Gránátalmás libamell saláta

Attól hogy tél van, még lehet enni salátát. Legfeljebb tepertővel. Nem fujj, és nem ment agyamra a tepertő, igenis nagyon finom, és igazából nincs is benne több zsiradék, mint a krutonokban, amiket előszeretettel szórunk a tartalmasabb saláták tetejére. És nekem meggyőződésem, hogy a tepertőt alulértékelik. Pedig finom, és ha nem esszük meg mindet magában (amire azért jó az esély), akkor izgalmas kiegészítője lehet számos fogásnak, nálam volt már ötfűszeres kacsatepertő még a nyáron, és került már rizottó tetejére is, hát most meg salátára szórtam, és itt is hibátlanul vizsgázott.

A tepertő dühödt magasztalása után azért ejtenék néhány szót a többi alapanyagról is. A római salátát és az érett(!) gránátalmát a Lidlben találtam, nagyon nagyon barátságos áron, elég jó minőségben. A mandarinos olívaolaj (köszönöm Mamma, isteni, imádom!), meggybalzsam, sherry fino beszerzési helye pedig a Vom Fass, itt a pestiek tagadhatatlanul előnyben vannak, de azért írtam néhány javaslatot a hiányzó alkatrészek helyettesítésére is, végszükség esetén.

Végül a saláta: finom! Nagyon jól esett, üdítő volt a sok tartalmasabb étel után, színes, ropogós, mi ma ezzel ünnepeltük Férj sikeres gyakorlati vizsgáját. (figyelem! Rejtett(?) tartalom!)

• két adag előétel/1 adag főétel
• 1 fél bőrös libamellfilé, csont nélkül (30 dkg)
• 1 ek sherry fino (ha nincs, száraz szamorodni)
• 3 cm gyömbérgyökér
• 1 ek méz
• só
• 1 fej római saláta (vagy tetszés szerint fejes, jég)
• 1 gránátalma
• 2 ek mandarinos olívaolaj (ha nincs, olívaolaj+ mandarin finomra reszelt héja)
• 1 ek meggybalzsam (ha nincs, helyette hagyományos balzsamecet)

A libamell bőrét lefejtem, majd fél centis kockákra vágom. Kis láng fölött ropogós tepertőt sütök belőle, akkor jó, ha majdnem az összes zsír kiolvad. Papírtörlőre szedem, sózom.

A libazsírból egy keveset felhevítek, majd 1-1 percig sütöm rajta a libamell mindkét oldalát. Közben a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét elkeverem a sherryvel, mézzel és sóval, és az elősütött libamellre kenem. Egy sütőtálba teszem, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (alsó-felső sütés) 10 percig sütöm, aztán átfordítom a húst, kikapcsolom a sütőt és a libát a meleg sütőben hagyva 20 percig pihentetem. Szeletelés előtt még átforgatom az alatta maradt mézes mázban.

A gránátalmát félbevágom és kiütögetem belőle a magokat. Ha ez nem megy (ez a valószínűbb), kanállal kivájom a belsejét, majd kézzel kicsipkedem belőle a halványsárga hártyákat. A magokat és a kicsöpögött levet elkeverem a meggybalzsammal és a mandarinos olívaolajjal, kevés sóval.

A jéghideg vízben megmosott salátát kicentrifugálom, kézzel nagyobb darabokra tépkedem és tányérra rendezem. Megszórom a gránátalma magjaival, meglocsolom az olívaolajas öntettel, elrendezem a tetején a felszeletelt libamellet, majd legvégül megszórom a tepertővel.

Megjegyzés:

Címkék: előétel, gránátalma, liba, saláta

Rétestekercsek libahússal, káposztával és…ööö…mangóval.

Isten bizony finomak! De még mennyire! És ha hozzávesszük, hogy ezek ázsiai stílusú tekercsek, akkor már nem is annyira fura az egész. Sőt. Ez pont nem egy felkapott, vagy egyáltalán egy létező kínai étel, de lehetne. A rendezőelv az alapanyagok összeválogatásánál ismét csak a hűtő tartalma volt, hát most ezt találtam benne, ami illett is egymáshoz (szerintem).

Egyébként ezt nem bébiételnek szántam, a mininek főztem külön zöldborsólevest galuskával (na azt nem ette meg), de a bébi úgy döntött, hogy ő inkább ilyet kér, szóval csak rajta, nem lennék meglepve, ha más kisbabának is ízlene.

Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a tölteléket én annak rendje és módja szerint 12 adagra osztottam, hogy minden tekercsbe egyformán jusson, de a miniatűr még a tekercselés közben elkunyerált két tekercsre valót (csak úgy a lábamba kapaszkodva ette, a fakanálról…), így a kimaradt réteslapokba kevés szezámolajon átsütött koktélrák került koriander pestoval (tekercsenként 1 marék koktélrák, 1 tk szezámolaj, 1 csapott ek pesto, továbbá ott a lapokat nem libazsírral, hanem olívaolajjal kentem meg), ami szintén nagyon finom lett, így gondoltam megemlékezem róla, legalább egy rövid mondat erejéig.

Ja, igen. Én ezt úgy saccolom, hogy 4 normál adag. De ugye ha kiszámoljuk, hogy Ponty 2 tekercs töltelékét ette meg, aztán meg még négy tekercset, a maradékot meg az apja tüntette el, úgy hogy nekem összesen egy tekercs jutott… Hát akkor lehet osztani meg szorozni, és kiszámolni, hogy ez valójában hány adag. Mindenesetre Férj azzal mentegetőzött, hogy egyszerűen nem lehetett abbahagyni az evését, mert olyan függőséget okozó ételről van itt szó (aminek gyanítom köze lehet a frissen kisütött libazsírral való réteslap kenegetéshez).

• 12 tekercshez
• 2 fél libamellfilé, bőrrel, csont nélkül (~45-50 dkg)
• 1 kis fej káposzta (tisztítva, torzsa nélkül 55 dkg)
• 1 nagyobb mangó
• 15 dkg fehérhagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 ek sötét szójaszósz
• 7 cm gyömbér
• 1 csokor korianderzöld
• 1 csomag réteslap (Tante Fanny)
• szójaszósz a tálaláshoz

A káposztát megtisztítottam, megmostam, a torzsáját kivágtam, negyedeltem, majd késsel nagyon vékony csíkokra metéltem. A libamellről lehúztam a bőrét, a húsát pedig késsel nagyon apróra kockázta, ezt többször megismételtem, hogy darált hús finomságú legyen. A hagymát nagyon finomra aprítottam. Akinél pedig az apuka nem viszi el játszótérre a gyerkőcöt huzamosabb időre, az késes robotgép segítségével végezze el az aprítását a káposztának, húsnak és a hagymának is, úgy is teljesen rendben lesz, bár az állaga késsel vágva jobb, ez kétségtelen. De robotgéppel meg percek alatt elkészül, és többnyire ez is szempont.

A bőrt felkockázom, majd alacsony láng fölött elkezdem belőle kiolvasztani a zsírt. Az elején lehet alá önteni egy nagyon kevés vizet is, hogy ne kapjon oda a bőr. Kevergetni nem nagyon kell, csak időnként rázogatni és átforgatni a pörcöket, hogy mindenütt egyenletesen megsüljenek. Ha kész a ropogós, aranybarna tepertő, azt lehalászom a zsírról, papírtörlőre szedem, majd a zsírt egy kis üvegbe szűröm. A tepertőt kicsit megsózom ha kihűlt, és elzárom Férj elől.

A zsírból két evőkanálnyin elkezdem sütni a megvagdosott/ledarált libahúst, ha mindenhol kivilágosodott és egy picit elkezdett már pirulni is, hozzáadom a hagymát, azzal üvegesedésig sütöm, majd megy mellé a káposzta is. Hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, és alacsony lángon addig párolom, amíg a káposzta megpuhul és összeesik. Kicsit le is lehet pirítani a káposztát a végén, úgy még jobb lesz az íze.

Közben a mangót meghámozom, nagyon apróra kockázom a húsát, a fokhagymát és korianderzöldet szintén finomra aprítom, és végül ezeket is hozzáadom a káposztához 2 evőkanálnyi szójaszósz kíséretében. Összeforrósítom, majd lehúzom a tűzről és hagyom kicsit hűlni.

