Céklalekvár almával, tormával

Ami már a harmadik cékalekvár a blogon, de hát a másodiknál folytatást ígértem, igaz, az egy éve volt. De ami késik, ugye…. Tehát volt egyszer egy gránátalma szirupos változat, aztán egy feketeribizlis, és most egy ezeknél sokkal kézenfekvőbb párosítás, almával és tormával. Azt pedig ismét el kell még mondanom, hogy ez nem az a süteménybe való lekvár (bár a tormából nagyjából ez már gyanítható), hanem inkább olyan savanyúságféle, amit mi leginkább sültek mellé szoktunk enni. Nagyon finom, nagyon színes és a hivatalosan tavasznak becézett latyakos, sötét és jéghideg télutón engem kifejezetten jobb kedvre derít.

• 60 dkg cékla
• 2 közepes alma (~ 35 dkg)
• 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés hagyma)
• 4 cm tormagyökér
• 2 ek olívaolaj
• almaecet
• (nád)cukor
• só

A céklát meghámozom, nagyon apró kockákra vágom vagy blenderrel aprítom össze, majd az olívaolajon a finomra aprított salottával együtt kevergetve addig sütöm, amíg nem enged már több levet.

Hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, enyhén sózom, majd fedő alatt puhára párolom, ez a rész már néhány perc alatt megvan.

Leveszem a fedőt és nagyobb lángon kevergetve elforralom alóla a folyadékot, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a finomra reszelt tormát, ízesítem almaecettel, cukorral ízlés szerint (én 2 tk cnádukrot és 4 ek ecetet használtam). Ez már így is jó, de még lehet az állagát botmixerrel finomítani, főleg ha darabolva került bele a cékla.

Kiforrázott üvegekbe töltöm, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom. Hűtve 3-4 hétig eláll.

Címkék: alma, cékla, üveges

Narancsos brazil kávélikőr

Nos, karácsonyi ajándék kategória ismét. Hogy miért brazil, azt nem igazán tudom, mindenesetre a Dr.Oetker karácsonyi receptfüzetében ezzel a névvel illették. A narancs+kávé+vanília kombináció nagyon megtetszett, maga a recept már kevésbé. Az felöntésre vagy 7,5 dl konyakot+1 dl fehér rumot, vagy 1 dl rum+7,5 dl vörösbort javasolt, és bár az első változat nagyon tetszetős, de 40% alkoholtartalom mellet szerintem sokaknak (pl családunk hölgy tagjainak) túlságosan ütős lenne ez a likőr. Így egy kissé átalakítottam, és szerintem ez már igazán a konty alá való.

• 3 dl brandy (én most Metaxát használtam)
• 2 dl víz
• 20 dkg nádcukor
• 1 rúd vanília
• 4 gr szemes kávé (35 szem)
• 1 ek narancskivonat (vagy egy bionarancs finomra reszelt héja)

A hosszában kettéhasított vaníliarúddal, a vízzel és a nádcukorral szirupot főzünk. Ez csak annyit tesz, hogy felforraljuk, és kevergetjük, amíg a cukor elolvad benne, majd lehúzzuk a tűzről és kihűtjük.
Közben a kávészemeket leöntjük a brandyvel és hozzáadjuk a narancskivonatot, vagy a narancs finomra reszelt héját.

A hideg szirupot a vaníliarudakkal együtt az alkoholhoz öntjük, lezárjuk az üveget, majd három napig hagyjuk állni, és közben időnként összerázzuk.

Leszűrjük, kisebb üvegekbe adagoljuk.

Megjegyzés: Szerintem a vaníliarudat kár eldobni, megszárítva még felhasználható hasonló karakterű édességekhez a későbbiekben.

Címkék: italok, karácsony, kávé, üveges

A müzli házilag/granola

Tudom, hogy granola receptekkel (is) már Dunát lehetne rekeszteni, és hogy mindenki a sajátjára esküszik, de hát ahány ember, annyiféle, és én ezt így szeretem a legjobban. Minden benne van, amit én egy müzliben szeretek, ropogós, sok maggal és aszalt gyümölccsel. Már csak ezért is jobb, mint a bolti (azon túl, hogy én azok között eddig még nem találtam igazán kedvemre valót), mert ebben tényleg sok a finomság, és nem csak egy-két bánatos mazsola akad a tengernyi pehely között. Meg mert garantáltan válogatott alapanyagokból készül (még akkor is, ha ez csak annyit tesz, hogy én válogatom bele a kedvenc aszalt gyümölcs/olajos mag márkáimat az áruházak polcairól), és még így is olcsóbb, mint a bolti.

