Ébresztő, mely a következőképpen zajlik: Csipi hangos Jooooj! (“Uram isten, már megint elaludtam!”) vagy Vvááváá! (ha a kutyás pizsamája van rajta) felkiáltással ébred, és ébreszt mindenkit, aki 50 méteres körzetben lakik.

Az ujjánál fogva kirángatja az ágyból az apját, vagy engem, attól függően hogy kit talál ott és kitől remél több focizást kora (tényleg nagyon kora)reggel, majd kituszkol minket a konyhába. Heves mutogatás kezdődik, mellyel követeli a reggeli narancslevét és tálka corn flakeset. Szigorúan magában, korán reggel még nem tud enni rendesen, de valami rágcsa azért kell. Vagy csak amivel lomolni lehet.

Anya +/- apa közben laposkúszásban elcsúszik a kávéfőzőig és bemelegíti azt.

Anya összeállítja, bekeveri a palacsintát.

Opcionális: amíg anya +/- apa felöltözik, addig Csipi kipakolja az ÖSSZES kávéscsészét, kettőt aláilleszt a kávéfőzőnek, a maradékot kipakolja az asztalra, majd egy csészécskéből ő is imitálja a kávé ivását, miközben kisujját kecsesen az égnek emeli. (ezt kitől tanulta?) Szintén opcionális: anya +/- apa összepuszilja a kacagó kisdedet.

X mennyiségű kávé lefőzve, attól függően, hogy mennyi alvást engedélyezett nekünk előző éjszaka a miniatűr. Természetesen X mennyisége fordítottan arányos az alvással töltött órákkal.

Közben a palacsinta kel/pihen, Csipi pedig számos kisautóját eregeti le a csúszdán. A kisautók után jönnek a repülőgépek. Végül a nagy(tényleg nagy) dömper.

Anya +/- apa partvis nyelével kikotorja a járműveket a tűzhely és a konyhaszekrény alól.

Nota bene: ha Ponty Úr elvonul, és látszólag csendben eljátszik a szobájában, az soha semmi jót nem jelent (bár mi még mindig bedőlünk ennek). Ilyenkor például a papírzsebkendőket húzgálja ki a dobozból és tépi apró darabokra (honnan szerezte?)/ egy doboz fülpiszkálóval játszik olyat, hogy mindegyikről lecsipkedi a vattát a végéről és szétszórja az ágyon (de tényleg honnan szerezte?). És ez csak a mai reggeli programja volt.

Anya leül a számítógép elé bogarászni, amit Csipi azonnal terminál és közös mesenézés következik a legújabb, legkedvencebb, kicsit azért (legalábbis szerintem) elmeroggyant kínálatból.

Egy műveletlen kispók balladája

Leandervölgyi ősember

Patakiskola (a patakiskola azért anyának is tetszik, tisztára mintha Yonderboi írta volna a zenéjét (na jó, kis túlzással))

Palacsinta megkelt, palacsintasütés. Csipi természetesen itt is segít: ellopja a spatulákat, az elkészült palacsintákat. Meg ilyenek.

• 12 darab
• 20 dkg sütőtök (nyersen, tisztítva mérve)
• 2 dl tej
• 2 tojás
• 15 dkg rétesliszt (a fele lehet teljes kiőrlésű búzaliszt)
• 3 dkg vaj
• 3 dkg aszalt vörösáfonya (1 marék)
• 3 dkg dió (1 marék)
• 2 ek nádcukor
• 1 dkg friss élesztő
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék VAGY frissen reszelt szerecsendió és 1 tk narancs kivonat (helyette 1/2 bionarancs finomra reszelt héja), ha van mellé chai szirup
• chai latte szirup a tálaláshoz

A kicsi, fél centis-centis kockákra vágott sütőtököt a tejben fedő alatt puhára főzöm. Ez hamar megvan, forrástól számított 4-5 perc elég neki, mert utána fedő alatt még úgyis puhul. Ha ez megvan, hozzáadom a vajat, és fedő alatt hagyom langyosra hűlni.

Közben a lisztekkel elmorzsolom az élesztőt, hozzákeverem a tojást, cukrot, a fűszereket és a késsel durvára vágott diót és vörösáfonyát is.

