aszalt gyümölcs

Mini kuglóf, banános túrós muffin, házi májkrém – ötletek reggelire a Gasztrotippen

2010. október 14., csütörtök | babának, desszert, kelt tészta, más, reggeli | Nincs hozzászólás

P1017018

Pillanatok alatt összeállítható, reggelire való ötletek a Gasztrotippen, a kicsiknek és a nagyoknak is.

A reggeli sokszor kapkodós, rohanós, sietve letudott része a napnak, pedig kevés munkával is igazi kényeztető ételeket varázsolhatunk az asztalra, ha máskor nem, hát egy ráérős hétvégi reggelen.

Mini kuglóf

A legjobb benne, hogy előző este összeállítható, és másnap mire bemelegszik a sütő, már meg is kelt másodjára a tészta, és fél órán belül az asztalon a gőzölgő, meleg péksütemény. Bár a tészta készülhet fele-fele arányban rétes és átszitált teljes kiőrlésű búzalisztből , de én most tisztán csak réteslisztből készítettem.

  • 6 darab
  • 20 dkg rétesliszt (BFF-55)
  • 2 dl tej
  • 10 dkg vaj
  • 2 tojás sárgája
  • 2 ek nádcukor
  • 5 dkg mazsola
  • 1 dkg friss élesztő
  • 1 csipet só
  • liszt, vaj a formákhoz

A vajat felolvasztjuk, majd hozzáöntjük a tejet és kézmelegre langyosítjuk (de ne melegítsük fel ennél jobban). Feloldjuk benne az élesztőt a cukorral, hozzáadjuk a lisztet, tojások sárgáját, sót, és habverővel alaposan kidolgozzuk a meglehetősen lágy, már-már folyós tésztát. Félretesszük, megvárjuk amíg buborékok jelennek meg benne és a térfogata nagyjából a másfélszeresére nő, majd folpack fóliával letakarjuk és éjszakára a hűtőbe kerül.

Másnap a tésztát átkeverjük, hozzáadjuk a mazsolát, majd kivajazott, kilisztezett szuflé formába (vagy teáscsészékbe) adagoljuk, úgy hogy a tészta nagyjából a felét töltse csak ki a formáknak. Meleg helyre, például a tűzhely tetejére félretesszük kelni amíg a tészta el nem éri a forma peremét. Közben előmelegítjük a sütőt.

A megkelt kuglóf tetejét sütés előtt meg lehet hinteni egy kevés nádcukorral, majd a sütőbe kerül és 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) fél órán át sül.

A kuglófokat rácsra borítva hűtjük ki.

P1017000

Banános túrós muffin zabpehellyel

Ez az éppen csak édeskés sütemény már előző este is elkészíthető, és nemcsak reggelire, de tízóraira is nagyszerű. Bár enyhén édes, de a teljes kiőrlésű búzaliszt, túró, zabpehely és banán miatt tápanyagokban nagyon gazdag, és tapasztalatom szerint a legválogatósabb kisgyerekek is szívesen fogyasztják.

  • 12 darab
  • 10 dkg rétesliszt
  • 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt átszitálva (ha nincs, rétesliszttel helyettesíthető)
  • 6 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
  • 2 banán (tisztítva mérve 25 dkg)
  • 4 tojás
  • 10 dkg vaj
  • 25 dkg túró
  • 2 ek nádcukor
  • 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 1 púpos tk sütőpor (4 gr)

A banánt villával pépesre törjük, majd hozzáadjuk az olvasztott, kihűtött vajat, tojásokat, túrót, cukrokat, jól kikeverjük, végül hozzáforgatjuk a zabpelyhet és a sütőporral elkevert liszteket is.

Muffin kapszlikkal bélelt muffin sütőbe kanalazzuk a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 35 perc alatt aranyszínűre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük a sütési idő végén a tésztát.

Rácsra szedve hűtjük ki.

P1017038

Házi májkrém

Készülhet csirkemájból vagy pecsenyekacsa májából, nagyon hamar összeállítható és remek alternatívája a bolti változatnak.

  • 25 dkg pecsenyekacsa (vagy csirke) máj
  • 5 dkg vaj
  • 0,5 dl tejszín
  • 1 közepes fej vöröshagyma (4-5 dkg)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 tk szárított majoranna (a csirkemájhoz) vagy 1 ág rozmaring (a kacsamájhoz)

A májat megtisztítjuk a nagyobb erektől, kötőszövetes részletektől, majd nagyobb kockára vágjuk. A hagymát, fokhagymát nagyjából feldaraboljuk. A vajon üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a májat és a fokhagymát, valamint a majorannát vagy rozmaringot is. Ahogy a máj átsült (ha kettévágunk egy kockát, láthatjuk hogy már nem rózsaszín), hozzáadjuk a tejszínt, ezzel épp csak egyszer felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről. Sózzuk, ha volt benne rozmaring ág, azt kihalásszuk, majd botmixerrel teljesen simára pürésítjük. Még melegen üvegbe töltjük és miután kihűlt, hűtőben tároljuk.

Címkék: , , , , , , , , , ,

Mazsolás csirkeragu brandyvel, citrommal, gyömbérrel, ropogós rizstallérokkal

2010. június 5., szombat | babának, csirke, köret | 8 hozzászólás

P1014270

Avagy a kutya vacsorája.

Bizony, bizony kifejtésre kerül az alcím, legalábbis részben.

A kutya vacsorája jelen estben nem átvitt értelemben értendő, hanem szó szerint a kutya vacsorája.

