A dühből főzés külön műfaj, és úgy tűnik, nekem nagyon megy. Egy-egy kiborító nap után másra sem vágyom, csak hogy este beszabaduljak a konyhába, és kifőzzem(?) magamból minden mérgemet. Igazából hasznos elfoglaltság, a vacsora végére én teljesen megnyugszom, és körülöttem mindenki más is boldog lesz. Akár egy új pszichoterápiás irány is lehetne…
Két előétel, ami leginkább funkcióját tekintve volt előétel, mert a lazacos pogácsák előtt ettük, de valójában önmagukban is megállták volna a helyüket. Egy juhtúrókrém, ami a juhtúró és aszalt szilva remekül működő párosán kívül csak egy kevés fokhagymát és vajat tartalmaz, a reggelire vett, de a napközben étkezésre fordított idő hiányában megmaradt lenmagos stanglik fűszeres ízével pedig remek összhangban állt. Aztán némi baconbe tekert sütőtök, amihez a juharszirup és szerecsendió igen jól illik, a rukkola pedig a szintén remekül passzoló fanyar-nyers íze mellett a téli vitamin bevitelünk fedezésre is szolgált.
A lazacpogácsa igazi gyerekbarát darab, Csipi legalábbis pogácsa vagy fasírt formájában szinte bármit elfogyaszt, húsokat, halakat és zöldségeket egyaránt. Nem bő zsiradékban sütve, így még egészségesnek is mondható. A köret mellé egy nagyon egyszerű, de nagyon finom sütőtökpüré parmezánnal, és itt még kötelességem megjegyezni, hogy a tök sütését leszámítva az összes többi művelet szinte percek alatt elkészül.
A fokhagymát finomra aprítom, majd kis láng fölött puhára sütöm a vajban. Hozzáadom az apróra vágott aszalt szilvát és a juhtúrót, kikeverem.
A stanglikat felkarikázom, olívaolajjal meglocsoltam, majd sütőben 200°C fokon 10-12 perc alatt pirosra sütöttem, és még melegen megkentem az aszalt szilvás krémmel.
Kisebb, csinos szeletekre vágható sütőtököt érdemes használni hozzá. Hámozás után nagyjából két centi vastag gerezdekre vágom a tököt, majd szerecsendiót reszelek rá és meglocsolom a juharsziruppal. Minden gerezdet szorosan baconbe tekerek, úgy hogy a tököt a szalonna mindenütt borítsa. Olívaolajjal kikent sütőtálba teszem, majd a lecsorgott juharszirupot még a tetejére locsolom.
Előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20-25 percig sülnek, amíg a szalonna szépen megpirul.
Közben a rukkolát mosom, centrifugálom, majd olívaolajjal és sűrű balzsamecettel (én most datolyabalzsamot használtam) összeforgatom. Fejenként nagyjából 2 nagy maréknyi rukkolát, 2 ek olívaolajt és 1 ek balzsamecetet lehet számolni.
A rukkolát szétosztom a tányérokon majd a megsült tököt a tetejére szedem.
A lazacot késsel finomra aprítom, majd hozzáadom a szintén finomra aprított salottát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, az elhabart tojást, darált diót, sózom, borsozom, majd alaposan összekeverem.
A masszából nagyjából két evőkanálnyi adagokat szedek, majd gombóccá formázom, ellapítom. Kevés forró olajban mindkét oldalán 2-3 percig sütöm a pogácsákat. A sütési időben jó tájékozódási pont, ha a pogácsák oldalát nézzük. Amikor a hús mindenütt kivilágosodik, kész is.
A püréhez a vajat megolvasztom, a sütőtök pürét átforgatom rajta. Miután átforrósodott, hozzáadom a reszelt parmezánt, sózom, ha szükséges. A lazacpogácsák mellé tálalom.
A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )
A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.
Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.
A zöldalmát meghámozom, magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.
A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.
A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.
Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.
A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.
Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.
Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.
Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.