A sütőtököt botmixerrel vagy habverővel pürésítem. Igazából a puha tököt habverővel is össze lehet törni, és így még a palacsintának is jobb, rusztikusabb állaga lesz. A tejes keveréket hozzákeverem a tésztához.

Félreteszem meleg helyre kelni, és amikor a tésztában buborékok képződnek, megemelkedik, átkavarom és kisütöm. Teflon serpenyőben, mérsékelt lángon, további zsiradék hozzáadása nélkül, kis merőkanálnyi adagokban.

Chai latte szirupot vagy juharszirupot adok mellé.

Megjegyzés:

1.) Ha chai szirup van mellé, akkor elég a tésztába a reszelt szerecsendió és a narancshéj. Ha szirup nélkül szeretnénk enni, akkor mehet bele a mézeskalács fűszerkeverék.

2.) 2 év alatti gyereknek ne adjunk diót. Én a Csipi adagját kisütöttem először, majd a maradék tésztához kevertem a diót.

3.) Úgy még finomabb, ha a diót kissé megpirítjuk a felhasználás előtt. De én ettől reggelente általában eltekintek.

Mit is csinálhatnék, amíg a gyerek alszik az utolsó tálca hiperszuperakciós áfonyámból?

Fagyit!

Főként azért ebben az időpontban, mert szolidárisak vagyunk kisdeddel, így előtte nem eszünk édességet egy ideig, legalábbis amíg ő egyszerű szénhidrát elvonón van.

A fagyi egyébként megint az az 5 perc munkával elkészülő fajta, mert az igaz, hogy tegnap kinéztem magamnak Niki áfonyagyűjteményéből ezt a fantasztikus cheesecake fagyi receptet, de miután ma beszereztük hozzá miniatűrrel a hozzávalókat, győzött a türelmetlenség, és nem győztem kivárni a az alap elkészítéséhez és kihűtéséhez szükséges időt.(de majd legközelebb!) Addig pedig lett belőle ez, ami eszméletlen finom, csak azonnal meg kell enni, mert a fagyasztást-tárolást kevésbé jól viseli, mint a főzött társai. Bár az azonnali elfogyasztás nálunk igazából egyáltalán nem szokott problémát okozni.

Mit is írhatnék még róla ha az már elhangzott hogy eszméletlen finom? Semmit. Recept.

• ~750 ml fagyasztandó massza
• 400 gr natúr joghurt (3,5%)
• 100 gr tejszín
• 125 gr sovány túró
• 125 gr áfonya (egy kis tálca)
• 25 gr étcsoki (minimum 60% kakaótartalom)
• 20-40 gr cukor, ízlés szerint
• Créme de Cassis, reszelt étcsoki a tetejére

A joghurtot, tejszínt, túrót a cukorral csomómentesre keverem, lehetőleg habverővel, hozzáadom a megmosott, villával enyhén összetört áfonyát és a finomra reszelt csokit.

Még egy kavarás, és fagyigépben kifagyasztom.

Tálalásnál mehet rá még több reszelt csoki és esetleg egy kis Créme de Cassis a felnőtteknek.

Megjegyzés: Ez a massza kiválóan alkalmas arra is, hogy jégkrémtartóban kifagyasztva pálcikás hűsítő legyen belőle.

Az apropó: a “kedvenc”, azaz a hozzánk legközelebb, alig 7 kilométerre lévő áruházamban (aminek a nevét most juszt sem fogom leírni, reklámoztam én már őket éppen eleget) az áfonya most le van értékelve, de jelentősen. Amúgy meg szép, egészséges és nagyon finom, mézédes. Ergo most tele lett vele a hűtőm hirtelen.

Eszem én magában, joghurtos turmixban, salátában, de csak nem fogy olyan ütemben, mint ahogy vásárolom (említettem már, hogy vannak kis problémáim az élelmiszerek falhalmozásával?). Így aztán most egy gyors desszert is lett belőle. Nem fagyi, az nem megy nálunk amióta fagypont körül van a hőmérséklet, hanem egy hűvös csokikrém. Igazából végtelenül egyszerű, igazából nem is recept, csak felhasználási javaslat, elkészíteni és megenni is percek kérdése, és a Créme de Cassison kívül még csak nagyobb csavar sincsen benne. Ez csak egyszerűen finom.