Régebben elég rendszeresen főztem az állatainknak, húslevest, miegymást, főleg akkor, amikor a vizsla még pici volt, és féltettük a fagyhaláltól (+10°C fokban is…). Aztán meg az is előfordult, hogy a terhességem végén hatalmas pocakkal a dolgok kicsúsztak a kezemből (ez ismét szó szerint értendő), néha pedig a mosogatólé fröccsent bele bőségesen a tűzhelyen készülő ételbe ( béna bálna voltam, na), ezeket ismét a kutyák kapták, akik akkoriban rendkívül elégedettek voltak a sorsukkal. Na, ez mostanában már nincs, szegény állatok meg nem értik, hogy mit vétettek.

Aztán néhány napja megfőztem ezt a ragut, ami isteni finom lett, annyira, hogy terveim ellenére egyszerűen le kellett fotóznom! Azaz csak kellett volna… Miközben rendezgettem a konyhakendőt a fazék ugyanis megindult lefelé a rozoga asztalról. Mutatósak ezek a régi deszkák, meg asztalok, igazán, de a stabilitás és a vízszint nem az erősségük. Szóval az egész vacsora a földön végezte.

Azt hiszem, Férj életében először most volt dühös azért, mert gasztroblogot írok.

De a kutya örült, és végül Férj is megnyugodott egyrészt mert kárpótoltam gyorsan egy spenótos ricottás tésztával, másrészt mert megígértem, hogy hamarosan újra elkészítem ezt a ragut, aminek ő csak a maradékait takaríthatta ki (megjegyzem, igen alaposan) az edény aljáról.

A köretről néhány szót: lehet persze sima párolt rizs is mellé, úgy is finom lesz, és akkor igazán egy gyors és könnyű ebéd vagy vacsora válik majd belőle, de én az első alkalommal menthetetlenül elbambultam, és szétfőztem a rizst. Így lett belőle zsemlemorzsába forgatott ropogós tallér. Mivel a dolog bevált, és ma délután a végsőkig kifáradt, déli alvást elbliccelő kisded többnyire a kóma határán pislogott egy helyben ülve(!) a kanapén, ezért én kihasználtam az alkalmat, és egy kis konyhai pepecselésre ragadtattam magam. Ez a rész nem volt egy túl gyors munka, de Férj szerint megérte.

  • 2 adag
  • 35 dkg csirkecomb csont és bőr nélkül, kifilézve
  • 1 fej fehérhagyma (10 dkg)
  • 1 dl mazsola (5 dkg)
  • 1 citrom leve és finomra reszelt héja+ citromlé ízlés szerint, ha szükséges
  • 0,75 dl jó minőségű brandy
  • 3 ág kakukkfű
  • 7 cm gyömbér
  • 2 dl tejszín
  • 1 ek olívaolaj
  • méz ízlés szerint, ha szükséges
  • rizstallérok:
  • 1 dl rizs (rizottóhoz való)
  • 2 dkg vaj
  • zsemlemorzsa a bundázáshoz
  • olaj a sütéshez

A csirke húsát késsel apróra vágtam, kb fél centis kockákra. A hagymát nagyon finomra aprítottam. Az olajon erős lángon gyakori rázogatás-kavargatás közben átsütöttem a húst, miután kifehéredett, majd elkezdett színt kapni, hozzáadtam a hagymát is. Amikor a hagyma üvegessé vált felöntöttem a brandyvel, majd erős lángon elforraltam az összes folyadékot.

Hozzáadtam a mazsolát, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, a kakukkfű ágakat, a citrom levét és reszelt héját, és még úgy két deci vizet, sóztam, majd fedő alatt, kis láng felett puhára pároltam a húst. Ha szükséges lenne, időközben lehet pótolni a folyadékot.

Végül hozzáöntöttem a tejszínt és beforraltam, hogy sűrű szaftot kapjak. Itt még ízlés szerint lehet korrigálni az ízeket, én még 1 mokkáskanálnyi virágmézet és kb 2 evőkanálnyi citromlevet adtam hozzá, nekem most így lett kerek.

Ropogós rizstallérokkal tálaltam. Ehhez 1 dl rizst 2,5 dl sós vízbe szórtam, fedő alatt puhára pároltam, még forrón hozzáadtam 2 dkg vajat, majd szintén fedő alatt hagytam kihűlni. Kicsi, lapos korongokat formáztam belőlük, amit zsemlemorzsába forgattam, majd bő zsiradékban mindkét oldalukon ropogósra sütöttem. Papírtörlőn leitattam róluk a felesleges olajat, és a ragu mellé adtam.

Címkék: , , , ,

Sárgatúró kandírozott citromhéjjal, kandírozott gyömbérrel

2010. április 4., vasárnap | desszert, szabolcsi | Nincs hozzászólás

P1012206

Tudom, hogy elvileg már nem aktuális, de húsvét jövőre is lesz. Én meg nem bírtam magammal, és a blogon szereplő n számú sárgatúró mellé készítettem még egy n+1et illetve egy n+2-et is. Az n+1 is figyelemre méltó volt, amolyan Ne tedd! módon, mert az aszalt meggy, bár nagyon finom volt benne, de sötétszürkére színezet az innentől fogva többé már nem sárga túrót. Na mindegy, ez is egy tapasztalat volt. Végül is 70 tojással indultam neki az ünnepnek, szóval futotta belőle.

