Újkrumplisaláta kovászos uborkával, aszalt paradicsommal

A mai nap tanulsága: ha rákapunk a grillezett cukkinire, és előnyben részesítjük az igen-igen zsenge, majdhogynem bébi méretű példányokat, akkor előbb-utóbb nincs olyan cukkini ültetvény, amit ne lehetne ezzel a tevékenységgel kimeríteni.

Egyszerűbben fogalmazva a ma esti grillezés előtt szembesültem azzal a ténnyel, hogy felettük szinte az összes cukkinit a kertünkből. A maradék néhány darab természetesen Férjnek járt, a műfaj egyik legnagyobb rajongójának, de hogy mi se maradjunk éhen a miniatűrrel, így készült hozzá egy kis krumplisaláta. Nem is akármilyen! A receptet ma találtam hozzá, természetesen ismét Beatbullnál. Mivel a majonézes krumplisalátának én sem vagyok nagy rajongója, általában csak Férjre való tekintettel készítem, de ez a majonéz nélküli, mégis krémes megoldás nagyon megtetszett, azonnal elkészítettem, és igazából most sem csalódtunk, Férj szerint ez lett a legjobb krumplisaláta, amit valaha kóstolt.

A kis változtatások a receptben a hűtőmben fellelhető alapanyagokra való tekintettel történtek, míg Beatbull bajor krumplisalátája ecetes uborkával készült, nálam az nem lévén az uborkát kovászosra cseréltem. És ha már így, akkor került bele egy kevés aszalt paradicsom is, meg a húslevest egy kis rozmaringgal ízesítettem.

Összességében egy nagyon finom, krémes szósszal bevont krumplisaláta lett, ami a grillezett pisztráng mellé szépen passzolt (és nagyrészt még ma este elfogyott, a tetemes mennyiség ellenére).

• 4 adag
• 1 kg apróbb szemű újkrumpli
• 30 dkg kovászos uborka
• 6 nagyobb aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsepegtetve)
• 1 marék gyöngyhagyma (vagy 4-5 dkg salotta, édeskésebb vöröshagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagy ág rozmaring
• 2 dl húsleves (vagy alaplé)
• 0,5 dl olívaolaj

A krumplit alaposan megmosom, majd héjában megfőzöm, fedő alatt, puhára. Leszűröm, hagyom hogy kihűljön és megszáradjon, majd meghámozom és hosszában négyfelé vágom.

Közben a leszűrt, lezsírozott húslevest felforralom az apróra vágott fokhagymával, az egész ág rozmaringgal és a félbevagdosott gyöngyhagymákkal. (azért használtam gyöngyhagymát, mert ez van itthon, de jó a salotta, vagy esetleg édeskésebb ízű, apró vöröshagyma is hozzá (ez utóbbi piknikhagyma néven fut)) 2-3 percig együtt forralom, majd hagyom kihűlni.

A kovászos uborkát vékonyabb karikákra vágom, az aszalt paradicsomot apróra vagdosom.

Ha olívaolajban volt eltéve az aszalt paradicsom, akkor annak az olaját használom fel a salátához, ha nem, akkor fél deci extra szűz olívaolajat használok helyette.

A rozmaringot kihalászom a levesből, majd azt a benne lévő hagymákkal és két (nagyjából 10 dkg) darab főtt krumplival együtt botmixerrel összeturmixolom, sózom.

A feldarabolt krumplit összeforgatom az olajjal, a húsleveses turmixolt szósszal, az uborkával és a paradicsommal. Tálalás előtt jó ha pihen egy kicsit a hűtőben.

Címkék: babának, hús nélkül, paradicsom, saláta, uborka, újkrumpli

Cukkini lepény

Hát éjszaka nem tudtam aludni, szóval megírtam néhány bejegyzést (igyekszem behozni a lemaradást), de a többihez még hiányzik a fotó. Szóval kronológiailag nem ez következne, de ez van kész, szóval íme, de a szövegen már nem változtatok, majd csak kibogozza a történeteket, aki olvassa.

Na ez a recept baba is, meg finom is (bár ezúttal tényleg nagyon babás, annak ellenére, hogy mi is ezt ettük), meg szezonja is van, tekintve azt a több kilónyi sárga és zöld cukkinit, ami a kertünkben nő.

Meg még egy elmaradás: szeretném megköszönni a Gasztroboxnak és mindazoknak akik erre a receptre szavaztak, hogy az én Pöttyös Guru kehely receptemet választották a hónap receptjének. Meg aztán a Pöttyös honlapnak is, hogy a Pöttyös blogjukra felkerült a Guru kehely. Soha ennyien még nem olvasták a blogomat és készítették el a receptemet, nagyon köszönöm! De ez tulajdonképpen nem ide tartozik, csak le szerettem volna írni valahol.

