Kávés-mandulás tallérok

Ha egy üzlet beindul…

Minden bizonnyal ez a legrövidebb idő alatt legtöbbször ismételt sütemény, ami a konyhámból kikerült. Illetve még csak nem is feltétlenül az én konyhámból, mert sütöttem már a nagyszülőknél is amikor arra jártunk látogatóban.

Ez az a bizonyos recept, aminek az eredetije Latsiától származik, és nálam a múlt héten kezdte pályafutását mogyorós tallérokként. Aztán néhány tőlem nem igazán meglepő változtatást követően a mogyoró lecserélődött mandulára, és került bele némi (igazából elég sok) kávé is. Mert fő a változatosság.

• 2 tepsi
• 20 dkg őrölt mandula
• 6 dkg vaj
• 1 dl (= 7,5 dkg) nádcukor
• 1 tojás
• 1 adag darált kávé (7 gr) (ha kissé durvábbra darált szemcséjű, az a legjobb)
• 1 tk őrölt fahéj

A hozzávalókat jól összegyúrjuk, majd a tésztából kisebb diónyi gombócokat formázunk.

A gombócokat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, egymástól nem túl messze, majd villával lelapítjuk.

180°C fokon (gázsütőben) 15 perc, amíg az alja elkezd aranyszínűvé válni. Villanysütőben pedig 170°C fokon 10 perc elég neki.

A kész tallérokat sütőpapírral együtt rácsra emelem, és ott hűtöm ki.

Címkék: apró, édes, gyors&könnyű, kávé, mandula

Mogyorós tallérok

A receptet Latsiánál találtam néhány nappal ezelőtt, és nem is volt kérdés, hogy el fogom készíteni.

Valami, amiben ennyi mogyoró van, az csak finom lehet, de ez a tallér azért erősen meglepett. Mert még annál is jobb, mint amilyenre számítottam. Miután kihűl, egészen ropogós lesz, töményen mogyorós, és Latsia találóan fogalmazott, amikor azt írta, hogy olyan gyorsan fogy el, mint ahogy elkészül…

A mennyiségeket a húsz dekás mogyorós zacskóhoz szabtam, és tettem bele némi fahéjat is, mivel az nem árthat véleményem szerint, de egyebekben nem változtattam semmit, mert ez úgy jó, ahogy van. Ja, de igen, mégis. Nem tettem a tetejére egész mogyorót-mert nem találtam itthon (pedig tudom, hogy van. Férj sosem tenne olyat, hogy suttyomban megeszi. Ugye?), de ha valaki rendelkezik ilyesmivel, az nyomjon mindegyik tallér tetejébe egyet-egyet!

• 2 tepsihez
• 20 dkg finomra őrölt mogyoró
• 6 dkg vaj
• 1 dl cukor
• 1 nagy tojás
• 1 tk őrölt fahéj

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd 2 cm átmérőjű gombócokat formáztam belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem. Kicsit meg fog nőni, ne pakoljuk túl szorosan.

A gombócok tetejét villával lelapítottam, majd 180°C fokon (gázsütőben) 15 perc alatt kisütöttem. Ha az alja aranyszínű, akkor jó.

Papírostól rácsra emelve hűtöttem ki.

Címkék: apró, édes, gyors&könnyű, mogyoró

Aszalt meggyes, csokis keksz

Vagyis a fekete-erdő keksz.

Csajos süti, ugyanis nálunk Férj úúútálja a meggyet és a csokit együtt. Ezért most a “bébiszitternek” (azaz Anyunak),  és magamnak sütöttem egy adaggal.

Elég finom lett, ezt abból gondolom, hogy Férj hazaérkezett, és azonnal eltüntetett belőle néhány darabbal, leküzdve heveny úúútálatát, és még azt is találta rá mondani, hogy ez nagyon finom. Na, ez aztán a dicséret!

Ropogós, csokis, meggyes, erről nem is kell többet beszélni.

