Flat-Cat

Mézes, levendulás fehérborecet

Nagyon gyorsan: láttam a Chef ecetek között egy ilyet, nem is drágán, de azért nem vettem meg készen, mert van itthon szárított levendulám, és úgy gondoltam, most legalább lesz mire használni.

Hát azóta ez az aktuális kedven ecetem.

Ha másnak is van rá hajlandósága, hogy mindenféle fűszereket hazahurculjon, miközben ötlete sincs, hogy mire fogja majd azt használni, és ilyen módon nap mint nap farkasszemet kell néznie két deci levendulavirággal, akkor érdemes ezt kipróbálni. Tényleg finom. Nagyon egyszerűen elkészül, és tavaszváró salátákba ideális (lenne, ha ennék olyat…).

1 üveg= 2 dl

2 dl fehérborecet

1 púpos tk szárított levendula

2 nagy ek méz (vegyes virág, olyan 3 dkg körül)

Az összes hozzávalót összekeverjük egy csinos üvegbe, és legalább egy hétig hagyjuk állni. Időnként meg lehet rázogatni is.

Egy hét után használható, nem kell leszűrni se.

Mézes almaszirup palacsintához, süteményekhez

Az úgy történt, hogy ma reggel arra lettem figyelmes, elfogyott a juharszirup. Gyors pánikroham után arra jutottam, hogy kénytelen leszek helyette valamit nagyon gyorsan kitalálni, mielőtt minimanó fellázad a palacsintához kötelezően járó szirupos kíséret elmaradása miatt.

A hó miatt nem nagyon ugrálok be a városba kocsival minden kis semmiségért-reggeli előtt meg főleg nem, a helyi nonstop kocsma&vegyesboltban pedig nem túl nagy a választék juharszirupból.

A méz kézenfekvő választás lett volna, ha az én kistermetű kincsem nem úgy szeretné a palacsintát, hogy az apró pórusokba maradéktalanul beszivárog az édes, nem túl sűrű lötty, nevezetesen a juharszirup, és nem ragadós masszaként egyenletesen vonja be a palacsinták felületét. Mivel a méz normál állapotában az utóbbi kategóriába tartozik, ezt nem túlzottan kedveli a kisded, mármint megenni, mert azt el kell mondanom, hogy ezzel így azért rengeteg mókát tud kieszelni, például mézzel sokkal ügyesebben tudja a palacsinta darabkáit a hajába ragasztani.

Mivel a cél ma reggel inkább a reggelizés, mintsem a mulatozás lett volna, így a méztől eltekintettem. A joghurtos, tejfölös kencékért a gyerkőc nem lelkesedik egyáltalán (nem úgy, mint én), így ezek sem játszottak.

Na de. A szükség nagy úr. Szóval volt itthon almalé, 100%-os, préselt, nem koncentrátumból hígított, meg méz. És ez lett a megoldás erre az egetrengető problémára. Az igazat megvallva az én lokálpatriótizmus által befolyásolt szabolcsi ízlelőbimbóimnak ez még jobban is tetszett, mint a juharszirup… Persze nem egy kategória, de nagyon finom lett. Továbbá könnyen elérhető, és olcsóbb.

Az igazi az lett volna, ha finomra reszelt almából én passzírozom ki hozzá a levet egy finom szűrőn keresztül (nincs gyümölcscentrifugám, bár nem is vágyom rá, ha kell némi gyümölcslé, én így állítom elő), de a mai reggel nem erről szólt, hanem hogy hamarabb elkészüljek mindennel, mint a lábamnál játszó kisded a kenyérpirító egészen apró darabokra szerelésével.

A recept nem szentírás, én ezekkel az arányokkal készítettem, és finom lett. Almalé helyett el tudnám képzelni kevés vízzel hígított narancslével és reszelt narancshéjjal, vagy egyéb gyümölcslével is. De ezt már kinek-kinek a fantáziájára bízom.

