Rózsaszín birsalma krémleves

Ez lenne karácsonyra a leves a halászlé mellé, azoknak, akik nem szeretik a halat.

Nemrég még azzal dicsekedtem, hogy végre karácsonykor nem nekem kell főzni. Milyen meglepő, mégis úgy alakult, hogy kell. Sőt. Amikor lelkesen közöltem a szüleimmel, hogy otthon karácsonyozunk, Apu még lelkesebben felkiáltott, hogy milyen jó, akkor végre nem neki kell főzni! Mert majd én! Igen, tényleg, milyen jó, egy szolid két és fél személyes vacsora helyett főzhetek hét emberre… De hát ez a történet is csak azt bizonyítja, hogy minden ármánykodás elnyeri végül a méltó büntetését…

Na mindegy, veszíteni is tudni kell.

Szóval Apu a halászlevet vállalta, de a többi az én dolgom lesz. Mivel Öccs makacsul gyűlöli a halat, ezért már a levesből is legalább kétfélét kell készíteni. A halmentes pedig ez lenne.

A recepthez Beatbull és Starfokker birsalma kompótjai szolgáltak alapul. A főzési idő hosszú, ha szép rózsaszín végeredményt szeretnénk kapni, de túl sok munkát a várakozáson kívül ez a leves nem igényel. Egyébként pedig előző nap is elkészíthető, akár a tejszín hozzáadása nélkül, én legalábbis ezt fogom tenni karácsonykor.

A bort részben vagy egészben lehetne aszúval is helyettesíteni, de ez csak próbafőzés, most aszú nem volt itthon hozzá. Mindenesetre Irsai Olivérrel is finomra sikerült.

• 4-6 adag
• 4 nagy birsalma (~ 1 kg),
• 2 dl száraz fehérbor (Irsai Olivér vagy muskotály),
• 1 liter víz
• 1/3 rúd vanília, 2 babérlevél
• 2 dl tejszín
• méz vagy juharszirup ízlés szerint

A bort a félbevágott vaníliarúddal és a babérlevéllel nagy lángon felére beforralom, inkább az alkohol elűzése, mint fűszerkivonat készítése céljából.

A birsalmát meghámozom, kukactalanítom, a húsát nagyobb kockákra vágom, majd a borhoz adom. Felöntöm a vízzel és kis lángon, fedő alatt legalább három órán át főzöm. A cél a rózsaszínű birs elérése.

A  vaníliarudat, babérlevelet kihalászom, beleöntöm a tejszínt, majd a levest botmixerrel/turmixgépben pürésítem, ízlés szerint édesítem. Még egyszer felforralom, de már nem főzöm.

Levesbetétnek adható mellé pirított, szeletelt mandula.

Címkék: birsalma, leves

Korhelyleves céklából, birsből óvatlan duhajoknak

Igazán nem ezt akartam ma főzni, de délben kaptam egy könyörgő telefont életem párjától, hogy jajveszékelnek a macskák a fejében és háborog a gyomra a tegnapi búcsúztató buli után. Nem kezdtem el olyan elmésségekkel traktálni, hogy aki éjjel legény, az nappal is legyen az, meg minek iszik, aki nem bírja. Ezt majd akkor, ha hazajött.

Viszont a húst már kivettem a mélyhűtőből, szóval ezért szűzpecsenyéből főztem levest. Ez nem kötelező elem, hagyományosan én is disznó vagy borjú combból főzök ilyen leveseket, ez csak a magyarázat, hogy nem megőrültem, hanem a helyzet volt speciális.

Mivel a influenza járvány miatt kisdeddel be vagyunk szorulva a házba, a közös bevásárlásoknak egy időre vége. Férj meg túlságosan el van foglalva, például holmi búcsúztató bulikkal ahhoz, hogy egyedül mehessek beszerző körútra, így abból főzök, ami itthon akad. A múlt heti sütőtökös sorozat után most a birsalma készleteinket élem fel. Meg a céklát is hozzá.

Ez a leves amúgy a fejben való megfőzés után kétesélyesnek indult, vagyis lehetett volna vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó is. Szerencsére (Férj szerencséjére) ez utóbbi lett.

Nagyon finom, pikáns (utálom ezt a szót, de nem tudok rá jobbat, tényleg pikáns), kellemesen savanykás, beteg gyomorba való. Nem mintha megérdemelné.

