Tegnap azért volt nagy meglepetés, amikor a kebabnak tervezett húsról kiderült, hogy zömmel csont és ín, és sok mindenre alkalmas (pl Férj szerint kutyaeledelnek, bár kissé zaklatott és csalódott volt a meghiúsult terveink miatt, amikor ezt mondta), de kebabnak nem. Egyébként nagyon szép, fiatal hús, jó áron, helyes kis egységcsomagban apróhúsként árulják (természetesen a Metroban), és nekem eszembe sem jutott áttapogatni a vákuumzacskózott adagot a csontok után, amikor megvettem (főleg azért, mert nagy gátat tud szabni az alapos és körültekintő vásárlásnak egy 17 hónapos, aki teljes hangerővel csatakiáltva rohangál közben körbe-körbe egy vákuumfóliázott kacsacombbal a kezében a hűtőkamrában). Legközelebb már okosabb leszek, számítok rá, bár kebabot továbbra sem tudok majd előállítani kedvező áron, de levesnek nagyon jó ez a hús is, és a tárkonyos bárányraguleves amúgy is nagy kedvencünk.
És igen, ez mégsem az lett, inkább olyan csajos változat, sok zöldséggel, citrommal, tejszínnel. Ennek oka egyfelől az, hogy a kertben növő tárkony még igen fiatal, nem bírna ki egy ekkora adag leveshez szükséges ritkítást, másfelől meg ez is inkább olyan hűtőkiürítős project lett a végén, ami az értékeiből csöppet sem von le, csak magyarázza az összetételt és az arányokat.
Aztán még mit is írhatnék róla? Nagyon finom, de hát ilyen alapanyagokkal nem lehet hibázni.
A húst konyhakészen vettem, azaz már eleve fel volt kockázva 3-4 centis darabokra, így már nem nagyon tudtam volna eltávolítani belőle a vaskosabb hártyákat, inakat nagyobb veszteségek nélkül, úgyhogy a hosszas főzés mellett döntöttem, igen alacsony láng felett. (ez most több mint három órát jelentett a zöldborsó és a krumpli hozzáadása előtt)
Az olívaolajat felhevítem, majd átpirítom rajta a húst nagy láng felett, gyakran kevergetve. A cél a szép pörkös aranybarna szín elérése a hús és a csontok külsején, de vigyázzunk, ne égessük meg. Ha már kezd barnulni, hozzáadom a zöldségeket is: a megtisztított, felkarikázott répát, a kettévágott zellergumót (zöldje nélkül), a finomra aprított hagymát. Addig sütöm, amíg a zöldségek is elkezdenek pirulni, majd felöntöm a borral. Visszaforralom, amíg alig marad már alatta folyadék, majd felöntöm 2 liter vízzel. Hozzáadom a babérlevelet, a szárított vargánya port, az egyik citrom finomra reszelt héját, a kakukkfű ágakat egészben (de csokorba is lehet kötni, úgy könnyebb lesz majd kihalászni), sózom. Fedő alatt igen kis lángon főzöm, épp csak gyöngyözzön a leves.
Ha a húsok már majdnem megfőttek, azaz olyan puhák, hogy villával könnyen kettévághatók, akkor kerül a levesbe a zöldborsó és a felkockázott krumpli is. Fedő nélkül addig főzöm, amíg a krumpli teljesen megpuhul, ízesítem a citromok levével, a maradék citrom finomra reszelt héjával, majd folyamatos kevergetés mellett vékony sugárban hozzácsorgatom a tejszínt is. Egyet forr és kész, tovább főzni már nem kell.
Kihalászom a kakukkfű ágait, a babérlevelet, végül megszórom a levest a nagyon finomra aprított petrezselyemzölddel, majd tálalom.
Itt most a köret a lényeg!
A bárány opcionális, tetszőleges sült hússal helyettesíthető, de én tavaly sikeresen felvásároltam 300 Ft/ csomag körüli áron Dzsánni kedvenc áruházában a teljes készletet a kiárusítás során (a vidéki élet előnye: itt rajtunk kívül senkinek nem kellett a bárány), így mostanában úgy tengetjük napjainkat, hogy hetente kétszer báránykarajt eszünk. De nem akarok én senkit ingerelni, inkább abbahagyom.
Szóval az egész elkészül 20 perc alatt, és igazán finom.
Most több jóságot nem tudok írni a citromos, mentás spárgáról, de ez csak azért van, mert álmos vagyok, nem pedig a grillezett spárga csökkent erényei miatt.
A spárgákat megmosom, elpattintom ( a fás szárát elteszem leveshez, alapléhez), a sípokat felhevített grillserpenyőben zsiradék nélkül sütni kezdem. 5-5 percig sülnek mindkét oldalukon.
