áfonya
Zabpelyhes, almás muffin aszalt áfonyával, dióval

De nem úúúgy! Ez nem az a frissen is száraz, néhány óra múlva meg már egyenesen ehetetlen (számomra, persze, csak számomra. Meg Férj számára. Ízlések, kérem, ízlések…), klasszikusan olajjal (brrr) készült amerikai “finomság”!
Persze ha ennyire utálom, minek sütök ilyet és nem hagyom a fenébe az egész muffin-témát. A felvetés jogos. Hát vannak azok a cuki kis formák. Ilyen-olyan, szilikonos, virág alakú, meg szívecskés. Ezért.
Eleinte kipróbáltam sokféle(?) autentikusnak írt receptet (de igazából mind rendkívül hasonló volt), na azok igazán rosszak voltak. Nekem, megint mondom, csak nekem, a csoporttársak, kollégák rajongtak érte. Aztán végül maradtam én is a jól bevált poharas-joghurtosnál, ez a változat igen népszerű, tudom, sok blogon találkoztam már vele. Tényleg ez volt a legjobb, ezt frissen néha még én is megettem, de többnyire szépen feldíszítettem és elajándékoztam. Biztos volt a siker mindig és nem csak azért, mert a felnőttek többsége meglepő módon imádja a színes, vicces, cicomázott sütiket.
Aztán végül mégiscsak elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy én is enni szeretnék belőle. Így lett végül két alaprecept, ami lehet, hogy nem az a hagyományos muffin, de nagyon finom. És nem száraz!!! Napok múlva sem. Mert amúgy ez nagyon praktikus kis jószág, jól szállítható, kirándulásra, tízóraira, munkahelyre, jól kézre áll és reggel nem kell még szeletelni sem a kávé mellé szánt adagot. És igen, ezt is lehet díszíteni! Bár a saját fogyasztásra szánt daraboknál a mesterségesen színes csodák helyett elég naturális módozatok jönnek csak szóba.
Szóval két alaprecept, tengernyi variációval. Az elsőben a tésztába van reszelve a gyümölcs húsa és nem jelképes mennyiségű tojással készül, mint a muffinok általában, ezért nem lesz végül száraz. Ilyen ez az almás muffin is. De az alma helyett lehet körte, sütőtök, barack, nektarin akár. Az aszalt gyümölcs, a fűszerek és az olajos magvak is variálhatóak benne ízlés szerint. Sőt. Mehet bele még darabolt csoki is.
A másik alaprecept is nagyon finom, de azt majd később.
Ráadásul ez megint egy olyan süti, aminek kifejezetten jól áll a teljes kiőrlésű liszt meg a nádcukor (vagy helyette fruktóz). Szóval még egészséges is.
12 db normál méretű vagy 24 db mini muffin
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10 dkg darált dió, 5 dkg zabpehely, 5 dkg aszalt vörösáfonya (vagy más aszalt gyümölcs), 10 dkg nádcukor
10 dkg joghurt, 20 dkg durvára reszelt alma, 4 tojás, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tk sütőpor, 1 tk őrölt fahéj, 8 szem szegfűszeg, 1 tk őrölt gyömbér, 1 kk reszelt citromhéj
Az áfonya kivételével az összes hozzávalót beleöntjük egy nagyobb tálba és habverővel alaposan kikeverjük a masszát.
Végül hozzáforgatjuk az aszalt gyümölcsöt is, és papírkapszlikkal kibélelt muffin sütőbe vagy szilikonos muffinsütőbe adagoljuk.
180°C fokon 30 percig sül a mini, 40 percig a normál méretű muffin.
Rácsra szedegetve hűtjük ki.

Kelt müzliszelet (vagy inkább rúd)

Ennek az eredeti leírását Lúdanyónál találtam. Az a recept is nagyon tetszik, de szerintem ő már meg sem lepődik azon, hogy ezt-azt megváltoztattam rajta.
Nagyon finom lett, bár formáját tekintve az én változatom közelebb áll a grissinihez, mint a müzliszelethez…
Férj pedig szokás szerint a rudacskák csócsálása közben már arról érdeklődött, hogy mikor készül el belőle sós változat… (hamarosan)
3 tepsi
20 dkg graham liszt, 10 dkg zabpehely, 5 dkg pirított, darált mogyoró, 7 dkg durvára reszelt alma, 1 dl víz, 5 dkg aszalt vörös áfonya, 5 dkg méz, 1,5 dkg (2 púpos ek) lenmag, 3 dkg (földi)mogyoró olaj (vagy napraforgó), 1 kk reszelt citromhéj, 1 kk fahéj, 1 dkg friss élesztő, 1/2 kk só
Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, majd a vörös áfonya és lenmag kivételével a többi hozzávalót hozzáadom és alaposan összedolgozom. Keményebb, de rugalmas, könnyen gyúrható tészta lesz a végeredmény.