3 dl lesz belőle

2 dl méz

2 dl almalé (100%-os, vagy frissen préselt)

A mézet az almalével felfőzöm, majd lassú tűzön gyöngyöztetve beforralom kb a háromnegyedére, amíg nem túl sűrű  sziruphoz hasonlóvá válik.

Üvegbe töltve a hűtőben tárolom, miután kihűlt.

Címkék: alma, méz, üveges

Almalekvár vaníliával, ánizzsal, és az összes többi (gyömbéres, fahéjas, kakukkfüves, meg ilyenek…)

Már most nem akarok minden egyes almalekvárt külön bejegyzésbe írni, úgyhogy inkább leírom így, ömlesztve azt a néhány félét, amit általában vagy újabban készítek.

Most éppen vaníliával és ánizzsal készült, de a többi is megtévesztően hasonlóan néz ki, szóval azt gondolom, egy kép elég lesz prezentálni a végeredményt.

Én hetente egyszer főzök egy adagot, aztán mehet a hűtőbe. Nagyobb adagot nem készítek belőle, mert nem nagyon van helyem tárolni. Meg aztán mindig kapunk egy halom almát, és azt szépen, aprajával fel is használom hozzá, mielőtt megromlana a kamrában.

Az ízesítések vetésforgóban váltakoznak, rá ne unjunk valamelyikre véletlenül.

Vagy a mézes, vagy a cukorral készült változat az alap, csak a fűszerek változnak hozzá. A mézes már szerepelt is itt egyszer, a rozmaringos almalekvárnál. Mézzel készül még nálam a gyömbéres, a mézeskalács fűszeres, és újabban a kakukkfüves, a többi meg nádcukorral. De ez tetszés szerint variálható.

Mézes almalekvár

80 dkg alma (tisztítva mérve)

15 dkg méz

1 citrom leve

“Sima” almalekvár

1 kg alma (tisztítva mérve)

10 dkg nádcukor (ha nem túl édes almát használunk hozzá, akkor mehet több, 15 dkg)

1 citrom leve

Az almát nagyjából 2-3 cm kockákra vágom, majd a citrom levével,  a mézzel/cukorral és a fűszerekkel egy széles (24 cm), magas falú, vastag aljú teflon edénybe teszem.

Felöntöm annyi vízzel, ami félig ellepi (3-4 dl), és a legnagyobb lángon (wok láng) sűrűre főzöm (annyira sűrűre, hogy a kanál megálljon benne).

Ez kb háromnegyed óra. Kevergetni az elején nem kell, elég csak néha megrázogatni. Ha besűrűsödött, akkor viszont illik mellé állni a fakanállal, és kavargatni rendesen. De ez csak az utolsó 10 perc.

Ha kész, csatos üvegbe öntöm, lezárom, és miután kihűlt, a hűtőben tárolom.

Hűtőben 1 hétig biztosan eláll, szerintem tovább is bírná, de még nem volt rá alkalma.

A fűszerek pedig:

-vaníliás, ánizsos: 1/4 rúd vanília, félbevágva és 1 ek ánizs, mozsárban kevés cukorral porrá őrölve

-kakukkfüves: 1 ek szárított kakukkfű, mozsárban kevés cukorral porrá őrölve, vagy 4-5 ág friss. Ha frissből készül, az ágak egészben kerülnek a lekvárba, és csak az üvegbe töltés előtt kell kihalászni a szárakat.

-gyömbéres: 5 cm gyömbérgyökér lereszelve, majd a leve kinyomkodva. Ez 2-3 ek gyömbérlé, és azért így adom hozzá, mert így nem kerül bele a gyökér fás része.

-gyömbéres-citromos-mazsolás: a gyömbér mellé kerül még plusz egy citrom leve és mindkét citrom lereszelt héja, és még egy maréknyi kis szemű mazsola is. Ha a mazsola elmarad belőle, akkor 1-2 evőkanálnyival több cukrot/mézet tegyünk a lekvárba!

