aszalt szilva

Kelt diós palacsinta rumos aszalt szilvával

2010. április 29., csütörtök | desszert, kelt tészta | 13 hozzászólás


P1013179


Ma a dédihez megyünk látogatóba Pontyostól, akinek csak annyi kérése volt legutóbb amikor nála jártunk, hogy süssek már neki olyan jó vastag kelt palacsintát, amilyet anno az anyukája csinált.

Mivel mostanában ennek a változatnak a tesztelése zajlik, ezért ez a diós készült.

Hát, vannak váratlan fordulatok, amik bekövetkezhetnek, de ez nem az. Igazából idő kérdése volt, hogy elkészül a másik biztos befutó a mák-meggy kombináció után: a rumos aszalt szilva-dió párosa.

Nem is tudom, mi tartott idáig vissza. Mindenesetre a mai félig-meddig ünnepi alkalomra igazán kiváló választásnak bizonyult, bár nem megvetendő ez a hétköznapokon sem. A rumból az alkoholt pedig még az elején elforraltam, így a gyerekek (továbbá sofőrök+szoptatós anyukák= én) is ehetnek belőle (persze nem a 15,5 hónapos Ponty, neki még a dió kicsit korai lenne).

  • 2-3 adag (ami lehet, hogy kevésbé eltökélt családokban 4 is megvan)
  • 12 dkg rétesliszt
  • 20 dkg tej (~ 2 dl)
  • 5 dkg darált dió
  • 2 tojás
  • 1 ek nádcukor
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 3 dkg olvasztott vaj
  • 1 dkg élesztő
  • aszalt szilvás ragu:
  • 15 dkg aszalt szilva
  • 0,5 dl rum
  • 1,5 dl víz
  • 1 nagyobb narancs leve
  • 2 ek nádcukor
  • 1 tk fahéj

Az élesztőt elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk a felolvasztott vajat, langyos tejet (ezt az olvasztott vajhoz szoktam önteni, és még egy pár percig melegítem, így kevesebb a mosatlan), tojást, diót, cukrot, és lehetőleg habverővel simára keverjük. Sűrű palacsintatésztát kapunk. Félretesszük pihenni jó háromnegyed órára, amíg a tészta kissé megemelkedik, és tele lesz buborékokkal.

Közben elkészül a ragu: az aszalt szilvát a rummal, narancs levével, cukorral, vízzel, és fahéjjal feltesszük főni, és addig rotyogtatjuk, amíg a szilva megpuhul, megduzzad, és be nem sűrűsödik alatta a folyadék. A szilva felét kihalásszuk, a többit botmixerrel pürésítjük. A szilvát egészben vagy késsel durvára vágva visszatesszük a pürébe. (ha alkoholmentesre szeretnénk, akkor a rumot forraljuk be teljesen, kb az 1/3-ra, utána adjuk hozzá a többi hozzávalót, és főzzük meg a szilvát)

A megkelt tésztából kis merőkanálnyi halmokat adagolva vastagabb, duci palacsintákat sütünk. A tészta elég sűrű, nem terül szét magától, így érdemes a merőkanál hátával lesimítani a korongok tetejét. Ha vastag aljú teflon serpenyőt használunk hozzá, további zsiradék nem szükséges, egyébként minden sütés előtt olajozzuk ki a serpenyőt.

A palacsintákat az aszalt szilvás raguval meglocsolva tálaljuk.

Megjegyzés: Én a diót egy kicsit megpirítottam, mielőtt ledaráltam, így sokkal intenzívebb lett az íze.

Címkék: , , , ,

Két keksz: aszalt sárgabarackos, mandulás korianderrel és aszalt szilvás, diós fahéjjal

2010. január 19., kedd | desszert, gyors&könnyű | 5 hozzászólás

P6260005

Ebben a hónapban Férj tényleg minden második nap ügyel. Ezt a részt most nem részletezném túlságosan. Ponty órákig áll az ajtót lesve, miután elmegy, hátha visszajön és képtelen aludni, ha ismét hazajön (két nap múlva), nehogy elmulasszon egy perc közös játékot is. És ha este véletlenül mégiscsak elnyomja a buzgalom (azaz szó szerint összecsuklik a fáradtságtól), az apja pólójával alszik. Nekem meg a szívem szakad meg miatta…

Persze Férj miatt is, neki sem túl jó mostanában. Az csak egy (és a legkisebb) dolog, hogy zacskókból, dobozokból eszik szendvicseket, sütiket és akármilyen finomat is főzök, műanyag ételhordóban megmikrózva már nem az igazi. Ennek ellenére igyekszem legalább ezen a téren kicsit bearanyozni az életét, mást segíteni neki most úgysem tudok. Úgyhogy az ellátmányába próbálok mindenféle finomságot csempészni. Például ezeket a kekszeket.