Ha valaki meg unná a meggyet és csokit együtt, az tegyen bele egy teáskanálnyi őrölt csilit (én tettem a fele adagba), az garantáltan feldobja majd.

3 tepsi

30 dkg simaliszt

20 dkg vaj

13 dkg cukor

1 tojás

5 dkg aszalt meggy

5 dkg étcsoki (60% kakaótartalom felett)

1 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)

1 csipet (nem több!) sütőpor

opcionális: 1 tk szárított, őrölt csili

A csokit és a meggyet késsel nagyjából felaprítom.

A lisztet elkeverem a kakaóval és a sütőporral, majd hozzáadom a vajat, cukrot, tojást, csokit és az aszalt meggyet.

Összegyúrom, majd egy nagyobb darab folpack fólia közepére egyengetem és hengert formálok belőle. Ráhajtom a fóliát, és addig hengergetem a rudat az asztalon, amíg egyenletes vastagságú és felületű, 5 cm átmérőjű hengert nem kapok.

Hűtőbe kerül 1-1,5 órára, amíg megdermed benne a vaj. Ezt követően éles késsel 3-4 mm szeleteket vágok belőle, és ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom.

180°C fokon (gázsütőben) nekem 15 perig sültek. Érdemes figyelni, a sütési idő függ a kekszek vastagságától és a sütőtől is.

A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a kekszeket kihűlni.

Megjegyzés: 1.) Ami szerintem még illene hozzá, az egy kevés őrölt fahéj a tésztájába keverve.

2.) Nem szeretjük a túlságosan édes sütiket, így ez a keksz is csak visszafogottan édes. Ráadásul 85% kakaótartalmú csokit használtam hozzá, amivel nekünk nagyon ízlett, de el tudom képzelni, hogy másnak ennyi cukor kevés bele, így aki alapból édesszájúbb, az emelje meg a cukor mennyiségét 15 dkg-ra.

3.) A díszítéshez használt mascarpone nagyon jól illett a kekszhez, így akár kevés porcukorral kikevert mascarponeval keksz szendvicseket is készíthetünk belőle (és az már majdnem fekete-erdő torta…)

Címkék: apró, aszalt gyümölcs, édes, étcsoki, keksz

Pirított mogyorós halmocskák

Köszönet érte a hangyáknak.

Ugyanis megtámadták a kamrám, és így kénytelen voltam átnézni az összes ott rejlő tartalék élelmiszert. Voltak meglepetések. Mondjuk jó hír, hogy nem kell aggódnunk semmilyen természeti katasztrófa esetén, ha esetleg majd hetekig nem jutunk ki a házból, akkor sem halunk éhen.

Viszont felfedeztem számos csomagot, amin a szavatosságnál feltüntetett határidő vészesen közeledett. Így hát mostanában a sütés-főzés ihletadója nem holmi szakácskönyv, vagy friss áru lesz a zöldségesnél, hanem a hangyák által megkímélt nyersanyagok, amiknek viszont az idő vasfoga nem kegyelmez.

Az ilyen kényszer szülte receptek sajátsága nálunk, hogy vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul sikerülnek. (ilyenkor esznek borjúcombot vargányával a kutyák vacsorára…)

Ez szerencsére az előbbi lett!

2 tepsihez

20 dkg mogyoró, 4 tojás fehérje, 3 dkg liszt, 6 (8) dkg cukor, 2 púpos tk őrölt fahéj

A mogyorót lassú tűzön, vastag aljú serpenyőben  megpirítom. Akkor jó, ha  a héja rázogatás közben magától leválik róla. Ha kész, kihűtöm, és ledörzsölgetem róla nagyjából a héjat.

Ez a lépés kihagyható, ha eleve pirított, darált mogyorót használunk.

A darált mogyorót elkeverem a liszttel, fahéjjal, cukorral. Nekünk 6 dkg cukor elég volt bele, de aki édesebben szereti a sütiket, az használjon 8 dkg-ot, simán elbír annyit is.

