Flat-Cat

Mazsolás briós, vagyis inkább édes zsemle

Azaz ismét nem a mi cukros tetejű, kalácstésztából készülő, kifejezetten édes péksüteményünk, hanem a szolidan édeskés, sok tojásos francia testvére, amit akár sós ételekhez, például libamájkrémhez szokás fogyasztani. Vagy csak úgy, vajjal, uzsonnára.

A recept a Szakácsok könyvében szereplő Pierre Hermes féle briós tésztájának könnyített változata, ahol a “könnyített” jelző nem (csak) a kalóriatartalom mérséklésére szolgál, hanem inkább az elkészítés menetére. Ugyanis az eredetinél ragacsosabb, nyúlósabb, lustább tésztával még nem dolgoztam. Pedig nagyon szeretjük, de olyan körülményes elkészíteni, hogy nem túl gyakran vállalkozom rá.

A barátságosabb kivitelezési mód persze nem csak előnyökkel jár(?), hiszen így a tészta elveszíti utánozhatatlan briósos voltát (értsd: nem csöpög belőle felszólítás nélkül is a vaj), inkább csak olyan kalácsra hajazó, édes, vajas zsemle lesz, ami miatt el is gondolkodtam rajta, hogy itt van e a helye egyáltalán a blogon, de mivel mostanra már több, mint a fele eltűnt, és csak részben én tehetek róla, így minimanó délutáni szundikája alatt inkább bepötyögöm a receptjét, mielőtt még elkeverem.

A sáfrány opcionális, el is hagyható, a színe miatt igazán nem szükséges bele, de szerintem ízre nagyon finom lett így együtt, szóval érdemes kipróbálni.

Egyébként meg Ponty kezdi összerakni, hogy ha nem enged ki a konyhába, akkor nincs kaja neki sem, így ma már együtt főztünk megint. Néha még megpróbált felmászni a nadrágomon a konyhapult felé, de többnyire csendben szedte széjjel a lakás egyéb, érdekesebb részeit atomjaira, így nem kizárt, hogy idővel minden visszazökken a régi kerékvágásba. Legalábbis remélem…

8 db

30 dkg liszt (fele rétes, fele sima)

3 közepes tojás (175 gr)

5 dkg olvasztott vaj

2 púpos ek (nád)cukor (35 gr)

1 kk só

1 dkg friss élesztő

1 bő csipet sáfrány

1 szűk marék mazsola (~25 gr)

1 tojássárgája a kenéshez

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót (a sáfrányt mozsárban kevés cukorral porrá őrölve, majd egy teáskanálnyi vízzel feloldva), és kézzel alaposan kidolgozom. A közepesnél kicsit lágyabb, de jól gyúrható, dagasztható, sima felszínű tésztát kell kapnunk, amely szépen elválik a kezünktől.

A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára nem kel. Ez több óra, de legalább kettő. A sok tojás miatt egy kicsit lusta a tészta.

Ha megkelt, átgyúrom, 8 gombócra osztom, majd lisztezett kézzel zsemléket formázok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom, és a tetejüket megkenem tojássárgájával egy ecset segítségével.

Ismét kelesztés jön, ez sem lesz rövid, jó háromnegyed óra volt, amíg a másfélszeresükre nőttek. (én ennél többet nem vártam) Sütés előtt ismét lekentem őket tojássárgájával.

Előmelegített sütőben (gázsütő) 220°C fokon sültek 15 percig szép pirosra.

Rácsra szedve hűtöttem ki.

Akkor különösen finom, ha a zsemléket félbevágva vagy felszeletelve megpirítjuk fogyasztás előtt, és még langyosan kenjük meg vajjal vagy kacsamájkrémmel.

Update: Mostanra már kivégeztük a teljes mennyiséget, az utolja vajjal és hecsedlilekvárral fogyott el, desszertnek, és hát eszméletlenül finom, nagyon ízlik, és egyáltalán nem bántam meg, hogy leírtam az ezeregyedik édes kelt tésztás receptet is…

Címkék: aszalt gyümölcs, kelt tészta

Paradicsomos sütőtök krémleves

Pedig mindent még le sem írtam, mert van benne aszalt vörösáfonya, gyömbér, csili, fahéj, meg egyebek.

Az első hallásra számomra kissé bizarr kombinációt a Good Food honlapján találtam, és némi vacilálás után adtam neki egy esélyt. Nem ragu formájában, mert abban valahogy a sütőtököt még mindig nem szeretem, hanem krémlevesnek. Az a hátsó szándékom is megvolt, hogy mivel Ponty valószínűleg szeretni fogja, hiszen mindent szeret, ami paradicsomos vagy sütőtökös, így a leves felhasználható lesz majd gyermekélelmezési célokra is. Ezen a téren viszont kissé elszámítottam magam, mert erről főzés közben megfeledkezve minden fűszert belezúdítottam már az elején, és így a végeredmény, khmmm… kissé túl fűszeres lett a kisded számára. De továbbra is fenntartom, hogy ez működőképes bébiétel lehet, ha nem minden fűszert az elején pakolunk bele.