Közben a húst sózom, bedörzsölöm mozsárban porrá őrölt korianderrel, vékonyan bekenem olívaolajjal és forró serpenyőben mindkét oldalán 2-2 percig sütöm. Utána 160°C fokra előmelegített sütőbe kerül 10 percre.
A citrom héját finomra reszelem, a levét kifacsarom, a menta lecsipkedett levélkéit nagyon finomra aprítom.
A citrom levét elkeverem a reszelt héjával, a nádcukorral, olívaolajjal, csipet sóval, és ha megsültek a spárgák, még forrón a citromleves öntetebe szedem, alaposan összeforgatom. Végül megszórom a mentával.
Tálaláskor a spárgára bőven szedek a mentás öntetből is.
Bár ez az étel így teljesen tökéletes, ahogy van (kikérem magamnak a gyanúsítgatást, hogy szerénytelen vagyok!), azért rögtön az elején el kell mondanom, hogy a bárány és a görögszéna levél helyettesíthető más hússal, vagy szárított fűszerrel, mert a bejegyzés lényege, hogy joghurtban sütni jó!
Korábban is használtam joghurtot pácolásra, aztán serpenyőben sütöttem ki a húst, most azonban a joghurtos páccal nyakon öntve sütőben sült vajpuhára a bárány, a fűszeres joghurt pedig lágy, fűszeres friss sajttá változott körülötte. A savó szépen különvált a tepsi alján, a “sajt” pedig szedőkanállal könnyedén lehalászható lett. És a lényeg: végre olyan formába sikerült hoznom a joghurtot, hogy minimanó is evett belőle!
Én most ismét a mini bárány steakeket használtam hozzá, de el tudom képzelni, hogy a családunk 2/3-a által nem igazán kedvelt csirke is fogyaszthatóvá válna az ilyen módon való elkészítés által. A joghurt ugyanis nemcsak finom masszává áll össze a végére, de azt is megakadályozza, hogy a hús kiszáradjon. Ez a bárány esetében nem igazán fenyeget, de például csirkemellnél már lehet szempont. (persze a rozé csirke nem jó, ha azt használjuk hozzá, duplázzuk-triplázzuk meg a sütési időt, a felhasznált csirkealkatrésztől függően)
A szárított görögszéna levél beszerzési helye tetszőleges arab fűszeres, ennek hiányában használjunk helyette szárított oregánót.
A bárányhúsról levagdostam minden faggyút, hártyát.
A joghurtot elkevertem a finomra vágott/reszelt fokhagymával, sóval, görögszénával, olívaolajjal, majd a húsra öntöttem.
Egy tepsibe fektettem a joghurttal alaposan elkevert húsokat, és egyenletesen rájuk öntöttem a maradék joghurtot is.
A húsok tetejét megszórtam mozsárban finomra őrölt korianderrel.
Maximális hőfokra előmelegített sütőbe tettem, majd a hőfokot azonnal mérsékeltem 160°C fokra (gázsütő).
30 percig sült, így tökéletes rozé lett belül.
Tálalásnál a hús mellé szedtem a joghurtos massza megszilárdult, túrószerű részéből is.
Köretnek pedig a narancsos sült cékla saláta járt mellé.
Trinity a 28. VKF! témájának a szüretet, szőlőt és a bort választotta. Szabolcsi lány lévén a szüret sajnos nem az én világom, legfeljebb, ha almáról van szó. De a bor meg a szőlő az igen kedves a számomra.
Szóval először azt gondoltam, milyen egyszerű, hiszen én úgyis -kis túlzással- többet főzök borral, mint anélkül. Aztán meg rájöttem, hogy pont ezért nehéz. A bor ugyan kiváló kiegészítő, remek másodhegedűs az ételeimben, szép kerekké teszi a fogásokat, de nem ő a főszereplő, pedig most ez lenne a cél.
A borkrémlevesben, abban igen, de most még nincsen karácsony. És ennél a pontnál aztán jól el is akadtam.
Sokkal később (ma) pedig arra jutottam, hogy az a biztos, ha mindenből van benne egy kicsi. Szőlő is, bor is, mazsola is.
