Ez is egy téli lekvár, a kedvenc téli lekvár alapanyagomból: almából. Persze itt az alma inkább csak a lekvár testét adja, a karakteres ízek a gyömbérnek, vaníliának, mangónak és mandarinhéjnak köszönhetők. Finom, fűszeres lekvár, amiben a mangó kicsit darabosra van hagyva. Akár vajas kenyérre kenve, akár sütemény töltelékébe remekül működik, de még ajándéknak is kiváló. Lekvárt főzni pedig ekkora mennyiségben igazán nem nagy munka, pár perc alatt összeállítható és egy szélesebb fazékban fél óra alatt el is készül, kerámia bevonatos (vagy teflon) edényben készítve pedig a kavargatást sem kell túlzásba vinni.
Nem is olyan régen kaptam egy kedves meghívást Mátraházára a Lifestyle Hotelbe, lenne-e kedvem egy hétvégét családostól náluk tölteni és egy menüt összeállítani a szálloda étlapjára. Volt kedvem, tehát most egy rövid élménybeszámoló következik, plusz a receptek a szálloda márciusi étlapjáról.
Az utazás már eleve kalandosan indult, hiszen arra a hétvégére időzítettük, amikor a nagy hó leesett, és a mínusz sok fokban, a vastag porhóban még az autópályán is csak araszolva tudtunk haladni. A küzdelmünk azonban alig három-négy óra utazás után (mindezt 180 km-re kell számítani) meghozta gyümölcsét, és felértünk a behavazott Mátra tetejére. A tervezett kültéri programoktól a kisded határozottan elzárkózott, kicsit megrémítette élete első komolyabb hófúvása, így maradtunk a szállodában. Ennek a rossz oldala: gyönyörű volt a téli táj, a csupasz erdő a szikrázó fehérség alatt, és nekem hatalmas kedvem lett volna hosszú sétákat tenni a környéken. A jó oldala: maradtunk a meleg hotelben. Nagyon szép, letisztult, kellemes a dizájn az egész szállodában, pihenteti a szemet is, a szobák kényelmesek, komfortosak, és így legalább volt alkalmunk megismerni a szálloda wellness részlegét is. Mit is írok, nekem nem volt, de Férj és az aprónép közel hat órán át áztatta magát egyfolytában, és ezúton is elnézést kérek az ott tartózkodó vendégektől Csipi némileg felhangolt állapota és rendkívül aktív viselkedése miatt, de hát tetszett neki az intézmény, mit lehet tenni, ha egy hároméves lelkes, akkor nagyon lelkes.
Amíg Férj és az apróság lubickolt, addig én a konyhában foglaltam el magam, elkészítettük vacsorára a flatcat menüt, amit meg is osztanék majd a bejegyzés végén. A 90 adag csokimousse összeállítása elsőre ugyan megterhelőnek hangzik, de az ipari berendezések nagyban megkönnyítik a munkát. Egyébként én nagyon jól éreztem magam, alig vártam, hogy ismét beszabadulhassak egy profi konyhába főzni, ahol a mosogató akkora mint egy fürdőkád és a robotgép a konyhám méreteivel vetekszik, ez engem valahogy mindig boldogsággal tölt el. Bár a hivatalos forgatókönyv szerint a vacsora alatt nekem a látványkonyhában kellett volna sütni a pisztrángot, a séf volt olyan aranyos, és nagyon hamar elengedett gyermeket etetni.
Aztán másnap reggel kezdődött minden elölről, én ekkor újrafőztem és fotóztam mindent, míg a gyerkőc ismét a wellness részlegen múlatta az időt az apjával, letesztelték a gyermekmegőrzős játszóházat (nagy találmány, kisgyermekes szülők figyelmébe ajánlanám a szakképzett gondozónőt, aki a gyerekere felvigyáz), és Csipinek továbbra sem akarózott kimenni a hóba. Hát ez van, alföldi gyerek, a hegy+hó nem igazán fekszik neki. És itt a vége, rövid volt ez a két nap… Csipi kézzel-lábbal tiltakozott, amikor megtudta, hogy kiköltözünk a hotelből, és megfogadtatta velünk, hogy jövünk még ide máskor is. Jövünk. Egy gyereknek nem lehet nemet mondani, ha ilyesmire kér.