Kell ennél több reklám?

• 20 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 2 ek mandulaolaj (napraforgóolajjal helyettesíthető)
• 2 ek nádcukor
• 2 ek méz
• 4 ek almalé (reszelt almából kinyomkodva, vagy 100% szűretlen dobozosból)
• 6 dkg aszalt sárgabarack
• 6 dkg datolya
• 5 dkg mandula
• 2,5 dkg kókuszpehely

Egy szélesebb serpenyőbe öntöm az almalevet, mézet, cukrot, mandulaolajat, összekeverem, majd beleszórom a zabpelyhet. Mérsékelt láng fölött kevergetve pirítani kezdem, ha a zabpehely magába szívta a nedvességet és morzsásra áll össze, akkor kis láng fölött hagyom pirulni, itt már kevergetni sűrűn nem kell, elég néha megrázogatni a serpenyőt. (lehetne sütőben is sütni, de én ezt a megoldást energiatakarékosabbnak tartom ekkora mennyiségnél) Ha a zabpehely kezd világos aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és szétterítem egy tálcán hűlni.

Közben a datolyát kimagozom, és a sárgabarackkal együtt késsel durvára (vagy ízlés szerinti méretűre) vágom.

A mandulát késsel durvára aprítom, a kókuszpelyhet szintén, és a kiürült, száraz serpenyőbe öntöm, majd kis láng fölött addig pirítom időnként megrázogatva, amíg színt még nem nagyon kap, de már illatozni kezd. Ha kész, ezt is hagyom kihűlni.

A kihűlt magokat, pelyhet összekeverem az aszalt gyümölcsökkel, majd jól záródó tálban/müzlis üvegben tárolom.

Címkék: aszalt gyümölcs, datolya, fél óra, hús nélkül, kókusz, mandula, reggeli, üveges, zabpehely

Chai latte szirup

Palacsintához. Vagy akár hideg chai lattehoz.

A palacsinta, ami mellé most ez a szirup készült majd csak holnap kerül fel a blogra, mert azt már én is kicsit túlzásnak érezném, ha a mai Facebookos után még egy palacsinta állna itt, még akkor is, ha valójában ismét napi kétszer készül a palacsinta minálunk. Hát ez van, a Csipik már csak ilyenek.

Szóval a szirup. Nagyon finom, fűszeres fekete tea alapú. Az ötletet az adta, hogy nyáron Szigligeten a vár aljában álló kávézóba szinte naponta betértünk egy jeges chai lattera, és mint azt megtudtuk, ezt is szirupból készítették. Én meg, ha valami megtetszik nem nagyon szoktam gondolkodni a házi kivitelezésen.

• ~3 dl
• 25 dkg nádcukor
• 2 dl víz
• 1 ek édesköménymag
• 1 tk ánizsmag
• 1 rúd fahéj
• 6 kardamom tok
• 6 szem szegfűszeg
• 3 cm gyömbér
• 4 púpos ek szálas fekete tea

A vizet felforraljuk, leforrázzuk vele a teát, majd 2 perc után nagyon finom szűrőn/kávéfilteren átszűrjük.

A kardamom tokokat mozsárban kissé megtörjük, majd az összes fűszert a teával és cukorral felforraljuk. 2-3 percig forraljuk, majd lefedve hagyjuk pihenni fél órán át.

Leszűrjük, üvegbe töltjük, lezárjuk.

Elvileg hűtést sem igényel, de én még a bontott juharszirupot is a hűtőben tartom.

Natúr amerikai palacsinta mellé tejszínnel elkeverve, sima ricottás palacsinta mellé, jégkockára töltve, hideg ásványvízzel és tejjel felöntve.

Egyéb javaslat még holnap.

Megjegyzés: Ha rövid időn belül fel szeretnénk használni, akkor előre össze lehet állítani a tejszínes keveréket is. Ennyi sziruphoz 1 dl tejszínt adunk a pihentetést követően, és azzal együtt forraljuk fel ismét. Ilyenkor kihűlés után mindenképpen hűtést igényel, és néhány napon belül célszerű felhasználni.