Ja, és hát igen. Ez a leves meglepően finom.

3-4 adag

75 dkg sütőtök (tisztítva mérve)

4 dl passzírozott paradicsom ( Mutti passata)

1 fej salotta vagy pici vöröshagyma (~ 4 dkg)

1 marék aszalt vörösáfonya (~ 3 dkg)

2 ek olívaolaj

1 kk szárított, őrölt csili

1 kk szárított, őrölt gyömbér (vagy helyette 3 cm friss lereszelve)

késhegynyi őrölt fahéj

Az olívaolajon üvegesre sütöm a felkockázott hagymát. Hozzáadom a felkockázott tököt is, együtt sütöm néhány percig, majd felöntöm a passzírozott paradicsommal és 3 dl vízzel.

Hozzáadom a fűszereket (ha baba is kap belőle, akkora  fűszereket csak a legvégén, az áfonyával együtt adjuk a leveshez!) , majd fedő alatt addig főzöm, amíg a tök megpuhul.

Botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a késsel durvára vágott vörösáfonyát. Ezzel együtt főzöm még 2-3 percig, amíg az áfonya megpuhul. (mivel nálam levesbetétként funkcionál az áfonya, ezért adom csak a legvégén, durvára vágva a leveshez. De bele lehet tenni már az elején is, és összepürésíteni a tökkel, így kevésbé macerás)

Én nem variáltam ezt tovább, tányérba szedtem, bekucorodtam vele a fotelba, és félálomban, rendkívül elégedetten belapátoltam.

Címkék: aszalt gyümölcs, fél óra, gyors&könnyű, leves, paradicsom, sütőtök

Citromos borjúmájpástétom rozmaringgal kétszer: sültpaprikával, borssal és mazsolával, csilivel

Én eddig azt hittem, hogy csak azért nem szeretem a borjúmájat, mert nem ettem még jól elkészítve.

Nos, ez a tézis megdőlt, én egyszerűen csak nem szeretem a borjúmájat. (mint ahogy a csirke, sertés, vagy akármilyen más májat sem a hízott liba- és kacsamájon kívül. Ilyen kis olcsó ízlésem van, sajnos… )

A probléma ezek után csak annyi, hogy a legutóbbi borjúvágásból sikeresen beszereztem belőle vagy 3-4 kilóval, annyira biztos voltam benne, hogy majd vajpuhán, finoman megváltom vele a világot.

Tegnapelőtt szépen meg is sütöttem, persze előtte gondos tanulmányokat végeztem, így teljesen tökéletes lett. Ez most szerénytelenül hangzik, de tényleg az lett. Mondjuk én is meglepődtem rajta. Az állaga vajpuha, de nem véres, hozzá Mamma fügés velencei borjúmájának mintájára egy nagyon finom, balzsamecetes, fügés, rozmaringos ragu is készült, a köret meg parmezános krumplipüré, szóval minden stimmelt. Kivéve azt az apró, de nem elhanyagolható tényt, hogy kiderült, nem szeretem a borjúmájat.

Persze az is kiderült, hogy Férj meg nagyon is szereti, így az én adagomat is boldogan belapátolta, sőt, minimanó is vidáman elnyammogott rajta. Szóval készítek majd még ilyet is, és akkor már nem leszek annyira dühös a csalódottságtól, hogy fénykép és recept nélkül hagyjam.

De vissza a pástétomhoz.

Arra jutottam, hogy az állaga az igazi mumus, nem az íze, így pástétom formájában majd biztosan én is megszeretem. Ez bejött.

Viszont a recept felkutatása nem ment zökkenőmentesen, hosszas szakácskönyvekből és a világhálóról végzett kutatómunka után ezt az egyet találtam, ami kicsit is tetszett, szóval ezt fazoníroztam át erőteljesen az én ízlésem szerint.

Az átfazonírozás olyannyira sikeres lett, hogy zsemlemorzsát el is felejtettem hozzáadni. Pedig akartam. Ennek következtében nem egy masszív, tömött pástétom lett belőle, hanem egy levegős, könnyű, remegős. Lehet, hogy így nem a legszebb látvány, de ízre valami isteni. De tényleg. Én alig bírtam abbahagyni az evését…

Az adagot megfeleztem, és az egyik részbe nem került semmilyen aszalt gyümölcs, Férj kedvére, a másikba viszont mazsolát tettem, mert én meg így szeretem. Az már egy másik dolog, hogy Férj most meg inkább az én mazsolásomat eszi…

A sültpaprikás mindazonáltal szerintem kicsit nedvesebb lett a kelleténél (de a mazsolás, az TÖKÉLETES!), így abba mindenképpen tennék 2-3 evőkanálnyi zsemlemorzsát legközelebb.