Nedves konyharuhával letakarva félreteszem kelni.
Az áfonyát megmosom ( ha nagyon száraz, be is lehet áztatni), majd késsel durvára aprítom. Ha a tészta duplájára kelt, megy hozzá az áfonya lenmag is.
A tésztát átgyúrom, és gyúródeszkán vékony3-4 mm átmérőjű, kb 20 cm hosszú rudakat sodrok belőle.
Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, majd 15 perc pihentetés után 220°C fokon 15 perc alatt aranyszínűre sülnek. (villanysütőben alacsonyabb hőfok és rövidebb idő szükséges a süléshez, továbbá a sütési idő függ a rudak vastagságától is)

Sárgabarack crumble, aszalt vörösáfonyával
Természetesen mindez azért jöhetett létre, mert Férj ma megint ügyel, és én egyedül vagyok itthon Ponty Úrral. Különben dehogy jutott volna nekem eszembe konyhai ámokfutásba kezdeni miután kisdedünk nyugovóra hajtotta le csodaszép buksiját. (előtte persze gond nélkül, de ma erre nem volt lehetőség)
De így, nagy magányomban mi máshoz kezdhettem volna este nyolc óra után? Tekintetbe véve szűnni nem akaró, erős, féloldali fejfájásomat, mely azt követően alakult ki, hogy egyszem gyermekem egész álló nap az arcomba csimpaszkodva próbálta meg kimozdítani a helyéről az állkapocs izületemet és a bal szemgolyómat, miközben tenorokat megszégyenítő hangerővel és hangterjedelemmel ismételgette teljes szókészletét, mely a “hebubu-gö” és a “he-gyi-gyi” kifejezésekből áll, és nem tudom, mit jelent. ( Közben nevetett. Ez valamiért neki vicces volt.) Mindenesetre ahogy megpróbáltam letenni a járókájába, mindezt a műsort sokkal hangosabban, és magasabb (ultra?)hang(os) tartományokban is képes volt produkálni, szájcsücsörítéssel jelezve nemtetszését, szóval nem kockáztattam, egész nap ölben hurcibáltam őkegyelmét.
Ezt követően belső kényszertől vezérelve sütnöm kellett valami(ke)t.
Eredetileg persze nem ezt terveztem. De a mangónak most, úgy látszik, nincsen szezonja. Így hát maradtam a sárgabaracknál. És most kivételesen fotó is készült, mivel 1.) az első körben sütött kekszek felét addigra már megettem, 2.) holnap reggelig egyedül pusztítom itthon az édességeket, így értelemszerűen lassabban haladok. Mondjuk nem nagy dolog, akár el is maradhatott volna, lévén ez a világ (egyik) legcsúfabb sütije.
Na de milyen finom!
Amúgy borzasztó gyorsan és egyszerűen elkészül, részben ezért is nem került eddig bejegyzésre, hiszen általában akkor készítem, ha már semmi másra nincs idő/türelem. És akkor az ember nem ráncigálja elő a fotóapparátot. Főleg nem jegyzetel.
Maga a recept pedig szintén csak egy alap, ami sokféleképpen variálható. A mogyoró azonos mennyiségben helyettesíthető bármely olajos mag őrleményével, akár kókuszreszelékkel is. A gyümölcsök szintén opcionálisak, akárcsak a fűszerek, egy nagyobb sütőtálban sütve pedig kerülhet bele még több gyümölcs is.
Igazából még sütinek is túlzás nevezni, hiszen csak rengeteg gyümölcs, a tetején ropogós morzsával. És nekem nem is kell ennél több.