• 4-6 adag
• 30 dkg cékla (hámozva mérve)
• 30 dkg krumpli (hámozva n mérve)
• 30 dkg birsalma (tisztítva mérve)
• 1 nagy fej vöröshagyma (~ 6 dkg)
• 40 dkg szűzpecsenye (csak most. Egyébként borjú vagy sertéscomb)
• 4-5 ek olívaolaj
• 2 babérlevél,
• 8 szem szegfűbors,
• 4 cm gyömbérgyökér,
• 1 kk szárított, reszelt citromhéj (vagy 1 bio citrom héja reszelve)
• 1 nagy citrom leve (~0,5 dl),
• 2 ek méz (vagy ízlés szerint)
• 3+2 dl tejföl

A húst megtisztítom, lehártyázom, centis kockákra vágom. A vöröshagymát apró kockákra vágom. A birsalmát, céklát fél centisre kockázom.

Az olajon üvegesre pirítom a hagymát, majd hozzáadom a húst és addig sütöm, amíg kis színt nem kap. Hozzáadom a céklát és a birset, átpirítom az egészet, majd felöntöm 1 liternyi vízzel. Sózom, hozzáadom a fűszereket, babért, reszelt citromhéjat, egész szegfűborsot, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét. Ha nem nagyon szálkás a gyömbér, mehet bele simán csak reszelve is.

A krumplit finomra reszelem és ez is megy a levesbe. Ez majd teljesen szétfő, és ez fogja sűríteni.

Fedő alatt addig főzöm, amíg a birs és a cékla megpuhul. Nagyon sűrű leves, időnként meg kell kavarni, nehogy leégjen. Viszont hamar megfő.

Itt ki lehet venni egy adaggal a babának, a tejföl előtt. 7 hónapos kor után már adható, az enyém imádta. Ha azonban a picinek is adunk belőle, érdemes a gyömbér kicsavart levével csak ezek után ízesíteni az ételt. De az enyém már elég nagy ehhez és imádja a csípőset, szóval én azt az elején beletettem.

Végül a citrom levével, mézzel ízesítem, kevés levessel hőkiegyenlítek 3 dl tejölt és ezt is a leveshez adom. A hőkiegyenlítést én most elblicceltem, ki is csapódott egy kicsit a tejföl, de ez szerencsére csak a leves esztétikai értékét csökkentette. Felforralom és ezzel kész is.

Nagyon sok tejföllel, savlekötővel és aszpirinnel tálalom.

Címkék: birsalma, cékla, krumpli, leves, sertés

Rózsaszín birsalma krém

Na jó, barackvirág színű inkább, ha nagyon szigorú akarok lenni.

Az alapjául szolgáló rózsaszín birskompót receptjét Starfokkernél találtam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a színe fogott meg benne elsőre. De igazságtalanság lenne csak a színe miatt szeretni, mert az íze legalább annyira elbűvölő, mint a látványa.

Bár a kompót már önmagában is nagyon finom és látványos darab, de én nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy egy púderes színű pohárkrémet ne készítsek belőle.

• 4 adag
• 3 közepes birsalma (~ 60 dkg)
• 1 citrom leve,
• 1 csipet sáfrány,
• 1/3 rúd vanília,
• 3 szem csillagánizs,
• 5 ek cukor
• 2 dl tejszín,
• 5 tojássárgája,
• 1 ek (=15 gr) étkezési(kukorica)keményítő

A birsalmát meghámoztam, kivágtam a magházát és a kukacokat. Meghámozni nem kellett volna, ha nem lett volna kukacos és nem kellett volna farigcsálni.

A csillagánizzsal, félbevágott vaníliarúddal, sáfránnyal, a citrom levével, a cukorral és egy liter vízzel feltettem főni. Az első két órában fedő alatt, a legkisebb gázrózsán, takarékon főtt, majd az utolsó órára levettem a fedőt, hogy a levét beforraljam.

Nekem három óra alatt szép, mély, narancssárgás, sötétebb rózsaszín árnyalatot kapott a gyümölcs és a leve.

A gyümölcsöket a főzés végén leszűrtem, a fűszereket kidobáltam közülük, majd szétosztottam négy pohár aljába.

