babának

Savanyú káposzta kétszer: saláta almával, dióval és a lapcsánka

2011. február 28., hétfő | babának, hús nélkül, köret, saláta | 4 hozzászólás

P1011090

Lassan gyógyulunk, lassan már otthon az áram is visszatér (legalábbis az e-on holnapra ígérte  a karbantartás befejezését) és hazaköltözhetünk végre a nagyszülőktől. Az utóbbi napokban leginkább a legózásban jeleskedtem, a csöppséggel előszedtük a gyermekkori készleteimet és kis megszakításokkal reggeltől estig csak építettünk (illetve hát hogy is mondjam… Talán legjobb, ha Tamás szavait idézem: “Tamász épít. Nem. Anya épít.”), de a kis megszakításokban azért csak kimerészkedtem a konyhába is. És  mi más lett volna, ha nem savanyú káposzta? A savanyú káposzta nálunk idehaza amolyan téli totemzöldség, apu műve, minden évben taposnak egy hordóval, birssel savanyítják. Szerintem ennek nincs is párja. Csipi szerint sincs, akár magában is hatalmas mennyiségeket képes belapátolni belőle zsenge kora ellenére. A savanyú káposzta C vitamin tartalma igen magas, tehát nagyszerű téli vitaminforrás, és persze ilyen szempontból nyersen a legjobb, ezért az egyik, a saláta nyersen tartalmazza a káposztát. De sütve meg, lapcsánkának, akár húsok mellé köretként, akár önmagában, tejföllel meglocsolva, mellé esetleg egy kevés sült baconnel, egyáltalán nem megvetendő (de sajnos sokkal kevésbé egészséges) téli vacsora.

  • Saláta
  • 25 dkg savanyú káposzta (kifacsarva mérve)
  • 2 alma (35 dkg)
  • 1 dl joghurt
  • 1 kis fej lilahagyma ( 4 dkg)
  • bő maréknyi dió
  • 2 tk méz
  • 1 kis csokor petrezselyemzöld
  • 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
  • 1/2 citrom leve

A joghurtot elkeverjük az olajjal, citrom levével és a mézzel.

Az almát meghámozzuk, durvára reszeljük, összeforgatjuk  az alaposan kicsavart savanyú káposztával, hozzákeverjük a finomra aprított hagymát és a petrezselyemzöldet is. Azonnal összeforgatjuk a joghurtos öntettel. Sózás ízlés szerint, ha elég sós volt a savanyú káposzta, el is maradhat.

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, durvára vágjuk és megszórjuk vele a salátát tálalás előtt.

  • Lapcsánka (12 db)
  • 25 dkg savanyú káposzta (alaposan kifacsarva mérve)
  • 30 dkg krumpli
  • 2 púpos ek liszt ( 3 dkg)
  • 1 kis fej vöröshagyma (4-5 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek kacsazsír+ a sütéshez
  • 1 ek apróra vágott borsikafű (szárítottból 1 tk, jól szétmorzsolva)

A savanyú káposztát ha túlságosan nagy darabos, akkor késsel átvagdossuk. Ha elég vékonyra lett gyalulva, akkor ez nem szükséges. A krumplit meghámozzuk,  a felét durvára, a másik felét finomra reszeljük, majd összedolgozzuk a káposztával és a liszttel. (ezt kézzel lehet a legalaposabban elvégezni)

Finomra aprítjuk a hagymát, majd egy evőkanálnyi zsírban üvegesre sütjük, az utolsó fél percre a finomra aprított fokhagymát is hozzáadjuk. A hagymás zsírt a káposztához keverjük, a finomra aprított borsikafűvel együtt.

A masszából zölddiónyi gombócokat formázunk és ezeket egyenletes vastagságúra, nagyjából egy centisre lapítjuk. Kizsírozott serpenyőben mérsékelt lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük a lepényeket.

Megjegyzés: ez így elég rusztikus  a formáját tekintve, de hát a lapcsánka az ilyen. Ha szeretnénk szabályosabbra formázni, akkor a masszát formázógyűrűbe (vagy például fánkszaggatóba, süteménykiszúróba) adagoljuk, villával egyengessük el, sütésnél pedig egy széles pengéjű kés segítségével emeljük el a munkafelületről.

