Avokádókrém almával, wasabival

Ismét egy recept az aktuális kedvenc Ínyenc ételek szakácskönyvemből, ami szintén hosszú ideje várja már a megvalósítást.

A krém egy könnyű, de nagyon kellemes, friss ízű mártogatós, amit nyers zöldségek, lepénykenyér társaságában illik fogyasztani, szóval akár egészségesnek is lehetne nevezni-ha nem egy éretlenül szüretelt, vegyi anyagokkal kezelt, hetekig utaztatott külhoni gyümölcs lenne az alapanyag. Mindegy, az avokádóért szemet hunyunk. Meg a limeért is. Egyébként meg van benne alma, az legalább tényleg egészséges.

Eredetileg tejföl szerepelt hozzá a receptben, de úgy túl híg lett volna. Így meg pont jó. Így utólag még el tudnék képzelni benne egy kis gyömbért is, de anélkül is tökéletes. Wasabi hiányába pedig a mezei reszelt torma is megfelel.

• 2-3 adag
• 2 avokádó
• 1 közepes alma (~ 15 dkg)
• 10 dkg tejszínes sajtkrém
• 1 lime leve és reszelt héja
• 2 tk wasabi (vagy reszelt torma)
• 1 tk zöldbors, mozsárban porrá őrölve
• só

A limet megpróbálom minél alaposabban megmosni forró vízben. Megszárítom, a héját lereszelem egy késes robotgép keverőtáljába, levét kicsavarom.

Hozzáadom a meghámozott, felkockázott almát és  avokádót, wasabit, sajtkrémet, borsot, és azonnal összedolgoz(tat)om a géppel, meg nem barnuljon az alma. Ha sikerül vastag, feketés héjú avokádót szerezni hozzá, akkor az avokádót elég csak félbevágni, kipöckölni  a magját, és kanállal kivájni a húsát, akkor ha ügyesek vagyunk, a héja megmarad a tálaláshoz.

Én csak a legvégén sóztam. Itt, ha szükséges, mehet még bele egy kis wasabi/torma is.

Hámozott, vastagabb csíkokra vágott répával, uborkával, pirított lepénykenyérrel tálalom.

Címkék: alma, avokádó, hús nélkül, sajt

Almás pasztinák krémleves, gyömbérrel, citrommal, mentával

Na, akkor a rendes tavaszi fáradtság és tél végi depresszió eddig tartott(?).

Milyen jó is, ha az embernek pici gyereke van, nem jut ideje meg energiája a kényeztető önsajnálásra.

Csodálatos dolog ez, mert emberi számítások szerint egy sarokban kucorogva kellene reszketnem a kimerültségtől, és mégsem teszem. Részben azért, mert egy szőke buksi mindig feltűnik a színen, és sikítva kibányász onnan olyan indokokkal, hogy vegyem le neki a polcról a kristálybödönt, had játsszon vele, segítsek neki letörni a DVD olvasó tálcáját, kipakolni a konyhakőre a porcelánokat, és hasonlók.

Az is feltűnt, hogy a korábbi rutinszerű kedélyállapot javító cselekedetek, úgy mint cipők és csizmák vásárlása, ékszerek, arcfestékek, parfümök és ruhák, immár teljesen a feledés homályába vesztek. Legutóbb, amikor kinéztem magamnak egy gyönyörű csizmát, végül gondolkodás nélkül egy új babakocsit vettem helyette Pontynak. Egy kényelmesebbet. A másik újkeletű érdekesség ezzel kapcsolatban a váltószámok új dimenziója, vagyis ominózus csizma esetében a csizma ára= egy babakocsi= 50 pár pisztráng, amit minimanó és az apja is annyira szeret. Természetesen a rangsorolásnál a csizma a harmadik, és egyben utolsó helyre szorult. Talán nem is bánom, hogy így alakult, talán meg valahol mégis, de ez az introspekció teljes hiánya miatt, amit a tartós alvásmegvonás és egyéb irányú állandó elfoglaltság hozott létre, soha nem fog kiderülni.

