Vaníliás jégkrém házilag, és ez tényleg ennyire egyszerű

Vannak ezek a krémkönnyű vagy krémfehér, én már nem is tudom, izébizé jégkrémek. És azt mondja a reklám, hogy ha én igazán szeretem a gyerekemet, akkor ilyen ipari hulladékkal tömöm. Na hát én meg gonosz vagyok, ez tudvalevő, és nem szeretem a kölköt igazándiból, mert nem adok neki ilyesmit. (az már egészen más kérdés, hogy Férj és az 1. számú nagymama viszont minden adandó alkalommal megteszi ezt a hátam mögött, és mindenféle radioaktív színű vackokkal eteti, szóval ha úgy vesszük, én csak próbálom kompenzálni az ő áldásos működésüket)

Szóval amit eddig írtam, az már sokkal hosszabb, mint a recept. Ugyanis ahhoz nem kell más, csak tejszín, vaníliás cukor, esetleg némi nádcukor, meg egy-két szép (szóval nem olyan, mint az enyém) jégkrémforma. Ezt pár száz forintért a kisebb áruházláncokban, ennél sokkal olcsóbban pedig a 100 forintos boltokban lehet beszerezni. De ha nincs a pálcikás fagyasztó alkalmatosság, akkor helyette megteszi néhány eldobható (de valójában rengetegszer felhasználható) műanyag kávés pohár is, meg néhány spatula. A végeredmény pedig egy eszméletlen krémes, finom és könnyű jégkrém.

Aztán ha bonyolítani akarjuk a dolgunkat mégis, akkor jöhet a tetejére némi csoki is. Én 55% kakaótartalmú étcsokival vontam be, és a gazdaságosabb alapanyag felhasználás miatt az olvadt, langyos, 30°C fok körüli hőmérsékletű csokit egyszerűen egy szilikon ecsettel kentem rá a még fagyos jégkrémre. Így lett rajta egy vékony réteg roppanós csoki is, ami ugyan nem annyira szép, mintha mártottam volna, de így 10 dkg étcsokiból megúsztam négy jégkrémet. A csoki egyébként azonnal rádermedt, ezután celofánba csomagoltam, és ment vissza a fagyasztóba. (már ami megúszta Férj minőség ellenőrző tevékenységét) Na hát a csokizással már egy pöttyet macerásabb a móka, nem is írom le ennél bővebben(?) a receptbe, mert Csipi meg úgyis csoki nélkül kapja.

• 5 jégkrém
• 2 dl habtejszín
• 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• (nád)porcukor ízlés szerint (ha szükséges)
• opcionális: csoki a bevonáshoz

A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá verem. Ha még szükséges, adok hozzá cukrot és azzal is elkeverem.

A habot a jégkrémformába kanalazom, ha az alját időnként az asztalhoz csapdossuk, akkor szépen lesüllyed majd a hab és könnyű lesz viszonylag hézagmentesen megtölteni. Annyi habot teszünk a formába, hogy teljesen tele legyen, elsimítjuk a tetejét és utána beleillesztjük a nyelét. (azért meg kell jegyeznem, hogy az 5 db az én formáim méretével mérve jött ki 2 dl tejszínből)

Fagyasztóba kerül, és 6-8 óra múlva ehető.

Ha fogyasztás előtt meleg vízbe mártjuk, vagy néhány percig hagyjuk kiengedni, könnyen kiszedhető lesz a formákból.

Ha pedig van igény egy kis extrára, akkor olvasztott csokiba márthatjuk még fagyosan. A csoki azonnal rádermed, szóval ezután be is lehet csomagolni, mondjuk celofánba és mehet vissza a fagyasztóba.

Címkék: babának, édes, fagyi

Kapros juhtúró gombóc cukkinis szósszal

A mai ebéd, amely végre baba-mama program keretein belül került megvalósításra. Na nem Ponty gyurmázta a gombócokat, ott még nem tartunk, de szépen álldogált mellettem, amíg én golyóztam, és mutogatta a kötényemen a lepkéket és a virágokat. (igen, én virágoslepkés kötényben főzök, és igen, Ponty meg fiú létére rá van kattanva a virágokra és a pillangókra. Ez van.)

Szóval ezt gondoltam ma ki a felhalmozott juhtúró hasznosítására, amit a juhtúrós túrótorta ismétlése miatt vettem, és ami mellett még több mint egy kiló túró árválkodik a hűtőmben felhasználásra várva. Sütő hiányában ugye mit is lehetne vele kezdeni… szerintem meg fogjuk utálni a túrógombócot hamarosan. Mert hogy ez olyan, mint a túrógombóc, csak sós és kapros, a prézli helyett meg van hozzá ez az isteni krémes szósz. Finom.