Meg bárány, mert szerintem az remekül illik ehhez a hármashoz. Szerintem szőlővel együtt volt igazán nagyszerű, de konzervatívabb családtagok kedvéért (nocsak, lenne nálunk ilyen?) a szőlő belőle el is hagyható…
2-4 adag (nekünk 2, de szigorúan előételként szerepeltetve 4)
A leveshez:
2 szálzeller, 1 nagyobb répa (15 dkg), 1 vöröshagyma (5 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 marék mazsola (5-7 dkg), 2 dl tokaji aszú (3 puttonyos), 10 dkg báránycsont (vagy több, de nekem csak ennyi volt), 1 liter nem túl erős csirkealaplé, 3 szál kakukkfű, 2 csipet sáfrány, 2 ek olívaolaj, só
A gombóchoz:
10 dkg sovány bárány színhús, 2 tojás, 2 dkg kuszkusz, 2 dkg hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 ág kakukkfű, só, bors
Levesbetétként még:
2 marék nagy szemű szőlő (elhagyható)
A gombócot állítom össze először, mert annak pihennie kell. A bárány húsát ledarálom (vagy késsel apróra vágom) és kevés olívaolajon a nagyon apróra vágott hagymával megsütöm. Az utolsó egy percben mellé kerül az apróra vágott fokhagyma is. Ha ez kész, még egyszer ledarálom/megvágom, hogy biztosan egészen finom legyen a massza. Megy hozzá a kuszkusz és a tojások, a kakukkfű lecsipkedett levelei, némi só és bors. Jó alaposan összekeverem (nagyon lágy masszának kell lennie) és félreteszem pihenni legalább egy órára (amíg a leves elkészül).
A leveshez az olívaolajon barnára pirítom a csontokat, ezt követően hozzáadom a nagyobb darabokra vágott hagymát, répát, zellert és az egészben hagyott fokhagymát is. Az egészet még pirítom néhány percig, hozzáadom a sáfrányt, majd felöntöm a borral. Azzal beforralom, és ha már alig maradt alatta folyadék, felöntöm az alaplével. Megy hozzá a jól megmosott mazsola és az egészben hagyott kakukkfű ág.
Körülbelül egy-másfél órán át főztem, fedő alatt, hogy a csont átadja az ízét a levesnek. Ezután kihalászom a csontot és a kakukkfű szárát, majd a levest botmixerrel pürésítem.
A főzési idő vége felé lobogó sós vízben kifőzöm a gombócokat, melyeket két teáskanál segítségével formázok a bárányhúsos masszából.
A levest a gombócokkal és felezett, kimagozott, hámozott szőlőszemekkel tálalom.
Megjegyzés: A mazsola mennyisége lehet több is, ha valaki szereti az édeskésebb ízeket, de lehet kevesebb is, ha valaki szereti a konzervatívabb családtagokat.

Folytatódott a rekreáció, ezúttal az apagyi horgásztó zsibongó tömegtől mentes partján, majd otthon, a konyhában, némi bárány és fehérbab társaságában.
Holnaptól minden visszaáll a régi kerékvágásba, nem mondhatnám, hogy várjuk…
Rövid volt ez az egy hét.
Most ez az összeállítás kapott egy “hús nélkül” címkét is, mivel a maradék salátára morzsoltam 10 dkg fetát és ezáltal a másnapi ebéd önálló fogásává léptettem elő.
2 főre a bárány, 4 főre a saláta
350 gr bárány T-bone steak, olívaolaj, só, bors
3 dkg vaj, 10 kicsi levélke menta, 1/2 citrom reszelt héja, 1 gerezd fokhagyma
50 dkg nagy szemű fehérbab, 40 dkg vastag húsú, édeskés paradicsompaprika (vagyis pritamin), 5 dkg vöröshagyma, 3 ek friss kakukkfű levélke (vagy 1 ek szárított), szűk 1 ek római kömény, 2 gerezd fokhagyma, 1 citrom leve és a felének a reszelt héja, olívaolaj, só, bors
A babot célszerű előző nap beáztatni. De ha ez elmaradt, az sem baj, csak akkor tovább fő.
A beáztatott babot megfőzöm. Közben a hagymát apró kockákra vágom, a fokhagyma gerezdeket kés pengéjével összenyomom. A paprika héját zöldséghámozóval lehántom. Célszerű kevéssé göröngyös, feszes héjú példányokat választani ehhez a művelethez. Nem baj, ha nem sikerül tökéletesen, az aprításnál majd lehet korrigálni. A paprika húsát 3 mm kockákra vágom.
Kevés olívaolajon a hagymát üvegesedésig sütöm a fokhagymával együtt. Ezt követően megy hozzá a paprika. Ha a paprika is megsült, mehet hozzá a szárazon megpirított, mozsárban porrá őrölt római kömény, a citrom leve és reszelt héja, végül a kakukkfű is. Só, bors kerül még rá.
Ha a bab megfőtt, leszűröm és még forrón összeforgatom a hagymás paprikával. Ízlés szerint kerül még bele olívaolaj és citromlé.
Mielőtt nekiállnék a húsnak, elkészítem a fűszervajat. Ehhez a szétlapított fokhagymát összemelegítem a vajjal. Épp csak össze kell langyosítani, nem kell, hogy felhabozzon a vaj. Ha ez megvan, megy bele a reszelt citromhéj és ha kihűlt, akkor a nagyon finomra aprított menta is.