A mandulás sárgabarackos ötlete Beatbulltól származik, bár ő nem kifejezetten ilyen sütire  gondolt a minap. A koriandertől nem kell megijedni benne, egyáltalán nem sokkoló az íze, sőt, nagyon visszafogott, harmonikus, kellemes.

Az aszalt szilva-dió-fahéj kombinációt meg szerintem nem is kell bemutatni, és szintén nem meglepő módon a kekszben is remekül működnek együtt.

A felvagdosott puha aszalt gyümölcsök húsa kissé beledolgozódott a tésztába a gyúrás során, így ezek a kekszek nem annyira ropogósak, inkább csak omlósak és kicsit puhábbak. (igazából egy pohár tejjel mennyeiek!) De ha ropogósat szeretnénk, akkor nagyobb darabokra vagdossuk fel hozzá a gyümölcsöket.

  • Aszalt sárgabarackos-mandulás
  • 3 tepsi
  • 20 dkg finomliszt
  • 10 dkg finomra  őrölt mandula (ha van, blansírozott)
  • 15 dkg vaj
  • 8 dkg cukor
  • 8 dkg aszalt sárgabarack
  • 1 kis tojás
  • 1 ek koriander (szűken mérve)
  • csipet(!) sütőpor (nem több!)

A koriandert egy evőkanálnyi cukorral együtt mozsárban porrá őröljük.

Az aszalt sárgabarackot késsel apróra vagdossuk.

A sütőporral elkevert lisztet, mandulát, tojást, vajat, cukrot, őrölt koriandert és a darabolt aszalt barackot összegyúrjuk, majd a tésztát egy jó nagy darab folpack fólia közepére rakjuk. Itt egy 5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, majd szorosan betekerjük a fóliába. A fóliába csomagolt tésztát még néhányszor áthengergetjük, hogy egyenletes legyen a rúd felszíne, majd hűtőbe kerül jó másfél órára.

Ha a tészta megdermedt, kicsomagoljuk és éles késsel 3-4 mm szeleteket vágunk belőle.

A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, és  előmelegített sütőben, 180°C fokon (gázsütő) 15-18 percig sütjük, vagy amíg a kekszek alja elkezd aranyszínűvé válni. (az én sütőm elég vacak, érdemes már 10 perc után figyelni a kekszeket!)

Rácsra rakosgatva hűtöm ki, majd jól záródó dobozban tárolom.

  • Aszalt szilvás-diós
  • 3 tepsi
  • 20 dkg finomliszt
  • 10 dkg finomra őrölt dió
  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 8 dkg aszalt szilva
  • 1 púpos tk őrölt fahéj
  • csipet(!) sütőpor

Az elkészítése pedig teljesen megegyezik az aszalt sárgabarackos kekszével, az aszalt gyümölcs vagdosásától kezdve végig a gyúráson, szeletelésen, sütésen át.

Címkék: , , , , , ,

Aszalt szilva krémleves, fahéjas pirított kalács kockákkal

2009. december 4., péntek | leves | 7 hozzászólás

P5080026

Jó hosszú cím megint, pedig az elkészítés nem egészen nettó 15 perc munka.

A díszlet nem véletlen, ez is egy pályázó nemisbéka karácsonyi receptversenyén. Karácsonykor az aszalt szilva, aszalt gyümölcsök fogyasztása (többek között) a néphit szerint biztosítja az elkövetkezendő évben a család tagjainak egészségét. Az aszalt szilva leves több régióban a hagyományos karácsonyi menü része volt a falusi konyhában.

Ez a leves az aszalt szilván kívül azért már túl sok hagyományos elemet nem tartalmaz, a görög mazsolabor, a Mavrodaphne például egyáltalán nem a hagyományos paraszti konyha része. Azért ha ez nincs is otthon hozzá, pánikra semmi ok, jó helyette egy kései szüretelésű muskotály, esetleg édes szamorodni, vagy aszú, tokaji fordítás is.

Maga a leves igazán klasszikus ízvilágú és nagyon finom.

Bár nem ez az első aszalt szilva leves a blogon, de ez most egy ünnepi változat.

  • 4 adag
  • 20 dkg aszalt szilva,
  • 5 dl mazsolabor (Mavrodaphne, vagy helyette kései szüretelésű muskotály),
  • 1 rúd fahéj,
  • 1/4 rúd vanília,
  • 2 dl tejszín,
  • 1-2 ek méz
  • 2 szelet kalács,
  • 4 dkg vaj,
  • 1 kk fahéj

A bort az aszalt szilvával, a fahéjrúddal és a félbevágott vaníliarúddal együtt erős lángon forralni kezdem addig, amíg az 1/3-ra be nem forralom. Ez többek között az alkohol elpárolása miatt is szükséges, így a gyerekek is kaphatnak majd belőle.

Ezt követően felöntöm 7,5 dl vízzel és 2 dl tejszínnel, felfőzöm és ha egyet forrt, lehúzom a tűzről. A fahéjat, vaníliát kihalászom, majd a levest botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, 1-2 evőkanálnyi mézet adok még hozzá, de ez akár el is hagyható, szerintem enélkül is elég édes.