Itt most az következne, hogy borjúmáj hiányában elkészíthető…. mondjuk sertésmájból is? De ezt teljesen biztosra nem tudom állítani, mivel a belsőségekben annyira én nem vagyok jártas (fent említett kacsák és libák máját leszámítva). Sertésmájat én az életben nem ettem (lehet, nem is fogok), viszont  állagra hasonlónak képzelem. Persze az is lehet, hogy nem így van, akkor lehet engem a kommentekben kiokosítani…

2×20 cm szögletes kenyérforma

40 dkg borjúmáj

10 dkg vaj

1 dl tejszín

5 nagy  tojás (vagy 6 kisebb)

1 nagy fej hagyma (~ 10 dkg)

6 gerezd fokhagyma

1 ek szárított rozmaring

1/2 citrom leve és reszelt héja

só (nekem 2 tk, de mi nagyon sószegényen étkezünk)

a borsos sültpaprikáshoz:

1 kaliforniai paprika

(2-3 ek zsemlemorzsa)

1 tk olívaolaj

bors

a csilis mazsoláshoz:

1 marék mazsola

1 kk szárított, őrölt csili

A hagymát nagyobb darabokra vágtam, és a vajban kis láng fölött, lassan világos aranyszínűre sütöttem. Ezután hozzádobtam a meghámozott, egészben hagyott fokhagymát, ezzel is sütöttem fél percig.

A májról lefejtettem a külső, erős tokját (ez lehet, hogy felesleges óvatosság volt, de féltem, hogy a botmixer nem birkózik meg vele), a nagyobb ereket kivágtam, majd kockákra vagdostam. A tejszínnel, vajas-hagymás keverékkel, tojások sárgájával, mozsárban kevés sóval porrá őrölt rozmaringgal, a citrom reszelt héjával és levével együtt botmixerrel/turmixgéppel pürésítettem. (én turmixgéppel csináltam, mert első körben a botmixerrel nagyon fröcskölt, de majdnem megint leégettem a motorját, úgyhogy ez lehet, hogy mégsem szerencsés)

A tojások fehérjéből a maradék sóval kemény habot vertem, majd a májas masszához forgattam óvatosan, úgy, hogy lehetőleg ne törjön össze nagyon a hab.

A masszát megfeleztem, majd

- az egyik felébe késsel durván megvágott mazsolát és őrölt csilit kevertem

- a másik felébe zöldséghámozóval nagyjából a héjától megfosztott, kicsumázott, fél centisre kockázott, majd teflon serpenyőben kevés olívaolajon, lassú tűzön aranyszínűre sütött paprikát kevertem, (a zsemlemorzsa is itt következne) és bőven megborsoztam.

A masszát én szilikonos formákba öntöttem, de ennek hiányában béleljünk ki alufóliával egy őzgerinc vagy szögletes sütőformát, és abban gőzöljük.

A pástétommal teli formákat egy magasabb falú tepsibe állítottam, felöntöttem annyi forróvízzel, ami csak belefért (ezt a műveletet lehet a már a sütőbe rakott tepsivel is végezni, úgy kevésbé balesetveszélyes), majd 160°C fokon (gázsütő) 80 percig sütöttem/gőzöltem.

A formákban hűtöttem, és csak teljesen hideg állapotban borítottam ki belőlük.

Pirítós és ecetes gyöngyhagyma járt mellé.

Címkék: aszalt gyümölcs, borjú, felvágott helyett, paprika

Retrománia/ vaníliás-mazsolás krémtúró

A retrománia átmeneti szünetelésének igen prózai oka volt: kigyulladt a kávédarálónk, amivel az olajos magvakat, fűszereket szoktam volt őrölni, és eddig nem került még sor a pótlására.

A gondolkodásmódom néha kicsit szögletes, így a terveim szerint következő két-három, porrá őrölt olajos magból készülő csoki megvalósításának hiányában ezen a vonalon nem tudtam továbblépni.

Szerencsére ma Jókaja közzétette a mazsolás krémtúró nem-retro receptjét, így bevillant, hogy majdnem egy éve, véletlenül nekem már sikerült előállítanom házilag az “igazi” retro mazsolás krémtúrót, amikor lustaságból kíváncsiságból a turmixgéppel kevertem össze a túrótorta hozzávalóit, úgy, hogy véletlenül már a mazsolát is hozzáadtam. A titok ugyanis csak annyi, hogy a mazsolát majdnem teljesen pürésíteni kell hozzá. Ezt az információt aztán elraktároztam magamban, majd később le akartam írni a retromániában, majd még később teljesen elfelejtettem…

A gyári krémtúró egyébként sovány túróból és tejszínből készül, és valóban, a sovány túróval sokkal “igazibb” eredmény érhető el, már csak azért is, mert annak eleve sokkal krémesebb az állaga. Persze nagyon finom félzsíros túróval is, sőt, mert hiszen nem mindig az autentikus recept a legjobb.

Egyébként a mazsolás ízesítésűt csak azért választottam, mert nálunk ez volt otthon az egyetlen, amiért nem folyt közelharc az öcsémmel (mivel ő gyűlöli a mai napig is a mazsolát), így ez a változat nekem különösen a szívemhez nőtt. De lehet mazsola nélkül is, simán, vaníliásan.

A színe kicsit fakó ( a bolti természetesen színezéktől sárga), ezen segíthetünk egy tojás sárgájával, az ízének sem tesz majd rosszat (bár megint nem “autentikus” hozzávaló), csak az eltarthatóságának, így én a sápadtabb változat mellett maradok.