• 4 adag
• 15 dkg étcsoki (60% kakaótartalom)
• 2 dl tejszín
• 2 tálca (25 dkg) áfonya
• 2 ek Créme de Cassis
• 3 ek nádcukor

Az összetördelt csokit a tejszínnel együtt megmelegítjük, amíg a csoki fel nem olvad. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a likőrt.

Ha a krém kihűlt, alig langyos, hozzákeverjük a megmosott, leszárított áfonyát, 4 evőkanálnyi kivételével, amit félreteszünk a tálaláshoz, majd 4 tálkába adagoljuk.

Hűtőbe kerül, amíg megdermed a krém.

Tálalásnál megszórjuk a maradék áfonyával.

Ennyi.

Megjegyzés:

1.) A díszítésre használt menta remekül passzolt hozzá, már ha valaki szereti a csokit mentával.

2.) Ez a csokikrém megint elég sűrű (nincs mit tenni, mi így szeretjük), könnyebben kanalazható krémhez még egy decivel több tejszín (azaz összesen 3 deci) hozzáadása szükséges.

Az Earl nevű étteremben, amiről ez a sütemény a nevét kapta, én sosem jártam, de a Konyhaművészetben sok évvel ezelőtt megjelent receptet már évek óta készítem. A készítem a pontos kifejezés, mert enni még nem nagyon sikerült belőle. Eddig.

A jól beváltnak tűnő recept a kóstolás után nekem már kicsit unalmasnak hatott, így némi extra kiegészítést igényelt. A dió, aszalt vörösáfonya és a narancs szirup után viszont a végeredmény egy egészen elfogadható, sőt mi több nagyon finom kis sütemény, mindenképpen érdemes arra, hogy  a kockás füzetből átkerüljön a virtuális receptgyűjteménybe. Répatortának azért nem nevezném a benne megbújó csekélyke répamennyiség miatt, legfeljebb répás gyümölcskenyérnek narancs sziruppal, annak viszont igazán finom.

A narancssziruphoz narancslekvárt használtam, bio narancs héjának a hiányában (Ugye mindenki olvasta már a hálós narancs cetlijén lévő figyelmeztetést, hogy mivel kezelik a külsejét és hogy ezért a héja emberi fogyasztásra nem alkalmas?), és meglepően finom lett, kiváló módszer az ajándékba kapott narancslekvár felhasználására, ami nekünk önmagában túl keserű, süteményekben viszont kiválóan működik.

Ez az adag azért hatalmas, szóval meg is lehet felezni. Eredetileg egy 28 cm kapcsos tortaformához való, de én is két kis 20 cm kerek formában sütöttem, részben hogy hamarabb elkészüljön, részben mert a szilikonos formába visszatéve egyszerűbb átitatni sziruppal a süteményt anélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket tennénk a szirup szivárgásának a megakadályozására.

• 1×28 cm vagy 2×20 cm kerek tortaforma
• 30 dkg répa
• 125 ml narancslé (lehetőleg frissen facsart)
• 50 dkg liszt (fele rétes, fele sima)
• 20 dkg nádcukor
• 8 tojás
• 10 dkg aszalt vörösáfonya
• 20 dkg dió
• 10 dkg olívaolaj (vagy napraforgóolaj, vagy olvasztott vaj)
• 1 zacskó (12 gr) sütőpor
• 1 tk őrölt fahéj
• 1 tk őrölt gyömbér
• 1 tk vaníliás cukor (házi)
• 5 kardamom tok belseje porrá őrölve
• 1 kk őrölt szerecsendió
• a sziruphoz:
• 2 dl narancslé (lehetőleg frissen facsart)
• 2 dl nádcukor
• 4 ek narancslekvár

A hozzávalókat a liszt és a sütőpor kivételével késes robotgépbe tesszük, és addig dolgoztatjuk a gépet, amíg az egész massza ki nem világosodik, meg nem nő a térfogata, és benne a répa egészen apró darabos nem lesz. Késes robotgép hiányában a tojásokat habverővel keverjük addig cukorral, amíg ki nem világosodik, majd adjuk hozzá a finomra reszelt répát, narancslevet, olajat, késsel durvára vágott diót, aszalt vörösáfonyát és a fűszereket.

Végül keverjük hozzá a sütőporral elkevert lisztet, és miután alaposan eldolgoztuk vele, öntsük szilikonos süteményformába, vagy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába, de ha jól kivajazzuk, kilisztezzük a tortaformát, az is megteszi.