Hoztam pár fotót, bár igazából főként a főzésre és az ételfotókra összpontosítottam, így csak kevéssé tudom visszaadni velük a hely hangulatát, viszont itt a teljes menüsor is: diós rozmaringos sült camembert vajban sült almával és balzsamecetes céklával, körtés gorgonzolás sütőtök krémleves, pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel, csokoládémousse lime szirupos körtével.
A tököt felkockázom, a hagymát nagyjából feldarabolom. Az olívaolaj és vaj keverékén kis láng felett addig sütöm a sütőtököt és a hagymát, amíg enyhe aranyszínt kapnak. Felöntöm a borral, beforralom, majd hozzáadom az alaplét, a meghámozott, feldarabolt körtét, fedő alatt puhára főzöm a gyümölcsöt, zöldségeket. Hozzáadom a gorgonzolát, a tejszínt, botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges, majd összeforralom.
A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, durvára vágom és tálalásnál a leves tetejére szórom.
Tálalásnál még kevés friss, nagyon vékony csíkokra metélt bazsalikom levél is kerülhet bele, remekül illik a leveshez.
A camembert tetejéről a kemény kérget vékonyan levágom, majd megkenem a durvára vágott dió, finomra aprított rozmaring és olívaolaj keverékével, sózom. Alufóliával bélelt sütőtálba teszem, majd grillrács alatt addig pirítom, amíg a dió megpirul és a sajt kissé megolvad. Grillsütő hiányában maximális hőfokra melegített sütőben, ha van, légkeveréssel addig sütöm, amíg a tetején az olaj sercegni kezd és a dió kicsit megpirul.
Közben a megmosott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát a vajban megsütöm, sütés közben forgatom, úgy hogy minden vágott felületéről megpiruljon. Akkor jó, ha enyhén megpuhul, és a húsa mindenütt kicsit áttetszővé válik.
A céklát meghámozom, gerezdekre vágom, majd az olívaolajban kis láng fölött megsütöm, amíg a cékla elveszíti a tartását. Hozzáadom a balzsamecetet, sózom, beforralom.
Tálalásnál a pirult tetejű camembert mellé szedem a sült almát és a céklát.
A kínai kelt nagyon vékony csíkokra vágom. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymagerezdet kés pengéjével meglapítom. A gombát felszeletelem, ha sikerül apró fejű gombát beszerezni, negyedekbe vágom.
Az olívaolaj és vaj keverékének felén nagy láng fölött hirtelen megpirítom a kínai kelt, félreteszem, ráfacsarom a citrom levét. A maradék zsiradékot a serpenyőbe teszem, majd nagy láng fölött megpirítom a gombát. Hozzáadom a hagymát, fokhagymát és együtt sütöm, amíg a hagyma is színt kap. Sózom, borsozom, hozzákeverem a kínai kelt.
A pisztrángot az olívaolaj és vaj keverékén nagy láng fölött kezdem sütni, a bőrös oldalával lefelé. 2-3 perc után, miután a bőr már ropogóssá vált, megfordítom a halfilét, mérsékelem a lángot, és nagyjából egy percig sütöm még. Egy 15 dkg-os filének ennyi idő elég is. Sütés után sózom, borsozom.
A zöldségekre szedem a pisztrángfilét, citromgerezdeket adok mellé.
Az úgy alakult, hogy amíg a férjem okosodik egy továbbképzésen, addig én szabadon csatangolhatok majd Budapesten a kisdeddel. Gasztrotúra, persze. Számos jól bejáratott célpont mellet most végre újakat is ki tudok próbálni, három nap nagy idő, ha semmilyen kötelezettségünk nincsen. Illetve egy mégis. Van a Konyhakiállítás. Már harmadik alkalommal kerül megrendezésre, és én eddig minden évben szerettem volna megnézni, de eljutni nem tudtam eddig. Aztán most úgy alakult, hogy a hétvégi programunk pont a konyhakiállítás idejére esik, ráadásul meg is hívtak, hát lehet erre nemet mondani?