• 2-3 főre
• 25 dkg juhtúró
• 2 tojás
• 8 dkg búzadara
• kis csokor kapor
• só
• a szószhoz:
• 25 dkg cukkini
• 2 dkg vaj
• fél fej salotta (vagy 2 dkg vöröshagyma)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl tejszín
• só

A juhtúrót alaposan összedolgozom egy villa segítségével a búzadarával, tojással, csipet sóval (ha szükséges) és a nagyon finomra aprított kaporral (a kapornak csak a lecsipkedett levelét használjuk, a szárakat ne!). A sózásnál vegyük figyelembe, hogy a juhtúró általában elég sós. A masszát félreteszem pihenni legalább 30 percre (de egy órára még jobb).

Közben a cukkinit meghámozom, nagyobb kockákra vágom. A megtisztított hagymát szintén nagyjából felaprítom, majd a vajon sütni kezdem a zöldségeket az egészben hagyott, megtisztított fokhagymagerezddel együtt. Addig kell sütni gyakori rázogatás, kavargatás közben (teflon serpenyő előny), amíg a cukkini megpuhul, elkezd szétesni és kis aranyszínt kapni. Ekkor hozzáöntöm a tejszínt, sózom, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.

A juhtúrós masszából  nagyjából két centi átmérőjű gombócokat formázok, majd forró, sós vízben kifőzöm. Ha felúsztak a víz tetejére, lehalászom szűrőlapáttal és a szószba szedem. Tálalom.

Címkék: babának, cukkini, hús nélkül, juhtúró, tészta

Csipetke és a kenyérpuding

Igen, most pedig Tamás fiunk aktuális kedvenc eledele következik. Amit a forrongó sütő ellenére a 40°C fokos kánikulában is napi rendszerességgel kellet letennem az asztalra minden vacsora után (vagyis inkább helyett), ami képes volt kiütni a palacsintát és a tejbegrízt is a nyeregből. (bár a cím félrevezető, ő maga nem fog szerepelni a továbbiakban a bejegyzésben)

Kell hozzá először is kenyér. Nem kell friss, a szikkadt a legjobb. Nem kell puccos, sokmagvas csoda, a rendes oldszkúl félbarna tökéletesen megfelel. Sőt. (kis ujjongás: végre találtam rendes kenyeret (le is szoktam hamar a házi sütésről). Nem flancos pékségben, hanem a legközelebbi ABCben, Újfehértón sütik, olyan régimódi kenyérgyári, pont, mint 25 évvel ezelőtt.Szerintem (meg a fiuk szerint is) isteni)

Kell hozzá még lekvár. Itt sem kötelező a zseléfix nélküli, vagy csak a házi, mint a legtöbb lekváros sütinél (bár most nem fogok hazudni: én abból készítem), szóval akármilyen finom lekvár megfelel.

Aztán kell még tej, esetleg tejszín, tojás, egy kevés cukor és vaj, és ennyi. Meg persze egy sütő.

És most ellent kell mondanom Hofinak: az angolok mégsem (teljesen) bolondok.

• 1 kis (15×20 cm) sütőtál
• 20 dkg kenyér (szikkadt, félbarna)
• 25 dkg lekvár, tetszőleges ízben (szerintem málnából vagy sárgabarackból a legfinomabb)
• 3 dl tej
• 1 dl tejszín
• 4 tojás
• 2 púpos ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 3 dkg vaj
• nádcukor a tetejére (elhagyható)

A kenyeret felszeletelem, a héját levágom és nagyobb négyzeteket vágok belőle. Kivajazott sütőtálba rakok belőle egy réteget, lehetőleg hézagmentesen. Erre rákenem a lekvárt. Ismét egy réteg kenyér, szintén hézagmentesen lerakva. (nekem ennyi kenyér kellett, de ha hiányzik néhány négyzetcentiméteren az anyag, pótoljuk ki bátran)

A tejet, tejszínt, tojásokat alaposan elhabarom a cukrokkal, legyen egynemű a rántottafoltok nem guszták a pudingban. A keveréket a kenyérre öntöm, úgy hogy mindenhova jusson. A tetejére forgácsolom a maradék vajat és megszórom kevés cukorral (annak a reményében, hogy ez a sütés során majd karamellizálódni fog).

Előmelegített sütőben 200°C fokon (gázsütő) 35-40 percig sül, amíg a teteje aranyszínűvé nem válik.

