Flat-Cat

Csőlakó a nappalinkban

Aztán majd elmesélheti, ha felnő, hogy ő egy cipősdobozban lakott és napi 36 órát dolgozott…

(egyébként esküszöm, hogy ő mászik be oda, és néha egyáltalán nem is akar kijönni!)

Még egy dolog: a Pontyról készült fotókban észlelhető elmaradás okáról.

Nem az van, hogy nem fényképezzük. De ha egy gyermek fénysebességgel mozog, akkor többnyire csak elmosódott pacák születnek (kivéve ha csőbe tölti magát). Aztán vannak még azok a képek, amiken egy-egy szülő erősen rögzíti karjai/lábai/törzse stb által, de ezek a képek olyan egyének személyiségi jogait sértik, aki már tud tiltakozni a publikálás ellen (Férj).

Hát röviden ennyi.

Azért kibogarásztam néhány egészen vállalható fotót, és frissítettem Ponty oldalát. A képeken látható hurrikán sújtotta játékboltra hajazó összhatásért pedig elnézést kérek.

Gasztro-retró a Gasztrotippen februárban: gesztenyepüré tiramisu

Ebben a hónapban a Gasztrotipp retró rovatának témája a gesztenyepüré: meggyes gesztenyepüré tiramisu a Gasztrotippen!

4 adag

a piskótához:

2 tojás

2 ek finomliszt

2 ek cukor

a krémhez:

25 dkg gesztenyepüré (natúr, cukor és egyéb ízesítés nélküli)

20 dkg mascarpone

5 dkg porcukor

opcionális: 2 ek rum vagy 1 ek vaníliás cukor

a meggyes raguhoz:

40 dkg meggy (magozott)

5 dkg cukor

a tetejére:

2-3 dkg étcsokoládé

A piskótát a hagyományos módon készítjük el, a tojások fehérjét csipet sóval habbá verjük, amikor a hab már kezd megszilárdulni, akkor kanalanként hozzáadjuk a cukrot is.

A kemény cukros tojáshabhoz óvatosan hozzáforgatjuk a tojások sárgáját, majd kanalanként adagolva, szintén óvatosan beleforgatjuk a lisztet is.

Sütőpapírral bélelt kisméretű tepsibe öntjük, majd 180°C fokon (gázsütő) tűpróbáig sütjük. Ez nagyjából 15 perc.

A piskóta sütése helyett használhatunk babapiskótát is, ebből  8 darab szükséges.

A meggyet a cukorral addig főzzük, amíg a leve a felére bepárolódik.

A felengedett gesztenyemasszát kikeverjük a mascarponeval és a porcukorral. Használhatunk hozzá eleve cukrozott, rumaromával vagy vaníliával ízesített masszát is (akkor a hozzáadott cukor mennyiségét csökkenteni kell), de a natúr masszánál az ízesítés, édesítés a saját igényeink szerint alakítható.

Az összeállításnál a piskótából a tálkáknak megfelelő alakzatot vágunk ki, vagy ha egy nagyobb formába rétegezzük, akkor csak kettévágjuk a lapot.

Egy réteg piskótára kerül egy réteg meggy, egy kevés a meggy levéből, majd egy réteg krém. Ismét egy réteg piskóta, meggy, majd a tetejére krém kerül.

Tálalás előtt csokoládét reszelünk a „tiramisu” tetejére.

Címkék: édes, étcsoki, gesztenye, mascarpone, meggy, pohárkrém

Restancia

Íme, a kutyák megvannak, jól vannak. Amióta leesett a hó, még fotogéne(bbe)k is lettek.

És egy bónusz Ponty.

Retró menü januárban a Gasztrotippen: csülkös bableves fehéren és csőben sült túrós palacsinta

Új hónap, új menü a retró jegyében.

Ezúttal csülkös bableves paprikás rántás nélkül és vaníliás szószban sült palacsinta, a hideg, barátságtalan téli napokra való tekintettel.

