szilikonos muffin formába adagolom. Vagy sima muffin formába helyezett papírkapszlikba.

180°C fokon a minik 45 percig sültek, a normál méretűek 55 percig.

Rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Címkék: cékla, dió, édes, étcsoki, muffin