Címkék: tea, üveges

Szilvalekvár portóival, pirított dióval

Nem az a klasszikusan édes, kenyérre való lekvár, hanem az a fűszeres ízű, sajt mellé való, enyhén édeskés fajta, ahogy Mamma is írta a fügelekvárjánál. Bár nem állítanám, hogy vajas kenyérre kenve megvetendő lenne.

Szóval szilvából, másfél óra alatt, nem túl sok munkával, de ez inkább csak a kis mennyiségnek és a teflon edénynek köszönhető. Dzsemfix nélkül, már csak megszokásból, hiszen ezt most nem sütésre szánom.

Végül egy apró figyelmeztetés, de aki főzött szilvalekvárt az ezt már úgyis tudja: a konyha kitakarítása a lekvár elkészülte utána sajnos nagyjából ugyanannyi időt vesz igénybe, mint maga a főzés… De még akkor is megéri!

• 2×500 ml lekvár
• 1,5 kg szilva (magozva, tisztítva mérve)
• 3 dl portói
• 4 púpos ek cukor
• 10 dkg dió

A szilvát megmosom, a hibás részeket a héjából kivágom, kimagozom és nagyjából feldarabolom.

Egy széles (24 cm), magas falú teflon edénybe teszem, felöntöm a portóival, majd nagy lángon főzöm, amíg el nem kezd besűrűsödni. Néha megkavarom, de teflonban nem fog leégni. Amikor már sűrűsödik, akkor viszont célszerű alacsonyabbra venni a lángot és sűrűbben kavargatni, ez nagyjából az utolsó fél óra.

Közben száraz serpenyőben kissé megpirítom a diót, majd ledörzsölöm a héját és durvára aprítom.

Ha a lekvár már egészen sűrű, akkor hozzáadom a cukrot és a diót, és együtt főzöm még ismét nagyobb lángon 2-3 percig.

Kifertőtlenített üvegekbe szedem még forrón.

Brie és bagett jár mellé.

Mivel ez most csak kis adag, ami pár nap alatt el fog fogyni, így különösebb óvintézkedést nem tettem a tartósítására. De ha hűtés nélkül, tovább szeretnénk eltartani, akkor a befőttesüveget fedjük le két réteg celofánnal, úgy, hogy a két réteg közé szalicilsavat teszünk, üvegenként egy bő késhegynyit, majd tegyük a lekvárt szárazdunsztba két-három napra.

Címkék: dió, szilva, üveges

Citromhéj tartósítása

Ki járt már úgy, hogy 1-2 nap tárolás után a kezében mállott finom sötétzöld penészporrá a méregdrága biocitrom, ami a halom alján csücsült?

Nos, én gyakran szembesülök ezzel. Nem tudom, minek köszönhető, a masszív tartósítás és felületkezelés hiányának, vagy simán csak több nap késéssel, közel a felhasználhatóság végső határához érkezik ide az áru (amin nem lennék meglepve). Mindenesetre a biocitrom itt nemcsak drága, hanem ritkaságszámba is megy, csak elvétve kapni (ezt sem nagyon értem, mert a biokivi az halomban áll, pedig még élő embert nem láttam, hogy vett volna belőle. Amikor félig megszottyad és leértékelik, még akkor sem.)

Persze az is igaz, hogy ha kapok, akkor annyira megörülök neki, hogy többet veszek, mint amit egy-két nap alatt felhasználnék.

A mai sötétzöld ködfelhő után azonban úgy döntöttem, hogy végre követem drága jó nagyanyámat, és lereszelve elteszem a citrom héját. Ő persze nem a biocitrom miatt csinálta, sőt, hát akármilyen citromot is csak ritkán kapott annak idején, így ha hozzájutott, rögtön felvásárolt egy nagyobb adagot, lereszelte a héját, elkeverte cukorral, és egy kis befőttesüvegben a hűtőben tárolta. Végtelen sokáig elállt, és így mindig volt citromtorta vagy citromhéjjal ízesített túrós süti.

Ezen a ponton azért már lehet sejteni, hogy ez nem egy olyan igazi recept, csak nagyi tartósítási eljárásának a továbbfejlesztése (amit gyanítom, nem ő talált fel, így aztán többeknek ismerős lehet), illetve az is nyilvánvaló, hogy megtaláltam a légkondi távirányítóját, és visszatért a testhőmérsékletem a melegvérűek számára fenntartott tartományba.

