Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó  saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából,  lollo rossoból, zsenge céklalevelekből, bébispenótból áll.

A bébispenót egy aszalt paradicsomos, tonhalas fehérbab-salátába került, ami önmagában is igen tartalmas, és egy komplett főétkezésként vagy munkahelyi ebédként is megállja a helyét. A rukkola egy mandarinos, lencsés saláta alapját képezi, ami köretként, de önmagában is igen jól funkcionál, akár húsok mellé, akár olívaolajban sült kecskesajthoz, vagy épp olívaolajjal meglocsolt, sóval, borssal megszórt mozzarellához, a zsenge zöldekből álló keverék pedig zellerrel, almával és a könnyű joghurtos öntettel igazi tavaszváró, és igazából a Waldorf saláta extrakönnyű kiadásának szántam. Ez utóbbi első körben pirított tökmaggal készült, de a fotózásra szánt darab már tökmag nélkül, füstölt lazac és vajas pirítós mellé lett egy könnyű és finom vacsora, és senkit ne borzadjon el a nem túl guszta látvány miatt, mert hát ez egy joghurtos kevert saláta, és bár nem túl szép, de nagyon finom!

• fehérbab-saláta bébispenóttal, aszalt paradicsommal, tonhallal
• 15 dkg apró szemű fehérbab (gyöngybab)
• 10 dkg bébispenót
• 1 doboz konzerv tonhal (olajos, lecsepegtetve, 120 gr)
• 4 fél aszalt paradicsom (3 dkg)
• 1 salotta
• 2 gerezd fokhagyma
• 1+ 4 ek olívaolaj
• 2 ek fehérborecet

A babot átválogatjuk, átmossuk, beáztatjuk legalább fél napra, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón a spenótra szedjük.

A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát szintén, majd egy evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, hozzáadjuk a babos spenóthoz.

A tonhalat villával szálasra szedjük szét, az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, majd mindkettőt a fehérbabos spenóthoz keverjük a maradék olívaolajjal és ecettel együtt.

Tálalás előtt jó, ha áll pár órát hideg helyen, és ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

• rukkolás mandarinos lencsesaláta
• 15 dkg lencse
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 nagy marék rukkola (8 dkg)
• 4+1 szem mandarin
• 3-4 ek olívaolaj
• fél cső friss csili
• 4-6 levél bazsalikom
• 2 ek balzsamecet

A lencsét átmossuk, beáztatjuk pár (6-8) órára, majd friss, enyhén sós vízben a fokhagymával feltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, a fokhagymát kidobjuk.

A mandarinból egynek a levét kifacsarjuk, a többit gerezdekre szedjük, letisztítjuk róla a fehér szálcsákat. A mandarin levéből az olívaolajjal, finomra aprított csilivel,bazsalikommal, balzsamecettel és kevés sóval salátaöntetet keverünk. A rukkolát összeforgatjuk a mandarin gerezdekkel, a kihűlt lencsével, meglocsoljuk az öntettel.

Köretként vagy önmagában tálaljuk.

• alma-zeller saláta joghurthabbal
• 4 szál angolzeller
• 2 zöldalma (40 dkg)
• 2 nagy marék saláta keverék (céklalevél, bébispenót, lollo rosso, rukkola)(8 dkg)
• 2,5 dl joghurt
• 1 tk cukor
• 1 nagyobb citrom
• 1 kk édesköménymag
• 1 kk zöld bors
• só
• 2 ek olívaolaj
• 1 marék tökmag (elhagyható)

Az édesköménymagot és zöld borost mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a joghurttal, a citrom finomra reszelt héjával, a felének a levével, sóval, cukorral, olívaolajjal és ha van, tejhabosítóba öntöm, felhabosítom. Ha ez nincs, sima folyékony öntetként is remekül fog működni.

Az angolzellert megtisztítom, a vastag ereket lehúzom róla, vékonyan felszeletelem. Az almát kettévágom, vékonyan felszeletelem, meglocsolom a maradék citromlével. Összekeverem az almát, zellert a salátával, tálalásnál a joghurthabból szedek a tetejére, pirított tökmaggal megszórom.

Ez a fotó pedig a kárpótlás a fenti saláta nem túl ínycsiklandozó kinézete miatt.

