Gasztromán szabolcsiak figyelmébe

Kedves szabolcsi(szatmári, beregi) olvasóim és azok, akik ezt a bejegyzést a gyűjtőoldalakon olvassák!
Nemrég kaptam egy kommentet, amiben felhívták a figyelmem arra (az egyébként nem túl ismeretlen) tényre, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a gasztronómia forradalom mintha elmaradni látszana. Pedig igény, ha nem is tömeges, de lenne rá. Nos, Zsófinak megígértem, hogy utánanézek, van e itt amatőr főzőiskola, vagy hasonló lehetőség, de sajnos én sem jártam szerencsével. Szakácsképzés folyik, de a hobbiszakácsok számára nincs ilyen lehetőség. Legalábbis én sem találtam. Viszont azt is megígértem, hogy ha már gasztroblogot írok, akkor megpróbálok tenni valamit. Első körben azt szeretném megtudni, hogy vannak e, vagytok e, akiket ez a lehetőség érdekel. Olyasmire gondoltam, hogy egy blog, vagy akár egy Facebookos oldal keretein belül megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, például a helyi éttermekről, ajánljuk ami bevált, beszerzési helyeket adunk közre, vagy akár ötletekkel, tanácsokkal szolgálhatunk a helyi lehetőségek ismeretében. Persze ez csak nagy vonalakban, hiszen nem is tudom, mekkora igény lenne erre. Nyilván ha két ember jelentkezik, akkor ezt le lehet tudni e-mailben is, de ha több, akkor talán mégsem elveszett ötlet egy ilyen kezdeményezés.
A másik dolog, hogy a férjemmel is megvitattam ezt a témát, és ő a legnagyobb meglepetésemre belement abba, hogy akár 3-4(-5) fős főzősulit tartsak itthon, vagy inkább közös főzőesteket, mert talán nem hangzik annyira nagyképűen, de valamiért azt gondolom, hogy elég jól főzök, és szolgálhatok hasznos tanácsokkal is például kezdők számára. Sőt, a lakásétterem gondolatától sem zárkózott el. Attól függően, mire van igény. Meg hogy van e egyáltalán.
Szóval ezt szeretném én megtudni, akit érdekelnek a felsorolt lehetőségek, kérem jelentkezzenek e-mailben vagy kommentben.
A bejegyzés célja pedig nem a látogatottság növelése, sem magam reklámozása, ahogy a blogom sem erről szól, én tényleg egyszerűen és őszintén csak imádok főzni, és hatalmas örömmel tölt el, ha továbbadhatom azokat az ismereteket, amivel rendelkezem. Persze csak ha igényetek van rá.

Mini kuglóf, banános túrós muffin, házi májkrém – ötletek reggelire a Gasztrotippen

Pillanatok alatt összeállítható, reggelire való ötletek a Gasztrotippen, a kicsiknek és a nagyoknak is.

A reggeli sokszor kapkodós, rohanós, sietve letudott része a napnak, pedig kevés munkával is igazi kényeztető ételeket varázsolhatunk az asztalra, ha máskor nem, hát egy ráérős hétvégi reggelen.

Mini kuglóf

A legjobb benne, hogy előző este összeállítható, és másnap mire bemelegszik a sütő, már meg is kelt másodjára a tészta, és fél órán belül az asztalon a gőzölgő, meleg péksütemény. Bár a tészta készülhet fele-fele arányban rétes és átszitált teljes kiőrlésű búzalisztből , de én most tisztán csak réteslisztből készítettem.

• 6 darab
• 20 dkg rétesliszt (BFF-55)
• 2 dl tej
• 10 dkg vaj
• 2 tojás sárgája
• 2 ek nádcukor
• 5 dkg mazsola
• 1 dkg friss élesztő
• 1 csipet só
• liszt, vaj a formákhoz

A vajat felolvasztjuk, majd hozzáöntjük a tejet és kézmelegre langyosítjuk (de ne melegítsük fel ennél jobban). Feloldjuk benne az élesztőt a cukorral, hozzáadjuk a lisztet, tojások sárgáját, sót, és habverővel alaposan kidolgozzuk a meglehetősen lágy, már-már folyós tésztát. Félretesszük, megvárjuk amíg buborékok jelennek meg benne és a térfogata nagyjából a másfélszeresére nő, majd folpack fóliával letakarjuk és éjszakára a hűtőbe kerül.

Másnap a tésztát átkeverjük, hozzáadjuk a mazsolát, majd kivajazott, kilisztezett szuflé formába (vagy teáscsészékbe) adagoljuk, úgy hogy a tészta nagyjából a felét töltse csak ki a formáknak. Meleg helyre, például a tűzhely tetejére félretesszük kelni amíg a tészta el nem éri a forma peremét. Közben előmelegítjük a sütőt.

A megkelt kuglóf tetejét sütés előtt meg lehet hinteni egy kevés nádcukorral, majd a sütőbe kerül és 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) fél órán át sül.

A kuglófokat rácsra borítva hűtjük ki.

Banános túrós muffin zabpehellyel

Ez az éppen csak édeskés sütemény már előző este is elkészíthető, és nemcsak reggelire, de tízóraira is nagyszerű. Bár enyhén édes, de a teljes kiőrlésű búzaliszt, túró, zabpehely és banán miatt tápanyagokban nagyon gazdag, és tapasztalatom szerint a legválogatósabb kisgyerekek is szívesen fogyasztják.

• 12 darab
• 10 dkg rétesliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt átszitálva (ha nincs, rétesliszttel helyettesíthető)
• 6 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 2 banán (tisztítva mérve 25 dkg)
• 4 tojás
• 10 dkg vaj
• 25 dkg túró
• 2 ek nádcukor
• 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 1 púpos tk sütőpor (4 gr)

A banánt villával pépesre törjük, majd hozzáadjuk az olvasztott, kihűtött vajat, tojásokat, túrót, cukrokat, jól kikeverjük, végül hozzáforgatjuk a zabpelyhet és a sütőporral elkevert liszteket is.