20 cm átmérőjű, magas falú sütőtál
a gyümölcshöz: 60 dkg sárgabarack, 8 dkg aszalt, vörös áfonya, kevés citromlé, reszelt citromhéj, 4 ek nádcukor
a morzsához: 120 gr rétesliszt (ennek egy része zabpehellyel is helyettesíthető, most én is 70 gr lisztet+ 50 gr zabpelyhet használtam), 100 gr darált mogyoró (25 gr), 4 ek nádcukor, 100 gr vaj, 1 tk őrölt fahéj
a szóráshoz nádcukor
A barackot meghámozom, gerezdekre vágom. Elkeverem az áfonyával, kevés reszelt citromhéjjal, ízlés szerint cukrozom, és megcsepegtetem citromlével. Az aszalt áfonya célja itt a barackból távozó nedvesség egy részének felszívása. Ezért az aszalt gyümölcs. De nem szükséges bele, én sokszor készítem enélkül. Mondjuk én szeretem szottyosan, de aki jobban kedveli a puding-szerű állagot, az keverjen a gyümölcshöz 1-2 ek étkezési keményítőt. Így jobban lehet majd adagolni is, ha egy nagy formában sütjük.
A gyümölcsös keveréket a kivajazott sütőtálba simítom.
A morzsához a liszttel, cukorral, fahéjjal és a mogyoróval elmorzsolom a vajat (nem kell túl alaposan kidolgozni), majd egyenletesen a gyümölcsre szórom. Erre még szórok egy kevés nádcukrot is, ami rákaramellizálódik sütés közben.
45 perc, 200°C fok, vagy amíg aranybarna nem lesz a teteje.
Terveim szerint lett volna mellé fagyi is, de egy, még a délelőtt történt zöld tea szorbet-incidens során a fagyigépem aznapi kapacitását már elhasználtam…
Amúgy langyosan(forrón), fagyival.
Előkészítés: 5-10 perc
Sütés: 250-30 perc
Költségek/fő: liszt: 5 Ft, cukor: 20 Ft, vaj: 30 Ft, mogyoró: 30 Ft, gyümölcs: 40 Ft, aszalt gyümölcs: 30 Ft, citrom, fahéj ~30 Ft, azaz 185 Ft /1 adag
Narancsos kacsamell saláta rukkolával, áfonyával

Amikor megláttam Áginál, majd Beatbullnál a rozéra sütött kacsamellből készült salátát…nagyon éhes lettem. Nem mintha nem fordulna ez elő menetrendszerűen, minden alkalommal, ha rozé kacsamellbe botlom. De most ez volt az aktualitás, amiért elkészítettem ezt a salátát.
Áfonyával, rukkolával gondoltam, mert én azt szeretem. A saláta öntete nem gyümölcsös,egyszerűen csak sűrű balzsamecet és dióolaj, mivel a kacsa alá már került egy kis narancslé is. A saláta maga pedig langyos, mivel a langyos salátákat igencsak kedvelem.
A szaftja meg( ne szépítsük, a kisült zsírja) szintén langyosan meleg pirítósra került, hogy azért éhen ne haljunk a könnyű kis saláta mellett!
Egy szó, mint száz, ez igen-igen jó dolog.
2 adag (ha tényleg elfogyasztjuk mellé néhány szelet pirítóssal a zsírját is, amúgy csak 1)
1 nagyobb fiatal kacsa mellfilé fele (20 dkg), 1 nagy narancs leve, vegyes bors keverék(fekete, fehér, rózsa, szegfűbors, koriander), 4-5 szem szegfűbors, 1 gerezd fokhagyma, szűk 1 tk nádcukor, só
1 zacskó rukkola (80 gr), 1 doboz áfonya (125gr)
A kacsamell bőrét átnézem, ha kell, tisztítom, majd éles késsel beirdalom. Egészen a húsig vágom át (de a hús ne sérüljön!), hosszában és keresztben, 1 cm széles kockásra. A borskeveréket és az extra szegfűborsot mozsárban durván megtöröm, és a kacsamellre lapogatom, némi só kíséretében. Vastag aljú, teflon öntvény serpenyőt felforrósítok, és sütni kezdem a bőrös felén, zsiradék nélkül, és rögtön közepesre mérsékelem alatta a lángot. (ha nem teflon, akkor kell alá kevés kacsazsír) Ha már olvad ki egy kis zsír belőle, mellédobom a kettévágott, kés pengéjével ellapított fokhagymát. Addig sütöm ezen az oldalán, amíg a hús kb feléig kifehéredik, a bőre pedig ropogós- piros nem lesz. (ez 5-8 perc, de nagyban függ a hús tömegétől ÉS alakjától is) Ekkor megfordítom, és ráfacsarom a narancs levét, hozzáadom a cukrot. Ha a hús kívülről teljesen kifehéredett (persze a kacsa igazán nem lesz fehér, csak világosabb rózsaszín, tudom én), akkor lehet figyelni, hogy mikor éri el a közepesen átsült állapotot. Én a sütéshez használt fa spatulával időnként megnyomkodom a hús tetejét, és ha kívül már ruganyos, tömörebb, de belül még érezhetően puha, akkor rozé. Leginkább egy kissé kiszáradt gumicukor állagához tudnám hasonlítani, ami kívül már kicsit szíjas, de egészen belül még puha.
