Gasztroajándék kategória megint, így karácsony előtt, az utolsó percben,  még utoljára. Van előnye is annak, ha az ember rokonai, barátai nem olvasnak blogokat és semmi pénzért nem hajlandóak közelebbi kapcsolatba kerülni a facebookkal sem, így szépen mindent posztolhatok még az ünnepek előtt. Csak nehogy épp most változtassanak ezen a hozzáállásukon.

Elsőként a fűszersók, két sima, két fordított. A fűszersó szerintem egy dekoratív sóőrlőben igazán szép ajándék azoknak, akik szeretnek a konyhában tevékenykedni. Sóőrlő nélkül, házi használatra is működnek persze, csak ilyenkor a hozzávalókat porrá kell őrölni a sóhoz keverés előtt. Az első két fűszersó a legkonzervatívabb nagymamáknak is bejöhet, a második kettő viszont igazán különleges, én nagyon szeretem, de talán egy kis vállalkozó kedv szükségeltetik hozzájuk. Viszont a végeredmény megéri.

A provence-i fűszerkeverék nyomdokaiban haladva készült ez az összeállítás, főként édesanyám kérésére.

• zöldfűszeres fűszersó
• 10 dkg durva szemű tengeri só
• 1 ek szárított rozmaring
• 2 ek szárított kakukkfű
• 1 durvára tört babérlevél
• 2 tk szárított citromhéj
• 1 ek szárított tárkony
• 1 tk szárított zsálya

A hozzávalókat összekeverjük, sódarálóba töltjük.

Natúr húsokhoz, steakhez kedvenc fűszerkeverékem, amit talán túlzás is annak nevezni, de tény, hogy nagyon praktikus és nagyon finom.

• salt&pepper
• 10 dkg durva szemű tengeri só
• 2 ek fekete bors
• 1 ek fehér bors
• 1 ek koriandermag
• 1 ek szegfűbors, durvára törve

Aztán a kicsit különlegesebbek.

Egyik kedvencem, nagyon finom, meleg ízt ad a húsoknak, zöldségeknek, gyakran használom, akár önmagában is. Bár elsőre talán kicsit furán hangzik, de elszántabbaknak érdemes kipróbálni, kacsához, főleg hízott kacsamájhoz, libamájhoz, sütőtökhöz és csicsókához is nagyon finom.

• vaníliás fűszersó
• 1/2 rúd vanília
• 10 dkg nagy szemű tengeri só

A vaníliarudat félbevágom, a magjait kikaparom és összeforgatom a sóval. A vaníliarudat abba az üvegbe teszem, amibe a sót is töltöm. Lezárom. Kész.

A következő összeállítás pedig például natúr csirkemellet tud feldobni nagyon, de rizottót is ízesítettem már vele, teljes sikerrel.

• citromos levendulás só
• 10 dkg durva szemű só
• 1 ek szárított citromhéj
• 1 ek szárított levendula virág
• 1 ek szemes fekete bors

A hozzávalókat elkeverem, sódarálóba töltöm.

A fűszersók után két fűszerkeverék, az első kicsit orientális, de épp ezért az egyik kedvencem. Főként gazdag ragukhoz használom, remek ízt vad a csirkéből, bárányból, nyúlból készült ételeknek.

• 2 ek koriander
• 1 ek római kömény
• 1 ek szárított gyömbér
• 1/4 rúd fahéj
• 1 tk szegfűbors
• 6 szem szegfűszeg
• 1 nagyobb szerecsendióvirág (2-3 cm)
• 1 ek szárított narancshéj
• 2 ek fekete bors
• 1 ek durva szemű tengeri só

A fűszereket mozsárban vagy elektromos kávédarálóban megőrölöm, majd jól záródó üvegcsébe teszem.

Borsdarálóba is kerülhet, akkor előtte a nagyobb darabos fűszereket (szerecsendióvirág, fahéj, szegfűbors) mozsárban durvára törjük, majd összekeverjük a többi fűszerrel és borsdarálóba töltjük.

Végül a mézeskalács fűszerkeverék, házilag kivitelezve. Ez szerintem nem csak karácsony tájékán jön jól, hanem remekül passzol a téli almás, sütőtökös, mézes édességekhez is.