Szóval csak annyit pluszt adtam hozzá nagyi módszeréhez, hogy

1.) a citrom(szigorúan bio, tekintettel a májunkra és a miniatűrre) héját (persze alapos meleg vízzel való mosás és szárítás után) a szerecsendió számára rendszeresített reszelőn reszelem le, így nagyon finom lesz a reszelék, és szinte lehetetlen belereszelni a keserű fehér héjat.

2.) nemcsak cukorral, hanem sóval is tettem el citromhéjat, fenntartva ezzel egy adagot a sós citromos ételeknek. Az édes változathoz meg nádcukrot használtam, ismét csak tekintettel a miniatűrre, de itt a nád változat nem esszenciális..

Az arányok nálam úgy alakultak, hogy 40 dkg/ 4 közepes citrom finomra reszelt héjához (4 mokkáskanálnyi) 4 ek nádcukrot kevertem, illetve  a sós változatnál ugyanennyi citromhéjhoz 2 púpos ek durva szemű sót.

A keveréket jól záródó üvegcsében a hűtőbe tettem, és bár csak a nagyi változatáról vannak hosszútávú tapasztalataim, de hónapokig eláll. Igazából ezek olyan tömény cukor illetve só oldatok, hogy bármilyen kórokozó számára szinte lehetetlenné teszik a szaporodást.

A citromok levét pedig természetesen kicsavartam, átszűrtem, és kicsi üvegben ment ez is a hűtőbe. Azért ennek csak néhány napot mondanék a felhasználhatóságára.

Címkék: citrom, üveges

Koriander pesto

A magyarázat egyszerű: az esőzések miatt víz alatt álló kertben minden burjánzik (kivéve a petrezselyem, az kipusztult, ki tudja miért), az a három fajta koriander ültetvény is, amit hirtelen felindulásból tavasszal vetettem. Olyan mennyiségű korianderzöldünk van, hogy kénytelen vagyok feldolgozni mindenféle formában.

Ezt a pestot most ázsiai stílusú ételekhez készítettem, ami kézenfekvő választás, ha korianderzöldről van szó. A fűszerezés lehetne gazdagabb, kerülhetne még bele csili is, de ezt a lehetőséget én inkább most kihagytam. Majd inkább élek vele közvetlenül a felhasználás előtt.

A mennyiségeket természetesen nem kell grammra pontosan betartani, én ezt most azért írtam így ide, mert a digitális mérleg ezt mutatta.És hát ez így elég jól sikerült.

• 1 kicsi üvegnyi
• 2 nagy marék korianderzöld ( 7 dkg)
• 10 dkg natúr földimogyoró
• 7 dkg hidegen sajtolt földimogyoró olaj
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 cm gyömbér
• só

A földimogyorót száraz serpenyőben kis láng felett, sűrűn rázogatva kissé megpirítom, amikor elkezd illatozni és aranyszínűvé válik, akkor már jó. Ha sózott földimogyorót használunk hozzá, akkor ez a lépés természetesen kimarad.

A koriandert megmosom, leszárítom, és késes robotgépbe teszem a mogyoróval, olajjal, csipet sóval és a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levével együtt. Finomra aprítom.

A tárolásra szánt üveg aljába teszek egy gerezd kés pengéjével meglapított fokhagymát, és erre szedem a pestot. Hűtőben tárolom.

Megjegyzés: a fokhagymát lehet a korianderrel együtt darálni a robotgépben, de a nyers fokhagymát Férj gyomra nem bírja, így én inkább ezt a módszert alkalmazom a fokhagymával való aromatizálásra.

Címkék: földimogyoró, üveges

Akácvirág likőr, akácvirág szörp, ecet akácvirággal

Avagy az akácos poszt.

Annyit még el kell mondanom az elején, hogy jelenleg csak a szörp lett letesztelve, a többinek még jó egy hétig kell érnie számításaim szerint. Na de akkor meg már nem lesz akácvirág. Mindenesetre ha készen lesznek, beszámolok az eredményekről.

Aztán még talán az is magyarázatot igényel, hogy mi ez a nagy akác-láz.