Rengeteg kellemes gasztronómiai élmény ért az elmúlt néhány hétben, de sajnos a napok csak 24 órából állnak, meg még dolgozom is mindezek mellett, így a blogra mostanában nem jutott időm. A lelkiismeret meg csak furdal emiatt, szóval ma igyekszem bepótolni a lemaradást. Először is kezdem a kelet-magyarországi mini GBT-val. Tehát itt most csak két megye, nevezetesen Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár gasztrobloggerei jöttek össze, és közülünk is volt hiányzás, Belly sajnos munka miatt nem ért rá, de Cecile, Olzka, Betűtészta, Puszedli és én megejtettük ezt a reményeink szerint hagyományteremtő összejövetelt. Nagyon kellemes élmény volt az is, hogy mindenki sós harapnivalóval készült, így nem erősítettük azt a sztereotípiát, hogy a gasztroblogger lányok csak süteményt sütni tudnak. Olzka remek tárkonyos paradicsomos, kecske és kéksajtos, krumplis lepénykenyérkéket hozott, Puszedli pedig finom citromos sós kekszeket. Cecile sajnos otthon felejtette a bazsalikomos, mozzarellás csigákat, de azok olyan jól hangzottak amikor mesélt róluk, hogy majdnem felkerekedtünk és közösen elmentünk érte, végül pedig ígéretet kaptunk rá, hogy ezek azért majd a blogra felkerülnek. Judit megkóstoltatta velünk a fermentált fekete fokhagymát, ami kétségtelenül sajátságos élmény, bár azóta sem tudtam eldönteni, hogy ízlik-e. Remélem, a többiek nevében is írhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és már elkezdtük szervezni a következő összejövetelt.

Én a jeles alkalomra ezzel kétféle kencével és mini lepénykenyérkékkel készültem, amelyek közül most a két kence jön, a lepénykenyér receptje pedig már szerepel a blogon, csak ezúttal miniatűr változatban készült. Ezek a kencék egyébként finomak, gyorsan elkészülnek, és nem utolsó sorban egészségesek is, szóval érdemes kipróbálni, szendvicsekbe, gyors vacsorákra ideálisak.

• aszalt paradicsomos fehérbabos kence
• 15 dkg fehérbab
• 5 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetett)
• 0,5 dl olívaolaj+ 1 tk
• 3 szál újhagyma vagy 1 salotta
• késhegynyi őrölt fahéj
• 1 ág oregánó
• chili (opcionális)

A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben puhára főzöm, leszűröm.

Az újhagymákat felkarikázom és az egész ág oregánóval együtt a teáskanálnyi olívaolajon üvegesre sütöm. Lehúzom a tűzről, az oregánót kiszedem belőle. Hozzáadom a fehérbabot, fahéjat, az aszalt paradicsomot, a többi olívaolajat, majd botmixerrel pürésítem. Lehet kicsit darabosra, rusztikusabbra is hagyni, de lehet teljesen sima krémmé mixelni is.

Ha olívaolajban eltett paradicsomot használunk, akkor pedig a krémet készíthetjük a paradicsom olajával is. Aki pedig szereti a csípős ízeket, az apróra vágott friss, vagy őrölt, szárított csilivel gazdagíthatja az ízeket.

• lazacos kapris krémsajt
• 30 dkg krémsajt (Philadelphia, vagy Philadelphia típusú tejszínes krémsajt)
• 10 dkg füstölt lazac
• 1 citrom héja
• 3 ek kapri

A citrom héját finomra reszeljük, hozzáadjuk az átöblített, lecsepegtetett kaprit, a krémsajtot, az széttépkedett füstölt lazacot, majd botmixerrel pürésítjük. Sózni nem feltétlenül szükséges, a lazac és a kapri elég sós. Ezt is lehet rusztikusabbra, darabosabbra hagyni, ízlés szerint.

 

Tehát egy medvehagyma. Igyekszem még a szezonon belül posztolni a recepteket, mert ez a legkevesebb, amivel tartozom annak a nagyon kedves olvasómnak, aki idén ismét egy szép (és hatalmas!) szállítmánnyal ajándékozott meg belőle. Bár az az igazság, hogy az ismételt munkába állás és a még mindig örökmozgó apróság mellett egyre inkább azt gondolom, hogy ez szinte lehetetlen lesz. (munkahelyen pedig nem illik blogot írni, persze lehet, ha nagyon muszáj, mert a költészet napja az épp ma van, és ami azt illeti, még mindig tart a játék a bonbonokért)(minden eddigi megfejtést beküldőnek pedig nagyon köszönöm a játékot, és nemsokára sorsolás!)

Szóval aki rajong ezért a zöldségért, annak szerintem kötelező legalább egy olyan saláta, amiben jelentős térfogatot képező zöldként szerepel a medvehagyma. Az már egészen más kérdés, hogy szociális szempontból nem túl kedvező a hatása, sőt, hát érdemes egy hosszú hétvégére időzíteni, ha nem akarjuk egészen messzire kergetni magunktól embertársainkat. De én még talán ezt az áldozatot is bevállalnám érte…

A recept pedig még mindig az egyszerű (de nagyszerű) kategóriát gazdagítja.

• 20 dkg nagy szemű fehér bab
• 2 nagy marék medvehagyma
• 10 dkg friss típusú kecskesajt
• 8 nagyobb fél aszalt paradicsom, olajban eltett, lecsepegtetve (6-7 dkg)
• 4 ek olívaolaj
• 2 ek fehér balzsamecet (ha nincs, helyette fehérborecet)
• 2 ág kakukkfű

A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben felteszem főni a kakukkfű ágakkal és némi sóval.