A tegnapi névnapi, és egyben karácsonyi próbafőzésnek is minősülő vacsoráról sikerült a csemetével néhány elhamarkodott fotót készítenünk (a piros díszek keresetlen összevisszasága Csipi keze munkája), mert azon túl, hogy igen finomra sikerült, valóban ünnepi hangulatú fogás sikeredett belőle. Az alma, aszalt szilva, gesztenye a karácsonyi asztal hagyományos szereplői, amik most egy könnyen összeállítható, mégis ünnepi fogásba kerültek így együtt.
A kacsacomb bőrét megtisztítom, majd bedörzsölöm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors, szegfűszeg, só és gyömbér keverékével. Sütőtál alját egészen vékonyan kivajazom, majd elosztom rajta a nagyobb csíkokra vágott bacont. Ráfektetem a combokat, bőrükkel felfelé, majd 160C fokos sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 2,5 órán át sütöm.
A sütési idő vége előtt egy órával az almát meghámozom, cikkere vágom. A sütőtálakat kiszedem, a combokat kiemelem, majd az almát és a gesztenyét is a tepsi aljába teszem, összeforgatom a kacsa alatt összegyűlt szafttal, szalonnával. Visszateszem a kacsacombokat az almás gesztenyés keverék közé, a gyümölcsökre forgácsolom a vajat, majd visszateszem a sütőbe.
15 percenként meglocsolom a gyümölcsöket a tepsi aljában felgyűlt szafttal a sütési idő végéig.
Az vörösbort a fahéjjal, cukorral felforralom, majd hozzáadom az aszalt szilvát és addig főzöm, amíg a bort a szilva magába nem szívja/el nem párolog, a gyümölcs alatt pedig sűrű szirup marad.
A sült kacsát a vele sült almával, gesztenyével és a vörösboros aszalt szilvával tálalom.
Bár már nemsokára itt az ünnep, és készültem, készülök is sok saját készítésű gasztroajándékkal, amiknek természtesen itt lesz majd a helye a blogon (és persze időben, hogy még el lehessen készíteni az ünnepekre), de most néhány könnyen elkészíthető egytálételt hoznék először, hiszen a nagy készülődésben jól jöhetnek az ilyen receptek a hétköznapokra. Nem véletlenül írtam könnyen elkészíthetőt, hiszen ezek egy része marhahúsból készül, vagyis nem épp gyorsan fő meg, de tennivaló nincs sok vele, csak ki kell várni, amíg a hús megpuhul. Arról nem is beszélve, hogy egyszerre nagyobb adag is készíthető, és meg merem kockáztatni, hogy másnap még munkahelyi ebédnek is megfelel.
A marháról néhány szót. Vidéken nem könnyű jó minőségű marhát kapni, ezt saját káromon tanultam meg, de ki lehet fogni egy-két hentest, akinek az áruja garantáltan megbízható. Nem érlelt marha, de jó ízű, fiatal növendék, én a debreceni Sámsoni úti hentes marhahúsáért kezeskedem, nem is igen vásárolok máshol marhahúst. Aztán még marad a Metro, de ott tapasztalatom szerint főként a külföldi (argentín, francia) érlelt marhahúst érdemes venni, aminek bizony igen borsos az ára, vagy pedig a szürkemarhát, ami megfizethetőbb, de ritkábban találkozom vele a hűtőpultban sajnos. Tehát kedves debreceni olvasók, a Sámsoni úti hentest érdemes felkeresni, ha marháról,birkáról van szó!
A marhahúst nagyjából 2 centis kockákra vágom, a liszttel megszórom, összeforgatom, a hagymát finomra aprítom, a megtisztított fokhagymát kés pengéjével meglapítom. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a marhahúst és a fokhagymát is, és nagyobb lángon rázogatva, kevergetve addig sütöm, amíg kis színt kap a hús. Felöntöm az alaplével, sózom, hozzáadom a babérlevelet, egész ág rozmaringot, a porrá őrölt szegfűborsot, majd fedő alatt, kis lángon addig párolom, amíg a hús megpuhul.
Közben enyhén sós vízben puhára főzöm az átöblített gerslit.