• mézeskalács fűszerkeverék
• 2 ek őrölt fahéj
• 1 tk őrölt gyömbér
• 1/4 szerecsendió lereszelve
• 10 szem szegfűszeg
• 6-8 szem szegfűbors
• 1 tk ánizs
• 1 kk koriander

A hozzávalók közül a szemes fűszereket mozsárban vagy kávédarálóban megőrölöm, a szerecsendiót lereszelem, majd összekeverem a fűszereket.

Pici csalás azért van a címben, mivel ezek nem mind ajándékba, hanem inkább házi felhasználásra készültek, de igazából s.k. karácsonyi gasztroajándéknak is kitűnőek. Mindegyik percek alatt elkészül, és mégis különleges a végeredmény.

A fűszeres almalikőr nálunk leginkább a szenteste előkészületeit hivatott megkönnyíteni, a narancsos szirup pedig a kisfiam nagy kedvence palacsintára, sőt, ha nem figyelünk eléggé,  akkor akár önmagában is  (bár itt őszintén el kell mondanom: engem az íze leginkább egy kanalas orvosságra emlékeztet, de valamiért az aprónép odáig van érte meg vissza…).

A mézes csemege sok karácsonyi vásárban felbukkan, de otthon is könnyen (és sokkal gazdaságosabban) elkészíthető, látványos ajándék. Én még egy kis rozmaringot is adtam hozzá, hogy izgalmasabb legyen az íze, a mazsolaszemeket pedig aszúban puhítottam, mert hát karácsony van mégiscsak.

A balzsamecet szintén egy kedvenc kombináció, a Vom Vassban kapható datolyabalzsam után született, a házi változat természetesen nem ugyanolyan, de nagyon finom, és egy kevés rozmaring itt is nagyon jól kikerekíti az ízeket. Klasszikus előételként, vékony prosciutto crudoba tekert, olívaolajjal meglocsolt bébimozzarellák marinálására ideális.

A mazsolás, kakaós diókrém ismét a gyerekeknek kedvez, bár pirított kalácsra kenve azért elég ünnepi reggeli kerekedhet ebből is.

• fűszeres almalikőr
• 0,75 liter jó minőségű szűretlen almalé
• 20 dkg méz
• 1 rúd fahéj
• 10 szem szegfűszeg
• 2,5 dl rum

Az almalevet a fűszerekkel és a mézzel felforralom, majd legalább 10 percig nagy láng fölött forralom. Ezután kihűtöm, átszűröm, elkeverem az alkohollal, majd üvegekbe öntöm.

Magában is finom, de forró, mondjuk gyömbéres gyümölcsteába öntve az igazi.

• narancsos mézes szirup palacsintához, süteményekhez
• 3 dl frissen facsart narancslé (kb 6 narancsból)
• 20 dkg méz
• 1 rúda fahéj, 1 csillagánizs, 8 szem szegfűszeg, 3 cm gyömbérgyökér (meghámozva, négybe vágva), reszelt szerecsendió, egy darabka vaníliarúd félbevágva

A hozzávalókat felforralom egy szélesebb edényben (így hamarabb elkészül), majd kb 10 percig nagy láng fölött főzöm, amíg sziruposra sűrűsödik. Ha kihűlt, átszűröm, üvegekbe töltöm.

• rozmaringos mézes csemege
• 5 dkg mandula
• 5 dkg dió
• 5 dkg arany mazsola
• 0,75 dl tokaji aszú
• 2 ág rozmaring
• méz

Az olajos magvakat száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, kihűtjük.

Az aszút felforraljuk, a mazsolára öntjük, folpackkal lefedjük és időnként összerázzuk a tálat, amíg a mazsola az aszút magába szívja. A mazsoláról leitatjuk a nedvességet, megszárítjuk a felületét.

A megmosott, leszárított rozmaringot sterilizált befőttesüvegbe tesszük (lehetőleg a falhoz tapasztva), majd az üveget feltöltjük a mazsola, dió, mandula keverékével. Ezután az üveget óvatosan feltöltjük annyi mézzel, ami a gyümölcsöket ellepi.

• datolyás rozmaringos balzsamecet
• 2 dl sűrű balzsamecet
• 8 szem datolya (magozva)
• 1 tk friss rozmaringlevélke (kb egy ágról)

A hozzávalókat összeturmixoljuk, 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd finom szűrőn üvegbe szűrjük.