A medvehagymát megmosom, centrifugálom, vékony csíkokra vágom, a lecsöpögtetett aszalt paradicsomot szintén.

A megfőtt babot leszűröm, és még forrón összeforgatom a medvehagymával, majd hozzákeverem az aszalt paradicsomot, olívaolajat, balzsamecetet, végül rámorzsolom a kecskesajtot is.

Akár magában, akár hideg vagy meleg sült mellé kiváló.

A hagyományos karácsonyi ételek kétszáz éve még mások voltak, mint amiket ma ismerünk. A régi ételeknek viszont nem mindegyike hatna elegánsan az ünnepi asztalon, ezért a bableves most új formát kapott. A karajtekercsek az aszalt szilvával töltött egyben sült karaj elronthatatlan és dekoratív változatai, a gyümölcskenyér pedig egy régi klasszikus.

Karácsonyi menü a GasztroTippen!

• Vargányás babkrémleves kolbász chipssel
• 30 dkg szemes bab
• 1 nagyobb fej fehérhagyma (15 dkg)
• 2 szál répa (15 dkg)
• 1 cikk zellergumó (15 dkg)
• 1 bő marék (5 gr) szárított vargánya
• 2 dl savanykás száraz fehérbor
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 kis csokor kakukkfű (10 szál)
• 1 babérlevél
• 2 ek olívaolaj vagy zsír
• 1 dl tejszín
• 1 ek fehérborecet
• 5 dkg paprikás vastagkolbász (helyettesíthető chorizoval)

A babot előző este átmossuk, beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben feltesszük főni.

A hagymát felaprítjuk, a fokhagymát nagyjából feldaraboljuk, a répát, zellert két-három darabra vágjuk.

Az zsíron üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a feldarabolt zöldségeket, a fokhagymát, és 1-2 percig még sütjük. Felöntjük a borral, hozzáadjuk a csokorba kötött kakukkfüvet, a babérlevelet, szárított vargányát, sózzuk, majd felöntjük 1,5 liter vízzel. Kis lángon főzzük legalább 1 órán át. Közben, ha a bab már félig megpuhult, leszűrjük és ezt is a leveshez adjuk. Ha a bab már teljesen puha, kihalásszuk a levesből a répát, zellert, a kakukkfű csokrot, a babérlevelet, majd botmixerrel pürésítjük. Átszűrjük, hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, ecettel ízesítjük (ha szükséges) és ezzel a leves kész.

A kolbász chipshez a vastagkolbászból hajszálvékony szeleteket vágunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük, és előmelegített sütőben 180°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés, villanysütő) 5-8 perc alatt ropogósra sütjük. Érdemes figyelni közben, a sütési idő sütőtől és a kolbász szeletek vastagságától is függ, tehát ettől kevesebb is lehet. Tálalásnál a kolbászkarikákkal díszítjük a levest, illetve pár csepp kolbászzsírral.

Tipp: A leves előző nap is elkészíthető.

• Aszalt szilvával töltött sertéskaraj baconbe göngyölve, tejszínes krumplipürével
• 70 dkg karaj (csont nélkül, 8 szeletre felvágva)
• 15 dkg aszalt szilva
• 0,5 dl brandy
• 5-6 ág kakukkfű
• 16 szelet bacon
• só
• bors
• 80 dkg krumpli
• 1 dl tejszín
• 3 dkg vaj
• szerecsendió
• só

Az aszalt szilvát előző este átmossuk, beáztatjuk a brandybe.

A húsról levágjuk a hártyás részeket, majd minden szeletet kissé megklopfolunk. Lazítsuk fel alaposan a rostokat, a karaj csak így lesz igazán puha, de ne verjük szét túlságosan a húst, nagyjából fél centi vastag legyen.

A szeleteket besózzuk, megborsozzuk, majd az aszalt szilvát szétosztjuk a karajszeletek hosszanti szélénél, és feltekerjük. A baconszeleteket kettévágjuk, majd egymás mellé fektetünk belőlük négy csíkot hosszában, kis átfedéssel a széleknél, és ezekbe betekerjük a karaj tekercset. Végül hústűvel vagy konyhai spárgával rögzítjük a roládokat.

Serpenyőben körbesütjük (teflonban zsiradék nélkül, hagyományos serpenyőben kevés zsíron), majd kevés vizet öntünk alá, mellédobjuk a kakukkfüvet és lefedve készre pároljuk. (eddig a pontig előre is elkészíthető) Ha a hús megpuhult (ezt húsvillával lehet ellenőrizni), fedő nélkül zsírjára sütjük a roládokat.

A krumplipüré a megszokott módon készül, a meghámozott, felkockázott krumplit bő sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és még forrón hozzáadjuk a vajat, a tejszínt, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd krumplinyomóval vagy habverővel összetörjük.