Hát mi egy akácerdő mellet (vagy inkább benne) lakunk. Ez még nem baj, vagy nem ok, de igazából mi ezért vettük meg ezt a házat. A vacak beosztás, az összecsapott, másodosztályú kivitelezés, a sóderral félig “bevetett” kopár és terméketlen kert, a falu infrastruktúrájának egyre inkább maradandónak tűnő hiányosságai ellenére. Mert van tavasszal az az egy-két hét, amikor részegítő az illat, és elég csak kiülni a teraszra, hogy megfeledkezzünk minden rosszról, ami valaha történt, vagy történni fog. Aztán meg késő őszig a hatalmas akácfák árnyékában figyeljük a nyüzsgő természetet (mert itt az őz tényleg benéz az ablakon), nem merek lecsapni egyetlen bogarat sem, mert a 80%-uk védett, van saját rozsdafarkú párunk, nyüzsögnek a citromsármányok, kormosfejű cinegék, és tavaly a széncinegék még a teraszra is betelepültek, de velük támadt egy kis nézeteltérésünk, amikor be akartak költözni Ponty babakocsijába (amikor éppen ő is benne volt).

Mielőtt végképp elmennék az ornitológia irányába, inkább folytatom az akácillattal. Tudniillik, hogy most nincs. Hiába nyílik az akácvirág, az állandóan szemerkélő eső miatt nem érezni a bódító illatot.Hát gondoltam konzerválom.

Ilyen megfontolásból készült a kandírozott akácvirág is, és tervezetem még mézes likőrt és ízesített ecete belőle. Aztán a hozzászólásoknál Felhőlány említette, hogy ő szörpöt készítene belőle, így az is felkerült a listámra.

A szörpnél a bodzaszörp receptjét vettem volna alapul (ahogy anyu készíti: 5 literes befőttesüvegbe 15-20 nagy bodzavirág tányér, jól megmosva, lerázogatva, bogártalanítva, hozzá 3 kiló cukor, 10 dkg citromsav és 3 citrom vékony karikára vágva. Aztán ezt felönti vízzel, és állni hagyja hűvös helyen egy hétig. Leszűrés után hűtőben tárolható.), de nekem egyfelől nincs 5 literes befőttesüvegem, másfelől meg ekkora hűvös helyem sem lenne hozzá, mármint olyan ahonnan picuri nem rámolja le, meg nem akartam cukrot tenni bele, csak mézet, meg citromsavat sem, meg nem akartam várni egyáltalán. Aztán lett belőle ez az egy nap alatt elkészülő variáció. Ami finom, csak nem kristálytiszta. Egyébként még ez a rész is megoldható lett volna, csak olyan baromi lassan csepegett le a kávéfilteren a második szűrésnél, hogy nem bírtam kivárni, és hagytam az egészet zavarosan. Ha úgy tetszik, ez most egy rostos szörp lett. Egyébként az arányok rendben vannak, ha valaki tudja tárolni, turmixolás helyett érlelje egy hétig hűvös helyen, aztán szűrje le. Nagyon finom. Ja igen, ha van otthon bio citrom, akkor azt karikázza bele egészben, aki gondolja. Nekem most nem volt, de Férj szerint meg nem is kellett volna bele.

A mézes akácvirág likőrről és a mézes akácvirágos fehérborecetről egyelőre nem tudok nyilatkozni, az illatuk mennyei, és ennyi. A recepteket viszont leírom, részben magamnak, hogy el ne keverjem.

Egyébként még egy kis adalék: a friss vagy szárított akácvirágból készült tea gyógyító hatású, csökkenti a köhögést, hurutos tüneteket, és mérsékeli a gyomorégéssel járó panaszokat is, tehát érdemes szárítani. Készülhet belőle akácbor, illetve palacsintatésztába mártva ki is lehet sütni bő olajban, és porcukorral meghintve kiváló édesség. Aztán még lenne egy pár ötletem nekem is, amihez azt hiszem, a rendelkezésemre álló fél-egy hét már kevés lesz. Na majd jövőre…

• Mézes akácvirág szörp
• 1 liter akácvirág (magyarázat lent)
• 75 dkg akácméz
• 2 dl citromlé (4 kicsi citrom leve)
• víz

Az átválogatott, egészséges akácvirágról lehúztam a virágokat a szárról, és lazán egy literes befőttesüvegbe töltöttem. Nem kell nyomkodni, tuszkolni, tömöríteni, csak lazán belepakolni a virágokat.

Ráfacsartam a citromok levét, ráöntöttem a mézet, és annyi vízzel töltöttem fel, hogy tele legyen az üveg.