Muffin kapszlikkal bélelt muffin sütőbe kanalazzuk a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 35 perc alatt aranyszínűre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük a sütési idő végén a tésztát.

Rácsra szedve hűtjük ki.

Házi májkrém

Készülhet csirkemájból vagy pecsenyekacsa májából, nagyon hamar összeállítható és remek alternatívája a bolti változatnak.

• 25 dkg pecsenyekacsa (vagy csirke) máj
• 5 dkg vaj
• 0,5 dl tejszín
• 1 közepes fej vöröshagyma (4-5 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 tk szárított majoranna (a csirkemájhoz) vagy 1 ág rozmaring (a kacsamájhoz)

A májat megtisztítjuk a nagyobb erektől, kötőszövetes részletektől, majd nagyobb kockára vágjuk. A hagymát, fokhagymát nagyjából feldaraboljuk. A vajon üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a májat és a fokhagymát, valamint a majorannát vagy rozmaringot is. Ahogy a máj átsült (ha kettévágunk egy kockát, láthatjuk hogy már nem rózsaszín), hozzáadjuk a tejszínt, ezzel épp csak egyszer felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről. Sózzuk, ha volt benne rozmaring ág, azt kihalásszuk, majd botmixerrel teljesen simára pürésítjük. Még melegen üvegbe töltjük és miután kihűlt, hűtőben tároljuk.

Címkék: aszalt gyümölcs, babának, banán, édes, felvágott helyett, kacsa, kelt tészta, muffin, reggeli, túró, zabpehely

Indul a BloggerKonyha

Mániád a főzés?
Vagy éppen csont kezdő vagy a konyhában?
Gasztroblogokat olvasgatsz szabadidődben?
Szívesen tanulnál főzni, de nincs aki megtanítson, a hivatásosoktól meg tartasz?
Esetleg jómagad is gasztroblogger vagy és szívesen főznél bloggertársaiddal?

Itt a helyed nálunk, a BloggerKonyhában!
Minden csütörtökön más és más blogger forgatja a fakanalat és mindenki bemutatja, amiben igazán tehetséges! Különleges témák, izgalmas menük, fergeteges hangulat!  Gyere el, pallérozd konyhai tudásod, ismerkedj meg különleges alapanyagokkal, főzni szerető emberekkel!

Mert a jó bulik a BloggerKonyhában kezdődnek és ott is érnek véget!

És jegyed? Van-e már?

Részletek a KukTanoda honlapján, a bloggerkonyha és a foglalkozásaink fülek alatt!

cím nélkül

Az elmúlt napok mozgalmasra sikerültek, és gyanítom ez egy tendencia, ami már nemigen fog változni a (közel)jövőben.Mindenesetre nagy döntések születtek, és ez jó. Aztán most jöhet a megvalósítás.

Szóval az elmúlt napokról. Kezdődött egy elhúzódó és kellemetlen betegeskedéssel. Ez nem volt jó, de elmúlt. Aztán jött Pécs. Régóta terveztük, hogy vissza kellene már menni oda, ahol minden elkezdődött, hivatásilag és házasságilag is, és az nem állapot, hogy családunk legifjabb tagja még nem látta életünk legfontosabb városát. (meg az egyéb okokból kedves Villányt) Hát lőn. Néhány nap alatt sikerült megállapítanunk, hogy a szerzett gyökerek legalább annyira erősek tudnak lenni, mint a velünk születettek, és hogy soha semelyik várost nem szerettük ennyire, és már nem is fogjuk, ez egészen bizonyos. Még a régi paneltengerünkben is elfogott minket a csöpögős nosztalgia, és az egyetem omladozó szocreál épületét látva is a sírás kerülgetett, hogy miért lakunk/dolgozunk mi máshol és nem itt. (az pedig jelen esetben már mellékesnek tűnt, hogy a szabolcsi mezőket megpillantva (amik igenis különböznek minden más alföldi tájtól) körülbelül ugyanez az érzés fogott el néhány éve, amikor hazaköltöztünk, és hogy ezen döntésünk eredményeképpen lett esélye családunk legifjabb tagjának a megszületésre) A szentimentális részt itt most abba is fejezném, mert folytatni azt tudnám, de kedvelem annyira az olvasóimat, hogy ne tegyem. Ha pedig már gasztroblog, akkor néhány szó, legalább a Tenkes csárdáról (beszt csárda evör), ahol a Tenkes gulyás még mindig tökéletes, akárcsak a kemencében sütött kenyér, a sült túrógombóc pálinkás barackízzel, vagy a hideg velőkrém, ugyancsak a friss kenyérre kenve, lilahagymával megfejelve (gondolom mostanra már világos az is, hogy életem legfinomabb kenyere bizony a Tenkesben készülő kemencében sült). Aztán az Enoteca Corso. Nem terveztük, de útba esett, éppen ebédidőben, és a napi menünek nem tudtunk ellenállni. Hogy lehet az, hogy 1290 Ft-ért teljesen tökéletes három fogást szolgálnak fel valahol, és miért nem sokkal közelebb a jelenlegi lakhelyünkhöz? A sütőtökös rizottó hibátlan volt, Férj lencsesalátája és a desszertnek választható sütemények szintén. Erős késztetést érzek, hogy egyszer majd nyugodtabb körülmények között is tesztelhessük az étlapot, akár az elejétől a végéig.

Ennyi a folyószöveg, és aztán a többi pontokban.