Előmelegített sütőben 180°C fokon 45-50 percig (tűpróbáig) sül a két 20 cm átmérőjű formában, a jegyzeteim szerint pedig 1 órán át a 28 cm kapcsos tortaformában.

A tortá(ka)t rácsra borítva hűtjük ki, majd visszaborítjuk a tortaformába (a kapcsost érdemes előtte folpackkal leszigetelni) és meglocsoljuk a sziruppal. Én egy egész este hagytam pihenni a sütit, hogy magába szívja az összes szirupot.

A sziruphoz a narancslevet felforraljuk a cukorral és a lekvárral, majd kis láng felett addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Még melegen érdemes a sütire locsolni, úgy könnyebben beissza a tészta.

De nem úúúgy! Ez nem az a frissen is száraz, néhány óra múlva meg már egyenesen ehetetlen (számomra, persze, csak számomra. Meg Férj számára. Ízlések, kérem, ízlések…), klasszikusan olajjal (brrr) készült amerikai “finomság”!

Persze ha ennyire utálom, minek sütök ilyet és nem hagyom a fenébe az egész muffin-témát. A felvetés jogos. Hát vannak azok a cuki kis formák. Ilyen-olyan, szilikonos, virág alakú, meg szívecskés. Ezért.

Eleinte kipróbáltam sokféle(?) autentikusnak írt receptet (de igazából mind rendkívül hasonló volt), na azok igazán rosszak voltak. Nekem, megint mondom, csak nekem, a csoporttársak, kollégák rajongtak érte. Aztán végül maradtam én is a jól bevált poharas-joghurtosnál, ez a változat igen népszerű, tudom, sok blogon találkoztam már vele. Tényleg ez volt a legjobb, ezt frissen néha még én is megettem, de többnyire szépen feldíszítettem és elajándékoztam. Biztos volt a siker mindig és nem csak azért, mert a felnőttek többsége meglepő módon imádja a színes, vicces, cicomázott sütiket.

Aztán végül mégiscsak elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy én is enni szeretnék belőle. Így lett végül két alaprecept, ami lehet, hogy nem az a hagyományos muffin, de nagyon finom. És nem száraz!!! Napok múlva sem. Mert amúgy ez nagyon praktikus kis jószág, jól szállítható, kirándulásra, tízóraira, munkahelyre, jól kézre áll és reggel nem kell még szeletelni sem a kávé mellé szánt adagot. És igen, ezt is lehet díszíteni! Bár a saját fogyasztásra szánt daraboknál a mesterségesen színes csodák helyett elég naturális módozatok jönnek csak szóba.

Szóval két alaprecept, tengernyi variációval. Az elsőben a tésztába van reszelve a gyümölcs húsa és nem jelképes mennyiségű tojással készül, mint a muffinok általában, ezért nem lesz végül száraz. Ilyen ez az almás muffin is. De az alma helyett lehet körte, sütőtök, barack, nektarin akár. Az aszalt gyümölcs, a fűszerek és az olajos magvak is variálhatóak benne ízlés szerint. Sőt. Mehet bele még darabolt csoki is.

A másik alaprecept is nagyon finom, de azt majd később.

Ráadásul ez megint egy olyan süti, aminek kifejezetten jól áll a teljes kiőrlésű liszt meg a nádcukor (vagy helyette  fruktóz). Szóval még egészséges is.

12 db normál méretű vagy 24 db mini muffin

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10 dkg darált dió, 5 dkg zabpehely, 5 dkg aszalt vörösáfonya (vagy más aszalt gyümölcs), 10 dkg nádcukor

10 dkg joghurt, 20 dkg durvára reszelt alma, 4 tojás, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tk sütőpor, 1 tk őrölt fahéj, 8 szem szegfűszeg, 1 tk őrölt gyömbér, 1 kk reszelt citromhéj

Az áfonya kivételével az összes hozzávalót beleöntjük egy nagyobb tálba és habverővel alaposan kikeverjük a masszát.

Végül hozzáforgatjuk az aszalt gyümölcsöt is, és papírkapszlikkal kibélelt muffin sütőbe vagy szilikonos muffinsütőbe adagoljuk.