• mazsolás kakaós diókrém
• 10 dkg dió
• 5 dkg mazsola
• 5 dkg méz
• 2 ek kakaó
• 1 kk őrölt fahéj
• 10 dkg vaj

A diót szárazon megpirítjuk. A vajat összemelegítjük a kakaóporral, fahéjjal, mézzel. A diót késes robotgépben darálni kezdjük, közben adagoljuk hozzá a vajas keveréket is. Amikor már krémes, hozzákeverjük  a durvára vágott mazsolát.

Sterilizált befőttesüvegekbe töltjük.

Tipp: a méz mennyiségét ízlés szerint növelni is lehet, és ha felnőtteknek készül, akkor a mazsolát felhasználás előtt be lehet áztatni egy-két kanál brandybe is….

Két sós ajándék, ami nálunk ugyan nem ajándékba, hanem házi felhasználásra készült, de igazából pár perc alatt összeállítható, karácsonyi ajándéknak sem utolsó finomságok következnek. A kesukrém a földimogyoróvaj mintájára készült, izgalmas fűszerekkel gazdagítva, és pirított lepénykenyérrel, tortilla chipsszel igazán isteni, de húshoz, szószokba is kiváló lehet. A pácolt feta pedig akár vendégváró falatkaként is működik, koktélnyársakra tűzve pár szemmel a mellette lévő aszalt paradicsomból, datolyából, de pirítósra halmozva is nagyon finom. A fetának jót tesz, ha néhány napig hűtőben pihen, a kesukrém viszont azonnal fogyasztható, tehát a karácsonyi hajrában is még gond nélkül elkészülhet.

• currys kesukrém
• 20 dkg kesudió (pörkölt, sózott)
• 2 ek földimogyoró olaj
• 1 ek madras curry
• 1 ek nádcukor (porrá őrölve)

A földimogyoró olajban átforrósítom a curry fűszereket, majd elkeverem a kesudióval, cukorral.

Késes robotgépben addig darálom, amíg krémes nem lesz.

Sterilizált üvegekbe töltöm.

• aszalt paradicsomos, datolyás feta rozmaringgal
• 20 dkg feta
• 5 dkg olajban eltett aszalt paradicsom (lecsöpögtetve)
• 5 dkg datolya
• 2 nagyobb ág rozmaring
• olívaolaj

A fetát két centis kockákra vágom. Az aszalt paradicsomot, datolyát centis-félcentis darabokra vágom. Egy sterilizált befőttesüvegbe teszem a megmosott, leszárított rozmaring ágakat, majd belerétegezem a fetát, aszalt paradicsomot, datolyát. Annyi olívaolajat töltök rá, amennyi ellepi. Pár napig hűtőben érlelem felhasználás előtt.

Volt a flatcat facebook oldalán egy játék, amit végül Gabriella nyert meg, és a három felajánlott nyeremény közül ő a csatni+lekvár+pesto összeállítást választotta. Ezek most neki készültek, illetve hát némi “fölösleges” mennyiség azért maradt belőlük itthon is, de mivel közeledik a karácsony, úgy gondoltam, megosztom a recepteket, hiszen kiváló gasztroajándék is válhat belőlük. A lekvár finom, fűszeres, nemcsak ajándékba, de a karácsonyi reggeli kalácshoz is nagyszerű lehet, a fűszeres csatni pedig remek kísérője lehet a karácsonyi pulykának, akár hidegen, akár melegen fogyasztjuk azt. A pesto pedig remekül jöhet a karácsony előtti készülődésben, ha egy gyors vacsorára épp csak egy gyors tésztára van idő.

Kis kiegészítés a receptekhez: a csatni készítése közben elfogyott a citrom, vagyis a kívánt savanykás ízhez az itthoni állománynál kettővel többre lett volna szükségem, de a receptet már a korrigált mennyiséggel írtam me, így az elég pikáns, édes-savanykás lesz. A csipkebogyó pedig nálam herbáriából származó szárított volt, da aki teheti, nyugodtan használjon hozzá saját szüretelésű gyümölcsöt. Ekkor egy kicsit több kellhet majd belőle, hiszen annak magasabb a víztartalma, de nagyjából 5 dkg elegendő lehet.