Tehát akkor először írnék pár szót a Konyhakiállításról. Budapestiek illetve mobilis vidékiek előnyben. Március 2-4-ig a Budapest Sportarénában harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Konyhakiállítás. A legújabb konyhatrendek mellett a hazai konyhabútorok és konyhai gépek teljes kínálata, kisgépek, konyhai eszközök, kiegészítők várják az ide látogatókat, de nem maradnak majd el a gasztronómia bemutatók, főzőshow-k sem. A kiállítás megtekintése előtt érdemes felkeresni a rendezvény weboldalát is, ugyanis a www.konyhakiallitas.hu oldalon és a helyszínen is regisztráló látogatók között fődíjként egy 2,5 Millió Ft értékű NOLTE konyhabútort sorsolnak ki a NonoArt Konyhastúdió felajánlásával.
2012. március 2-3-4.
Papp László Budapest Sportaréna
Nyitva minden nap 10-18 óráig
Felnőtt belépőjegy: 1900 FtAztán pedig a kiállítás szervezője megkérdezte, lenne-e kedvem egy receptet készíteni és ajánlani a Konyhakiállítás látogatóinak, és mivel főzésről van szó, természetesen igent mondtam. A recept egy különlegesen finomra sikerült füstölt pisztrángos kínai kel saláta kapribogyóval, almával. A kínai kel kicsit elhanyagolt zöldség, pedig remek téli saláta alapanyag, ropogós, friss ízű, és remekül kombinálható, én nagyon szeretem. A füstölt pisztránggal, almával és a kapris citromos tejfölös öntettel igazán remek, a férjem szerint a skandináv ízeket idéző salátát alkot.
A hagymát nagyon finomra aprítjuk, sózzuk, ráreszeljük a citrom héját és meglocsoljuk a citrom levével, félretesszük.
A kínai kel leveleit megmossuk, lecentrifugáljuk/leszárítjuk, majd nagyon vékony csíkokra vágjuk, az almát meghámozzuk, durvára reszeljük és összeforgatjuk a citromos hagymával. Az almás keverékhez adjuk az olívaolajat, tejfölt, simára keverjük, majd hozzáadjuk az átöblített, lecsöpögtetett kapribogyót és a porrá őrölt fehér borsot is.
A füstölt pisztrángot ujjnyi csíkokra vágjuk, majd a kínai kellel együtt összeforgatjuk a tejfölös-almás keverékkel. Vajas pirítóst kínálhatunk mellé.
Furcsa dolog, amikor nagyon vágyunk valamire, aztán az hirtelen a nyakunkba szakad. Mindig mozgalmas életet képzeltem el magamnak, magunknak, de az, ami az elkövetkező két hétben áll előttünk, kicsit most mégis inkább rémülettel tölt el. Két bőrönddel hárman ötfelé megyünk, én persze a gyerekkel mindenhová, anyós felügyel az aprónépre, amíg engem képeznek tovább, mialatt Férj egy másik országban képződik, aztán az egész kezdődik elölről. De nemcsak a munka, lesz itt más is, hiszen a jövő hét végén én inkább a gasztronómiával leszek elfoglalva, márciusban jön az általam készített menü a Lifestyle Hotelben, és még erről is adós vagyok egy beszámolóval, meg a receptekkel is, persze, időközben pedig meghívtak a Konyhakiállításra, és mivel épp Budapesten leszünk, így ezt örömmel fogadtam el. De ezekről majd később, egy másik posztban. Most inkább egy kevéssé hagyományosnak mondható vasárnapi ebéd részleteit hoztam, egy picit csípős, mozgalmas ízű rizottót, ami kicsit szintén eltér a klasszikus olasz alapoktól, és egy áfonyás pitét, ami leginkább a prósza és a clafoutis közös leszármazottjának tekinthető, és nagyon finom. A rizottó mennyisége két főre szól, de ez ne tévesszen meg senkit, én három főre készítettem, csak a gyermek részére elkülönített adagból a torma kimaradt. Imádta, úgyhogy torma nélkül abszolút gyermekmenü-kompatibilis a rizottó is.
