Babamenü a Gasztrotippen

Új sorozat indul a Gasztrotippen, amiben hónapról hónapra egy babáknak készült összeállítás szerepel. A receptek olyan szempontok alapján készültek, hogy lehetőleg szezonálisak legyenek, egészségesek és tápanyagokban gazdagok, a kicsiken kívül a nagyok is örömüket leljék benne, és reményeim szerint még a legválogatósabb kisgyerekek (például az én Pontyom) ízlésének is megfeleljenek.

Tehát joghurtos sárgadinnye krémleves, zöldséges lepények és almás zabpelyhes süti az augusztusi babamenüben a Gasztrotippen!

Ha a gyerek nem eszik rendesen…

És akkor most szeretnék egy pici segítséget kérni a nálam tapasztaltabb anyukáktól.

Tamás fiam (közismertebb nevén Ponty Úr) most már több hete azt játssza, hogy nem hajlandó enni húst, de szinte semmilyen más fehérjét sem. A keksz, pékárú, tejberizs, tejbegríz, rizottó, palacsinta, tészta az megy, minden mennyiségben (sőt, talán túl nagy mennyiségben is), de zöldség, gyümölcs, fehérje (hús, sajt, ricotta, amit eddig evett, mert túrót vagy más savanyított tejterméket nem hajlandó megenni) az szinte semmi. Eddig a rizzsel vagy tésztával keverve megette még a paradicsomot, zöldborsót, spenótot, magában vagy húslevesben sütve-főve a krumplit, répát, de újabban ezeket is kipiszkálja az ételből. A húst azt már elég régóta csak darálva, fasírt/kebab/húsgolyó formájában ette, így is csak minimális mennyiségben, de újabban már erről is leszokott. Nagy ritkán lecsúszik egy omlett, jó estben, de ennél többet nem sikerült elérni.

Aztán a másik jelentős változás, hogy úgy egy hete nem eszik meg semmit, ami nem édes. Ez Férj szerint akkor kezdődött, amikor ellopta a 7Up-os flakonomat játszás céljából, de kiitta belőle azt a maradék három cseppet az aljáról, majd visítva próbált meg minél több édes lét kinyerni belőle. Szerintem ez azért talán túlzás, de tény és való, hogy akkor kezdődött, és minden természettudományos műveltségünk ellenére hajlamosak vagyunk mindketten a boszorkányüldözésre és a paranoiára, ha a saját gyerekünkről van szó. De nem is ez a lényeg, hanem hogy azóta csak édes dolgokat hajlandó enni. Pedig az ő ételeit fruktózzal készítettem, kivéve a kekszet, abban méz van, vagyis glükóz, és mostanában abból sokat eszik, és az valóban kedvezőtlenül hat a szénhidrátháztartásra (gondolom a vér inzulin és glükóz szintjéről való fejtegetés túl sokat itt most nem adna a témához, plusz jól elterelné a figyelmet e bejegyzés lényegéről). Mert igen, kekszet azt adok neki, mert amikor nem hajlandó megenni semmit, de éhes és visít, akkor megsajnálom, és vagy főzök/sütök valami szénhidrátban gazdag, fogára való dolgot, vagy kap kekszet. Ennyi. Nem jó stratégia, tudom, de kicsit már el vagyok keseredve.

Az egyetlen tanács, amit eddig kaptam, az az, hogy éheztessük ki, és utána majd mindent megeszik. Nos, talán nem kell bővebben kifejtenem, hogy miért nem szimpatikus nekem annyira ez az ötlet.

Amiért most már elkezdtem komolyan aggódni, az az hogy szemmel láthatóan tokát és hatalmas pocakot eresztett, fel van puffadva, és hogy ez most optikai csalódás e egy túlaggódó anyuka részéről, vagy tényleg így van, de mintha lesoványodtak volna a karjai, lábai.

Egyébként a kedve jó, sokat nevet és focizik, folyamatosan fogzik, szóval nem tűnik súlyos betegnek.

Valami ötlet, tanács? Nálatok történt már hasonló? Mit adtatok ilyenkor enni a gyereknek? És mi lett végül a megoldás?

Humpty Dumpty napjainkban.

Czifray, Vom Fass, új külső, egyebek

Ez most egy nagyon hosszú bejegyzés lesz, recept nélkül. Aki végig szokott olvasni mindent, amit irkálok, az erre készüljön fel lelkiekben. Azért a véges tűrőképességű embertársaimra is tekintettel vagyok, a fejezeteket szétbontottam, akit csak a Czifray érdekel, az alul keresse.