Aztán a babás vonalat is erősítem, így szeretném egy kicsit reklámozni az egyszervolt honlapot, ha valaki még nem ismerné, gyerkőcök mellé életmentő kötelező, szóval következzen egy lista Ponty jelenlegi öt kedvenc zenés animációjáról, amit szintén ott találtunk. Bár a dongó szongtól nekem már napi 10-15 meghallgatás után zúg a fejem…

Weöres Sándor: Dongó

Kányádi Sándor-Gryllus Dániel: Faragott versike

Tamkó Sirató Károly-Gryllus Dániel: Pinty és Ponty (nem is azért…)

Móra Ferenc-Radványi Balázs: A cinege cipője

Halász Judit: 10 kicsi cica (bár ez már mese.tv, és én ettől a daltól egyébként a falra mászok, de a gyerek szereti)

(aztán még az merült fel bennem, hogy tudja e valaki, hogy lehet 1 perc alatt jó fotót csinálni, miközben fél kézzel a kisdedet tartjuk távol (legalábbis megpróbáljuk) a tányértól (nem vagyok gonosz, előtte megetettem belőle, csak hát a tiltott gyümölcs…), fél kézzel a masinával egyensúlyozunk, és közben lábbal próbáljuk arrébb hessegetni a macskát, akik ki tudja miért, a cukkinis lepényekre pályázik (megjegyzem, ez utóbbi nem is sikerült, simán ellopta közben a legfelső fotómodellt, de aztán meg nem ízlett neki), esetleg van e valami ötlete a perturbáló tényezők távol tartására? )

Recept.

• kb 16 lepény
• 4 darab zsenge (80 dkg) cukkini
• 10 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 1 nagy tojás
• 1 maréknyi friss kapor
• 1 tk nádcukor
• 2 dkg (olíva)olaj
• só

A cukkinit alaposan megmossuk, a végeit levágjuk és durvára reszeljük. Enyhén(!) besózzuk, majd bő negyedórányi pihentetés után alaposan kicsavarjuk.

Hozzáadjuk a tojást, zabpelyhet, nagyon finomra aprított kaprot, olajat, cukrot, alaposan összegyúrjuk.

A masszából zölddiónyi gombócokat formálunk, ezeket fél centi vastag lepénnyé lapítjuk, majd felhevített teflon serpenyőben mérsékelt láng felett további zsiradék hozzáadása nélkül mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük. Ha nem teflon serpenyőben sül, kevés olaj még kell alá.

Lehet hozzá adni tejfölt, de az enyém azt nem szereti.

Címkék: baba, cukkini, hús nélkül, sós

Sonkába tekert spárga körtével, kéksajttal, bazsalikommal

Van a sonkába tekert spárga, a megunhatatlan. (tényleg)

Meg van az éhségnek az a foka, amikor kényszeresen kirámolom a hűtőt, és mindenből főzök egyszerre (és ráadásul néha csak egyetlen ételt!), ami a kezem ügyébe akad. Ebből néha jó dolgok sülnek ki (na jó, többnyire ez a helyzet), néha meg rosszak (a spárga balzsamecetben sütve ROSSZ). De ez most az előbbi.

Mostanában, hogy elmúlt a takonykórsága, megint sokat csatangolunk Ponttyal, ebből egyenesen következik, hogy az anyagbeszerzés speciális formákat öltött, azaz vettünk fekete csilit, baraka magot, zatart, valamit, amit iránban mazsola helyett használnak, de elfelejtettem a nevét, viszont nincs itthon mondjuk tej, vagy más zöldség és gyümölcs csak a spárga, hónapos retek, meg körte. Meg ami a kertben terem (figyelem! Rejtett információ! A kertemben teremnek dolgok!!! Ez hülyén hangzik, de eddig a kutyák miatt csak kies pusztaság volt, ahol öngyilkosok lettek még a békák is, de a kerítésünk óta (igen, elkerítettük magunkat a saját kutyáinktól…) van már konyhakertem, burjánzik benne a spenót, rukkola, négyféle hagyma, sóska, csicsóka, meg annyi minden, és erről még órákig tudnék írni! De emberbaráti okokból nem teszem.)

Igazából megint elég messzire kalandoztam, szóval inkább visszatérnék a recepthez.

(pedig még azt is le akartam írni, hogy mekkora király dolog Ponttyal bevásrlókocsi-részingelni a Metro üres parkolójában, és hogy a bevásárlókocsi tulajdonképpen alakalmi ringlispilként szolgálhat már egészen apró gyerekek számára is, akik ki tudja milyen okból, de imádják ha gyorsan (NAGYON gyorsan) pörgetik őket meg hajigálják a levegőbe (ez utóbbit nem a bevásárlókocsival), és közben csak egészen picit érzem magam furán, amikor az ott lézengő vásárlók elhűlve néznek ránk, mert mindeközben cecelégy napszemüvegben, csipkés batiszt blúzban, kandeláber méretű mexikói kézműves fülbevalókkal decens dámának vagyok öltözve, de nem úgy viselkedem, és akkor ez így egy kicsit disszonáns, közben meg a gyermek fakutyaként nevet, és olyan hangosan, hogy visszhangzik tőle a parkoló, és csak akkor hagyja abba, ha én is abbahagyom a tologatását, de akkor sikít, mert két napja nem alszik rendesen, és most már egy kicsit túl van pörögve, de azért imádnivaló rendületlenül.)