Miért van az, hogy egy gyermek jobban öregít (vagy csak bölcsebbé tesz?), mint akármennyi eltelt év? Hogy van az, hogy az a plusz egy(kettő-három) fő az nemcsak ki- és betölti a teret és az időt körülöttünk, hanem minden mást is át- és felülír, megváltozik az ízlésünk, mert az életmódot azt még meg is értem, de miért kaparom le a kocsi belső burkolatát attól a zenétől amit három éve még imádtam és miért nem eszem már pokolian csípős ételeket?

Miért veszem azt természetesnek, hogy Magyarország egyik legjobb éttermében ülök, és egy emeletes busz makettje landol a levesemben? (nem ilyen a hely, ez természetesen csak Csipi)

Miért van az, hogy a legnagyobb eufóriát a játékboltban érezzük egy miniatűr önfeledt boldogságát szemlélve, annak ellenére, hogy a kisded apró tankként gázol a játékok között miközben vidáman sivalkodik, és elvileg szégyellni kellene magunkat, mert inszufficiens szülők vagyunk, hisz nem bírjuk kordában tartani a gyermekünket. De nem tesszük.

Miért van az, hogy teljesen tökéletesnek látjuk a saját gyermekünk, pedig lassan már ki lehet jelenteni, hogy soha nem alszik, hogy legalább annyira válogatós mint az anyja, és annyira türelmetlen is, de bújós és aranyos, annyira aranyos, amilyen mértékű aranyosságnak a létezését eddig el sem bírtuk képzelni, de Csipi képes rá, és bújik, és beleharap az orrunkba, mert ő így ad puszit, és ez fáj ugyan, de mégis a legédesebb dolog, ami valaha történt velünk.

Hát röviden.

Meg volt még egy túra a Megyer-hegyi tengerszemnél, ahol nyolc éves koromban jártam utoljára, és Olzkának köszönhetően találtunk el ismét oda, megvolt Ponty Úr első önálló hegymászása, meg lett egy üveg muskotályba oltott aszúnk is, de a többit inkább csak képekben.

Stroganoff módra a Gasztrotippen

A Gasztrotippen induló új rovatban klasszikus ételekről olvashattok majd, rövid történetet és receptet is, elsőként a Stroganoff módra készült bélszínről.

A marhahús Stroganoff módra az orosz Stroganov család után kapta a nevét. Az már nem egyértelmű, hogy vajon Alexander Grigorievich, vagy Gróf Pavel Stroganov volt vajon a névadó, bár a legenda Pavel Stroganov nevéhez fűződik. A történet szerint amikor Szibériában állomásoztak, olyan nagy volt a hideg, hogy a marhahús megfagyott, így a szakácsa nem tudta feldarabolni,  csak nagyon vékony csíkokat tudott belőle szelni, így született a marha Stroganoff módra. Ennek némileg ellentmond az első írásos leírás, ami erről az ételről 1861-ből származik, Elena Molokhovets szakácskönyvéből, ahol  Govjadina po-strogonovski, s gorchitseju néven már szerepel. Az eredeti változat eszerint ugyanis kockákra vágott, és nem felcsíkozott, vajban sütött marhahúsból készül, a hozzá készített szósz pedig vajból, mustárból és tejfölből áll. Vagyis a csíkokra vágott hús, a hagyma, gomba, paradicsompüré nem képezi az eredeti recept részét, ezeket csak később tette hozzá az utókor. Ugyanakkor ezek a változtatások olyannyira népszerűnek bizonyultak, hogy az 1938-as kiadású Larousse Gastronomique-ban már hagymával és paradicsompürével kiegészítve szerepel és csíkokra vágott húsból készül az „eredeti” recept, klasszikus körete pedig a sültburgonya, az 1934-es kiadású The Mystery Chef’s Own Cook Book receptjében pedig a gomba is szerepel, sőt mustár helyett az ételbe fűszerpaprika kerül.

Aztán még egy érdekes adalék a Stroganoff sztorihoz, ami minket is érint: egyes források feltételezni vélik, hogy ez az elkészítési mód nem is annyira Stroganovék szakácsának a találmánya, hanem a mi savanyú vetercénkből eredeztethető, amely a 15. században Mátyás király udvarában már igen nagy népszerűségnek örvendett.

Elena Molokhovets  receptje pedig a következő:

2 font porhanyós marhahús, 10-15 szegfűbors, ¼ font vaj, só, 2 teáskanál liszt, 2 evőkanál tejföl, 1 evőkanál Sareptskaja mustár

Két órával a felszolgálás előtt vágjuk a puha, nyers marhahúst kis kockákra és szórjuk meg sóval és kevés szegfűborssal. Vacsora előtt keverjünk össze 1/16 font vajat és 1 kanál lisztet, enyhén süssük és öntsük fel 2 pohár húslevessel, adjunk hozzá 1 teáskanál Sareptskaja mustárt és egy kis borsot. Keverjük össze, forraljuk fel, majd szűrjük át. Adjunk hozzá két evőkanálnyi igen friss tejfölt tálalás előtt. Aztán süssük meg a (liszttel megszórt) húst a vajba, adjuk a szószhoz, forraljuk össze, majd tálaljuk.

Nos, nem árulok zsákbamacskát, a Stroganoff bélszínt én is nagyon hasonlóan készítem. Bélszínből, mert megfelelő minőségű porhanyós marhahúst nálunk többnyire csak bélszín formájában kapni. A szeletelésnél pedig győzött a megszokás, és bizony a húst én most is, minden igyekezetem ellenére automatikusan csíkokra szeltem.