A visszamaradt kompót leve 3 dl-nyi volt. Ha ennél több, forraljuk be, ha ennél kevesebb, hígítsuk fel 3 dl-re.

A tejszínt habverővel simára keveretem a keményítővel és a tojások sárgájával, hozzáadtam a kompót levét, majd vízgőz felett/kis lángon habverővel való állandó verés-kevergetés mellett besűrítettem a krémet.

A krémet a gyümölcsök tetejére kanalaztam, majd kihűtöttem.

Díszítésnek csillagánizst kaptak a tetejükre.

Címkék: birsalma, édes, pohárkrém

Birslekvár mézzel, borral

A héten készítettem el Beatbull birsalma kompótját, ami nagyon nagy sikert aratott idehaza.

Aztán megfőztem a sütőtökös birslekvárt, ami két nap alatt maradéktalanul elfogyott. (ez egy olyan háztartásban, ahol évente két kicsi üveg lekvár fogy el, azért nagy szó)

Innen egyenes út vezetett ennek a birslekvárnak az elkészítéséhez. Az ízesítése kicsit közelebb került  Beatbull birsmártásához, és nagyon finom lett!

Viszonylag sok bort használtam a lekvárhoz, ezért egy könnyű, virágos illatú, nem túl domináns ízű, friss Irsai Olivért választottam hozzá, hogy ne nyomja el a többi ízt. De egy visszafogottabb  sárgamuskotály is megfelel. A bor elég jól érezhető rajta, ezért emelem ki külön, gyenge minőségű borral vagy nagyon karakteres ízűvel főzni ezt szerintem nem érdemes. Bár ha már karakteres ízről van szó, akkor azért egy aszú szerintem nem rontaná el…

Maga az elkészítése nagyon könnyű és gyors, ismét csak fél óra főzést igényelt a sűrű, dzsem állag elérése. Egy szárazdunszt után ez is kiváló gasztroajándék lehet ChefViki jubileumi VKF! kiírására.

• 500 ml
• 40 dkg birsalma (tisztítva mérve),
• 2 dl száraz fehérbor (pl Irsai Olivér),
• 15 dkg méz,
• 1/3 rúd vanília,
• 3 kisebb babérlevél

A birsalmát meghámoztam, kukactalanítottam, felkockáztam 1-2 cm darabokra. Nekem 3 közepes birsalmából (75 dkg) sikerült kinyernem ennyi gyümölcshúst.

Egy vastag aljú, teflon öntvény lábosba tettem (ha van. Ha nincs, a sima fazék is tökéletes, csak így gyakrabban kell majd kavargatni), hozzáadtam a megtépkedett babérlevelet, a félbevágott vaníliát, a mézet és  a bort. Erős lángon főztem fél órán át, ekkorára a birsalma szétesett, a lekvár pedig egészen sűrűvé vált. Néha megkevertem, de inkább csak a vége felé.

Amikor késznek nyilvánítottam, kihalásztam belőle a babérleveleket, a vaníliarudat. Szerintem további pürésítést nem igényel, elég alaposabban átkeverni fakanállal (vagy habverővel), így maradnak benne nagyobb darabok is, mert én így szeretem. De be lehet vetni a botmixert is, ízlés szerint.

Tiszta befőttesüvegbe töltöttem, majd miután kihűlt, a hűtőbe került.

Férj szerény véleménye szerint ez messze a legfinomabb lekvár, amit valaha evett.

Szintén szerinte pedig ez a lekvár camembert-rel, friss császárzsemlével pedig a legtökéletesebb reggeli… (határtalanul büszkén, fülig érő szájjal vigyorgó szmájli)

Címkék: ajándék, birsalma, méz, üveges

Lekvár sütőtökből és birsből, mézzel

Elvileg ez az utolsó sütőtökös recept a héten, mert elfogyott a sütőtök.

Csak viccelek persze. Nem azzal, hogy elfogyott, az a része igaz, de holnap hozok megint.

Részben ezért is született ma ez a lekvár Beatbull juharszirupos sütőtök lekvárja/szorbetje helyett, mert összesen 20 dkg sütőtök maradt. Volt viszont birs, ami valamiért gyorsan romlik mostanában, a hűtés ellenére is, így felhasználásra került, csak hogy megmentsem az enyészettől.