Na akkor hol is kezdjem?

Blog

Időrendben az jönne, hogy a blognak új külseje (és ami nekem még fontosabb új, működőképesebb belseje) lett. Az új sablon nem is igényel magyarázatot, nem is azért emlékezem meg erről, hanem van egy-két novum az én világhálós újdonságoktól idegenkedő életemben is, ami a bloggal kapcsolatos. Először is  Facebook. Na, van már flatcat oldal a Facebookon. És ennyi. Használni még azt is alig tudom, mert a Facebookon vagy más közösségi oldalon én nem vagyok ám regisztrálva (és nem is igen leszek, itt nem részletezendő, de szilárd elvekkel kapcsolatos okokból kifolyólag), nem is nagyon ismerem ezeket, de a blog az más dolog, hát annak lett ilyen elérhetősége is.

Aztán van már nyomtatható verzió a receptekből, a bevezető szöveg és a kép nélkül. Az új receptek már így íródnak, a régebbiekre sajnos ez még nem áll, de ha lesz egy kis időm, akkor igyekszem azokat is ilyen formába hozni.

Hétvége Pesten, azaz a Krokodil Dundee család a nagyvárosban

Hát akkor ezt a részt azzal kezdem, hogy bizony mi tősgyökeres falusiak lettünk észrevétlenül, még az óbudai születésű Férj is. A miniatűrről nem is beszélve. Három napig nem tudtunk aludni, fuldokoltunk a szmogtól, nem találtuk a helyünket. Minimanó minden alkalommal kiakadt és keserves sírásba kezdett, amikor visszatértünk a szállásunkra, és rájött, hogy már megint nem haza megyünk. Még enni sem akart sokáig. Persze ha jobban belegondolok, aszfaltozott utat még ritkán látott, az össz zaj a környéken többnyire kimerül a kotkodácsolásban és a kutyák ugatásában, a kis tüdeje meg erdei levegőhöz van szokva, még a nyíregyházi por is megviseli. Leginkább a kertben érzi jól magát, növények és állatok között, lehetőleg ruha és cipő nélkül. Hát mégis mire számítottunk, amikor áttoltuk babakocsival az Árpád hídon? Egész hétvégén csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor végre kimentünk anyósomékhoz Budakalászra, ott belevetette magát az árokba a derékig (neki derékig) érő fűbe, hajkurászta a kutyát egy darabon és bekebelezett egy nagy adag vadast. Szóval nem egy városi gyerek, de hát miért is lenne az.

Férj tanfolyamáról egyébként érdemes lenn egy külön bejegyzést írni, mert az OEP betegekhez való viszonya pl nem szerepel a Fókuszban, úgy tűnik az nem olyan érdekes vagy népszerű, mint a gonoszkegyetlenorvosos történetek. De azért egy pár szó, mert nem bírom megállni.

Tudta e Ön, hogy az OEP szerint a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek felírása pénzkidobás (ergo büntetendő, vagyis az orvosokat büntetik érte, pl Férjet), mert 10 betegből 8 úgysem szedi 1 év múlva, a 2-ből 1 az nem biztos hogy szedi (kemény kutatásokon alapuló megállapítás: az OEP statisztikusai úgy gondolják), szóval 10 emberből csak 1 szedi, az meg elhanyagolható szám, vagyis nulla. (tényleg ezt mondták) Tehát nem kell velük számolni, nem kell nekik írni. Mivel 1,6 millió emberről van szó, annak a 22%-a ( a 2 a tíz emberből, mert én valahogy mégsem hiszem el, hogy a kettőből egy az biztosan hazudik, ilyen kis naiv vagyok) az 320 ezer ember, na ők azok, akik elhanyagolhatóak. Aztán még felállt egy kardiológus adjunktus asszony is, és megkérdezte, hogy az akkor hogy van, hogy szívinfarktus után akár ha két hónapig szedik csak a koleszterinszint csökkentő gyógyszereket, már az is 33%-kal csökkenti a halálozást, mire a nagyon okos OEP munkatárs közölte, hogy olyan kevés embernek van szívinfarktusa a teljes lakosság számához képest, hogy ők marginálisak. Azaz elhanyagolhatóak szintén. És még mennyi ilyen baromságot mondtak, hasonlóan komoly bizonyításokkal alátámasztva (ti szerintük ez így van, és ezért ez tény)! Tulajdonképpen a konzekvencia az az volt az OEP előadói részéről, hogy minden és mindenki elhanyagolható, ha pénzbe kerül, a betegek többsége pedig úgyis öntörvényű idióta, aki nem szedi rendesen a gyógyszereit, azok meg így biztosan nem használnak, ezért aztán kár rájuk költeni a pénzt.