180°C fokon 30 percig sül a mini, 40 percig a normál méretű muffin.

Rácsra szedegetve hűtjük ki.

Ennek az eredeti leírását Lúdanyónál találtam. Az a recept is nagyon tetszik, de szerintem ő már meg sem lepődik azon, hogy ezt-azt megváltoztattam rajta.

Nagyon finom lett, bár formáját tekintve az én változatom közelebb áll a grissinihez, mint a müzliszelethez…

Férj pedig szokás szerint a rudacskák csócsálása közben már arról érdeklődött, hogy mikor készül el belőle sós változat… (hamarosan)

3 tepsi

20 dkg graham liszt, 10 dkg zabpehely, 5 dkg pirított, darált mogyoró, 7 dkg durvára reszelt alma, 1 dl víz, 5 dkg aszalt vörös áfonya, 5 dkg méz, 1,5 dkg (2 púpos ek) lenmag, 3 dkg (földi)mogyoró olaj (vagy napraforgó), 1 kk reszelt citromhéj, 1 kk fahéj, 1 dkg friss élesztő, 1/2  kk só

Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, majd a vörös áfonya és lenmag kivételével a többi hozzávalót hozzáadom és alaposan összedolgozom. Keményebb, de rugalmas, könnyen gyúrható tészta lesz a végeredmény.

Nedves konyharuhával letakarva félreteszem kelni.

Az áfonyát megmosom ( ha nagyon száraz, be is lehet áztatni), majd késsel durvára aprítom. Ha a tészta duplájára kelt, megy hozzá az áfonya lenmag is.

A tésztát átgyúrom, és gyúródeszkán vékony3-4 mm átmérőjű, kb 20 cm hosszú rudakat sodrok belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, majd 15 perc pihentetés után 220°C fokon 15 perc alatt aranyszínűre sülnek. (villanysütőben alacsonyabb hőfok és rövidebb idő szükséges a süléshez, továbbá a sütési idő függ a rudak vastagságától is)

]]> http://flat-cat.hu/2009/09/11/kelt-muzliszelet-vagy-inkabb-rud/feed/ 6 http://flat-cat.hu/2009/07/26/crumble-sargabarackkal-aszalt-voros-afonyaval/ http://flat-cat.hu/2009/07/26/crumble-sargabarackkal-aszalt-voros-afonyaval/#comments Sat, 25 Jul 2009 23:30:46 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=3194

Természetesen mindez azért jöhetett létre, mert Férj ma megint ügyel, és én egyedül vagyok itthon Ponty Úrral. Különben dehogy jutott volna nekem eszembe konyhai ámokfutásba kezdeni miután kisdedünk nyugovóra hajtotta le csodaszép buksiját. (előtte persze gond nélkül, de ma erre nem volt lehetőség)

De így, nagy magányomban mi máshoz kezdhettem volna este nyolc óra után? Tekintetbe véve szűnni nem akaró, erős, féloldali fejfájásomat, mely azt követően alakult ki, hogy egyszem gyermekem egész álló nap az arcomba csimpaszkodva próbálta meg kimozdítani a helyéről az állkapocs izületemet és a bal szemgolyómat, miközben tenorokat megszégyenítő hangerővel és hangterjedelemmel ismételgette teljes szókészletét, mely a “hebubu-gö” és a “he-gyi-gyi” kifejezésekből áll, és nem tudom, mit jelent. ( Közben nevetett. Ez valamiért neki vicces volt.)  Mindenesetre ahogy megpróbáltam letenni a járókájába, mindezt a műsort sokkal hangosabban, és magasabb (ultra?)hang(os) tartományokban is képes volt produkálni, szájcsücsörítéssel jelezve nemtetszését, szóval nem kockáztattam, egész nap ölben hurcibáltam őkegyelmét.

Ezt követően belső kényszertől vezérelve sütnöm kellett valami(ke)t.

Eredetileg persze nem ezt terveztem. De a mangónak most, úgy látszik, nincsen szezonja. Így hát maradtam a sárgabaracknál. És most kivételesen fotó is készült, mivel 1.) az első körben sütött kekszek felét addigra már megettem, 2.) holnap reggelig egyedül pusztítom itthon az édességeket, így értelemszerűen lassabban haladok. Mondjuk nem nagy dolog, akár el is maradhatott volna, lévén ez a világ (egyik) legcsúfabb sütije.