A tojások fehérjét habbá verem, hozzákeverem a mogyorós keveréket. A masszát habzsákba töltöm. Akinek nincs ilyen, az két teáskanállal szaggassa a halmokat.

Sütőpapírral bélelt tepsibe 1,5 cm gömböket nyomok a habzsákkal, ez amúgy egy teáskanálnyi adag. Nem fognak megnőni, lehet sűrűn elhelyezni a halmocskákat.

Én most 170°C fokon sütöttem 20 percig, mert nem volt türelmem  többet várni így, estefele a sütire, de 150-160°C fokon 30-35 perc alatt roppanósabb lesz a végeredmény. Mindenesetre addig sül, amíg az alján aranyszínű gyűrű, a tetején meg hasonló színű kis sipka nem jelenik meg.

Remek tea- vagyis nálunk inkább kávésütemény!

Címkék: apró, édes, mogyoró

Kávés biscotti kétszer, azaz a mogyorós-kávés biscotti és a mandulás-kávés shortbread…

A kettes számú

Mindkét recept régóta az elkészítendők listáján szerepel nálam, de nem tudtam eldönteni, melyikkel kezdjem. Így hát ma megsütöttem mindkettőt. Mindenképpen érdekes tapasztalat volt, mivel még soha nem sütöttem biscottit. Szóval az első recept a kissé slendrián receptleírásokkal bíró Ízvarázs sorozat Aprósütemények részéből való. Amiben viszont a receptek első osztályúak. Így, ha nem ez lett volna az első, közel tökéletes lett volna a végeredmény… Most már tudom, hogy a húszcentis tésztarúd soha nem fog átsülni (vagy akkor kívül megég), de KÉT darab húszcentis rúddal nagyszerű a végeredmény. (egyébként a sütési idők is erre a változatra passzolnak inkább, már amennyire a recepteket szerző hölgy egyáltalán belemélyedt az ilyen apró részletekbe. A sütési hőfokokról csak jó közelítéssel ír, mondván minden sütő más. Azért nekem kicsit kevés az “legalacsonyabb hőfokon süssük”, mert az én sütőmben 160°C fok a legalacsonyabb, az apuékéban meg 80°C…) Szóval slendrián, ami az elkészítés módját illeti, és ez nem baj akkor, ha valaki rutinos a biscotti készítés rejtelmeiben, de mint már említettem, én nem vagyok az. (szerencsére a többi recept keksz, linzer,brownies, szóval az már akadálymentes terep, és a receptek egyébként tényleg korrektek, precíz mennyiségekkel) Szóval ez volt az első. Isteni íz, az elrágásához szottyos mártogatnivaló nélkül vasfogak kellenek (Férjnek van. Ő nem szottyosít! ), tökéletes. Bár most ronda, mint a bűn, de majd legközelebb!

A második… Finom. De nem biscotti. Sima keksz. Attól még nem biscotti valami, hogy kétszer sül! (szerintem) De finom! (persze, mert kávé van benne, és egész sokat megettem már, mire e sorokat írom, szóval picit lehet, túl vagyok pörögve, nem mintha amúgy nem lelkesednék mindenért határtalanul, amiben kávé van :D ) Több helyen találkoztam a recepttel angol nyelvű (USA és Kanada) gasztroblogokon, és nem lepett meg nagyon a végeredmény, tudniillik hogy keksz, bár azért végig reménykedtem, mert a tészta biztatóan kőkemény állagú volt, de nem, mégsem, de nem baj. Sőt, az “igazi” darált kávé használata instant helyett sokkal jobban bevált a tésztában, szóval legközelebb az egyes számút is így készítem majd.