Tejfölös, csülkös bableves

8 adag

a leveshez:

1 kisebb füstölt csülök (1-1,2 kg)

500 gr tarkabab

1 ek disznózsír

2 fej vöröshagyma (~ 8 dkg)

3 szál répa (~ 25 dkg)

5 szál halványítózeller vagy ¼ cikk zellergumó (~ 20 dkg)

450 gr tejföl ( 1 nagy pohár)

2 ek étkezési keményítő (vagy finomliszt)

2 babérlevél

8 gerezd fokhagyma

5 ek fehérborecet

a tésztához:

100 gr finomliszt

1 tojás

A csülköt egy akkora fazékban, amiben épp elfér, körülbelül 3 liter vízzel felöntve felforraljuk, majd fedő alatt, kis lángon puhára főzzük. Ez körülbelül 3-4 óra, addig kell főzni, amíg a hús szinte magától elválik a csonttól. A víz mindenképpen lepje el a csülköt.

Ezt a műveletet el lehet végezni előző napon is, így jobban lehet gazdálkodni az idővel.

A babot szintén előző este áztassuk be.

A leveshez a hagymát vágjuk fel apró kockákra, a fokhagymát aprítsuk fel finomra. A répát, zellerszárat vagy zellergumót csak nagyobb, 6-8 cm darabokra vagdossuk a tisztítás után.

A zsíron süssük a hagymát addig, amíg üveges nem lesz, majd adjuk hozzá a fokhagymát, répát és zellert is. Rövid ideig pirítsuk együtt a zöldségeket, majd adjuk hozzá az átmosott leszűrt babot, és öntsük fel a csülök főzővizéből 3 liternyivel. Adjuk hozzá a babérlevelet, majd fedő alatt főzzük, kis lángon. Óvatosan sózzuk, a csülök is sós, egy evőkanálnyinál többet nem érdemes hozzáadni, inkább a végén igazítsuk ki az ízeket.

A csülök bőrét, zsíros részeit fejtsük le, csontját vegyük ki (ez mehet a levesbe), a húsát pedig vágjuk nagyobb kockákra, 2-3 cm jó méret, de ez is ízlés dolga. A csülökhúst is adjuk a leveshez.

Amíg a bab megpuhul, elkészül a csipetke is.

A lisztből és a tojásból sima felszínű, ruganyos, keményebb tésztát gyúrunk, majd lisztes kézzel lencsényi darabokat csipkedünk belőle. Ezeket ujjbegyeink között golyóvá gyúrjuk és szintén ujjbeggyel kicsit meglapítjuk, hogy lencse formájú csipetkéket kapjunk.

Ha a bab megpuhult, a leveshez adjuk a csipetkét, ez néhány perc alatt puhára fő, így elég 5 perccel a főzési idő vége előtt beleszórni.

A tejfölt a keményítővel, lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük, majd 3-4 merőkanálnyi forró levessel elkeverve hőkiegyenlítést végzünk. A habarást vékony sugárban a levesbe csorgatjuk, állandó keverés mellett. Megvárjuk, amíg ismét felforr a leves, majd lehúzzuk a tűzről.

Ha szükséges, még sózzuk, illetve az ecettel savanyítjuk.

Túrós palacsinta

4 adag

a palacsintához

8 dkg finomliszt

1 tojás

1,25 dl tej

1 ek olaj

1 tk cukor

csipetnyi só

a túrós töltelékhez

25 dkg félzsíros tehéntúró

1 tojás

3 ek cukor

1 ek Bourbon vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja és fél citrom leve

3 dkg mazsola (elhagyható)

a mártáshoz

2 dl tejföl

2 ek cukor

1 ek Bourbon vaníliás cukor

½ citrom leve

A palacsintához a tészta hozzávalóit lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük, majd félretesszük 15 percre pihenni.

Közben a túrót villával összetörjük, hozzáadjuk a cukrokat, a tojás sárgáját, a citrom levét és reszelt héját, alaposan összedolgozzuk, majd a mazsolát is hozzákeverjük.

A tojás fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük, majd lazán a túróval összeforgatjuk.

A palacsintatésztát átkeverjük, és annyi buborékos ásványvizet vagy szódát adunk hozzá, amennyivel nem túl sűrű palacsintatésztát kapunk. Ez körülbelül fél deci víz szokott lenni.

Egy kisebb, 20 cm-es palacsintasütőben vékony palacsintákat sütünk.

Megtöltjük a túrós töltelékkel, négyrét hajtjuk, és két-két palacsintát egymással enyhe átfedésben kivajazott sütőtálba vagy mélytányérba fektetetünk.

A tejfölt a cukrokkal és a citrom levével alaposan kikeverjük, majd szétosztjuk a palacsinták tetején.