A kalács héját levágom, centis kockákra darabolom, majd a vaj és fahéj keverékén közepes lángon aranyszínűre pirítom a kockákat, ezt a leves mellé tálalom levesbetétnek, hogy ilyen is legyen, elvégre karácsony van (lesz), mindenki igény szerint tehet belőle a levesbe, bár szerintem enélkül is finom.

A leves a kalácskockákkal együtt körülbelül húsz perc alatt készül el.

P5080031

Címkék: , , ,

VKF! XXIX.- Pirított diós aszalt szilva gombócok csokiba mártva

2009. november 2., hétfő | desszert, gyors&könnyű | 3 hozzászólás

P4080021

Végül még egy desszert Max gombócos VKF! kiírására.

Vannak azok a Szamos marcipán desszertek, amik csak egy falásnyiak és mindenféle finomsággal vannak töltve, dióval, aszalt szilvával, Unicummal. Ezeket nagyon szeretem. Igaz, hogy csak a benzinkútnál szoktam ilyet venni néha, de lehet, hogy éppen ezért szeretek én tankolni. Na, ezeknek a házilag készített változata akar lenni ez a kis finomság. (ami Férj szerint már megint kommersz, de hát ez van, úgy látszik, én már csak ilyen kis kommersz lettem az elmúlt időben. Vagy Férj szédült meg hirtelen attól, hogy immáron ő is egy gasztroblog szerzője lett.)

A másik apropó az a pralinés könyv, amit már Sajtkukacék is ajánlottak egyszer (minek hatására felkaptam Ponty Urat, meg sem álltunk a könyvesboltig és azóta én is büszke tulajdonosa vagyok) és amiben remek ötletek vannak a pralinék készítéséhez. A pontos kivitelezésben némi visszatartó erővel bírt számomra eleinte a rengeteg  beszerezhetetlen kütyü és alapanyag, hiába van tele a könyv jobbnál jobb receptekkel, de aztán megelégedtem első körben néhány apró részlet kipróbálásával. Ezeket a gyönyörű, bolyhos csokigolyókat is a könyvben leírt -egyébként nagyon egyszerű- technikával formáztam. Szóval a könyv igenis nagyon jó és használható, ha nem is követjük szó szerint a recepteket.

Én odavagyok az aszalt szilva-narancs kombinációért, a Cointreau is az alapfelszereltség része a konyhámban, de ennek hiányában természetesen megfelel a rum is.

25 golyó

20 dkg puha aszalt szilva, 10 dkg dió, 0,75 dl Cointreau, 1 kk reszelt narancshéj, 3-4 szem szegfűbors, 2 ek nádcukor

10 dkg jó minőségű étcsoki a bevonáshoz, nálam ez most 60% (lehet magasabb kakaótartalmú is, ha valaki azt jobban szereti. Én újabban nem.)

A diót száraz serpenyőben mérsékelt lángon megpirítom, ha kihűlt, a héját kissé ledörzsölöm róla. Nem kell nagyon alaposan letisztítani. Késes darálóban megőrölöm.

Az aszalt szilvát egy kisebb edényben felteszem főni a Cointreauval, a reszelt narancshéjjal és a mozsárba a cukorral együtt porrá őrölt szegfűborssal együtt. Ha már az összes alkohol elpárolgott vagy magába szívta a szilva, lehúzom a tűzről. Megy ez is a késes aprítóba a dió mellé. Addig járatom a gépet, amíg jól formázható, gyurma állagú pépet nem kapok.

A csokit apró darabokra tördelem és 1 ek vízzel kis lángon, gyakran kevergetve megolvasztom. Lehet mikróban is, akkor nem kell víz, de nekem olyanom nincs. (de nem kell sajnálni, nem is vágyok rá) Vízfürdő felett is lehet, akkor sem kell hozzá víz. Ehhez meg lusta vagyok.

A megolvadt csokit félreteszem hűlni. Most tanultam azt is, hogy 31°C  fokosan kell használni bevonáshoz.

A szilvás masszából 2 cm golyókat formázok.

Egy mogyorónyi masszát kenek a jobb és a bal tenyerembe is, majd elkezdem ezek között hengergetni finoman a szilvás golyót, hogy mindenhol bevonja a csoki és helyes kis borzas legyen. (természetesen ezt is most tanultam) Ezen a ponton tortarácsra tettem, majd a golyó átesett a rácsok között, így szélsebesen papírkapszlik után néztem. Papírkapszliba téve lesz egy kis talpa és nem gurulós gombóc lesz, továbbá a borzak hiányozni fognak az aljáról, de most nem tudtam másként kivitelezni.

Nekem fél óra után már megszilárdultak a golyók, lehetett dobozba rakosgatni őket.