-fahéjas: a legegyszerűbb, 2 rúd fahéj, vagy 1 ek őrölt fahéj kell hozzá.

-mézeskalács fűszeres: 1 rúd fahéj, 2 szem csillagánizs, 6 szem szegfűszeg, kevés cukorral porrá őrölve, 2-3 cm félbevágott vaníliarúd, esetleg még 1/2 citrom reszelt héja. Az egész fűszereket én benne hagyom a lekvárba, nem szoktam kihalászni az üvegbe töltés előtt.

Címkék: alma, üveges

Variációk céklalekvárra, első fejezet: feketeribizlivel

Azaz hogyan kerül Heston Blumenthal Szabolcs megyébe.

A nemrég készített céklalekvárnak (ami, ismét jelzem, nem igazi lekvár, inkább savanyúság) akkora sikere volt a barátok és rokonok között, hogy azóta tömeggyártásba kezdtem, rendelésre. A gránátalma szirup viszont elfogyott, és már azt is pedzegetni kezdték, hogy kellene a recept, esetleg egyszerűbben beszerezhető alapanyagokból, akkor ugye, mégsem lennének kiszolgáltatva az én konyhám véges kapacitásának.

Az előző céklalekvárnál Beatbull megjegyezte, hogy Blumenthal feketeribizlit használ a cékla mellé. Nos, a feketribizli errefelé könnyebben elérhető -legalábbis én ezt gondoltam-, mint a gránátalma szirup, így kézenfekvő volt a helyettesítés. Később kiderült, hogy a mirelit gyümölcsöt már nem tartják egyik általam ismert beszerzési helyen sem, így kissé barbár, viszont mindenki számára elérhető megoldásként jött a feketeribizlilé. Pfanner, 25% gyümölcstartalom, de legalább 0% mesterséges összetevő.

Az utolsó kóstolásnál én még megszavaztam a bizalmat némi kakukkfűnek, szerintem jó döntés volt, én legalábbis nagyon meg vagyok elégedve a végeredménnyel.

2 X 500 ml

80 dkg cékla (tisztítva mérve)

1 nagy fej vöröshagyma (~ 10-12 dkg)

4 dl feketeribizli lé (25%)

3 ek olívaolaj

1 dl fehérborecet

1 tk szárított kakukkfű

1 kk só

A céklát nagyon apró kockákra vágom, vagy késes robotgéppel felszecskázom.

A vöröshagymát nagyon apró kockákra vágom.

Az olívaolajon üvegesre párolom a hagymát, majd hozzáadom a céklát, és addig sütöm, amíg a cékla levet ereszt. Felöntöm a feketeribizlilével, az ecettel, és hozzáadom a sóval mozsárban porrá őrölt kakukkfüvet. Magas falú, vastag aljú 24 cm teflon serpenyőt használok hozzá, így a legnagyobb lángon főzve fél óra alatt elkészül, és még kevergetni sem kell, csak az utolsó 5-10 percben.

A legnagyobb lángon főzöm addig, amíg szinte az összes lé el nem párolog alóla. Az elején csak rázogatom, amikor már alig van alatta lé, kevergetem is.

A kész “lekvárt” üvegekbe töltöm, és a hűtőben tárolom.

hűtőben 1-2 hétig biztosan eláll.

Címkék: cékla, feketeribizli, gyors&könnyű, üveges

Rozmaringos almalekvár

Meg még mézzel és citrommal is. Mert úgy igazán finom.

Kedves szomszédainktól kaptunk egy kosár almát, jonatánt, delicseszt, goldent vegyesen. Mivel ez már a harmadik kosár alma volt a kamrában, ami nem is viselte túl jól a tárolást, időszerűnek láttam lekvárt főzni belőle.