• mézes körtés almalekvár mazsolával
• 400 ml
• 50 dkg alma
• 25 dkg körte
• 15 dkg méz
• 3,5 dkg mazsola
• 1 púpos tk őrölt mézeskalács fűszer
• 1 citrom leve

Az almát, körtét meghámozzuk, feldaraboljuk, majd a mézzel, fűszerekkel, durvára vágott mazsolával és a citrom levével és fél pohár vízzel feltesszük főni. Ekkora mennyiséget én egy magasabb falú, széles serpenyőben főzök, ebben hamar elkészül. Amikor már sűrűsödik a lekvár, érdemes gyakrabban kevergetni, majd ha kész (ez nagy lángon tényleg csak nagyjából 15-20 perc), akkor sterilizált üvegekbe szedem még forrón.

A levegőt kiütögetem a lekvárból amennyire csak lehet, majd a tetejét lezárom két réteg celofánnal és egy csavaros tetővel. Aki úgy biztosabbnak érzi, és hosszabb távra szánja a lekvárt, a két réteg celofán közé tehet késhegynyi szalicilt is.

Az üvegeket egy pillanatra a fejükre állítom, majd visszafordítva, talpukkal lefelé dunsztba kerülnek egy napra.

• csipkebogyós birsalma-alma csatni
• 2×300 ml
• 50 dkg alma
• 50 dkg birsalma
• 5 citrom leve (3 dl)
• 10 dkg nádcukor
• 10 dkg lilahagyma
• 2,5 dkg csipkebogyó
• 10 cm gyömbérgyökér
• 1 rúd fahéj
• 2 csillagánizs
• 8 szem szegfűszeg
• 2 ek koriandermag
• 1 cső csili
• 1 tk só

Az almát, birsalmát meghámozom, felkockázom, majd a finomra aprított lilahagymával, a késsel nagyjából durvára aprított csipkebogyóval, a meghámozott, lereszelt gyömbér kinyomkodott levével, a mozsárban porrá tört koriandermaggal, finomra aprított csilivel, és a többi, egészben hagyott fűszerekkel, sóval egy széles, magas falú serpenyőbe teszem. Felöntöm a citrom levével és egy fél pohár vízzel, majd nagy láng felett addig főzöm, amíg a gyümölcsök megpuhulnak és az egész lekvár sűrűségűvé válik (ez nagyjából 20 perc). Amikor már sűrűsödik, gyakran kevergetve főzöm készre. A gyümölcsöket krumplinyomóval vagy habverővel szétnyomkodom a végén, az egész fűszereket kiszedem, de úgy a legfinomabb, ha maradnak benne nagyobb darabok is.

Sterilizált üvegekbe töltöm, miután kihűlt hűtőben tárolom.

Ha ajándékba, hosszabb távra készül, lehet ezt is tartósítani, a lekvárnál leírt celofános-szaliciles-dunsztolós módszerrel.

aszalt paradicsomos diós pesto friss kecskesajttal, rozmaringgal

• 3,5 dkg aszalt paradicsom
• 3,5 dkg dió
• 3,5 dkg friss típusú lágy kecskesajt
• 1 tk friss rozmaring levél
• 2 ek olívaolaj
• 1 ek dióolaj

A diót száraz srepenyőben kissé megpirítom, ha kihűlt, a héját ledörzsölöm.

A rozmaringot kevés olajjal mozsárban szétdörzsölöm. Az feldarabolt aszalt paradicsomot, diót, rozmaringos olajat és a többi olajat, kecskesajtot botmixerrel pépesítem.

Kis, sterilizált üvegbe töltöm, e tetejét kevés olívaolajjal zárom le.

Mivel friss típúsú sajtból készül, hűtőben tárolható.

Az aszalt paradicsomról pár szó: ha olajban eltett paradicsomot használunk hozzá, akkot a súly alapos lecsöpögtetés utánra vonatkozik, és ilyenkor, ha jó minőségű olívaolajban volt eltéve a paradicsom, akkor annak az olaja is használható a pestohoz.

Mit is írhatnék, szezonja van és imádom. Az első recept egy savanyított szőlő- hát jobb név híján nevezzük befőttnek, valójában egy leginkább húsok mellé való fűszeres kompót, amit már évek óta szeretnék kipróbálni. Sok angol nyelvű receptet lementettem, de végül csak egy saját kreáció valósut meg belőle.