• Gyümölcskenyér
• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• 1 tojás
• 5 dkg nádcukor
• 1 dkg friss élesztő
• 1 mk só
• 1 tk mandulakivonat (ennek hiányában néhány csepp mandula aroma)
• 20 dkg aszalt gyümölcs (mazsola, sárgabarack, datolya, vörösáfonya egyenlő arányban)
• 1 dl rum
• 1 narancs leve
• 2 tk narancskivonat (vagy egy kezeletlen narancs finomra reszelt héja)
• 2 cm vaníliarúd

Az élesztőt elmorzsoljuk a lisztekkel, majd hozzáadjuk a tojást, tejszínt, olvasztott vajat, cukrot, sót, mandulakivonatot, és alaposan kidagasztjuk, kézzel vagy géppel. Elég lágy, de a formáját megtartó rugalmas tésztát kell majd kapnunk a végére, ami a kéztől szépen elválik. Cipóvá formázzuk, a kelesztőtálat letakarjuk, majd félretesszük pihenni, amíg a tészta a duplájára nő.

Az aszalt gyümölcsöket egyforma méretűre vágjuk, majd a hosszában kettévágott vaníliarúddal, a narancskivonattal (vagy reszelt narancshéjjal), a narancs levével és a rummal addig főzzük, kis láng felett sűrűn kevergetve, amíg az összes folyadékot magukba nem szívják a gyümölcsök, illetve az el nem párolog. Ne maradjon alatta semmi nedvesség, mert az eláztatja a tésztát. Végül a vanília rudat kivesszük belőle és kihűtjük a keveréket.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd két cipóra osztjuk. Az egyiket lisztezett deszkán kinyújtjuk nagyjából 30X20 centiméteres téglalap alakúra, a másikat összegyúrjuk az aszalt gyümölcsökkel. Az aszalt gyümölcsös részt 25 cm hosszú hengerré formáljuk, majd a téglalap alakú rész közepére helyezzük, ráhajtjuk a széleit és betekerjük a tésztába. A rudat egy sütőpapírral kibélelt szögletes kenyérformába tesszük, úgy hogy az illesztések kerüljenek alulra. A tetejét lekenjük kevés vízzel kikevert tojássárgájával és félretesszük, amíg a duplájára nem kel. Sütés előtt még egyszer lekenjük tojássárgájával.

Előmelegített sütőben 170°C hőmérsékleten sütjük 45 percig, majd rácsra emelve hűtjük ki.

Mert az adventi készülődés és a karácsonyi próbavacsorák közepette is enni kell rendes ételeket, olyan egy tányérból, egy villával fogyasztható, meleg, fűszeres, gazdag ízű, kényeztető dolgokat, amiket télen szokás. Nem kell elakadni a receptben a borjúnál, működhet ez más hússal is (bár tagadhatatlanul borjúval isteni és utánozhatatlanul finom).

• 60 dkg borjúhús (lapocka)
• 1 nagy fej fehérhagyma (10-12 dkg)
• 1 fél fej kelkáposzta (~40 dkg)
• 1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv ( 40 dkg)
• 20 dkg nagy szemű fehérbab
• 2 szál répa ( ~12 dkg)
• 1 vékony cikk zellergumó ( ~3-4 dkg)
• 5 gr szárított vargánya (egy bő maréknyi)
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 kis csokor kakukkfű (10-12 ág)
• 2 dkg vaj
• 3 ek olívaolaj

A húst felkockázzuk két centis darabokra. Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk a vajat, majd megpirítjuk benne a húst. Amikor az már nem pirul, hanem elkezd levet engedni, mérsékeljük a lángot és addig pároljuk a húst, amíg az összes levét elfövi. Ekkor visszasütjük zsírjára, hozzáadjuk a finomra aprított hagymát és a megtisztított, nagyobb kockára vágott répát, zellergumót. Együtt sütjük, amíg a zöldségek elkezdenek enyhe aranyszínt kapni, az utolsó fél percre hozzáadjuk a felszeletelt fokhagymát is. Hozzáöntjük a paradicsomot, még 2 dl vizet, hozzáadjuk a babérlevelet, a csokorba kötött kakukkfüvet, a felaprított szárított vargányát, sózzuk. Fedő alatt igen kis láng felett addig főzzük, amíg a hús teljesen megpuhul. Ha szükséges, közben pótoljuk utána a vizet, úgy 2 ujjnyi szaft mindig legyen a ragu alatt.

Közben az előző este beáztatott babot leszűrjük, átöblítjük, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük.

A kelkáposzta torzsáját kivágjuk, külső leveleit lefejtjük, majd nagyon vékonyra felcsíkozzuk.

Amikor a hús már teljesen puha, hozzákeverjük a kelkáposztát és a leszűrt, megpuhult babot is. Fedő alatt összeforraljuk és még nagyjából 5 percig pároljuk kis láng felett. Akkor jó, ha a kelkáposzta a végére még enyhén ropogós marad.

Tálalásnál lehet mellé adni friss kenyeret is, de önmagában is megállja a helyét.