Ha a hús már megpuhult, fedő nélkül, nagy láng fölött beforralom a levét, hozzáadom a nagyobb darabokra vágott aszalt szilvát és a vörösbort is.
Amikor a szaft már kellően sűrű, hozzáadom a gerslit, összeforgatom, összeforralom, kiszedem belőle a rozmaringágat, babérlevelet, majd tálalom. Ízlés szerint a végén kerülhet bele még néhány csepp vörösborecet is.
Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik kedvenc levesünk következik. Ezt már csak azért is írom, hiszen ez a harmadik aszalt szilva leves a blogon, és mégis úgy érzem, ennek a változatnak is itt a helye. Telente gyakran készítettem eddig is, de amióta családunk legifjabb tagja is a rajongói közé tartozik, nem ritkaság, hogy hetente kétszer is az asztalra kerül. A vörösbortól kellemesen savanykás, gazdagon fűszeres, krémes leves betétnek most túrógombócot kapott, de anélkül is megállja a helyét.
A vörösbort a szegfűborssal és fahéjjal beforralom az 1/4 részére, majd kihalászom belőle a fűszereket. Hozzáadom az aszalt szilvát, a vizet, felforralom és együtt főzöm 3-4 percig. A keményítőt csomómentesre keverem a tejföllel, kevés forró levessel hőkiegyenlítést végzek, majd vékony sugárban, állandó kevergetés mellett a levesbe csorgatom. Összeforralom, majd lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem. Nádcukorral ízesítem.
A tojást lazán felverem, majd a túrógombóchoz a hozzávalókat összegyúrom. Lágyabb, de jól formázható masszát kell kapni. Ha túl lágy (ez függ a felhasznált túró nedvességtartalmától), kevés zsemlemorzsát még lehet adni a tésztához. Nagyjából mogyorónyi gombócokat formázok belőle, majd lobogós, enyhén sós vízben kifőzöm. Ha a gombócok felúsztak a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedem, lecsöpögtetem, majd a leveshez tálalom levesbetétnek.
Nem kell megrémülni a hosszú és talán elsőre nem mindenki számára bizalomgerjesztő címtől, az aszalt szilva-aszalt paradicsom-kecskesajt nagyon jól működik együtt, az aszalt szilva édessége pedig az alapvetően sós salátában egyáltalán nem dominál, inkább csak kellemessé teszi az összhatást. Ha nincsen otthon sherry ecet és dióolaj, balzsamecettel és olívaolajjal is ki lehet próbálni, a hajdina pedig remek alapanyag, nemcsak köretnek, levesbe, de akár hideg salátának is, érdemes kipróbálni.
A szilva-paradicsom egyébként remek párosításnak bizonyult, bár ez a saláta most aszalt változatban tartalmazza ezeket, de az ötlet egy remek szilva-paradicsom csatniból származik, aminek a receptjét igyekszem hozni hamarosan.
Ismét egy uzsonnásdobozba, munkahelyi ebédnek való saláta következik, ebben a kategóriában a bejegyzések talán meg is fog szaporodni mostanában, remélem, nem baj.
A hajdinát átöblítjük, enyhén sós vízben puhára főzzük.
Az aszalt szilvát és aszalt paradicsomot apróra vágom, a dióbelet szintén (ezt előtte meg is lehet kicsit pirítani, úgy intenzívebb az íze), a petrezselyemzöldet finomra aprítom.
A leszűrt, hideg vízzel leöblített, lecsöpögtetett hajdinát összekeverem a dióval, aszalt szilvával és paradicsommal, petrezselyemzölddel, szétmorzsolt kecskesajttal, meglocsolom az olajokkal, ecettel és összeforgatom.
Akkor a legfinomabb, ha van néhány órája összeérni az ízeknek.
Utolsó spárga az évben. Ez is egy harminc perces recept, nem direkt, viszont a gyorsaság sosem hátrány, ha esti főzőcskézésről van szó. Kicsit orientálisabb, mint az eddigi spárgás receptek a blogon, de nagyon jól áll neki, az aszalt szilva-kacsa kombináció pedig eleve biztos befutó.