Már megint sok a szöveg, inkább írom a recepteket

1. számú: mogyorós-kávés biscotti

2 tepsihez

110 gr porcukor, 110 gr simaliszt, 150 gr mogyoró, 1 tojás, 1 ek instant kávé, 1 tk sütőpor, 1 tk vaníliás cukor (=1/3 rúd vanília)

A mogyorót megpirítom, kicsit ledörzsölöm a héját, és blenderben durvára őrölöm (vagy késsel durvára vágom). A tojást a cukorral habverővel fehéredésig keverem, hozzáadom az 1 ek forró vízben feloldott kávét, vaníliát is. Ezután a habverőt el is lehet tenni, annyira kemény lesz a tészta. Szóval hozzáadom a többi hozzávalót is, és alaposan összegyúrom. Két részre osztom a tésztát, és 4 cm széles, kb 20 cm hosszú rudakat formázok belőle. Ezután sütőrácsra (nekem sincs. Tortarácsot használok helyette) sütőpapírt teszek, erre fektetem a rudakat. 180°C fok, legalább 30 perc.

Miután kivettem a sütőből, 10 percig pihentetem, majd egy éles, vagy inkább csak recés késsel fél cm szeleteket próbálok vágni belőle (a könyv elektromos kést ír, azzal könnyebb, de nekem ilyen nincs). Vissza sütőpapírral bélelt tepsibe, és 160°C fokon 30 perc. (vagy amíg ropogós nem lesz. A színe már nem nagyon fog változni, csak az állaga)

Sütőből kivéve lehetőleg rácson hűtöm ki. A könyv szerint olvasztott étcsokoládéval be kellett volna vonni az egyik oldalát, de én ezt némiképpen feleslegesnek ítéltem meg, mert akkor nem annyira guszta (?) kávéba tunkolva… Jól záródó dobozban állítólag 1 hónapig eláll. Nem tudom, nálunk mostanra már elfogyott. :)

A képek természetesen a tesztalanyról készültek, amely ronda, de finom. A leírás meg tartalmazza a változtatásokat, amiket a második számú versenyzőnél ki is próbáltam.

2. számú: mandulás-kávés biscotti

2 tepsihez

2 csésze liszt, 3/4 csésze cukor, 1/2 csésze pirított, durvára vágott mandula, 1/4 csésze őrölt mandula, 1/4 csésze olvasztott vaj, 1 tojás, 2 tk sütőpor, 2 ek őrölt kávé, 2 ek forró víz, 1 tk vaníliás cukor (= 1/3 rúd vanília)

A tojást a cukorral fehéredésig keverem habverővel. Megy hozzá a forróvízzel előzetesen kikevert kávé, a vanília, és az olvasztott vaj. Ezután ismét eltehetem a habverőt. A többi hozzávalóval kemény tésztát gyúrok belőle, majd két 4 cm rudat formázok belőle, amely kb 20 cm hosszú. Sütőpapírral borított sütőrácson 180°C fokon 30 perc. Ezután hasonlóan járok el, mint fent, azaz pihentetés, szeletelés, ismét sütés, 160°C fokon ennek is elég volt nálam 30 perc.

Ez is finom volt, de a tésztája inkább egy zsírszegény omlós tésztából készített kekszre emlékeztet, amit kicsit túlsütöttek.

Most kimentem a konyhába, és megkóstoltam (még)egyet, hogy ellenőrizzem. Azért ez is finom. (a biztonság kedvéért félóránként tesztelem)

Ettem még kettőt. Nagyon finom! :D

Megjegyzés: Ez nem az a roppanós-omlós kekszféleség, ami kis országunkban igen népszerű, hanem kifejezetten harapós, száraz, és nem túl édes kétszersült, tea és kávé mellé. Szóval ha valaki ezt szeretné sütni a gyerekeknek, ne tegye! Már csak a kávé miatt sem… :)