Langyosan szeletelem.

Ha pedig valaki mégsem hitte volna el, amit az elején írtam, és csak a mini miatt olvasta volna végig a bejegyzést, annak legyen itt néhány fénykép mégiscsak. (főleg hogy a Ponty oldal már megint nem működik, így oda a továbbiakban nem tudok képeket feltölteni)

Hát a képek alapján látszik, hogy miniatűr mostani kedvenc hobbija a 15-20 számmal nagyobb cipőkben való flangálás, ezzel úgy jól el is volt egész nap az egyéb tevékenységein kívül -egészen máig.

A mai nap felfedezése pedig, taadaaaam: a gombolyag! Ezzel körülbelül egy órán át játszott egyedül(!) és csendben(!).

És akkor most mennyiben különbözik egy kiscicától?

Címkék: babának, édes, gyors&könnyű

Zöldbabos juhtúrós túrótorta padlizsánnal, paradicsommal

Mit nekem mindenféle quichek, ha egyszer van túrótortánk is? Na jó, az igazság inkább az, hogy szeretem én a quicheket, nagyon is, de ahhoz tészta kell, azt meg nyújtani kell, mennyi macera. Ez meg annyira egyszerű. És finom.

Az alap az a túrótorta, amit a leggyakrabban készítek, csak általában édesen. Némi változtatást persze kellett eszközölnöm a rengeteg zöldség miatt, de azért ez mégis ugyanaz a rusztikus, tésztaalap nélküli torta. Csak sósan. Fél óra alatt összeállítható, aztán meg 90 percet sül, ez igaz, de én most például a gáztűzhellyel fűtök a nyári zimankóra való tekintettel. Mit írjak még róla így, hogy mindjárt fölébred a kisded?

Finom. Főleg hidegen.

• 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformához
• 50 dkg félzsíros túró
• 25 dkg juhtúró
• 5 nagy tojás
• 12 dkg búzadara
• 30 dkg zöldbab
• 1 közepes padlizsán (35 dkg)
• 5 közepes paradicsom (45 dkg)
• 1 kis fej vöröshagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek szárított oregánó
• 2 ek olívaolaj
• vaj és búzadara a formához

A padlizsánt meghámozom, a magvasabb részét kivágom, centis kockákra aprítom. A paradicsomot leforrázom, lehűtöm, meghámozom, kimagozom, nagyobb kockákra aprítom. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítom a fokhagymával együtt. A megtisztított zöldbabot 5 centis darabokra vágom.

A felhevített olajon aranyszínűre sütöm a padlizsánt a hagymával együtt, majd sózom, hozzáadom a zöldbabot, fokhagymát, paradicsomot, oregánót és mérsékelt lángon gyakran rázogatva addig sütöm így az egészet, amíg már nem marad alatta folyadék.

Közben a túrót, juhtúrót alaposan kikeverem a búzadarával és a tojásokkal.

A kissé kihűlt zöldséges keveréket összeforgatom a túrós masszával, majd kivajazott, búzadarával kiszórt tortaformába öntöm. (a kiálló zöldbab végeket érdemes visszanyomkodni a túró alá, hogy ne égjen meg a sütés során)

160°C fokon (gázsütőben) 90 percig sült.

Hidegen szépen szeletelhető.

Címkék: babának, gyors&könnyű, hús nélkül, juhtúró, padlizsán, paradicsom, sós, túró, zöldbab

Ötfűszeres sertéshúsgolyók gyömbéres nektarin szósszal

Ami persze eredetileg a sokkal konvencionálisabbnak számító szilvaszósszal készült volna el -ha időközben a szilva nem került volna cseppfolyós állapotba a hűtés ellenére. Pedig tegnap vettem. Nektarint meg találtam itthon. Na mindegy, mostanában a beszerzés nem megy simán.

Ötfűszer: hát igen, egy kacsaleves miatt vettem belőle egy elég nagy dobozzal (mert csak ilyenben volt), és mostanában elég sok mindenbe kerül, mert nem bírom kerülgetni azt a nem túl esztétikus bödönt, és bármit elkövetnék, hogy gyorsan kiürüljön. De ha nincs otthon, semmi pánik! Az ötfűszer keverék csillagánizs, fahéj, szecsuáni bors, szegfűszeg és édesköménymag egyenlő arányú keveréke, porrá őrölve, szóval az alkotórészek birtokában otthon is elkészíthető. Bár készen megvenni olcsóbb és egyszerűbb.