• 4 főre
• 80 dkg bélszín (tisztítva mérve)
• 10 dkg vaj
• 4 dl húsleves (lehetőleg marhahúsleves)
• 2 púpos ek tejföl
• 2 tk dijoni mustár
• 1 csapott ek simaliszt
• 1 ek szegfűbors

A bélszínt megtisztítjuk, a hártyákat levágjuk (ha vannak), egy centi vastag szeletekre vágjuk, majd ezeket szintén egy centi vastagon felcsíkozzuk.

5 dkg vajon habzásig sütjük a lisztet sűrű kevergetés közben, majd szintén folyamatosan keverve hozzáöntjük a húslevest és hozzáadjuk a mustárt. Beforraljuk a szószt a harmadára, majd lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a tejfölt is. Érdemes hőkiegyenlítést végezni előbb, vagyis először egy kevés forró levessel elkeverni a tejfölt, hogy nehogy összeugorjon.

A maradék vajat felhevítjük egy széles serpenyőben, majd ha már forró, hozzáadjuk a csíkokra vágott bélszínt. Ne tegyünk egyszerre túl sok húst a serpenyőbe, nehogy párolódjon sülés helyett, inkább süssük két külön serpenyőben párhuzamosan, ha szükséges.  Sütés közben megszórjuk a mozsárban porrá őrölt szegfűborssal és sózzuk. Rázogatva sütjük egy percig, ha angolosan szeretjük, két percig, ha félangolosan. Hozzáöntjük a szószt, összeforraljuk  a hússal (ez nem több, mint néhány másodperc) lehúzzuk a tűzről. Tálalás előtt 3-4 percig még pihentetjük, amíg a hús kiengedi a levét, majd átkeverjük.

A klasszikus köret mellé a sült krumpli, ehhez én fedeles serpenyőben, fedő alatt kevés olívaolajon sütöttem-pároltam fejenként két közepes szem újburgonyát, továbbá adtam mellé vajon párolt kelbimbót is.

Címkék: marha

A SegítSüti licit utolsó napja!

Figyelem, ma éjfélig még lehet licitálni 27 gasztroblogger anyuka süteményeire a SegítSüti oldalán! Aki még nem látogatott el a honlapra, mindenképpen tegye meg. A mostani akcióból befolyt összeggel a budapesti I.sz.Gyermekklinika és a szegedi kórház koraszülött osztályainak támogatására fordítják, szóval aki teheti, licitáljon hogy együtt tehessünk minél többet a korán érkezett apróságokért!

SegítSüti: Variációk cantuccinire

Az idén ősszel egy újabb csapat gasztroblogger anyuka fogott össze Nemisbéka vezetésével, hogy a SegítSüti segítségével adományokat gyűjtsön, ezúttal a budapesti I. számú Gyermekgyógyászati Klinika és a szegedi kórház koraszülöttosztályainak. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezúttal én is a csapat tagja lehetek. A licitről és az egyéb részletekről minden információt megtaláltok a SegítSüti honlapon, aki pedig úgy érzi, hogy lecsúszik róla, mert esetleg elszabadulnak az árak, az se csüggedjen, hisz meg lehet majd vásárolni ismét a recepteket csokorba kötve  a SegítSüti receptfüzetben, és az idén lesz még meglepetés is, de erről részleteket egyelőre még nem árulhatunk el.

Amikor megkaptam a felkérést, szinte azonnal eldőlt, hogy cantuccinit sütök, mivel esetemben a nagy távolság és a még elég pici fiam miatt a személyes átadás nem biztos, hogy megvalósul (de azért igyekszem!), és mi más is lehetne jobban utaztatható ennél az olasz finomságnál. A kérdés ezután már csak az volt, hogy milyet. Sok-sok próbasütés után sem tudtam eldönteni, hogy a mogyorós mandulás étcsokis szegfűborsos, a sáfrányos pisztáciás mandulás, vagy a klasszikus fenyőmagos mandulás közül melyiket válasszam. Így hát nem választottam, a licit nyertesének mindhármat megsütöm (illetve ezeket tetszőleges kombinációban, igény szerint).

A cantuccini receptet illetően egy kis kutakodást végeztem az olasz szakácskönyveimben és az interneten is, és végül egy a legtöbb helyen fellelhető tradicionális receptet követtem. Többnyire. A hagyományos receptek ugyanis nem tartalmaznak semmilyen lazító ágenst, vagyis a tészta elég tömör, és csak tetemes mennyiségű Vino Santoba áztatva rágcsálható, hisz tulajdonképpen ennek a süteménynek ez is a fő funkciója. Viszont már a legtöbb olasz recept is engedményt tesz ez ügyben, így én is a levegősebb változatra szavaztam. Főként hogy az ízesítésnél is eltértem a klasszikusnak számító fenyőmag-mandula kombinációtól, és készült egy pisztáciás változat, a szintén elég elterjedt sáfrányos fűszerezéssel és egy mogyorós szegfűborsos étcsokis, ami forró csokiba mártogatva (de csak úgy magában elrágcsálva is) szintén nagyon finom. A süti szeletelésénél szintén lehet választani, a hagyományos egy centi vastag, tunkolásra szánt, és a kissé vékonyabbra szelt, de így magában is könnyen elropogtatható szeletek között.

• mandulás fenyőmagos
• 25 dkg rétesliszt (BFF-55)
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg fenyőmag
• 8 gr sütőpor (2 púpos tk)

A mandulát és a fenyőmagot külön külön száraz serpenyőben enyhén megpirítom. A hagyományos receptekben a pirítás nem szerepel, de tapasztalataink szerint így sokkal finomabb lesz.

A lisztet elkeverem a sütőporral, majd tészta hozzávalóit összegyúrom, két részre osztom és lisztezett gyúródeszkán 4-5 centi vastag, a tepsivel azonos hosszúságú rudakat sodrok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a rudakat (óvatosan, elég lágy lesz a tészta), egymástól kissé távolabb, ellapítom kissé a tetejüket, mert meg fognak nőni, majd előmelegített sütőben a középső rácson 170°C fokon (villanysütő, légkeverés) 30 percig sülnek.