P1011064

Címkék: , , , , , , , ,

Sütőtökkrémleves kelkáposztával, gesztenyével

2011. február 23., szerda | babának, leves | 6 hozzászólás

P1011285

Most, hogy a család átlaghőmérséklete 38°C és a manduláink össztérfogata a háromszorosára nőtt, nem annyira van sikere idehaza a szilárd ételeknek, szóval főként csak levesezünk. Ez a leves pedig a férjem egyik téli kedvence volt korábban, de csak az övé. Az eredeti, csirke alaplével készült változata ugyanis engem annyira nem vett le a lábamról (persze finom volt az is, hogyne, sosem állítanám pellengérre  tulajdon férjem ízlését), de most eszközöltem rajta némi változtatást, így a végeredmény már nekem is teljesen megfelel. Marhahúslevessel készült, ez a hétvégi maradék újrahasznosítása szempontjából is ideális, de készülhet másféle, erősebb húslevessel, ez igazából ízlés dolga. Az friss ázsiai citromfüvet hozzá már az Intersparban is lehet kapni, ha van lehetőség beszerezni, szerintem megéri, hihetetlen illata lesz tőle a levesnek. A szójaszósz ismét egy megosztó tényező, én nagyon szeretem benne, de a férjem csak évente kétszer hajlandó minimális mennyiségű szójaszósszal készült ételt fogyasztani, így azt inkább csak a végén csorgattam a saját adagom tetejére. Szóval ez egy olyan recept végül is, ami ezer ponton változtatható, mert a lényeg benne igazából csak az erős, aromás húsleves, az édes sütőtök-gesztenye-kelkáposzta trióval.

  • 1 kg sütőtök
  • 1 liter húsleves, lezsírozva (legjobb a marha)
  • 1/4 fej kelkáposzta ( nagyjából 20 dkg)
  • 20 dkg előfőzött gesztenye
  • 1/2 fej fehérhagyma ( nagyjából 6-8 dkg)
  • 1 ázsiai citromfű
  • 4 cm gyömbérgyökér
  • szójaszósz ízlés szerint

A sütőtököt meghámozom, kimagozom, felkockázom, majd a feldarabolt hagymával együtt felöntöm a húslevessel, hozzáadom  félbevágott, kés pengéjével megcsapkodott citromfüvet és puhára főzöm  a tököt. Kihalászom a citromfüvet, a levest pedig simára turmixolom botmixerrel.

Visszateszem  a tűzre, felforralom, hozzáadom a vékony csíkokra metélt kelkáposztát és a gesztenyét is, ezután addig főzöm, amíg a gesztenye meg nem puhul. Itt már érdemes figyelni, ez csak néhány perc, a gesztenye könnyen szétfő. Végül hozzáadom a leveshez a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét is.

Tálalásnál szójaszószt adok mellé.

Megjegyzés: szójaszósz nélkül kiváló babáknak is!

Címkék: , , , , ,

Céklafőzelék fetás húsgolyóval

2011. február 10., csütörtök | babának, főzelék, sertés | 4 hozzászólás

P1010507

Tehát az a gyermek, aki három hete itthon hisztériás rohamot kap a cékla színétől, és csak csukott szemmel volt hajlandó enni belőle, na ő az, aki a bölcsődében repetát kér a céklafőzelékből. Nosza, akkor ilyet lehet itthon is. És tényleg. Persze az elmaradhatatlan és örök kedvenc, a húsgolyó az azért jár hozzá. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy ez most megint olyan babakonyhás felvezetés lett, mert annál itt többről van szó, ez az étel ugyanis finom és bababarát is egyben. (pedig ugye, mennyivel másképpen hangzik, mint a ketchupos spagetti és a rántott dínók krumplipürével?)