A hagymát finomra aprítom, majd a vaj és olívaolaj keverékén megfonnyasztom. Hozzáadom a rizst, addig sütöm, amíg a szemek áttetszővé válnak, felöntöm a vermuttal, beforralom. Ezután elkezdem apránként felöntögetni a húslevessel, gyakran kavargatva.
A céklát, almát meghámozom, nagyon apróra vágom (vagy durvára reszelem), amikor a rizs közel haraphatóra puhul, hozzáadom a rizottóhoz. 4-5 percig együtt főzöm, majd beállítom a rizottó sűrűségét húslevessel, végül hozzáadom a mascarponet, parmezánt és a reszelt tormát, elkeverem, összeforralom és tálalom.
A liszteket habverővel simára keverem a tojással, cukrokkal, tejföllel, mascarponeval, a citrom finomra reszelt héjával, majd kivajazott piteformába öntöm. A tetejére szórom az áfonyát.
Előmelegített sütőben 160 C fokon (villanysütő alsó-felső sütés) 30 percig sütöm, majd kikapcsolom a sütőt és még 10 percig hagyom benne pihenni a pitét.
Magában, vagy még forrón, vaníliafagyival (esetleg házi tejfölfagyival) tálalom.
Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából, lollo rossoból, zsenge céklalevelekből, bébispenótból áll.
A bébispenót egy aszalt paradicsomos, tonhalas fehérbab-salátába került, ami önmagában is igen tartalmas, és egy komplett főétkezésként vagy munkahelyi ebédként is megállja a helyét. A rukkola egy mandarinos, lencsés saláta alapját képezi, ami köretként, de önmagában is igen jól funkcionál, akár húsok mellé, akár olívaolajban sült kecskesajthoz, vagy épp olívaolajjal meglocsolt, sóval, borssal megszórt mozzarellához, a zsenge zöldekből álló keverék pedig zellerrel, almával és a könnyű joghurtos öntettel igazi tavaszváró, és igazából a Waldorf saláta extrakönnyű kiadásának szántam. Ez utóbbi első körben pirított tökmaggal készült, de a fotózásra szánt darab már tökmag nélkül, füstölt lazac és vajas pirítós mellé lett egy könnyű és finom vacsora, és senkit ne borzadjon el a nem túl guszta látvány miatt, mert hát ez egy joghurtos kevert saláta, és bár nem túl szép, de nagyon finom!
A babot átválogatjuk, átmossuk, beáztatjuk legalább fél napra, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón a spenótra szedjük.
A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát szintén, majd egy evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, hozzáadjuk a babos spenóthoz.
A tonhalat villával szálasra szedjük szét, az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, majd mindkettőt a fehérbabos spenóthoz keverjük a maradék olívaolajjal és ecettel együtt.
Tálalás előtt jó, ha áll pár órát hideg helyen, és ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.
A lencsét átmossuk, beáztatjuk pár (6-8) órára, majd friss, enyhén sós vízben a fokhagymával feltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, a fokhagymát kidobjuk.
A mandarinból egynek a levét kifacsarjuk, a többit gerezdekre szedjük, letisztítjuk róla a fehér szálcsákat. A mandarin levéből az olívaolajjal, finomra aprított csilivel,bazsalikommal, balzsamecettel és kevés sóval salátaöntetet keverünk. A rukkolát összeforgatjuk a mandarin gerezdekkel, a kihűlt lencsével, meglocsoljuk az öntettel.
Köretként vagy önmagában tálaljuk.
Az édesköménymagot és zöld borost mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a joghurttal, a citrom finomra reszelt héjával, a felének a levével, sóval, cukorral, olívaolajjal és ha van, tejhabosítóba öntöm, felhabosítom. Ha ez nincs, sima folyékony öntetként is remekül fog működni.
Az angolzellert megtisztítom, a vastag ereket lehúzom róla, vékonyan felszeletelem. Az almát kettévágom, vékonyan felszeletelem, meglocsolom a maradék citromlével. Összekeverem az almát, zellert a salátával, tálalásnál a joghurthabból szedek a tetejére, pirított tökmaggal megszórom.