Na de milyen finom!

Amúgy borzasztó gyorsan és egyszerűen elkészül, részben ezért is nem került eddig bejegyzésre, hiszen általában akkor készítem, ha már semmi másra nincs idő/türelem. És akkor az ember nem ráncigálja elő a fotóapparátot. Főleg nem jegyzetel.

Maga a recept pedig szintén csak egy alap, ami sokféleképpen variálható. A mogyoró azonos mennyiségben helyettesíthető bármely olajos mag őrleményével, akár kókuszreszelékkel is. A gyümölcsök szintén opcionálisak, akárcsak a fűszerek, egy nagyobb sütőtálban sütve pedig kerülhet bele még több gyümölcs is.

Igazából még sütinek is túlzás nevezni, hiszen csak rengeteg gyümölcs, a tetején ropogós morzsával. És nekem nem is kell ennél több.

20 cm átmérőjű, magas falú sütőtál

a gyümölcshöz: 60 dkg sárgabarack, 8 dkg aszalt, vörös áfonya, kevés citromlé, reszelt citromhéj, 4 ek nádcukor

a morzsához: 120 gr rétesliszt (ennek egy része zabpehellyel is helyettesíthető, most én is 70 gr lisztet+ 50 gr zabpelyhet használtam), 100 gr darált mogyoró (25 gr), 4 ek nádcukor, 100 gr vaj, 1 tk őrölt fahéj

a szóráshoz nádcukor

A barackot meghámozom, gerezdekre vágom. Elkeverem az áfonyával, kevés reszelt citromhéjjal, ízlés szerint cukrozom, és megcsepegtetem citromlével. Az aszalt áfonya célja itt a barackból távozó nedvesség egy részének felszívása. Ezért az aszalt gyümölcs. De nem szükséges bele, én sokszor készítem enélkül. Mondjuk én szeretem szottyosan, de aki jobban kedveli a puding-szerű állagot, az keverjen a gyümölcshöz 1-2 ek étkezési keményítőt. Így jobban lehet majd adagolni is, ha egy nagy formában sütjük.

A gyümölcsös keveréket a kivajazott sütőtálba simítom.

A morzsához a liszttel, cukorral, fahéjjal és a mogyoróval elmorzsolom a vajat (nem kell túl alaposan kidolgozni), majd egyenletesen a gyümölcsre szórom. Erre még szórok egy kevés nádcukrot is, ami rákaramellizálódik sütés közben.

45 perc, 200°C fok, vagy amíg aranybarna nem lesz a teteje.

Terveim szerint lett volna mellé fagyi is, de egy, még a délelőtt történt zöld tea szorbet-incidens során a fagyigépem aznapi kapacitását már elhasználtam…

Amúgy langyosan(forrón), fagyival.

Előkészítés: 5-10 perc

Sütés: 250-30 perc

Költségek/fő: liszt: 5 Ft, cukor: 20 Ft, vaj: 30 Ft, mogyoró: 30 Ft, gyümölcs: 40 Ft, aszalt gyümölcs: 30 Ft, citrom, fahéj ~30 Ft, azaz 185 Ft /1  adag

]]> http://flat-cat.hu/2009/07/26/crumble-sargabarackkal-aszalt-voros-afonyaval/feed/ 4 http://flat-cat.hu/2009/07/15/narancsos-kacsamell-salata-rukkolaval-afonyaval/ http://flat-cat.hu/2009/07/15/narancsos-kacsamell-salata-rukkolaval-afonyaval/#comments Wed, 15 Jul 2009 21:48:02 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=3007  

Amikor megláttam Áginál, majd Beatbullnál a rozéra sütött kacsamellből készült salátát…nagyon éhes lettem. Nem mintha nem fordulna ez elő menetrendszerűen, minden alkalommal, ha rozé kacsamellbe botlom. De most ez volt az aktualitás, amiért elkészítettem ezt a salátát.

Áfonyával, rukkolával gondoltam, mert én azt szeretem. A saláta öntete nem gyümölcsös,egyszerűen csak sűrű balzsamecet és dióolaj,  mivel a  kacsa alá már került egy kis narancslé is. A saláta maga pedig langyos, mivel a langyos salátákat igencsak kedvelem.