• 2 adag főétel/ 4 adag előétel
• 16 szál zöld spárga
• 1 nagyobb, keményebb körte
• 8 szelet prosciutto crudo
• 8 levél bazsalikom
• 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
• 1/4 citrom leve
• olívaolaj

A spárgákat elpattintom, a fás szárat félreteszem, jó lesz még mondjuk leveshez.

A körtét meghámozom, nyolc cikkelyre vágom, meglocsolom a citrom levével.

Egy szelt prosciutto keskenyebbik szélére fektetek 2 szál spárgát, 1 cikk körtét, 1 levél bazsalikomot, kevés kéksajtot morzsolok rá, és az egész halmot betekerem a sonkába. Kevés olívaolajjal bekenem a csomagokat.

Sütőtálba rakosgatom, nem túl szorosan, majd letakarom alufóliával.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 10 percig sütöm letakarva, majd 15 percig a fólia nélkül.

Friss fehér kenyérrel, kevés fehérborral (már aki teheti).

Címkék: előétel, fél óra, gyors&könnyű, körte, sajt, sonka, spárga

Medvehagyma tekercsek gombával, kukoricadarával

Nem múlhat el nap medvehagyma nélkül. Még körülbelül két napig, utána elfogy.

A mai medvehagyma a szabolcsi töltött káposzta mintájára készült, csak hús helyett gombával, káposzta helyett meg medvehagymával. Szóval igazán majdnem ugyanolyan.

Azt nem állítom, hogy hamar megvan, ilyen szempontból tényleg hasonló a töltött káposztához. Az is igaz, hogy nem lenne feltétlenül szükséges 4 centis darabokat göngyölni belőle, de a szüleim is olvassák a blogot, és kitagadnának, ha ennél nagyobbakat mernék tölteni. Mindenesetre ma erre is volt idő, mert a miniatűrt megcsípte a cecelégy, és átmenetileg én sem tudok hozzáférni egyik orvosi adatbázishoz sem, szóval maradt a főzés.

Kevesebb idővel rendelkezőknek javaslom kettő helyett három medvehagyma levél összeillesztését, úgy azért, nagyobb töltikékkel gyorsabban halad a munka.

• 2 adag
• 40-50 medvehagyma levél
• 25 dkg csiperke
• 1 dl kukoricadara (ha van, akkor nagy szemű, durvára darált, töltött káposztához való)
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• 1 tk szárított majoránna
• 3 dkg vaj
• 2 dl passzírozott paradicsom
• 2 tk paradicsompüré

A gombát megtisztítom, majd 2-3 mm kockákra aprítom. A vajon megsütöm, és ha már kezdene pirulni, hozzáadom a kukoricadarát, felöntöm a borral. Addig forralom, amíg a bor elpárolog, illetve a kukorica magába nem szívja. Adok hozzá még 4 deci vizet, a majorannát, sózom, és addig főzöm, amíg a kukoricadara magába nem szívja az összes nedvességet és teljesen meg nem puhul. (teflonban még kavargatni sem kell) Végül hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet is.

A medvehagyma szárait lecsipkedem, megmosom, majd néhány másodpercre lobogó vízbe dobom. Szűrőlapáttal kiemelem, és azonnal jeges vízbe dobom (blansírozom). A leveleket ezután lecsepegtetem, leitatom róluk a nedvességet.

két levelet egymás mellé teszek, úgy hogy a hosszanti oldaluk egy centis átfedésben legyen. Az egyik keskenyebb végre teszek egy evőkanálnyi tölteléket, majd a két hosszanti oldalt felhajtom a töltelékre és az egészet feltekerem. Lehet szorosan, ez már nem fog tovább duzzadni.

Miután végeztem a tekercseléssel, egy szélesebb lábosba teszem a tekercseket, leöntöm az enyhén sózott passzírozott paradicsommal és még egy deci vízzel elkevert paradicsompürével (ha van házi paradicsomlé, akkor abból kell 3 dl, és semmi egyéb), fedő alatt párolom 3-4 percig, majd fedő nélkül nagyobb lángon, amíg a szósz kicsit besűrűsödik.

Címkék: gomba, hús nélkül, kukoricadara, medvehagyma, paradicsom

Pitába valók: pirított-párolt káposzta, pirított pulykamell csíkok

A bébicsőszeink imádják a gyrost, szóval ez egyértelműen az ő kedvükre készült.

A pulykamell fűszerezése autentikusnak mondható, ami csak annyit jelent, hogy az én kedvenc pécsi Oázisos gyrosom alapján készült. Vagyis nem tudom, mennyi köze van az eredeti eredetihez, eleve, pulykából készül, szóval nem hiszem, hogy ez lenne a teljesen hiteles, de nagyon finom. Mivel arab gyrosról van szó, a hozzávalókhoz kell legalább egy keleti fűszerbolt, és nem kertelek: a görögszéna/lepkeszegmag levele és magja beszerzése nálam sem ment egyszerűen. Cserébe most évekre elegendő készletet halmoztam fel belőle. Ezek hiányában sem kell kétségbe esni, írok egy egyszerűbben kivitelezhető variációt is, a görögszéna előtt én is így csináltam. Ez is nagyon finom, bár nem olyan, mint az oázisos, de szerencsére(?) nem mindenkinek van összehasonlítási alapja.