Végül pedig következzen néhány kedvenc gombócunk ismét:

- Túrógombóc

- Húsgolyók paradicsomszószban

- Csípős csirkegolyók

- Csibefalatok

Címkék: , , , , ,

Vaníliás kacsamell aszalt szilvás birsalma krémmel, vöröslencsével

2009. október 22., csütörtök | kacsa, köret | 8 hozzászólás

P3280041

Nyilván ez nem az a recept, amit olvasva hanyatt-homlok elkezdenek özönleni a konyhába a lelkes(?) olvasók. Legalábbis nem azért, hogy ezt elkészítsék.

De nem baj. A vaníliás húst én már nagyon régen szerettem volna kipróbálni, igaz, borjúval, viszont mindeddig itthon hatalmas ellenállásba ütköztem ezen a téren (is). Viszont mire jó, ha az ember hitvese látástól vakulásig dolgozik, és napokra eltűnik a színről? Az ember fia meg rendkívül nyakatekert ízlésű kis 10 hónapos?

Természetesen arra, hogy már idejében elkezdjem (félre)nevelni a gyereket, efféle érdekes ízekre szoktatva.

Ami igazából nagyon finom. Ha el tudunk vonatkoztatni a sütése közben terjengő erőteljes sütemény illattól – márpedig én el tudok- akkor ez igenis nagyon finom. És nemcsak nekem ízlett, hanem kisdednek is. Nagyon. Igazából borzasztóan felháborodott, hogy csak akkora darabot sütöttem át neki jobban, minta amekkorát, és nem mondjuk az egész mellett, mert ő bizony többet is evett volna, úgy is, hogy levegőt alig tud venni az eldugult kis nózijával. (milyen szép dolog is, az első közösségi élmény. Jó volt kb 3 órán át, amíg  játszott más (folyós orrú) aprósággal, aztán meg mindketten lebetegedtünk és két napja már csak az orrszívóval való közelharc a közös program.)

Az ötleteket ezúttal is Beatbull adta a vanília és babér, a juharszirup és birs  párosításával, illetve a tokajis birsalmával.  A vanília és babér ezúttal a kacsamell fűszerezésére szolgált, a birsalmához pedig aszalt szilva, juharszirup és tokaji aszú került.

A vöröslencse opcionális, egészen kiváló lehet hozzá a krumplipüré is.

1+ 1/4 adag

1 fél bőrös kacsamell filé (~20 dkg)

3 cm vaníliarúd, 1 babérlevél (friss), 1 tk olívaolaj, 1/2 narancs leve (~ 0,5 dl)

10 dkg vöröslencse, 1/4 citrom leve, 1 tk szezámolaj, csipet cukor, só, csili

1 nagyobb birsalma (~ 25 dkg), 6 db aszalt szilva, 1 dl tokaji aszú (3 puttonyos), 3-4 ek juharszirup, 1 dkg vaj

A kacsamellet előző nap célszerű bepácolni, vagy legalább 3-4 órával a felhasználás előtt. Én csak néhány órára pácoltam be, de mivel van friss babérlevelem (ez itt a dicsekvés helye), ezért elég volt néhány óra, hogy a hús átvegye az aromáját.

A vaníliarudat felhasítottam, a magokat kikapargattam és a húsra kentem az olívaolajjal együtt ( a bőrös oldalára nem, azt bevagdostam kockásra és a mélyedésekbe beletettem a vaníliarúd hüvelyének darabkáit) A babérlevelet azért egy kicsit megcsapkodtam a kés pengéjével és így fektettem rá a húst a bőrös oldalával felfelé. Folpack rá, irány a hűtő, 3-4 órára.

Sütés előtt fél órával kivettem, sütés előtt közvetlenül sóztam, majd forró serpenyőben a bőrös oldalán addig sütöttem, amíg az összes zsír kiolvadt belőle és a bőr szép piros, ropogós lett. Megfordítottam és ráfacsartam a narancs levét, majd mérsékeltem a lángot. Így sült még kb 6 percet, amíg belül rugalmas, de nem puha, kívül kissé már keményebb, kiszáradt gumicukor állagát nem vette fel (félig átsült, jó közelítéssel). Ezt követően kivettem a serpenyőből és alufóliába csavarva pihent tíz percet szeletelés előtt.

A vöröslencsét átmostam, bő, enyhén sós  vízben feltettem főni, miután elkészült (10-15 perc), leszűrtem, hozzáadtam a cukrot, őrölt csilit, szezámolajat, citromlevet, átkevertem és fedő alatt a tűzhely szélén melegen tartottam, amíg a kacsa elkészült. Logisztikai szempontból ez a második lépés a birs után.

A birsalmás rész a leghosszabb, igazából ezzel érdemes kezdeni a főzést (ha a hús már be van pácolva). Meghámoztam, felkockáztam, serpenyőbe tettem a megmosott aszalt szilvával és csipet sóval együtt, felöntöttem a borral és erős lángon elforraltam alóla az alkoholt. Ment hozzá ezt követően 1 dl víz, majd fedő alatt puhára pároltam. Ha a birs már puha, de még van alatta lé, akkor ezt fedő nélkül, erős lángon elforralom. Ha már nincs, akkor csak hozzáadom a vajat és a juharszirupot, majd botmixerrel pürésítem.