  • 3 főre
  • 70 dkg cékla
  • 25 dkg krumpli
  • 5 dl csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
  • 1 kis fej hagyma (3-4 dkg)
  • 4 ág kakukkfű
  • 1 tk borókabogyó
  • 2 ek balzsamecet
  • 2 ek olívaolaj
  • 50 dkg sovány sertéscomb
  • 10 dkg feta
  • 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1/2 ek rozmaring (szárított)
  • 2 ek olívaolaj
  • egy kisebb narancs felének a finomra reszelt héja
  • olaj a sütéshez

A céklát és a krumplit meghámozom, kis kockákra vágom. Az alaplé felében fedő alatt puhára párolom a céklát a balzsamecettel. Közben az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából felaprított hagymát, majd hozzáadom a krumplit, felöntöm a maradék alaplével, hozzáadom a mozsárban kevés sóval finomra dörzsölt borókabogyót és az egészben hagyott kakukkfű ágakat is. Fedő alatt ezt is puhára főzöm. A kakukkfüvet kidobom, majd a krumplit a levessel botmixerrel teljesen simára püréstem és hozzáöntöm a céklához. Botmixerrel az egészet kissé püréstem, de itt már a teljesség igénye nélkül, hogy maradjanak benne kisebb-nagyobb cékladarabok is.

A  vastagabb hártyáktól megszabadított sertéscombot felkockázom és ledarálom a hagymával, fokhagymával, fetával együtt. Eleve darált comb esetén a hagymát és fokhagymát nagyon finomra aprítva, a fetát szétmorzsolva keverjük a húshoz. A rozmaringot kevés sóval mozsárban porrá őrölöm, a narancs héját finomra reszelem, és az olívaolajjal együtt ezeket is a húshoz adom. Alaposan összegyúrom, majd 2 centis gombócokat formázok belőlük. Bő, forró olajban adagonként kisütöm. (teflon serpenyőben lehet egész kevés (1-2 kanálnyi) olajon is kisütni, gyakori rázogatás közben, így is szoktam készíteni, és ez a módszer is jól működik)

P1010500

Címkék: , , , ,

Gesztenyés meggykrémleves

2011. február 8., kedd | babának, leves | 15 hozzászólás

P1010452

Na ez egy olyan leves, amit nehéz csupa friss alapanyagból készíteni, mert a meggynek és a gesztenyének egyszerre ritkán van szezonja. (pedig milyen nagyon finomak így együtt!) Ellenben a mélyhűtött meggynek és a gesztenyének… Sőt, tovább megyek, énfelőlem lehet hozzá előfőzött, mirelit gesztenyét is használni, vagy natúr gesztenyemasszát, ez utóbbival úgyis az a személyes tapasztalatom, hogy jobb minőségű, mint a másodosztályú gesztenyéből kibűvészkedett friss. De ha ezt így, akkor nem tudnék beszámolni a gesztenyevágóval szerzett tapasztalataimról (amik nagyon, nagyon pozitívak). Szóval most éppen kaptam jó árban szép gesztenyét, de ez önmagában nem elég a boldogsághoz, hiszen a kiskéssel való bevagdosása az számomra felér egy kínzással, és utána sajgó ujjakkal, vérző kézzel csak nehezen tudom értékelni a végeredményt. Na de a kedvenc német áruházláncom mindenre gondol, és hoztak ilyen kis csúnyácska és haszontalannak tűnő alkalmatosságot, ami első látásra értelmetlen beruházásnak tűnt, de aztán meg kiderült, hogy működik! Gesztenye belerak, rányom, kész a vágás, mehet a sütőbe. Igazából percek alatt megvan vele az egész. Persze lehet főzni is a gesztenyét, csak én sülve jobban szeretem.

Meg aztán még ezek után is határozottan állítom, hogy lehet ezt mélyhűtött gesztenyéből is.