A szaftja meg( ne szépítsük, a kisült zsírja) szintén langyosan meleg pirítósra került, hogy azért éhen ne haljunk a könnyű kis saláta mellett!

Egy szó, mint száz, ez igen-igen jó dolog.

2 adag (ha tényleg elfogyasztjuk mellé néhány szelet pirítóssal a zsírját is, amúgy csak 1)

1 nagyobb fiatal kacsa mellfilé fele (20 dkg), 1 nagy narancs leve,  4-5 szem szegfűbors, 1 gerezd fokhagyma, szűk 1 tk nádcukor, só, 1 kk fekete bors

1 zacskó rukkola (80 gr), 1 doboz áfonya (125gr)

A kacsamell bőrét átnézem, ha kell, tisztítom, majd éles késsel beirdalom. Egészen a húsig vágom át (de a hús ne sérüljön!), hosszában és keresztben, 1 cm széles kockásra. A szegfűborsot és a fekete borsot mozsárban durván megtöröm, és a kacsamellre lapogatom, némi só kíséretében. Vastag aljú, teflon öntvény serpenyőt felforrósítok, és sütni kezdem a bőrös felén, zsiradék nélkül, és rögtön közepesre mérsékelem alatta a lángot. (ha nem teflon, akkor kell alá kevés kacsazsír) Ha már olvad ki egy kis zsír belőle, mellédobom a kettévágott, kés pengéjével ellapított fokhagymát. Addig sütöm ezen az oldalán, amíg a hús kb feléig kifehéredik, a bőre pedig ropogós- piros nem lesz. (ez 5-8 perc, de nagyban függ a hús tömegétől ÉS alakjától is) Ekkor megfordítom, és ráfacsarom a narancs levét, hozzáadom a cukrot. Ha a hús kívülről teljesen kifehéredett (persze a kacsa igazán nem lesz fehér, csak világosabb rózsaszín, tudom én), akkor lehet figyelni, hogy mikor éri el a közepesen átsült állapotot. Én a sütéshez használt fa spatulával időnként megnyomkodom a hús tetejét, és ha kívül már ruganyos, tömörebb, de belül még érezhetően puha, akkor rozé. Leginkább egy kissé kiszáradt gumicukor állagához tudnám hasonlítani, ami kívül már kicsit szíjas, de egészen belül még puha.

Erről azért írok ilyen sokat, mert ez az egy gyenge pontja van az ételnek. Ha túlsütjük, akkor rágós, ha meg nyers marad, azt nem mindenki szereti. Az alacsony hőfokon való, hosszas sütés biztos megoldás lehet, remek leírás Beatbullnál! Az én sütőm erre nem alkalmas, így a medium sütést én serpenyőben gyakorlom.Lehet még hústűt szurkálni bele, ha véres lé bugyog, az még véres, ha piszkosrózsaszín, az a rozé, ha közel színtelen, akkor átsült, ha meg nem bugyog ki lé, akkor túlsült.

Tehát, ha megsült a hús, kiveszem, és egy kicsi, mélyebb tálban pihentetem a szeletelés előtt tíz percig. A visszamaradt szaftot én beforraltam, és a húsra öntöttem, hogy pihenés közben még jobban járják át az ízek (ezért kellett a kicsi tál, hogy minél nagyobb felületen érje a szaft)

Tálalás előtt a szaftból kiemelem, lecsöpögtetem, és vékony szeletekre vágom.

Uram isten, mennyit tudok írni egy darab húsról…

Az így elkészített kacsamell puha, szaftos, omlós, elképesztően, leírhatatlanul finom.

A saláta meg aztán végképp egyszerű belőle: a rukkolával megágyazok a tányéron, rászórom az áfonyát (mármint azt a részét, amit addig nem ettem meg), locsolok rá kevés extra szűz dióolajat, csepegtetek rá némi balzsamecetet, majd felsorakoztatom a vékonyra szelt kacsamell szeleteket.

Mellé kacsazsírban pirított kenyérszeleteket adok.

Hogy azért biztosan ne legyen éhezés,egy mézdinnyét félbevágtam, kimagoztam, és a magok helyére masacrpones-vaníliás joghurtkrémet töltöttem. Hát soha rosszabbat.