Egy éjszakán át hűvös helyen hagytam pihenni.

Másnap leturmixoltam, és átszűrtem. Az első szűrésnél nagyobb lyukú, a másodiknál finom szövésű teaszűrőn. Egy kicsit még így is zavaros maradt, így megpróbáltam átszűrni papír kávéfilteren, de egy óra alatt 1 deci csöpögött le, úgyhogy feladtam.

Én tartósítószert nem akarok keverni hozzá, sem felfőzni és utána dunsztolni, így hűtőben tárolom.

• Mézes akácvirág likőr
• 1 liter akácvirág
• 7,5 dl fehér rum (jó minőségű, ha lehet)
• 50 dkg akácméz

A virágot átválogatom, leszedegetem a szárról, mint fent. Lazán egy literes üvegbe töltöm, majd ráöntöm a mézet és a rumot.

Hűvös helyen 1 hétig fog állni szűrés előtt.

• Mézes akácvirágos fehérborecet
• 2 dl akácvirág
• 4 ek akácméz
• 2 dl fehérborecet

A  lecsipegetett akácvirágot egy 2 decis üvegbe töltöm, rá a méz és az ecet. 1hétig fog pihenni hűvös helyen a leszűrés előtt.

Tapasztalatok

Akácvirág likőr

Az akácvirág likőr 1 hét után leszűrve nagyon kellemes ízű, olajosan folyón sűrű… Pálinka lett. Legalábbis jobb szót nem tudok rá, mert eszméletlen tömény. Ebből a mennyiségből 1 liternyi lett, ki lehet számolni, hogy az alkoholtartalom úgy 30% körül mozog, ez azért likőrnek erős. De mélyhűtött pohárkákba szervírozva nagyon finom, nem tűnik töménynek, csak úgy itatja magát. Szóval veszélyes. Így önmagában, likőrként fogyasztva én még javasolnék jó 3-4 deci szénsavmentes ásványvizet hozzá.

A másik megoldás, hogy nem kell hígítani, csak a fogyasztás előtt. 4 cl likőr+1/4 citrom leve+ 2 dl szóda vagy szénsavmentes ásványvíz néhány jégkockával kiegészítve remek és könnyű frissítő. Édességekhez, krémekbe, piskótára locsolva szintén nem szükséges a hígítás.

Címkék: akácvirág, méz, üveges

Kandírozott akácvirág

Ezt most gyorsan leírom, mert az akácvirágzás nincsen tekintettel az egészségi állapotomra. A steril gyulladás az ugyanúgy fáj, mint ami nem steril, és a csecsemőtalpnyi zúzódás néha tényleg egy csecsemő talpától keletkezik.

Meg még sötét is van egész nap, nehogy már fényképezni lehessen, de tovább tényleg nem panaszkodom.

Aztán most az olvassa tovább, aki legalább annyira szerette enni az akác virágát tavasszal a fáról, kirágicsálni a mézédes végeket, mint mi. Bizony, még Férj is, a tősgyökeres pesti! Persze ha lehet, a kandírozáshoz inkább ólommentes virágokat használjunk, az kevésbé káros az egészségre.

Szóval kandírozott akác. Még megvan az a hatalmas előnye is, hogy a fán nő, így nem tudják a macskáink toalettnek használni a virágokat, engem bevallom őszintén, eddig ez tartott vissza például az ibolya kandírozásától.

Mire való? Hát először is lehet vele gyorsan futni, hogy a férjünk ne falja be az egész, nem túl nagy üvegnyit belőle, amit egy fél délután fáradságos munkájával állítottunk elő. Aztán ha ez nem elég vonzó lehetőség, akkor lehet szórni parféra, fagylaltra (van recept is, kép is, de ezt már ma nem pötyögöm be), krémekre, hihetetlenül intenzív ízű, finom kis valami ez, illetve itt utalnék vissza az első pontra: annyira finom, hogy meg lehet enni még magában is.

Annyira még nem is nagy munka (de tényleg), amikor jobban vagyok, akkor határozottan haladósabb lehet.

És persze most kell csinálni, mert egyrészt kint rossz idő van, mást úgysem lehet, másrészt meg most nyílik az akác, és az éppen kinyílt bimbókból a legjobb. Üvegben meg jól eláll sokáig. Gondolom.