  • 50 dkg magozott meggy
  • 25 dkg megtisztított, sült (vagy főtt)  gesztenye (vagy ugyanennyi előfőzött, esetleg natúr massza)
  • 2 dl tejszín
  • 2 ek juharszirup
  • 1 ek vaníliás cukor
  • szerecsendió
  • nádcukor ízlés szerint

A gesztenyét megmosom, majd beáztatom vízbe legalább egy félórára (ha tovább, az még jobb). Miután megszívta magát vízzel a héja (tapasztalatom szerint így puhább lesz sütés után és hamarabb el is készül), gesztenyevágóval vagy késsel bemetszem a héját. Kukacosakat kihajítom. Tepsibe terítem, majd 220°C fokon (villanysütő, középső rács, alsó-felső sütés),  45 perc alatt megsütöm. Az idő függ a gesztenye minőségétől, méretétől is, az egyszerre sütött gesztenye mennyiségétől, és attól, hogy milyen szorosan vannak a tepsiben, és persze a sütőnktől is (de az enyémben sajnos általában ennyi idő kell neki), szóval érdemes 20 perc után nézegetni, kivenni egy szemet és megkóstolni. Még melegen érdemes megtisztítani, úgy könnyebben megy. (nekem nagyjából 50 dkg gesztenyéből lett 25 dkg tisztított, de ez függ a héj és a kukacok mennyiségétől is)

A meggyet felöntöm fél liternyi vízzel(kiolvasztani nem kell), hozzáadom a gesztenyét, a vaníliás cukrot, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a meggy megpuhul. Megy hozzá a tejszín, juharszirup, szerecsendiót reszelek bele és botmixerrel pürésítem. Ha nem elég édes, mehet még hozzá nádcukor is, ízlés szerint.

Langyosan a legfinomabb. A díszítés rajta a képen mascarpone, ami határozottan jól áll a levesnek, szóval mehet bele bátran.

Végül az emlegetett gesztenyevágó:

P1010426

Címkék: , , ,

Paradicsomos borjúragu kelkáposztával, babbal

2010. december 11., szombat | babának, borjú, egytálétel | 3 hozzászólás

P1018587

Mert az adventi készülődés és a karácsonyi próbavacsorák közepette is enni kell rendes ételeket, olyan egy tányérból, egy villával fogyasztható, meleg, fűszeres, gazdag ízű, kényeztető dolgokat, amiket télen szokás. Nem kell elakadni a receptben a borjúnál, működhet ez más hússal is (bár tagadhatatlanul borjúval isteni és utánozhatatlanul finom).

  • 60 dkg borjúhús (lapocka)
  • 1 nagy fej fehérhagyma (10-12 dkg)
  • 1 fél fej kelkáposzta (~40 dkg)
  • 1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv ( 40 dkg)
  • 20 dkg nagy szemű fehérbab
  • 2 szál répa ( ~12 dkg)
  • 1 vékony cikk zellergumó ( ~3-4 dkg)
  • 5 gr szárított vargánya (egy bő maréknyi)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 babérlevél
  • 1 kis csokor kakukkfű (10-12 ág)
  • 2 dkg vaj
  • 3 ek olívaolaj

A húst felkockázzuk két centis darabokra. Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk a vajat, majd megpirítjuk benne a húst. Amikor az már nem pirul, hanem elkezd levet engedni, mérsékeljük a lángot és addig pároljuk a húst, amíg az összes levét elfövi. Ekkor visszasütjük zsírjára, hozzáadjuk a finomra aprított hagymát és a megtisztított, nagyobb kockára vágott répát, zellergumót. Együtt sütjük, amíg a zöldségek elkezdenek enyhe aranyszínt kapni, az utolsó fél percre hozzáadjuk a felszeletelt fokhagymát is. Hozzáöntjük a paradicsomot, még 2 dl vizet, hozzáadjuk a babérlevelet, a csokorba kötött kakukkfüvet, a felaprított szárított vargányát, sózzuk. Fedő alatt igen kis láng felett addig főzzük, amíg a hús teljesen megpuhul. Ha szükséges, közben pótoljuk utána a vizet, úgy 2 ujjnyi szaft mindig legyen a ragu alatt.

Közben az előző este beáztatott babot leszűrjük, átöblítjük, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük.

A kelkáposzta torzsáját kivágjuk, külső leveleit lefejtjük, majd nagyon vékonyra felcsíkozzuk.

Amikor a hús már teljesen puha, hozzákeverjük a kelkáposztát és a leszűrt, megpuhult babot is. Fedő alatt összeforraljuk és még nagyjából 5 percig pároljuk kis láng felett. Akkor jó, ha a kelkáposzta a végére még enyhén ropogós marad.

