Flat-Cat

Édes ricotta gombóc málnaszósszal

A képért hivatalosan is bocsánatot kérek, de ez történik, amikor a melankólia frigyre lép a szentimentalizmussal. Megszületik a giccs.

Ismét egy recept a barátnémnak, és pici lányának, Hannának, mivel az országhatáron kívül kevés a túró.

Igen, ez a túrógombóc alternatívája, igazából az elkészítése is igen hasonló, csak a vajas morzsa helyett kerül rá savanykás gyümölcsszósz, a ricotta édességét ellensúlyozandó. De a szósz lehet akármilyen szezonális vagy a mélyhűtőben lapuló gyümölcsből, nálam most pont málna van itthon a fagyasztóban, szóval abból lett, és igen jól illett a gombócokhoz, nem is beszélve a vidám színekről.

Aztán hogy miért is készítsük ezt el az országhatáron belül, amikor itthon van rengeteg túró? Hát azért, mert finom.

És még egy érv: a gombócok miniatűr formában kiváló levesbetétek gyümölcslevesekhez, én nemrég málnakrémleveshez készítettem, és isteni volt!(recept, fotó majd az ismétlésnél)

A recept pedig nem újdonság, egy sós változat már szerepelt a blogon korábban.

2 adag (én+Ponty) leves után főételnek, 4 adag desszertnek

250 gr ricotta

7 dkg búzadara (~4 ek)

1 tojás

1/2 citrom reszelt héja és leve

1 tk vanílisá cukor

1 ek (nád)cukor

málnaszósz:

25 dkg málna

2 ek (nád)cukor

2 púpos ek mascarpone (~ 4 dkg)

A ricottát villával összedolgozom a tojással, búzadarával, citrom héjával, levével, vaníliás és nádcukorral, csipet sóval, majd félreteszem 15 percre pihenni.

A málnaszószhoz a málnát a cukorral kis láng fölött összeforralom, megvárom, amíg 3/4 részére besűrűsödik, majd szitán/szűrőn átpasszírozom. Ez a rész másfél évesnél idősebb gyermek esetén már lehagyható. Vagy ha a gyermek eleve utálja a málnát, mint az enyémnél most ez kiderült. A magtalan málnapürét kikeverem a mascarponeval, és a szósz kész, megpróbálom melegen tartani, amíg a gombócok elkészülnek.

Vizet teszek fel forrni, ha lobog, megy bele egy kevés só, és elkezdem kifőzni a gombócokat.

Kézzel diónyi gombócokat formázok a masszából ( a massza elég lágy, de azért menni fog!), a vízbe dobálom, és amint felúszott a víz tetejére, szűrőlapáttal lehalászom. Érdemes a gombócok formázását és a halászást szimultán csinálni, hogy ne főjenek szét a gombócok, elvileg lehetséges.

A kifőtt gombócokat nyakon öntöm a szósszal.

Címkék: babának, édes, fél óra, gyors&könnyű, málna, mascarpone, ricotta

Babakeksz Update- almás-mézes-zabpelyhes 1 éves kor felett

Nem, nem a Norbis update, isten őrizze tőle a babákat, hanem a tojásmentes változat updateje (milyen hülye szó ez, de a frissített változat meg nemkülönben), tojással, vajjal, de egyelőre még olajos magvak nélkül. Mivel már Ponty elmúlt egy éves.

Mivel idegenbe szakadt barátném hasonló élelmezési gondokkal küzd, mint mi, csak nála két éhes száj csipog egyszerre reggelente, így ezt a receptet is neki, illetve az ikreknek, Borkának és Bercinek ajánlom!

A keksz kifejezés persze itt is egy puha, cookies-hoz hasonló süteményt takar, ami csak enyhén édes, hogy ne rontsuk el az apróságok fogait és ízlését, és azért azt is el kell, hogy mondjam, nem csak a babák fognak belőle fogyasztani szívesen.