A bárányt sózom, borsozom, kevés olívaolajjal bedörzsölöm. Forró serpenyőben mindkét oldalán megpirítom, majd a lehető legkisebb lángon félangolosra sütöm (kiszáradt gumicukor állag, illetve ha megszúrom, piszkos rózsaszín húslé csorog majd belőle). Ha kész, meglocsolom a fűszeres vajjal.
Vacsora után a maradék salátába fetát morzsoltam, így került a hűtőbe, mint leendő ebéd.

Az eddigi legjobb meggyes ragu. Nem viccelek.
Tudom, hogy az édes-sós meggyes, cseresznyés ragukkal, csatnikkal, salsákkal immáron Dunát lehetne rekeszteni. Lehet.
Az is igaz, hogy elfogult vagyok, mert a zsálya, a koriander és a meggy nálam abszolút befutó, bármilyen formában.
De nekem ez messze jobban ízlik a többinél, amit eddig kóstoltam. Jó, hogy nem csíp, nem hagymás, vagy fokhagymás, nincs benne elnyomva a meggy íze. De mégsem az a sablonos, vasárnapi főtt hús mellé való. Szóval finom.
Báránysült készült mellé, még mindig a T-bone steak tartalékaimból, és az édeskömény ezúttal kuszkuszba került.
Ismét Beatbull receptje alapján.
2 főre
350 gr bárány T-bone steak (vagy gerinc), 1 ek koriandermag, só
2-2 ek olívaolaj és vaj, 1 édesköménygumó (kb 20-25 dkg), ha lehet, a zöldjével együtt, 1 kis fej hagyma (3 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 1 marék aszalt meggy, fél citrom leve, 2 dl kuszkusz, 4 dl víz
20 dkg meggy, magozva, 1 ek koriandermag, 2-3 nagyobb zsálya levél, 1 ek cukor, 1 kk só
A koriandert száraz serpenyőben megpirítottam, majd mozsárban porrá őröltem. A cukorból karamellt készítettem, ment hozzá a koriander, a meggy, és addig főztem kis lángon, amíg sűrű ragut nem kaptam. Az utolsó 5 percre ment mellé a finomra metélt zsálya. A meggyet érdemes megkóstolni előtte, és a cukor mennyiségét ahhoz igazítani, nehogy túl édes legyen a ragu.
A húst bedörzsöltem a mozsárban porrá őrölt korianderrel, sóztam, és felforrósított serpenyőben az olívaolaj-vaj keverékén sütni kezdtem mérsékelt lángon. 3-4 percig sült mindkét oldala, amíg a hús keményebb gumicukor állagot nem vett fel (közepesen átsült). Lehetőség szerint ne használjunk teflon serpenyőt, mert szükség lesz később a pörzsanyagokra. A húst ezt követően egy mélyebb tányérra szedtem, és a gáztűzhelyen hagytam pihenni (így nem hűl ki).
A serpenyőben visszamaradt zsiradékon a negyedelt, majd milliméteres szeletekre vágott édesköménygumót mérsékelt lángon színesre pirítom, hozzáadom az apróra felkockázott hagymát, a kés hátával megnyomott egész fokhagymagerezdet is, és kissé megdinsztelem. Felöntöm 4 dl vízzel, sózom, és ha felforrt, hozzákeverem a kuszkuszt, az aszalt meggyet, és a citrom levét. A hús alatt időközben összegyűlt húslét is hozzáöntöm. Fedő alatt puhára párolom, néha megkevergetve, kis lángon. Ha már majdnem teljesen puha, és a folyadékot is magába szívta, lehúzom a tűzről, majd hozzákeverem az édeskömény finomra metélt zöldjét is, és a húsokat a tetejére szedem. Ismét lefedem, és még öt percig hagyom pihenni. Így a kuszkusz megpuhul, és a hús átmelegszik.
A víz mennyisége és a főzési/párolási idő függ a kuszkusz minőségétől (instant/sima), így mind a főzés, mind a víz mennyiségének tekintetében kövessük az általunk használt fajta dobozán lévő útmutatást!
A recepttel kapcsolatban két igen nagy problémánk adódott: 1.) kevés volt a bárány. Ezt már kezdjük megszokni. Érdekes, hogy ugyanekkora adag csirkénél még sosem volt hiányérzetünk a mennyiség tekintetében…2.) kevés volt a meggy. Azt hiszem, nálunk triplázni kellene ezt a mennyiséget, mivel egy szimpla adagot ebből én még a főzés közben el tudnék kóstolgatni.

Amikor már nem egyértelmű, hogy ki kivel van. Vagyis hogy melyik a főétel, és melyik a körítés. Ugyanis most attól való félelmemben, hogy a szuper mini steakek mellett éhen halunk, két, igen kiadós, és főfogásnak is beillő garnírungot készítettem mellé, méghozzá dupla adagban.