Egyébként a szomszédasszonyommal komoly eszmecserét folytattunk sárgatúró ügyben, és ő arról számolt be, hogy évek óta nem készíti, mert a boltban kapható tejjel nem áll össze. Na most én kipróbáltam a boltban kapható tejjel (Sole, 3,5%) még egyszer, mert elfogyott a házi, és egy liter tejenként plusz egy tojás hozzáadásával egész elfogadható lett az eredmény. Mármint ami a nem maratoni lecsöpögést illeti. Szóval már a főzésnél szépen összeáll, bár nem úgy, mint a házi tejjel, és a savó majdnem fele szinte azonnal kifolyik belőle, a teljes lecsepegéshez pedig elég lesz egy nap, és nem kettő(-három). Azért azt is meg kell jegyeznem, hogy az Alföldi tejjel viszont csak lazább kocsonya-állagot vett fel végül a képződmény, ezt meg nem nevezném teljes sikernek (igaz, abban még nem volt benne a plusz egy tojás).

Na, csak sikerült egy rövid(?) sárgatúró gyorstalpalót ide kanyarítanom még a recept elé.

Ez meg szenzációsan finom lett, bolti tej ide, vagy oda, bár újabban néha az is eszembe jut, hogy talán vannak, akik nem is szeretik a sárgatúrót. Érthetetlen dolog.

  • 1 kis gömböc
  • 1 liter zsíros tej (nem féltartós, nem UHT)
  • 11 nagy, L méretű tojás
  • 5 dkg kandírozott citromhéj (apró kockákra vágva)
  • 5 dkg kandírozott gyömbér, apró kockákra vágva
  • 4-5 cm lereszelt gyömbérgyökér kinyomkodott leve (vagy 2 tk szárított, őrölt)
  • 1 kis citrom reszelt héja
  • 5 dkg cukor

A tejet elkezdjük melegíteni, majd ha már langyos, hozzákeverjük az elhabart tojásokat, a gyömbér levét és a citromhéjat. Állandó keverés mellett addig főzzük, amíg összeugrik, a túrószerű rész kicsapódik és különválik a savó.

Hozzákeverjük a kandírozott citromhéjat és gyömbért, továbbá a cukrot.

Textilpelenkával/sűrű szövésű textillel bélelt szűrőbe öntjük, majd a textil széleit felemeljük, összecsavarjuk, és egy fakanál nyelére kötjük.

A fakanálnál fogva felakasztjuk a gömböcöt egy tál fölé, majd ha kihűlt, a hűtőbe kerül egy éjszakára, vagy amíg az összes savó ki nem csepeg belőle.

Ez szintén desszert, nem annyira a sonka mellé való.

Címkék: , , , ,

Húsvétig még elkészül: sárgatúró édesen, aszalt sárgabarackkal, aszalt feketeribizlivel

2010. április 2., péntek | desszert, szabolcsi | Nincs hozzászólás

P1012119

Azért lesz húsvéti ünnep is, csak első napján Férj nem tart velünk. Mi Ponttyal hazautazunk a szülőkhöz, és ott költjük majd el a hagyományos húsvét vasárnapi reggelit, sárgatúróval, kaláccsal, tormával sonkával (melyek egy részét természetesen én szállítom).

Illetve annyira mégsem teljesen hagyományosan, mert újabban én léptem elő sárgatúró-felelőssé, így a klasszikus mazsolás mellé most egy sós és egy édes változat is készül. Eredetileg a Gasztrotippen szereplő kandírozott narancsos lett betervezve, de úgy alakult, hogy azt az elmúlt hetekben már legalább öt alkalommal elkészítettem, és bár nagyon finom, azért vágyunk már egy kis változatosságra. (egyébként meg milyen fura dolog, hogy sárgatúrót csak húsvétkor (na jó, előtte is pár héttel) vagyok hajlandó készíteni, pedig annyira szeretem. Ennyit tesz a kondicionálás…)

Még egy fontos tapasztalat, amire mostanában tettem szert6: bizony nem mindegy, milyen a tej és a tojás! Ez persze nem meglepő, hiszen az alapanyagok minősége minden ételnél elsődleges fontosságú, de a GBT-re szállított, vendégségeben, végső elkeseredésben a helyi boltban kapható dobozos tejből és bolti tojásból készített sárgatúró(krém) esetéből okulva (amiből 12-16 óra alatt elenyésző mennyiségű savó csepegett csak ki, és jóval több mint egy nap múlva érte csak el a mérsékelten szilárd halmazállapotot) szükséges megjegyeznem, az dobozos, hűtést igénylő, de hetekig eltartható (és ez nem UHT?) tej nem annyira jó hozzá. Én házi tejből és tojásból főztem, de tudom, hogy ez nem mindenki számára elérhető, így inkább csak azt tanácsolnám, hogy próbáljunk hozzá legalább olyan zacskós vagy dobozos tejet szerezni, aminek nem tart ki több hónapig a szavatossága.

Még egy dolog: a tojások mérete. Én általában nagyjából L-es méretűnek megfelelő tojásokat használok, ha viszont apró (S-M méretű) tojás van csak otthon, akkor inkább adjunk egy-két tojással többet a tejhez.

Az így elkészített sárgatúró egy éjszaka alatt tökéletesen lecsepeg, szóval húsvét vasárnapig még bőven elkészül.