Erről azért írok ilyen sokat, mert ez az egy gyenge pontja van az ételnek. Ha túlsütjük, akkor rágós, ha meg nyers marad, azt nem mindenki szereti. Az alacsony hőfokon való, hosszas sütés biztos megoldás lehet, remek leírás Beatbullnál! Az én sütőm erre nem alkalmas, így a medium sütést én serpenyőben gyakorlom.Lehet még hústűt szurkálni bele, ha véres lé bugyog, az még véres, ha piszkosrózsaszín, az a rozé, ha közel színtelen, akkor átsült, ha meg nem bugyog ki lé, akkor túlsült.
Tehát, ha megsült a hús, kiveszem, és egy kicsi, mélyebb tálban pihentetem a szeletelés előtt tíz percig. A visszamaradt szaftot én beforraltam, és a húsra öntöttem, hogy pihenés közben még jobban járják át az ízek (ezért kellett a kicsi tál, hogy minél nagyobb felületen érje a szaft)
Tálalás előtt a szaftból kiemelem, lecsöpögtetem, és vékony szeletekre vágom.
Uram isten, mennyit tudok írni egy darab húsról…
Az így elkészített kacsamell puha, szaftos, omlós, elképesztően, leírhatatlanul finom.
A saláta meg aztán végképp egyszerű belőle: a rukkolával megágyazok a tányéron, rászórom az áfonyát (mármint azt a részét, amit addig nem ettem meg), locsolok rá kevés extra szűz dióolajat, csepegtetek rá némi balzsamecetet, majd felsorakoztatom a vékonyra szelt kacsamell szeleteket. Némi pirítósra locsolom a langyos zsírt, és azt meg a saláta előtt előételként tálalom.
Hogy azért biztosan ne legyen éhezés,egy mézdinnyét félbevágtam, kimagoztam, és a magok helyére masacrpones-vaníliás joghurtkrémet töltöttem. Hát soha rosszabbat.
Kis színes: mákos keksz az áfonyahabhoz

Vagyis hogyan húzzunk le még egy bőrt a kukoricalisztes kekszről :) De komolyan, a kukoricaliszt a kekszben annyira jól bevált, olyan elképesztően omlós, roppanós lesz tőle, hogy én most ezzel teljesen szerelembe estem. Amúgy is a házi omlós keksz a gyengém, szóval azt hiszem, addig fognak készülni nálam ennek a keksznek a variációi, amíg a férjem el nem kobozza tőlem a kukoricalisztem (már ha tudja…) A mostani keksz azért készült, hogy lássam, kisebb mennyiségben is működik e, és igen! Annyira ropogós még másnap is, hogy nem is találok szavakat!
És persze nagyon viccesen néz ki a pöttyös keksz. És annyiféle habot lehet hozzá készíteni, amik szintén színesek. Szóval látványos, nemcsak finom!
2 tepsi kekszhez
50 gr darált mák (nem baj, ha nem egyenletesen finom porrá), 50 gr kukoricaliszt, 50 gr rétesliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 30 gr tejszín, 50 gr cukor, 1 ek házi vaníliás cukor (1/2 rúd vanília belsejének felel meg), kevés reszelt citromhéj (elhagyható), csipet sütőpor
A tészta hozzávalóit összegyúrom. Mogyorónyi ( 1 cm átmérő) golyókat formázok belőle,villával lelapítom, és hideg helyre teszem, amíg kissé megszilárdul. 180°C fok, 12 perc.
Most áfonyahabot készítettem hozzá, amihez 10 dkg mélyhűtött áfonyát még hidegen elkevertem 10 dkg mascarponeval. 1 dl tejszínt 2 ek cukorral kemény habbá verek, és összeforgatom a mascarpones krémmel, poharakba szétosztom, és kekszeket szurkálok a habba. Ez így elég tömény az én ízlésemnek (Férjnek persze nem!), bár kétségtelenül finom. Szóval szerintem a mascarpone azért túlzás, natúr joghurt jobb lett volna. Ja, és persze a tejszínt felverés előtt mélyhűtőbe rakom 10 percre, hogy igazán kemény legyen a tejszínhab.