A kacsát felszeleteltem, majd a birskrémmel és a vöröslencsével tálaltam.

Ponty csak kacsát evett zöldborsópürével, de meg volt elégedve.

Címkék: , , ,

Aszalt szilvával töltött sertésszűz sült, gyömbéres sütőtökkel, burgonyával, póréval

2009. szeptember 12., szombat | köret, sertés | 5 hozzászólás

P2180020

Ez szerencsére egy hagyományosnak számító kombináció a hús-aszalt gyümölcs tekintetében, így mindenféle magyarázkodás nélkül tehettem az asztalra. Nekem személy szerint az egyik kedvencem.

A köret meg isteni finom lett.

Többet nem írok, álmos vagyok. Csak még a recptet.

2 főre

A hús:

35 dkg szűzpecsenye (egy nagyobb vagy két kisebb darab)

5(-10) dkg aszalt szilva, 2 gerezd fokhagyma, 1 kisebb citrom leve, só, bors, olívaolaj

A köret:

50 dkg sütőtök, 30 dkg krumpli, 1/2 szál póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 cm friss gyömbér (vagy 1 tk őrölt, szárított), 1 tk őrölt, szárított csili, 1 tk egész római kömény, 1 tk (nád)cukor, olívaolaj, citromlé, só

A húshoz a szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztítom. Vékony, hosszú pengéjű késsel lehetőleg középtájon, a hús tengelyével párhuzamosan felszúrom. Óvatosan, ne vágjuk át, ne szúrjuk teljesen keresztül. Az így keletkezett hosszú üreget az ujjammal még egy kicsit megtágítom.

Az aszalt szilvát (mely normál esetben 5 dkg, mert ennyi is elég, de én rajongok érte, Férj meg tűri) lehet egészben is hagyni, de nekem két igen pici darab húsom volt, kicsi üregekkel, így én inkább felaprítottam. Ha kissé szárazabb, érdemes előtte be is áztatni.

A darabokra vagdosott szilvához keverem a felaprított fokhagymát, 1 kk sót és meglocsolom a citrom levével.  Összekeverem, majd az egészet belegyömöszölöm a húsba. A hús végét fogvájóval tűzöm össze.

Sóban, borsban, kevés olívaolajban meghempergetem a szűzpecsenyét, forró serpenyőben körbesütöm, majd 160°C fokos sütőben 40 percig sütöm.

A köret:

A sütőtököt meghámozom, kimagozom, a húsát 2 cm kockákra vágom. A krumplit hámozás után szintén hasonló méretűre kockázom. A pórét vékonyra felkarikázom. A fokhagymát egészben hagyom, a kés pengéjével meglapítom.

Az összes zöldséget egy sütőtálba teszem. Akkora tál kell, hogy csak egy réteg vastagon terüljenek el benne.

A gyömbért ráreszelem, megszórom a csilivel, római köménnyel, cukorral, 1 tk sóval, néhány csepp citromlével megcsöpögtetem, olívaolajjal meglocsolom. Az egészet összeforgatom, majd lefedve (akár alufóliával) fél órát, fedő nélkül még 20 percet sül 160°C fokon a hús mellett. Miután a hús elkészült, a sütőt 220°C fokra állítom, majd még 15 percig pirítom.

Ha a köret csak magában készül, akkor 220°C fokon fél óra alatt kész és szintén az első félidőt fedő alatt tölti.

Ez a köret annyira finom, hogy némi sajttal önálló fogásnak is el tudnám képzelni.

Címkék: , , , , ,

Ricottás fonott kalács aszalt szilvával, kukoricaliszttel

2009. szeptember 11., péntek | kelt tészta | 8 hozzászólás

P2170009

Tegnap ilyen gyúrós-nyújtós napom volt. Érdekes, hogy mennyire szívesen elbíbelődom  a kelt tésztákkal, a dagasztással, nyújtással, formázással, míg a süteményeknek még a gyúrásától is sikítófrászt kapok… (és akkor a  “rendes” ételekkel való órákig tartó meditatív szöszmötölés idegnyugtató (persze csak számomra) hatását még nem is említettem)

Szóval ez most fonott, de fonás nélkül is éppoly finom. A mák sem szükséges a tetejére, ez csak Férj félrevezetése miatt került oda, hátha akkor nem tűnik fel neki, hogy ez mégiscsak kalács, mert azt ő nem szereti… (bár a félrevezetés nem volt sikeres, viszont a kalács, a műfaj ellenére annál inkább. Ezek szerint ez tészta még a legnagyobb renitenseket is képes meggyőzni)

Az alapja szintén a szokásos ricottás kelt tészta, csak ezúttal került bele némi kukoricaliszt is.