Télen amúgy is jobban szeretek lekvárt főzni, mert egyfelől nem zavar, hogy melegíti a konyhát, másfelől meg a téli gyümölcsökből nekem valahogy jobban is ízlik.

Az almalekvár pedig kiválóan passzol a camembert-es bagetthez is, amit ma sütöttem, bébiszitterem is akadt a pepecsebb munka idejére (igen, végre itt van a lekvárokért annyira rajongó nagymama!), szóval minden egybevágott.

Az eredmény pedig isteni finom.

750 ml

85 dkg alma (tisztítva mérve)

15 dkg méz

1 citrom leve és reszelt héja

1 nagy ág rozmaring

Az almát 2-3 cm kockákra vagdostam, majd a citrom levével, héjával, a mézzel és az egészben hagyott ág rozmaringgal egy széles (24 cm), magas falú, vastag aljú teflon edénybe tettem.

Felöntöttem annyi vízzel, ami félig ellepi (3-4 dl), és a legnagyobb lángon sűrűre főztem (annyira sűrűre, hogy a kanál megálljon benne).

Ez kb háromnegyed óra volt, az első fél órában csak egyszer-kétszer rázogattam, kavargattam meg, gyakrabban kavargatni csak akkor kell, ha már kezd nagyon besűrűsödni.

A rozmaring szárát kihalásztam, de a leveleit nem.

Csatos üvegbe öntöttem, lezártam, majd miután kihűlt, a hűtőbe tettem.

Feltételezem, forrón száraz dunsztba téve egész sokáig tárolható, de én inkább csak frissen szoktam főzni annyit, amennyi elfogy.

Felbontás után, hűtőben tartva még legalább két hétig eláll az almalekvár, de ennél tovább én még nem tudtam tesztelni, mert elfogyott.

Címkék: alma, méz, üveges

Céklalekvár

Vagy cékla kompót, attól függően, hogyan aprítjuk a céklát hozzá. Igazából egy üveges savanyúság-szerű képződmény (na de nem olyan, mint az ecetes-cukros lében ázó rokona!), amire jobb elnevezés nem jutott az eszembe.

A lekvár Beatbull cékla-jusjéből ered, de a lé itt ki lett egészítve némi folyadékkal, és mellé itt benne  marad még a zöldség húsa is. Szóval nem jus lett, hanem lekvár.

Hideg sültek mellé ideális kísérőnek bizonyult, és végre az arab fűszeresnél tett ámokfutásom alatt beszerzett gránátalma szirupot is fel tudtam használni hozzá. Ez nem tévesztendő össze a grenadinenal, ami inkább gránátalma szörp, élénkebb piros és édes! A szóban forgó szirup inkább  fanyar, sötét, savanykás ízű, amit gránátalma levéből főznek,  a becsületes neve pedig pomegranate molasses. Bár szerintem grenadinenal sem lehetne rossz…

2×500 ml és 1×250 ml üvegekhez

1 kg cékla (tisztítva mérve)

10 dkg vöröshagyma (tisztítva mérve)

5 gerezd fokhagyma

1 dl gránátalma szirup

1 dl balzsamecet

1 ek nádcukor

1 tk só

4 ek olívaolaj

A céklát nagyon apró kockákra vágom (3-4 mm) a fokhagymával együtt, vagy lereszelem/késes robotgéppel felszecskázom.

A hagymát apróra felkockázom.

Olívaolajon lassú tűzön, lehetőleg egy széles, magas falú teflon serpenyőben gyakran kevergetve karamellizálom a hagymát, de vigyázva, hogy meg ne égjen!

A hagymához adom a céklát, fokhagymát, és addig sütöm kis lángon, gyakran kevergetve, amíg a cékla levet nem ereszt.

Felöntöm a gránátalma sziruppal, a balzsamecettel, 3 dl vízzel, sózom, hozzáadom a cukrot, majd fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a cékla megpuhul.