180°C fokon, légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha a teteje enyhén megpirul.

Címkék: baba, édes, leves, palacsinta, répa, tészta, túró

7 dolog 1 kreatív bloggerről

Az elismerést Trinitytől, Felhőlánytól és Katától kaptam(ezt itt rögtön szeretném is megköszönni, nagyon kedves tőlük, hogy rám gondoltak!), de a díj mellé kérdés is járt, 7 dolgot el kell árulnom magamról.

Kicsit nehezen született meg az írás, mert ha valaki ennyire szószátyár, mint én, nehezen tud összeszedni magáról 7 dolgot, amit eddig még nem mondott el. Akár a körkérdések során, akár csak úgy.

Mivel Ponty heves fogzása közben alig hallottam a saját gondolataimat, kellett egy pici (Pontymentes) szabadidő, amikor a viszonylagos csöndben néhány egyéb dolog között ez is sorra került.

A hétvégén megléptem a fiúk mellől a zsibibe, és megszületett a hatalmas ötlet, írok azokról a hobbikról, amik nem (annyira szorosan) kapcsolódnak a főzéshez.

1.) Az ihlet adója a zsibi volt, szóval az első pont a bolhapiac. Meg az ószeresek, antikváriumok. Nagyon szeretek a régi, kiszuperált, elfeledett dolgok között bogarászni. Nem a kifejezetten értékes dolgokra vadászok (bár egy hete vettem egy ezüst kanalat 50 Ft-ért, és nem mondom, hogy megbántam…), hanem azokra, amik történeteket mesélnek el, a kopottságukban is van tengernyi báj, és míves formákat, finom kidolgozást koptatott meg rajtuk az idő vasfoga. Természetesen evőeszközök, edények, porcelánok az elsődleges célpontjaim, már egészen szép gyűjteményem jött össze az elmúlt több, mint tíz év alatt.

2.) Külön pont az antikváriumok, könyvesboltok, az olvasás.

Az antikvárium közös szenvedélyünk Férjjel. A régi  sci-fiket közösen gyűjtjük, a szakácskönyveket csak én.

A könyvesboltban elsősorban a kortárs irodalomra vadászom, be kell vallanom, nem a magyar hoz lázba belőle. Nagyon szeretek akár órákig ülni, és beleolvasgatni a könyvekbe (elvégre zsákbamacskát nem vennék), bár ez a hobbi minimanó óta idő hiányában takaréklángon üzemel.

Olvasásra mostanában nem jut már annyi időnk, mint régen, és akkor is inkább szakirodalommal foglalkozunk, de többen azzal vigasztalnak, hogy lesz ez még így se…

3.) Ékszerek. Ez is, mint az összes többi hobbim, már több, mint tíz éve tart, így a szép kidolgozású, egyedi ezüst ékszerekből is egészen szép gyűjteményem jött össze az évek során.

4.) Csizmák, cipők. Ezt, felteszem, nem kell külön kifejteni, egyszerűen csak nőből vagyok. Ötven pár felett hagytam abba a számlálást… Azért itt azt is meg kell jegyeznem, hogy szeretem, védem, óvom őket, mindegyiknek külön-külön emlékszem a történetére, és a legrégebbi pár csizma is, egy 10 éves Sanchez, még mindig úgy néz ki, mintha új lenne.

5.) Konyhai cuccok, edények, sütőtálak, szufléformák (eddig  26 db, és mindet imádom!), hőmérők, satöbbi, satöbbi, satöbbi…

6.) Zene. Nagyon sok zenét hallgatunk, szinte állandóan szól itthon, mostanában legtöbbször valami Nu Jazz, vagy Morphine. Ami pedig az én egyik legidegesítőbb tulajdonságom Férj szerint, az az, hogy képes vagyok egy-egy albumra rákattanni, és hetekig(!) ugyan azt hallgatni, egymás után többször, egész nap. Jobbik esetben ez válogatás album, rosszabb esetben csak egy előadótól származik.