  • 1 kis gömböc
  • 1 liter zsíros tej (lehetőleg házi, de semmiképpen nem UHT)
  • 10 nagyobb, L méretű tojás (vagy 11 M, 12 S méretű)
  • 5 dkg aszalt sárgabarack
  • 5 dkg aszalt feketeribizli
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 4 ek cukor
  • 1 ek narancsvirágvíz

A sárgabarackot felaprítjuk 3-4 mm kockákra. Hozzákeverjük a tejhez a vaníliás cukorral és a feketeribizlivel együtt, majd elkezdjük melegíteni.

A tojásokat habverővel egyneműre keverjük, majd ha már langyos a tej, hozzáöntjük a tojásos masszát.

Kis láng fölött, folyamatos kevergetés mellett addig főzzük, amíg a massza össze nem ugrik, a savó pedig elválik a többi, túrószerű résztől. Ekkor hozzáadjuk a maradék cukrot, a narancsvirágvizet, és tiszta textilpelenkával/muszlinnal bélelt szűrőbe öntjük.

A textil széleit összefogjuk, összetekerjük, és egy fakanál nyelére kötjük fel a túrót, és egy mélyebb tál felé állítjuk, amíg lecsepeg belőle a savó.

Ha kihűlt, a hűtőbe kerül legalább egy északára.

Ez elég édes, nem sonka mellé való változat, inkább desszertként funkcionál.

Amit pedig majdnem elfelejtettem megemlíteni: a sárgatúró klasszikus változata hagyományos, szabolcsi (na jó, szatmári) húsvéti étel.

Megjegyzés: Ha nem házi tejből készül, a savó kicsepegése tovább tarthat, nem biztos, hogy elég neki egy éjszaka, szükség lehet akár egy-két(-három) napra is!

Címkék: , , ,

Húsvéti retró a Gasztrotippen: sárgatúrótorta, tormahab, fürjtojással és sonkával töltött kalács

P1011722

Húsvét jegyében készült ezúttal egy egész retró menü, a változatosság kedvéért reggelire a Gasztrotippen.

  • Sárgatúró-torta:
  • 1 liter zsíros tej (ha van, házi, de semmiképpen nem tartós, féltartós!)
  • 10 nagy, L méretű tojás (vagy 11 M, 12 S méretű)
  • 3 dkg cukor
  • 5 dkg mazsola

A tejet megmelegítjük, és ha már langyos (nagyjából kézmeleg), hozzákeverjük a mazsolát, cukrot, és az elhabart tojásokat. Minél kevésbé habarjuk el a tojást, és marad benne kisebb darabokban a tojásfehérje, annál inkább hasonlít majd a sárgatúró kinézete az igazira, azaz lesznek benne kisebb-nagyobb fehér szemcsék is. (aki viszont ettől a textúrától idegenkedik, az habarja el nyugodtan teljesen simára a tojást)

Folyamatos keverés mellett kis lángon addig főzzük, amíg a massza besűrűsödik, összeugrik, a túrószerű rész kicsapódik, és különválik a savó. Ez 65°C fok körül már megvan, forralni nem szabad!

A sárgatúrót sűrű szövésű muszlinnal vagy tiszta textilpelenkával bélelt szitába öntjük (én egy kisebben készítettem, ami 16 cm átmérőjű), a textilt lazán ráhajtjuk, és egy mélyebb tálba tesszük hideg helyre, hűtőbe legalább 24 órára, vagy amíg a savó lecsepeg.

Szita hiányában használható hozzá párolóbetét, bambusz pároló, vagy tésztaszűrő betétje is, a lényeg, hogy  a hagyományos gömböc forma helyett lapos, korong alakú tortát kapjunk. (a hagyományos módszerrel pedig: textilbe szedni a túrót, ebben gömböccé tekerni, és a lecsöpögtetéshez fellógatni egy fakanál nyelére)

Ez a túró ugyan enyhén édeskés, de sajt helyett a húsvéti sonka mellé fogyasztott étel, viszont készíthetjük desszertnek is. Ehhez a cukor mennyiségét emeljük meg 5 dkg-ra, és adjuk a tejhez 1 rúd vanília kikapargatott belsejét és egy narancs reszelt héját is. A főzés végén 5 dkg kandírozott narancshéjat is adjunk hozzá, de ezt már csak a tűzről lehúzott sűrű túróba keverjük bele.

Ha desszertnek készítjük, akkor arra ügyeljünk, hogy a tojásokat habverővel, vagy robotgéppel teljesen egyneművé keverjük ki, mielőtt a tejhez öntjük, mert a szemcsés főtt tojásfehérje egy desszertben kevéssé gusztusos.

  • Sonkával, fürjtojással töltött kalács:
  • 25 dkg finomliszt
  • 15 dkg rétesliszt
  • 1 tojás
  • 2 dl tej (zsíros, lehetőleg házi)
  • 4 dkg cukor
  • 5 dkg vaj
  • 1 dkg friss élesztő
  • 1 púpos tk só
  • 10 vékony szelet füstölt sonka , kb 8-10 dkg (lehet fekete-erdei is)
  • 10 db fürjtojás
  • 1 tojás a kenéshez

A liszteket morzsoljuk el az élesztővel, majd adjuk hozzá a tejet, puha vajat, tojást, cukrot és sót. Alaposan dolgozzuk ki, amíg a tészta sima, fényes felszínű, rugalmas nem lesz, és a kéztől szépen elválik.

Ha valaki úgy biztonságosabbnak érzi, fel is futtathatja előtte a cukorral elkevert tejben az élesztőt, de igazából ez nem szükséges, ha az élesztő elég friss.