A lekvár, nos, az eszméletlenül finom. Ez most elég szerénytelenül hangzik, nyilván az is. Viszont amikor először megkóstoltam, én ugrálni és tapsikolni kezdtem a konyhában örömömben. ( ezzel a kisdednek is vidám perceket szerezve)

• 500 ml
• 20 dkg sütőtök tisztítva mérve (kemény, édes húsú úritök),
• 20 dkg birsalma (tisztítva mérve)
• 15 dkg virágméz,
• 0,5 dl birsalma pálinka
• 1 citrom leve és reszelt héja

A tököt és a birset felkockáztam, viszonylag kicsire, majd egy (lehetőleg) vastag aljú, öntvény, teflon edényben feltettem főni a pálinkával, citrom levével, a reszelt héjával, mézzel és annyi vízzel együtt, ami épp ellepi a “gyümölcsöket”.

Erős lángon főztem, nem több, mint fél óráig. Ez idő alatt a “gyümölcsök” megpuhultak, a folyadék fele elfőtt. Kevergetni nem kellett, én még csak nem is rázogattam.

Ha már minden puha, elég habverővel is átkeverni, pépesíteni az egészet, így maradnak benn kissé nagyobb, “rusztikus” darabok is. De lehet botmixerrel is pürésíteni.

Tiszta befőttes üvegbe töltöttem. Ha kihűlt, hűtőben tárolom.

Egy szárazdunszt után pedig hosszan eltartható és kiváló gasztroajándék ChefViki 30. jubileumi VKF! kiírására.

Címkék: birsalma, méz, sütőtök, üveges

Birsalmás mázban sült szűzpecsenye pirított burgonyával

Néhány napja láttam a gyümölcsös mázban sült hús ötletét ChefVikinél. Annyira megtetszett, hogy vacsorára el is készítettem birsalmával, szűzpecsenyéből. Mivel Férj megint ügyelt, én meg az unokát elvittem kicsit nagymamázni, ezért a szülői házban (igen, ott is én főzök, ha apu nincs éppen otthon…).

Este telefon, élménybeszámoló, majd az obligát kérdés Férj részéről: “És mit főztél ma?”. Én meg elmondtam.

Hogy a férfiak milyen kis érzékenyek tudnak lenni, ha ételről van szó! Végül a sértődések elkerülése végett abban maradtunk, hogy ezt neki is megfőzöm, ha hazamentünk végre.

Igazság szerint Férj még jobban is járt, mivel az első kísérletnél a birsalmát nyersen tettem a húsra sütés előtt, viszont a villanysütőt kihasználva alacsony hőfokon sütöttem, így a gyümölcs nem puhult meg eléggé. Ebből a hibából tanulva azonban most sűrű, fűszeres lekvárt főztem és így kentem a szűzpecsenyére, az eredmény pedig… tökéletes.

Az ízvilág az orientális helyett -amit én egyébként imádok a birs mellé!- most inkább hagyományosabb, mivel Ponty ismét velünk tartott. Igazából az ő kedvéért került az alma mellé a kakukkfű, mert nála ez a párosítás a nagy kedvenc. De én egyre nagyobb késztetést érzek arra, hogy legközelebb a mázat birsalma csatniból készítsem…

2 (+ 1/4) adag

1 szűzpecsenye (~ 45 dkg), só, bors, olívaolaj

1 nagyobb birsalma (~ 25 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 20-25 kis ág kakukkfű (vagy 2 ek szárított), 1 nagy ek méz (~ 2 dkg), 0,5 dl tokaji sárgamuskotály (vagy száraz fehérbor), csipet só

60 dkg krumpli, 2 nagy fej lilahagyma (~ 10 dkg), olívaolaj, só, bors

A birsalmát meghámozom, felkockázom és egy, lehetőleg teflon edénybe teszem. Ez nem szükséges, csak így nem kell sokat kavargatni. Felöntöm a borral és annyi vízzel, hogy félig lepje el. Hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, a mézet, csipet sót. Nagy lángon időnként megrázogatva sűrűre főzöm. Ha kész, villával áttöröm és hozzáadom a kakukkfű lecsipkedett levélkéit is.

A szűzpecsenyét sóval, borssal, kevés olívaolajjal bedörzsölöm, majd nagy lángon körbesütöm, minden oldalán 2-2 percig sütve. (itt azért most leírom, hogy szerintem a szűzpecsenyének 3 oldala van)

Egy sütőtálban megágyazok a húsnak a kakukkfűből maradt szárakkal, erre ráfektetem, majd a birslekvárt egyenletesen a tetejére és az oldalára tapasztom.