Ha elkészült, még egy kóstolást érdemes tartani, és igazítani a cukor-só mennyiségeken.

Üvegekbe töltve hűtőben tárolom, miután kihűlt.

Megjegyzés: A cukor mennyisége függ a balzsamecet és a gránátalma szirup édességétől is! Az a szirup, amit én használtam, alig édes, a balzsamecet szintén az egyszerű, nem édes, bárhol kapható, vagyis az olcsóbbik fajta, így kellett hozzá cukor. De célszerű inkább csak a főzés végén adagolni hozzá a cukrot, ha egyáltalán szükséges.

Címkék: cékla, üveges

Birslekvár mézzel, borral

A héten készítettem el Beatbull birsalma kompótját, ami nagyon nagy sikert aratott idehaza.

Aztán megfőztem a sütőtökös birslekvárt, ami két nap alatt maradéktalanul elfogyott. (ez egy olyan háztartásban, ahol évente két kicsi üveg lekvár fogy el, azért nagy szó)

Innen egyenes út vezetett ennek a birslekvárnak az elkészítéséhez. Az ízesítése kicsit közelebb került  Beatbull birsmártásához, és nagyon finom lett!

Viszonylag sok bort használtam a lekvárhoz, ezért egy könnyű, virágos illatú, nem túl domináns ízű, friss Irsai Olivért választottam hozzá, hogy ne nyomja el a többi ízt. De egy visszafogottabb  sárgamuskotály is megfelel. A bor elég jól érezhető rajta, ezért emelem ki külön, gyenge minőségű borral vagy nagyon karakteres ízűvel főzni ezt szerintem nem érdemes. Bár ha már karakteres ízről van szó, akkor azért egy aszú szerintem nem rontaná el…

Maga az elkészítése nagyon könnyű és gyors, ismét csak fél óra főzést igényelt a sűrű, dzsem állag elérése. Egy szárazdunszt után ez is kiváló gasztroajándék lehet ChefViki jubileumi VKF! kiírására.

500 ml

40 dkg birsalma (tisztítva mérve), 2 dl száraz fehérbor (pl Irsai Olivér), 15 dkg méz, 1/3 rúd vanília, 3 kisebb babérlevél

A birsalmát meghámoztam, kukactalanítottam, felkockáztam 1-2 cm darabokra. Nekem 3 közepes birsalmából (75 dkg) sikerült kinyernem ennyi gyümölcshúst.

Egy vastag aljú, teflon öntvény lábosba tettem (ha van. Ha nincs, a sima fazék is tökéletes, csak így gyakrabban kell majd kavargatni), hozzáadtam a megtépkedett babérlevelet, a félbevágott vaníliát, a mézet és  a bort. Erős lángon főztem fél órán át, ekkorára a birsalma szétesett, a lekvár pedig egészen sűrűvé vált. Néha megkevertem, de inkább csak a vége felé.

Amikor késznek nyilvánítottam, kihalásztam belőle a babérleveleket, a vaníliarudat. Szerintem további pürésítést nem igényel, elég alaposabban átkeverni fakanállal (vagy habverővel), így maradnak benne nagyobb darabok is, mert én így szeretem. De be lehet vetni a botmixert is, ízlés szerint.

Tiszta befőttesüvegbe töltöttem, majd miután kihűlt, a hűtőbe került.

Férj szerény véleménye szerint ez messze a legfinomabb lekvár, amit valaha evett.

Szintén szerinte pedig ez a lekvár camembert-rel, friss császárzsemlével pedig a legtökéletesebb reggeli… (határtalanul büszkén, fülig érő szájjal vigyorgó szmájli)

Címkék: ajándék, birsalma, méz, üveges

Lekvár sütőtökből és birsből, mézzel

Elvileg ez az utolsó sütőtökös recept a héten, mert elfogyott a sütőtök.

Csak viccelek persze. Nem azzal, hogy elfogyott, az a része igaz, de holnap hozok megint.