A rudakat még melegen éles késsel háromnegyed-egy centi vastagon felszeletelem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem. 140°C fokon légkeverésen sül, illetve inkább szárad 10 percig, majd minden szeletet átfordítva ismét 10 perc következik 140°C fokon a sütőben.

Rácsra szedve hűtöm ki az elkészült süteményt majd jól záródó dobozba teszem.

• étcsokis szegfűborsos mogyoróval, mandulával
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 7,5 dkg mandula
• 7,5 dkg mogyoró
• 5 dkg étcsoki (70%)
• 1 ek szegfűbors
• 2 tk sütőpor (8 gr)

A mandulát és a mogyorót külön-külön száraz serpenyőben megpirítom, a szegfűborsot mozsárban finom porrá töröm, a csokit késsel kis, 3 milliméteres kockákra vágom (ha lehet, ne forgácsoljuk vágás közben, a finom csokipor ugyanis beleolvad a tésztába, megszínezi és megpuhítja majd!).

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

• sáfrányos pisztáciás mandulás
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg pisztácia (sózatlan, lehetőleg nem pirított)
• 2 nagy tojás
• 2 tk sütőpor (8 gr)
• csipet sáfrány

A sáfrányt egy mokkáskanálnyi cukorral mozsárban porrá őrölöm, majd egy teáskanálnyi forró vízzel feloldom. A mandulát száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

Címkék: édes, étcsoki, fenyőmag, mandula, mogyoró, pisztácia

Szeptemberi babamenü: gombócok a tányéron a Gasztrotippen

A szeptemberi babamenü a gombócolás jegyében született, joghurtos almaleves tejbegrízgombócokkal, pulykagolyók sajtszószban és túrógombóc szilvamártással kicsiknek és nagyoknak a Gasztrotippen!

A gyerekeknél nemcsak az ízek, de a színek és formák is fontosak, ha az evésről van szó. Egy kis kerek gombóc a legtöbb apróság szimpátiáját elnyeri, főleg ha ő is segíthet anyunak az elkészítésében.

Ebben a hónapban a főszereplők a gombócok, tejbegrízből, túróból, pulykából.

Az alma kiemelkedően magas ásványi anyag tartalma, magas pektintartalma (és nem utolsó sorban könnyű beszerezhetősége) miatt értékes része az gyerekek őszi-téli étrendjének. Bár a legtöbb gyerek nyersen elrágcsálva is kedveli ezt a gyümölcsöt, azért vannak olyanok is, akiknél kis cselhez kell folyamodnunk, ha rá akarjuk bírni őket az elfogyasztására.

Az édeskés gyümölcslevesbe tejbegrízből készül finom levesbetét, a gombócok formázása pedig remek elfoglaltság lehet a kicsiknek, amíg a leves elkészül. A tejbegrízes masszát akár előző este is el lehet készíteni, akkor biztosan kellőképpen hideg lesz a gurigázás idejére.

Joghurtos almaleves tejbegríz gombócokkal

• 1,5 kg alma
• 7,5 dl víz
• 1 csillagánizs (vagy 1 tk őrölt fahéj)
• 2 dl natúr joghurt
• nádcukor vagy méz ízlés szerint
• 3 dl teljes tej
• 3 púpos ek búzadara (6 dkg)
• 3 dkg vaj
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• nádcukor ízlés szerint

A tejet melegítsük fel a vaníliával, majd szórjuk bele állandó kevergetés közben a grízt. Addig főzzük kis lángon kevergetve, amíg besűrűsödik. Adjuk hozzá a vajat, édesítsük ízlés szerint, keverjük el, majd öntsük egy tányérba, fedjük le folpackkal,  hagyjuk, amíg teljesen kihűl és megdermed.

A hideg grízből formázzunk 1 centi átmérőjű gombócokat.

Az almát meghámozzuk, a gyümölcshúst nagyobb kockákra vágjuk, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a citrom levét, a fahéjat vagy a csillagánizst és fedő alatt puhára főzzük. Ha ánizst használtunk, azt halásszuk ki a levesből, majd adjuk hozzá a joghurtot és  botmixerrel pürésítsük simára. Ízesítsük mézzel vagy nádcukorral ízlés szerint.

A leves langyosan vagy hidegen a legfinomabb, tálalásnál adjuk mellé az elkészült gombócokat.

1 éves kor után adható.

A hús-zöldség-tészta hármasa ideális arányban tartalmazza az összes tápanyagot, fehérjét, szénhidrátot és zsiradékot, amire az állandóan aktív kisgyerekeknek szüksége van. Tapasztalatom szerint a darált húsból készülő, ízes gombócok még a húsért nem túlzottan lelkesedő apróságokat is megnyerik.

Pulykagolyók sajtszószban, párolt zöldségekkel, tésztával

• 6 adag
• 80 dkg pulykamell
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág majoranna (vagy 2 ek szárított)
• só
• 3-4 ek napraforgó (vagy szőlőmag) olaj a sütéshez
• 4 dl húsleves
• 25 dkg Philadelphia (típusú) krémsajt
• 3 kaliforniai paprika
• 4 zsenge cukkini (~ 80 dkg)
• 5 dkg vaj
• 50 dkg durum száraztészta (pl penne)

A húsról levágjuk a hártyákat, majd átdaráljuk legalább kétszer, a fokhagymával együtt. Hozzáadjuk az olívaolajt, a finomra vágott friss, vagy szétmorzsolt szárított majorannát, sózzuk (én 2 csapott teáskanálnyit használtam ennyi húshoz), majd másfél centi átmérőjű gombócokat formázunk belőle (de higiéniai okokból a nyers szárnyas hússal kicsi gyerekek ne dolgozzanak).