Férj határozottan állította, hogy jelen esetben a körítés verte a bárányt. (pedig az is igen jól sikerült)
A hús mennyisége 2 főre elegendő, a kenyér és a gomba 4 fős adag. (tényleg 4 fős! Még mi sem bírtuk ketten megenni!)
A hús:
350 gr bárány T-bone steak (6 kicsike szelet), 1-1 tk szárított rozmaring, zsálya, bazsalikom, 1 kk reszelt citromhéj, 1 kk fokhagyma granulátum, 1/2 citrom leve, 1 ek sherry ecet, 3 ek olívaolaj
A kenyér:
150 gr tejföl (most 12% zsírtartalmút használtam), 100 gr finomra reszelt, nyers újkrumpli, 300 gr rétesliszt, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 10 gr friss élesztő, 10 gr olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma átpréselve, frissen őrölt fekete bors
A gomba:
12 db, nagy champion gombafej (12-15 cm átmérőjű), 1 közepes padlizsán (25 dkg), 1 közepes cukkini (25 dkg), 20 dkg kecskesajt, 1 nagy fej fehér hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl Mutti passata (passzírozott paradicsom, vagy ha van otthon jó érett paradicsom, akkor 2 nagyobb darab hámozva, kimagozva, felaprítva), 1-1 mokkáskanálnyi rozmaring, kakukkfű, borsfű, zsálya, bazsalikom, oregánó, majoranna, tárkony,
fekete bors, olívaolaj
A hús:
A hús mellett felsorolt alapanyagokat összekeverem, és a szeletek mindkét oldalát bedörzsölöm vele. A bárányt én előző nap bepácoltam, de ez igazán nem szükséges, bőven elég ezeknek a vékony szeletkéknek 1 óra is a fűszeres lében. Közvetlenül tálalás előtt érdemes sütni, mert nagyon hamar kész. Forró grillserpenyőben mindkét oldalukon 3-3 percig sütöm őket, hogy szaftos és rozé legyen.
A kenyér:
A kenyérhez az élesztőt egy mély tálban elmorzsoltam a liszttel, és a többi alapanyagot hozzáadva alaposan kidolgoztam a tésztát. Rugalmas, keményebb állagú cipót kell kapni a végén. A tetejét lekentem olajjal, és konyharuhával lefedve meleg helyre tettem kelni. Tényleg meleg helyre, mert nem akartam sokat várni, amíg megkel. Így egy óra alatt a duplájára nőtt. Átgyúrtam, 4 részre osztottam a tésztát, és kb 20 cm hosszú, vékony (3 cm átmérő) rudakat hengergettem belőle lisztezett gyúródeszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és 2 cm-ként ferdén bevagdostam a tetejét. Miután duplájára kelt (kb 20 perc), 240°C fokon 15 percig sütöttem.
És itt kell megjegyeznem, hogy ez a pont változtatásra szorulna, de sajnos én ezt jelenleg nem tudom kivitelezni. A 240°C fok a maximális hőfok volt a sütőmben, amit egy tál gőzölgő víz mellett el tudtam érni. Ez azonban igen keveset segített a kenyér ropogósságán (vagyis annak hiányán), mivel a rendkívül jól szellőző sütőmben egy fia gőzmolekula sem volt hajlandó így bennmaradni. Szóval gőz semmi, ropogás semmi, de legalább a hőfok is alacsonyabb volt, maximális láng mellett. És erre az egészre azért került sor, mert nincs megfelelő alakú és méretű lefedhető jénai tálam. Akinek van, az tegye szépen bele abba. És úgy süsse, ahogy a kenyeret. (de ne addig! Az idő-15 perc-az stimmelni fog) Még jobb, ha villanysütője van. Annak lehet a falát spriccolni vízzel, és nincs több macera. Akkor ropogni fog a héja is. Így “csak” a kenyér belseje lett mennyei!
A gomba:
Ez a legmacerásabb rész, de azért még ez sem annyira, hogy elrettentsen egy rendkívül lusta háziasszonyt (mármint engem). A hagymát apró kockákra vágom, és 2 ek olívaolajon üvegesre sütöm, Megy hozzá a vékony szeletekre vágott fokhagyma, a fél centis kockákra vágott, meghámozott cukkini és padlizsán is. Nagy lángon sütöm-pirítom pár percig, majd felöntöm a borral. Némi forralás után alkoholmentesnek nyilvánítom az elegyet, ekkor megy hozzá a passata/paradicsomkockák és a fűszerek is. Fedő alatt, kis lángon 5 percig párolom. A gombákat közben megtisztítom, a tönkjüket kitöröm, majd olívaolajjal kikent sütőtálba teszem őket sorban, a tönk helyével felfelé. A padlizsános keveréket szétosztom a gombafejekben, és mindegyik tetejére teszek egy-egy szeletke kecskesajtot (ha következetes akartam volna lenni, akkor juhsajtot, de az most nem volt itthon). Borsot őrölök rá, kevés olívaolajat csurgatok a tetejükre vékony sugárban, és 200°C fokon 20 perc alatt megsütöm (vagy amíg a sajt kicsi színt nem kap).