Címkék: apró, édes, kávé, keksz, mandula, mogyoró

Mandulaforgácsba “panírozott” keksz aszalt földieperrel

Ez a recept már jó ideje várakozik arra, hogy elkészüljön. A kezdeti nehézségek, ti. mivel lehet helyettesíteni a citromkakukkfüvet, a hétvége után megoldódni látszottak: Férj kijelentette, hogy kakukkfű sütibe nem való, bors meg bazsalikom sem, a levendula az egy molyirtó, kamillát legfeljebb gargalizálásra, a vágott virágnak meg vázában a helye! (mondjuk ez utóbbiban kivételesen egyetértünk. Nekem sem fordulna meg soha a fejemben, hogy az anyák napi orgona csokrom desszertként prezentáljam az ünnepi ebéd végén :) )

Szóval citromkakukkfű sztornó, de akkor meg minek betartani a recept további utasításait. És lőn. Random módon kiválogattam, amit megtartani gondoltam, a többit lecseréltem/elhagytam. A végeredmény: egy tökéletesen ropogós teasütemény, aminek egyetlen hibája van: a szárított  eper.

A szárított epernek ugyanis csak nyomokban, jelzetten van eper íze, inkább csak viricsédes-csupamag, gumicukor állagú érdekesség. Na persze, az eredeti receptben ez is házilag készült, ami feltehetően lényegesen finomabb az ipari változatnál, de ennyire elhivatott azért én nem vagyok.

Szóval elkészítem e legközelebb is? Igen! Szárított eperrel? Soha!

Viszont aszalt cseresznyével, vagy meggyel határozottan kellemes lehet…

32 darab/ 2 tepsi

150 gr aszalt eper, 113 gr olvasztott vaj, 100 gr cukor, 188 gr rétesliszt, 2 ek citromlé, 1 citrom reszelt héja, 2 ek tejszín, csipet só, csipet sütőpor

100 gr mandula forgács

Az epret megmostam, 3 mm darabokra vagdostam. A tészta hozzávalóival összegyúrtam, és 2 cm átmérőjű golyókat formáltam belőle. Ezeket ellapítottam, és mindkét oldalukat a mandulaforgácsba paníroztam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. 180°C fok, 17 perc.

Megjegyzés: a mandulaforgácsos eljárást nagyon sok angol nyelvű gasztroblogon láttam, gyakorlatilag mindenféle, lágyabb tésztájú cookieshoz használható (így megtapad a mandula). Tényleg nagyon finom a  ropogósra sült mandula bunda a kekszeken.

Címkék: apró, édes, eper, keksz, mandula

Pecorinós diós keksz, rozmaringgal

A fiúknak. Sör mellé. Hirtelen, mert minden előzetes figyelmeztetés nélkül kezdtek el sörözni. Férj, Apu, meg Öccs. Itthon meg egy félig sült báránycombon kívül semmi sör mellé való…

Szóval még egy bőr a kukoricás kekszről, ezúttal sósan. (nem állítom persze, hogy ne akartam volna már napok óta kipróbálni ezt a változatot is)

A sikerét leginkább a következő életképpel tudnám  szemléltetni: két (elvileg) felnőtt fiatalember áll a konyhapult mellett.  A tűzforró kekszecskéket a tepsiből szájukba gyömöszölik. Ordítanak, káromkodnak, égett ujjaikat rázogatják, égett nyelvüket sörrel hűtik. De a  tűzforró kekszet változatlan elánnal tömik magukba…

3 tepsi (NAGYON kevésnek bizonyult, duplázni érdemes)

200 gr simaliszt, 50 gr kukoricaliszt, 50 gr darált dió (nem baj, ha nem finomra), 150 gr vaj, 1 tojás, 20 gr nádcukor, 60 gr finomra reszelt pecorino, 1 ek apróra vágott rozmaring levélke, csipet sütőpor(elhagyható), 1 tk só

A hozzávalókat összegyúrjuk, 1 cm golyókat formálunk a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, villával lelapítjuk. 200°C fok, 10-12 perc. Azért érdemes megvárni, amíg kihűl…

Megjegyzés: túlsütni nem szabad! Akkor jó, amikor a keksz teteje még sápadt, csak az alja halványan narancssárga. Ez a szín a kekszek alsó szélénél látszik, nem is kell megfordítani hozzá.