3 tepsi

10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

10 dkg finomliszt

10 dkg rétesliszt (ha nincs, helyette finomliszt)

10 dkg vaj (lehetőleg puha)

10 dkg durvára reszelt alma

10 dkg méz

1 tojás

2 tk őrölt fahéj vagy mézeskalács fűszerek finomra őrölve (vanília, szegfűszeg, fahéj, kardamom, narancshéj)

1 púpos tk sütőpor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk annyira, hogy lehetőleg nem maradjanak benne vajdarabkák, majd egy órára (vagy többre, ahogy sikerül) félretesszük pihenni a hűtőbe.

A masszából diónyi gombócokat formázunk, ezeket két tenyerünk között ellapítjuk, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. (azért nem fog annyira megnőni)

200°C fokon (gázsütőben)  15 perc alatt megsült. (villanysütő: 180°C fok, légekeverés, és 10 perc után érdemes már ránézni)

Lehetőleg rácsra emelve hűtjük ki.

Az én minimanóm imádja.

Címkék: alma, babának, cookies, édes, gyors&könnyű, méz, zabpehely

Kelt krumplis palacsinta

Egyre több az elmaradásom, a blogokkal, és egyéb dolgokkal kapcsolatban is.

Minimanó öntudatára ébredt, és most már egyértelmű, hogy teljes egészében az én természetemet örökölte. Vagy csak eltanulta tőlem, lényegében mindegy. A helyzet végső soron ugyanaz: mostanra én már csak a második legmakacsabb, legönfejűbb ember vagyok a világon.

A korábban békés és türelmes kisangyal, aki órákig tudott csörömpölni a konyhakövön a kenyérpirítóval, az már a múlté, a mostani kistermetű birodalmi lépegetőm senkinek és semminek nem hajlandó kegyelmezni, egyetlen percre sem. Azt, amit gyönyörű buksijába vett, csakis azt akarja, de lehetőleg azonnal. Csöppet sem érdekli, hogy mondjuk az lehetetlen, mert nem szabad belenyúlni a konnektorba, pont azért van benne a dugó, vagy például az antenna drótja nem ehető, és a telefonomat meg nem arra találták ki, hogy teljes erejéből hozzávágja a konyhakőhöz, és aztán gurgulázva kacagjon, amikor az darabjaira hullik. Satöbbi, satöbbi. Ha nem Ponty lenne az első gyermekünk, nyilván nem lennénk ezen ennyire meglepődve, hogy ez bizony ilyen, de hát ő az, így kicsit még szoknunk kell a megváltozott felállást.

Miután kellőképpen kipanaszkodtam magam, inkább gyorsan kihasználom a hirtelen támadt szabad perceimet, és gyorsan bepötyögöm a recepteket, amikről csodával határos módon sikerült fényképeket is készítenem.

Elsőnek a krumplis palacsinta, kelt tésztával, finom, vastag, puha, sokféle kencével, reszelt sajttal ideális vacsora. Vagy ebéd. Nálunk ez utóbbi, jelenleg minimanó abszolút kedvence, amiből számomra hihetetlen mennyiségeket képes belapátolni. Természetesen úgy, hogy én négykézláb mászkálok utána a tányérral, és falatonként tömködöm a szájába, miközben ő hihetetlenül fontos dolgait intézi szerte a lakásban…

2-3 adag

20 dkg nyers, finomra reszelt krumpli

10 dkg simaliszt

2 tojás

2 dl tej

3 ek olaj (nálam olíva)

3 gerezd fokhagyma

1 dkg friss élesztő

2 tk cukor

1 kk só

a tálaláshoz sóval, borssal, esetleg snidlinggel kikevert tejföl, juhtúróval kikevert tejföl, reszelt sajt, tetszés szerinti kencék

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd hozzáadom a többi hozzávalót, és habverővel simára keverem. Sűrűbb palacsintatésztának kell lennie. A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek legalább, a tejet pedig meg is lehet kissé langyosítani, így hamarabb megkel a tészta.

Lehetőleg meleg helyre félreteszem pihenni a tésztát körülbelül egy órára. Akkor jó, amikor már látszanak benne a buborékok.