A recept nem is igazi recept, megint rém egyszerű, inkább csak a figyelem felkeltését szolgálja, hogy ilyet is lehet.

250 gr túró (lehetőleg sovány)

1 púpos ek házi (vagy Bourbon) vaníliás cukor

1 ek cukor (vagy ízlés szerint)

0,5 dl tejszín

tej, amennyi szüksége

1/4 citrom leve

1 nagy marék mazsola (~ 4 dkg) (lehetőleg puha, nagy szemű, arany mazsola)

A hozzávalókat a mazsola és a tej kivételével villával összedolgozzuk, majd ha szükséges, annyi tejet adunk hozzá, amennyitől krémes lesz az állaga. A tej mennyisége attól függ, hogy mekkora a felhasznált túró víz, illetve zsírtartalma. Botmixerrel sima krémmé dolgozzuk ki a túrót.

Hozzáadjuk a mazsolát is, majd botmixerrel ismét pürésítjük az egész masszát. Most elég csak nagyjából, nem kell teljesen simára, maradjanak benne nagyobb darab mazsolák is.

Ha szükségét érezzük, adjunk hozzá még cukrot, bár szerintem ennyi mazsola mellé nem szükséges. Egyébként kész.

Ha puha volt a mazsola, azonnal lehet enni, ha keményebb, néhány óra a hűtőben, amíg a mazsola megszívja magát, és fogyasztható Remekül eláll ilyen formában is, érdemes egyszerre nagyobb adagot készíteni belőle.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, gyors&könnyű, retro, túró

Aszalt meggyes, csokis keksz

Vagyis a fekete-erdő keksz.

Csajos süti, ugyanis nálunk Férj úúútálja a meggyet és a csokit együtt. Ezért most a “bébiszitternek” (azaz Anyunak),  és magamnak sütöttem egy adaggal.

Elég finom lett, ezt abból gondolom, hogy Férj hazaérkezett, és azonnal eltüntetett belőle néhány darabbal, leküzdve heveny úúútálatát, és még azt is találta rá mondani, hogy ez nagyon finom. Na, ez aztán a dicséret!

Ropogós, csokis, meggyes, erről nem is kell többet beszélni.

Ha valaki meg unná a meggyet és csokit együtt, az tegyen bele egy teáskanálnyi őrölt csilit (én tettem a fele adagba), az garantáltan feldobja majd.

3 tepsi

30 dkg simaliszt

20 dkg vaj

13 dkg cukor

1 tojás

5 dkg aszalt meggy

5 dkg étcsoki (60% kakaótartalom felett)

1 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)

1 csipet (nem több!) sütőpor

opcionális: 1 tk szárított, őrölt csili

A csokit és a meggyet késsel nagyjából felaprítom.

A lisztet elkeverem a kakaóval és a sütőporral, majd hozzáadom a vajat, cukrot, tojást, csokit és az aszalt meggyet.

Összegyúrom, majd egy nagyobb darab folpack fólia közepére egyengetem és hengert formálok belőle. Ráhajtom a fóliát, és addig hengergetem a rudat az asztalon, amíg egyenletes vastagságú és felületű, 5 cm átmérőjű hengert nem kapok.

Hűtőbe kerül 1-1,5 órára, amíg megdermed benne a vaj. Ezt követően éles késsel 3-4 mm szeleteket vágok belőle, és ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom.

180°C fokon (gázsütőben) nekem 15 perig sültek. Érdemes figyelni, a sütési idő függ a kekszek vastagságától és a sütőtől is.

A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a kekszeket kihűlni.

Megjegyzés: 1.) Ami szerintem még illene hozzá, az egy kevés őrölt fahéj a tésztájába keverve.

2.) Nem szeretjük a túlságosan édes sütiket, így ez a keksz is csak visszafogottan édes. Ráadásul 85% kakaótartalmú csokit használtam hozzá, amivel nekünk nagyon ízlett, de el tudom képzelni, hogy másnak ennyi cukor kevés bele, így aki alapból édesszájúbb, az emelje meg a cukor mennyiségét 15 dkg-ra.

3.) A díszítéshez használt mascarpone nagyon jól illett a kekszhez, így akár kevés porcukorral kikevert mascarponeval keksz szendvicseket is készíthetünk belőle (és az már majdnem fekete-erdő torta…)

Címkék: apró, aszalt gyümölcs, édes, étcsoki, keksz

Pisztrángfilé aszalt sárgabarackos, zöld teás vargánya raguval, mandulás rizspogácsákkal

Nem terveztem a zöld teába pácolt szűzpecsenye után ilyen gyorsan az újabb kísérletet, ami a sencha húsokhoz való felhasználását illeti, de ma azzal indult a nap, hogy Férj hazajött és közölte, hogy a torkos csütörtökön (is) ügyelni fog, így nem tudunk elmenni a Divinusba, Debrecenbe.