Előmelegített (gáz)sütőben 160°C fokon 45 percen át sütöm.

A krumplit közben meghámozom és cikkekre vágom, a hagymát tisztítás után szintén vékony cikkere aprítom. Vastag aljú, fedeles teflon serpenyőben kevés olívaolajon sütni-párolni kezdem kis lángon, fedő alatt. Kevergetni nem kell, csak időnként megrázogatni. Logisztikai okokból a krumplit teljesen meg kell párolni (ez kb 20 perc), mert csak egy sütőm van, amiben túl alacsony a hőfok, hogy az mellette megsüljön. Így a teljesen megpárolt krumplit sózom, borsozom, sütőtálba terítem és betetszem a hús mellé a maradék, kb 10 percre.

Ha a hús kész, félreteszem pihenni meleg helyre (a tűzhely tetejére). Eközben a sütőben maximálisra állítom a hőfokot és így pirítom készre a krumplit 10 perc alatt.

Tálaláskor a szűzpecsenyéből vastagabb szeleteket vágok, ügyelve arra, hogy a birs mázat ne bontsam le róla és a pirított krumplival tálalom.

Címkék: birsalma, lilahagyma, sertés, sertésszűz

Bébi csirke egészben sütve, tejfölben sült birsalmával, sült céklával

Nem vagyok túl nagy barátságban a csirkével, ezt el lehet mondani. Alaplevet főzök belőle, néha a mellét használom, darálva főleg,  meg évente kétszer pörköltet, ha Férj kéri. Mármint a tanyasiból.

Aztán van a broiler, annak a melléből életmentően gyors vacsorák születhetnek, nagyon ritkán, az igaz. Mert tudom, hogy az nem boldog csirke, a húsa egészségtelen, satöbbi, így igyekszem kerülni a vásárlását/fogyasztását. Azt már csak félve jegyzem meg, hogy sajnos engem bizony néha felüdít a húsának jellegtelen, mindenféle csirkére emlékeztető aromát nélkülöző íze, a hús puhasága, ami bizony a tanyasi boldog társainak színes-szagos-szívós húsáról nem mondható el. Nem baj, éljen a tudatos vásárlás, vesszen a broiler.

(ismét szükségesnek érzem megjegyezni, hogy a csirke húsának vak gyűlölete részemről személyes perverzió, a hiba bennem van, és maximálisan respektálom azokat a véleményeket, melyek szerint nincs is jobb egy finom csirkepaprikásnál/húslevesnél/rántott húsnál.)

Vissza a bébi változathoz.

Az Intersparban szemezek vele már évek óta, de az ára (40 dkg 900 Ft) és a csirke volta számomra eddig igen erős visszatartó erővel bírt. Aztán két év után úgy döntöttem, hogy feladom, mert mégiscsak rendkívül helyes, apró kis jószágok ezek, az esztétikai élmény miatt már megéri. Még ekkor is úgy gondoltam, hogy egyszeri alkalom lesz, megkóstoljuk, kigyönyörködjük magunkat és ennyi.

Nos. Gyönyörködtünk benne, megkóstoltuk és azon nyomban eldöntöttük, hogy ennek még lesz folytatása. Nem feltétlenül az íze miatt, bár valóban kellemes átmenetet képez a tanyasi és a broiler között, a húsnak nem túl tolakodó csirke íze van de nélkülözi a beton keménységét, puha omlós, ízletes. Már ha valaki szereti a csirkét.

Nem lesz minden nap ilyen az asztalunkon, nem erre gondoltam. Viszont vendégségnek ideális. Könnyen elkészíthető, nagyon látványos fogás, a két órás sütési idő miatt jóelőre odakészíthető, minden megsül egyszerre, a csirke mellett, és tudom, hogy az emberek többsége (legalábbis a rokonságunkban) szereti a csirkét. Az ára miatt inkább csak ünnepi alkalmakra tartogatnám, de hát most pont egy ilyen időszak következik.

Grammra pontos recept most nincs, nem terveztem posztolni a receptet.