Répás cookies vaníliás sajtkrémmel
Sikerült néhány igazán ígéretes cookie receptet találnom, ez az egyik közülük. A sajtkrém már önmagában is komoly érzelmeket váltott ki belőlem, de a süti legalább ennyire finom. Nem az a ropogós cookies, inkább puha a tésztája, és nem is lehet hetekig eltárolni, de hát erre nem is kerülhetne sor. Recept Martha Stewarttól.
A sütihez
1 csésze nádcukor, 1/2 csésze cukor, 2 csésze zabpehely, 2 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 tojás, 2 tk vaníliakivonat, 25 dkg olvasztott vaj, 1 csomag sütőpor, 1-1 tk őrölt szerecsendió és gyömbér, 2 tk őrölt fahéj, 1,5 csésze finomra reszelt répa, 3/4-3/4 csésze pirított kesudió és vörösáfonya apróra vágva (nem szükséges aprítani, de így könnyebb szeletelni a tésztát), 1 kk só
A sajtkrémhez
250 gr Philadelphia, 125 gr vaj, 2 tk vaníliakivonat, 1/2 csésze porcukor
A tészta hozzávalóit összegyúrom, 5 cm átmérőjű hengert formázok belőle, és folpackba csavarva a hűtőben pihentetem egy éjszakán át. ( nagyon lágy a tészta, tényleg szükséges neki ennyi idő a hűtőben) 3 mm vastag korongokat vágok belőle másnap, és sütőpapírral bélelt tepsiben 15 perc alatt aranyszínűre sütöm 180°C fokon. Nekem ebből kétszeres mennyiségű sütemény jött ki az eddigi cookie receptekhez képest. (mondjuk elfogyott ennyi is…)
A sajtkrém hozzávalóit habverővel simára keverem. Ez a cukormennyiség már csökkentett, de szerintem még így is elég édes.
Két sütikorongot összeragasztok a sajtkrémmel, és így lesz belőle szendvics.
Zabpelyhes keksz
A recept Millietől származik, és mivel úgy jó, ahogy van, én nem változtattam rajta semmit. Az én kekszeim kicsit kisebbek lettek ( diónyi gombócból kb 5 cm átmérőjű keksz, és én a gombócokat kilapogattam, mielőtt tepsibe tettem), ezt 180°C fokon az én sütőmben 17 percig kellett sütni. A dió helyett meg most csak kesudióm volt itthon, de ezzel is finom lett. Meg nem kavargattam ki a vajat, hanem mindent összeöntöttem egy tálba, és összegyúrtam. Mert türelmes vagyok… Ha legközelebb (mert lesz legközelebb, annyi bizonyos) ilyet sütök, akkor a diót finomabbra vágom, és kipróbálom a fóliába csavarós-hűtőben pihentetős-késsel szeletelős formázást is.
A recept: másfél bögre zabpehely, 3/4 bögre finomliszt, fél tk fahéj, fél tk sütőpor, 110 gr puha vaj, 1/2 bögre barnacukor, 1 tojás, 1 tk vaníliakivonat, 1/2 bögre aszalt vörösáfonya, 1 marék kesudió durvára vágva
Update: teljes kiőrlésű búzalisztből még sokkal finomabb! Kipróbáltam azt is, hogy 5 cm átmérőjű rudat formázok belőle és folpackban a hűtőben pihentetem néhány órát, aztán szeletelem, tényleg gyorsabb így, csak a kesudiót és az áfonyát is elég apróra kell vágni hozzá, hogy szépen lehessen szeletelni.