Teflon serpenyőben kevés olajon több adagban kisütjük a gombócokat.  Sütés közben időnként rázogassuk meg a serpenyőt, ha így nem fordulnának át maguktól, fordítsuk át a gombócokat, hogy minden oldaluk egyenletesen átsüljön. Egyszerre ne kerüljön túl sok gombóc a serpenyőbe, úgy könnyebb lesz kisütni. Ha minden oldaluk kifehéredett, akkor készen vannak, szedjük őket papírtörlővel bélelt tálba. Lehetőleg ne süssük túl, mert akkor kiszárad és megkeményedhet.

Közben készítsük el a zöldséget és a szószt.

A szószhoz a húslevest forraljuk be a felére, majd keverjük hozzá habverővel a krémsajtot.

A zöldségeket hámozás nélkül vágjuk apró kockákra, majd fedeles serpenyőben kevés vajon, fedő alatt pároljuk meg. Bár a zöldségek engednek majd levet, így nem fog odaragadni, de ha tartunk ettől, akkor locsolhatunk alá néhány kanálnyi húslevest vagy vizet is. Ha puhák a zöldségek, vegyük le a fedőt és nagyobb lángon rázogatva süssük addig, amíg már nem marad alatta folyadék.

Tálalás előtt főzzük ki a tésztát. Szedjük a sajtszószba  a gombócokat és forraljuk össze.

A tányérra egy adag tészta, egy adag zöldség és egy adag gombóc kerül a sajtszósszal leöntve.

1 éves kor után adható.

Tipp: ez hatalmas adag, de az elkészült gombócok mélyhűtőben lefagyaszthatók. Sütés előtt nem is kell kiolvasztani, az apró gombócok hamar felengednek és átsülnek a forró serpenyőben.

A túró magas fehérjetartalma, a szilva pedig magas rosttartalma miatt nagyon hasznos a kicsik étrendjében. Az enyhén édeskés, élénk színű szósz és a gombóc alakú finomság pedig általában kedvező fogadtatásra talál az apróságok körében. Hát még ha segíthetnek is az elkészítésben! A gombócok formázása vagy a szilva magozása például megfelelő elfoglaltság lehet a nagyobbacska gyerekek számára.

A hagyományos édes pirított prézli és tejföl helyett a gyümölcsből készült szósz a gombócok tetején kiváló módja a gyümölcs becsempészésének a gyerekek étrendjébe.

1 éves kor után adható, miután a tojás már bevezetésre került.

Túrógombóc szilvaszósszal

• 4 főre
• 50 dkg túró (félzsíros)
• 6 púpos ek (= 6 dkg) zsemlemorzsa, lehetőleg házi
• 2 tojás
• 2 dkg puha vaj
• 1 ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• csipet só
• a szószhoz:
• 50 dkg szilva
• 1 dl víz
• 1 tk őrölt fahéj
• 2 ek nádcukor

A tojást elhabarjuk, hozzáadjuk a túrót, a vajat, a cukrokat, a sót és a zsemlemorzsát, villával alaposan összedolgozzuk. Diónyi gombócokat formázunk belőle.

Forró, enyhén sós vízben kifőzzük, akkor jó, amikor a gombóc felúszik a víz tetejére. Szűrőlapáttal kiszedjük.

Közben elkészítjük a szószt, amelyhez a kimagozott szilvát a vízzel és a fahéjjal együtt fedő alatt puhára pároljuk, majd botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a nádcukrot, ha egyáltalán szükséges, mert ha elég édes a szilva, elegendő lehet az a mennyiség is, ami a gyümölcsben van.

Tálalásnál a gombócokra szedjük a szószt.

Címkék: alma, babának, cukkini, édes, leves, paprika, pulyka, sajt, szilva, túró

Új szemeszter indul a Makifood Főzőiskolán!

Nemrég kaptam egy meghívást a Makifood sajtóuzsonnájára, amire sajnos nem tudtam elmenni az ismert okok miatt (Ponty+ 300 km). Szerencsére e-mailben megkaptam a teljes sajtóanyagot és még néhány fotót is az uzsonnára készült desszertekről. A “reklám” egyébként továbbra is ingyenes, akárcsak Reninél, és oka pusztán a szimpátia, mivel Chef Maki hitvallása nagyon közel áll hozzám. Friss, szezonális és minőségi alapanyagok felhasználásával nem kell unalmasnak lennie annak, ami egészséges, és mindez megvalósítható egy hétköznapi konyhában is, akár napi szinten, Chef Maki főzőiskolájában pedig meg is tanítanak rá, hogyan. Maki mellett Bereznay Tamás a magyaros ételek, Raj Ráchel pedig a zsidó konyha rejtelmeibe vezeti be az érdeklődőket és az idei szemeszterben egy ajándéknak is beillő, praktikus bérlettel is előálltak, de minderről bővebben az itt következő sajtóanyagban olvashattok.

Budapest gasztronómiai színfoltja a Makifood Főzőiskola hatodik szemeszterét indítja el szeptember 16.-án. Ennek jegyében egy új bérletes konstrukcióval és változatos egyéni órákkal örvendezteti meg leendő chef tanoncait.

Otthonunk konyhai környezetét híven tükröző főzőiskola tanfolyamain olyan menük elkészítése szerepel és olyan ételek főzését oktatják, amelyek könnyen elkészíthetőek, ugyanakkor villogni is lehet vele családi és baráti körben. Az alapanyagok között nem találunk mirelit árut, valamint olyan élelmiszereket, amelyek mesterséges ízfokozókat és tartósítószereket tartalmaznak. Csak szezonális zöldségek, gyümölcsök, húsok, halak, különleges, de itthon is kapható fűszerek szerepelnek, mindez megspékelve egy jó adag kreativitással és rafinériával.