2 adag

2 bébicsirke (2×400 gr)

1 csokor kakukkfű, 6 gerezd fokhagyma, ~4 dkg vaj, 4 ek olívaolaj, só, bors

1 nagy birsalma(~ 35 dkg), ~1 dl tejföl, 4-6 szem szegfűbors, ~2 cl birsalma pálinka, 1/2 citrom leve, szűk 1 ek nádcukor, vaj

4 közepes cékla

A csirke bőre alá nyúlok, a melle és a combja fölött az ujjaimmal óvatosan fellazítom, ide az aprított fokhagymából, vajból, sóból, borsból és a kakukkfű lecsipkedett levélkéiből álló keveréket tömködök.

A kakukkfű szárainak felét beletömködöm a csirke hasüregébe kevés sóval, 1-1 nagyobb ággal összekötöm a lábait és a  szárnyát.

Kívülről a bőrét bekenem az olívaolajjal, sót, borsot őrölök rá. Egy sütőtálban megágyazok a maradék kakukkfű szárral a csirkének, ráfektetem a szárnyakkal lefelé-mellekkel felfelé, majd 160°C fokos sütőben sütöm 2 órán át. Félidőben egyszer meglocsolgattam a saját levével.

A céklát alaposan megmosom, nem hámozom meg, csak alufóliába tekerem, megy a hús mellé, két óra alatt ez is megsül.

A birsalmát meghámozom, a húsát apró kockákra vágom. Megöntözöm a pálinkával, citrom levével, megszórom a cukorral, mozsárban porrá zúzott szegfűborssal, csipet sóval, összekeverem a tejföllel. Kivajazott szuflé formába kanalazom, a forma alját többször megütögetem, hogy minél kevesebb hézag maradjon a darabkák között. Megy a hús mellé sülni, ez másfél óra alatt lett kész.

Végül a csirkét még a gázgrill alatt megpirítottam, addig a céklát meghámoztam, felszeleteltem.

Mindent egy nagy tányérra rendeztem és úgy tálaltam.

Címkék: birsalma, cékla, csirke, köret

Borjú hátszín citromos birsalma csatnival, fűszeres sült burgonyával

Az összes szülinapokra készült ebéd és vacsora legfinomabb főétele következik.

De nem a hátszín miatt. (pedig az az egyik legnagyobb kedvenc. Mindenféle pác és rafinált fűszerezés nélkül, sóval, borskéregben, félangolosan. Tökéletesen.)

A főszereplő ezúttal mégis a hús mellé készült fűszeres csatni és a sült krumpli lett.

A citromos csatni Férj kívánságára készült, akárcsak a borjúsült és a sült krumpli.

Én meg csak szerényen kiviteleztem. (elnézően mosolygó, ugyanakkor kissé cinkosan kacsintó szmájli)

A csatni igen fűszeres, ízes, édes, csípős és savanyú, voltak olyan vélemények, hogy egészen kevés is elég belőle a hús mellé. Ez igaz is lehet, mert én a többit végül is magában ettem meg némi sült krumplival, és valóban nem a hús mellé.

A krumpli sütési módja egy kis kényszer hatására született újítás, ti. csak egy sütőm van, de kétféle ételt kellett volna készítenem benne, más-más hőfokon. Így serpenyőben kezdtem elősütni, majd ezután került csak sütőtálba. Az eredmény pedig nagyszerű! Egészen más, mintha csak a sütőben sült volna, amolyan igazi sült krumpli ( a french fries)-szerűség lett a vége, csak sokkal finomabb.

Na, elég az ömlengésből, recept.

2 adag ( a hús lehetne 3, de most ünnepeltünk)

500 gr borjúhátszín, letisztítva, inak, hártyák nélkül,  2 tk só, 2 maréknyi vegyes bors (fehér, fekete, kevés koriander, még kevesebb szegfűbors)

40 dkg sütni való, sárga krumpli, 1 tk római kömény, 1 tk szárított, őrölt csili, 2 ek olívaolaj

30 dkg hámozott, felkockázott birsalma, 4 citrom leve (~ 1,5 dl) és  reszelt héja, 1 kis fej vöröshagyma (~ 5 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 szem csillagánizs, 1 vékony rúd fahéj, 4 db pici szárított csili, 1 ek koriandermag, 5 cm gyömbérgyökér (~ 3 púpos evőkanálnyi lereszelve), 5 ek nádcukor, 1 kk só

Úgy járunk a legjobban idő szempontjából, ha először elkészítjük a csatnit, utána a húsnak állunk neki, a krumplit meg a végére hagyjuk. Szerintem.