Az országnak ezen a részén kevés olyan étterem akad, ahová egyáltalán érdemes betérni, de olyan, ahol a finom, igényesen elkészített házias ételeken kívül valami emeltebb szintű gasztronómiai élményben lehetne részünk, sokáig egyáltalán nem volt. Most van, elvileg a Divinus ilyen, legalábbis ezt mondják, de én hiszem, ha látom. De nem látom. Egyelőre nem.

Így hát a nagy felindultságot levezetendő, lett ez, hétköznap ebédre.

Az összeállítás ismét Beatbull ízkombinációja alapján történt, ezúttal pisztráng került mellé, mert hihetetlen módon pont akkor érkezett belőle friss a Metroba, amikor bevásárolni voltunk ott Ponttyal. (cserébe most nem volt egy deka kacsa sem)

A halat most különösebben nem fűszereztem, a tetejére halmozott ragu miatt. Meg a friss, jó minőségű halat amúgy sem szoktam, mert a hús íze annyira finom, hogy szerintem nincs is rá szükség (legalábbis nekem). Lehet hozzá bőrös filét is használni, azt sütni is könnyebb, de én most csak ilyet kaptam.

A ragu ízre jól sikerült, de nekem zavaróak voltak benne a sárgabarack nagyobb darabkái, állagra igencsak disszonáns voltak a gombával. Ha egyszerre nagyobb falat került a villára, sok gombával és kevés barackkal, az ízre kiváló, de egy-egy aszalt barack darabka önmagában elfogyasztva kicsit kilógott az összképből. Ez persze orvosolható hiba, a barackot nagyon finomra kell hozzá aprítani késsel. Majd legközelebb. De ezt a részt a receptben már javítva írom. Egyébként ismét a sencha-matcha keverékemet használtam hozzá, és  remekül illett a raguba.

A mandulás rizspogácsák viszont annyira finomak lettek, hogy simán verték az ebéd többi részét. Nem azért, mert nem volt  nagyon finom a hal, vagy a ragu, hanem mert a mi tejcsokira szokott, második gyermekkorát élő ízlésünkhöz tökéletesen passzolt! (és akkor mit sírok itt, hogy a Divinusba szeretnék menni, amikor forró kakaó és vaníliás tejbegríz itthon is akad…)

Szerintem egy szép, harmonikus étel kerekedett ki belőle, legalábbis én nagyon meg voltam vele elégedve. És Férj is.

2 adag

2 pisztrángfilé (2×20 dkg)

2-2 ek olívaolaj és vaj

a raguhoz

10 dkg vargánya

1 salotta (~ 2-3 dkg)

2 szem aszalt sárgabarack (~1 dkg)

0,5 dl száraz fehérbor (könnyű, gyümölcsös)

1-1 dkg olívaolaj és vaj

1 kk sencha Asagiri

a rizspogácsához

10 dkg rizottóhoz való rizs

2 ek vaj

finomra őrölt, blansírozott mandula a panírozáshoz

olívaolaj a sütéshez

A rizst átpirítom a két evőkanálnyi vajon, majd felöntöm 4 dl vízzel, és fedő alatt 10 percig főzöm. Ezt követően lehúzom a tűzről, és meleg helyen, a fedő alatt hagyom pihenni, amíg a rizs meg nem puhul és az összes vizet magába nem szívja. 20 perc után érdemes ránézni, ha van még alatta víz, akkor kis lángon, sűrűn kavargatva azt el kell főzni alóla. Nem baj, ha összeáll, jelen esetben a csomós, összetapadt rizs elérése a cél.

A rizsből 1 cm lapos, 3-4 cm átmérőjű pogácsákat gyúrok, és félreteszem, amíg teljesen ki nem hűl.

A hideg pogácsákat őrölt mandulába hempergetem.

Egy teflon serpenyőben kevés olívaolajt hevítek, majd a pogácsákat közepes lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Az átfordítás előtt néhány csepp olívaolajjal locsoljuk meg a pogácsák tetejét, és két spatulával, óvatosan fordítsuk át a korongokat, így nem fognak megnyomódni.

Közben a raguhoz a salottát nagyon apróra felkockázom, a gombát fél centis kockákra aprítom, az aszalt sárgabarackot pedig késsel igen finomra vagdosom (majdhogynem püré állagúra). A teát mozsárban porrá őrölöm.

1 evőkanálnyi olívaolajon üvegesedésig sütöm a hagymát, majd hozzáadom a gombát, és addig sütöm, amíg az kis színt nem kap. Hozzáadom az aszalt sáragabarackot, felöntöm a borral, azt elforralom alóla, majd felöntöm 1 dl vízzel. Ha a folyadék fele elpárolgott alóla, hozzáadom a vajat, átkeverem, majd lehúzom a tűzről. A porrá őrölt teát csak ezután adom hozzá, ismét átkeverem, majd félreteszem a ragut.

A felhevített olívaolajhoz adom a vajat, majd az előzetesen már besózott pisztrángfilét mindkét oldalán 2-2 percig sütöm benne. Az átfordításnál itt is óvatosnak kell lenni, szét ne essen a filé.

Tálalásnál a filére halmozom a ragut és mellé rizspogácsákat adok.