Részben ezért is született ma ez a lekvár Beatbull juharszirupos sütőtök lekvárja/szorbetje helyett, mert összesen 20 dkg sütőtök maradt. Volt viszont birs, ami valamiért gyorsan romlik mostanában, a hűtés ellenére is, így felhasználásra került, csak hogy megmentsem az enyészettől.

A lekvár, nos, az eszméletlenül finom. Ez most elég szerénytelenül hangzik, nyilván az is. Viszont amikor először megkóstoltam, én ugrálni és tapsikolni kezdtem a konyhában örömömben. ( ezzel a kisdednek is vidám perceket szerezve)

500 ml

20 dkg sütőtök tisztítva mérve (kemény, édes húsú úritök),

20 dkg birsalma (tisztítva mérve)

15 dkg virágméz, 0,5 dl birsalma pálinka

1 citrom leve és reszelt héja

A tököt és a birset felkockáztam, viszonylag kicsire, majd egy (lehetőleg) vastag aljú, öntvény, teflon edényben feltettem főni a pálinkával, citrom levével, a reszelt héjával, mézzel és annyi vízzel együtt, ami épp ellepi a “gyümölcsöket”.

Erős lángon főztem, nem több, mint fél óráig. Ez idő alatt a “gyümölcsök” megpuhultak, a folyadék fele elfőtt. Kevergetni nem kellett, én még csak nem is rázogattam.

Ha már minden puha, elég habverővel is átkeverni, pépesíteni az egészet, így maradnak benn kissé nagyobb, “rusztikus” darabok is. De lehet botmixerrel is pürésíteni.

Tiszta befőttes üvegbe töltöttem. Ha kihűlt, hűtőben tárolom.

Egy szárazdunszt után pedig hosszan eltartható és kiváló gasztroajándék ChefViki 30. jubileumi VKF! kiírására.

Címkék: birsalma, méz, sütőtök, üveges

Borjú hátszín citromos birsalma csatnival, fűszeres sült burgonyával

Az összes szülinapokra készült ebéd és vacsora legfinomabb főétele következik.

De nem a hátszín miatt. (pedig az az egyik legnagyobb kedvenc. Mindenféle pác és rafinált fűszerezés nélkül, sóval, borskéregben, félangolosan. Tökéletesen.)

A főszereplő ezúttal mégis a hús mellé készült fűszeres csatni és a sült krumpli lett.

A citromos csatni Férj kívánságára készült, akárcsak a borjúsült és a sült krumpli.

Én meg csak szerényen kiviteleztem. (elnézően mosolygó, ugyanakkor kissé cinkosan kacsintó szmájli)

A csatni igen fűszeres, ízes, édes, csípős és savanyú, voltak olyan vélemények, hogy egészen kevés is elég belőle a hús mellé. Ez igaz is lehet, mert én a többit végül is magában ettem meg némi sült krumplival, és valóban nem a hús mellé.

A krumpli sütési módja egy kis kényszer hatására született újítás, ti. csak egy sütőm van, de kétféle ételt kellett volna készítenem benne, más-más hőfokon. Így serpenyőben kezdtem elősütni, majd ezután került csak sütőtálba. Az eredmény pedig nagyszerű! Egészen más, mintha csak a sütőben sült volna, amolyan igazi sült krumpli ( a french fries)-szerűség lett a vége, csak sokkal finomabb.

Na, elég az ömlengésből, recept.