De már süt a nap, kezd ismét zöldbe fordulni az erdő a csupasz fák alatt, szóval minek is a csizma. Legfeljebb ha gumiból lenne. A nagy tavaszi megújulás talán nálam is közeledik, de egyelőre csak kis lépésekkel, először csak a harsogó színek és könnyű ízek, mellettük még utoljára a téli zöldségek végső nagy rohama, aztán majd idővel jöhetnek a friss zöldségek, tavaszi saláták.

A leves a tegnapi pisztráng nyomán született, az alma-pasztinák-gyömbér-menta-citrom társítása annyira finomnak bizonyult, hogy ma meg kellett ismételnem krémleves formájában is. Az eredmény ezúttal is kifejezetten üdítő ízű, nagyon kellemes, friss, tavaszias lett.

• 4 adag
• 3 közepes szál pasztinák (tisztítva ~25 dkg)
• 2 közepes alma (tisztítva ~25 dkg)
• 1/2 fej fehér hagyma (~ 7-8 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 4 cm gyömbér
• 1/2 kisebb citrom leve és reszelt héja
• 4-5 ág menta (vagy 1 tk szárított menta, porrá őrölve)
• 3 dkg vaj
• 1 dl tejszín

A meghámozott, felkockázott pasztinákot vajon aranyszínűre pirítom. Hozzáadom a felkockázott hagymát is, és üvegesedésig sütöm. A felszeletelt fokhagymával is együtt sütöm még néhány másodpercig, majd hozzáadom az almát, a citrom levét és héját, és felöntöm 1 liter vízzel. Fedő alatt puhára főzöm a hozzávalókat.

Végül hozzáadom a tejszínt, megvárom, amíg egyet forr, majd botmixerrel pürésítem.

Itt kimerem a baba-adagot, és ezután fűszerezem a többit a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levével és a finomra metélt mentalevélkékkel. (ha szárított mentát használunk, azt az almával együtt célszerű hozzáadni)

Címkék: alma, fél óra, gyors&könnyű, leves, pasztinák

Mentás, gyömbéres almával töltött pisztráng egészben sütve, pasztinákpürével

Nos, ismét csak röviden. (ugye senki nem akarja hallani az aktuális történetet arról, hogy két év kihagyás után milyen volt újra végigcsinálni egy közepes szintű jógagyakorlat sorozatot? Nos igen, nem tudok mozogni. Sem ott és akkor, sem most. Gyakorlatilag az összes izomcsoportom elcsökevényesedett, amit a gyerek és a főzés nem vesz igénybe…)

A recept ötlete ismét az Ínyenc ételek szakácskönyvből származik, a pasztinák hozzá pedig a Metroból.

Recept ismét jelentősen átalakítva, mert az eredetivel több ponton nem értettem egyet.

Meghökkentően finom.

• 2 adag
• 2 pisztráng (2×35 dkg)
• 2 közepes alma (40 dkg)
• 5 ág menta (friss. Ha nincs, akkor 1 csapott tk szárított menta mozsárban finom porrá őrölve)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1/4 fej fehér hagyma (3-4 dkg)
• 4 cm gyömbérgyökér
• 2 dkg vaj
• 1 citrom leve és 1/2 reszelt héja
• olívaolaj
• pasztinákpüré:
• 40 dkg pasztinák
• 2 dkg vaj
• 0,5 dl tejszín

Az egyik almát durvára reszelem, a hagymát, fokhagymát finomra aprítom. A vajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a felaprított fokhagymát, és néhány másodpercig együtt sütöm. Ha kész, lehúzom a tűzről, és hozzákeverem a reszelt almát, a citrom levét és héját, továbbá a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, 2 tk sót és a finomra metélt menta levélkéit.