Lehetőleg vastag aljú, teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm, mérsékelt lángon, további zsiradék hozzáadása nélkül, mindkét oldalukon aranyszínűre. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor természetesen kell zsiradék is a sütéshez. A mérsékelt láng azért fontos, hogy a nyers krumpli megsüljön a tésztában.

Melegen reszelt sajttal, és valamilyen kencével tálalom.

Címkék: babának, kelt tészta, krumpli, palacsinta

Zsályás sütőtök krémleves

Gyors, könnyű, finom, éppen fogzó babák is előszeretettel fogyasztják, még akkor is, ha mást már csak nehezen lehet beléjük diktálni. (kivéve talán a puha gesztenyés csókot) Komolyan mondom, el sem hiszem, hogy még csak hat foga bújt ki. Nekünk sokkal többnek tűnik.

Egyébként tényleg nagyon jó lett, mármint a leves, annyira, hogy egy félig ébren töltött éjszaka (félreértés ne essék, mi voltunk ébren, nem a kisded, ő vonyítva és rúgkapálva bár, de aludt. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, jó lenne tőle letanulni) után is marad az embernek lelkiereje összedobni, és egy suta fénykép kíséretében bepötyögni a receptet, amíg a csemete röpke délutáni szundikájával van elfoglalva.

3-4 adag

75 dkg sütőtök, tisztítva mérve (úritök lehetőleg)

1 fej fehérhagyma (vagy vörös, kb 10 dkg)

1 gerezd fokhagyma

1 púpos tk szárított zsálya

3 dkg vaj

2 púpos ek mascarpone

reszelt pecorino (vagy más kemény juhsajt, esetleg parmezán, grana padano) és/vagy feketeerdei sonka a tálaláshoz

A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, és a vajon mérsékelt lángon lassan megsütjük.

Hozzáadjuk a felkockázott sütőtököt és a meglapított gerezd fokhagymát, átpirítjuk, majd felöntjük fél liter vízzel. Megy hozzá a zsálya is, és fedő alatt addig főzzük, amíg a tök megpuhul.

Végül megy hozzá a mascarpone, só, majd botmixerrel pürésítjük.

A sonkát sütőpapírral bélelt tepsiben 220°C fokon (gázsütőben) 10-15 perc alatt ropogósra sütjük, vagy ha nem szeretnénk csak ezért begyújtani a sütőt, akkor lehet teflon serpenyőben, kis láng fölött is sütni.

Tálalásnál a forró leves tetejére szórjuk a sajtot, tetszőleges mennyiségben, és tépkedünk rá keveset a ropogósra sült sonkából is.

Címkék: babának, gyors&könnyű, hús nélkül, mascarpone, sajt, sütőtök

Kapros juhtúrós palacsinta kukoricával

Bár a hétvégét részben egy vadmalac társaságában, részben pedig a padlón fekve töltöttem, átmeneti, hülyeség okozta nyakmerevedés, idegbecsípődés és részleges kétoldali felkarbénulás miatt, de reggelezni azért ilyenkor is kell.

A juhtúrós, kukoricás lepénykéket Ottisnál láttam nemrég, és annyira megtetszettek, hogy most el is készítettem, csak palacsinta formájában. A juhtúrós tészta sütés közben mennyei illattal árasztotta el a konyhát (ne finomkodjunk, amerikai konyhám van, szóval inkább az egész lakást….), már csak ezért is megérte volna  megsütni, de persze aki ennyivel nem éri be, annak elárulom, hogy ízre is kiváló volt. Köszönöm a remek ötletet!

Azért egy szóra(?) visszatérnék az átmeneti mozgáskorlátozottságom kiváltó okára, nevezetesen megragadnám az alkalmat és óva intsek mindenkit attól, hogy járólapon nekiálljon bukfenceket vetni, csak azért, mert csemetéje ezt viccesnek találja. Ha már mindenképpen elkerülhetetlen ez a tevékenység, akkor kerítsünk magunknak hozzá legalább egy vastag szőnyeget. Vagy matracot. De lehetőleg 30 felett egyáltalán ne csináljunk ilyen botorságot.