Brownies part III. (home edition)
A kísérletezés erősen a vége felé tart, mivel nemigen sikerül már alanyokat találni a teszetelésre, sőt, lassan én is megutálom a browniest…Ez az utolsó előtti próbálkozás, nem pont olyan, amilyennek lennie kell, de nagyon finom csokis süti lett az eredmény, ezért leírom. Nem túl édes, egészen puha, másnap is, sehol nem ropog (sajnos vagy szerencsére ?).
fél adag (19 cm kapcsos tortaforma)
2 tojás, 2 púpos ek finom liszt, 2 ek pirított, darált mogyoró, 1 ek kakaópor, 5 dkg vaj, 5+5 dkg étcsoki (70%), 2 ek tejszín, 3 ek cukor, 0,5 dl aszalt vörösáfonya
A vajat az 5 dkg csokival és a tejszínnel összeolvasztom. A lisztet, mogyorót, kakaót összekeverem a tojással, hozzákeverem az olvasztott csokit. Belekeverem a masszába a vörösáfonyát és a durvára vágott 5 dkg csokit. Kivajazott formába öntöm, 180°C fok, 20 perc (tűpróba). Áfonyaszósszal (25 dkg áfonya 3 ek cukorral sűrűre főzve) és vaníliás tejszínhabbal tálalom.
Csokoládéhalmok dióval, mazsolával és aszalt áfonyával, mandulával
Először több, mint 10 éve csináltam ilyet, egy akkori Konyhaművészet receptje alapján. Azóta a repertoár a fehér csokis változattal bővült. Nem a legszebb karácsonyi édesség, de mindenképpen egyszerű, nagyon finom és a nagy példányszám ellenére is hamar elkészül. A siker pedig elsöprő. Figyelem, csak felnőtteknek!
10-10 dkg fehér és 70%-os étcsoki, 1-1 marék aszalt vörös áfonya és sárga nagy szemű mazsola, 1,5 marék dióbél és mandula, 2-3 dl rum, mini papírkapszlik
Fontos, hogy minden alapanyag jó minőségű legyen, mert ez tényleg nem egy bonyolult édesség, az íze csak a hozzávalók minőségén múlik.
Az aszalt gyümölcsöket (külön-külön edényben!) a rummal kis láng fölött melegíteni kezdem, amíg magukba nem szívják az összes alkoholt, vagy az el nem párolog. Papírtörlővel felitatom róluk a maradék nedvességet, majd durvára vágom.
A mandulát és a diót külön-külön megpirítom. A mandulát aprítógépben, a diót késsel durvára vágom. (próbáltam a mandulát is késsel, de egy idő után a férjem megkért, hogy adjam fel, mert nem bír többet a konyhaszekrény alól összeszedni. Kicsit pattog…mármint a mandula)
A csokikat kis darabokra tördelem.
Eldöntöm, hogy melyiket akarom először megcsinálni. Mondjuk az étcsokisat. A csokit kis lángon állandó kevergetés mellett vagy vízgőz fölött megolvasztom (nem szabad túlhevíteni, elég csak épp addig, amíg folyóssá válik!), a csokihoz adom a durvára vágott mazsolát, akárcsak a durvára vágott diót. Összekeverem, és a papírkapszlikba 2 kávéskanál segítségével kicsi halmocskákat szaggatok. Egy éjszaka a konyhapulton, vagy fél óra hűtőben, utána csinos bádogdobozban laknak kb 1 napig, majd nyomuk sem marad.
A fehér csokival hasonlóképpen járok el, csak azt áfonyával és az őrölt, pirított mandulával ízesítem. Lett volna rá igény, hogy a mandulát sózatlan pisztáciával helyettesítsem, de az most elfogyott.
Bármilyen kandírozott gyümölcs és dióféle jó lehet hozzá, ki hogy szereti.