7.) Ez már határeset, a hobbi és  a hivatás között van valahol, de az egészséges táplálkozás is ide tartozik. Orvos vagyok, belgyógyász, ezen belül pedig a táplálkozási és anyagcsere betegségekkel és betegekkel foglalkozom. Több, mint 15 éve (amikor a Túró Rudiban még minden alkotórész természetes összetevő volt!), az egyetem előtt kezdtem el az egészséges táplálkozás elméleti és gyakorlati alapjainak elsajátításával foglalkozni, a szakterületemet is ezért választottam végül. Én tényleg fontosnak tartom, hogy úgy éljek, amivel a betegeimnek is példát mutathatok, és a tapasztalataim alapján gyakorlati tanácsokat is adhassak. Ez jó nekik is, nekünk is. A bort iszik-vizet prédikál vonulat sosem volt az erősségem.

A szélsőségeket természetesen kerülöm, és a merev, szigorú szabályok sem hiszem, hogy épületesek lennének minden estben, például ha csak megelőzésről, és nem komoly betegségről van szó, szóval igyekszem élhető és élvezhető, minőségi életmódot kialakítani a családom számára.

+1 Majdnem lemaradt az egyik legnagyobb szerelem, a filmek! Talán azért, mert erről már írtam, nem is olyan régen.

Na, ennyi az okosság mára.

mint hal a vízben…

Bialetti Brikka, a kávé, a crema és egy kotyogó

Ez most kicsit olyan szolgálati közlemény jellegű bejegyzés, azoknak, akik imádják a presszókávét, de hely- vagy pénzhiány miatt egyelőre még az alkalmas kávéfőzőgép beszerezése előtt állnak. Vagy nem szeretnének lemondani utazás során sem reggelente a jó kávéról. Vagy csak megmagyarázhatatlanul vonzódnak a kávéfőzőkhöz és a frappáns megoldásokkal operáló kütyükhöz. (ha valaki például szenteste hajnalig YuTubeos videókat néz az öccsével együtt arról, hogy hogyan főznek espressot la Pavonival, az szerintem olyan őrült, mint mi ebbe a kategóriába tartozik.)

Szóval nekünk van “rendes” kávéfőzőnk, kettő is (bár a jobbikat nem használjuk, de ez egy buta történet, és nem ide tartozik), de Férj mégis ezt kért karácsonyra. És meg is kapta.

A Bialetti Brikka Elite 2 névre hallgató kotyogó tényleg jobb, mint a hagyományos társai. Kis odafigyelést igényel, mert például rosszul viseli, ha több vizet töltünk bele a megengedettnél, de ezt nem nehéz betartani, hiszen mellékelnek hozzá egy mérőpoharat, amivel a vizet kell adagolni hozzá.

A crema a tetején a legproblémásabb rész, ez csak akkor képződik, ha megfelelő szemcseméretűre van darálva hozzá a kávé (itt sem kell túl bonyolult dologra gondolni, egyszerűen durvábbra kell darálni hozzá a kávét, mint a boltban kapható őrölt kávék szemcsemérete), illetve akkor marad meg szépen a kávé tetején, ha azonnal levesszük a tűzről és csészébe öntjük a kávét, amint az diszkrét robbanás kíséretében átfolyik a szelepen (praktikusan fogalmazva a kotyi még főzi a kávét, miközben én már öntöm a csészébe). Mivel ez a “robbanás” igen hangos, ezt a pillanatot azért nem lehet elmulasztani.(egyébként nagyon látványos is, mi ezt még mindig gyermeki örömmel bámuljuk az áttetsző fedélen át)

A daráláshoz tényleg elegendő egy egyszerű késes daráló is. A darálást megúszni viszont nem lehet, de szerintem nem is kell, mivel a gyárilag őrölt kávék porhó finomságú szemcséivel semmilyen kávéfőző nem fog igazán jó állagú és igazán finom ízű kávét eredményezni (sajnos). Tudom, hogy vannak jók, és még jobbak (meg podosok, de az most végképp nem ide tartozik), én is használok ilyet is, sőt, régen csak ilyet használtam, és pont ezért tudom, hogy mekkora a különbség a frissen darált szemes kávé és az őrölt között.

Ha valaki viszont nem irtózik a darálás gondolatától, az egy hasznos kis szerkentyűt szerezhet be a Brikkával. A kávé persze nem lesz olyan, mint egy igazi eszpresszó, annál kicsit hosszabb is marad, ristrettot sem lehet vele főzni, de határozottan ízes, krémes lesz a végeredmény.

Mi szűrt, Brita vizet használunk hozzá, ez a víznek a vízkőtartalmát is csökkenti. ( ez nemcsak a kávéfőzőknél hasznos, hanem a többi háztartási gépnél, pl vízforraló, és a főzésnél is)

A kávét tamperolni nem kell a szűrőben, csak lazán, de egyenletesen kell beletölteni és elsimítani a tetejét.