3-4 adag

25 dkg juhtúró

10 dkg simaliszt

1,5 dl tej

2 dl kukorica (mirelit, vagy konzerv, lecsöpögtetve)

2 tojás

2 ek olvasztott vaj vagy napraforgóolaj

4 ek finomra aprított kapor (most mirelit)

1 tk sütőpor

1 kk só

tejföl a tálaláshoz

A kukoricát, ha mirelit, kiveszem a fagyasztóból. Mire a palacsintatészta süthető állapotba kerül, akkorára kissé felenged, és a zsenge kukorica meg is fog sülni annyi idő alatt, ameddig a palacsinta sül. Lehet hozzá használni konzervet is, de nekem általában mirelit van csak itthon.

A tojásokat, juhtúrót, vajat, tejet, sütőporral elkevert lisztet, kaprot, sót lehetőleg habverővel csomómentes masszává keverem. Félreteszem pihenni fél órára.

Sütés előtt belekeverem a kukoricát.

Mérsékelten forró teflon serpenyőbe két evőkanálnyi adagokban, további zsiradék hozzáadása nélkül kisütöm a palacsintákat, mérsékelt láng fölött, mindkét oldalukon aranyszínűre. Az adagolásnál ügyeljünk arra, hogy minden palacsintába nagyjából egyformán jusson a kukoricából. Ez a massza kissé sűrűbb, így nem árt a kanál hátával elegyengetni a halmokat. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor pedig a sütéshez kell némi zsiradék.

Tejföllel tálalom.

Megjegyzés: 1.) A kapor helyett nagyon finom snidlinggel is.

2.) Ennek a tésztának kifejezetten jót tesz, ha a tojásokat különválasztjuk, a sárgájával keverjük ki a tésztát, a fehérjéket pedig kemény habbá verve csak a sütés előtt forgatjuk óvatosan a masszába. Ez egy kicsit macerásabb, de ha nem reggelire készül, hanem vacsorára, akkor azért még belefér. De egyébként a mezei, tojáshab mentes változata is finom.

Címkék: babának, gyors&könnyű, juhtúró, kukorica, palacsinta, reggeli

Krumplis palacsinta snidlinges tejföllel, vagy ahogy tetszik

Az ok pedig egyszerű, minimanó annyira rákapott a palacsintára, hogy vannak napok, amikor nem is hajlandó mást elfogyasztani. Ilyenkor sütök palacsintát, reggel, este, délben, mikor hogy. Az édesek után jöttek a sósak, már egészen nagy belőle a repertoár, így időszerű lesz lassan lejegyezni.

Ezzel párhuzamosan persze próbálom elérni, hogy a palacsintafogyasztása ismét az elfogadható szintre csökkenjen, egyelőre kevés sikerrel. De ez is csak egy időszak, majd ezt is megunja, mint a kacsát vagy a bárányt. Legalábbis remélem…

2 adag

2 közepes krumpli (ez nálam tisztíva 12 dkg volt)

2 tojás

5 dkg finomliszt

5 dkg kemény, reszelni való sajt (ementáli, füstölt sajt a gazdaságosabb, pecorino vagy grana padano a finomabb)

1 dl tejföl (vagy ennél kicsit kevesebb, 0,75 dl tej)

2 ek olívaolaj

1-2  gerezd fokhagyma

só

bors vagy szerecsendió (elhagyható)

1-2 ek finomra aprított zöldfűszer (petrezselyemzöld, bazsalikom) ízlés szerint (elhagyható)

sok tejföl, reszelt sajt, snidling a tálaláshoz

A krumplit finomra reszeljük, a sajtot és a fokhagymát is.

Hozzáadjuk a tojást, tejet vagy tejfölt, lisztet, olívaolajat, és a fűszereket ízlés szerint, majd lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük a tésztát. Sűrű tejföl állagú tésztának kell lennie.

15 percre félretesszük pihenni.

A masszából két evőkanálnyi adagokat rakok a forró palacsintasütőbe, majd közepes lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm a korongokat. Lehetőleg teflon serpenyőben süssük, akkor már további zsiradékot sem kell adni hozzá.