A káposztának viszont már semmi köze a gyroshoz, de ez is elég orientálisra sikerült, és hát ez is jó volt, nem kertelek.

• 4-6 adag
• 70 dkg pulykamell
• 1 púpos ek szárított görögszéna(lepkeszegmag levele) levél
• 1 ek lepkeszegmag(görögszéna magja) mag
• 10 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• olívaolaj
• káposzta:
• 1 fej káposzta (nem túl nagy)
• 4 cm gyömbérgyökér (vagy 1 púpos tk őrölt gyömbér)
• 1 ek koriandermag
• 1 ek római kömény
• 1 kk őrölt fahéj
• 1 nagy marék mazsola (~ 5 dkg)
• 0,5 dl méz
• 1 dl fehérborecet
• só
• 5 ek olívaolaj

A káposzta külső leveleit lefejtem, megmosom, megszárítom, torzsáját kivágom. Negyedelem, majd nagyon vékony (2 mm) csíkokra metélem.

Mozsárban porrá őrölöm a római köményt és a koriandert.

Lehetőleg vastag aljú teflon serpenyőben az olívaolajon megpirítom a köményt és a koriandert, majd hozzáadom a fahéjat, káposztát, és nagyon erős lángon pirítani kezdem, folyton rázogatva-kavargatva. Hamarabb kell színt kapnia, mintsem hogy levet ereszt.

Ha már kissé aranyszínű a káposzta, akkor hozzáadom a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, a késsel apróra vágott mazsolát, ecetet, mézet, sózom, borsozom, és erős lángon addig sütöm, amíg már nem marad alatta folyadék.

Ez a része kész. A káposzta egyébként hidegen, és főként másnap a legfinomabb.

A pulykamellet felcsíkozom 1 centi széles, 5 centi hosszú darabokra (lehet használni pulyka felsőcombot is hozzá, a gyrosozókban általában ebből készítik, de én azt még kevésbé kedvelem, mint a pulykamellet).

Mozsárban összezúzom a lepkeszegmagot/görögszénát, és egy evőkanálnyi sót. Lepkeszegmag/görögszéna hiányában 1 evőkanálnyi koriandermagot őröltem finomra a sóval, és 1 evőkanálnyi szárított oregánóval.

A fokhagymát megtisztítom, felaprítom.

Egy széles, lehetőleg vastag aljú serpenyőben (vagy wokban) kevés olívaolajon igen nagy láng fölött elkezdem sütni a húst, két részletben, gyakran rázogatva a serpenyőt. Minden adagra arányosan kerüljön a megőrölt fűszerekből. Ne kerüljön egyszerre sok hús a serpenyőbe, mert akkor nagyrészt kiszárad a hús, mire az összes átsül. Inkább több adagban készítsük el. Akkor marad belül szaftos, kívül meg aranyszínű, ha nagy láng fölött hirtelen sütjük meg, és sütés közben a csíkok egy rétegben, szellősen vannak csak a serpenyőben.

Ha a hús kívül már kezd aranyszínű lenni, belül pedig átsült, de még nem száraz (itt az a jó módszer, ha megkóstoljuk), akkor hozzáadjuk a fokhagymát, és ezzel is sütjük még kb fél percig. Tekerünk rá borsot, és a hús is kész.

Tálalásnál pitának álcázott lepénykenyérbe töltjük (ezúttal a kenyér ánizs nélkül készült).

Pitába valók még:

pulykasült, vöröskáposztával, camembert-rel

sütőtökös kecskesajtos rukkola saláta

vöröslencse paradicsommal, mazsolával

Címkék: aszalt gyümölcs, gyors&könnyű, káposzta, köret, pulyka

Paradicsomos lencse egytál

Néhány nappal és másfél évadnyi Dollhouse-zal később… (meg egy lakás átrendezéssel, de ez aztán már végképp nem ide tartozik)

Szóval Dollhouse. Hát, a Firefly után azért jobbra számítottam Joss Whedontól. Ez az egész sorozat kicsit kaotikus, az egyik rész lazán vicces, a másikban itt a világvége, olyan terminátorosan, aztán sorozatgyilkososba vált, mintha nem is tudná, kinek szól igazából, és főleg hogy miért és miről. A főhősnő, Eliza Dushku, alias Echo ostoba tekintetéről nem is beszélve… Igazán hiteles agymosott babának, de valahogy neki nem tudom elhinni egyik “valódi” személyiségét sem (elnézést. A butuska örömlányokat jól hozza), pedig elvileg a babaháznak pont ez lenne a lényege. Másfél évad végignézése után az összes többi mellékszereplő érdekes, izgalmas, szerethető lesz mellette (még a negatív szereplők is) és simán lejátssza egy-egy epizód során. Pedig elvileg Echo lenne a főszereplő…

Na mindegy, nem is méltatlankodom tovább, hiszen ennek ellenére három nap alatt sikerült megnéznem a sorozat eddigi részét, szóval kicsit hiteltelennek tűnhetek (jó, rendben, azért nem annnyira rossz a sorozat…), de ennek is van magyarázata: most már minden bizonnyal sorozatfüggő vagyok. Milyen szerencse, hogy egyúttal kissé (csak nagyon-nagyon kissé) válogatós is, így a Dollhouse mellett csak néhány jelenleg is futó szériát nézek, különben nem tudom, hogyan jutna időm a főzésre is minimanó mellett.