Címkék: aszalt gyümölcs, gomba, hal, köret, tea, vargánya

Két keksz: aszalt sárgabarackos, mandulás korianderrel és aszalt szilvás, diós fahéjjal

Ebben a hónapban Férj tényleg minden második nap ügyel. Ezt a részt most nem részletezném túlságosan. Ponty órákig áll az ajtót lesve, miután elmegy, hátha visszajön és képtelen aludni, ha ismét hazajön (két nap múlva), nehogy elmulasszon egy perc közös játékot is. És ha este véletlenül mégiscsak elnyomja a buzgalom (azaz szó szerint összecsuklik a fáradtságtól), az apja pólójával alszik. Nekem meg a szívem szakad meg miatta…

Persze Férj miatt is, neki sem túl jó mostanában. Az csak egy (és a legkisebb) dolog, hogy zacskókból, dobozokból eszik szendvicseket, sütiket és akármilyen finomat is főzök, műanyag ételhordóban megmikrózva már nem az igazi. Ennek ellenére igyekszem legalább ezen a téren kicsit bearanyozni az életét, mást segíteni neki most úgysem tudok. Úgyhogy az ellátmányába próbálok mindenféle finomságot csempészni. Például ezeket a kekszeket.

A mandulás sárgabarackos ötlete Beatbulltól származik, bár ő nem kifejezetten ilyen sütire  gondolt a minap. A koriandertől nem kell megijedni benne, egyáltalán nem sokkoló az íze, sőt, nagyon visszafogott, harmonikus, kellemes.

Az aszalt szilva-dió-fahéj kombinációt meg szerintem nem is kell bemutatni, és szintén nem meglepő módon a kekszben is remekül működnek együtt.

A felvagdosott puha aszalt gyümölcsök húsa kissé beledolgozódott a tésztába a gyúrás során, így ezek a kekszek nem annyira ropogósak, inkább csak omlósak és kicsit puhábbak. (igazából egy pohár tejjel mennyeiek!) De ha ropogósat szeretnénk, akkor nagyobb darabokra vagdossuk fel hozzá a gyümölcsöket.

Aszalt sárgabarackos-mandulás

3 tepsi

20 dkg finomliszt

10 dkg finomra  őrölt mandula (ha van, blansírozott)

15 dkg vaj

8 dkg cukor

8 dkg aszalt sárgabarack

1 kis tojás

1 ek koriander (szűken mérve)

csipet(!) sütőpor (nem több!)

A koriandert egy evőkanálnyi cukorral együtt mozsárban porrá őröljük.

Az aszalt sárgabarackot késsel apróra vagdossuk.

A sütőporral elkevert lisztet, mandulát, tojást, vajat, cukrot, őrölt koriandert és a darabolt aszalt barackot összegyúrjuk, majd a tésztát egy jó nagy darab folpack fólia közepére rakjuk. Itt egy 5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, majd szorosan betekerjük a fóliába. A fóliába csomagolt tésztát még néhányszor áthengergetjük, hogy egyenletes legyen a rúd felszíne, majd hűtőbe kerül jó másfél órára.

Ha a tészta megdermedt, kicsomagoljuk és éles késsel 3-4 mm szeleteket vágunk belőle.

A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, és  előmelegített sütőben, 180°C fokon (gázsütő) 15-18 percig sütjük, vagy amíg a kekszek alja elkezd aranyszínűvé válni. (az én sütőm elég vacak, érdemes már 10 perc után figyelni a kekszeket!)

Rácsra rakosgatva hűtöm ki, majd jól záródó dobozban tárolom.

Aszalt szilvás-diós

3 tepsi

20 dkg finomliszt

10 dkg finomra őrölt dió

15 dkg vaj

10 dkg cukor

1 tojás

8 dkg aszalt szilva

1 púpos tk őrölt fahéj

csipet(!) sütőpor

Az elkészítése pedig teljesen megegyezik az aszalt sárgabarackos kekszével, az aszalt gyümölcs vagdosásától kezdve végig a gyúráson, szeletelésen, sütésen át.

Címkék: aszalt gyümölcs, aszalt szilva, dió, édes, gyors&könnyű, keksz, mandula

Aszalt meggyes, vörösboros, csilis borjúragu krumplipürével

Olyannyira komolyan gondoltam, hogy fogok még főzni az Ínyenc ételek szakácskönyv alapján, hogy rögtön itt is belőle a második étel. Illetve megint csak majdnem, mert ez nem marha, hanem borjú (mert az hamarabb megpuhul)(meg mert jobban is szeretem), és nem meggybefőttel, hanem aszalt meggyel (mert szerintem azzal mégiscsak gusztusosabb), és van benne vörösbor is (mert az, ismét csak  szerintem, illik hozzá).

A formabontás megint elmarad, legalábbis nekem a főtt marha meggyszósszal megbotránkoztatóbb étel, mint ez.

Összeállítás megint seperc alatt megvan, csak a főzési idő végét kell kivárni, ami meg a borjú életkorától is függ. Úgy 40 perc kell neki, de a növendék marha határát súroló borjúnál ennél több is lehet.