Az átöblített pisztrángról a nedvességet konyhai papírtörlővel leitatom, a bőrét vékonyan bekenem olívaolajjal, majd a hasüregét megtöltöm az almás keverékkel.

A másik almát felkarikázom, és egy kiolajozott sütőtálban vagy tepsiben megágyazok vele a pisztrángnak.

A halakat az almakarikákra fektetem.

240°C fokon 30 percig sütöm, amíg a halak bőre kissé megpirul.

Közben elkészítem a pasztinákpürét: a meghámozott pasztinákot centis darabokra vágom, és a vajon, fedő alatt, kis láng fölött lehetőleg vastag aljú teflon edényben puhára párolom. Ha kész, megy hozzá a tejszín, egyet forr, és botmixerrel pürésítem.

A halat a sült almával és a pürével együtt tálalom.

Címkék: alma, gyors&könnyű, hal, köret, pasztinák

Babakeksz Update- almás-mézes-zabpelyhes 1 éves kor felett

Nem, nem a Norbis update, isten őrizze tőle a babákat, hanem a tojásmentes változat updateje (milyen hülye szó ez, de a frissített változat meg nemkülönben), tojással, vajjal, de egyelőre még olajos magvak nélkül. Mivel már Ponty elmúlt egy éves.

Mivel idegenbe szakadt barátném hasonló élelmezési gondokkal küzd, mint mi, csak nála két éhes száj csipog egyszerre reggelente, így ezt a receptet is neki, illetve az ikreknek, Borkának és Bercinek ajánlom!

A keksz kifejezés persze itt is egy puha, cookies-hoz hasonló süteményt takar, ami csak enyhén édes, hogy ne rontsuk el az apróságok fogait és ízlését, és azért azt is el kell, hogy mondjam, nem csak a babák fognak belőle fogyasztani szívesen.

• 3 tepsi
• 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg rétesliszt (ha nincs, helyette finomliszt)
• 10 dkg vaj (lehetőleg puha)
• 10 dkg durvára reszelt alma
• 10 dkg méz
• 1 tojás
• 2 tk őrölt fahéj vagy mézeskalács fűszerek finomra őrölve (vanília, szegfűszeg, fahéj, kardamom, narancshéj)
• 1 púpos tk sütőpor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk annyira, hogy lehetőleg nem maradjanak benne vajdarabkák, majd egy órára (vagy többre, ahogy sikerül) félretesszük pihenni a hűtőbe.

A masszából diónyi gombócokat formázunk, ezeket két tenyerünk között ellapítjuk, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. (azért nem fog annyira megnőni)

200°C fokon (gázsütőben)  15 perc alatt megsült. (villanysütő: 180°C fok, légekeverés, és 10 perc után érdemes már ránézni)

Lehetőleg rácsra emelve hűtjük ki.

Az én minimanóm imádja.

Címkék: alma, babának, cookies, édes, gyors&könnyű, méz, zabpehely

Kelt almás palacsinta

A duci palacsintáknak bizony nem csak a másik kontinensen van nagy hagyománya.

Csak valahogy a mi kelt palacsintáinkról mindig megfeledkezünk. Pedig, pedig.

Az a vastag kelt tészta, az az utánozhatatlan illat, ezt bizony nem tudja egyik pancake sem.

Igaz, hogy sokkal tovább készül, na persze nem valami bonyolult konyhai mesterkedésre kell itt gondolni, csak hát az élesztő, ugye, azt ki kell várni. Én egyébként nagyon szeretem (mint most kiderült, minimanó is, még jobban, mint a sütőporos amerikai fajtát), de reggelire nem szoktam készíteni, pont a várakozási idő miatt.

Most viszont kihagytam a tejben való felfuttatást (aki jobb szereti látni, hogy miként működik az élesztője, az futtassa fel nyugodtan, de én ennél türelmetlenebb vagyok), a tésztát egyszerűen csak bekevertem, majd egy óra múlva, amikor már tele volt a tál buborékokkal, belereszeltem az almát és kisütöttem.