Ez a fotó pedig a kárpótlás a fenti saláta nem túl ínycsiklandozó kinézete miatt.
Ez pedig a karácsonyi vacsoránk volt, csak akkor főtt gesztenye is tarkította a képet. Arról fotó ugyan nem készült, de olyan nagyon meg voltunk elégedve vele, hogy amint felengedett a föld és ismét tudtam kiásni csicsókát, azonnal megismételtük. Gesztenye nélkül ugyan, de így is nagyon finom. A vaníliás sótól nagyon különleges a végeredmény, és itt ha lehet, használjunk azt hozzá sima tengeri só helyett. Házilag is elkészíthető az itt leírt recept alapján, akár egy receptre elegendő mennyiségben is.
Amit pedig még nem említettem: ismét egy sütőtálban elkészül minden. A csicsóka tisztítását leszámítva gyerekjáték (és ezt most szó szerint értem) az egész.
A kacsacombokat megtisztítjuk, bekenjük a kacsazsírral, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, majd sütőtálba tesszük és 160°C fokos sütőben sütjük (villanysütő, alsó-felső sütés), bőrös oldalukkal felfelé. 1,5 órán át sütjük, ezután adjuk hozzá a csicsókás almás keveréket.
A csicsókát megtisztítjuk (én a zöldséghámozó+ kiskés kombinációban hiszek), a nagyobbakat feldaraboljuk úgy, hogy mindegyik darab nagyjából egyforma legyen. Az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, a csicsókához hasonló méretűre vágjuk. Összekeverjük a csicsókát, almát, meglocsoljuk a narancs levével, hozzáadjuk a finomra reszelt héját, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, hozzáadjuk a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét.
A kacsacombokat kiszedjük a sütőtálból, az alatta felgyűlt zsiradékot a csicsóka-alma keverékre locsoljuk, összeforgatjuk vele, majd a sütőtálba szedjük. A tetejére tesszük a combokat is, bőrükkel felfelé.
Még egy órán át sütjük 160°C fokos sütőben.
Ezt most majdnem gyors vacsorának kereszteltem el, pedig csak az előkészítés gyors, az omlós-puha kacsacombokhoz bizony elég sok idő kell a sütőben.De mondjuk egy hétvégi ebédnek megfelel. Tényleg pár perc munka az előkészítés, utána sül magának, és elég néhányszor ránézni csak a hétvégi takarítás, kifestőzés közben.A kacsa-káposzta megunhatatlan kombinációjába az alma és a mazsola is remekül illik, és az egész egy sütőtálban elkészül.
A kacsacombokat letisztítom, bekenem a kacsazsír felével, sózom, megszóróm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors felével és tekerek rá fekete borsot is. Sütőtálba teszem, bőrös oldalával felfelé, majd 160°C fokon sütni kezdem (villanysütő, alsó-felső sütés). Akkora sütőtálat érdemes használni, amibe később majd a káposzta is belefér, nagyjából 3-4 cm-es rétegben.
A mazsolát beáztatom az aszúba. A káposztát negyedelem, torzsáját kivágom, majd vékony csíkokra metélem. Az almát megtisztítom, magházát kiveszem, negyedelem-nyolcadolom, mérettől függően. A lilahagymát finomra aprítom. Összekeverem a mazsolát, káposztát, almát, aszút, lilahagymát, mézet, tekerek rá sót (itt is vaníliás sót használtam), hozzáadom a porrá őrölt szegfűszeget, maradék szegfűborsot és kacszsírt.
1,5 óra múlva kiszedem a kacsacombokat, az alatta felgyűlt zsiradékot a káposztára öntöm, összeforgatom, majd a sütőtálba egyenletesen elosztom az almás keveréket. A kacscombokat a káposzta tetejére szedem, és így sütöm még 1 órán át 160°C fokon.
A sütés vége előtt fél órával egyszer meglocsolom a káposztát és a combokat az sütőtálban felgyűlt lével, zsiradékkal, de utána már nem háborgatom.