Végül mindenből megfelelő mennyiséget (sok) kiszedek egy nagyon nagy tányérra, és lehet fogyasztani. Mint már említettem, ez tényleg négy adag, a kenyér és a gomba is, szóval a fele megmaradt vacsorára. És még akkor is isteni volt!


Ma mentünk Ponty Úrral az APEHhez. Valamiféle ellenőrzésre, amelynek lényege az volt, hogy bármit elkövetnek, csak ne kelljen nekem semennyi adójóváírást sem visszatéríteni. (nem fog menni, megjegyzem) A hely szellemét igen jól jellemzi, hogy ott, ahol az ivararány: 100% nő, senki még csak el sem mosolyodott az én világszép, tündéri kisfiam láttán, aki életének rövid 4 hónapja alatt eddig még a legmufurcabb, leghivatalosabb fapofákból is legalább 1 mosolyt+ 1 lopva eldörzsölt könnycseppet csikart ki eddig (jónapotkívánokközútiellenőrzés-úristenmilyentündérezagyerek-khmmm…-jogosítványtforgalmitkérekellenőrzésre). Pedig a gyerek tegnap óta nem lett csúnyább. Sem kevésbé kedves. Egy marcona hölgy még sikeresen rá is borított minket az íróasztalra, annyira sürgős ebédelhetnékje támadt, mi meg ugye útban voltunk 90 kilós habtestének, az íróasztal meg az étkező között.
Mindegy, nem azért vittem magammal, mert előnyökhöz akartam jutni velőtrázó sikítása által-amúgy is a gyermek édesdeden szendergett A Hivatalban tett látogatás során-, csak hát ő másfél-két óránként eszik, és a cumisüveget még csak hírből sem ismeri. Gondoltam, nem most fognak bemutatkozni egymásnak. Meg egyébként sem hagynám senkire, annyira picike még. Meg különben is.
Na szóval, sejtettem én már tegnap azért valami hasonlót, szóval jó előre bepácoltam a bárányt. Mert az ennyire felindult lelkiállapotomon csak egy kiadós főzést követő kiadós étkezés tud segíteni (jelenleg). Lett is három fogás, vöröslencse krémlevessel, harisszával. Erre amúgy szükség is volt, mert a bárány már megint nevetségesen aprócska volt, a nem jelentéktelen ára ellenére.
De annnnyira finom, hogy az elképesztő! Én már megint elfogult vagyok, mert a bárányhúsra egyszerűen nem találok szavakat. Isteni!
És aki még isteni, az természetesen Gordon Ramsay, mert ez már megint az ő receptje, az F word sorozatból!
(na jó, majdnem. Kicsit belepiszkáltam, ez van, bocsi)
rendkívül európai adag 2 főre , vagy 1/2 felnőttnek
350 gr/ 6 db (szupermini) bárány T- bone steak
A páchoz: 1-1 ek szárított menta (teafilterből), oregánó, tárkony, 1 citrom leve és reszelt héja, 5 ek olívaolaj, 1 gerezd kés hátával meglapított fokhagyma, fekete bors
A mentás joghurthoz: 25 nagy levél menta, 1 tk nádcukor, 1 ek citromlé, 2 dl natúr, zsíros joghurt
Az újburgonyához: 50 dkg újkrumpli, 1 ek mustármag, 1 kk római kömény, 3 gerezd fokhagyma, 3 ek olívaolaj
A húst én egy nappal előtte bepácoltam, de ezek annyira kis hajszálvékony (1 cm), puha húsok, hogy 4-5 óra is elégséges lehet. A pác hozzávalóit összekevertem, és alaposan bedörzsöltem vele a húsok mindkét oldalát. Egy akkora lapos tálba tettem a szeleteket, hogy egy rétegben férjen el a hús (mondjuk nem kellett túl nagy), és a maradék pácot rájuk öntöttem. Folpackkal lezártam, ment a hűtőbe, félidőben egyszer megfordítottam, hogy mindkét oldalukat alaposan átjárják a fűszerek. Sózás csak sütés előtt.
Grillserpenyőben sütöttem, csak hogy csíkos legyen, de ez a képen szerencsére nem látszik. Minek a nagy igyekezet ugye , ha utána annyira éhes vagyok, hogy nincs türelmem fényképezni. Meg különben is, még kihűlt volna. Azt meg azért már mégse.