Persze volt szakmai rész is, ahol meg a meghívott orvosprofesszorok elmondták, hogy igenis a korszerű gyógyszer a jó. Nem tudom, ők hogyan kerültek oda, talán ők is büntiből. Kicsit tudathasadásos élmény volt így az egész, de azért azt jó volt megtudni, hogy az orvosok jelentős részének továbbra is fontosabb a szakma és a betegek, mint az OEP.

De vissza a békésebb gasztronómiai vonalhoz. Néhány szó a szerzeményekről, mert megígértem.

Az első és legnagyobb élmény a Vom Fass. Ecetek, olajok és likőrök hatalmas választékban, és nekem nem sikerült olyat kóstolnom, amiben bármi hibát találtam volna. Pedig elég sokat kóstolgattam… Lehet hogy ez csak nekem ilyen nagy újdonság, de erősen vidékiként én ahhoz vagyok szokva, hogy horribilis árakon akarják rám sózni a gagyit, és ha néha sikerül kemény munkával jobb minőségű alapanyagokat felkutatnom, az garantáltan nagyon drága lesz. Csak most látom, hogy mennyire! A Vom Fassban az árak nagyon a földön járnak, és ezért valóban minőségi árut vihetünk haza. Nekem sikerült most beszereznem egy málna és egy meggybalzsamot, egy spanyol és egy modenai balzsamecetet, szarvasgombás olívaolajat, meg némi földimogyoró olajat is, mert az otthoni készletek éppen elapadni látszottak. De már kinéztem a legközelebbi látogatás alkalmával beszerzendők listáját is, mert a mangóbalzsam az nagyon megfogott, de a pisztáciaolajjal is mély szerelembe estem, az egyetlen visszatartó erő az az, hogy az itthoni üveg még félig van (de nem annyira finom, mint az ottani!), szóval azt még gyorsan ellocsolgatom, mielőtt újabb készleteket halmozok fel belőle.

A szombat délután zömmel a zsákmány miatti eufóriában telt, a Culinaris ezúttal meg sem igen hatott, bár itt most végre sikerült szereznem keserűmandula kivonatot, mert a mesterséges mandula aromáktól idegenkedem. Persze találtam volna én több érdekes dolgot is, ha a kicsi, elgyötört mókuskánk miatt nem zártuk volna nagyon rövidre a vásárolgatást. Szegény Ponty szombat délutánra már olyan állapotba került (részben azért, mert a délutáni alvást pénteken és szombaton is kihagyta), hogy legszívesebben csomagoltunk volna és azonnal hazamegyünk. Aztán este főztem egy spagettit, az apja megtanította hogyan kell felszívni szálanként a tésztát, és gyerek így egy felnőtt adagnyi tésztát megevett, majd szemmel láthatóan jobb kedvre derült. No comment.

De volt még a hétvégén nyereményátvétel is, a Pécsi borozó borait sikeresen begyűjtöttem, amit a medvehagymás receptversenyért kaptam, és hát nagyon köszönöm, nagyon szép, igényes válogatás, sok örömünk lesz benne. Már amit megtartottam magamnak, mert a fele természetesen az egyik legkedvesebb olvasómat, peelt illette, akitől a medvehagymát kaptam, hiszen anélkül nem sokra mentem volna, és akivel most végre személyesen találkoznunk is sikerült.

Aztán kezd kicsit még tőlem is szokatlanul terjengőssé válni az úti beszámolónk, szóval ezt abbahagyom és áttérek lassan a Czifrayra.

Czifray

Vasárnap negyed kettőre kellett megérkezni a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskolába. A tokányt a vadsóskával savanyított juh tokányhoz már előző nap előfőztem, mert a helyszínen csak másfél óra állt a rendelkezésünkre, így az a 4-5 óra, amíg a juh (és most részben birka) húsa megpuhul, az nem fért volna bele. Hogy a hús beszerzése során 1 illetve 2 nappal a főzés előtt milyen élményekkel gazdagodtam, illetve hogy milyen érzés egy legénylakás konyháján tokányt főzni, azt nem részletezem. Legyen annyi elég, hogy kalandos.