Pedig jut. Igaz, az ilyen egytálételeket nem egy ördöngősség elkészíteni, még akkor sem, ha egy 13 hónapos a lábunkba csimpaszkodva segíti a munkánkat (igazából a csimpaszkodós rész a jobb, két napja még a fém tálkákat hajigálta szét a konyhakövön. Na, az hangos volt…)

A recept ismét nincs kőbe vésve, döntően a kamra és a hűtőszekrény tartalma határozza meg az összetételét, így a póré bátran helyettesíthető mondjuk vöröshagymával benne. Igazából az olívaolaj helyett is használhatnánk hozzá füstölt húsos szalonnát, ez talán jobban is illene hozzá, de én azért nem tettem, mert Ponty nem szereti a füstölt ízeket. A felengedéshez lehetne használni alaplevet, és kevés fehérbort is. Bár szerintem ez az egytálétel most ilyen extrák nélkül is igen finom lett.

• 6 adag
• 50 dkg lencse
• 20 dkg krumpli
• 2 szál póré fehér része
• 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (darabolt) (450 gr)
• 1 nagy szál répa (~10 dkg)
• 1 nagy szál petrezselyemgyökér (~10 dkg)
• 8 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 tk római kömény
• 1 tk szárított kakukkfű
• olívaolaj
• kemény juhsajt( vagy grana padano, parmezán) reszelve és vajas pirítós a tálaláshoz

A zöldségeket megtisztítom, vékony karikákra vágom, a krumplit durvára reszelem. A római köményt mozsárban porrá őrölöm. A fokhagymát vékony szeletekre vágom.

Két-három evőkanálnyi olívaolajon megpirítom a római köményt, kb fél percig, majd hozzáadom a zöldségeket a krumpli kivételével, és néhány percig sütöm őket, gyakran kavargatva. Végül megy hozzá a fokhagyma, és néhány másodpercnyi sütés után a paradicsomkonzerv is.

A lencsét átöblítem, majd ez is mehet a zöldségek mellé, akárcsak a reszelt krumpli, babérlevél, kakukkfű, só, és 2 liternyi víz.

Miután felforr, a legkisebb lángon főzöm, fedő nélkül, amíg a lencse megpuhul és csak kevés, sűrű lé marad alatta. A teljesen puhára főtt zöldségek és a reszelt krumpli sűrítik be az ételt, így rántásra, habarásra nincsen szükség. Továbbá a pépesre főtt zöldségeket nem tudja kipiszkálni belőle a gyerekek.

Tálalásnál a még forró ételre bőven szórunk reszelt sajtot és mellé meleg vajas pirítóst tálalunk.

Címkék: hús nélkül, krumpli, lencse, paradicsom, póré, répa, sajt

Rozmaringos sült libamell zsályás, karamellizált hagymás babpürével, sült puliszkával

Fent nevezett szárnyast én jól ismertem.

Aprócska pelyhes jószág korától kezdve okoztunk egymásnak kölcsönösen nagy riadalmat, és mégis annyi reggelen kávéztunk együtt a hátsó kertben. Én kávéztam, ő nem, és köztünk volt a kerítés, meg két kutya, de ez a történet szempontjából lényegtelen.

Kezdetben én hajkurásztam arcomon gyermeki örömmel a riadt kis szárnyast, társaival egyetemben, néhány héttel (és tíz kiló nettó súllyal) később viszont fordult a kocka, és számos testvérével együtt az azóta megboldogult gúnár jött ellenem, és ő nem engedett engem Pontyostul végtelennek tűnő perceken át kiszállni a kocsimból a házunk előtt.

Ekkor már nem én voltam az egyetlen, akit rettegésben tartottak a libák -akik ennek ellenére minden nap hosszú sétákat tettek az utcánkon, vidáman falatozva az útszéli gazból. Ezidőtájt már a gazdasszonyuk is csak méteres botokkal, gyors tempóban közelítette meg őket, és határozott ordítással próbálta jelezni, hogy ki is lenne a főnök tulajdonképpen (hát persze, hogy a libák). Több ízben megkergette társaival a szembeszomszéd domesztikált őzgidáját is, jelezve neki, hogy az utca, az csak az övék.

Aztán egyszerre csak elcsendesült a környék. Szomszédasszonyom összeszedte bátorságát, és többedmagával leszámolt a tollas terrorista brigáddal. A teljes elégtételt azonban mégsem ez jelentette számunkra, hanem amikor este megszólalt a csengő, majd egy hatalmas, kopott vájdlingban megérkezett az én szárnyas barátom- megpucolva, szépen feldarabolva.

Lehet, hogy bosszúálló természetűnek gondolnak majd ezek után, de lassan eltöltött az elégedettség és arcomra széles vigyor ült ki, amikor elképzeltem a mai ebédet belőle.