2 adag ( a hús lehetne 3, de most ünnepeltünk)

500 gr borjúhátszín, letisztítva, inak, hártyák nélkül,  2 tk só, 2 maréknyi vegyes bors (fehér, fekete, kevés koriander, még kevesebb szegfűbors)

40 dkg sütni való, sárga krumpli, 1 tk római kömény, 1 tk szárított, őrölt csili, 2 ek olívaolaj

30 dkg hámozott, felkockázott birsalma, 4 citrom leve (~ 1,5 dl) és  reszelt héja, 1 kis fej vöröshagyma (~ 5 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 szem csillagánizs, 1 vékony rúd fahéj, 4 db pici szárított csili, 1 ek koriandermag, 5 cm gyömbérgyökér (~ 3 púpos evőkanálnyi lereszelve), 5 ek nádcukor, 1 kk só

Úgy járunk a legjobban idő szempontjából, ha először elkészítjük a csatnit, utána a húsnak állunk neki, a krumplit meg a végére hagyjuk. Szerintem.

Csatni

A koriandermagot száraz serpenyőben megpirítottam, majd mozsárban porrá őröltem.

A centisre felkockázott birsalmához reszeltem a hagymát, fokhagymát, gyömbért, a citromok héját ( a fehér részük nélkül!), felöntöttem a citromok levével és még 2 dl vízzel, hozzádobtam a csilit, koriandert, ánizst, fahéjat, sót, cukrot, majd addig főztem, amíg az egész darabosabb, sűrű lekvárhoz nem kezdett hasonlítani. Kóstolás következett, itt ha szükségesnek érezzük,  adhatunk még hozzá sót vagy cukrot.

Ebből a mennyiségből két kicsi, 3 dl üvegnyi adag lett. Az egyik még a vacsorához elfogyott… Részben én ettem meg.

Hús

A borsokat mozsárban szétzúztam, nem kell nagyon finomra, legalábbis én úgy szeretem, ha kicsit darabosabb a borskéreg a húson.

A sóval, a borssal és az olajjal bedörzsöltem a húst, majd nagyon forró serpenyőben kérget sütöttem rá, a nagyobb felületeken 3-3 percig, a kisebb oldalakon 1-1 percig sütve. Húscsipesszel könnyebb.

Ezt követően sütőtálba tettem, majd 160°C fokon következett 35 perc. Félangolosan szeretjük, azaz a kéreg alatt a hús rózsaszínű, de már nem véres, ez most ilyen lett.

Alufóliával letakarva tálalásig meleg helyen ( a gáztűzhelyen a forró sütő felett) pihentettem, majd fél centis szeltekre vágtam.

Furcsa, hogy soha nem írok erről, talán mert annyira egyszerű módja a sütésnek, de a legtöbb  nemes húst én így készítem. Lehet még zúzott fokhagymát is tenni a hús alá/mellé (vagy akár babért, rozmaringot, egyéb friss fűszernövényeket), de én a marha vagy borjú húsánál ezt is elhagyom.

Ha sikerül igazán jó minőségű (a drága nem mindig a jó!) húst kerítenünk hozzá, akkor az eredmény egy fantasztikus ízű, puha és zamatos sült. Nekem pedig a legkedvesebb ételem, szóval valószínűleg elfogult vagyok.

Sült krumpli

Mivel a sütő foglalt volt, így a meghámozott közel azonos méretű cikkekre vágott krumplit egy nagyobb, vastag aljú teflon serpenyőbe tettem, megszórtam a mozsárban megőrölt római köménnyel, meglocsoltam az olívaolajjal, majd erős lángon sütni kezdtem, gyakran rázogatva a serpenyőt. Az elején még kavargatni is lehet bátran, amíg a krumpli nem puha, nem törik és nem lesz belőle püré.

Erős lángon addig sütöttem, amíg kezdett áttetszővé válni a húsa, kb 10 percig.

Ekkor megszórtam a csilivel, összeforgattam, sütőtálba öntöttem, majd 220°C fokon(gázsütő) sütöttem még 30 percig.

Kívül ropogós, belül puha, finoman fűszeres. Nekem nem kell ennél több.

Címkék: birsalma, borjú, köret, krumpli, üveges

Földimogyoró vaj házilag

Mert megígértem Trinitynek. És azért, mert enélkül csak komoly nehézségek árán tudtam volna megsütni a mogyoróvajas kekszet, amit nála láttam.