Pontyos sztorik ma nincsenek, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek egyáltalán, csak időszűke van állandóan, az energiatartalékaink lemerültek, és ami maradt, azt mindet a miniatűrre fordítjuk. Aki egyébként valami hihetetlen tempójú szellemi fejlődést produkál mostanában, alig bírjuk követni, és csodálni azt a folyamatot, aminek egyetlen pillanatát sem szeretnénk elmulasztani (és nekem még ez össze is jöhet).

Azért egy bájos adalék a bloghoz: akadt egy önjelölt keresztapánk, aki Pontyot Harcsa Bácsira keresztelte, mert valamiért a Ponty Úr megjegyezhetetlennek bizonyult számára. A legszebb az egészben, hogy azóta már időnként mi is így hívjuk szegény ezer nevű fiunkat. Kedves Tamás, köszönjük, Ponty/Harcsa nevében!

A golyók ismét a csipet kedvére készültek, puha, enyhén fűszeres hús, pont amilyennek szereti. A szósz meg csípős a gyömbértől, édes, savanyú, akár egy csatni, ahogy mi szeretjük. Eredetileg rizstésztával készült volna, hogy ne kelljen szöszölni a rizs főzésével, meg úgy sokkal jobban hajazott volna a paradicsomos húsgombóc+spagetti című kedvenc összeállításunkra is, már ami a külsőségeket illeti, és ezt én még tegnap viccesnek találtam, de ma már nem annyira, szóval maradt a rizs mellé.(és nem is azért, mert rizstésztát nem találtam itthon, és nem volt kedvem 20 kilométert kocsikázni érte…)

• 3 adag
• 65 dkg sovány sertéscomb (tisztítva mérve 60 dkg)
• 5 dkg vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 púpos tk ötfűszer keverék
• 1 tk szárított narancshéj (vagy 1 kis narancs héja finomra reszelve)
• 1 ek napraforgóolaj+ a sütéshez egy kevés
• 2 tk só
• 40 dkg nektarin
• 4 cm gyömbérgyökér
• 4 tk sötét szójaszósz
• 2 ek rizsecet
• 1-2 ek nádcukor
• 2 dl jázminrizs

A sertéscombról levágtam a zsíros és a vastagabb hártyás részeket, nagyobb kockákra vágtam. Húsdarálón háromszor átdaráltam a fokhagymával és a nagyobb darabokra vágott hagymával együtt. Húsdaráló hiányában jó a késes robotgép is, akkor pürésítsük egészen finomra a húsos masszát. Az ilyen módon finom péppé darált hús tojás nélkül is szépen összeáll majd, de akinek kétségei vannak, üssön hozzá egy tojást is, a massza elbírja.

A darált húst alaposan összegyúrtam az ötfűszer keverékkel, egy evőkanálnyi olajjal, és a mozsárban sóval eldörzsölt szárított narancshéjjal. 2 centis gombócokat hengergettem a masszából, majd azokat felhevített teflon serpenyőben kevés olajon megsütöttem. Kb 15 perc alatt sültek át mérsékelt lángon, és sütés közben egyszer átfordítottam a golyóbisokat. Teflon serpenyőben elég 1 ek olaj sütésenként (én két részletben sütöttem ki, így nem került egyszerre túl sok gombóc a serpenyőbe), hagyományos serpenyőbe ennél egy kicsit több kell.

Közben elkészült a szósz, amihez a kimagozott, nagyobb darabokra vágott nektarint fél deci vízzel, a szójaszósszal és a lereszelt gyömbér kinyomkodott levével együtt összefőztem, amíg a gyümölcs meg nem puhult és az alatta lévő lé be nem sűrűsödött. Utána turmixgépben pürésítettem a cukorral és az ecettel (melyek mennyisége tájékozódó jelleggel került feltüntetésre a receptben, mert nagyban függ a gyümölcs édességétől-savasságától is).

A rizst bő, sós vízben puhára főztem, leszűrtem.

Tálalásnál egy adag rizst elterítettem a tányéron, szedtem rá a gombócokból, majd meglocsoltam a szósszal. A maradék szószt egy tálban mellékeltem a tányérok mellé.