Címkék: apró, dió, keksz, kukoricaliszt, sajt, sós

Kis színes: mákos keksz az áfonyahabhoz

Vagyis hogyan húzzunk le még egy bőrt a kukoricalisztes kekszről :) De komolyan, a kukoricaliszt a kekszben annyira jól bevált, olyan elképesztően omlós, roppanós lesz tőle, hogy én most ezzel teljesen szerelembe estem. Amúgy is a házi omlós keksz a gyengém, szóval azt hiszem, addig fognak készülni nálam ennek a keksznek a variációi, amíg a férjem el nem kobozza tőlem a kukoricalisztem (már ha tudja…) A mostani keksz azért készült, hogy lássam, kisebb mennyiségben is működik e, és igen! Annyira ropogós még másnap is, hogy nem is találok szavakat!

És persze nagyon viccesen néz ki a pöttyös keksz. És annyiféle habot lehet hozzá készíteni, amik szintén színesek. Szóval látványos, nemcsak finom!

2 tepsi kekszhez

50 gr darált mák (nem baj, ha nem egyenletesen finom porrá), 50 gr kukoricaliszt, 50 gr rétesliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 30 gr tejszín, 50 gr cukor, 1 ek házi vaníliás cukor (1/2 rúd vanília belsejének felel meg), kevés reszelt citromhéj (elhagyható), csipet sütőpor

A tészta hozzávalóit összegyúrom. Mogyorónyi ( 1 cm átmérő) golyókat formázok belőle,villával lelapítom, és hideg helyre teszem, amíg kissé megszilárdul. 180°C fok, 12 perc.

Most áfonyahabot készítettem hozzá, amihez 10 dkg mélyhűtött áfonyát még hidegen elkevertem 10 dkg mascarponeval. 1 dl tejszínt 2 ek cukorral kemény habbá verek, és összeforgatom a mascarpones krémmel, poharakba szétosztom, és kekszeket szurkálok a habba. Ez így elég tömény az én ízlésemnek (Férjnek persze nem!), bár kétségtelenül finom. Szóval szerintem a mascarpone azért túlzás, natúr joghurt jobb lett volna. Ja, és persze a tejszínt felverés előtt mélyhűtőbe rakom 10 percre, hogy igazán kemény legyen a tejszínhab.

Címkék: áfonya, apró, édes, fél óra, gyors&könnyű, keksz, kukoricaliszt, mák, mascarpone, pohárkrém

Aszalt szilva hab ánizsos, kukoricalisztes kekszecskékkel

Az utóbbi idők legjobban sikerült desszertje. De tényleg. A keksz valami elképesztően ropogós, omlós (másnap is!), és annyira kellemes az íze, hogy számomra ez lett minden idők legjobb teasüteménye (amit igazából inkább a kávé mellé eszegetünk). A hab mellé pedig nagyszerű kontrasztot adott a ropogós kis félfalatnyi semmiség. És amúgy is imádom az aszalt szilva-kukoricaliszt kombinációkat, mert alapvetően szabolcsi lány vagyok-voltam-maradok.

4 adag hab

15 dkg aszalt szilva, 2 narancs leve+ amennyi még szükséges, 4 tk nádcukor, 2 dl tejszín

Semmi extra, az aszalt szilvát megmosom, és a narancsok levével, meg a cukorral botmixerrel pürésítem. Ha szikkadtabb-szárazabb aszalt szilva van itthon, akkor kevesebb kell belőle, és jelentősen megnőhet a felhasznált narancslé mennyisége. Ilyenkor érdemes néhány órával előtte beáztatni a gyümölcslébe. Az a lényeg, hogy lágy püré legyen végül, nem száraz, de az nem baj, ha emellett kicsit darabos is marad (izgalmas textúrájú, így mondják a lusták). A tejszínt felhasználás előtt 10 percre a mélyhűtőbe teszem, hogy igazán kemény habbá tudjam majd felverni. Robotgéppel érdemes, itt még én is képes vagyok lemondani a kézi habverés gyönyöreiről :) A kemény tejszínhabba beleforgatom lazán a szilvapürét. Négy tálkába elosztom, a tetejét kanál hátával elsimítom. Időmilliomosok használhatnak habzsákot is. A hűtőben tárolom felhasználásig (ez azért fél napnál ne legyen több), de fogyasztás előtt 10 percre megy a mélyhűtőbe. Tálalásnál 3-6 kekszecskét nyomkodok a hab tetejére.