Figyelem! A dísznövényként tartott lila és sárga akác nem ehető! Csak az akácfa fehér virága!

• Hozzávalók:
• akácvirágok, fürtökben levágva, szárastól
• tojásfehérje (1 tojásfehérje bőven elég 15-20 fürthöz)
• porcukor

Az akácvirágot laza habbá vert tojásfehérjébe mártom, csak éppen hogy, nem kell tunkolni, alig kell belenyomni, a rázogatásnál úgyis jut majd tojásfehérje mindenhova. Alaposan lerázogatom, így a felesleges tojásfehérjét eltávolítom róla.

A fürtöket a száruknál fogva tartom, majd porcukrot szitálok rá, közben forgatom a virágokat, hogy mindenhova jusson a cukorból.

Végül ollóval lecsipkedem a virágokat a szárról egy sütőpapírral bélelt, porcukorral behintett tepsibe. Még egy vékony réteg porcukrot szitálok rá. Ha meleg napos idő van, akkor száradhat a napon. Egyéb esetben 40°C fokos sütőben 4 óráig szárítom, közben időnként átmozgatva a virágokat. (ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy időnként begyújtom (igen, gázsütő) a sütőt egy-két percre, aztán ha a hőmérő elérte a 40°C fokot, akkor meg ki. Az átmozgatásnál meg megforgatom a virágokat, ha le lennének tapadva a papírra, akkor egy kés pengéjével alányúlok, és úgy.)

Ezt követően még legalább 24 óráig száraz, jól szellőző helyen száradnak felhasználás vagy tárolás előtt.

Tárolás jól záródó befőttesüvegben.

Címkék: akácvirág

Grillezett citromos csirkemell, rebarbara chutney, sült spárga

Együtt, vagy külön, ahogy tetszik. Természetesen nálunk együtt volt, illetve hát a csatniból csak én ettem (lévén elég csípős egy miniatűrnek).

A csirkemell még nem az igazi, ami csak annyit tesz, hogy grillserpenyőben készült, de ma már kinéztem végre az egér tetemekkel dúsított régi sütőnk utódját (hiába a sok fertőtlenítőszer, a gondolat az, amitől nem tudok szabadulni, mennie kellett a régi jószágnak), így nemsokára már faszénen sül a hús is.

A spárga-rebarbara kombináció meg nem is olyan vad, és már megint nem nekem jutott eszembe, hanem a La Cucina del Corriere Della Serraban olvastam, amit még Gabah volt olyan drága, és ajándékozott nekem amikor húsvét táján itthon jártak (és azóta első kézből származó információm van róla, hogy Anna tündériédes kisangyal! És élőben még inkább! ) Az olasz változat visszafogottabb fűszerezésű, igazából citromhéjon és petrezselymen kívül más nincs is benne, meg eleve párolva vannak benne a zöldségek, nekem az nagyon megtetszett, de mire eljutottam a megvalósításig, akkorára már egy kicsivel több fűszerre és ízre vágytam.

A rebarbara csatni Sajtkukac Niki fűszeres rebarbara mártásának és az én citromos birsalma csatnimnak az összeházasításával keletkezett. Nos, a rebarbara mintha tényleg erre lett volna teremtve, mert ez az egyik legfinomabb csatni, amit valaha kóstoltam. (ez pedig tényleg jelent valamit, mert az idén még édesség nem is készült a friss rebarbarából, pedig nem kicsit vagyunk oda a rebarbarás crumbleért…)

Ja igen, NAGYON csíp. Ez persze engem nem tudott megakadályozni abban, hogy meg ne egyem az egész üveggel csak úgy, magában, még a grillsütő megérkezése előtt…

Spárga. Még mindig sütve, grillen, olaj nélkül, mert szerintem így a legfinomabb. Aztán pici citromlé, nádcukor, és hidegen sajtolt dióolaj, a kötelező kör. Ami most viszont új, az a korianderzöld. Ez nem a boltban kapható csenevész, hullasápadt kis cserepes gizgaz, illetve csak az volt, amíg ki nem ültettem, és szép derék sötétzöld, dús bokor nem lett belőle. Na hát így már azért más az íze, például van neki. Az első szüret után nekem rögtön a sült spárga jutott az eszembe, és tényleg nagyon jól passzolnak, csak nem szabad túlzásba vinni a zöld leveleket, mert a markáns íz még elnyomná a spárgáét.