Címkék: babának, nektarin, rizs, sertés

Csicseriborsó saláta fetával, paradicsommal

Még mindig forróság, szóval még mindig hideg (de kiadós!) salátán élünk a hűtőből. Jó dolog ez, mert meg lehet csinálni éjszaka is, amikor kint hűvös van (és nem is azért, mert bájos, de ölbecsimpaszkodó kis majomként tapad ránk egész nap gyermekünk, ami bevallom, nagyon jó érzés tud lenni a lelkemnek, de 40°C fokban szigorúan fizikálisan nem annyira komfortos. Plusz csak éjszaka tudok főzni, miután ő elaludt). De jaj, mit is beszélek, ha konzervből készül, akkor még főzni sem kell. Szóval akkor egy jó kis hideg saláta, ami elkészül percek alatt, még egy jó pont. (nekem nincs bajom a konzervvel, csak sok helyet foglal, ezért inkább száraz csicseriborsót tartok itthon)

Kezdem elveszteni a fonalat, szóval még annyit, hogy persze, volt már nagyon hasonló csicseriborsó saláta tavaly is a blogon, ez most csak egy picit más, de mindkettő nagyon finom, különben miért is tenném fel évente egyszer ide a receptet.

Egyébként meg annyi mindent akartam írni, a melegről, Gabahnak, hogy légkondi kell kérem a konyhába, akkor majd lefagy a tarkója is az embernek főzés közben (ha eljut odáig), mert az a nagyszerű kütyü innen hűti az egész lakást (ismét csak éljen az amerikai konyha, meg az, aki kitalálta, és lehetőleg benne), és folyamatosan 19°C fokra van állítva, amitől az egész lakásban kellemes a hőmérséklet, csak én dermedek kékre a tűzhely mellett. (és igen, van légkondi, ha már csatorna és szilárd útburkolat nincs, hát nem vagyunk mi barbárok teljesen, csak a gyerek nem hord többnyire időnként ruhát és gátlások nélkül, üvöltve fut be a szökőkútba a város főterén miközben kergeti a galambokat)(nem is galambok, az a nevük hogy pipi)

Meg még arról is, hogy Férj már napok óta nem jár haza esténként, na nem a házaséletet unta meg (remélem), csak éjszakai ügyeletet biztosít egy veterán VB-n, és Ponty azóta azt hiszi, hogy félárva lett, amitől folyamatosan vigasztalan, nekem meg naponta több százszor jut eszembe nagyra becsült sebész főorvosunk mondása, miszerint a sebész felesége olyan özvegy, akinek még él a férje, és hogy ez egy ideje már a belgyógyászokra is igaz. (egyébként egy veterán VB éjszakai ügyeletében mi történhet? Hát pl az egyik orosz versenyző magával hozta a szamovárját, és éjszaka(!) teakészítés közben leforrázta magát….)

És még arról is, hogy július végén ha olcsóbb lesz a paradicsom, az nem mindig azért van ám, mert itt a szezon, hanem néha csak sikerül olcsóbban beszerezni a gagyit valami nagybaniról, és az meg mindegy, hogy az íze februárban sem volt rosszabb, és tiszta szégyen, de ez a kis magyar valóság. Még szerencse, hogy a kertemben már beérett egy kevés, és legalább ebbe a salátába elég volt.

Recept.

• 6 adag
• 50 dkg csicseriborsó
• 50 dkg paradicsom
• 40 dkg feta
• 1 fej lilahagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek római kömény
• 1 kk őrölt fahéj
• 2 ág oregánó
• 6 ek olívaolaj
• 2 ek fehérborecet

A csicseriborsót előző este átmossuk, beáztatjuk, majd bő vízben másnap puhára főzzük. Fél kiló száraz borsóból 1 kg főtt csicseriborsó lesz, most lemértem.

A római köményt száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, majd mozsárban porrá őröljük.

A paradicsomot gerezdekre vágjuk, a hagymát hajszálvékonyra karikázzuk, a fokhagymát a kés pengéjével meglapítjuk. Az oregánó lecsipkedett levélkéit finomra aprítjuk.

A csicseriborsó elkeverjük a paradicsommal, hagymával, fokhagymával, oregánóval, a fűszerekkel, sózzuk (nem kell sok, a feta eleve sós), meglocsoljuk az olívaolajjal, ecettel, majd rámorzsoljuk a sajtot. Alaposan összeforgatjuk, majd a hűtőben hagyjuk állni legalább néhány órán át a fogyasztás előtt.

Címkék: babának, csicseriborsó, hús nélkül, paradicsom, sajt, saláta

Nyári zöldségkrémleves/ karfiolkrémleves

Hogyan lehet megetetni a gyűlölt karfiolt egy kisdeddel? Jó alaposan meg kell szelídíteni az ízét (ez a szofisztikáltabb megfogalmazása annak, hogy el kell nyomni) mindenféle zöldséggel, picit lágyítani citrommal, picit megédesíteni és ennyi.