A kacsamell bőrét lehúzom (ez majd jó lesz később tepertőnek), a húsról levágom a hártyákat, ereket. Kevés felhevített mogyoróolajban mindkét oldalán 2-2 percig sütöm a kacsamelleket, majd egy hőálló tálba szedem, lefedem alufóliával/a tál tetejével, és pihentetem, amíg a leves elkészül.
A kacsa visszamaradt szaftjára dobom a meglapított gerezd fokhagymát, majd néhány másodpercnyi sütés után felengedem egy liternyi vízzel. Hozzáadom a csillagánizst, az aszút, szójaszószt, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, sózom, és közepes láng felett háromnegyed részére beforralom. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott aszalt szilvát, összeforralom.
Közben a spárgát elpattintom, a felső részét 2 centis darabokra vágom, az újhagymát a szár zsenge zöld részével együtt felkarikázom. Hozzáadom a leveshez a zöldségeket és nagyjából 2 percig együtt főzöm, amíg a zöldségek kissé megpuhulnak, de még roppanósak maradnak. Végül a leveshez adom a nagyon vékony szeletekre vágott kacsahúst, a hús alatt összegyűlt húslét, összeforralom, lehúzom a tűzről, utánaízesítem, ha szükséges.
A tányérokba szedett levest finomra aprított petrezselyemmel szórom meg.
Azért én csak jobban szeretem, ha egy helyen vannak a receptjeim. Ezek azok a juhtúrós receptek, amik eredetileg a Magyar Konyha számára készültek.
- Aszalt szilvás diós juhtúróval töltött sertésszűz
- 4 főre
- 2 kisebb szűzpecsenye (egyenként 30-35 dkg)
- 20 dkg juhtúró
- 2 maréknyi aszalt szilva ( 7 dkg)
- 2 maréknyi dió (4 dkg)
- 2 dkg vaj
- 1 ág rozmaring
- 2 gerezd fokhagyma
- só
- bors
- olívaolaj
A szűzpecsenyéket lehártyázzuk, majd éles késsel centi vastag bevágást ejtünk a húson hosszában. A hosszanti bevágást csigavonalban folytatjuk a hús belseje felé, így egy téglalap alakban kihajtható széles, lapos húst kapunk.
Az aszalt szilvát és a diót felaprítjuk, elkeverjük a juhtúróval és a puha vajjal, majd a tölteléket egyenletesen elosztjuk a húson. A szűzpecsenyét feltekerjük, konyhai kötözőspárgával rögzítjük a tekercset.
Serpenyőben kevés olajat hevítünk, hozzádobjuk a kés pengéjével meglapított fokhagymát, egész rozmaringágat, majd nagy láng felett 2 perc alatt körbesütjük a húsokat. Sütés közben sózzuk, borsozzuk.
Kiolajozott sütőtálba tesszük a szűzpecsenyéket, melléjük dobjuk a fokhagymát és rozmaringot is, majd előmelegített sütőben 160°C fokon 30 percig sütjük.
Tejszínes krumplipüré remekül illik hozzá köretnek.
- Juhtúrós újkrumpli krémleves
- 4 főre
- 50 dkg újkrumpli
- 3 szál újhagyma
- 1 liter csirke alaplé (vagy lezsírozott húsleves)
- 1 ek vaj
- 10 dkg juhtúró
- 4 vékony szelet húsos szalonna
A vajon üvegesre sütjük a megtisztított, zöld szár zsenge részével együtt felkarikázott újhagymát, majd hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott újkrumplit, felöntjük az alaplével és puhára főzzük a zöldségeket.
Hozzáadjuk a juhtúrót, botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges, borsozhatjuk is, ízlés szerint.
A szalonnacsíkokat serpenyőben mérsékelt lángon ropogósra sütjük, tálalásnál ez kerül a leves tetejére.