Bár nagymamám csak fahéjas porcukorral szórta meg annak idején, én most a kultúrák találkozásának jegyében mézes almasziruppal locsolgattam. Isteni volt. De komolyan.

A tésztát szerintem lehetne bekavarni előző este is, és hűvös helyen hagyni lassan kelni, akkor nem kellene várni a reggelire semennyit se, legközelebb ezt is kipróbálom. Főleg azért, mert rengeteg kelt palacsintás receptem, ötletem van (többek között az egyik legrégebben bejegyzésre várakozó vázlat is a blogon), ami szépen lassan előkerül. Lelkes fogyasztó meg éppen akad idehaza.

A recept egy kicsit eltér a legtöbb kelt palacsintás recepttől, de csak azért, mert több tojással szerintem finomabb lesz a tészta. Egyébként a natúr kelt palacsintához is ezt a tésztát használom, ahhoz egyszerűen el kell hagyni belőle az almát, a tésztából a hagyományosnál kicsit vastagabb palacsintákat sütni, majd megtölteni. Lekvárral, párolt almával, túróval, akármivel.

A sütéshez itt is vastag aljú, de teflon serpenyőt használok, mert nem szeretem (sőt, én meg sem bírom úgy enni egyáltalán), ha a zsiradékot magába szívja a tészta. Persze lehet hagyományos palacsintasütőben is sütni, de akkor szükségeltetik zsiradék a sütéshez, minden egyes palacsinta előtt ki kell olajozni a serpenyőt.

• 2-3 adag
• 12 dkg rétesliszt
• 2 dl tej
• 2 tojás
• 4 dkg vaj
• 10 gr élesztő
• 2 ek nádcukor
• 1 tk vaníliás cukor
• 1/2 kk szárított citromhéj
• 2 kisebb alma (~ 25 dkg, tisztítás nélkül mérve)
• fahéjas porcukor, méz, vagy mézes almaszirup a tálaláshoz

A vajat felolvasztom, hozzáöntöm a tejet, majd egy kicsit még melegítem, de épp csak annyira, hogy kézmeleg legyen.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd a vajas  tejet hozzáadva lehetőleg habverővel csomómentesre keverem a tésztát. Hozzáadom a tojásokat, cukrokat, citromhéjat, és alaposan kikeverem.

Félreteszem háromnegyed-egy órára, amíg az élesztőtől buborékos nem lesz a tészta.

Az almát meghámozom, és durvára reszelve a tésztához adom.

Vastag aljú, öntvény teflon palacsintasütőbe kis merőkanálnyi halmokat merek, a palacsinták tetejét elegyengetem, majd azokat mérsékelt lángon mindkét oldalukon pirosra sütöm.

A kész palacsintákat meghintem porcukorral, vagy szirupot, mézet adok melléjük.

Címkék: alma, édes, kelt tészta, palacsinta, reggeli

Mézes almaszirup palacsintához, süteményekhez

Az úgy történt, hogy ma reggel arra lettem figyelmes, elfogyott a juharszirup. Gyors pánikroham után arra jutottam, hogy kénytelen leszek helyette valamit nagyon gyorsan kitalálni, mielőtt minimanó fellázad a palacsintához kötelezően járó szirupos kíséret elmaradása miatt.

A hó miatt nem nagyon ugrálok be a városba kocsival minden kis semmiségért-reggeli előtt meg főleg nem, a helyi nonstop kocsma&vegyesboltban pedig nem túl nagy a választék juharszirupból.

A méz kézenfekvő választás lett volna, ha az én kistermetű kincsem nem úgy szeretné a palacsintát, hogy az apró pórusokba maradéktalanul beszivárog az édes, nem túl sűrű lötty, nevezetesen a juharszirup, és nem ragadós masszaként egyenletesen vonja be a palacsinták felületét. Mivel a méz normál állapotában az utóbbi kategóriába tartozik, ezt nem túlzottan kedveli a kisded, mármint megenni, mert azt el kell mondanom, hogy ezzel így azért rengeteg mókát tud kieszelni, például mézzel sokkal ügyesebben tudja a palacsinta darabkáit a hajába ragasztani.