Finomra metélt snidlinggel kikevert tejföllel, reszelt sajttal még forrón tálalom.

Címkék: babának, gyors&könnyű, hús nélkül, krumpli, palacsinta, reggeli, sajt

Libamáj szendvics almában

Ez az előétel nemisbéka karácsonyi receptversenyére készült. A kritériumoknak tökéletesen megfelel, azaz bőven háromnegyed órán belül készül el. Egészen pontosan öt perc az előkészület hozzá és további tíz perc a sütés.

A recept Láng Györgytől származik. Eredetileg hízott libamájjal készül, de ennek hiányában kivitelezhető pecsenye libamájból is, én készítettem már mindkettőből, a recept úgy is működik. (de azért hízott májjal finomabb)

Láng György receptje szerint són és borson kívül nem kell más fűszert használni hozzá, nálam azért került mellé fokhagyma és rozmaring is. Nemcsak az íze miatt, hanem a ropogósra sült rozmaring ággal tűztem össze az alma-libamáj tornyot a könnyebb szervírozás érdekében.

Ez most vajjal készült, az eredeti recept szerint, de ezen a ponton is lehet változtatni, a libazsírral készült verzió szintén nagyon finom, és ezt akár egy év alatti gyerekek is fogyaszthatják. (nálunk, ugye, egyelőre ez is szempont)

Végül a világ legegyszerűbb receptje következik.

Hozzávalók adagonként

5-7 dkg hízott libamáj (ez egy centi vastag szeletnek felel meg, erek, hártyák nélkül) vagy pecsenye libamáj (egy nagyobb máj fele, szintén erek, hártyák nélkül)

1 kis piros alma (10 dkg), lehetőleg jonatán

1 kis ág rozmaring, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 3 dkg vaj

A szendvics piros jonatánnal mutatósabb, de más hasonló ízű alma is jó hozzá.

Az almát megmosom, majd három, kb 2 cm vastag szeletre vágom. A magházát óvatosan kivájom a szeletekből, majd a középső szeletet meghámozom.

A libamájat sózom, borsozom.

A vaj megfuttatom az egészben hagyott rozmaring ágat és a kés pengéjével meglapított fokhagymát. A fokhagymát kidobom. A fűszeres vajon a libamáj szeleteket mindkét oldalukon 3-4  percig sütöm. A sütést nagy lángon, forró serpenyőben kezdem, de miután a libamájat beleraktam, a hőfokot mérsékelem és mérsékelt lángon sütöm készre.

Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén közepes láng felett puhára sütöm az almákat, 2-3 percig sütve mindkét oldalukat.

Tálalásnál az almák legalsó karikáját tányérra teszem, majd erre jön a libamáj, végül a legfelső almakarika. A kivájt magház üregén átszúrom a ropogósra sült, papírtörlővel leitatott rozmaring ágat, ezzel rögzítve az építményt. (a levelek a szár alsó részéről le fognak potyogni, ezt lehet hagyni az alma üregében, de el is lehet dobni/meg is lehet enni)

A középső, meghámozott, megsütött almakarikát a szendvics mellé teszem a tányérra.

Címkék: alma, babának, gyors&könnyű, liba

Téli zöldségkrémleves

Tudom, hogy még nincs itt a tél, de csak a naptár szerint. Ha előkerülnek a kesztyűk a fiókból, és fel kell installálni a téli gumikat a kocsikra, akkor az már tél, legalábbis nálunk.

Ez nem panaszkodás, szeretem én a telet, csak most kicsit rosszul érint, hogy az ősz meg elmaradt.