Sült kacsacomb és serpenyőben pirított krumpli mellé tökéletes.

szőlőbefőtt

• 2×750 ml befőttesüveghez
• 1 kg kékszőlő
• 3 dl vörösborecet
• 4 babérlevél
• 3 ek mustármag
• 2 ek borókabogyó
• 1 ek szegfűbors
• 5 ek cukor

A szőlőt alaposan megmosom, leszárítom, leszemezem. Befőttesüvegekbe rakom, viszonylag szorosan, de lehetőleg úgy, hogy a szemek minél kevésbé sérüljenek.  Az egészben hagyott fűszereket és a cukrot 0,5 liter vízzel felforralom, nagyjából 10 percig főzöm. Hozzáadom az ecetet, összeforralom, majd azonnal, még forrón, a fűszerekkel együtt a szőlőre merem. Annyi levet öntök rá, ami a szemeket teljesen ellepi.

Az üvegeket lezárom, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom.

Megjegyzés: Ez így nem tartható el túl sokáig, viszont ha a szőlőszemeket a forró ecetes lébe szedjük, összeforraljuk és így adagoljuk szét üvegekbe, a lezárásra szolgáló celofán két rétege közé pedig késhegynyi szaliclit teszünk,  majd a kész befőtteket dunsztba tesszük 2-3 napra, utána hideg helyen tárolva hónapokig eláll.

Aztán egy nagyon gyors recept, igazán sietős hétköznapokra, vagy ügyelet utáni magányos ebédekre.

A kéksajt-szőlő páros szerintem igazán isteni, készült belőle már egy előétel, palacsintával , ami a mai napig nagy kedvenc, és most ez a sokkal gyorsabb linguine, ami tulajdonképpen variációnak számít a már ismert témára.

kéksajtos diós linguine kékszőlővel

• 1 főre
• 10 dkg linguine
• 15 dkg kékszőlő (leszemezve)
• 2 dkg vaj
• 1 salotta
• 1 kis ág rozmaring
• 1 ek balzsamecet
• fél marék (2-3 dkg) dió
• 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese vagy Roquefort)
• dióolaj

A szőlőszemeket kettévágom (+/- kimagozom, türelemtől függően). A vajat egy szélesebb serpenyőben addig hevítem a durvára vágott dióval és a finomra aprított salottával mérsékelt lángon, amíg a vaj enyhén barnulni kezd. Ezután hozzáadom az egészben hagyott rozmaringot, a szőlőt, majd egy-két percig együtt sütöm nagyobb láng felett.

A linguinet időközben kifőzöm, leszűröm, majd összeforgatom a szőlővel.

Tálalásnál rámorzsolom a kéksajtot,  locsolok rá dióolajat.

Az idén is Segítsüti, 27 blogger anyuka fogott össze, hogy süteményeket kínáljanak árverésre, a befolyó összeget pedig jótékony célokra fordítsák. Az összegyűlt licit ebben az évben egy gyermekhospice szervezet, a Szemem Fénye Alapítvány javára lesz felajánlva. Az idén két gyermek hospice házat támogatnak, a pécsi Dóri-házat és a törökbálinti Tabitha-házat, ahol gyógyíthatalan beteg gyermekeknek és családjaiknak segítenek feldolgozni és megkönnyíteni a küzdelemet. A sütikért összegyűlt pénzből az egézségügyi ellátáshoz szükséges műszereket és az ott élő családok mindennapjait megkönnyítő eszközöket, berendezési tárgykat kapnak majd a házakban élők, amit a Segítsüti oldalán nyomon követhetenek majd az érdeklődők.

A licit a Segítsüti oldalán zajlik, ahol mind a 27 sütemény árverésre kerül.

Én az idén egy finom, omlós diós kelt rúddal készültem, aminek a végét csokoládéba és jégcukorba forgattam, mellé pedig egy vaníliás almalekvár készült. A sütemény átvétele személyesen Nyíregyházán, vagy postai úton lehetséges.