- Juhtúró felfújt diós aszalt paradicsom mártással
- 4 kis felfújt formához
- 20 dkg juhtúró
- 4 tojás
- 4 dkg kukoricadara
- vaj
- kukoricaliszt
- a mártáshoz:
- 10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
- 1 dl zöldség alaplé
- 5 dkg dió
- 2 gerezd fokhagyma
- 3 ek finomra aprított petrezselyemzöld
- 1 ek vaj
A felfújthoz a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgákat kikeverjük a darával és a juhtúróval, a fehérjéket habbá verjük. A tojáshabot óvatosan hozzáforgatjuk a juhtúrós masszához, majd kivajazott, kukoricaliszttel kihintett felfújt formákba osztjuk szét.
Előmelegített sütőben 200°C fokon 15 percig sül.
A mártáshoz a diót száraz serpenyőben megpirítjuk. Vajon megsütjük a felszeletelt fokhagymát, majd felöntjük a zöldség alaplével, felforraljuk. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk az aszalt paradicsomot, pirított diót és botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges. Végül hozzákeverjük a finomra aprított petrezselymet.
- Sült paprika juhtúróval töltve
- 2 nagy kápia paprika
- 25 dkg juhtúró
- 2 ek kukoricadara (3 dkg)
- 3 dkg dió
- 3 ág kakukkfű
- 5 dkg parasztsonka
- 2 dkg vaj
- 2 ek tejföl (4 dkg)
- 1 ek virágméz
- fekete bors
- olívaolaj
A sonkát apró kockákra vágjuk, a diót késsel durvára aprítjuk, a kakukkfű levélkéit lecsipkedjük. A juhtúrót elkeverjük a kukoricadarával, puha vajjal, tejföllel, kakukkfűvel, sonkával, mézzel és dióval, borsozzuk, sózzuk, ha szükséges.
A paprikákat hosszában kettévágjuk, kiszedjük a csumát, magokat, ereket, majd szétosztjuk bennük a tölteléket.
Olívaolajjal kikent sütőtálba tesszük, előmelegített sütőben 180°C fokon 30 percig sütjük.
- Petrezselymes juhtúróval töltött gombafejek
- 6 fej nagyobb, tölteni való csiperke
- 25 dkg juhtúró
- 5 dkg húsos szalonna
- 3 ek kenyérmorzsa
- 1 csokor petrezselyem
- 2 gerezd fokhagyma
- só
- bors
- olívaolaj
A szalonnát apró kockákra vágjuk, a petrezselymet finomra aprítjuk, a fokhagymát szintén, majd mindezeket elkeverjük a juhtúróval, kenyérmorzsával, borsozzuk, sózzuk, ha szükséges.
A gombafejeket megtisztítjuk, tönkjüket kitörjük, és a kalapokat betöltjük a töltelékkel.
Olívaolajjal kikent sütőtálba tesszük a gombákat, majd olívaolajjal megcsepegtetjük.
Előmelegített sütőben 200°C fokon 30 percig sütjük.
Mivel a gyermek most olyan diétát tart, hogy a feketekagyló az egyetlen fehérje, amit hajlandó megenni (ígérem, lesz majd recept egyszer abból is, ha hagyja lefotózni), viszont már hetek óta szinte folyamatosan beteg kisebb megszakításokkal, így most különösképpen nem lenne mellékes, hogy mit eszik, ezért muszáj vagyok trükközni. Ez vagy bejön, vagy nem. Ez most itt bejött. Nem is meglepő, hiszen egy enyhén édeskés felfújtba bújtattam el tetemes mennyiségű túrót és tojást. A siker pedig osztatlan volt, a család minden tagja lelkesedett érte. Ez most itt nem is igazán édesség, desszert, hanem olyan tartalmasabb leves után való második fogás. Mivel én imádom a kukoricadarával készülő ételeket, ezért ebbe is az került, de nem tartom kizártnak, hogy búzadarával is működik.
Még annyit a fotóról, hogy sajnos a felfújtnak nem tesz jót, ha sütőből kivéve kirohanok vele az 1°C hőmérsékletű teraszra fényképezkedni, így a képen ez most nem látszik, de ez nagyon szép magasra feljön. Tehát vendégeket elkápráztatni is kiváló darab, csak hamar tálaljuk, és kerüljük vele a nagy hőmérséklet ingadozással járó manővereket.