A tésztát formázzuk cipóvá, majd a kelesztőtálat konyharuhával letakarva tegyük félre a tésztát kelni, amíg az a duplájára nem nő. Ez körülbelül 2-3 óra. Melegebb helyre téve a tésztát ez persze lehet kevesebb idő is, illetve ha előző este dagasztjuk be, és hűvös helyen hagyjuk kelni, például a spájzban, akkor a tészta reggelre fog megkelni.

A fürjtojásokat forró vízbe téve 3 perc alatt keményre főzzük, kihűtjük, leszedjük a héjukat.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd lisztezett deszkán 1 centi vastag, jó 40 centi széles téglalappá nyújtjuk. A hosszanti szélére merőlegesen elkezdjük lerétegezni a sonkát, úgy, hogy az egyik széle közvetlenül a tészta széle mellett legyen, a vége pedig a tészta másik szélétől jó öt centivel beljebb. A sonka szeletek legyenek egymással átfedésben, tetőcserépszerűen lerakva, úgy, hogy a tészta rövidebbik szélein 5-5 centi üresen, sonka nélkül maradjon.

A fürjtojásokat nagyjából egyenletesen elosztjuk a sonkával fedett részen, majd a szabadon maradt tésztát kenjük le kevés vízzel egy ecset segítségével.

A kalács tésztáját feltekerjük, a sonkával borított hosszanti oldala felől haladva, a tekercs végeit összenyomkodjuk, és a kalács alá hajtjuk.

Az egészet átemeljük egy sütőpapírral bélelt (vagy szilikon) szögletes kenyérformába, ecset segítségével lekenjük az elhabart tojással, és félretesszük, amíg a duplájára nem kel.

Sütés előtt még egy-két alkalommal lekenjük tojással.

Előmelegített sütőben (gázsütő) 240°C fokon 15 percig sütjük, majd a hőfokot 180°C-ra mérsékelve még 20 percig.

Rácsra borítva hűtjük ki.

P1011718

  • Tejszínes tormahab:
  • 3 dl tejszín
  • 5 dkg reszelt torma
  • 1 ek cukor
  • 2 ek borecet
  • bő csipet só

A tejszínt a finomra reszelt (vagy késes robotgéppel finomra aprított) tormával, cukorral, borecettel , sóval elkeverjük, 1-2 órán, esetleg egy éjszakán át állni hagyjuk, majd  finom szűrőn átpasszírozzuk.  Ha szükséges, ecettel, cukorral, sóval utánaízesítjük.

Habszifonba töltjük.

Habszifon hiányában a tejszínhabot tálalás előtt kézi vagy gépi habverővel verjük kemény habbá, ilyenkor azonban a kemény hab eléréséhez a tejszín minőségétől függően szükség lehet habfixáló hozzáadására is.

P1011708

Címkék: , , , , ,

Earl répatortája narancs sziruppal

2010. március 24., szerda | desszert | 13 hozzászólás

P1012003

Az Earl nevű étteremben, amiről ez a sütemény a nevét kapta, én sosem jártam, de a Konyhaművészetben sok évvel ezelőtt megjelent receptet már évek óta készítem. A készítem a pontos kifejezés, mert enni még nem nagyon sikerült belőle. Eddig.

A jól beváltnak tűnő recept a kóstolás után nekem már kicsit unalmasnak hatott, így némi extra kiegészítést igényelt. A dió, aszalt vörösáfonya és a narancs szirup után viszont a végeredmény egy egészen elfogadható, sőt mi több nagyon finom kis sütemény, mindenképpen érdemes arra, hogy  a kockás füzetből átkerüljön a virtuális receptgyűjteménybe. Répatortának azért nem nevezném a benne megbújó csekélyke répamennyiség miatt, legfeljebb répás gyümölcskenyérnek narancs sziruppal, annak viszont igazán finom.

A narancssziruphoz narancslekvárt használtam, bio narancs héjának a hiányában (Ugye mindenki olvasta már a hálós narancs cetlijén lévő figyelmeztetést, hogy mivel kezelik a külsejét és hogy ezért a héja emberi fogyasztásra nem alkalmas?), és meglepően finom lett, kiváló módszer az ajándékba kapott narancslekvár felhasználására, ami nekünk önmagában túl keserű, süteményekben viszont kiválóan működik.

Ez az adag azért hatalmas, szóval meg is lehet felezni. Eredetileg egy 28 cm kapcsos tortaformához való, de én is két kis 20 cm kerek formában sütöttem, részben hogy hamarabb elkészüljön, részben mert a szilikonos formába visszatéve egyszerűbb átitatni sziruppal a süteményt anélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket tennénk a szirup szivárgásának a megakadályozására.

  • 1×28 cm vagy 2×20 cm kerek tortaforma
  • 30 dkg répa
  • 125 ml narancslé (lehetőleg frissen facsart)
  • 50 dkg liszt (fele rétes, fele sima)
  • 20 dkg nádcukor
  • 8 tojás
  • 10 dkg aszalt vörösáfonya
  • 20 dkg dió
  • 10 dkg olívaolaj (vagy napraforgóolaj, vagy olvasztott vaj)
  • 1 zacskó (12 gr) sütőpor
  • 1 tk őrölt fahéj
  • 1 tk őrölt gyömbér
  • 1 tk vaníliás cukor (házi)
  • 5 kardamom tok belseje porrá őrölve
  • 1 kk őrölt szerecsendió
  • a sziruphoz:
  • 2 dl narancslé (lehetőleg frissen facsart)
  • 2 dl nádcukor
  • 4 ek narancslekvár

A hozzávalókat a liszt és a sütőpor kivételével késes robotgépbe tesszük, és addig dolgoztatjuk a gépet, amíg az egész massza ki nem világosodik, meg nem nő a térfogata, és benne a répa egészen apró darabos nem lesz. Késes robotgép hiányában a tojásokat habverővel keverjük addig cukorral, amíg ki nem világosodik, majd adjuk hozzá a finomra reszelt répát, narancslevet, olajat, késsel durvára vágott diót, aszalt vörösáfonyát és a fűszereket.