Szerintem jól illett volna a tésztába némi kandírozott narancshéj, de Férj annak szintén nem nagy rajongója és végső soron most mégiscsak az ő meggyőzése volt a cél a kalács esszenciális voltáról az étrendünkben. Ez egyébként sikerült.

1 kis szögletes kenyérforma

25 dkg ricotta, 12 dkg kukoricaliszt, 15 dkg rétesliszt, 2 tojás, 7,5 dkg puha vaj, 10 dkg aszalt szilva, 5 dkg cukor, 1,5 dkg élesztő, szűk 1 tk reszelt narancshéj, 1/2 kk só

tojás a kenéshez, mák a szóráshoz

Az aszalt szilvát, ha keményebb, beáztatom.

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd az aszalt szilva kivételével hozzáadom a többi hozzávalót, és alaposan kidolgozom a tésztát, addig, amíg dagasztás közben elválik a kezemtől. Lágyabb, rugalmas tészta a cél.

Nedves konyharuhával lefedve a tálat félreteszem kelni, amíg a duplájára nem nő.

Ezt követően hozzáadom a késsel kisebb darabokra vagdosott aszalt szilvát, átgyúrom a tésztát, majd három részre osztom. Gyúródeszkán kb 3 cm átmérőjű hengereket sodrok belőle, ezeket az egyik végükön összenyomom, majd hármas fonással megfonom. A másik végén is összenyomom a tésztát, az illesztéseket begyűröm alulra és sütőpapírral bélelt formába teszem. A tetejét lekenem tojással, mákkal megszórom.

Miután a tészta a duplájára kelt, 220°C fokon 35 perc alatt megsütöm, vagy amíg a teteje aranyszínű nem lesz.( a kisült kalácsnak pedig megkopogtatva dobozos hangja kell legyen)

Rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: , , , ,

Aszalt szilva és mákparfé aszalt szilva pürével pálcikán -a jégkrém, és egyéb történetek

2009. június 19., péntek | desszert | 4 hozzászólás

pb240012

Nahát, nahát megint parfé! És ráadásul milyen csúf!

Hát igen, ez van, ronda volt, de finom volt.

Mivel alapvetően szemérmes vagyok (OK, ez nem igaz, csak jól hangzik), és ez meg ráadásul egy gasztroblog, ezért most nem taglalom, hogy mihez hasonlítottak leginkább az elkészült jégkrémek. (pedig ennek a fotónak az eltorzításán is sokat dolgoztam, hogy a hasonlóság minél kevésbé legyen szembeötlő.)

Persze ez nem csak a kecses fröccsöntött műanyag forma kifinomult dizájnja miatt van. Nem feltétlenül szerencsés ötlet ugyanis kevéssé vonzó küllemű dolgokat a maguk pőre valójában közszemlére tenni. Ráadásul pont ebben a geometriai formában. Na mindegy, ez a fejtegetés messzire vezetne, summa summárum- ha vendégek jönnek, NE ez legyen a desszert. Különben még kikacagnak minket. Vagy ha igen, akkor ne pálcikás jégkrém formájában. És lehetőség szerint öntsük is le valamiféle szósszal, hogy minél kevesebb látsszon belőle.

Remélem, mostanra már sikerült mindenkit elrettentenem.

Ha nem, akkor még dolgozok rajta egy kicsit.

Szóval arra jutottam, hogy kell kerítenem ennél helyesebb jégkrém formákat, ennek a kivitelezésén jelenleg még dolgozom. Ugyanis a parfé ilyen formában fogyasztva számomra tökéletes- krémes, hideg, finom, nincs macera a tányérokkal, meg az evőeszközökkel, kicsi adagok eleve, nem kell szeletelni, nem kell mosogatni, és még nem is kell előre kivenni a mélyhűtőből. És el lehet vele vonulni csendben, egyedül a teraszra, és lassan le lehet rágicsálni a pálcikáról, mert én a jégkrémet úgy szeretem, és közben csak picit zavar, hogy a lábam alatt torka szakadtából ordít Lola, a frissen betelepült kölyökcicánk…

Szóval minden szempontból ideális lenne- ha nem lenne ennyire csúf.

Mert azt csak Férj tudja, hogy ezek a nem túl előnyös fotók is mennyi khmmm.. morcos szó elhangzása közepette készültek … Bár kétségtelen, hogy közben azért khmmm… annyit nevettünk, hogy megfájdult a pocink tőle!

És akkor még nem is írtam a parfé/jégkrémről! Az íze klasszikus, mind az aszalt szilvás, mind a mákos rétegnek, nem akartam csavarni rajta, szerintem ezeken nem szükséges. Ami rendkívül jól sikerült, az a gyümölcs velő a jégkrém közepén, igazi meglepetés, amikor ide elérkezünk a fogyasztás során- az aszalt szilva alacsony víztartalma miatt nem lesz betonkemény, hanem meglepő módon finom, krémes marad. Nagyon finom kontrasztot ad a mákos réteggel!