Csatni

A koriandermagot száraz serpenyőben megpirítottam, majd mozsárban porrá őröltem.

A centisre felkockázott birsalmához reszeltem a hagymát, fokhagymát, gyömbért, a citromok héját ( a fehér részük nélkül!), felöntöttem a citromok levével és még 2 dl vízzel, hozzádobtam a csilit, koriandert, ánizst, fahéjat, sót, cukrot, majd addig főztem, amíg az egész darabosabb, sűrű lekvárhoz nem kezdett hasonlítani. Kóstolás következett, itt ha szükségesnek érezzük,  adhatunk még hozzá sót vagy cukrot.

Ebből a mennyiségből két kicsi, 3 dl üvegnyi adag lett. Az egyik még a vacsorához elfogyott… Részben én ettem meg.

Hús

A borsokat mozsárban szétzúztam, nem kell nagyon finomra, legalábbis én úgy szeretem, ha kicsit darabosabb a borskéreg a húson.

A sóval, a borssal és az olajjal bedörzsöltem a húst, majd nagyon forró serpenyőben kérget sütöttem rá, a nagyobb felületeken 3-3 percig, a kisebb oldalakon 1-1 percig sütve. Húscsipesszel könnyebb.

Ezt követően sütőtálba tettem, majd 160°C fokon következett 35 perc. Félangolosan szeretjük, azaz a kéreg alatt a hús rózsaszínű, de már nem véres, ez most ilyen lett.

Alufóliával letakarva tálalásig meleg helyen ( a gáztűzhelyen a forró sütő felett) pihentettem, majd fél centis szeltekre vágtam.

Furcsa, hogy soha nem írok erről, talán mert annyira egyszerű módja a sütésnek, de a legtöbb  nemes húst én így készítem. Lehet még zúzott fokhagymát is tenni a hús alá/mellé (vagy akár babért, rozmaringot, egyéb friss fűszernövényeket), de én a marha vagy borjú húsánál ezt is elhagyom.

Ha sikerül igazán jó minőségű (a drága nem mindig a jó!) húst kerítenünk hozzá, akkor az eredmény egy fantasztikus ízű, puha és zamatos sült. Nekem pedig a legkedvesebb ételem, szóval valószínűleg elfogult vagyok.

Sült krumpli

Mivel a sütő foglalt volt, így a meghámozott közel azonos méretű cikkekre vágott krumplit egy nagyobb, vastag aljú teflon serpenyőbe tettem, megszórtam a mozsárban megőrölt római köménnyel, meglocsoltam az olívaolajjal, majd erős lángon sütni kezdtem, gyakran rázogatva a serpenyőt. Az elején még kavargatni is lehet bátran, amíg a krumpli nem puha, nem törik és nem lesz belőle püré.

Erős lángon addig sütöttem, amíg kezdett áttetszővé válni a húsa, kb 10 percig.

Ekkor megszórtam a csilivel, összeforgattam, sütőtálba öntöttem, majd 220°C fokon(gázsütő) sütöttem még 30 percig.

Kívül ropogós, belül puha, finoman fűszeres. Nekem nem kell ennél több.

Címkék: birsalma, borjú, köret, krumpli, üveges

Vaníliás kacsamell aszalt szilvás birsalma krémmel, vöröslencsével

Nyilván ez nem az a recept, amit olvasva hanyatt-homlok elkezdenek özönleni a konyhába a lelkes(?) olvasók. Legalábbis nem azért, hogy ezt elkészítsék.

De nem baj. A vaníliás húst én már nagyon régen szerettem volna kipróbálni, igaz, borjúval, viszont mindeddig itthon hatalmas ellenállásba ütköztem ezen a téren (is). Viszont mire jó, ha az ember hitvese látástól vakulásig dolgozik, és napokra eltűnik a színről? Az ember fia meg rendkívül nyakatekert ízlésű kis 10 hónapos?

Természetesen arra, hogy már idejében elkezdjem (félre)nevelni a gyereket, efféle érdekes ízekre szoktatva.