Végül keverjük hozzá a sütőporral elkevert lisztet, és miután alaposan eldolgoztuk vele, öntsük szilikonos süteményformába, vagy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába, de ha jól kivajazzuk, kilisztezzük a tortaformát, az is megteszi.

Előmelegített sütőben 180°C fokon 45-50 percig (tűpróbáig) sül a két 20 cm átmérőjű formában, a jegyzeteim szerint pedig 1 órán át a 28 cm kapcsos tortaformában.

A tortá(ka)t rácsra borítva hűtjük ki, majd visszaborítjuk a tortaformába (a kapcsost érdemes előtte folpackkal leszigetelni) és meglocsoljuk a sziruppal. Én egy egész este hagytam pihenni a sütit, hogy magába szívja az összes szirupot.

A sziruphoz a narancslevet felforraljuk a cukorral és a lekvárral, majd kis láng felett addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Még melegen érdemes a sütire locsolni, úgy könnyebben beissza a tészta.

P1011975

Címkék: , , , , ,

Pitába valók: pirított-párolt káposzta, pirított pulykamell csíkok

2010. március 14., vasárnap | köret, pulyka, zöldség | 4 hozzászólás

P1011775

A bébicsőszeink imádják a gyrost, szóval ez egyértelműen az ő kedvükre készült.

A pulykamell fűszerezése autentikusnak mondható, ami csak annyit jelent, hogy az én kedvenc pécsi Oázisos gyrosom alapján készült. Vagyis nem tudom, mennyi köze van az eredeti eredetihez, eleve, pulykából készül, szóval nem hiszem, hogy ez lenne a teljesen hiteles, de nagyon finom. Mivel arab gyrosról van szó, a hozzávalókhoz kell legalább egy keleti fűszerbolt, és nem kertelek: a görögszéna/lepkeszegmag levele és magja beszerzése nálam sem ment egyszerűen. Cserébe most évekre elegendő készletet halmoztam fel belőle. Ezek hiányában sem kell kétségbe esni, írok egy egyszerűbben kivitelezhető variációt is, a görögszéna előtt én is így csináltam. Ez is nagyon finom, bár nem olyan, mint az oázisos, de szerencsére(?) nem mindenkinek van összehasonlítási alapja.

A káposztának viszont már semmi köze a gyroshoz, de ez is elég orientálisra sikerült, és hát ez is jó volt, nem kertelek.

  • 4-6 adag
  • 70 dkg pulykamell
  • 1 púpos ek szárított görögszéna(lepkeszegmag levele) levél
  • 1 ek lepkeszegmag(görögszéna magja) mag
  • 10 gerezd fokhagyma
  • bors
  • olívaolaj
  • káposzta:
  • 1 fej káposzta (nem túl nagy)
  • 4 cm gyömbérgyökér (vagy 1 púpos tk őrölt gyömbér)
  • 1 ek koriandermag
  • 1 ek római kömény
  • 1 kk őrölt fahéj
  • 1 nagy marék mazsola (~ 5 dkg)
  • 0,5 dl méz
  • 1 dl fehérborecet
  • 5 ek olívaolaj

A káposzta külső leveleit lefejtem, megmosom, megszárítom, torzsáját kivágom. Negyedelem, majd nagyon vékony (2 mm) csíkokra metélem.

Mozsárban porrá őrölöm a római köményt és a koriandert.

Lehetőleg vastag aljú teflon serpenyőben az olívaolajon megpirítom a köményt és a koriandert, majd hozzáadom a fahéjat, káposztát, és nagyon erős lángon pirítani kezdem, folyton rázogatva-kavargatva. Hamarabb kell színt kapnia, mintsem hogy levet ereszt.

Ha már kissé aranyszínű a káposzta, akkor hozzáadom a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, a késsel apróra vágott mazsolát, ecetet, mézet, sózom, borsozom, és erős lángon addig sütöm, amíg már nem marad alatta folyadék.

Ez a része kész. A káposzta egyébként hidegen, és főként másnap a legfinomabb.

A pulykamellet felcsíkozom 1 centi széles, 5 centi hosszú darabokra (lehet használni pulyka felsőcombot is hozzá, a gyrosozókban általában ebből készítik, de én azt még kevésbé kedvelem, mint a pulykamellet).

Mozsárban összezúzom a lepkeszegmagot/görögszénát, és egy evőkanálnyi sót. Lepkeszegmag/görögszéna hiányában 1 evőkanálnyi koriandermagot őröltem finomra a sóval, és 1 evőkanálnyi szárított oregánóval.

A fokhagymát megtisztítom, felaprítom.

Egy széles, lehetőleg vastag aljú serpenyőben (vagy wokban) kevés olívaolajon igen nagy láng fölött elkezdem sütni a húst, két részletben, gyakran rázogatva a serpenyőt. Minden adagra arányosan kerüljön a megőrölt fűszerekből. Ne kerüljön egyszerre sok hús a serpenyőbe, mert akkor nagyrészt kiszárad a hús, mire az összes átsül. Inkább több adagban készítsük el. Akkor marad belül szaftos, kívül meg aranyszínű, ha nagy láng fölött hirtelen sütjük meg, és sütés közben a csíkok egy rétegben, szellősen vannak csak a serpenyőben.