Mivel a cél ma reggel inkább a reggelizés, mintsem a mulatozás lett volna, így a méztől eltekintettem. A joghurtos, tejfölös kencékért a gyerkőc nem lelkesedik egyáltalán (nem úgy, mint én), így ezek sem játszottak.

Na de. A szükség nagy úr. Szóval volt itthon almalé, 100%-os, préselt, nem koncentrátumból hígított, meg méz. És ez lett a megoldás erre az egetrengető problémára. Az igazat megvallva az én lokálpatriótizmus által befolyásolt szabolcsi ízlelőbimbóimnak ez még jobban is tetszett, mint a juharszirup… Persze nem egy kategória, de nagyon finom lett. Továbbá könnyen elérhető, és olcsóbb.

Az igazi az lett volna, ha finomra reszelt almából én passzírozom ki hozzá a levet egy finom szűrőn keresztül (nincs gyümölcscentrifugám, bár nem is vágyom rá, ha kell némi gyümölcslé, én így állítom elő), de a mai reggel nem erről szólt, hanem hogy hamarabb elkészüljek mindennel, mint a lábamnál játszó kisded a kenyérpirító egészen apró darabokra szerelésével.

A recept nem szentírás, én ezekkel az arányokkal készítettem, és finom lett. Almalé helyett el tudnám képzelni kevés vízzel hígított narancslével és reszelt narancshéjjal, vagy egyéb gyümölcslével is. De ezt már kinek-kinek a fantáziájára bízom.

• 3 dl lesz belőle
• 2 dl méz
• 2 dl almalé (100%-os, vagy frissen préselt)

A mézet az almalével felfőzöm, majd lassú tűzön gyöngyöztetve beforralom kb a háromnegyedére, amíg nem túl sűrű  sziruphoz hasonlóvá válik.

Üvegbe töltve a hűtőben tárolom, miután kihűlt.

Címkék: alma, méz, üveges

Almalekvár vaníliával, ánizzsal, és az összes többi (gyömbéres, fahéjas, kakukkfüves, meg ilyenek…)

Már most nem akarok minden egyes almalekvárt külön bejegyzésbe írni, úgyhogy inkább leírom így, ömlesztve azt a néhány félét, amit általában vagy újabban készítek.

Most éppen vaníliával és ánizzsal készült, de a többi is megtévesztően hasonlóan néz ki, szóval azt gondolom, egy kép elég lesz prezentálni a végeredményt.

Én hetente egyszer főzök egy adagot, aztán mehet a hűtőbe. Nagyobb adagot nem készítek belőle, mert nem nagyon van helyem tárolni. Meg aztán mindig kapunk egy halom almát, és azt szépen, aprajával fel is használom hozzá, mielőtt megromlana a kamrában.

Az ízesítések vetésforgóban váltakoznak, rá ne unjunk valamelyikre véletlenül.

Vagy a mézes, vagy a cukorral készült változat az alap, csak a fűszerek változnak hozzá. A mézes már szerepelt is itt egyszer, a rozmaringos almalekvárnál. Mézzel készül még nálam a gyömbéres, a mézeskalács fűszeres, és újabban a kakukkfüves, a többi meg nádcukorral. De ez tetszés szerint variálható.

• Mézes almalekvár
• 80 dkg alma (tisztítva mérve)
• 15 dkg méz
• 1 citrom leve
• “Sima” almalekvár
• 1 kg alma (tisztítva mérve)
• 10 dkg nádcukor (ha nem túl édes almát használunk hozzá, akkor mehet több, 15 dkg)
• 1 citrom leve

Az almát nagyjából 2-3 cm kockákra vágom, majd a citrom levével,  a mézzel/cukorral és a fűszerekkel egy széles (24 cm), magas falú, vastag aljú teflon edénybe teszem.