• 2 tepsi
• 20 dkg liszt (fele rétes (BFF-55), fele sima (BL-55)
• 10 dkg dió, finomra darálva
• 10 dkg tejföl
• 5 dkg nádcukor
• 5 dkg vaj
• 1 dkg friss élesztő
• 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
• 1 csipet só
• 10 dkg étcsokoládé (55%)
• jégcukor
• a lekvárhoz (250 ml):
• 50 dkg alma
• 10 dkg nádcukor
• 0,5 dl birspálinka
• 1 ek vaníliakivonat

A liszteket elmorzsoljuk az élesztővel, hozzáadjuk a diót, cukrot, sót, fahéjat, tejfölt, olvasztott és kézmelegre hűtött vajat, majd alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk rugalmas tapintatú tésztává. A kelesztőtálat letakarva két órán át meleg helyen hagyjuk kelni a tésztát.

Átgyúrjuk, majd ceruzányi vastag, nagyjából 5 centi hosszú rudakat sodrunk belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk. Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 13-15 percig sütjük, vagy amíg a rudak teteje kezd aranyszínt kapni.

A süteményt rácsra szedve hűtjük ki.

A csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk, majd a rudak egyik felét csokoládéba mártjuk, ezután rögtön megforgatjuk a jégcukorban, sütőpapírra szedjük. Akkor van kész, ha a csokoládé megszilárdul.

A lekvárhoz az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, feldaraboljuk. A pálinkával, cukorral és vaníliakivonattal együtt egy szélesebb edényben gyakran megkavarva sűrű lekvárt főzünk belőle, kiforrázott üvegbe töltjük. (Mivel ez kis mennyiség, egy szélesebb edényben alig fél óra alatt elkészül)

Avagy hogyan tegyük el a tavasz illatát?

Az akácvirág tartósítására remek módszer a kandírozás, készülhet belőle szörp a hagyományos, bodzaszörphöz hasonló, vagy esetleg a felgyorsított módon, lehet belőle ecet és likőr, de ezek egyfelől már szerepelnek a blogon, másfelől meg ezeket nem lehet mindenféle desszerthez felhasználni. (bár vannak próbálkozások)

Tehát az idén készült egy akácvirágos cukor, Beatbull ötlete nyomán, amit sütemények ízesítésére és édesítésére szeretnék majd felhasználni, továbbá egy szirup, palacsintához természetesen.

• akácvirágos cukor:
• 5 dl kristálycukor
• 5 dl akácvirág

Az akácvirág mennyiségét jelen esetben úgy mértem ki, hogy alaposan belenyomkodtam a mérőedénybe, vagyis elég sok virág került a cukorba. A virágokat megmostam, leszárítottam, majd késes robotgéppel összedolgoztam a cukorral.

Egy rácsot letakartam sütőpapírral, majd a cukrot szétterítettem a papíron. Innen két út van: napon szárítani, tüllel letakarva, vagy langyos (30-40°C) sütőben. Ha a cukor kiszáradt, üvegekbe lehet tölteni.

Én porcukorként, sütire szitálva is szeretném majd felhasználni, így egy adagot kávédarálóval porrá is őröltem belőle.

• akácvirág szirup
• 2 dl nádcukor
• 4 dl akácvirág
• 2 dl akácméz

A cukorból másfél deci vízzel szirupot főzünk, majd ha kihűlt, a megmosott, leszárított, száráról lecsipkedett akácvirágokkal és a mézzel összeforgatjuk.

Hűvös helyen 4-5 napig állni hagyjuk, időnként összerázzuk, majd leszűrjük.

Talán most csalódást okozok, de nem, nem édesség (bár ki tudja… Igazság szerint én az üvegből a felét ebéd előtt elnassoltam), inkább egy könnyű, izgalmas savanyúság, ami húsok mellé eszméletlen finom. Az egyik legnagyobb erénye pedig, hogy a nem teljesen tökéletes ízű eperből is nagyszerű ízeket hozhatunk vele elő.

Azért az úgy igazságos, ha azt is megemlítem, nálunk sült kacsamell és sült újkrumpli mellé volt ez most kitalálva, a rebarbara szósz helyett, ami az édesdrágajó kutyánk által letarolt rebarbara ültetvényünk megsemmisülése következtében most nem jöhetett létre.

Tehát hús mellé, magában, és talán még azt is meg merném kockáztatni, hogy kicsit több cukorral készítve akár egy merészebb desszertbe, pohárkrémbe is kiváló kompót következik.