A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )
A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.
Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.
A zöldalmát meghámozom, magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.
A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.
A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.
Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.
A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.
Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.
Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.
Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.
Pici csalás azért van a címben, mivel ezek nem mind ajándékba, hanem inkább házi felhasználásra készültek, de igazából s.k. karácsonyi gasztroajándéknak is kitűnőek. Mindegyik percek alatt elkészül, és mégis különleges a végeredmény.
A fűszeres almalikőr nálunk leginkább a szenteste előkészületeit hivatott megkönnyíteni, a narancsos szirup pedig a kisfiam nagy kedvence palacsintára, sőt, ha nem figyelünk eléggé, akkor akár önmagában is (bár itt őszintén el kell mondanom: engem az íze leginkább egy kanalas orvosságra emlékeztet, de valamiért az aprónép odáig van érte meg vissza…).
A mézes csemege sok karácsonyi vásárban felbukkan, de otthon is könnyen (és sokkal gazdaságosabban) elkészíthető, látványos ajándék. Én még egy kis rozmaringot is adtam hozzá, hogy izgalmasabb legyen az íze, a mazsolaszemeket pedig aszúban puhítottam, mert hát karácsony van mégiscsak.
A balzsamecet szintén egy kedvenc kombináció, a Vom Vassban kapható datolyabalzsam után született, a házi változat természetesen nem ugyanolyan, de nagyon finom, és egy kevés rozmaring itt is nagyon jól kikerekíti az ízeket. Klasszikus előételként, vékony prosciutto crudoba tekert, olívaolajjal meglocsolt bébimozzarellák marinálására ideális.
A mazsolás, kakaós diókrém ismét a gyerekeknek kedvez, bár pirított kalácsra kenve azért elég ünnepi reggeli kerekedhet ebből is.
Az almalevet a fűszerekkel és a mézzel felforralom, majd legalább 10 percig nagy láng fölött forralom. Ezután kihűtöm, átszűröm, elkeverem az alkohollal, majd üvegekbe öntöm.
Magában is finom, de forró, mondjuk gyömbéres gyümölcsteába öntve az igazi.
A hozzávalókat felforralom egy szélesebb edényben (így hamarabb elkészül), majd kb 10 percig nagy láng fölött főzöm, amíg sziruposra sűrűsödik. Ha kihűlt, átszűröm, üvegekbe töltöm.
Az olajos magvakat száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, kihűtjük.
Az aszút felforraljuk, a mazsolára öntjük, folpackkal lefedjük és időnként összerázzuk a tálat, amíg a mazsola az aszút magába szívja. A mazsoláról leitatjuk a nedvességet, megszárítjuk a felületét.
A megmosott, leszárított rozmaringot sterilizált befőttesüvegbe tesszük (lehetőleg a falhoz tapasztva), majd az üveget feltöltjük a mazsola, dió, mandula keverékével. Ezután az üveget óvatosan feltöltjük annyi mézzel, ami a gyümölcsöket ellepi.
A hozzávalókat összeturmixoljuk, 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd finom szűrőn üvegbe szűrjük.
A diót szárazon megpirítjuk. A vajat összemelegítjük a kakaóporral, fahéjjal, mézzel. A diót késes robotgépben darálni kezdjük, közben adagoljuk hozzá a vajas keveréket is. Amikor már krémes, hozzákeverjük a durvára vágott mazsolát.
Sterilizált befőttesüvegekbe töltjük.
Tipp: a méz mennyiségét ízlés szerint növelni is lehet, és ha felnőtteknek készül, akkor a mazsolát felhasználás előtt be lehet áztatni egy-két kanál brandybe is….