Ha a hús kívül már kezd aranyszínű lenni, belül pedig átsült, de még nem száraz (itt az a jó módszer, ha megkóstoljuk), akkor hozzáadjuk a fokhagymát, és ezzel is sütjük még kb fél percig. Tekerünk rá borsot, és a hús is kész.

Tálalásnál pitának álcázott lepénykenyérbe töltjük (ezúttal a kenyér ánizs nélkül készült).

Pitába valók még:

pulykasült, vöröskáposztával, camembert-rel

sütőtökös kecskesajtos rukkola saláta

vöröslencse paradicsommal, mazsolával

Címkék: , , ,

Vöröslencse paradicsommal, mazsolával

2010. március 13., szombat | hús nélkül | 4 hozzászólás

P1011744

Ha nagyzolni akarnék, akkor írhatnám, hogy vöröslencse pástétom… de nem akarok, és ez igazából megint egy bébiétel. Ez a sűrű, fűszere kence persze megint nem csak bébiknek készült, Ponty különben is megsértődne, ha csak úgy lebébizném.

Tegnap végre eljutunk kettesben Férjjel, azaz Pontytalanítva moziba. (a Viharsziget című filmet néztük meg, és nagyon jó film, gyönyörű film noir) Ez a felállás pedig egy olyan dolog, amire Ponty születése óta nem volt példa. A nagy esemény köszönhető a keresztszülőknek, akik felajánlották a bébiszittelést. Egy ilyen lelkes felajánlást pedig illik meghálálni, meg egyébként is, élelmezni kell a kisdedet, a bébicsőszöket és magunkat is, szóval készítettem némi harapnivalót arra a néhány órára, amíg távol leszünk.

Az öcsémék szeretik a keleti ízeket, akárcsak minimanó és mi is, szóval pitásított lepénykenyér készült (ánizs nélkül), egy vöröslencsés kence, pirított-párolt káposzta és  sült pulyka gyros fűszerekkel.

Egyébként nagyon hamar elkészül, és nagyon finom.

  • 6 adag
  • 50 dkg vöröslencse
  • 3 szál petrezselyemgyökér (~ 25 dkg)
  • 3 szál répa (~ 25 dkg)
  • 400 ml passzírozott paradicsom (passata)
  • 1 nagy fej fehér hagyma (~ 15 dkg)
  • 1 nagy marék mazsola (~ 4-5 dkg)
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • 1 ek római kömény
  • 1 ek koriandermag
  • 1 tk őrölt fahéj (vagy egy fél rúd)
  • 1 babérlevél
  • 4 ek olívaolaj

A zöldségeket megtisztítjuk és nagyobb darabokra vagdaljuk. A koriandert, római köményt mozsárban porrá őröljük.

Az olívaolajon erős lángon, állandó kavargatás mellet aranyszínűre sütjük a feldarabolt zöldségeket a megőrölt fűszerekkel együtt. Az utolsó egy percre hozzádobjuk a megtisztított, kés pengéjével megnyomott fokhagymát is, majd felöntjük egy liter vízzel.

Hozzáadjuk a babérlevelet, fahéjat, vöröslencsét, passzírozott paradicsomot, mazsolát, majd fedő alatt addig pároljuk, kis lángon, amíg minden hozzávaló megpuhul. Ha nem teflon edényben főzzük, akkor 10 perc után néha rá kell majd nézni, mert a lencse hamar megpuhul, és a sűrű püré leéghet, ha időnként nem kevergetjük.

Kihalásszuk belőle a babérlevelet, a fahéjat, ha rudat használtunk, majd botmixerrel pürésítjük.

Tálalásnál lehet rá csorgatni egy kevés olívaolajt, meg lehet szórni finomra metélt friss mentával.

Lehet mellé adni lepénykenyeret, vagy sült juhsajtot is.

Pitába valók még:

sült pulykamell, vöröskáposztával, camembert-rel

sütőtökös, kecskesajtos rukkola saláta

pulykamell csíkok pirított káposztával

Címkék: , , , ,

Mazsolás briós, vagyis inkább édes zsemle

2010. március 2., kedd | kelt tészta | 6 hozzászólás

P1011422

Azaz ismét nem a mi cukros tetejű, kalácstésztából készülő, kifejezetten édes péksüteményünk, hanem a szolidan édeskés, sok tojásos francia testvére, amit akár sós ételekhez, például libamájkrémhez szokás fogyasztani. Vagy csak úgy, vajjal, uzsonnára.

A recept a Szakácsok könyvében szereplő Pierre Hermes féle briós tésztájának könnyített változata, ahol a “könnyített” jelző nem (csak) a kalóriatartalom mérséklésére szolgál, hanem inkább az elkészítés menetére. Ugyanis az eredetinél ragacsosabb, nyúlósabb, lustább tésztával még nem dolgoztam. Pedig nagyon szeretjük, de olyan körülményes elkészíteni, hogy nem túl gyakran vállalkozom rá.

A barátságosabb kivitelezési mód persze nem csak előnyökkel jár(?), hiszen így a tészta elveszíti utánozhatatlan briósos voltát (értsd: nem csöpög belőle felszólítás nélkül is a vaj), inkább csak olyan kalácsra hajazó, édes, vajas zsemle lesz, ami miatt el is gondolkodtam rajta, hogy itt van e a helye egyáltalán a blogon, de mivel mostanra már több, mint a fele eltűnt, és csak részben én tehetek róla, így minimanó délutáni szundikája alatt inkább bepötyögöm a receptjét, mielőtt még elkeverem.