Tálalásnál lehet mellé adni friss kenyeret is, de önmagában is megállja a helyét.

Címkék: , , , , , , ,

Savanyú káposzta krémleves

2010. november 30., kedd | babának, leves | 13 hozzászólás

P1018411

Ki tudja miért, mini rákattant a savanyú káposztára.

Aztán itt a tél, mindig jól jön egy kis krémleves. Főleg ha látta már valaki  a fiamat szálas savanyú káposztát enni… Ez itt mindenképpen egy takaríthatóbb verzió.

  • 30 dkg savanyú káposzta (lé nélkül, kinyomkodva mérve)
  • 25 dkg krumpli
  • 1 l húsleves (átszűrve, zsírtalanítva)
  • 5 dkg enyhén füstölt húsos szalonna (erdélyi)
  • 1 kis fej hagyma (5 dkg)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 babérlevél
  • kis darab (1 cm) szárított erőspaprika (ízlés szerint, elhagyható)
  • tejföl a tálaláshoz

A szalonnát apró kockára vágom és ropogósra sütöm. Kiszedem a zsiradékból, lecsöpögtetem és félreteszem tálalásig.

A felaprított hagymát a szalonna zsírján üvegesre sütöm, majd hozzáadom a savanyú káposztát, a fokhagymát, átforgatom a forró olajos zsíron, és felöntöm a húslevessel. Megy hozzá a felkockázott krumpli, az erőspaprika, babérlevél, só, és még fél liter víz. Fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Babérlevelet kihalászom, a levest botmixerrel pürésítem, nem túl simára, szerintem ennek a levesnek jól áll, ha kissé rusztikus, darabos (de a gyerek azért még bögréből tudja nyelni). Tálalásnál a tányérban megszórom a szalonnapörcökkel és adok mellé tejfölt.

Címkék: , , , ,

Minimálprogram: birsalmás kelbimbós rizottó

2010. november 26., péntek | babának, rizottó | 2 hozzászólás

P1018330

Kell hozzá 1 db megjuhász(kutyás)odott gyermek, aki egészen kezelhetővé szelídült az egész heti rémálom után. Ki tudja mi történt, talán csak megmelegedhetett végre napközben is. Kell hozzá apu húslevese, a kisvárdai zöldséges, egy szabad óra dél körül (és végre nem este tíz után), amikor kisded angyali ábrázattal  a konyhába tuszkol és kezembe erősíti a fakanalat, hogy nnna (igen, valóban három n-nel mondja), akkor főzhetek.

Ennyi.

Meg még ez a néhány hozzávaló.

  • 2 főre
  • 2 dl rizottóhoz való rizs
  • 7-8 dl átszűrt húsleves (vagy alaplé)
  • 0,5 dl száraz sárgamuskotály
  • 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
  • 10 dkg kelbimbó (tisztítva)
  • 10 dkg birsalma (tisztítva)
  • 1,5 cm vaníliarúd
  • 1 marék pecorino
  • 3 dkg vaj

A vaj felén üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, hozzáadom a rizst és addig sütöm kevergetve, amíg az is áttetsző nem lesz, majd felöntöm a borral. Addig főzöm, amíg a rizs magába nem szívja a bort/az el nem párolog, hozzáadom a félbevágott vaníliarudat, majd elkezdem felöntögetni az alaplével, adagonként, gyakori kevergetés mellett, mindig csak annyit adva hozzá, amennyit a rizs magába szív.

Amikor a rizs félig megfőtt, hozzáadom a kelbimbót (ha apró félbevágva, ha nagyobb, négybe) és a félcentis kockákra vágott birsalmát is.

Ha a rizs haraphatóra főtt (ne főzzük szét, ne legyen teljesen puha, mint a tejberizsben), beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzákeverem a maradék vajat és a reszelt pecorinot is.