Vagyis hogyan húzzunk le még egy bőrt a kukoricalisztes kekszről :) De komolyan, a kukoricaliszt a kekszben annyira jól bevált, olyan elképesztően omlós, roppanós lesz tőle, hogy én most ezzel teljesen szerelembe estem. Amúgy is a házi omlós keksz a gyengém, szóval azt hiszem, addig fognak készülni nálam ennek a keksznek a variációi, amíg a férjem el nem kobozza tőlem a kukoricalisztem (már ha tudja…) A mostani keksz azért készült, hogy lássam, kisebb mennyiségben is működik e, és igen! Annyira ropogós még másnap is, hogy nem is találok szavakat!

És persze nagyon viccesen néz ki a pöttyös keksz. És annyiféle habot lehet hozzá készíteni, amik szintén színesek. Szóval látványos, nemcsak finom!

2 tepsi kekszhez

50 gr darált mák (nem baj, ha nem egyenletesen finom porrá), 50 gr kukoricaliszt, 50 gr rétesliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 30 gr tejszín, 50 gr cukor, 1 ek házi vaníliás cukor (1/2 rúd vanília belsejének felel meg), kevés reszelt citromhéj (elhagyható), csipet sütőpor

A tészta hozzávalóit összegyúrom. Mogyorónyi ( 1 cm átmérő) golyókat formázok belőle,villával lelapítom, és hideg helyre teszem, amíg kissé megszilárdul. 180°C fok, 12 perc.

Most áfonyahabot készítettem hozzá, amihez 10 dkg mélyhűtött áfonyát még hidegen elkevertem 10 dkg mascarponeval. 1 dl tejszínt 2 ek cukorral kemény habbá verek, és összeforgatom a mascarpones krémmel, poharakba szétosztom, és kekszeket szurkálok a habba. Ez így elég tömény az én ízlésemnek (Férjnek persze nem!), bár kétségtelenül finom. Szóval szerintem a mascarpone azért túlzás, natúr joghurt jobb lett volna. Ja, és persze a tejszínt felverés előtt mélyhűtőbe rakom 10 percre, hogy igazán kemény legyen a tejszínhab.

]]> http://flat-cat.hu/2009/04/27/kis-szines-makos-keksz-az-afonyahabhoz/feed/ 4 http://flat-cat.hu/2009/03/09/repas-cookies-vanilias-sajtkremmel/ http://flat-cat.hu/2009/03/09/repas-cookies-vanilias-sajtkremmel/#comments Mon, 09 Mar 2009 13:11:00 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=829 Sikerült néhány igazán ígéretes cookie receptet találnom, ez az egyik közülük. A sajtkrém már önmagában is komoly érzelmeket váltott ki belőlem, de a süti legalább ennyire finom. Nem az a ropogós cookies, inkább puha a tésztája, és nem is lehet hetekig eltárolni, de hát erre nem is kerülhetne sor. Recept Martha Stewarttól.

A sütihez

1 csésze nádcukor, 1/2 csésze cukor, 2 csésze zabpehely, 2 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 tojás, 2 tk vaníliakivonat, 25 dkg olvasztott vaj, 1 csomag sütőpor, 1-1 tk őrölt szerecsendió és gyömbér, 2 tk őrölt fahéj, 1,5 csésze finomra reszelt répa, 3/4-3/4 csésze pirított kesudió és vörösáfonya apróra vágva (nem szükséges aprítani, de így könnyebb szeletelni a tésztát), 1 kk só

A sajtkrémhez

250 gr Philadelphia, 125 gr vaj, 2 tk vaníliakivonat, 1/2 csésze porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrom, 5 cm átmérőjű hengert formázok belőle, és folpackba csavarva a hűtőben pihentetem egy éjszakán át. ( nagyon lágy a tészta, tényleg szükséges neki ennyi idő a hűtőben) 3 mm vastag korongokat vágok belőle másnap, és sütőpapírral bélelt tepsiben 15 perc alatt aranyszínűre sütöm 180°C fokon. Nekem ebből kétszeres mennyiségű sütemény jött ki az eddigi cookie receptekhez képest. (mondjuk elfogyott ennyi is…)

A sajtkrém hozzávalóit habverővel simára keverem. Ez a cukormennyiség már csökkentett, de szerintem még így is elég édes.

Két sütikorongot összeragasztok a sajtkrémmel, és így lesz belőle szendvics.