Áfonyás pite és véletlen mandulás keksz
Az áfonyás pitével már régóta tartozom a férjemnek. A My blueberry nigths ugyanis annyi nyomot hagyott benne, hogy másnap elzarándokolt áfonyáért, és aztán hónapokig várta a sütit. Én gonosz módon nem sütöttem meg, az első adag gyümölcsből pohárkrémtől kezdve mindenféle más lett. Aztán tegnap megint hozott fél kiló áfonyát. Kicsit kísérleteztem, de csak azért, hogy meg ne unjuk véletlenül a pitét. Az alap persze most is ugyanaz. A karemellás mandula remekül bevált, más sütibe is érdemes kipróbálni (nem mintha pitén kívül sütnék mást is mostanában…)
A kaotikus főzésnek azért voltak hátrányai. Például mire összeállítottam a tésztát, kétszer annyi lett, mint amennyi belefér a piteformába. Így lett a maradék tésztából keksz. Ez eddig nem baj, mert hamar beleéltem magam abba, hogy ánizsos kekszet is fogok sütni, mert arra határozottan emlékeztem, hogy van itthon ánizs. Ezt közel 1 órányi keresgélés után sem találtam meg…Így maradt a mézeskalács fűszerkeverék, meg a mandula. Aztán nemcsak a tészta lett sok, de a mascarpones cucc is a tetejére, itt jöttem rá, hogy mégiscsak kapcsos tortaformában kellett volna sütnöm. Én persze nem adtam fel, beleöntöttem mindet, ezután pedig egyre csökkenő lelkesedéssel kitakarítottam a körben kifolyó, sütőre égett felesleget. Mondhatnám, hogy tanulságos volt, de sajnos tudom, hogy én ilyesmiből nem tanulok. Ráadásul elég finom lett minden ahhoz, hogy úgy gondoljam, a fejetlenség kifizetődő…
24 cm kapcsos tortaformához
tészta: 12 dkg rétesliszt, 5 dkg finomra darált karamellás mandula ( 3 dkg cukorból készítettem karamellt, belekevertem 7 dkg mandulát, üveg vágódeszkára szedtem, majd miután kihűlt, ledaráltam), 10 dkg vaj, 3 dkg cukor, 1 tojás sárgája, 1 mokkáskanál sütőpor- mivel én ebből dupla adagot készítettem, a másik feléből lett a keksz 1 tk mézeskalács fűszerkeverékkel (de még most is úgy gondolom, hogy ánizs jobb lett volna)
0,5 kg áfonya, 7 dkg cukor, 3-4 ek étkezési keményítő
30 dkg mascarpone, 3 tojás, 10 dkg cukor, fél rúd vanília belseje
A tésztához a hozzávalókat összegyúrom, a tortaforma aljába és peremére tapicskolom, és a hűtőben/mélyhűtőben pihentetem. A sütőt előmelegítem 180°C fokra, és elősütöm a tésztát 15 perc alatt.
Az áfonyát már korábban kiveszem a mélyhűtőből, hogy kissé kiolvadjon, de nyilván ha lenne friss, ez a fázis kimaradna. A cukorral összekeverem, és miután levet engedett, annyi keményítőt adok hozzá, amennyi szükséges. Most ez 4 ek volt. Az elősütött tésztára rétegzem, és 10 percig így sütöm tovább, mivel a férjem azt kérte, hogy ne keveredjen össze a sajtkrém és az áfonya. Egyébként ez a rész kimaradhat.
A mascarponét kikeverem a tojásokkal, vaníliával, cukorral, és az áfonya tetejére kanalazom.Így kell még 30-40 perc sütőben 160-180°C fokon, amíg a teteje remegősre szilárdul. Kapcsos formában nem tudom, mennyi idő szükséges, én most 30 percig sütöttem, plusz a takarítás alatt is végig a sütőben volt, de akkor nyitva volt a sütőajtó, mindegy, hülye történet…
A tészta másik felét összegyúrtam a fűszerkeverékkel, és kicsi golyókat formáltam belőle, miután kihajítottam a habzsákom, mert rájöttem, hogy mindenre alkalmatlan, tésztacsillagok kinyomkodására meg főleg (ismét egy hülye történet). A golyókat ellapítottam, a tetejükre hámozott, szeletelt mandulát nyomkodtam, majd 25 perc alatt 200°C fokon aranyszínűre sütöttem. Még melegen megettem egy pohár tejjel, kárpótlásul a kissé fárasztóra sikerült főzőcskéért.
Legfrissebb cikkek
Címkék
Archívum
- 2010. március (18)
- 2010. február (26)
- 2010. január (45)
- 2009. december (16)
- 2009. november (30)
- 2009. október (29)
- 2009. szeptember (36)
- 2009. augusztus (27)
- 2009. július (39)
- 2009. június (26)
- 2009. május (20)
- 2009. április (34)
- 2009. március (14)
- 2009. február (14)
- 2009. január (4)
- 2008. december (14)
- 2008. november (20)
- 2008. október (2)
Kategóriák
Blogajánló
- Ági főz
- Angela's taste
- Candy's
- Chili&Vanilia
- Csak a Puffin…
- Dalla cucina, per te
- Grenadine
- Ízbolygó
- kísérleti konyha
- Lorien
- lúdanyó
- Macikonyha
- Mixed pickles
- Olajzöld levelek kéken
- Orient express
- Pákosztos Macska konyhai kalandjai
- Pasta e basta!
- Piazza-Piazza
- Rossa mela
- Sajtkukac
- tejbegríz
- Terülj, terülj asztalkám
- vegasztrománia
- Vesta