Házi fogyasztásra mindenképpen érdemes kipróbálni!

6 jégkrém

15 dkg aszalt szilva, 1 nagy, lédús narancs leve (1 dl), 1 tk fahéj, 1 kk reszelt narancshéj, 1 ek rum, 1 ek nádcukor

2 dl tejszín, 2 tojás fehérje

1,5 ek finomra darált mák, 1/6 rúd vanília, 1,5 ek cukor, 1/2 kk reszelt citromhéj

Az aszalt szilvát a narancslével, rummal, narancshéjjal és a fahéjjal összeforralom, és hagyom, hogy a szilva jól magába szívja a fűszeres levet. (így könnyebb lesz turmixolni) Ezt követően hozzáadom a nádcukrot, botmixerrel pürésítem.

A mákot ekkora mennyiségben én mozsárban szoktam őrölni, így kevesebb a mosogatnivaló. Ha ez kész, akkor 1,5 dl tejszínnel, a vaníliarúd kikapirgált belsejével és a hüvellyel, meg a citromhéjjal összefőzöm, kb 5 percig kis lángon forralom. Hozzáadom az 1 ek cukrot, és félreteszem kihűlni.

A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, és kétfelé osztom a masszát.

A maradék 0,5 dl tejszínt két púpos ek szilvapürével simára keverem, lazán összeforgatom a tojás fehérje hab felével, majd szétosztom a jégkrém formákban.

A mákos masszából eltávolítom a vaníliarudat, majd felhabosítom habverővel, és összeforgatom a maradék tojás fehérje habbal. A műanyag formában szilvás masszára rétegezem.

Végül 1-2 teáskanálnyi szilvapürét kanalazok minden jégkrém közepébe, ami a mákos rétegen át a parfé közepébe süllyed (de a sűrű szilvás rétegen nem megy át, így tényleg középen is marad). Nekem ekkora mennyiséggel pont tele lett a hat forma, egy pici püré maradt ki, de azt friss, fehér zsömlével megettem.

Mélyhűtőben  kb 5 óra alatt megfagyott, innentől kezdve fogyasztható jégkrémként, előtte szigorúan csak kanalas krémdesszert.

A tartóból való kinyerés legegyszerűbb módja pedig az, ha néhány pillanatra meleg vizet engedünk rá. Ezt egyesével is ki lehet vitelezni a jégkrémeknél, nem kell vízbe mártani az egész formát. Mondjuk ilyenkor pálcikával lefelé kell a csap alá tartani, és ezért célszerű alulról tartani a kivarázsolandó darabot, mielőtt szélsebesen a mosogatóban landol. (vajon ezt honnan tudom?) Mindegy, ha nekem ment, akkor más is képes erre, az bizonyos!

Azért még ide tartozik, hogy a formákat a Lidlben vettem, nem tudom, mekkora az űrtartalmuk. Ha emellett a kivitelezés mellett döntünk, akkor a mennyiségek erre a formára vonatkozva elégségesek hat pálcikás nyalánkság előállításához.

Nahát, már megint kisregényt írtam egy 10 perces konyhai munkát igényelő krémes-édes csacskaságról!

Címkék: , , ,

Fahéjas aszalt szilva fagylalt, karamellás dióval- és a 424

2009. június 6., szombat | desszert | 8 hozzászólás

pb110021

Tegnap járt Ponty Úr először étteremben. És remekül viselte, annak ellenére, hogy most nem ő evett. Mi már kevésbé. Ez nem olyan igazi étteremről szóló bejegyzés azért, inkább csak kesergés. Régen kifejezetten jó volt a 424, Sóstón. Nem egy nagy kulináris kaland, “csak” kiváló steak, borjúbécsi, vagy éppen marhapörkölt. Aztán lassan, de biztosan kezdett zuhanni a színvonal. Tavaly már a megmikrózott, kiszáradt kacsamellet hozták ki, ekkor elhatároztuk, hogy ide többet nem. De aztán most mégis, annyira vonzónak tűnt egy hosszú séta után a tóra néző kerthelyiség, és annak a lehetősége, hogy végre nem nekem kell mosogatni. Ponty Úr is támogatott minket ezen elképzelésünkben, szóval adtunk még egy esélyt a helynek. Nagy reményt azért nem fűztünk hozzá, szóval semmi előétel, sem desszert, csak a lényeg, az is a biztonságinak gondolt rántott csirke és borjúbécsi, rizibizivel, káposztasalátával, és tejfölös uborkasalátával Férjnek.

Kellemes meglepetés volt a sajtos pogácsával teli tányér, amit a sültek előtt kaptunk, ez eddig nem volt. Kicsit száraz, kicsit ízetlen kenyértésztából, de friss volt, és jól esett.