De ha már így alakult, akkor legalább jöjjenek a finom, meleg krémlevesek. Annyi változtatással, hogy most a tejszínes receptek helyett a Ponty-barát verziók kerülnek előtérbe, azaz csupa olyasmi készül, amit egy 10 hónapos csöppség is nyugodtan fogyaszthat, velünk együtt. Ez ugyanis szempont, kisded nem igazán szereti, ha kirekesztjük a családi étkezésekből, azaz ő is azt akarja enni, amit mi, nem elég, hogy etetőszékestől odaültetjük az asztalunkhoz, holmi bébitáppal. A gyermek szaglása pedig igen kifinomult, észlelése élénk, így egyből kiszúrja, ha nem ugyanazt kapja és iszonyú hisztit rendez. Enni meg persze nem eszik belőle.

A kisördög ízlése szerencsére igen kiváló, szóval lehet úgy is nézni a dolgot, hogy enyhe külső kényszer hatására ugyan, de a krémleveseim forradalmasítva és tejszín-mentesítve lettek és egy sokkal egészségesebb irányba mozdultak el. A fejenként egy deci tejszín helyett ugyanis most mást kell kitalálnom.

2+ 1/4 adag

200 gr zöldborsó (zsenge, amúgy meg mirelit),

2 répa (~ 15 dkg),

2 szál angol zeller (vagy kéz pici, zsenge zellergumó, ~ 6 dkg a kettő együtt. Nekem most ilyen volt, nem tudom hogyan, de Apu szerezte)

1 szem nagyobb krumpli (~ 20 dkg)

1 fej fokhagyma (~ 10 gerezd. Nem tévedés. Ez egy kisebb fej a magyarból, és nem a  kínai fokhagymából)

5 dl csirke alaplé

2 dl víz

2-3 ek olívaolaj

a felnőtt adagba őrölt csili, reszelt parmezán/grana padano, barna kenyér kockák, vaj

A fokhagyma gerezdeket nagyjából felvágtam, az olajon kissé megsütöttem. Rövid ideig (~ 1 perc), színt ne kapjon!

Ment hozzá a meghámozott, nagyobb kockákra vágott répa, krumpli és a zeller, kicsit ezeket is átpirítottam. Felöntöttem a vízzel és az alaplével, beleöntöttem a borsót, majd fedő alatt addig főztem, amíg a krumpli is megpuhult.

Botmixerrel pürésítettem. Ezen a ponton lehet hígítani, ha túl sűrűnek találjuk, én nem tettem, és át is lehet szűrni, én ezt sem tettem.

A baba adag ezzel kész, ezt kimertem. Ez már így is nagyon finom.

A maradékot felforraltam, majd került bele némi őrölt csili és reszelt grana padano, úgy egy maréknyi (~ 3 dkg). Közben vajon fél centisre vagdosott barna kenyér kockákat pirítottam aranyszínűre, ezzel tálaltam.

A babáknak való változat passzírozással 7, passzírozás nélkül 8 hónapos kor után adható. 9 (10)  hónapos kor után egy kis parmezán is kerülhet a bébitápba.

Címkék: babának, fél óra, gyors&könnyű, krumpli, leves, répa, tejmentes, zeller, zöldborsó

Babakeksz, tej és tojás nélkül, fruktózzal, almával

Ismét egy kényszer szülte recept. (bár ezúttal igen hasznos)

A történet lényege, hogy a folyamatosan fogzó Ponty Úr szűnni nem akaró rágcsálási kényszerét babakeksszel  szerettem volna orvosolni. Ezen elhatározásomon felbuzdulva nekiindultunk kisdeddel vásárolni, majd kissé meghökkenve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem árulnak Nyíregyházán olyan babakekszet, amit én egy 9 hónapos csöppségnek nyugodt szívvel odaadnék.

Az a legkevesebb, hogy mindegyik szacharózzal készül. Ez még nem bűn, bár nem szerencsés. De olyat, amiben nincsen legalább tej vagy tojás, nem is találtam. Én esküszöm, nem értem miért olyan nehéz kekszet sütni ezek nélkül, ha nekem sikerült, talán a bébiételeket gyártó cégeknek is menne.