Egy ideig kissé unalmas leszek, de mostanában ritkán jutok működőképes gép elé, meleg szobában, ordítozó kisded nélkül, szóval nem nagyon tudok most önkifejezni(?).

Ismét a Gasztrabbit nyulas bloggerversenyére, ismét a Tetrabbitos nyúlból.

Ez is egyszerű (de nagyszerű), könnyű (mármint elkészíteni), finom.

• 4 nyúlcomb (hátsó, csontos, fiatal pecsenyenyúlból)(80-90 dkg)
• 16-20 vékony szelet sózott szalonna (nem húsos, nem füstölt, ez úgy nagyjából 10 dkg)
• só
• fekete bors
• fokhagyma, rozmaring ágak ízlés szerint
• 20 dkg nagy szemű fehérbab
• 1 babérlevél
• 30 dkg savanyú káposzta
• 4 dl alaplé (nyúl vagy csirke)
• 4 ek finomra aprított hagyma (~ 5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg füstölt húsos szalonna
• 2 ág borsikafű ( vagy 1 kk szárított)

A szalonnáról levágom a bőrt és a sózott részt, majd hajszálvékonyra szelem. A nyulat besózom, megszórom frissen őrölt borssal, majd begöngyölöm a szalonnával, hogy mindenhol egyenletesen befedje, így sütés során nem fog kiszáradni a hús. Négy megjegyzés: 1.) a szalonna lehet másmilyen is, akár füstölt, vagy pl bacon, de a nyúlhúsnak olyan finom íze van, hogy kár lenne azt elnyomni, ezért én egyszerű sózott szalonnát használtam hozzá, csak hogy megvédjem a húst a kiszáradástól. 2.) mivel mi nagyon szeretjük a nyúl ízét, csak úgy natúran, ezért a fokhagyma, rozmaring nekem például nem kívánkozott hozzá. Válogatósabb asztaltársaság kedvéért viszont készült úgy is a nyúl, hogy a csont mellett vékony, hosszú pengéjű késsel felszúrtam  húst óvatosan, és az így keletkezett nyílásba tömtem combonként egy gerezd hosszanti csíkokra vágott fokhagymát és egy kis darabka rozmaringot is. Ezt a műveletet egyébként előző este is el lehet végezni. 3.) ha van konyhai kötözőspárga, érdemes a szalonnát lazán rákötözni, így biztosan nem esik le róla sülés közben. 4.) a szalonnától nem kell megijedni, nem lesz zsíros a hús belül, csak kívül. A zsír egyébként majd a tál alján gyűlik fel, a sült szalonnát meg tálalás előtt szedjük le róla. (persze nem muszáj)

A combokat sütőtálba fektetem és 240°C fokra előmelegített sütőbe teszem, ahol a hőfokot azonnal mérsékelem 160°C fokra. Így sütöm 40-45 percen át a combok méretétől függően. Ha a csontig beszúrt hústűt kihúzva már színtelen lé, és nem rózsaszínű bugyog vissza, akkor kész. Tálalás előtt meleg helyen 5-10 percig pihentetem.

A körethez az előző este beáztatott babot friss, enyhén sós vízben felteszem főni egy babérlevéllel, ha megpuhult, leszűröm.

A szalonnát apró kockákra vágom, majd serpenyőben lassan kiolvasztom a zsírját, pörcösre sütöm. Hozzáadom  finomra vágott hagymát, üvegesre sütöm, megy hozzá  a finomra aprított fokhagyma és az átöblített, kinyomkodott savanyú káposzta is. Hozzáadom a csombort, felöntöm az alaplével, sózom ha szükséges és addig forralom mérsékelt lángon, amíg már csak egy kevés lé marad alatta. Tálalás előtt a borsikafű ágakat kidobom belőle.

További nyulas receptek nálam és a GasztRabbiton.

Nemrég Debrecenben járva (szokás szerint farkaséhesen) szembetaláltuk magunkat a Gusta táblára karcolt napi ajánlatával: bőrös malackaraj kelkáposztás fehérbabbal-880 Ft, borjúragu tagliatellevel- 880 Ft. Mondanom sem kell, hogy mi nemigen mentünk innen tovább. A Gusto taglalásába most nem mennék bele, főleg mert hétköznap délben a napi ajánlatból nem biztos, hogy korrektül meg lehet ítélni egy konyha színvonalát, elég annyi róla, hogy az ár-érték arány nagyon jó. Szóval én ettem a malacot, Férj meg próbálta kinézni a falatot a számból. Ebből azt a következtetést vontam le (kis segítség: utána két napig ezt hallgattam tőle), hogy szeretné, ha ez az összeállítás felbukkanna a napokban otthon is.

S lőn. Malac hiányában szűzpecsenyével.