Aztán jött a meglepi. A rántott hús totál ízetlen, sótlan, száraz. A rizs Szarvasi B minőségű, sótlan szintén, meredt, néhány szem mirelit borsóval. Férj borjúja mócsingos, semmiképpen nem comb, és inkább növendék marha, mint borjú. A díszítésnek szánt zöld pedig nem petrezselyemből, hanem sárgarépából származik! De hát az nem ehető!!!

Rendben van, hogy a kórházi menzánál jobb volt, de azért nem sokkal! Ezek után már meg sem lepődtünk, hogy a több, mint 15% borravaló után (amit azért adtunk, mert a kiszolgálás (addig) azért rendben volt), a fizetős pincér egy nagyon olcsó trükkel megpróbált minket még egy ezres erejéig átverni!

Nagyon sajnálom, mert ez az egy kellemes terasz van Sóstón, ahol kényelmesen el lehet ücsörögni, akár babakocsival, és nem üvölt a vendégcsalogatónak szánt harsány, hamis élő zene, de ez most tényleg az utolsó (utáni) alkalom volt. Sajnálom, kár érte, tényleg.

Ezek után kellett valami kárpótlás, főleg, mivel a desszert elmaradt.

750 ml massza/ 1 liter fagyi

15 dkg aszalt szilva, 1 narancs leve, 1 púpos tk őrölt fahéj, 4 dl natúr joghurt, 1 dl tejszín, 2 ek nádcukor

2 marék dióbél, 3 ek cukor

A diót megpirítom, félreteszem. A cukorból vastag aljú serpenyőben karamellt készítek, beleszórom a diót, addig kavargatom, amíg a karamell ismét folyóssá válik, majd szilikonos sütőlapra szedem, és megpróbálom külön kapirgálni a gerezdeket egymástól, amíg még forró. A karamell mennyisége nem lesz kevés, éppen csak vékony bevonatot kell képeznie a dión.

Az aszalt szilvát megmosom, ha nagyon száraz, akkor érdemes előtte legalább fél órára beáztatni, hogy könnyebben darálja le a turmixgép. A szilvát a narancslével, fahéjjal, nádcukorral, joghurttal és tejszínnel együtt leturmixolom. A masszát fagyigépbe öntöm.

Ha már kezd szilárdulni, hozzáadom a durvára vágott karamellás diót is.

Most be kell fejeznem, mert Férj és Anyu itt kotyognak a hátam mögött, és sportot űznek abból, hogy zavarjanak gépelés közben! :)

Címkék: , , , ,

Aszalt szilva krémleves sült, édes polentával

2009. április 29., szerda | leves | 6 hozzászólás

pa050003

A mai nap nem volt jó. Az ilyen napok jellemzője, hogy kompenzálásként elkezdek valami finomat főzni. Például ezt a levest. Mivel Férj saját bevallása szerint úúútálja az aszalt szilvát és a narancsot, ezért abból. Csak azért, hogy büszkének érezhessem magam, amikor maradéktalanul belapátolja mindet a tányérjából, és repetát kér. Meg jó látni a kissé meggyötört arcán a kisimuló vonásokat. Hogy azért nincsen minden veszve…

Ez a leves persze szintén egy családi klasszikus, csak én kicsit újragondoltam, és polentát adok levesbetétnek.

4 adag

20 dkg aszalt szilva, 2 dl tejföl, 2-3 narancs leve (1,5 dl) és 1 narancs reszelt héja, 5 szem szegfűbors, cukor ízlés szerint, 1 ek étkezési keményítő (elhagyható)

1 dl kukoricadara, 1/3 rúd vanília, 3 dkg vaj, 1 ek cukor

A kukoricadarához 5 dl vizet forralok a vaníliával, beleszórom a darát, és kevergetve megfőzöm. Ha kész, megy hozzá a vaj és a cukor. Sütőpapírral kibélelek egy 20×20 cm tálat, belesimítom a masszát, és kihűtöm. Amikor már hideg, és megszilárdult (legalább 30 perc, de érdemes jóval korábban elkészíteni), akkor a papírral együtt kiemelem, felszeletelem. Én 8 kis háromszögre vágtam.

Az aszalt szilvát átöblítem, és 8 dl vízzel felteszem főni. Hozzáreszelem a narancs héját, és megy bele a szegfűbors is. Ha az aszalt szilva elkezd szétfőni (10 perc), hozzáadom a narancslevet (ha teszek bele keményítőt is, akkor ezzel előbb simára keverem, de ebből a levesből még én is gyakran elhagyom), kevergetve 1-2 percig főzöm, azután botmixerrel pürésítem. Ha ez kész, ízlés szerint cukrozom (bár én most nem tettem bele), megy bele a tejföl, vissza a tűzre, egyet forr, és kész. Közben teflon serpenyőben (grillserpenyő még jobb, csak én most lusta voltam elővenni) megsütöm a kis háromszögek mindkét oldalát. Tányér aljára szedem a polentát, rámerem a levest, tejföllel pöttyözöm a tetejét.

Címkék: , ,