Az összes hozzávaló, eszközök, formák szépen összekészítve nálam egy fonott kosárban, amit magam sem tudom, hogy miért választottam a szállításhoz, mindenesetre virágos kis köténykémet is hozzáadva az összképhez, úgy néztem ki, mint aki most szökött meg a Jancsi és Juliska színpadi változatából. Pedig vannak kevésbé konyhatüncis cuccaim is, de mindegy, ez most így alakult. Mentségemre szolgáljon, hogy nagyon izgultam végig, igazából onnantól számítva, hogy megtudtam az eredményt. Mert ugye nekem ez az első ilyen rendezvényem. A fiúk azok már rutinosak, elég sok főzőverseny van a hátuk mögött, de én valahogy kimaradtam eddig ebből a szép családi hagyományból.

Az izgulás az egyébként végig kitartott, tisztára mint vizsgák előtt az egyetemen, pedig semmi okom nem lett volna rá, mert nagyon kedves és segítőkész volt mindenki, Mautner Zsófi pedig hangsúlyozta, hogy ez itt már nem egy verseny, a jelenlévők mind nyertesek. És mégis. Megint csak szolgáljon a mentségemre az, hogy hiába csak amatőrök voltunk, és hiába semmi tét nem volt, az izgulással azért nem voltam egyedül.

Kis csúszás után tartottak nekünk egy rövid eligazítást, majd kezdődött a főzés. Én Angélával és Krisztivel kerültem egy konyhába, így kicsit ismerősebb közeg volt bloggerekkel együtt főzni. Nem mellékesen pedig megkóstolhattam Angéla Távol-Kelet tejberizsét és Kriszti tejberizs gombócát is, amikről el kell mondjam, hogy nagyon finomak, Angéla tejberizs kompozíciójának a tetején a narancssó pedig egyenesen zseniális!

Aztán a konyha. Hát hihetetlen élmény profi konyhán főzni! Most lehet, hogy furán hangzik, de ez hagyta bennem a legmélyebb nyomokat. Amióta csak főzök, erre vágyom. Mindenre van hely, minden jól működik, van fény, nem kell zsebkendőnyi területeken ügyetlenkednem.Nem egy rossz dolog.

A főzés viszonylag simán ment, egészen addig a pontig, amíg szembesülnöm nem kellett vele, hogy nem otthon vagyok, vagyis hiába rikkantom el magam, hogy kész az ebéd, lehet enni. Merthogy az előre egyeztetett sorrend szerint haladtunk a tálalással, és én bő félórával hamarabb készültem el, mint azt terveztem. Egyébként még ez sem lett volna baj, ha ettől nem esem pánikba, és nem felejtem a tokányt a tűzhelyen…(volt valami homályos gondolatmenet mögötte, hogy jaj csak ki ne hűljön, de ez a rész már kissé ködös, túl nagy volt a pánik, és egyáltalán nem magyarázza, hogy miért csavartam fel alatta hőfokot. De legalább a puliszkát kivettem a sütőből…) Hát ezen már utólag keseregni kár, de a hús így egy picit túlfőtt (de tényleg csak egy picit), meg nem nagyon maradt alatta szaft, amit szintén elfelejtettem korrigálni az erre a célra hozott alaplével, de ha úgy vesszük, ez sokkal kevésbé volt kínos, mint mikor nyolc évesen a balettvizsgán a nagy izgulásban a műsor közepén kitáncoltam a színpadról. Pedig azóta nem sokat javultam ezen a téren, szóval lehetett volna rosszabb is.

A zsűri. Igazából nagyon kedvesek voltak, és ízlett is nekik minden. A puliszkát hibátlannak nyilvánították, a tokányon meg persze észlelték, hogy picit túl lett készítve, de megbocsátották a vadsóska miatt. Egyébként a vadsóska egyértelműen elsöprő sikert aratott, már nyers állapotában is rájárt aki csak tehette.

Most a végére már egy kicsit kifulladt a lendületem, pedig volt még egy záróbeszéd is, ahol méltatták mindannyiunk munkáját, és komoly dicséretek hangzottak el, ami a magyar gasztronómia elitjétől hatalmas elismerés, legalábbis számomra biztosan az.

Nekem ez egy hihetetlen élmény volt, igazából nem gondoltam volna, hogy a hivatásomon kívül bármiben majd egyszer komolyabb eredményt érhetek el, márpedig nekem ez annak számít, nagyon is. Szóval nagyon hálás vagyok a zsűrinek, hogy mehettem, hogy főzhettem, és hogy egy ekkora élménnyel lehettem gazdagabb.

Aztán akit érdekel, az itt megnézheti az amatőr versenyről Kriszti férje által készített videót is.