• 2 adag
• 1 szűzpecsenye (35 dkg)
• 1 tk őrölt kömény
• 1 ek sertészsír
• 1 gerezd fokhagyma
• só
• fél fej kelkáposzta
• 25 dkg fehérbab (50 dkg konzervből, lecsepegtetve)
• 2 ág majoranna (vagy 1 tk szárított)
• 2 gerezd fokhagyma
• 8 koktélparadicsom
• 1 ek olívaolaj

A szűzpecsenyét lehártyázom, levagdosom róla a zsírt, és egyenletesen megszórom köménnyel. Forró serpenyőben (lehetőleg ne teflon) a zsíron körbesütöm, amíg szép aranyszínt nem kap, majd bekenem a nagyon finomra aprított fokhagymával, amit a sütéshez használt zsírból egy kevéssel elkevertem, sózom. (a serpenyőt nem mossuk el!) Előmelegített sütőben 90°C fokon alsó-felső sütésnél villanysütőben másfél órán át sütöm, az utolsó tíz percre átfordítom a húst.

Az előző nap beáztatott babot friss, enyhén sós vízben puhára főzöm, majd leszűröm. (ha konzervet használunk, azt csak a felhasználás előtt átöblítjük, lecsepegtetjük)

A kelkáposztát megtisztítom, a torzsáját kivágom, negyedelem, majd nagyon vékonyra felmetélem. A paradicsomokat félbevágom, a fokhagymát vékonyra szeletelem. Az olívaolajban közepes lángon megsütöm a kelkáposztát, gyakran rázogatva-kevergetve, ha már összeesett és kezd színt kapni, megy hozzá a fokhagyma és a paradicsom is. Fél perc múlva megy melléjük a bab és a majoranna (ha szárított a majoranna, akkor a paradicsommal együtt adjuk hozzá), alacsonyabb lángon összeforrósítjuk, majd az egészet a szűzpecsenye serpenyőjébe öntjük, hogy a zöldséges raguval feloldjuk az abban maradt ízes pörköt és zsírt. Kis lángon melegítjük, a serpenyőt gyakran rázogatva, amíg az összes pörzsanyag fel nem oldódik. Ha úgy érezzük, löttyinthetünk alá kevés vizet, hogy le ne égjen/legyen egy kis szaft alatta.

A szűzpecsenyét ujjnyi vastagon felszeleteljük és a kelkáposztás fehérbabbal körítjük.

Mihez lehet kezdeni egy láda szilvával és két kilónyi padlizsánnal, ha semmilyen sütőt igénylő eljárás nem jöhet szóba, mivel tegnap a kezemben maradt a sütőm ajtaja? (mondtam már, hogy nem a tegnapi volt a kedvenc napom? De ha meg nagyon(nagyon-nagyon) keressük a dolgok jó oldalát, akkor a nap pozitív felfedezése: a dél-afrikai borok egészen jók tudnak lenni. Csak most meg a fejem fáj)

Mert egyébként szilvás süti és padlizsánkrém lett volna belőle.

A padlizsánt azért (részben) már megoldottam, ahogy a cím is jelzi. Kis kutakodás a szakácskönyveimben, és egy ázsiai ételekről szólóban ott áll a recept: padlizsánszeletek feketebabmártásban. A cím megtetszett, de a receptet már nem olvastam végig, igazából még a hozzávalókig sem jutottam el, így az a rész is kimaradt, hogy végy két teáskanálnyi feketebabot. Én helyette vettem húsz dekányi vöröset, mert csak az volt itthon, de hát ez is sötét, az is sötét (de én nem, a látszat ellenére sem, és még szőke sem vagyok, bár ez most kevéssé hihető).

Szóval a sok és értelmetlen bevezető csak a macskajajnak köszönhető, és semmi köze nincs az ételhez.

Igazából ez két köret, abból, amit itthon találtam, és az előző nap jerk módon bepácolt, ma pedig roston megsütött hús mellé készítettem, olyan szempontok alapján, hogy azért valamennyire passzoljon hozzá ízileg. Aztán passzolni passzolt, bár a karibi konyhához már köze nem volt, inkább olyan közel- és távol-keleti vonások lettek felfedezhetőek rajta. A padlizsán ráadásul nálam nem is aratott olyan nagy sikert első körben, a babpogácsával ellentétben (amit már akkor is szenzációsnak tartottam), bár Férjnél egyértelműen elsőre is kiverte a biztosítékot. De aztán morzsoltam rá egy kis kecskesajtot (és nem utolsósorban hagytam összeérni egy-két órán át a salátát), és hihetetlen módon az is megjavult, de még hogy! Igaz, hogy így már nem annyira köret, hanem szinte egy komplett főfogás lett belőle. A babpogácsáról meg még nem is áradoztam, pedig kellene. Aztán még annyit, hogy pöttyet érdekesre sikerült az alapanyagok összeállítása, elég elszánt gasztrománnak kell lenni ahhoz, hogy ezek mind fellelhetőek legyenek a háztartásban, de minden kevésbé jól felszerelt főzőcskézőt csak biztatni tudok, hogy használja a kreativitását a helyettesítéseknél, a fűszerekből tegyen hozzá, vagy vegyen el belőle (meg én is írok néhány jegyzetet). És akkor a tanulság: másnaposan még jobban főzök (cseppet sem célzás), vagy csak a sütőm elvesztése miatti bánatomat szublimáltam ilyen formában?