Az iskola őszi újdonsága, hogy Chef Maki, Bereznay Tamás és Raj Ráchel összeállt és egy három alkalmas bérlettel szeretnék meglepni a gasztronómia iránt érdeklődő ínyenceket.

Maki célja, hogy a magyar konyhákba is becsempéssze étkezéssel kapcsolatos hitvallását és rávilágítson arra, mekkora fontossággal bír és mennyi mindent meghatároz a kiegyensúlyozott és igényes táplálkozási szokások kialakítása mindennapjainkban. Specialitása nem csak a japán és ázsiai konyhák ízvilága, hiszen szívesen dolgozik a tengerekből származó alapanyagokkal is. Emellett más speciális órákat is oktat mint az egészséges édességek, makrobiotikus konyha és a modern vegetáriánus ételek.

Tamás a magyar konyhaművészet szerelmese. Elmondása szerint a magyar konyha páratlan a maga nemében, fantasztikusan gazdag és sokszínű, másrészt lenyűgözi még az ínyenc külföldieket is. Észrevette, hogy bizonyos ételeink páratlanok a maguk nemében, így nem egy fogadás után kellett egy-egy hagyományos magyar étel receptjét leírnia a vendégeknek. Tamás szívvel-lélekkel főz és büszke hazánk gasztronómiai értékeire, így nem véletlen, hogy a köztársasági elnök vendégeinek is az ő konyhájában főznek. Két sikeres szakácskönyv szerzője. Kurzusain a modern magyar konyhát mutatja be, ahogyan még nem ismerjük, és izgalmas receptjeiből főz majd együtt a tanulni vágyókkal.

Ráchel elfoglalt üzletasszony, gyermeket nevel és imád főzni. Fontosnak tartja, hogy rohanó világunkban is megálljunk egy percre és leüljünk a családunkkal együtt az asztalhoz egy finom ebédre vagy vacsorára. Óráin a zsidó konyha hagyományait és titkait árulja majd el szülei, nagyszülei gőzölgő konyhájából, sok generáción keresztül öröklődő családi receptekből építkezve.

A Makifood tanfolyamok kis létszámban, közvetlen, barátias hangulatban zajlanak.  Az órák rövid elméleti bevezetővel kezdődnek az elkészítendő ételekről, a hozzávalókról, a legmegfelelőbb alapanyagokról és ezek beszerzési módjáról, hogy ne csupán egy adott receptsor megfőzéséből álljon az óra. A kurzus során elkészített ételek híven tükrözik Chef Maki főzési stílusát és ‘ételfilozófiáját’: egyszerű, könnyen elkészíthető, ugyanakkor igényes és egészséges ételek, amelyek egy picivel többet adnak az eddig megszokott, átlagos recepteknél.

További információ a főzőiskoláról és az őszi tanfolyamok időpontjairól weboldalunkon elérhető: www.makifood.com

Yuzu madártej

Flódni

Cékla csokoládé torta

A képek a Makifood sajtóanyagából származnak.

Az öt perces kéksajtos aszalt paradicsomos tészta, a derítés, egy fotós könyv, meg az aszalógép

Jaj de hosszú cím. De hát a bejegyzés is hosszú lesz. (nem riogatni akartam, recept szokás szerint a lila macskás keretben/után)

Tehát a tésztáról röviden: mostanában ezek vannak gyakran, ezek az öt perces tészták, mindig ötletszerűen, hangulat és ízlés (mármint Ponty hangulata és ízlése) szerint. Igazából nem szoktam ezeket fotózni, annyira gyors ebédek, de ez a mai most így járt, mert fényképeznem KELLETT valamit, hogy kipróbáljam amit ma olvastam. Egyébként mellékesen finom, tényleg, és számomra érthetetlen módon Ponty toplistájának azonnal az élére is került. Mondjuk jó ízlése van a gyereknek, csak kissé fura egy kisbabának…

Szóval először a fényképezős rész. Tudom, hogy nem én vagyok az abszolút illetékes fotózási tanácsok adogatása ügyében, de hát most nem is az én felfedezéseim és fotózási szokásaim következnek, hanem Scott Kelbyé. Az ő könyvét kaptam meg előszülinapra Férjtől, A digitális fotóskönyv második részét.

Erről lenne szó:

Bár a könyv többnyire a tükörreflexes géppel rendelkezőknek szól, de a világításhoz, derítéshez a kompakt géppel rendelkezők is meríthetnek belőle bőven ötleteket, ráadásul abszolút amatőröknek íródott és abszolút konyhanyelven. Feltételezem, nem csak én küzdök állandóan a fénnyel, illetve inkább annak a hiányával egy fotózás szempontjából nem túl kedvező fényviszonyokkal rendelkező lakásban illetve kertben. A könyv körbejárja a külső vakuk használatát, a házi stúdiók létrehozásához szükséges felszereléseket, azok használatát, viccesnek szánt nyelven, de nem is ezért írok róla, hiszen ez kevés gasztrobloggernek aktuális, tényleg jó gép kell hozzá, és csak nagyon elhivatottak (meg elég hellyel és pénzzel rendelkezők) számára hasznos, de ezek mellett számos tipp szerepel a könyvben, amit otthon mi is megvalósíthatunk némi barkácsolással, illetve olyan info, ami barkácsolásra késztethet minket. Például engem most a derítésem új ruhába bújtatására. Azt már sokan tudjuk, hogy az árnyékok kitakarására derítést kell használnunk, ez pedig többnyire egy fehér valami. Én csak egy A4-es papírral körberagasztott 40x40x20 cm dobozt használok általában. Viszont azt is láthattuk már, hogy a profi(és nem annyira olcsó) derítéseken van egy arany és egy ezüstszínű oldal is. A könyv szerint az arany színű oldal inkább szabadban, napfényben hasznos, melegebbé teszi a fényeket, a fehér kül- és beltérben is használható, míg az ezüst inkább csak stúdióban használatos, de ez veri vissza a legtöbb fényt. Nos, stúdióm az nincs, viszont egy töksötét konyhám kicsi ablakkal az van. A művészi hatás, profi fotó szóba se kerül, de azért igyekszem a legtöbbet kihozni a rendelkezésre álló fényből. Szóval, bár nem pont erre és így találták ki az ezüst színű derítést, én úgy döntöttem, hogy a mai, nem túl barátságos és fényes napon kipróbálom ételfotózáshoz is (egyébként tárgyfotózáshoz a fehér derítést javasolja). Alufóliát tekertem a dobozos derítésemre, a kevésbé fényes oldalával kifelé , a tányér jobb oldalán a keleti fekvésű, nem túl nagy ablak (+ az eső és egy erdő= gyakorlatilag szürkületi fényviszonyok), balra az alufólia, és ily módon a derítés nem is annyira derítésként, mint amolyan kezdetleges mesterséges fényforrásként működött-de működött. Nos, tudom hogy nem tökéletes, de azért én nagyon büszke voltam magamra. (a fólia fényesebbik oldallal kifelé a gyűrődéseknél foltokban tükrözte vissza a fényt, vagyis foltos lett a kép, bár ez az oldal nagyobb mértékben verte vissza a fényt. De a fólia helyett lehetett volna tükröt használni, csak az nekem az nincs a megfelelő méretben)

Ha valaki pedig mégsem akarná megvenni, akkor annak itt az úr internetes oldalának a linkje. És azért azt még egyszer ki kell hangsúlyoznom, hogy a könyv a magamfajta nagyon kezdő és nem Capa-i magasságokba törő hobbifotósoknak íródott, ráadásul a szerző nem is annyira viccesjófej, mint amilyennek hiszi magát, szóval az érzékenyebb lelkű fotósznobok inkább messziről kerüljék el.

A másik az aszalógép. Na ezt nem is olyan régen szereztük be, tekintettel a kisebb vagyonba kerülő aszalt paradicsom felhasználásunkra, hogy akkor majd ezzel aszalunk. (a napon aszalás nálunk nem kivitelezhető, egyszerűen túl sok a bogár és a kutya a kertben, meg túl kevés a közvetlen napfény az aszalásra alkalmas helyeken)(a sütőben aszalás meg egyszerre csak kevés produktum, nagy áramfelhasználással, ekkora mennyiségeknél nem kifejezetten zöld dolog) És lőn. Anyuéknál van a gép (foglalja csak ott a helyet), és azóta anyu teljesen rákattant az aszalásra. Egyszerre 3 kg fürtös paradicsom fér be a gépbe, ha olajban tesszük el, akkor csak egy kört (9-10óra) tölt az aszalóban, de én rendeltem már teljesen kiszárított, jól szellőző zsákban tárolható fajtát is, ez egy kicsit több időt volt benne (12-13 óra), főzéshez kiváló és egyszerűbb a tárolása is. (a pontos időről anyunak az a véleménye, hogy figyelni kell, és addig aszalni, amíg jó nem lesz. Nos ez így nem annyira konkrét, úgyhogy inkább megadtam a tájékoztató jellegű időtartamokat) Az olajban eltettnél kifertőtlenített üvegekbe kerül a paradicsom, itt lehetőség van még ízesítésre is, bazsalikom, rozmaring, fokhagyma, peperoncini kerülhet bele, aztán feltöltöttük extra szűz olívaolajjal, és irány a hűtő, csak a biztonság kedvéért. Mi kicsi édes fürtös paradicsomot használtunk hozzá, mert csak ebből a fajtából lehet igazán jó ízűt kapni a piacon, és félbevágva került a gépbe. De anyu aszalt már azóta egy zsák szilvát is (félbevágva, kimagozva. Finom, de csak főzéshez, turmixba), meg szerintem még más egyebet, amit be sem mert vallani. Az aktualitás pedig azon túl, hogy most van paradicsom, az az, hogy most van aszalógép is az ALDI-ban kedvező áron. Mi ilyet vettünk, és nagyon bevált.

Ez lenne a teljesen kiszárított fajta. (de a recepthez nem ezt használtam)

Végül pedig a recept.

• 2 adag
• 20 dkg rövid tészta (pl maccheroni)
• 1 marék olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve (~ 5 dkg)
• 3 dkg kéksajt (pl Danish Blue Cheese)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 2 ek tejszín
• 1 marék dióbél
• hidegen sajtolt dióolaj

A tésztát sós vízben kifőzöm. Lehet Panzani express, csak hogy 5 percen belül végezzünk..

Közben a diót száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A vajon néhány másodpercig sütöm a finomra aprított fokhagymát, majd hozzáadom az apróra tépkedett aszalt paradicsomot és a tejszínt, összeforralom, rámorzsolom  a sajtot és addig kevergetem, amíg a sajt elolvad. Lehúzom a tűzről.

A tészta főzővizéből bő féldecit a szószhoz öntök, a tésztát leszűröm, összekeverem a szósszal, összemelegítem, majd tányérokba szedem.

A tetejét megszórom a durvára vágott dióval és csepegtetek rá dióolajat.

Megjegyzés: Két évesnél kisebb gyerek tésztájára nem kerül sem dióolaj, sem pirított dió.

Címkék: babának, dió, fél óra, hús nélkül, kéksajt, könyv, más, paradicsom, tészta