(ha pedig az is érdekelne valakit, én a vállig érő fülbevalós, rózsaszín pólós lány vagyok a virágmintás köténykében és a nagy tál vadsóskával)

Kapcsolódó bejegyzések:

Angéla beszámolója a Czifrayról

Kriszti beszámolója a Czifrayról

Értékelés A bűvös szakácson az amatőr forduló résztvevőiről

Czifray

Hát akkor megyek főzni vasárnap a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskolára a Czifray amatőr szekciójának közös főzésére …

Aminek hihetetlenül örülök, és még hihetetlenebbül izgulok miatta (igazából akkora pánikba estem, hogy ma újra megfőztem a juh tokányt, csak most birkából, mert ezt kaptam frissen, és csak a biztonság kedvéért, hogy még mindig finom e. De még az. Szerencsére.), és amíg el nem felejtem a nagy izgalomban, addig had köszönjem meg a zsűrinek, hogy bizalmat szavazott nekem. Nagyon köszönöm és igyekszem rászolgálni.

Szóval megyek főzni, és remélem anyósom megérti, hogy miért szököm majd el a vasárnapi ebédről, de megérti, mert egy arany asszony. Meg holnap reggel indulás előtt még megyek sóskát szedni, mert az még hiányzik, de a többi csomag már összekészítve, és mondjuk nem is kell messzire menni, csak a ház végébe, mert az erdőben is van már szép nagy vadsóska, és a tokány csak azzal igazán finom. Aztán felcuccoljuk a kis családot, bepasszírozunk mindent a Micrába (aki látott már ilyet belülről, az tudja, hogy a passzírozás mokkáskanálnál nagyobb csomagok estén szó szerint értendő), és elindulunk, és utána majd Férj jól magunkra hagy minket miniatűrrel, amíg elugrik néhány órára tágíttatni a fejét, én meg elkezdem a főzést egy idegen konyhában, már megint. Hát érdekes lesz. Duna parti luxuslakásban még soha nem főztem, de mondjuk turistaházban, vaskályhán meg már igen, szóval talán ez is menni fog. Mit lehet tenni, ezt kaptuk kölcsön, majd csak megbirkózom a gondolattal, hogy úszómedence és konditerem használat is jár a lakásokhoz… (esküszöm, ez jobb mint a nyaralás. Pedig úgy indult az egész, hogy adott a kötelező továbbképzés Férjnek, mi meg majd csak kihúzzuk Ponttyal a hétvégét valahol, valahogy.)

Aztán közben még felveszek és átadok egy-két csomagot, meg elmegyek végre a Culinarisba is, annyi év (kettő) után, és jól elköltöm a családi összvagyont balzsamecetekre. Meg elmegyek az IKEAba tortaformáért, és elmegyek a Vásárcsarnokba is, és ez már régen nem fér bele három napba sem, szóval majd valamit muszáj leszek kihagyni. Hát igen, vidéki lány Pesten jár. Súlyosbító körülmény: gasztroblogger is.

Az egésznek a legvégén pedig megszököm a családi vizitről, és elmegyek főzni a Czifrayra. És igyekszem nem annyira izgulni, mint anatómia szigorlat előtt. Nem fog menni. De azért próbálkozom.

Élményekkel teli beszámoló hamarosan.

Áprilisi retró a Gasztrotippen: cigánypecsenye

Az áprilisi menü cigánypecsenye tavaszi sült zöldségekkel: újkrumplival, újhagymával és hónapos retek salátával a Gasztrotippen.

• hozzávalók adagonként:
• 15 dkg tarja (1 nagy tenyérnyi szelet, nagyjából hüvelykujjnyi, 2 cm vastag)
• 1 szelet füstölt szalonna (2-3 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kk pirospaprika
• A körethez:
• 2-3 közepes újkrumpli
• 4 szál újhagyma
• 1 fej újfokhagyma
• olívaolaj
• A salátához:
• 1 csomag hónapos retek
• 1 tk só
• 1 ek cukor
• 1/4 citrom leve

A retket megtisztítjuk, esetleg meghámozzuk, hajszálvékony karikákra vágjuk, sózzuk, elkeverjük a cukorral, majd félretesszük jó félórára. Miután levet engedett, azt leöntjük róla, alaposan kifacsarjuk, majd meglocsoljuk a citromlével. A saláta kész, félretesszük tálalásig.
Az újkrumplit, újhagymát megtisztítjuk, a krumplit 3 milliméteres karikákra vágjuk, az újhagymát hosszában kettéhasítjuk. Az újfokhagyma szárát levágjuk, a fejet keresztben fél centis karikákra vágjuk. A zöldségeket egy evőkanálnyi olívaolajjal összeforgatjuk úgy, hogy az olaj végül mindenütt vékonyan, de egyenletesen bevonja őket.

Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral és szétterítjük rajta a zöldségeket, egyenletesen, lehetőleg egy rétegben.
220°C fokra (gázsütő) előmelegített sütőben nagyjából 20 percig sütjük. A sütési idő attól is függ, hogy hány adag köretet készítünk egyszerre, mennyire sikerült (vagy nem sikerült) egy rétegben elteríteni a zöldségeket.

A húst enyhén kiklopfoljuk úgy, hogy mindenhol egyenletes vastagságú legyen és kellően fellazuljanak a rostok. Széttrancsírozni nem kell, egy centinél vékonyabbra pedig semmiképpen ne lapítsuk ki. Az erősebb hártyákat a húson belül egy éles kés hegyével megvagdossuk, hogy ne nagyon kapják össze a húst, ha sütés közben összehúzódnak.
A szalonnát egyik hosszanti oldalán centinként bevagdossuk úgy, hogy a másik oldal felől legalább fél centis része maradjon egyben. Azaz kakastaréjszerűen.
A szalonnát forró serpenyőbe tesszük, majd mérsékelt lángon mindkét oldalán aranybarnára sütjük, hogy minél több zsiradék süljön ki belőle.

Ha ezzel megvagyunk, kivesszük a szalonnát, majd leöntünk a zsiradékból 2-3 evőkanálnyit és félretesszük. A maradék zsírt felhevítjük, és ha forró, beletesszük a tarját. A húst közvetlenül sütés előtt sózzuk. Mindkét oldalán nagy láng felett 1-1 percig pirítjuk, majd közepes erősségűre mérsékeljük a lángot, és így sütjük mindkét oldalán oldalanként 4-5 percig, amíg a hús át nem sül teljesen. Ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy villával rányomunk, és ha már csak színtelen lé távozik belőle, akkor elkészült.
Közben a félretett zsiradékot felforrósítjuk, majd lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a fokhagymanyomón átpréselt vagy lereszelt fokhagymát, elkeverjük, majd a pirospaprikát is hozzáadjuk.
Az átsült tarjaszeleteket alaposan lecsepegtetjük, tányérra szedjük, majd még forrón megkenjük a fokhagymás, paprikás zsírral. Tetejére a ropogósra sült szalonna, mellé a sült zöldségek és reteksaláta kerül.

Címkék: gyors&könnyű, köret, retek, sertés, újhagyma, újkrumpli

Ma indul útjára a Gasztrobox!

A mai napon indul egy új gasztro-oldal, a Gasztrobox.

A Gasztrobox oldalán az Újaknak menüpontnál csatlakozhattok!

A csapat néhány napja keresett meg azzal, hogy írnék e pár sort a kedvenc képemről, és én örömmel tettem eleget a felkérésüknek, ez az írás is ott olvasható.Cserébe pedig én teljesen önszorgalomból szeretném a figyelmetekbe ajánlani ezt az ígéretes új oldalt.

Olvassátok, írjátok, csatlakozzatok!

Medvehagyma eredmények

A Pécsi borozó által évente megrendezésre kerülő medvehagyma receptversenyen a medvehagymába csomagolt gombás szűzérmék receptemmel elnyertem az első helyezést.

Nagyon köszönöm a szerkesztőségnek, hogy az én munkámat találták a legjobbnak a népes és erős mezőnyből!

A többi díjazott remek receptjeit pedig a Pécsi Borozó oldalán olvashatjátok.

Miértek és hogyanok

Miért van az, hogy Ponty füle ÁLLANDÓAN földes (igen, földes. Újabban kint kertészkedik…), a legalaposabb tisztítási procedúrák ellenére?

Hogyan képes eltörni egyetlen mozdulattal az elvileg törhetetlen műanyag bögréjét is? (és miért ilyen drágák ezek a gyerekeknek készült ronda műanyag étkészletek?)

Hogyan képes megszerezni és el(r)ejteni a lakás legmagasabb pontjain lévő tárgyakat (különösen, ha értékes porcelánok), növényeket (főleg ha nem ehetőek)?

Hogyan képes egyetlen ricottás bucit teljesen egyenletes vastagságban széleszteni 100 négyzetméteren?

Miért érez ellenállhatatlan kényszert arra, hogy megrágott élelmiszer(eke)t ragasszon a hajába?

Hogyan képes számunkra eddig ismeretlen alkalmazásokat és programokat futtatni a számítógépen? (Igen, tudom hogy az új generációnak már kisujjában van a számítástechnika, na de 15 hónaposan?)