(és tényleg fáj a fejem, szóval tovább nem szaporítom a szót)(de mi lenne, ha nem fájna?)

(mindenkitől elnézést kérek, de a kaja tényleg jó volt)

Babpogácsa

• 2-3 főre
• 20 dkg száraz vörösbab (~ 40 dkg, ha konzerv)
• 1 kis fej piknikhagyma (vagy 1 salotta, vagy 3-4 dkg vöröshagyma)
• 1 púpos ek simaliszt (~ 15 gr)
• 1/3 rúd fahéj
• 1 csillagánizs
• só
• 1 ek méz
• 1 ek szójaszósz
• 2 ek napraforgóolaj

A babot beáztatom néhány órára, majd friss, sózott vízben felteszem főni a fahéjjal és a csillagánizzsal. Ha már puha, leszűröm, leöblítem, lecsöpögtetem, kiszedem belőle a fűszereket, majd villával vagy krumplinyomóval összetöröm. Hozzáadom a szójaszószt, mézet, olajat, lisztet, a nagyon finomra aprított hagymát, alaposan összegyúrom, majd zölddiónyi gombócokat formázok belőle, amiket ellapítok.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül mindkét oldalukon pirosra sütöm. Ha nem teflon serpenyőben készül, tegyünk alá némi zsiradékot a sütésnél.

Sült padlizsán saláta kecskesajttal

• 2-3 főre
• 3 padlizsán (~ 1 kg)
• 10 dkg friss típusú kecskesajt (vagy feta)
• 2 ág oregánó
• 5 ek hidegen sajtolt dióolaj (vagy olívaolaj)
• 5 ek balzsamecet (én meggybalzsamot használtam)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 tk koriandermag
• 1 tk római kömény
• só

A padlizsánt megmosom, nagyjából fél centi vékony szeletekre vágom. Grillrácson vagy grillserpenyőben a szeleteket mindkét oldalukon barna csíkosra sütöm. Sózni nem kell előtte és olajozni sem, legalábbis nekem nem ragadt le eddig soha, csak legyen elég forró a rács.

Közben az oregánó levélkéit nagyon finomra aprítom. Egy mélyebb tálban elkeverem az olajjal és a balzsamecettel. Hozzáadom a kés pengéjével meglapított, előzetesen megtisztított fokhagymát. A koriandert és a római köményt száraz serpenyőben néhány másodpercig sütöm, amíg illatozni nem kezd, majd mozsárban porrá őrölöm, ezt is az olajhoz adom ízlés szerinti mennyiségű sóval együtt.

A megsült padlizsánokat még melegen a salátaöntetbe forgatom, majd egy lapos tányérra szedem. A tál alján maradó öntetet a padlizsánokra locsolom, és végül a sajtot rámorzsolom a tetejére.

Hűtőben 1-2 órát pihenjen tálalás előtt legalább.

Ha nincs otthon meggybalzsam (mert ez ugye előfordul), akkor szupermarketekben kapható balzsamecetet olyan módon használjuk fel hozzá, hogy előtte feloldunk benne némi nádcukrot vagy mézet. Ekkora mennyiséghez úgy 2 teáskanálnyi cukor vagy egy evőkanálnyi méze szükséges.

Ha nincs otthon friss oregánó, akkor úgy 1 teáskanálnyi szárítottat használjunk, de morzsoljuk előtte porrá mozsárban vagy az ujjaink között, akkor nem lesz olyan zavaró száraz-levél-esett-a-salátámba érzés evés közben.

A fokhagymáról szóló tudományos értekezés pedig a következő: az öntetet készítsük el előre, akkor kellően átveszi a fokhagyma ízét mire elkészül a padlizsán, és az összeforgatás előtt ki lehet dobni a meglapított, de egészben hagyott gerezdet belőle. Így finoman fokhagymás íze lesz az olajnak, de nem fogja bántani a gyomrot a nyers fokhagyma (és mi sem a közelünkbe merészkedő embertársainkat). Viszont ha csak az utolsó percben készült el a marinád, akkor a fokhagymát inkább hagyjuk benne, és a mélyebb tálban hagyjuk érni a salátát. A fokhagyma pecázás-padlizsán szétterítés-sajtozás pedig majd a tálalás előtt.

Mit is írhatnék most róla, a végére mindig elfogy a lendület. Azt hogy finom volt, de tényleg. Ráadásul alaposan be lehet belőle tárazni a hűtőbe, és rájárni ha kitör az éhség.