A gyerek felébredt és elkezdte lerámolni a billentyűzetet, így többet nem írok, helyette itt van néhány hasznos link.

A használatáról videó itt látható.

Néhány videó, amin a kávéfőző látható még működés közben itt és itt.

Pár sor, ahol nálam hozzáértőbbek nyilatkoznak a Brikkáról.

Beszerzés innen.

Végül néhány kép a miénkről is:

Karácsonyi képek

Öt film

Mostanában ezek a leányzók brillíroznak, ami a körkérdések kiötlését illeti. Doki tükörkérdése után ezúttal Sajtkukac Niki állt elő egy filmes témával.  A kérdést is Nikitől kaptam, hogy melyek is lennének az én kedvenc legviccesebb/legszomorúbb/legmeghatóbb, vagy akármilyen szempontból legeslegebb filmjeim, jeleneteim.

Miután megküzdöttem a bőség zavarával, egyetlen témából választottam ki az öt kedvencemet, ami pedig a “legszélesebb vigyort az arcomra ültető” filmek kategóriája lenne (ami azért mutat némi átfedést a legkedvencebb filmjeimmel, sorozataimmal). Lehet, hogy ez nem egy klasszikus műfaj szerinti besorolás, de most hirtelen jobb körülírás nem jutott az eszembe. És még így is két külön listát kell írnom, egyet a filmeknek, és egyet a sorozatoknak.

Először a filmek.

Az legnagyobb kedvenc, az egyetlen  istenkirálycsászár Rodrigez számomra legkedvesebb filmje, a Desperado. Ha jelenetet kellene mondanom, akkor Banderas és Salma Hayek első találkozása az utcán, Tito&Tarantula  Strange Face of Lovejának zenei aláfestésével. Ezt a részt nem találtam meg videón, de helyette itt van egy másik, ami legalább olyan jó.

A második még mindig Rodrigez, és a Terrorbolygó. (nyilván ha nem szégyellném magam az egysíkúságomért, akkor még kb három Rodrigez film kerülne fel erre a listára) Itt már nem tudnék kedvenc jelenetet választani, olyan sok van belőlük, talán Dr Dakota Block anyai tanácsa Tonynak a zombivá változott édesapára vonatkozóan. Egy kis ízelítő a filmből.

Igazi klasszikus Kubricktól a  Dr Strangelove, kedvcsinálónak hozzá két részlet a filmből itt és itt.

A Csodálatos Júliában Annette Bening csodálatos színpadi jelenete a fiatal, törekvő színésznőcske leiskolázásával szintén örök kedvenc marad. A filmmel együtt természetesen.

Végül Terry Gilliamtől a Félelem és rettegés Las Vegasban, Johnny Depp zseniális alakításával. A film óta mindig kell itthon lennie legalább egy műanyag légycsapónak… Jeleneteket nem emelnék ki, az egész úgy jó, ahogy van, de ebből is itt van egy részlet.

A sorozatok… Na igen. Beállok a sorba,  ami a Twin Peaks, meg a Gilmore Girls iránti rajongást illeti.

A Twin Peaksről órákat tudnék írni, annyira szeretem. Évente egyszer végignézzük a teljes sorozatot (és még mindig találunk benne újdonságokat!), teljes részleteket tudunk már belőle idézni szó szerint, de nem találunk hibát benne. Nekünk ez a tökéletes film, még akkor is, ha valójában egy sorozat.

A Gilmore Girls (ismét) kiváló példája annak, hogy a koffein milyen jótékony hatással bír az ember humorérzékére. De ezen kívül bájos, aranyos, kedves. Mert néha ilyen is kell.

Aztán a Monty Python repülő cirkusza. Ez meg annyira zseniális és annyira klasszikus, hogy tovább szerintem nem is kell ragozni, miért került a listára.

Végül a teljesség igénye nélkül még néhány kedvenc: A nevem Earl, Dr Who, Dexter, South Park, Firefly. Most ennyi jut eszembe. (meg Férj zsémbelése, hogy a  Simpson családot és a Futuramat miért nem írtam ide…)

A kérdést passzolnám tovább Vestának, Cserkének és Trinitynek!

Boldog karácsonyt!

Boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!