Hogyan tud már most is jobb ÉS bal lábbal is korrektül focizni, mikor az apjának egyik lábbal sem megy?

Miért izgalmasabb egy kavics vagy egy vízzel félig teli pillepalack akármilyen Fisher-Price játéknál?

Miért van az, hogy taknyos nóziájának a megtörlésére egyetlen alkalmas helynek a vállamat találja, a zsebkendőtől viszont minden körülmények között visít?

Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen pici baba egyfolytában jön, megy, mozog (Ponty tényleg képtelen megállni, akár egyetlen percre is), sohasem fárad el, miközben három-négy felnőtt simán kidől mellőle, és mindezt elenyésző mennyiségű alvás mellett teszi?

Miért tesz sajtos tallért a DVD íróba?

Miért akkora tragédia a ruha és a pelenka viselése, és miért sokkal jobb pucéron szaladgálni a lakásban még akkora hidegben is, amikor én legszívesebben ki sem bújnék a pokróc alól? (és hogyan képes egy 15 hónapos teljesen egyedül levetkőzni meztelenre, amely folyamat természetesen magába foglalja a pelenka önálló lefejtését is)

Aztán még hosszasan sorolhatnám, de inkább megyek és kihasználom Ponty délutáni alvása alatt támadt szabadidőmet, hogy valami olyasmit főzzek ismét, ami a kis herc(z)eg kényes ízlésének megfelel.

Húsvéti retró a Gasztrotippen: sárgatúrótorta, tormahab, fürjtojással és sonkával töltött kalács

Húsvét jegyében készült ezúttal egy egész retró menü, a változatosság kedvéért reggelire a Gasztrotippen.

• Sárgatúró-torta:
• 1 liter zsíros tej (ha van, házi, de semmiképpen nem tartós, féltartós!)
• 10 nagy, L méretű tojás (vagy 11 M, 12 S méretű)
• 3 dkg cukor
• 5 dkg mazsola

A tejet megmelegítjük, és ha már langyos (nagyjából kézmeleg), hozzákeverjük a mazsolát, cukrot, és az elhabart tojásokat. Minél kevésbé habarjuk el a tojást, és marad benne kisebb darabokban a tojásfehérje, annál inkább hasonlít majd a sárgatúró kinézete az igazira, azaz lesznek benne kisebb-nagyobb fehér szemcsék is. (aki viszont ettől a textúrától idegenkedik, az habarja el nyugodtan teljesen simára a tojást)

Folyamatos keverés mellett kis lángon addig főzzük, amíg a massza besűrűsödik, összeugrik, a túrószerű rész kicsapódik, és különválik a savó. Ez 65°C fok körül már megvan, forralni nem szabad!

A sárgatúrót sűrű szövésű muszlinnal vagy tiszta textilpelenkával bélelt szitába öntjük (én egy kisebben készítettem, ami 16 cm átmérőjű), a textilt lazán ráhajtjuk, és egy mélyebb tálba tesszük hideg helyre, hűtőbe legalább 24 órára, vagy amíg a savó lecsepeg.

Szita hiányában használható hozzá párolóbetét, bambusz pároló, vagy tésztaszűrő betétje is, a lényeg, hogy  a hagyományos gömböc forma helyett lapos, korong alakú tortát kapjunk. (a hagyományos módszerrel pedig: textilbe szedni a túrót, ebben gömböccé tekerni, és a lecsöpögtetéshez fellógatni egy fakanál nyelére)

Ez a túró ugyan enyhén édeskés, de sajt helyett a húsvéti sonka mellé fogyasztott étel, viszont készíthetjük desszertnek is. Ehhez a cukor mennyiségét emeljük meg 5 dkg-ra, és adjuk a tejhez 1 rúd vanília kikapargatott belsejét és egy narancs reszelt héját is. A főzés végén 5 dkg kandírozott narancshéjat is adjunk hozzá, de ezt már csak a tűzről lehúzott sűrű túróba keverjük bele.

Ha desszertnek készítjük, akkor arra ügyeljünk, hogy a tojásokat habverővel, vagy robotgéppel teljesen egyneművé keverjük ki, mielőtt a tejhez öntjük, mert a szemcsés főtt tojásfehérje egy desszertben kevéssé gusztusos.