Aztán hogy még ne legyen vége a logorrhoeas rohamomnak, egy picit büszkélkedem is: az ÍzKép gasztrofotó pályázaton harmadik lett a fotóm a sült retek salátáról. Hát lehet, hogy ez nem akkora nagy fegyvertény, de én nagyon büszke vagyok rá, mert a fotózással a komolyabb kapcsolatunk még igencsak bimbózó (mármint ami nem a véletlenszerű exponálását jelenti egy tányér étel felett), és a új masina is csak három hónapja az enyém. Azt is tudom, hogy van mit tanulnom, van hová fejlődnöm, és rá kellene szánnom az időt a fényképezésre (ha lenne…Tudna valaki szólni a kisembernek, hogy anyu szeretne önkifejezni, úgyhogy addig ne hajigálja dömperrel a macskát? Vagy anyut?), meg úgy egyáltalán, de mostanában néha már sikerül egy-egy olyan képet is készítenem, ami még nekem is tetszik, legalább egy kicsit, a számos hibái ellenére.

Őszinte részvétem azoknak, akik csak a receptekért olvas(ná)nak.

• 2 főre a hús és a spárga, 4-6 főre a csatni
• hús:
• 2 fél csirkemell filé (csont és bőr nélkül) (~40 dkg)
• 2 kk szárított reszelt citromhéj
• 1 citrom leve
• 3 ek olívaolaj
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• spárga:
• 1 köteg zöld spárga
• 1/2 citrom leve
• 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 1 kk nádcukor
• csipet só
• 10-12 szál korianderzöld
• rebarbara chutney:
• 40 dkg rebarbara (tisztítva mérve)
• 5 vékonyabb szál újhagyma
• 2 citrom leve és reszelt héja
• 5 dkg mazsola
• 1 ek koriandermag
• 3 pici szárított csili
• 5 cm gyömbérgyökér (vagy 2 púpos tk szárított, porított)
• 4 szem szegfűszeg
• 1 csillagánizs
• 5(+5) dkg nádcukor

A megtisztított, lehártyázott csirkemellet éles késsel lapjában 3 szeletre vágom, így kb háromnegyed centi vastag szeleteket kapok. A citromhéjat mozsárban finomra őrölöm, majd megszórom vele a szeleteket.

Egy tálba teszem a kés pengéjével meglapított, 5-6 darabba vágott fokhagymát, erre fektetem a húsokat, majd meglocsolom a citrom levével és az olívaolajjal. 1-2 óra pihenés (vagy még több) jót tesz neki, de ha csak fél óra jön össze, az sem tragédia.

A húsokat sütés előtt közvetlenül sóztam, majd a forró grillen mindkét oldalukon 3-3 percig sütöttem. A sütés végén borsoztam. Csak akkor álljunk neki a sütésnek, ha már minden más készen van.

A csatnihoz a rebarbara fás részeit lenyúztam, majd nagyobb darabokra vagdostam. meglocsoltam a citromok levével és még 2 dl vízzel, hozzáadtam a késsel durvára vágott mazsolát, a mozsárban porrá őrölt koriandert és szegfűszeget, az egészben hagyott csillagánizst és csiliket. Az újhagymákat tisztítás után a zsenge szárának egy részével együtt finomra aprítottam és ez is ment a rebarbara mellé, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levével, csipet sóval és a nádcukorral együtt.

Addig főztem erősebb lángon, amíg be nem sűrűsödött majdnem lekvár sűrűségűre. Itt egy kóstolás következik, ha nem elég édes, mehet bele még cukor. Nekem 5 dkg elég volt, de ez nem az a klasszikus, szájat összetapasztóan édes csatni (vagyis amilyen a csatni hagyományosan) lett így. Ezután üvegbe töltöttem (fél literes üveg lett tele vele), és normál estben kihűlés után a hűtőben tároltam volna. Elvileg egy ilyen csatni hűtve jó két hétig eláll.

A spárgákat közben felhevített grillserpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalukon csíkosra sütöttem (úgy 5-5 perc), majd a sóval és nádcukorral elkevert citromlére szedtem. Alaposan összeforgattam, majd meglocsoltam a dióolajjal és megszórtam a finomra vágott korianderrel. Ez langyosan a legfinomabb, nem baj, ha a hús előtt készül el.

Címkék: csirke, rebarbara, spárga, üveges