• 50 dkg eper
• 2 dl fehérborecet
• 10 dkg nádcukor
• 3 ek szemes fekete bors
• 5-6 ág kakukkfű
• 1 citrom

Az epret megmosom, a csumáját kiszedem, majd viszonylag szorosan, úgy, hogy azért ne törjön össze, egy befőttesüvegbe lerakom (egy 750 ml űrtartalmú lett nekem elég hozzá). Lehetőleg csak ép, keményebb, nem túlérett, töretlen szemeket használjunk hozzá.

Az ecetet 1 dl vízzel, a fekete borssal és a cukorral felfőzöm, 2/3 részére beforralom. Végül hozzáadom a citrom finomra reszelt héját, a levét és az egészben hagyott kakukkfű ágakat. Összeforralom, majd az eperre merem.

Lezárom az üveget, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom.

Ami már a harmadik cékalekvár a blogon, de hát a másodiknál folytatást ígértem, igaz, az egy éve volt. De ami késik, ugye…. Tehát volt egyszer egy gránátalma szirupos változat, aztán egy feketeribizlis, és most egy ezeknél sokkal kézenfekvőbb párosítás, almával és tormával. Azt pedig ismét el kell még mondanom, hogy ez nem az a süteménybe való lekvár (bár a tormából nagyjából ez már gyanítható), hanem inkább olyan savanyúságféle, amit mi leginkább sültek mellé szoktunk enni. Nagyon finom, nagyon színes és a hivatalosan tavasznak becézett latyakos, sötét és jéghideg télutón engem kifejezetten jobb kedvre derít.

• 60 dkg cékla
• 2 közepes alma (~ 35 dkg)
• 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés hagyma)
• 4 cm tormagyökér
• 2 ek olívaolaj
• almaecet
• (nád)cukor
• só

A céklát meghámozom, nagyon apró kockákra vágom vagy blenderrel aprítom össze, majd az olívaolajon a finomra aprított salottával együtt kevergetve addig sütöm, amíg nem enged már több levet.

Hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, enyhén sózom, majd fedő alatt puhára párolom, ez a rész már néhány perc alatt megvan.

Leveszem a fedőt és nagyobb lángon kevergetve elforralom alóla a folyadékot, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a finomra reszelt tormát, ízesítem almaecettel, cukorral ízlés szerint (én 2 tk cnádukrot és 4 ek ecetet használtam). Ez már így is jó, de még lehet az állagát botmixerrel finomítani, főleg ha darabolva került bele a cékla.

Kiforrázott üvegekbe töltöm, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom. Hűtve 3-4 hétig eláll.

Nos, karácsonyi ajándék kategória ismét. Hogy miért brazil, azt nem igazán tudom, mindenesetre a Dr.Oetker karácsonyi receptfüzetében ezzel a névvel illették. A narancs+kávé+vanília kombináció nagyon megtetszett, maga a recept már kevésbé. Az felöntésre vagy 7,5 dl konyakot+1 dl fehér rumot, vagy 1 dl rum+7,5 dl vörösbort javasolt, és bár az első változat nagyon tetszetős, de 40% alkoholtartalom mellet szerintem sokaknak (pl családunk hölgy tagjainak) túlságosan ütős lenne ez a likőr. Így egy kissé átalakítottam, és szerintem ez már igazán a konty alá való.

• 3 dl brandy (én most Metaxát használtam)
• 2 dl víz
• 20 dkg nádcukor
• 1 rúd vanília
• 4 gr szemes kávé (35 szem)
• 1 ek narancskivonat (vagy egy bionarancs finomra reszelt héja)

A hosszában kettéhasított vaníliarúddal, a vízzel és a nádcukorral szirupot főzünk. Ez csak annyit tesz, hogy felforraljuk, és kevergetjük, amíg a cukor elolvad benne, majd lehúzzuk a tűzről és kihűtjük.
Közben a kávészemeket leöntjük a brandyvel és hozzáadjuk a narancskivonatot, vagy a narancs finomra reszelt héját.

A hideg szirupot a vaníliarudakkal együtt az alkoholhoz öntjük, lezárjuk az üveget, majd három napig hagyjuk állni, és közben időnként összerázzuk.

Leszűrjük, kisebb üvegekbe adagoljuk.

Megjegyzés: Szerintem a vaníliarudat kár eldobni, megszárítva még felhasználható hasonló karakterű édességekhez a későbbiekben.