Mindegy, így jó volt, szóval legközelebb is grillserpenyőben sütöm. Sütés előtt a szárított fűszerek nagyját letöröltem a húsról (vagy a kés tompa élével is le lehet kapargatni óvatosan). Oldalanként 3-4 percnél több nem kellett nekik, puha lett, rózsaszínű, és nagyon finom.
A joghurtos szósz sem egy nagy kaland: a joghurtot a többi hozzávalóval botmixer segítségével megpróbáltam homogenizálni. Ez nem sikerült. De így guszta zöld pöttyös szószom lett, ami nekem tetszett. Ez a mennyiség amúgy nagyon sok ilyen jelképes mennyiségű húshoz, de mi utána simán kikanalazgattuk a szószos tálból, csak úgy, magában.
A krumpli a legbonyolultabb és egyben leghosszadalmasabb része az egész műveletnek. Legalább 20 perc. Először is meg kell tisztítani, utána négyfelé vágni (vagy annyi cikkre, hogy nagyjából egyforma méretű darabokat kapjunk), majd egy fedővel rendelkező, felforrósított teflonserpenyőbe hajítani a mozsárban durvára őrölt mustármaggal, római köménnyel, egész fokhagymagerezdekkel és olajjal egyetemben. Néhány gyors rázogatás után mehet rá a fedő, és fedő alatt készre sütjük. Nagy lángon, azt még nem írtam eddig. 2-3 percenként megrázogatjuk a serpenyő tartalmát, nyitogatni nem célszerű az elején, mert a bent lévő nedvesség szükséges a párolódáshoz. (ezért jó az üveg (átlátszó) fedő, mert így azért kíváncsiskodni lehet) Újkrumplinál 10 perc után azért lehet már ellenőrizni, hogy elkészült e. Nekem személy szerint ez a kedvenc elkészítési módom, mert egyfelől nagyon finom, másfelől egészséges.
Ha az ellenőrizgetések során nem távozott volna el a felesleges nedvesség, akkor a végén lehet fedő nélkül sütni kicsit, de ilyen velem még nem fordult elő. Végül megsózom.
Azért írok ennyit a krumpliról, mert különben nevetségesen egyszerűnek tűnne a recept (az is!), de az meg már hogy néz ki, amikor mégiscsak egy T-bone steak, ráadásul bárány.
Mindent egybevetve ez a része a vacsorának fél órán belül készült el, az egész három fogásos pedig nem tartott tovább háromnegyed óránál.
És miután mostanra már megettem kb 5 szelet harisszát is, ami közel van az emberi teljesítőképesség felső határához, már a lelki egyensúlyom is helyreállni látszik. :D
Megjegyzés: Mi (én) félangolosan szeretjük a bárányt (is). Sütésnél a hús akkor lesz ilyen, ha már nem puha az állaga, de még rugalmas, keményebb gumicukorhoz hasonló. Ha kemény tapintatúvá válik, akkor át/túlsült.

Az étel, amely hosszú idő óta először megosztott lelkesedésre talált Férjnél. Az igaz, hogy mostanában elég sokszor feszegettem a határokat nála, ami az édes-savanyú-sós kombinációt illeti, ugyanis Férj ezért nem lelkesedik annyira. De én meg igen. Férj alapvetően berzenkedik a gyümölcs-hús összeállításoktól, amit én meg imádok. Szóval ma felvetette, hogy nem lehetne e legközelebb a bárány sós étel, és nem desszert. Én vasvilla szemeket meresztettem rá, gondolatban konyharuhával csapkodtam bazsalygó fejét, és dühödten ettem tovább a bárányt. Mert szerintem nagyon finom volt.
Legközelebb persze majd sós lesz, és akkor én fogok pikírt megjegyzéseket tenni, hiteltelenül, mert én a báránycombot úgy is szeretem…
2 főre
60 dkg csontos báránycomb (ez a mennyiség 2 embernek szűkösen elég), 3 ág rozmaring, 4 gerezd fokhagyma, 2 szál újhagyma
1 dl almalé, 1 marék (6 dkg) nagy szemű, arany mazsola, 1 marék (6 dkg) aszalt sárgabarack
12 szem szegfűbors, 1 ek méz, olívaolaj, só,
1,5 dl kuszkusz
A báránycombot lehártyázom, levagdosom az inas részeket, a csontja mentén késsel felszúrom a húst, ide tömködöm be a rozmaringot és a kés pengéjével meglapított fokhagymát. A szegfűborsot sóval mozsárban összetöröm, és alaposan a húsba dörzsölöm. Sütőtál aljára teszem az újhagymát egészben, ráfektetem a combot. Mellédobálom az aszalt gyümölcsöket, felöntöm almalével ( nem sima ivólé. Vagy 100%, préselt, vagy ha ez nincs, akkor inkább 2-3 savanykás alma finomra reszelve, szűrőn átnyomkodva szükséges hozzá. Ha nem lenne elég savanykás, kevés citromlével lehet korigálni.) Olívaolajjal meglocsolom, és sütőben, 160°C fokon sütöm 2 óráig (nagyobb hús=több sütési idő! ) Sülés közben 10-15 percenként a szaftjával locsolgatom, félóránként megfordítom. Ha úgy látom, hogy 2 óra után már leomlik a csontról a hús (Férj úgy szereti, legközelebb nem ügyelek majd ennyire a desszertjére), akkor megkenem vékonyan mézzel, és felcsavarom maximális hőfokra a sütőt. 5 perc múlva ismét lekenem mézzel, ezt még egyszer megismételem, mielőtt késznek nyilvánítom.