Igaz, már korábban megdöbbentem egyszer, amikor futottam egy kört a bébikonzerv részlegen, Pontynak a hétvégi kirándulásra üveges bébitápot keresve és nem hittem a szememnek az összetételeket olvasgatva. Egyes üveges borzadályok gyakorlatilag borítanak mindenféle gyerekorvosok által jóváhagyott hozzátáplálási útmutatást. Mások meg ehetetlenül rosszak, de ez csak utólag derült ki. Nem csoda, ha a rendkívül kifinomult ízlésű poronty egy falatot sem evett belőlük.

De a keksz témára visszatérve, Debrecenben végül találtam olyat (nem csak kekszből), ami minden szempontból megfelelő, meg is vettük, bár az ára vetekedett az aranyéval. Aztán az elfogyott, mert botor módon csak egy csomaggal vettem, az utánpótlásról meg nem gondoskodtam.

Hát hogy az a gyermek milyen bánatos szemekkel tudta fixírozni reggel az üres kekszes dobozt, arra én nem is találom a szavakat. Ezt enyhe nógatásnak éreztem, hogy kerítsek neki kekszet, akár a föld alól is. Jobb ötletem nem lévén arra az estre, ha nem autókázunk 50 kilométert a kekszért, megsütöttem.

A tojás és tej helyett almát használtam “kötőanyagnak”, jelentem, bevált és még finom is. Vaj helyett meg olajat, ez is remekül működik kekszben. Az ízesítése kakukkfű, Ponty miatt, mert ő az almát azzal szereti, de hagyományos ízlésű kisbabáknak mehet bele a vanília.

A liszt nem egyértelmű, mert az általam leginkább használt táblázat szerint teljes kiőrlésű búzalisztet csak 1 éves kor után ajánlott adni, de a védőnő és a gyerekorvosunk szerint meg korábban is lehet. Persze biot. Mivel a legtöbb babakeksz, az általam favorizált, leginkább megbízható márkákból is teljes kiőrlésű lisztből készült, így én fele-fele arányban használtam teljes kiőrlésű bio búzalisztet átszitálva ( hogy a korpa nagyobbik részét eltávolítsam belőle) és bio simalisztet. Bár legközelebb valószínűleg majd győz a félelem, és maradok a simalisztnél. Egy éves kor után pedig bátran készíthető csak teljes kiőrlésű liszt felhasználásával is.

Kisded egyébként lelkesen tömte bele a pofikájába, még lelkesebben, mint a boltit (bár szerintem csak be akart nálam vágódni. Még nem tudja, hogy ez már felesleges…).

Az ára meg -bár a gyereknek semmi nem drága, de tényleg- töredéke így a boltinak.

És hát nem lett szép, mert siettem, és arra gondoltam, hogy Ponty még úgysem értékeli az állatos kekszeket, így csak egyszerűen golyókat gyúrtam és azokat ellapítottam. De a massza jól formázható, szóval majd ha a gyerek nagyobb lesz.

2 tepsihez

10 dkg teljes kiőrlésű bio búzaliszt átszitálva, 10 dkg bio simaliszt, 80 gr extra szűz olívaolaj (helyettesíthető napraforgó- vagy kukoricacsíra olajjal is), 60 gr fruktóz, 50 gr finomra reszelt, hámozott alma, 3 ág kakukkfű levélkéi letépkedve, mozsárban összezúzva (helyettesíthető a baba kedvenc fűszerével), bő késhegynyi borkő sütőpor (opcionális)

A hozzávalókat összegyúrom, félreteszem a masszát 20 percre pihenni.

Ki is lehet nyújtani, formákat szaggatni belőle, de én csak mogyorónyi golyókat formáztam belőle, a két tenyerem között ellapítottam és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.

180°C fokon 7 perc alatt megsült gázsütőben, de a sütési idő a kekszek nagyságától, vastagságától is függ.

Miután kihűlt, jól záródó dobozba került. Néhány napig biztosan jó, de gyanítom, tovább is eláll.

7 hónapos kor után adható. (amennyiben nem bio lisztet használunk, ne legyen benne teljes kiőrlésű egyáltalán 1 éves kor alatt!)