Mogyoróvajat venni márpedig én nem fogok. Van az a lélektani határ egy élelmiszer áránál, aminél többet nem vagyok hajlandó kifizetni érte. Nem azért, mert nem veszek meg adott esetben drágább dolgokat is egy mogyoróvajnál (bár azért ritkán, tekintetbe véve a szóban forgó ételért elkért  csillagászati összeget), hanem azért, mert az ár-érték arány jelen esetben bizony erősen felborul. Hogy lehet, hogy fél kiló mogyoró 500 Ft, 20 dkg mogyoróvaj meg 1300 Ft? (nem kell elmagyarázni, költői volt a kérdés persze) Azért a mogyoróvaj nem az a különleges, ritka ínyencfalat… Mondom ezt úgy, hogy gond nélkül belapátolok belőle akár egy egész üveggel. Bárhol, bármikor.

Kézenfekvő megoldás hát a házilagos gyártás. Főleg úgy, hogy az angol nyelvű gasztroblog gyűjtőoldalakon  szinte naponta fent van egy erre buzdító recept pl (Erős túlzással recept. Később látható lesz majd, hogy miért). Az elkészítéséhez szükséges idő nem egészen 5 perc, a mosogatással együtt. Költségek: jelképesek a bolti változathoz képest.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti! (van még ilyen rajtam kívül?) Vagy akinek csak sütibe kell. Vagy annak, akit eddig csak az ára tartott vissza a kipróbálásától!

25 dkg= egy kis bolti üveges

20 dkg pörkölt, sózott mogyoró, 20 gr hidegen sajtolt földimogyoró olaj vagy napraforgó olaj, 2 ek (nád) porcukor

A földimogyoró olajat én az ALDIban veszem, meglepően jó minőségű, 500 Ft 2,5 dl, évente kb kétszer kapnak az ázsiai akció keretein belül, érdemes bespájzolni belőle, máshoz is nagyon finom. Én a thai ételekhez használom rendszerint.

De ha nincs, az sem tragédia. Jó a napraforgó olaj is.

A földimogyoróval is lehet variálni, nálunk a Felix a nyerő, de most ez is ALDIs (fogok tőlük kérni pénzt a reklámozásért…), és nagyon finom. Csak túl sós ne legyen.

A cukor meg nálam nád, mert szerintem ezzel finomabb, mozsárban töröm porrá, de lehet ezt is készen kapni. Bár ekkora mennyiségért felesleges venni egy dobozzal, mozsárban vagy kávédarálóban kiválóan előállítható. Ha nem lenne éppoly jó helyette a sima porcukor is…

És akkor a világ legegyszerűbb receptje következik. A mogyorót egy kisméretű késes robotgép táljába vagy turmixgépbe teszem. Ledarálom. Ha darabos mogyoróvajat szeretnék, akkor a megfelelő szemcseméret elérése után kiveszek 4-5 evőkanálnyit és félreteszem. A többit viszont a lehető legfinomabbra darálom. Megy hozzá az olaj is. Ennek a mennyisége változhat, a mogyoró minőségétől függően. Célszerű apránként adagolni és az sem kizárt, hogy a megadottnál kicsit több olaj kell majd hozzá. De én most ennyit használtam. A cél a sűrű, de kenhető, krémes állag. (mint a krémsajt) Végül megy hozzá a porcukor is, ennek mennyisége szintén ízlés dolga, de én ennyit tettem bele. Ha tettünk félre darabos mogyorót, keverjük hozzá azt is, majd töltsük üvegbe. Hűtőben tárolandó. Ennyi.

Elkészítés: 5 perc

Költségek: mogyoró: 200 Ft, olaj: 40 Ft, cukor30 Ft

összesen 270 Ft

1300 Ft helyet…

Címkék: földimogyoró, üveges