Ponty eddig vad prüszkölésbe kezdett, ha csak megérezte a karfiol ízét, de ezt a levest csak úgy habzsolja. A fél liter belőle az alap, és ráadásul azon kevés ételek közé tartozik, amit másnap felmelegítve is megeszik. Szóval ez egy sikersztori. Azt meg már nem is említem, hogy az apja is imádja.

Egyébként ez a második étel a héten, amibe belezabált a macska. (elnézést a kissé vulgáris fogalmazásért, de tényleg ez történt, a mi macskáinkat semmiképpen nem lehetne kifinomultsággal és az asztali etikett ismeretével vádolni) Mindeközben a csirkemájat meg otthagyják. Ráadásul nekem ma ez lett volna a vacsorám (amit végül bosszúból csak azért is a vizslának adtam). Szóval van e valakinek valami bevált módszere a macskák távol tartására a fotómodellektől? Vagy csak a mi állataink ilyen szemtelenek? Mondjátok hogy más is jár így, vagy legalább valami kis vigasztalást, hogy lesz ez még így se.

• 4 adag
• 1 közepes fej karfiol (1-1,2 kg)
• 1 liter csirke alaplé
• 3 szál répa (20 dkg)
• 2 szál petrezselyemgyökér (6-7 dkg)
• 1 kis fej karalábé
• 1 nagy fej vöröshagyma ( 6-7 dkg)
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 citrom leve és finomra reszelt héja
• 1 csapott ek nádcukor
• 3 dkg vaj
• 5 dkg mascarpone
• 5 cm finomra reszelt gyömbérgyökér kinyomkodott leve (opcionális)

A feldarabolt hagymát a vajon üvegesre sütöm, majd hozzáadom a meghámozott, nagyjából feldarabolt répát, petrezselyemgyökeret, karalábét is, és sűrű kevergetés mellett, mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de ne égessük-barnítsuk meg semmiképpen, már csak a vaj miatt sem) Hozzáadom a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a megmosott, rózsáira bontott karfiolt, felöntöm az alaplével, majd fedő alatt puhára párolom az összes zöldséget benne.

Sózom, hozzáadom a citrom levét, héját, cukrot, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál a felnőttek számár teszek az asztalra a gyömbér levéből, ebből locsolhat bele ki-ki ízlés szerint. (persze ha eleve csak felnőtteknek készül, akkor mehet bele a gyömbér már az elején is, de szerintem akkor is érdemes csak a levét használni, így biztosan nem lesznek fás gyömbér szálcsák a levesben)

Címkék: babának, karalábé, karfiol, leves, petrezselyemgyökér, répa

Újkrumplisaláta kovászos uborkával, aszalt paradicsommal

A mai nap tanulsága: ha rákapunk a grillezett cukkinire, és előnyben részesítjük az igen-igen zsenge, majdhogynem bébi méretű példányokat, akkor előbb-utóbb nincs olyan cukkini ültetvény, amit ne lehetne ezzel a tevékenységgel kimeríteni.

Egyszerűbben fogalmazva a ma esti grillezés előtt szembesültem azzal a ténnyel, hogy felettük szinte az összes cukkinit a kertünkből. A maradék néhány darab természetesen Férjnek járt, a műfaj egyik legnagyobb rajongójának, de hogy mi se maradjunk éhen a miniatűrrel, így készült hozzá egy kis krumplisaláta. Nem is akármilyen! A receptet ma találtam hozzá, természetesen ismét Beatbullnál. Mivel a majonézes krumplisalátának én sem vagyok nagy rajongója, általában csak Férjre való tekintettel készítem, de ez a majonéz nélküli, mégis krémes megoldás nagyon megtetszett, azonnal elkészítettem, és igazából most sem csalódtunk, Férj szerint ez lett a legjobb krumplisaláta, amit valaha kóstolt.

A kis változtatások a receptben a hűtőmben fellelhető alapanyagokra való tekintettel történtek, míg Beatbull bajor krumplisalátája ecetes uborkával készült, nálam az nem lévén az uborkát kovászosra cseréltem. És ha már így, akkor került bele egy kevés aszalt paradicsom is, meg a húslevest egy kis rozmaringgal ízesítettem.

Összességében egy nagyon finom, krémes szósszal bevont krumplisaláta lett, ami a grillezett pisztráng mellé szépen passzolt (és nagyrészt még ma este elfogyott, a tetemes mennyiség ellenére).