A sáfrány opcionális, el is hagyható, a színe miatt igazán nem szükséges bele, de szerintem ízre nagyon finom lett így együtt, szóval érdemes kipróbálni.

Egyébként meg Ponty kezdi összerakni, hogy ha nem enged ki a konyhába, akkor nincs kaja neki sem, így ma már együtt főztünk megint. Néha még megpróbált felmászni a nadrágomon a konyhapult felé, de többnyire csendben szedte széjjel a lakás egyéb, érdekesebb részeit atomjaira, így nem kizárt, hogy idővel minden visszazökken a régi kerékvágásba. Legalábbis remélem…

  • 8 db
  • 30 dkg liszt (fele rétes, fele sima)
  • 3 közepes tojás (175 gr)
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • 2 púpos ek (nád)cukor (35 gr)
  • 1 kk só
  • 1 dkg friss élesztő
  • 1 bő csipet sáfrány
  • 1 szűk marék mazsola (~25 gr)
  • 1 tojássárgája a kenéshez

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót (a sáfrányt mozsárban kevés cukorral porrá őrölve, majd egy teáskanálnyi vízzel feloldva), és kézzel alaposan kidolgozom. A közepesnél kicsit lágyabb, de jól gyúrható, dagasztható, sima felszínű tésztát kell kapnunk, amely szépen elválik a kezünktől.

A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára nem kel. Ez több óra, de legalább kettő. A sok tojás miatt egy kicsit lusta a tészta.

Ha megkelt, átgyúrom, 8 gombócra osztom, majd lisztezett kézzel zsemléket formázok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom, és a tetejüket megkenem tojássárgájával egy ecset segítségével.

Ismét kelesztés jön, ez sem lesz rövid, jó háromnegyed óra volt, amíg legalább a másfélszeresükre nőttek. (én ennél többet nem vártam) Sütés előtt ismét lekentem őket tojássárgájával.

Előmelegített sütőben (gázsütő) 220°C fokon sültek 15 percig szép pirosra.

Rácsra szedve hűtöttem ki.

Akkor különösen finom, ha a zsemléket félbevágva vagy felszeletelve megpirítjuk fogyasztás előtt, és még langyosan kenjük meg vajjal vagy kacsamájkrémmel.

Update: Mostanra már kivégeztük a teljes mennyiséget, az utolja vajjal és hecsedlilekvárral fogyott el, desszertnek, és hát eszméletlenül finom, nagyon ízlik, és egyáltalán nem bántam meg, hogy leírtam az ezeregyedik édes kelt tésztás receptet is…

Címkék: ,

Paradicsomos sütőtök krémleves

2010. február 16., kedd | babának, leves | 6 hozzászólás

P1010792

Pedig mindent még le sem írtam, mert van benne aszalt vörösáfonya, gyömbér, csili, fahéj, meg egyebek.

Az első hallásra számomra kissé bizarr kombinációt a Good Food honlapján találtam, és némi vacilálás után adtam neki egy esélyt. Nem ragu formájában, mert abban valahogy a sütőtököt még mindig nem szeretem, hanem krémlevesnek. Az a hátsó szándékom is megvolt, hogy mivel Ponty valószínűleg szeretni fogja, hiszen mindent szeret, ami paradicsomos vagy sütőtökös, így a leves felhasználható lesz majd gyermekélelmezési célokra is. Ezen a téren viszont kissé elszámítottam magam, mert erről főzés közben megfeledkezve minden fűszert belezúdítottam már az elején, és így a végeredmény, khmmm… kissé túl fűszeres lett a kisded számára. De továbbra is fenntartom, hogy ez működőképes bébiétel lehet, ha nem minden fűszert az elején pakolunk bele.

Ja, és hát igen. Ez a leves meglepően finom.

  • 3-4 adag
  • 75 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
  • 4 dl passzírozott paradicsom ( Mutti passata)
  • 1 fej salotta vagy pici vöröshagyma (~ 4 dkg)
  • 1 marék aszalt vörösáfonya (~ 3 dkg)
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 kk szárított, őrölt csili
  • 1 kk szárított, őrölt gyömbér (vagy helyette 3 cm friss lereszelve)
  • késhegynyi őrölt fahéj

Az olívaolajon üvegesre sütöm a felkockázott hagymát. Hozzáadom a felkockázott tököt is, együtt sütöm néhány percig, majd felöntöm a passzírozott paradicsommal és 3 dl vízzel.

Hozzáadom a fűszereket (ha baba is kap belőle, akkora  fűszereket csak a legvégén, az áfonyával együtt adjuk a leveshez!) , majd fedő alatt addig főzöm, amíg a tök megpuhul.

Botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a késsel durvára vágott vörösáfonyát. Ezzel együtt főzöm még 2-3 percig, amíg az áfonya megpuhul. (mivel nálam levesbetétként funkcionál az áfonya, ezért adom csak a legvégén, durvára vágva a leveshez. De bele lehet tenni már az elején is, és összepürésíteni a tökkel, így kevésbé macerás)

Én nem variáltam ezt tovább, tányérba szedtem, bekucorodtam vele a fotelba, és félálomban, rendkívül elégedetten belapátoltam.

Címkék: , , , , ,