Az utolsó kép:

P1018320

Címkék: , , , ,

Rozmaringos sült kacsacomb, mellette sült krumplival

2010. november 19., péntek | babának, kacsa | 4 hozzászólás

P1018077

Hát ez nem egy nagyon kacifántos recept, de ha már minden másnap ezt sütöm… Természetesen egyszerű és finom, nekem kevés munka, aztán meg hatalmas ováció a fiúk részéről. Ez is az a fajta recept, amit mindenki az elsők között tanul meg, de hátha akad olyan is, aki még nem ismeri.

  • 4 kacsacomb
  • 5 ág rozmaring
  • 1 nagyobb fej fokhagyma
  • 2 ek kacsazsír
  • 80 dkg krumpli (ha van apróbb szemű)
  • bors

A fokhagyma gerezdeket meghámozom, kés pengéjével meglapítom, egy kizsírozott sütőtál aljába szórom (akkora tál/tepsi kell, amibe még a krumpli is belefér majd a combok köré, egy rétegben), erre fektetem a rozmaringágakat és a sóval, borssal bedörzsölt kacsacombokat, bőrükkel felfelé, alájuk öntök 1-1,5 dl vizet. Alufóliával szorosan lefedem a tálat, majd előmelegített sütőben 160°C (alsó-felső sütés) 1,5 óráig így sütöm.

A krumplit meghámozom, ha apróbb szemű, egészben, ha nagyobb 4 cikkre vágom, majd másfél óra sütés után a kacsa köré szórom, a zsírjával meglocsolom (ez ekkorra már bőséges zsiradékot eresztett maga köré). Az alufóliát már nem teszem vissza, hanem fólia nélkül sütöm még másfél óráig. Az utolsó fél órában már lehet locsolgatni 10 percenként a húst és a krumplit a saját zsírjával.

Ennyi.

A bőre vékony, ropogós, a hús meg leomlik a csontról. Isteni.

Most extrának csicsóka saláta volt mellé.

Címkék: , ,

Pulykás szendvics majonézzel

2010. november 19., péntek | babának, kelt tészta, pulyka, reggeli | 12 hozzászólás

P1018040

100% home-made. Természetesen, máskülönben mit is keresne a blogon.

Mert van az az érzés, amikor este 11 után, filmnézés közben (Idétlen időkig, ezeregyedik alkalommal, és Férj még nem unja! Persze ő az ünnepelt (khmmm…tadaaaam: kiválóan megfelelt a szakvizsga eredménye. Mondjuk nem vagyok meglepve. (csakazértis szmájli)))(rászoktam a tripla zárójelre)

Elnézést.

Szóval van az, amikor valami befészkeli magát az ember fejébe, és nem lehet onnan kiverni, legyen az bármilyen egyszerű és/vagy gasztronómiai szempontból kihívást nem jelentő étel (ezeknek az ételeknek, úgymint még a vajkaramella, sült krumpli, csokis fánk, az ilyesfajta viselkedés amúgy is tulajdonsága), és ha ez még másnapra is így marad, akkor bizony neki kell állni. Lehetne persze készen venni hozzá az alkatrészeket, nem vagyok naiv, vannak igen jó minőségű pékáruk és felvágottak is – de nem errefelé és/vagy nem olcsón. Tehát ha éppen nem szakadt rám a nemzeti bank (ez sajnos nem szokása) és nem épp Debrecenben vagyok nagybevásárolni, akkor inkább nekiállok magam. Mert nem bonyolult.

A felvágott helyett mi hideg sültet eszünk (most erről itt nem futtatok (hosszan) eszmét, legyen elég annyi, hogy sokkal finomabb, 100% húsból van, ugyanennyi százalék természetes összetevőből, és -nagyon fontos!-sokkal olcsóbb, mint a bolti “sonka”), a kenyér meg általában, főleg télen, szintén házi, de igyekszem minél kevesebb macerával és extra alapanyaggal járó recepteket kiötölni hozzájuk, szóval tényleg egyszerűen elkészíthető, és az eredmény a boltihoz képest ég és föld.