Ha sülés közben a szaft besűrűsödne, akkor vízzel pótolom, hogy az eredeti folyadékmennyiség megmaradjon, mert ez kell majd a kuszkuszhoz.
A kuszkuszt az előírt mennyiségnél 0,5 dl-el kevesebb forró vízzel felöntöm, lefedve állni hagyom, szintén az előírt ideig. Azért kell kevesebb víz, mert a sült hús alatt maradt szaftot is hozzáadom 5 perc után, az aszalt gyümölcsökkel együtt. Villával átkeverem.
Akartam hozzá mentaszószt, mert Férj hónapok óta ezzel nyaggat, de amikor nekiálltam elkészíteni, kinyögte, hogy igazából nem is szereti. Néha olyan könnyű vele… :)
Megjegyzés: az almaleves sütés ötlete Nigellától származik. Az Expressz sorozatban ő pácolásra használta, talán sertéshez, nem nagyon emlékszem a többi részletre, az nem ragadott meg annyira.
A dolog tényleg jól működik ( Férj véleménye ellenére is ezt kell mondanom). Aki szereti a gyümölcs-hús összeállítást mindenképpen próbálja ki, érdemes!
A rögtönzött húsvéti vacsi főfogása, ami olyan nagyon kevés lett, hogy muszáj volt mellé gyorsan levest és desszertet is készítenem. A 40 dkg-os báránybordát tisztítás után meg sem mertem mérni, és csak csekély vigaszt jelentett a fantasztikus íz az elenyésző mennyiséggel szemben.
2 főre (ha legalább 5 fogásos a vacsora)
40 dkg bárányborda (ebből 8 érme lett), 3 gerezd fokhagyma, 3 ág oregánó, 1/2 citrom leve és 1 kk reszelt héja, 1 tk méz, 10 dkg feta (nem túl sós), olívaolaj, só, bors
a kuszkuszhoz: 1,5 dl kuszkusz, 8 db aszalt sárgabarack, 3 ek pirított, sózatlan pisztácia, 25 db nagy mentalevél, 3 szál újhagyma, 2 gerezd fokhagyma, fél citrom leve, 1 csapott ek nádcukor, őrölt csili, korianderzöld (szárított. Korianderzöldet csak jó minőségű szárított formában használok ( kb 1 ek került most a kuszkuszba), mert amit errefelé lehet kapni cserepes változatban,annak az íze és a szaga olyasmire hasonlít leginkább (legalábbis számomra), amiről nem illik írni egy recept kapcsán)
A bordáról levágom a hártyákat, faggyút, a nem szervesen oda tartozó húsrészleteket, megtisztogatom a csontokat, majd elsírom magam, és kiadom a hulladékot a kutyáknak.
Az egész bordát kis, nyeles érmékre vágom: a bordacsontok között átvágom az izületeket, a húst a bordán hagyom. Sütőtálba rendezem. A fokhagyma gerzdeket átpréselem, elkeverem a letépkedett, finomra metélt oregánó levelekkel, a citromhéjjal és -lével, a mézzel, kis sóval és 1-2 evőkanálnyi olívaolajjal. Az igen aprócska húsokra púpozom egyenletesen elosztva, úgy, hogy a darabos fűszerek (fokhagyma, oregánó) csak a húson maradjanak. A fetát 0,5 cm kockákra vágom, és a húsok tetejére púpozom, alaposan rányomkodom. Borsozom, olívaolajjal jól meglocsolom, és 150°C fokon 35 perc alatt sütőben megsütöm.
A mentát finomra metélem, elkeverem az átpréselt fokhagymával, cukorral, csilivel, citromlével, korianderrel, 2-3 ek olívaolajjal. A sárgabarackot 3 mm kockára vágom, a pisztáciát durvára vágom, az újhagymát felkarikázom, és mennek a többihez. A kuszkuszt kétszeres mennyiségű vízzel leforrázom, megkeverem, és amíg még forró, elkeverem a többi hozzávalóval, majd lefedem és állni hagyom legalább 5 percig. Azért legalább fél óra pihentetés jót tesz neki.