Nekem krumplipüré kívánkozott mellé, sok tejszínnel és vajjal.

2 adag

a raguhoz:

40 dkg borjúcomb (megtisztítva, lehártyázva. Inak, rostos lemezek ne legyenek benne!)

10 dkg aszalt meggy

10 dkg lilahagyma

2 dl száraz vörösbor

3 gerezd fokhagyma

1-1 tk római kömény és koriandermag

1 babérlevél

1/3 kk őrölt fahéj

3 kis szárított csili

olívaolaj

méz

a krumplipüréhez:

40 dkg krumpli

3 dkg vaj

0,5 dl tejszín

szerecsendió

A római köményt és koriandert mozsárban porrá őrölöm, majd 2-3 ek olívaolajon rövid ideig pirítom.

Hozzáadom az apróra felkockázott lilahagymát, üvegesre párolom, majd megy hozzá a centis kockákra vágott borjúhús és a finomra aprított fokhagyma. Kevergetve, nagy láng fölött addig sütöm, amíg a hús leve teljesen elpárolog és kis színt nem kap.

Felöntöm a vörösborral, majd nagy lángon addig forralom, amíg az összes folyadék elpárolog alóla.

Hozzáadom az aszalt meggyet, babérlevelet, csilit, fahéjat, sózom, felöntöm 3 dl vízzel, majd fedő alatt, kis lángon addig párolom, amíg a borjúhús megpuhul.

Közben a krumplit megpucolom, felkockázom és sós vízben megfőzöm. Ha megpuhult, leszűröm, és azonnal hozzáadom a tejszínt, vajat, majd krumplinyomóval összetöröm. Szerecsendiót reszelek hozzá, átkeverem, melegen tartom.

Ha a borjú megpuhult, ízlés szerint még mézet adok hozzá (nekem 2 tk kellett), majd a krumplipürével tálalom.

Címkék: aszalt gyümölcs, borjú, krumpli

Paradicsomleves másképp

Azaz aszalt sárgabarackkal.

Recept a Holló és társa Könnyen, gyorsan, finomat sorozatának Ínyenc ételek részéből. Legalábbis alapjait tekintve, de hát ez sem tudta megúszni az átfazonírozást. Egyébként egyáltalán nem formabontó, sőt. Én kissé csalódtam is benne, pusztán az extravagancia szempontjából, majdnem főztem is bele bánatomban betűtésztát… De tényleg nagyon finom, és sikerült ilyen furfangos módon némi sárgabarackot is juttatnom a gyerekbe, szóval gyümölcsöt nem evő kisdedek rejtett gyümölcsfogyasztásának kiváló módjával állunk szemben. (itt kell megjegyeznem, hogy az aprónép adagját a csili és gyömbér hozzáadása előtt illik kimerni, különben érhet minket meglepetés, nem a jó értelemben.)

Azért még ejtek pár szót a könyvről is. A receptek biztatóak, bár én képtelen vagyok szakácskönyvből főzni, szóval elég erős módosításokon esnek át általam, de kiváló ötletforrásként szolgálnak, és nem ez az utolsó étel, amihez innen merítettem ihletet. De ami még ennél is fontosabb, azok a gyönyörűen megkomponált  képek, a csodaszép tányérok, tálak, evőeszközök, és a színek, amik engem teljesen elvarázsoltak. Pedig én nem olyan vagyok, akinek a képek számítanak egy szakácskönyvben, de ez itt most nagyon az én ízlésem szerint való. Na, csak ennyit akartam írni, most jöhet a recept.

4 adag

700 ml passzírozott paradicsom (Mutti passata)

10 dkg aszalt sárgabarack

1 nagy lilahagyma (~ 8-10 dkg)

1 narancs leve

3 ek finomra aprított petrezselyemzöld

3 gerezd fokhagyma

1,5 cm gyömbér

1 pici szárított csili/1/2 kk szárított, őrölt csili

1-1 tk koriandermag és római kömény

1 babérlevél

1/2 kk fahéj

nádcukor, olívaolaj

joghurt és fahéj a tálaláshoz

A koriandert és a római köményt mozsárban megőröljük, majd 2-3 evőkanálnyi olívaolajon néhány másodperc alatt megpirítjuk.

A lilahagymát apró kockára vágjuk, majd a fűszerek mellé dobjuk és üvegesre pároljuk.

Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és a nagyjából feldarabolt aszalt sárgabarackot, felöntjük a narancs levével, a passzírozott paradicsommal és 6 dl vízzel. Hozzáadjuk a babérlevelet, fahéjat, petrezselymet, sózzuk, ha nincs gyerkőc a háznál, akkor itt kerül bele a csili és a gyömbér is.

Fedő alatt 10-15 percig főzzük, vagy amíg a barack megpuhul.

Ezután halásszuk ki a babérlevelet és botmixerrel pürésítsük a levest.

Ízlés szerint itt még kerülhet bele cukor, fahéj, narancslé, ha a kiskorúak adagja eltávolításra került, itt jön bele a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott leve és némi szárított, őrölt csili is.

Fahéjjal kikevert joghurttal tálaljuk.