Felöntöm annyi vízzel, ami félig ellepi (3-4 dl), és a legnagyobb lángon (wok láng) sűrűre főzöm (annyira sűrűre, hogy a kanál megálljon benne).

Ez kb háromnegyed óra. Kevergetni az elején nem kell, elég csak néha megrázogatni. Ha besűrűsödött, akkor viszont illik mellé állni a fakanállal, és kavargatni rendesen. De ez csak az utolsó 10 perc.

Ha kész, csatos üvegbe öntöm, lezárom, és miután kihűlt, a hűtőben tárolom.

Hűtőben 1 hétig biztosan eláll, szerintem tovább is bírná, de még nem volt rá alkalma.

A fűszerek pedig:

-vaníliás, ánizsos: 1/4 rúd vanília, félbevágva és 1 ek ánizs, mozsárban kevés cukorral porrá őrölve

-kakukkfüves: 1 ek szárított kakukkfű, mozsárban kevés cukorral porrá őrölve, vagy 4-5 ág friss. Ha frissből készül, az ágak egészben kerülnek a lekvárba, és csak az üvegbe töltés előtt kell kihalászni a szárakat.

-gyömbéres: 5 cm gyömbérgyökér lereszelve, majd a leve kinyomkodva. Ez 2-3 ek gyömbérlé, és azért így adom hozzá, mert így nem kerül bele a gyökér fás része.

-gyömbéres-citromos-mazsolás: a gyömbér mellé kerül még plusz egy citrom leve és mindkét citrom lereszelt héja, és még egy maréknyi kis szemű mazsola is. Ha a mazsola elmarad belőle, akkor 1-2 evőkanálnyival több cukrot/mézet tegyünk a lekvárba!

-fahéjas: a legegyszerűbb, 2 rúd fahéj, vagy 1 ek őrölt fahéj kell hozzá.

-mézeskalács fűszeres: 1 rúd fahéj, 2 szem csillagánizs, 6 szem szegfűszeg, kevés cukorral porrá őrölve, 2-3 cm félbevágott vaníliarúd, esetleg még 1/2 citrom reszelt héja. Az egész fűszereket én benne hagyom a lekvárba, nem szoktam kihalászni az üvegbe töltés előtt.

Címkék: alma, üveges

Rozmaringos almalekvár

Meg még mézzel és citrommal is. Mert úgy igazán finom.

Kedves szomszédainktól kaptunk egy kosár almát, jonatánt, delicseszt, goldent vegyesen. Mivel ez már a harmadik kosár alma volt a kamrában, ami nem is viselte túl jól a tárolást, időszerűnek láttam lekvárt főzni belőle.

Télen amúgy is jobban szeretek lekvárt főzni, mert egyfelől nem zavar, hogy melegíti a konyhát, másfelől meg a téli gyümölcsökből nekem valahogy jobban is ízlik.

Az almalekvár pedig kiválóan passzol a camembert-es bagetthez is, amit ma sütöttem, bébiszitterem is akadt a pepecsebb munka idejére (igen, végre itt van a lekvárokért annyira rajongó nagymama!), szóval minden egybevágott.

Az eredmény pedig isteni finom.

• 750 ml
• 85 dkg alma (tisztítva mérve)
• 15 dkg méz
• 1 citrom leve és reszelt héja
• 1 nagy ág rozmaring

Az almát 2-3 cm kockákra vagdostam, majd a citrom levével, héjával, a mézzel és az egészben hagyott ág rozmaringgal egy széles (24 cm), magas falú, vastag aljú teflon edénybe tettem.

Felöntöttem annyi vízzel, ami félig ellepi (3-4 dl), és a legnagyobb lángon sűrűre főztem (annyira sűrűre, hogy a kanál megálljon benne).