Babpüré lett mellé, egy szépnek induló éttermi ebéd emlékére, füstölt szalonna helyett libazsírral, mert minimanó nem szereti a füstöltet egyáltalán.

A puliszka mellé sütve már igazán csak ráadás, kevésbé hedonisztikus alkatok mellőzhetik nyugodtan.

• 4 adag
• hús:
• 1 nagy csontos, bőrös libamell (nem mértem le, de nagyon nagy, jóval 1 kg felett)
• 4 ág rozmaring
• 8 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• babpüré:
• 50 dkg tarkabab
• 3 nagy fej vörös vagy fehérhagyma (~ 40 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 3 ek libazsír
• 1 csapott ek simaliszt(nagyon csapott)
• 2 púpos ek paradicsompüré
• 1 ek szárított zsálya
• puliszka:
• 20 dkg kukoricadara
• 1 liter víz
• 3 ek vaj (vagy libazsír)
• só

libamell:

A liba mellét mindkét oldalon a csont mellet felszúrtam egy hosszú pengéjű késsel, majd a keletkezett nyílásba tömködtem a rozmaringágakat egészben, a fokhagymákat megpucolva, kés pengéjével meglapítva, és némi sót. A bőrét éles késsel bevagdostam hosszában, majd keresztben (vigyázzunk, ne vágjunk bele a húsba!), sóval, borssal bedörzsöltem.

Egy alkalmas méretű sütőtálban megágyaztam egy nagyobb darab hájas bőrrel (mert akadt mellé az is), de ennek hiányában evőkanálnyi libazsír is megteszi, majd erre fektettem a libamellet, csonttal le, bőrrel felfelé.

Sütő, 160°C fok (gázsütő), legalább 2 és fél óra. Ezután még tíz-tizenöt perc sütés következik, a lehető legnagyobb fokozatra állítva a sütőt, had piruljon meg a bőre még jobban.

babpüré:

Az előző este beáztatott babot bő vízben puhára főzöm.

Közben a megtisztított, hajszálvékonyra felkarikázott hagymát a libazsíron kis láng fölött, lassan aranyszínűre sütöm. Teflon serpenyőben nem kell mellette állni végig, elég csak a sütés legvégén gyakran kavargatni.

A karamellizált hagymához adom az apróra vágott fokhagymát, a paradicsompürét és a mozsárban kevés sóval finom porrá zúzott zsályát is. Fél perc sütés után lehúzom a tűzről.

Ha a bab megpuhult, leszűröm, visszaöntöm a lábasba, majd hozzáadom az egy decinyi vízben simára kevert lisztet is. Ezzel összeforralom, majd krumplinyomóval pépesre töröm.

Hozzákeverem a zsályás hagymát, alaposan összeforgatom, összemelegítem.

puliszka:

A vizet felforralom, hozzákeverem állandó kevergetés mellet a darát, majd addig főzöm, időnként megkavarva, amíg a dara megpuhul.

Hozzákavarom a vajat, majd kis méretű, sütőpapírral bélelt tepsibe terítem szét egy centi vastagon. Kell neki legalább egy óra, szóval ezt el lehet követni előző este is.

Ha megdermedt, és szépen vágható, feldarabolom, majd teflon és/vagy grillserpenyőben mindkét oldalán pirosra sütöm.

Megjegyzés: Ha maradna belőle másnapra is, az a liba alatt felgyűlt zsírból egy-két kanálkán felpirítva talán még istenibb.

A lisztes sűrítés a babnál pedig nem szükségszerű, de nagymamám így készíti a törtpaszulyt, és ezért én nem tekintenék el tőle semmiképpen.

Címkék: bab, kukoricadara, liba, vöröshagyma

Szabolcsi ételek/krumplicsuka

Ez most nem családi recept, hanem a Világ Legjobb Asszisztensnőjétől, Némethné Bor Annától származik. A szabolcsi recept sorozatom ugyanis legnagyobb örömömre családom és barátaink tetszését is elnyerte, így a szabolcsi receptek tára nemcsak egy családi receptgyűjtemény lesz ezentúl, hanem kibővül az általuk ismert és szeretett Felső-Tisza-vidéki receptekkel is.

Az itt következő recept neve becsapós, ugyanis nincs benne hal egyáltalán. Talán a palacsinták végének és a csuka fejének hasonlatosságából származik, nem tudom, mindenesetre ez egy krumplilángos pirított káposztával töltve. Aki szereti a káposztás tésztát, azt tovább már győzködnöm sem kell, de aki nem (például én), annak is tudom ajánlani, mert nagyon finom. Ez is egy olyan étel, aminek a nagyszerűsége pont az egyszerűségében rejlik.

Én kacsazsírral készítettem, és azt gondolom, hogy ettől lett igazán ízletes, de ha zsír helyett olajjal készül, remek vegetáriánus fogás válhat belőle.