• 4 adag
• 1 kg apróbb szemű újkrumpli
• 30 dkg kovászos uborka
• 6 nagyobb aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsepegtetve)
• 1 marék gyöngyhagyma (vagy 4-5 dkg salotta, édeskésebb vöröshagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagy ág rozmaring
• 2 dl húsleves (vagy alaplé)
• 0,5 dl olívaolaj

A krumplit alaposan megmosom, majd héjában megfőzöm, fedő alatt, puhára. Leszűröm, hagyom hogy kihűljön és megszáradjon, majd meghámozom és hosszában négyfelé vágom.

Közben a leszűrt, lezsírozott húslevest felforralom az apróra vágott fokhagymával, az egész ág rozmaringgal és a félbevagdosott gyöngyhagymákkal. (azért használtam gyöngyhagymát, mert ez van itthon, de jó a salotta, vagy esetleg édeskésebb ízű, apró vöröshagyma is hozzá (ez utóbbi piknikhagyma néven fut)) 2-3 percig együtt forralom, majd hagyom kihűlni.

A kovászos uborkát vékonyabb karikákra vágom, az aszalt paradicsomot apróra vagdosom.

Ha olívaolajban volt eltéve az aszalt paradicsom, akkor annak az olaját használom fel a salátához, ha nem, akkor fél deci extra szűz olívaolajat használok helyette.

A rozmaringot kihalászom a levesből, majd azt a benne lévő hagymákkal és két (nagyjából 10 dkg) darab főtt krumplival együtt botmixerrel összeturmixolom, sózom.

A feldarabolt krumplit összeforgatom az olajjal, a húsleveses turmixolt szósszal, az uborkával és a paradicsommal. Tálalás előtt jó ha pihen egy kicsit a hűtőben.

Címkék: babának, hús nélkül, paradicsom, saláta, uborka, újkrumpli

Grillezett cukkini krémleves

Hogyan lehet az egyébként nem túl karakteres ízű cukkiniből ízeket kicsalni?

Hát grillezéssel! Nem kell azért faszenet izzítani hozzá (persze lehet), megfelel a grillserpenyő is, a lényeg hogy gusztusos barna csíkok keletkezzenek a szeleteken. Csak egy egészen picit macerás, de tényleg, az íze viszont így nagyon karakteres, nekem nagyon bejött.

Meg végre nem egy kifejezetten babáknak való étel, néha ilyen is kell.

• 4 adag
• 80 dkg cukkini
• 20 dkg krumpli
• 1 liter csirke alaplé
• 1 fej vöröshagyma (~ 7-8 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ág oregánó
• olívaolaj
• só
• bors

A meghámozott, felkarikázott cukkini szeleteket zsiradék nélkül, szárazon grillserpenyőben mindkét oldalukon barna csíkosra sütöm.

Az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából feldarabolt hagymát, hozzáadom a felaprított fokhagymát, rászórom a cukkinit és a felkockázott, meghámozott krumplit, majd felöntöm az alaplével.

Fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul, sózom, borsozom, belekeverem az oregánó lecsipkedett levélkéit, turmixolom.

Megjegyzés: Ez lehet baba étel is, de akkor a grillezés szigorúan grillserpenyőben, és semmiképpen ne legyenek a csíkok világossárgánál sötétebbek a zöldségen!

Címkék: babának, cukkini, krumpli, leves

Aszalt paradicsomos sertéshúsgolyók sárgarépamártásban

Végre megint itthon (de nem sokáig) (és persze még ez sem teljesen igaz, hiszen a bejegyzés részben és az étel pedig teljes egészében még anyuéknál készült, de a fotó az már végre-végre itthon ).

Először is bocsánat az elmaradt e-mailekért, igyekszem lassan, aprajával pótolni a lemaradást, másodszor meg egy kép, mintegy kárpótlásul. Nem túl profi, hisz a fényképezőgép szokás szerint a kocsiban maradt, így telefonnal készült, de annyira édes, hogy muszáj idetennem! Falusi a gyerek, mindenki láthatja!

Ha valaki itt már elkezd gyanakodni, hogy ismét babaétel, hát talált, süllyedt, bár galád dolog mindent a gyerekre fogni, még akkor is, ha válogatós. Igen, neki készült, meg nekünk is, mert azért ez iszonyú finom. A paradicsomos húsgolyók mintájára, csak itt most a paradicsom a húsgolyóban, a szószban meg sárgarépa. Szóval tisztára ugyanaz.