A túrót kikeverem a tojások sárgájával, a cukrokkal, a kukoricadarával, a narancs levével és finomra reszelt héjával, majd 20 percig pihentetem.
Sütés előtt a tojások fehérjéből kemény habot verek, majd óvatosan a túrós masszához forgatom, lehetőleg minél több levegőt megőrizve a habban. Kivajazott sütőtálakba kanalazom, a tetejébe pedig belenyomkodom a kettőbe-háromba tépett aszalt szilvát (ha az nem volt puha, akkor mindenképpen áztassuk be előtte, mert sütés közben nagyon ki fog száradni)
Előmelegített sütőben 180°C fokon 20 percig sülnek (villanysütő, alsó-felső sütés). (Sütés közben lehetőleg ne nyitogassuk az ajtót, mert hajlamosak összeesni)
Megjegyzés: Aki a narancs+aszalt szilva+fahéj kombinációra szavaz, az a vaníliás cukrot cserélje le nádcukorra, a túrós masszához pedig keverjen egy teáskanálnyi őrölt fahéjat.
Nem egy fotogén darab, elnézést kérek érte, de az íze az garantáltan mindenkit kárpótolni fog a látvány miatt. Ha most egy ideig nem lesz majd új sütemény a blogon, annak is csak az az oka, hogy most folyamatosan csak ezt sütit készítem. Az érdem érte pedig Mammáé és Gabahé, akik a facebookon felvetették ezt a gesztenye-aszalt szilva-datolya kombinációt, és jól elültették a bogarat a fülembe. Meg persze Gordon Ramsayé, aki közzétette Hugh Fearnley-Whittingstall (közismertebb nevén a pasi a River Cottageból) receptjét a Vasárnapi ebéd című szakácskönyvében, amit én kissé átfazoníroztam, és a történet itt már annyira bonyolult, hogy kár is lenne folytatnom. Szóval lett belőle ez a trüffeltorta, még a múlt héten- meg azóta vagy háromszor. Nincs benne liszt, de senkit nem áltatnék azzal, hogy diétás darab. Ellenkezőleg. Rengeteg csoki és egyéb bűnös dolgok, lágy, szinte krémes tészta, szóval csupa csupa kényeztetés.
Az aszalt szilvát félbe, a kimagozott datolyát kisebb darabokra vágom.
Az összetördelt csokoládét a tejszínnel és a vajjal együtt megolvasztom, majd hozzáadom a cukrokat, datolyát, rumot és a felengedett gesztenyepürét is. Alaposan kikeverem, ha langyos, megy hozzá a tojások sárgája, ismét alapos keverés, amíg a cukor feloldódik és a massza kivilágosodik egy kissé.
A tojások fehérjét kemény habbá verem. Óvatosan a csokis masszához forgatom a tojáshabot, majd egy sütőpapírral kibélelt (vagy szilikon) tortaformába töltöm. Végül megszórom az aszalt szilvával, amit kissé a tésztába is nyomkodok. (nem kell nagyon, a tészta sülés közben rá fog emelkedni, így az nem szárad majd ki)
Előmelegített sütőben 170°C fok, alsó-felső sütés, 45 perc. A végeredményt tűpróbával ellenőrizzük.
A formában hűtöm ki, mert melegen még kissé lágy a tészta.
Megjegyzés: Nálam jelenleg halomban áll a gesztenye mindenféle formában, ezt a receptet most mélyhűtött főtt, darált gesztenyéből készítettem (Interspar). Viszont a natúr massza könnyebben beszerezhető, és ebben a receptben jól helyettesítheti az előfőzött gesztenyét.
Ha előfőzött egész gesztenyénk van, akkor azt a vajon fedő alatt, kis lángon pároljuk puhára, majd botmixerrel vagy krumplinyomóval pürésítsük és így adjuk az olvasztott csokoládéhoz. Ekkor természetesen a csokoládét csak a tejszínnel együtt olvasztjuk, majd hozzáadjuk a vajas gesztenyemasszát, utána minden mehet tovább a recept szerint.