Ez kb háromnegyed óra volt, az első fél órában csak egyszer-kétszer rázogattam, kavargattam meg, gyakrabban kavargatni csak akkor kell, ha már kezd nagyon besűrűsödni.

A rozmaring szárát kihalásztam, de a leveleit nem.

Csatos üvegbe öntöttem, lezártam, majd miután kihűlt, a hűtőbe tettem.

Feltételezem, forrón száraz dunsztba téve egész sokáig tárolható, de én inkább csak frissen szoktam főzni annyit, amennyi elfogy.

Felbontás után, hűtőben tartva még legalább két hétig eláll az almalekvár, de ennél tovább én még nem tudtam tesztelni, mert elfogyott.

Címkék: alma, méz, üveges

Poharas joghurtos sütemény, most fahéjjal és almával

A joghurtos vagy kefires poharas süti receptjét szerintem mindenki ismeri, én is 15 éve sütöm már, és mindig osztatlan sikerrel.

Én a receptet annak idején a Konyhaművészetben találtam, egy Zoránnal készült interjú mellett, ez volt állítólag az akkori feleség legjobb sütireceptje. Azóta találkoztam már vele fecniken, amit anyu kolléganői írogattak egymásnak, szakácskönyvekben, újságokban, és rengeteg blogon.

Ezt a sütit szoktam sütni én is a munkahelyi szülinapokra, névnapokra, vagy csak ha látogatóba megyünk, ajándékba (újabban furán néznek rám, ha nem viszek sütit magammal… Vagy legalábbis valamilyen ételt).

Az recepten csak annyit változtattam, hogy csökkentettem az olaj és a cukor mennyiségét, szerintem ennyi is bőven elég bele. Az alaprecepthez én most citrom levét, reszelt héját, almát, fahéjat és szegfűszeget adtam. A fűszerek, gyümölcsök tetszés szerint variálhatók, így soha nem válik unalmassá (bár én nem értem, de ezt a sütit soha nem unja meg senki). Lehet tenni a tésztába csokit, kakaót, dióféléket, akármit, szóval a lehetőségek tárháza végtelen.

A hozzávalók  adagolása a felhasznált joghurt poharával történik, szóval még csak mérleg sem kell hozzá.

Ma készült egy adag, a szomszédainknak, hálából a kosárnyi almáért, és még egy, egy tervezett látogatáshoz, ajándékba.

Aztán a látogatás végül elmaradt, de Férj elvitte magával ügyeletbe, ahol Atya, az ibrányi római katolikus pap azt nyilatkozta róla a délutáni (nem orvosi) vizit során, hogy “Lelkipásztorba való”. Most ennél többet mit is írhatnék róla.

• 2×20 cm püspökkenyér forma
• 1 pohár joghurt (2 dl)
• 2 pohár liszt (fele rétes, fele sima)
• 1 pohár cukor
• 1/2 pohár olaj (napraforgó étolaj)
• 2 tojás
• 1/2 zacskó ( 1 púpos tk) sütőpor
• 1 citrom leve és reszelt héja
• 10 szem szegfűszeg
• 1 ek őrölt fahéj
• 3 kis alma (~ 25 dkg)

Egy evőkanálnyi cukorral mozsárban porrá zúzom a szegfűszeget.

A joghurtot tálba öntöm, majd a poharát használva kimérem a többi poharas hozzávalót. Ezután hozzáadom a tojást, citrom levét, héját, fahéjat, sütőport, és habverővel csomómentesre keverem a masszát.

Az almát meghámozom, a húsát centis kockákra vágom és a tésztába forgatom.

Én most szilikonos formában sütöttem, így azt sütőpapírral kibélelni nem kellett, de ha hagyományos formát használunk, azt ki kell olajozni, liszttel beszórni, vagy sütőpapírral kibélelni előtte.

180°C fokon (gázsütőben) nálam 60 percig sült, de végezzünk tűpróbát a biztonság kedvéért.