• 6 palacsinta/3 adag
• 40 dkg krumpli,
• 25 dkg rétesliszt,
• 1 kis tojás,
• 1 ek kacsazsír,
• 1 tk só, bors
• liszt a nyújtáshoz
• 1/2 fej fehér káposzta (~50 dkg),
• 2 tk cukor,
• 2 ek kacsazsír,
• só,
• bőven bors
• kacsazsír a kenéshez

A krumplit héjában puhára főzöm, leszűröm, meghámozom. Villával vagy krumplinyomóval összetöröm, minél finomabbra sikerül, annál jobb. Kicsit szikkadni hagyom, majd a tojással, sóval, kis borssal, 1 ek zsírral és a liszttel együtt rugalmas, nem túl lágy tésztává gyúrom. Félreteszem pihenni, amíg a káposzta elkészül.

A káposzta külső leveleit lehántom, torzsáját kivágom, majd nagyobb cikkekre vágva késes robotgépbe kerül és azzal finomra szecskázom. Késes robotgép hiányában marad a reszelő vagy az éles késsel finomra metélés. Besózni nem kell.

A cukrot egy széles, vastag aljú serpenyőben karamellizálom, majd hozzáadom a zsírt és a káposztát, sózom, majd közepes lángon gyakori kavargatás mellett addig sütöm-pirítom, amíg a káposzta megpuhul, víztartalma elpárolog és kis színt is kap. Bőven tekerek rá borsot. (vagyis pont úgy készül, mintha káposztás tésztához lenne)

A krumplis tésztát 6 gombócra osztom és lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag palacsintákat nyújtok belőle. Mindegyik palacsintára 3-4 evőkanálnyi káposztás tölteléket halmozok, majd felcsavarom, mint a hagyományos palacsintát.

A tekercseket kizsírozott sütőtálba fektetem egymás mellé. Zsírral még alaposan megkenem a tetejüket és az oldalukat is, majd 220°C fokon, gázsütőben 30 perc alatt pirosra sütöm.

Férj tejföllel ette, lehet, hogy ez szentségtörés, de neki úgy ízlett…

Szerintem meg önmagában is finom.

Címkék: káposzta, krumpli, palacsinta, szabolcsi, tészta

Gesztenyés gnocchi sütőtökkrémmel

Ígérem, a héten már nem lesz több sütőtökös recept.

Csak ma még egy. (sütőtök sárgán vigyorgó szmájli)

Mindegy, ez van. Ma ez volt az ebédünk Ponttyal. A ház ura (nem, nem Ponty) meg majd ezt fogja vacsorázni is. Mert finom.

A gnocchi Rossamelától származik, a recepten csak azért változtattam, hogy egy 10 hónapos is ehessen belőle, azaz el kellett hagynom a tojást. Tettem bele helyette krumplit, mit mondjak, így is finom.

A tésztához való sütőtökös szósz ötlete pedig Huppancs konyhájából származik. Itt is van egy kis csalás, a szósz jelentős része csak Ponty adagjának elkülönítése után lett “felnőttesítve”, azaz a vaj, sonka csak ezután került bele. Ezt a macerát meg lehet úszni, ha nem kell otthon etetni egy csecsemőkorú sütőtökmániást.

A sonka csak az én telhetetlenségem miatt került bele, de Ponty adagját is megkóstoltam, finom ez anélkül is, szóval a sonka nélkül ez kiváló húsmentes fogás lehet.

• 2 szűken számított adag
• 25 dkg natúr gesztenyepüré (mirelit vagy sült/főtt gesztenye áttörve),
• 12,5 dkg héjában főtt krumpli meghámozva (nálam pont ennyi volt egy közepes méretű darab súlya),
• 5 dkg finomliszt,
• 1 kk só
• 15 dkg sütőtök,
• 5 levél zsálya,
• 3 dkg lilahagyma,
• 1 ek olívaolaj,
• 2+2 dkg vaj,
• 4 szelet prosciutto crudo

A krumplit megfőzöm, ha puha, leöntöm róla a vizet és egy száraz edényben hűtöm ki. Meghámozom, majd villával vagy krumplinyomóval áttöröm, ne maradjon darabos.

Hozzáadom a gesztenyemasszát, a lisztet, sót, villával összedolgozom, majd félreteszem kicsit pihenni. Nekem ehhez 5 dkg liszt kellett, de ettől ez lehet több és kevesebb is, ezért a lisztet csak apránként adagoljuk hozzá. A tésztának egyébként puhának , de jól összeállónak, jól gyúrhatónak kell lennie.

20 perc pihentetés után lisztezett gyúródeszkán jó ujjnyi hurkákat sodrok belőle, ezeket 2 cm darabokra vágom. Itt megpróbálkoztam a villa hátán hengergetős-recézős mutatvánnyal, de az engem oly mértékben lelassított, hogy rövid idő után feladtam. Viszont ha a nudli kinézettel megelégszünk, akkor szerintem ez a rész is gyorsan megy.

A sütőtököt megtisztítom, fél centis  kockákra vágom. A lilahagymát apróra kockázom, a zsálya levelét vékony csíkokra vágom. Az olívaolajon a hagymát a sütőtökkel és zsályával együtt átpirítom, a tök kapjon egy kis színt, de ne égjen meg. Felöntöm 2 dl vízzel és puhára főzöm. Ha ez kész, botmixerrel pürésítem, majd (miután a bébiételt kivettem belőle), hozzádobok egy darabka vajat.