• Sonkával, fürjtojással töltött kalács:
• 25 dkg finomliszt
• 15 dkg rétesliszt
• 1 tojás
• 2 dl tej (zsíros, lehetőleg házi)
• 4 dkg cukor
• 5 dkg vaj
• 1 dkg friss élesztő
• 1 púpos tk só
• 10 vékony szelet füstölt sonka , kb 8-10 dkg (lehet fekete-erdei is)
• 10 db fürjtojás
• 1 tojás a kenéshez

A liszteket morzsoljuk el az élesztővel, majd adjuk hozzá a tejet, puha vajat, tojást, cukrot és sót. Alaposan dolgozzuk ki, amíg a tészta sima, fényes felszínű, rugalmas nem lesz, és a kéztől szépen elválik.

Ha valaki úgy biztonságosabbnak érzi, fel is futtathatja előtte a cukorral elkevert tejben az élesztőt, de igazából ez nem szükséges, ha az élesztő elég friss.

A tésztát formázzuk cipóvá, majd a kelesztőtálat konyharuhával letakarva tegyük félre a tésztát kelni, amíg az a duplájára nem nő. Ez körülbelül 2-3 óra. Melegebb helyre téve a tésztát ez persze lehet kevesebb idő is, illetve ha előző este dagasztjuk be, és hűvös helyen hagyjuk kelni, például a spájzban, akkor a tészta reggelre fog megkelni.

A fürjtojásokat forró vízbe téve 3 perc alatt keményre főzzük, kihűtjük, leszedjük a héjukat.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd lisztezett deszkán 1 centi vastag, jó 40 centi széles téglalappá nyújtjuk. A hosszanti szélére merőlegesen elkezdjük lerétegezni a sonkát, úgy, hogy az egyik széle közvetlenül a tészta széle mellett legyen, a vége pedig a tészta másik szélétől jó öt centivel beljebb. A sonka szeletek legyenek egymással átfedésben, tetőcserépszerűen lerakva, úgy, hogy a tészta rövidebbik szélein 5-5 centi üresen, sonka nélkül maradjon.

A fürjtojásokat nagyjából egyenletesen elosztjuk a sonkával fedett részen, majd a szabadon maradt tésztát kenjük le kevés vízzel egy ecset segítségével.

A kalács tésztáját feltekerjük, a sonkával borított hosszanti oldala felől haladva, a tekercs végeit összenyomkodjuk, és a kalács alá hajtjuk.

Az egészet átemeljük egy sütőpapírral bélelt (vagy szilikon) szögletes kenyérformába, ecset segítségével lekenjük az elhabart tojással, és félretesszük, amíg a duplájára nem kel.

Sütés előtt még egy-két alkalommal lekenjük tojással.

Előmelegített sütőben (gázsütő) 240°C fokon 15 percig sütjük, majd a hőfokot 180°C-ra mérsékelve még 20 percig.

Rácsra borítva hűtjük ki.

• Tejszínes tormahab:
• 3 dl tejszín
• 5 dkg reszelt torma
• 1 ek cukor
• 2 ek borecet
• bő csipet só

A tejszínt a finomra reszelt (vagy késes robotgéppel finomra aprított) tormával, cukorral, borecettel , sóval elkeverjük, 1-2 órán, esetleg egy éjszakán át állni hagyjuk, majd  finom szűrőn átpasszírozzuk.  Ha szükséges, ecettel, cukorral, sóval utánaízesítjük.

Habszifonba töltjük.

Habszifon hiányában a tejszínhabot tálalás előtt kézi vagy gépi habverővel verjük kemény habbá, ilyenkor azonban a kemény hab eléréséhez a tejszín minőségétől függően szükség lehet habfixáló hozzáadására is.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, húsvét, kelt tészta, sonka, szabolcsi

Csőlakó a nappalinkban

Aztán majd elmesélheti, ha felnő, hogy ő egy cipősdobozban lakott és napi 36 órát dolgozott…

(egyébként esküszöm, hogy ő mászik be oda, és néha egyáltalán nem is akar kijönni!)

Még egy dolog: a Pontyról készült fotókban észlelhető elmaradás okáról.

Nem az van, hogy nem fényképezzük. De ha egy gyermek fénysebességgel mozog, akkor többnyire csak elmosódott pacák születnek (kivéve ha csőbe tölti magát). Aztán vannak még azok a képek, amiken egy-egy szülő erősen rögzíti karjai/lábai/törzse stb által, de ezek a képek olyan egyének személyiségi jogait sértik, aki már tud tiltakozni a publikálás ellen (Férj).

Hát röviden ennyi.

Azért kibogarásztam néhány egészen vállalható fotót, és frissítettem Ponty oldalát. A képeken látható hurrikán sújtotta játékboltra hajazó összhatásért pedig elnézést kérek.