Ennek a keksznek a tésztája egyébként kicsit tömör, olyan nyammogni való, ezért nem is szerencsés belőle vastagabb darabokat gyártani. Én egészen vékonyra szoktam ellapítani, és így könnyen elrágcsálja kisded, de lehet bő késhegynyi, vagyis kb 1/2 mokkáskanálnyi (tényleg csak ennyi) borkő sütőport is adni a tésztához, akkor az állaga olyan igazi, ropogós, levegős, igazi kekszes lesz. Ez bioboltban, drogériákban kapható, foszfátmentes sütőporként kell keresni.

Az alma pedig helyettesíthető banánnal vagy körtével is, mindkettővel készítettem már és remekül vizsgáztak.

Nagyon fontos azonban, hogy margarint ne adjunk a kicsiknek, ne használjuk az ételeikhez, ne helyettesítsük vele az olajat (és ha lehet, mi se fogyasszuk!). Egyértelműen káros, nemcsak a benne lévő adalékok miatt, hanem maga az alapjául szolgáló, iparilag előállított, vegyszerekkel kezelt zsiradék is ártalmas benne! Bátran rá lehet keresni a Googleban  a transz-zsírsavakra, én orvosként senkinek nem ajánlom.

Használjunk helyette növényi olajat, ugyanolyan jó eredmény érhető el vele, és ez tényleg egészséges.

Címkék: alma, babának, édes, tejmentes

Tejfölös/joghurtos almás-diós palacsinta

A tejföl/joghurt és az alma pedig nem a töltelékben, hanem a tésztában.

Azaz a legjobb receptek és a hűtő (jelen esetben igen szegényes) tartalma téma újabb fejezete következik.

Persze almás palacsintát, a tésztába reszelt almával már én is sütöttem, mint szerintem majdnem minden gyakorló háziasszony, szóval ez igazából nem újdonság. Még csak azt sem gondolom, hogy tej helyett tejföllel vagy joghurttal én készítettem a palacsinta tésztáját először az univerzumban.

De mivel ez az én blogom, az én kedvenc receptjeimmel, most a tejfölös almás palacsinta következik.

Ami szerintem tejföllel sokkal finomabb (nem bánom, abból azért lehet zsírszegényt használni), de joghurttal sem megvetendő.

Ráadásul remekül fog jönni, ha Ponty Úr betölti majd az egy éves kort, és már ehet tojást is, viszont tejjel készült ételeket még legalább egy évig csak módjával adnék neki.

Palacsintát viszont igen.

Íme, a kompromisszum.

2 adag (szerintem. Mások szerint akár 4 is lehetne)

20 dkg hámozott, finomra reszelt alma, 20 dkg tejföl vagy joghurt,

2 tojás, 12 dkg (teljes kiőrlésű) búzaliszt,

2 ek extra szűz olívaolaj, 1 tk ánizs porrá őrölve vagy őrölt fahéj, 1/2 citrom leve, 1 kk sütőpor

4 dkg (pekán)dió durvára vágva (2 éves kor alatti gyermeknek ne tegyünk bele!),

Én ánizzsal készítettem, mert azt nagyon szeretem az almához, de aki ezt nem szereti, használjon hozzá fahéjat. Vagy mézeskalács fűszereket.

A tészta összes hozzávalóját összeöntjük, habverővel csomómentesre keverjük, ezután, ha szükséges, még annyi  vizet adunk hozzá, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk.

Fél órára eltesszük pihenni. Ezután ismét átkavarjuk, és ha szükséges, mert nagyon besűrűsödött,  még egy kis vizet adunk hozzá.

Lehetőleg teflon palacsintasütőt használjunk, akkor már további zsiradékra nem is lesz szükség.

Forró palacsintasütőbe evőkanálnyi halmokat adagolunk, azokat 3 mm vastagra szétkenjük a kanál hátával. Ilyen vastagságban még a dió is megpirul.

Mindkét oldalán aranyszínűre sütjük, majd mézzel vagy juharsziruppal leöntve tálaljuk. Vagy amivel szeretnénk.

Babáknak 1 éves kor után adható.

Címkék: alma, babának, dió, gyors&könnyű, joghurt, palacsinta, reggeli