Ami igazából nagyon finom. Ha el tudunk vonatkoztatni a sütése közben terjengő erőteljes sütemény illattól – márpedig én el tudok- akkor ez igenis nagyon finom. És nemcsak nekem ízlett, hanem kisdednek is. Nagyon. Igazából borzasztóan felháborodott, hogy csak akkora darabot sütöttem át neki jobban, minta amekkorát, és nem mondjuk az egész mellett, mert ő bizony többet is evett volna, úgy is, hogy levegőt alig tud venni az eldugult kis nózijával. (milyen szép dolog is, az első közösségi élmény. Jó volt kb 3 órán át, amíg  játszott más (folyós orrú) aprósággal, aztán meg mindketten lebetegedtünk és két napja már csak az orrszívóval való közelharc a közös program.)

Az ötleteket ezúttal is Beatbull adta a vanília és babér, a juharszirup és birs  párosításával, illetve a tokajis birsalmával.  A vanília és babér ezúttal a kacsamell fűszerezésére szolgált, a birsalmához pedig aszalt szilva, juharszirup és tokaji aszú került.

A vöröslencse opcionális, egészen kiváló lehet hozzá a krumplipüré is.

1+ 1/4 adag

1 fél bőrös kacsamell filé (~20 dkg)

3 cm vaníliarúd, 1 babérlevél (friss), 1 tk olívaolaj, 1/2 narancs leve (~ 0,5 dl)

10 dkg vöröslencse, 1/4 citrom leve, 1 tk szezámolaj, csipet cukor, só, csili

1 nagyobb birsalma (~ 25 dkg), 6 db aszalt szilva, 1 dl tokaji aszú (3 puttonyos), 3-4 ek juharszirup, 1 dkg vaj

A kacsamellet előző nap célszerű bepácolni, vagy legalább 3-4 órával a felhasználás előtt. Én csak néhány órára pácoltam be, de mivel van friss babérlevelem (ez itt a dicsekvés helye), ezért elég volt néhány óra, hogy a hús átvegye az aromáját.

A vaníliarudat felhasítottam, a magokat kikapargattam és a húsra kentem az olívaolajjal együtt ( a bőrös oldalára nem, azt bevagdostam kockásra és a mélyedésekbe beletettem a vaníliarúd hüvelyének darabkáit) A babérlevelet azért egy kicsit megcsapkodtam a kés pengéjével és így fektettem rá a húst a bőrös oldalával felfelé. Folpack rá, irány a hűtő, 3-4 órára.

Sütés előtt fél órával kivettem, sütés előtt közvetlenül sóztam, majd forró serpenyőben a bőrös oldalán addig sütöttem, amíg az összes zsír kiolvadt belőle és a bőr szép piros, ropogós lett. Megfordítottam és ráfacsartam a narancs levét, majd mérsékeltem a lángot. Így sült még kb 6 percet, amíg belül rugalmas, de nem puha, kívül kissé már keményebb, kiszáradt gumicukor állagát nem vette fel (félig átsült, jó közelítéssel). Ezt követően kivettem a serpenyőből és alufóliába csavarva pihent tíz percet szeletelés előtt.

A vöröslencsét átmostam, bő, enyhén sós  vízben feltettem főni, miután elkészült (10-15 perc), leszűrtem, hozzáadtam a cukrot, őrölt csilit, szezámolajat, citromlevet, átkevertem és fedő alatt a tűzhely szélén melegen tartottam, amíg a kacsa elkészült. Logisztikai szempontból ez a második lépés a birs után.

A birsalmás rész a leghosszabb, igazából ezzel érdemes kezdeni a főzést (ha a hús már be van pácolva). Meghámoztam, felkockáztam, serpenyőbe tettem a megmosott aszalt szilvával és csipet sóval együtt, felöntöttem a borral és erős lángon elforraltam alóla az alkoholt. Ment hozzá ezt követően 1 dl víz, majd fedő alatt puhára pároltam. Ha a birs már puha, de még van alatta lé, akkor ezt fedő nélkül, erős lángon elforralom. Ha már nincs, akkor csak hozzáadom a vajat és a juharszirupot, majd botmixerrel pürésítem.

A kacsát felszeleteltem, majd a birskrémmel és a vöröslencsével tálaltam.

Ponty csak kacsát evett zöldborsópürével, de meg volt elégedve.

Címkék: aszalt szilva, birsalma, kacsa, lencse