Címkék: aszalt gyümölcs, fél óra, gyors&könnyű, leves, paradicsom

Zöld teában pácolt sertésszűz, aszalt sárgabarackos, zöldspárgás rizottóval

Na, akkor ez most megint nem egy látogatottságnövelő bejegyzés.

A hozzávalók többsége drága és/vagy beszerezhetetlen, nincs készen öt perc alatt, az íze meg távol áll a hagyományostól. De néha ilyen is kell. Minimanó pörkölt-tészta-krumpli diétája után pedig egyenesen felüdítő nekem “rendes” ételt is készíteni. Na meg enni!

A zöld teába pácolt hús ötlete már régóta foglalkoztat, a sertésszüzet pedig azért választottam hozzá, mert ehhez a teához szerintem remekül passzol az íze.

A zöld tea egy sencha-matcha keverék, amit egy sárospataki teaházban vettem, és csodálatos sárgabarack aromája van megfelelő elkészítés után. Innen kézenfekvő volt az aszalt sárgabarackkal való párosítás, ami nem újdonság, hiszen Beatbull számos receptjében szerepel. A sárgabarack ízét ismét az abból készült pálinkával tettem még hangsúlyosabbá.

Köretként a Beatbull által használt gomba és a spárga között vaciláltam, végül mindkettő belekerült a rizottóba, ami szerintem helyes döntés volt.

Nekünk ma ez jutott, étterem helyett.

2 adag

a húshoz:

1 sertésszűz (~ 45 dkg)

1 púpos ek Sencha Asagiri tea

3 ek mogyoróolaj

2 ek koriandermag

mogyoróolaj a sütéshez

a rizottóhoz:

1 dl rizottóhoz való rizs

5 dkg sárgabarack

10 dkg zsenge zöldspárga

1 pici, édes vöröshagyma (~ 2-3 dkg, piknik hagyma néven fut, de ha van, a salotta jobb helyette)

1 gerezd fokhagyma

0,5 dl száraz vermut

0,2 dl sárgabarack pálinka

1 púpos tk szárított, porrá őrölt vargánya

1 ek mogyoróolaj

1 ek vaj

A húst lehártyázom, megtisztítom.

A teát és a koriandert mozsárban porrá őrölöm, majd a mogyoróolajjal elkeverve alaposan a húsba dörzsölöm. Folpackba csavarva megy a hűtőbe legalább 12 órára.

Másnap a húst sütés előtt legalább fél órával kiveszem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen, mire a serpenyőbe kerül.

A rizottóhoz nagyon finomra aprítom a hagymát, fokhagymát, a spárgát fél centis darabokra vágom, a sárgabarackot szintén apró, 3-4 mm kockákra vagdosom.

A húst sóval bedörzsölöm, majd kevés mogyoróolajban forró serpenyőben minden oldalán 1-2 percig sütöm, inkább csak azért, hogy átmelegedjen, most nem a színes kéreg képzése a cél. Ezúttal lehetőleg teflon serpenyőt használjunk, mert abban nem válik le a húsról a fűszeres kéreg.

A szűzpecsenyét sütőtálba teszem, majd (gázsütőben) 160°C fokon 35 perc alatt készre sütöm.

Közben elkészítem a rizottót.

Abban a serpenyőben, amiben a hús sült (nem kell elmosni, szükség van a hús pörzsanyagaira!), egy evőkanálnyi mogyoróolajban megfonnyasztom a hagymát. Hozzáadom a rizst, átpirítom, hozzáadom a fokhagymát, majd felöntöm a pálinkával és a vermuttal. Addig főzöm nagy lángon, kevergetve, amíg az összes folyadék elpárolog a serpenyőből/ a rizs azt magába szívja.

Hozzáadom az aszalt sárgabarackot, a vargányaport, sózom, majd kis lángon főzve, gyakori kevergetés mellett elkezdem felöntögetni mindig egy kevés vízzel, épp csak annyival, amit a rizs felvesz.

Az időközben elkészült húst kiveszem a sütőből és félreteszem pihenni legalább 10 percre. Az alatta felgyűlő húslét pedig beleöntögetem a rizottóba, ez a koncentrált ízű lé helyettesíti itt az alaplevet. (ez a művelet kb a rizottó főzésének félidejére esik, így a húslé még épp időben kerül majd a rizshez)

A spárga csak akkor kerül a rizottóba, amikor a rizs már majdnem teljesen megpuhult, ennek 5-6 perc elegendő ahhoz, hogy kissé megpuhuljon, összemelegedjen a rizottóval, de szét ne főjön, roppanós maradjon.

Végül, ha a rizs megpuhult, de a rizottó még krémes, hozzáadom a vajat és átkeverem.

A húsból ujjnyi vastag szeleteket vágok, és egy adag rizottó mellé fektetve tálalom.

Megjegyzés: Ilyen mennyiségben a zöld teának jelentős élénkítő hatása van, így késői vacsorának nem célszerű ezt az ételt tálalni. Már ha ez egyáltalán valakiben felmerül…

Címkék: aszalt gyümölcs, rizs, sertés, sertésszűz, spárga, tea