A sonkát felcsíkozom és a maradék vajon ropogósra sütöm.

A gnocchikat sós, forró vízben kifőzöm (akkor jó, ha felúszik a víz tetejére), kihalászom, a vajas sonkával összeforgatom.

Tányérra szedem, majd sütőtökös krémet szedek a tetejére.

Nekem erről a sajt nem hiányzott, de lehet rá reszelni egy kis pecorinot is, annak, aki szeret i(pl Férj).

Egyébként desszertnek is remekül el tudnám képzelni ezt a gnocchit a sütőtökös birslekvárral jól megpúpozva, esetleg egy kis pirított, darált dióval megszórva. De majd legközelebb.

Címkék: gesztenye, krumpli, sonka, sütőtök, tészta

“Rósejbni” sütőtökből, krumpliból kéksajtos tejfölös mártogatóssal

Ismét egy sütőtökös recept, amit Ponty Úr inspirált. Ebből ugyanis ő is eszik velünk az asztalnál. Szigorúan pépesítés nélkül, nehogy már kisbabának nézzük.

Még mielőtt bárki azt gondolná, ez nem egy kifejezett babakonyha recept. Vagy hát lehetne az is, csak akkor el kell hagyni a baba adagjából a fűszereket. De akkor Ponty nem eszi meg!!! Nem tudom, hogy van ez, de nem gondolom, hogy túlzottan általános dolog egy 10 hónapostól, hogy csilivel gazdagon fűszerezett ételeket eszik. (vajon ez meg miért lehet, mikor egysejtű kora óta fokozott csili-expozíciónak van kitéve, és még az anyatejjel is ezt szívja magába, ezúttal szó szerint…) Ennek megfelelően semelyik hozzátáplálási táblázatban nem találtam meg az előbb említett fűszert.

Nem kell értesíteni a gyermekvédőket, ugyanis a helyzet tényleg csak az, hogy Ponty csili nélkül nem eszik mást, mint húst és kenyeret (jó esetben). Esetleg, nagyon ritkán, almát kakukkfűvel. Elég sok kudarcba fulladt etetési kísérlet után jöttünk rá erre, egy bébiétel-baleset kapcsán. Persze így sem eszik eget rengető mennyiségeket szinte semmiből, de nekem az az 50-60 gr is óriási sikerélmény, ha bele tudom tuszkolni a szájába. 10 hónap után ugyanis már kezd kissé fárasztóvá válni a 2-3 óránként szoptatás. Éjszakánként is.

De nem szeretnék én panaszkodni, hiszen Ponty továbbra is egy angyal, csak egy olyan angyal, akinek Duracell reklámokban kellene szerepelnie.

Visszatérve az ételhez, köretnek többször készítettem már ehhez hasonlót, de az utóbbi időben rájöttünk, hogy remek vacsora válik belőle önmagában is, némi fűszeres tejföl vagy birsalma csatni kíséretében.

Meg hát amúgy is, nem túl előkelő dolog tudom, de nekem télen a héjában sült krumpli az egyik kedvenc vacsorám, valamilyen fűszeres mártogatóssal. Ez meg ahhoz igen hasonló, de mégis visz bele egy kis változatosságot, nehogy az ember házastársa ráunjon az egyszerű(bb) ételekre.

2-4 adag ( ez elvileg 4 embernek elég kell legyen, de nálunk csak 2+1/4)

1 kg krumpli, 50 dkg keményebb húsú sütőtök (úritök vagy disznótök), 1 ek szárított csili, 2 ek római kömény, 1 tk só, 4+2 ek olívaolaj

A mártogatóshoz:

3 dl tejföl (lehet zsírszegény is), só, bors,

10 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia utánzat) és 2 gerezd fokhagyma VAGY 10 dkg kéksajt (Dorblu)

A krumplit meghámozom, közel azonos méretű hasábokra vágom. 4 ek olívaolajon vastag aljú, fedeles teflon serpenyőben közepes lángon, fedő alatt addig párolom, amíg a krumpli húsa kezd áttetszővé válni. Kavarni nem kell, nehogy pépesedjen, elég néhányszor megrázogatni. Ez kb 10 perc alatt megvan.

A tököt meghámozom és a krumplihoz hasonló méretű gerezdekre vágom. Ez a rész a legnehezebb, mert igen kemény az úritök húsa. De megéri a végeredmény miatt.

A tököt a krumplihoz keverem a csilivel, még 2 ek olívaolajjal és a mozsárban a sóval porrá őrölt római köménnyel együtt, jól összeforgatom, majd egy nagyobb tepsibe öntöm. Akkora tepsi kell, hogy egy rétegben el tudjuk benne teríteni a zöldségeket.

220°C fokon 45 percig sütöm.

Közben elkészítem hozzá a mártogatóst, melyhez a tejfölt kikeverem, lehetőleg habverővel a sóval, borssal, finomra reszelt fokhagymával és valamelyik sajttal. Ha a kéksajtos változatot készítjük, azt érdemes előtte elmorzsolni vagy lereszelni, de ha igen puha (pl Stilton), akkor a habverőnek is megadja magát.

Címkék: gyors&könnyű, köret, krumpli, sajt, sütőtök