Megjegyzés: Én jobban szeretem, ha olaj helyett 10 dkg olvasztott vaj kerül bele, de ez ízlés dolga.

Egyébként ezt a tésztát szeretem használni muffin formába is, 12 db normál méretű muffin lesz belőle.

Címkék: alma, édes, gyors&könnyű

Szülinaposok reggelije: almás-zabpelyhes-joghurtos palacsinta mézzel

Az úgy történt, hogy a tojás bevezetésénél már kicsit liberálisabbak voltunk, így minimanót 1 hete 1 évesnek nyilvánítottuk, és megkapta az első adag palacsintáját. Elvileg egy éves kor után, először keményre főtt tojás sárgájával kellene kezdeni a bevezetését, majd 1-2 hónap múlva következhetne csak az alaposan hőkezelt fehérje. De mi nem így tettünk, hanem egyből jött a palacsinta. (bizony, bizony, ilyen felelőtlen szülők vagyunk) Persze ha valakit ez vigasztal, a gyári bébiételekbe simán belekerül  a tojás már a hat vagy nyolc hónapos címkével ellátott termékeknél is (pl babapiskóta, babakeksz).

Nem ez a lényeg, hanem a palacsinta. Ponty Úr zabálta. Szó szerint. Kevés étel aratott nála ilyen elsöprő sikert, főleg úgy, hogy nincs is benne sütőtök, vagy krumpli. Külön öröm, hogy ebben a formában az almát is megette. 3 palacsinta lett az adagja, és bár a nagyszülőknél most erre nem volt lehetőség, de otthon ő juharsziruppal szereti.

Az elkészítéséhez lehet használni foszfátmentes sütőport (DM-ben szoktam venni) és babáknak készült zabpelyhet (bármelyik hiperben kapható a bébiételeknél), de nagyobb gyerekeknél jó a “sima” sütőpor és a finomra hengerelt zabpehely is.

Tej továbbra sincs benne, ennek a fogyasztását továbbra is szeretnénk a minimumon tartani, de a többi tejtermék már bevezetésre került a szülinappal.

• 2-3 adag
• 5 dkg finomliszt
• 5 dkg finomra hengerelt zabpehely (vagy babáknak készített, egészen finom pelyhű bio zabpehely)
• 15 dkg joghurt (vagy tejföl)
• 10 dkg durvára reszelt alma
• 2 tojás
• 1 kk sütőpor (foszfátmentes is lehet)
• 2 dkg olvasztott vaj (vagy  2 ek olívaolaj)
• 1 ek méz
• 1/2 kk őrölt fahéj
• méz, juharszirup a tálaláshoz

A lisztet elkeverjük a sütőporral, hozzáadjuk a zabpelyhet, tojásokat, joghurtot, olvasztott vajat, fahéjat, reszelt almát és egy evőkanálnyi mézet, majd lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük. Elég sűrű lesz a massza, de ennek ilyennek is kell lennie.

Fél órára félretesszük pihenni.

Nem túl forró teflon serpenyőbe evőkanálnyi halmokat teszünk a masszából, ezeket a kanál hátával kissé elsimítjuk, és mindkét oldalukon világos aranyszínűre sütjük. További zsiradék nem szükséges a sütéshez, a tésztában lévő vaj, vagy olaj pont elég.

Tálalásnál meglocsolhatjuk mézzel, vagy juharsziruppal, de “üresen” is nagyon finom.

Megjegyzés: 1.) A tejföllel készült változat talán még egy fokkal a joghurtosnál is finomabb, érdemes kipróbálni!

2.) Ha nincs finomra hengerelt zabpehely, csak hagyományos, a tésztát célszerű előző este összeállítani, és a hűtőbe tenni pihenni. Ilyenkor én az almát csak másnap reszelem hozzá.

Címkék: alma, édes, méz, palacsinta, reggeli, zabpehely