A húsgolyók ízesítése itt is lehet változatosabb, lehet bele borsot vagy éppen csilit tenni, meg sok egyéb fűszert, a rozmaring helyett is akár, de nem árt figyelembe venni az olajban eltett aszalt paradicsom fűszerezését, ha az elég gazdag, lehet hogy a húsgolyókba más már nem is kell. Nekem mindenesetre ez így volt tökéletes. Lehet bele tojást is tenni, én jó szabolcsi lévén a inkább az alapos darálásban hiszek, de ez inkább tájegység és megszokás kérdése, ha valaki úgy érzi biztonságosabbnak, hát tegyen bele egy tojást, a massza elbírja. Bár a kohézió tojás nélkül is tökéletesen működni fog.

A gombócok…hát igen.  Kell némi önuralom hozzá, én is halkan mantrázva (igen, egyes szitkozódások mantrának számítanak) mintegy fél órán át görgettem a tenyereim közt a kis gombócokat. Így ami még fontos hozzá, az a megoldott gyermekfelügyelet. Igazából ez az utazgatás nagy előnye. Meg a hagyományos, öntöttvas húsdaráló. A negatívumok: 2×2 méteres teakonyhában 40×40 centis pulton ügyködni (anyu nagy álma vált ezzel valóra, egy miniatűr konyha! Minden könnyen, percek alatt takarítható benne, főzésre meg alkalmatlan, de ez mellékes. Az ő generációjánál többnyire mások voltak még a szempontok.)

Na hát talán visszatérek még egy kicsit a recepthez, hátha valaki ezt is igényli. A sárgarépa mártás az igazából olyan mint egy sűrű főzelék, de nagyon finom, és azzal a jól megfontolt szándékkal készült, hogy a kölök mindent megeszik, amiben sárgarépa van. Meg az apja is. De ez már megint nem ide tartozik. Szóval egy édeskés, sűrű mártás, fokhagymával és petrezselyemmel, amit tapasztalatom szerint a miniatűrök imádnak (ismét megjegyzem: én is). A petrezselyem hőkezelése a végén csak nagyon rövid ideig tart, így még jelentősebb mennyiségű vitamint is sikerült a gyerkőcbe csempésznem vele.

• 4-5 adag
• 80 dkg sertéscomb vagy szűzpecsenye (én szűzpecsenyét használtam)
• 8 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
• 2 ek az aszalt paradicsom olajából
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ág friss vagy 1 ek szárított rozmaring
• só
• olaj a sütéshez
• a mártáshoz:
• 50 dkg sárgarépa
• 5 dl húsleves (vagy csirke alaplé)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 1 kis fej vöröshagyma ( 5 dkg)
• 3 dkg vaj
• 50 dkg tetszőleges száraztészta

A húst megtisztítom a hártyáktól, zsiradéktól, majd nagyobb kockákra vágom, húsdarálón a fokhagymával és az aszalt paradicsommal átdarálom. Én háromszor daráltam át, mert nagyon élveztem, hogy rendes húsdarálót használhatok, meg hogy van időm főzni, de igazából tökéletesen elég a kétszeri darálás is. Húsdaráló hiányában pedig lehet késes robotgépet is használni, vagy éles késsel aprítani finomra.

A húst összegyúrom a mozsárban szétzúzott rozmaringlevelekkel, a sóval és az aszalt paradicsom olajából 2 evőkanálnyival. Két centi átmérőjű gombócokat gyúrok belőle. Lehet nagyobbakat is, csak akkor a sütés után pároljuk együtt pár percig a sárgarépás szósszal, hogy biztosan teljesen hőkezelve legyenek a gombócok.

Teflon serpenyőben kevés olajat hevítek, majd a gombócokat mérsékelt láng felett minden oldalukról aranyszínűre sütöm, több részleteben, hogy könnyebben lehessen forgatni. 5-6 perc alatt átsülnek, tovább sütni nem ér, mert kiszáradnak.

Közben a hagymát, répát nagyjából felaprítom, majd a vajon átsütöm kicsit, ha kezd enyhén színt kapni, megy hozzá a felaprított fokhagyma is, sózom, felöntöm a húslevessel és fedő alatt puhára párolom. Ha megpuhult, lehúzom a tűzről, hozzáadom a száráról lecsipkedett zöldlevelet és botmixerrel pürésítem.

A gombócokat a mártásba szedem, kicsit összemelegítem.

Időközben kifőzött tetszőleges durumtésztával tálalom. Elvileg a spagetti illene hozzá, de attól a gyerek újabban ideges lesz, szóval nálunk marad a fussili hozzá egyelőre.

Címkék: babának, répa, sertés, tészta