  • mézes mustáros pulykasült
  • 75 dkg pulykamell
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 2 ek magos mustár
  • 1 ek méz
  • 0,5 dl száraz fehérbor (elhagyható)
  • 1-2 ek olaj (szőlőmag, napraforgó)

Elkeverem a mézet a mustárral, sóval (én 1 ek-nyit adok ennyi húshoz, de mi elég kevés sót használunk), és ezt egyenletesen a húsra kenem. Egy serpenyőt felhevítek benne az olajjal (magas falú, fedeles, teflon előny), majd beleteszem a húst, mellédobom a meghámozott, kés pengéjével meglapított gerezd fokhagymákat, felöntöm a borral (vagy ugyanennyi vízzel), és fedő alatt, a lehető legkisebb lángon puhára párolom. Ez úgy 40-45 perc. Félidőben egyszer megfordítom a húst. Végül leveszem a fedőt és nagy lángon elforralom alóla a folyadékot, majd mindkét oldalán enyhén lepirítom a húst. (vigyázzunk, a méz miatt könnyen odaég!)

Kiveszem, bekenem a serpenyő alján maradt mázzal, kihűtöm, és még langyosan szeletelem, ilyenkor lehet belőle a legszebben hajszálvékony szeleteket vágni.

Hűtőben 4-5 napig jól záródó edényben tárolható.

  • rozsos kenyér
  • 20 dkg rozsliszt (fehér)
  • 20 dkg rétesliszt (BL 80)
  • 25 dkg natúr joghurt
  • 1 ek olaj (olíva)
  • 1 tk cukor
  • 2 tk só
  • 1 tk őrölt köménymag
  • 15 gr friss élesztő

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, ruganyos, sima felszínű, kéztől szépen elváló tésztává dagasztom. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem a tésztát pihenni.

Ha a duplájára nőtt (szobahőmérsékleten legalább 2 óra, a rozslisztes tészták sokkal lassabban kelnek), átgyúrom, veknivé formázom, sütőpapírral kibélelt (vagy kiolajozott, kilisztezett, vagy szilikonos) szögletes kenyérformába teszem. Kelés közben a tetejét lekenem kevés vízzel, egy ecset segítségével, legalább 2x.

Miután a tészta ismét a duplájára nőtt, előmelegített sütőben 240°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés) sütöm 10 percig, utána 180°C, 40 perc.

Rácsra borítva hűtöm ki.

megjegyzés: macera nincs vele sok, az igaz, de az elkészítés hosszadalmas, ehhez napi szinten legalábbis gyesen lévő anyukának kell lenni. Viszont van egy barátságosabb verzió, a mai adag is így készült: összegyúr, egy órát keleszt, előző este. Ezt mondjuk meg lehet csinálni mosogatás után, lefekvés előtt. A kelesztőtál tetejére folpack, be a hűtőbe. Másnap este kivenni a tálat, átgyúrni a tésztát, megformázni (azaz egy rudat készíteni belőle), formába tenni, és meleg helyre tenni. 1 óra alatt magához tér a tészta, és lehet sütni.

  • majonézes mártás
  • 2 friss(!) tojás
  • olaj (szőlőmag, napraforgó, vagy nagyon enyhe ízű olíva)
  • 2 tk mustár
  • 2 tk fehérborecet
  • 2 tk porcukor
  • 1 dl tejföl

Igazából ez egy sima majonéz, tejföllel, azaz egy kevéssé hígított tartár mártás. Férj így szereti.

A tojásokat megmosom, megtörlöm, majd lobogó vízben 1 percig főzöm. Ez nem szükséges, de a friss tojásnál a szalmonella csak a héjon van, így ezt el lehet pusztítani, ha kisgyerek is eszik belőle, szerintem célszerű így készíteni. A tojásfehérjét elveszítjük, de legalább jól járnak a macskák is.

A tojást feltöröm, szétválasztom, a sárgáját edénybe teszem, leszedem róla az ún. jégzsinórt (fehér, fonalszerű trutyi)(ezt egyébként érdemes megcsinálni a tojással készülő ételeknél úgy általában, mert nem lehet elhabarni, nem “oldódik” fel, gumicukor szerű zárványként megmarad pl a krémekben), hozzáadok egy csipet sót és a borecetet, majd állandó, habverővel/robotgéppel való kevergetés mellett elkezdem csepegtetni hozzá az olajat. Ahogy veszi fel az olajat a sárgája és lesz egyre tömörebb a krém, úgy lehet egyre bátrabban csorgatni hozzá az olajat. Én két kisebb tojást használtam (kb M-es méret), ehhez 1,5 dl olaj kellett.