2 tepsi kekszhez (ami lényegesen több, mint amit a szilvahab megkíván, de nálunk azért ez nem okoz gondot, sőt, legközelebb duplázom a mennyiséget)

100 gr kukoricaliszt, 50 gr finomliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 20 gr narancslé, fél narancs reszelt héja, 30 gr finomított kristálycukor, 20 gr méz, 1 tk ánizs, csipet sütőpor

Az ánizst mozsárban porrá őrölöm, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrom. Hűtőben pihentetem 15 percig. 1 cm átmérőjű golyókat formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, és egy villával lelapítom a tetejét. 180°C fokon 8-10 perc alatt megsül. Amikor a kekszek alja kezd  narancssárgára pirulni (kezd, és nem barna, csak halványan narancssárgára vált), akkor kész. Figyelni kell, nem szabad túlsütni, mert keserű, ha megég. Nem fognak nagyon megnőni, szóval lehet szorosabban is rakosgatni a tepsibe, ha nem teszünk bele több sütőport egy csipetnyinél. Ez is csak azért kell, hogy leheletnyit lazuljon a tészta, de nem a habszivacs szerkezet a cél. Komolyan ez a legfinomabb aprósütemény, amit valaha ettem ( igen, a karamellás-barnított vajas keksz a második helyre szorult). Persze van az a mondás az ízlésekről, meg a pofonokról…

Címkék: apró, aszalt szilva, édes, fél óra, gyors&könnyű, keksz, kukoricaliszt, pohárkrém

Citrompáj

Vagyis citromos pite. Ami valójában egy cheesecake imitáció, csak a férjem így nevezte el. A története pedig csak annyi, hogy nem szeretem sem a Philadelphiával készült sajttortákat, sem a darált keksz alapú tortákat (valami furcsa aberráció ez, tudom, magányos érzés, nem vagyok rá büszke). Ebből meg logikusan következik, hogy a sajttortát szeretem. Csak mascarponéval. Meg a házi kekszem tésztájával (mert annyira lelkes azért nem vagyok, hogy megsüssek három tepsi kekszet, aztán meg  összetörjem, és további pancsolás után megállapítsam, hogy így  már nem is olyan rossz)

28 cm tortaformához

tészta: 125 gr vaj, 100 gr cukor, 150 gr rétesliszt,  50 gr zabpehely, 50 gr darált mogyoró, 1 tojás, 1 tk őrölt gyömbér, reszelt citromhéj, csipet sütőpor

Belevaló: 500 gr mascarpone, 5 tojás, 3 citrom leve és reszelt héja, 3 ek étkezési keményítő, 100 gr cukor

A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrok, majd a sütőpapírral bélelt tortaforma aljába nyomkodom, perem nélkül. ( a sütőpapír miatt nem ragad le a tészta a forma aljához hideg állapotában sem) Fél óráig pihen a hűtőben, majd 180°C fokon 15 percig elősütöm.

A  tojások fehérjéből kemény habot verek, a többi hozzávalót simára kikeverem habverővel. A tojáshabot óvatosan beleforgatom a mascarpones masszába, majd a tésztára öntöm. 160°C fok, 60 perc.

És ha kicsit nagyobb adag tésztát gyúrok, akkor sütök azért néhány kekszet is…

Címkék: apró, édes, keksz, mascarpone, mogyoró, pite