Volt a flatcat facebook oldalán egy játék, amit végül Gabriella nyert meg, és a három felajánlott nyeremény közül ő a csatni+lekvár+pesto összeállítást választotta. Ezek most neki készültek, illetve hát némi “fölösleges” mennyiség azért maradt belőlük itthon is, de mivel közeledik a karácsony, úgy gondoltam, megosztom a recepteket, hiszen kiváló gasztroajándék is válhat belőlük. A lekvár finom, fűszeres, nemcsak ajándékba, de a karácsonyi reggeli kalácshoz is nagyszerű lehet, a fűszeres csatni pedig remek kísérője lehet a karácsonyi pulykának, akár hidegen, akár melegen fogyasztjuk azt. A pesto pedig remekül jöhet a karácsony előtti készülődésben, ha egy gyors vacsorára épp csak egy gyors tésztára van idő.
Kis kiegészítés a receptekhez: a csatni készítése közben elfogyott a citrom, vagyis a kívánt savanykás ízhez az itthoni állománynál kettővel többre lett volna szükségem, de a receptet már a korrigált mennyiséggel írtam me, így az elég pikáns, édes-savanykás lesz. A csipkebogyó pedig nálam herbáriából származó szárított volt, da aki teheti, nyugodtan használjon hozzá saját szüretelésű gyümölcsöt. Ekkor egy kicsit több kellhet majd belőle, hiszen annak magasabb a víztartalma, de nagyjából 5 dkg elegendő lehet.
Az almát, körtét meghámozzuk, feldaraboljuk, majd a mézzel, fűszerekkel, durvára vágott mazsolával és a citrom levével és fél pohár vízzel feltesszük főni. Ekkora mennyiséget én egy magasabb falú, széles serpenyőben főzök, ebben hamar elkészül. Amikor már sűrűsödik a lekvár, érdemes gyakrabban kevergetni, majd ha kész (ez nagy lángon tényleg csak nagyjából 15-20 perc), akkor sterilizált üvegekbe szedem még forrón.
A levegőt kiütögetem a lekvárból amennyire csak lehet, majd a tetejét lezárom két réteg celofánnal és egy csavaros tetővel. Aki úgy biztosabbnak érzi, és hosszabb távra szánja a lekvárt, a két réteg celofán közé tehet késhegynyi szalicilt is.
Az üvegeket egy pillanatra a fejükre állítom, majd visszafordítva, talpukkal lefelé dunsztba kerülnek egy napra.
Az almát, birsalmát meghámozom, felkockázom, majd a finomra aprított lilahagymával, a késsel nagyjából durvára aprított csipkebogyóval, a meghámozott, lereszelt gyömbér kinyomkodott levével, a mozsárban porrá tört koriandermaggal, finomra aprított csilivel, és a többi, egészben hagyott fűszerekkel, sóval egy széles, magas falú serpenyőbe teszem. Felöntöm a citrom levével és egy fél pohár vízzel, majd nagy láng felett addig főzöm, amíg a gyümölcsök megpuhulnak és az egész lekvár sűrűségűvé válik (ez nagyjából 20 perc). Amikor már sűrűsödik, gyakran kevergetve főzöm készre. A gyümölcsöket krumplinyomóval vagy habverővel szétnyomkodom a végén, az egész fűszereket kiszedem, de úgy a legfinomabb, ha maradnak benne nagyobb darabok is.
Sterilizált üvegekbe töltöm, miután kihűlt hűtőben tárolom.
Ha ajándékba, hosszabb távra készül, lehet ezt is tartósítani, a lekvárnál leírt celofános-szaliciles-dunsztolós módszerrel.
aszalt paradicsomos diós pesto friss kecskesajttal, rozmaringgal
A diót száraz srepenyőben kissé megpirítom, ha kihűlt, a héját ledörzsölöm.
A rozmaringot kevés olajjal mozsárban szétdörzsölöm. Az feldarabolt aszalt paradicsomot, diót, rozmaringos olajat és a többi olajat, kecskesajtot botmixerrel pépesítem.
Kis, sterilizált üvegbe töltöm, e tetejét kevés olívaolajjal zárom le.
Mivel friss típúsú sajtból készül, hűtőben tárolható.
Az aszalt paradicsomról pár szó: ha olajban eltett paradicsomot használunk hozzá, akkot a súly alapos lecsöpögtetés utánra vonatkozik, és ilyenkor, ha jó minőségű olívaolajban volt eltéve a paradicsom, akkor annak az olaja is használható a pestohoz.