A majonézhez hozzákeverjük a cukrot, mustárt (lehetőleg ne magosat, de nekem most csak ilyen volt itthon), sót még ízlés szerint. Ezen a ponton meg is lehet állni, de én még kevertem hozzá egy kevés tejfölt is, így könnyebb lett a mártás.

A szendvicsek összeállítása a következő:

kenyér

majonéz

salátalevél

pulykasült

uborkakarikák

még majonéz

kenyér

De ezt már úgyis mindenki tudja….

Mellé pedig egy pohár tej kötelező.


Címkék: , , , ,

Pizza helyett: gombás parmezános villámlepény

2010. november 18., csütörtök | babának, hús nélkül, tészta | 6 hozzászólás

P1017935

Nem, nem készen vett pizzatésztából. Még csak nem is leveles tésztából, ahhoz legalábbis el kellene menni a legközelebbi (15 km) boltba.

Sokkal inkább egy, leginkább a piadinához hasonló tésztáról van itt szó, ami a kigondolástól számított 20 perc múlva már a sütőbe is kerülhet. A keresztapja természetesen ismét csipi, aki mostanában azzal szórakoztat minket, hogy kacsa és csirkecombon kívül mást nemigen hajlandó megenni, legfeljebb pizzát. Bár tegnap a póréhagyma krémlevessel sikerrel jártam, az mégiscsak egy leves, és mivel nem sütöttem aznap kacsát sem csirkét másodiknak (igen, a szárnyasokat határozottan meg lehet unni), így csipi bojkottálta az ebéd hátralévő részét. Tehát rögtönözni kellett. Itt jött a képbe a piadina, és hogy annak a tésztája akár lepény alapnak/hamis pizzának is szolgálhat.

Nos, működik, nem is akárhogyan. Mivel az egyszerű elkészíthetőség volt a legfőbb szempont, így változtattam egy kicsit a tésztán, a feltét pedig egy nagyon alap variáció lett. De mehet rá paradicsomos szósz, másféle feltétek, sajtok is. Persze ez nem pizza, de érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. Nemcsak rögtönzött uzsonnának, de sör (vagy bor)korcsolyának, gyors vacsorának is.

  • 6 kicsi lepény
  • 30 dkg rétesliszt
  • 5 dkg olívaolaj (~ 4 ek)
  • 1 dl víz
  • 1 tk só
  • 2 tk sütőpor ( 4 gr)
  • feltét:
  • 4 ek mascarpone
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 4 közepes fej champion gomba
  • 2 marék reszelt parmezán vagy grana ( ~3 dkg)

A lisztet elkeverem a sütőporral, hozzáadom az olajat, sót, vizet és alaposan kidolgozom, sima felszínű, ruganyos tésztává gyúrom. Letakarom, félreteszem pihenni.

Bemelegítem a sütőt a maximális hőmérsékletre, előkészítem a feltétet. A gombát megtisztítom, hajszálvékonyra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom (lehet reszelni is), majd elkeverem a mascarponeval és kevés sóval. A sajtot lereszelem. (ez mondjuk 15 perc, ennyi ideig azért érdemes pihentetni a tésztát (de persze lehet tovább is, sőt, szorosan folpackba csomagolva a hűtőben pihenhet, így előző este, vagy reggel is el lehet készíteni akár))

A tésztát átgyúrom, 6 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán vékonyra (~3 mm) nyújtom. Egy nagy rácsot beborítok sütőpapírral és erre rakosgatom a kinyújtott tésztákat. Mindegyiket megkenem mascarponeval, szétosztom rajtuk a gombát, megszórom a tetejüket sajttal, majd max hőfokon (nálam ez 240°) alsó-felső sütésen 12-13 perc alatt aranyszínűre sütöm a lepényeket.

Címkék: , , , ,