A tésztasaláta nagy kedvenc nálunk, a blogon is szerepel már több változat, az egyik mozzarellával, paradicsommal, a másik zöldbabbal, kecskesajttal, ez most egy harmadik, és nem ígérem hogy nem lesz belőle több.

Elfogyott a beszélőkém, recept.

• 4 adag
• 25 dkg salátának való fehérbab
• 50 dkg datolyaparadicsom (vagy édes koktélparadicsom)
• 20 dkg feta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 ág oregánó
• 1 babérlevél
• 40 dkg orecchiette vagy más salátának való apróbb tészta
• 1 dl olívaolaj
• 2 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet)

Ha nagyobb szemű fehérbabot használunk, azt legalább 12 órával a főzés előtt áztassuk be, különben sosem végzünk. Az apróbb szeműt elég beáztatni úgy 3-4 órára is.

A bab áztatóvizét leöntjük, friss vízben feltesszük főni a babérlevéllel. Félidőben sózzuk. Ha megpuhult, leszűrjük, és még forrón ráborítjuk egy gerezd megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymára. Meglocsoljuk az olívaolajjal, összeforgatjuk.

Hozzákeverjük a félbevágott paradicsomokat, az ecetet, a kifőtt és hideg vízzel átöblített (így lehűtött), alaposan lecsepegtetett tésztát, finomra aprított petrezselyemzöldet és az oregánó lecsipkedett, finomra aprított levélkéit is.

Végül rámorzsoljuk a fetát, és utánaízesítjük, ha szükséges. Mivel a feta sós, ezért én nem tettem több sót, nekünk így volt jó.

Ennyi.

Hidegen a legfinomabb.

Az élet nem áll meg, enni kell, a vizsgálatok elvégzés alatt, ezt többnyire a kórházi programban egy ásó emberke jelzi a páciens neve mellett, de én nem ások (pedig azt is kéne), hanem főzök. Ezerrel.

Napok óta nyeljük az éhkoppot, minimanó tejbegríz függő lett, de komolyabb étellel ő sem találkozott mostanában, ezt tegnap este untam meg, és csináltam is egyből húsgombócokat paradicsomszószban, spagettivel. Na ez ha nem is gyógyított ki teljesen, de kellő motivációval szolgált, főleg ha számításba vesszük, hogy mit ettünk az előtte lévő két napon.

Férj meg rögtön vérszemet kapott, és közölte, hogy neeeem is kell neki szendvics az ügyeletbe, jól elvan ő aszalt gyümölcsön meg mackósajton, majd ellátja ő magát + kivert, elázott és csonttá soványodott kiskutya tekintet. Hát persze, hogy megembereltem magam, és készítettem neki ezt-azt. Salátát, mert most ezt hajlandó kompromisszumos diétás útravalóként elfogadni.

Meg aztán nyakunkon az akác, Pontyot is kárpótolni kell, de egyelőre gyorsabban főzök, mint írom a blogot, szóval receptek hamarosan.

Egyébként jobban vagyok, vagy legalábbis folyamatban, de azért egy kisebb kivizsgálást megejtünk, ti. az ördög nem alszik. (talán csak nem rokonok Ponttyal?)

A saláta egészséges, telítetlen zsírsavakban és C vitaminban gazdag, ugyanakkor tápláló, fehérjében dús, laktató, hát mi kell még? Ja, nagyon finom.

• 4-6 adag
• 500 gr apró szemű fehér bab
• 15 dkg zsenge spenót
• 5 dkg olajban eltett aszalt paradicsom, lecsöpögtetve
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 kis ág oregánó
• 20 dkg feta
• 1 dl olívaolaj
• 3-4 ek fehérborecet

A babot megmostam, beáztattam úgy 6 órára. Lehetett volna több is, de tegnap még nem tudtam, hogy ma már fogok főzni.

Az áztatóvizet leöntöttem, és friss vízben feltettem főni, a főzési idő felénél sóztam. Fűszerezni nem szerettem volna a főzővizet, mert szerintem itt a bab natúran jobban illik az amúgy fűszeres salátába, de ez ízlés dolga, lehet tenni hozzá babérlevelet, kakukkfüvet, fokhagymát vagy éppen csombort is.

Közben a spenótot megmostam, kicentrifugáltam (salátacentrifugában), és szélesebb metéltre vágtam. Egy mélyebb tálba került egy gerezd, kés hátával meglapított fokhagymával, kevés sóval, az olívaolaj felével és az ecettel együtt.

A megpuhult babot leszűrtem, és még forrón a salátára öntöttem, jól összeforgattam, így a hőtől a spenót kissé megfonnyadt, a fokhagyma pedig elveszítette erős ízét.

Az aszalt paradicsomot apróra kockáztam, a petrezselyem zöldjét és az oregánó lecsipkedett leveleit igen finomra aprítottam, ezeket is a salátához adtam a maradék olívaolajjal és rámorzsoltam a fetát is. Alaposan összeforgattam, és tálalásig a hűtőbe került, hogy az ízek összeérjenek.