A réteslapokat egyenként félbevágom, a feleket megkenem a langyos, folyékony libazsírral, kettéhajtom, így egy két rétegű, nagyjából 15X20 centis réteslapot kapok. Ennek egyik rövidebb szélére a töltelékből 3 púpos evőkanálnyit halmozok, a töltelékre felhajtom a hosszanti széleket, és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, ahol még a tekercsek tetejét libazsírral vékonyan lekenem, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 18 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés:

1.)A töltelék elég enyhe ízű lett (hozzám képest), aki csípősebben szereti, az használjon több gyömbért, csilit is, én a kisded miatt ezt most nem tettem meg. Szójaszószból is elbírna egy kicsivel többet, de mivel a család tűrőképessége szójaszósz tekintetében nálunk elég heterogén, én inkább kis tálkában tettem az asztalra belőle, és ebből locsoltam egy picit a tekercsekre. De csak én. És tényleg csak egy picit.

2.) A libatepertő és a libazsír nagyon hasznos melléktermék. A zsírból a felét sem használtam fel a tekercsekhez, így majdnem egy deci megmaradt belőle. Mivel a zsír a későbbiekben is remekül hasznosítható, ezért a kenegetéshez mindig csak egy kicsit öntsünk ki egy tálkába, hogy a maradék ne szennyeződjön. Hűtőben sokáig eltartható. (télen hűtést sem igényel, de nyáron a kamrámban elég meleg van, így én nem kockáztatok)

Címkék: káposzta, liba, mangó, sós

Rozmaringos sült libamell zsályás, karamellizált hagymás babpürével, sült puliszkával

Fent nevezett szárnyast én jól ismertem.

Aprócska pelyhes jószág korától kezdve okoztunk egymásnak kölcsönösen nagy riadalmat, és mégis annyi reggelen kávéztunk együtt a hátsó kertben. Én kávéztam, ő nem, és köztünk volt a kerítés, meg két kutya, de ez a történet szempontjából lényegtelen.

Kezdetben én hajkurásztam arcomon gyermeki örömmel a riadt kis szárnyast, társaival egyetemben, néhány héttel (és tíz kiló nettó súllyal) később viszont fordult a kocka, és számos testvérével együtt az azóta megboldogult gúnár jött ellenem, és ő nem engedett engem Pontyostul végtelennek tűnő perceken át kiszállni a kocsimból a házunk előtt.

Ekkor már nem én voltam az egyetlen, akit rettegésben tartottak a libák -akik ennek ellenére minden nap hosszú sétákat tettek az utcánkon, vidáman falatozva az útszéli gazból. Ez idő tájt már a gazdasszonyuk is csak méteres botokkal, gyors tempóban közelítette meg őket, és határozott ordítással próbálta jelezni, hogy ki is lenne a főnök tulajdonképpen (hát persze, hogy a libák). Több ízben megkergette társaival a szembe szomszéd domesztikált őzgidáját is, jelezve neki, hogy az utca, az csak az övék.

Aztán egyszerre csak elcsendesült a környék. Szomszédasszonyom összeszedte bátorságát, és többedmagával leszámolt a tollas terrorista brigáddal. A teljes elégtételt azonban mégsem ez jelentette számunkra, hanem amikor este megszólalt a csengő, majd egy hatalmas, kopott vájdlingban megérkezett az én szárnyas barátom- megpucolva, szépen feldarabolva.

Lehet, hogy bosszúálló természetűnek gondolnak majd ezek után, de lassan eltöltött az elégedettség és arcomra széles vigyor ült ki, amikor elképzeltem a mai ebédet belőle.

Babpüré lett mellé, egy szépnek induló éttermi ebéd emlékére, füstölt szalonna helyett libazsírral, mert minimanó nem szereti a füstöltet egyáltalán.

A puliszka mellé sütve már igazán csak ráadás, kevésbé hedonisztikus alkatok mellőzhetik nyugodtan.

• 4 adag
• hús:
• 1 nagy csontos, bőrös libamell (nem mértem le, de nagyon nagy, jóval 1 kg felett)
• 4 ág rozmaring
• 8 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• babpüré:
• 50 dkg tarkabab
• 3 nagy fej vörös vagy fehérhagyma (~ 40 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 3 ek libazsír
• 1 csapott ek simaliszt(nagyon csapott)
• 2 púpos ek paradicsompüré
• 1 ek szárított zsálya
• puliszka:
• 20 dkg kukoricadara
• 1 liter víz
• 3 ek vaj (vagy libazsír)
• só

libamell:

A liba mellét mindkét oldalon a csont mellet felszúrtam egy hosszú pengéjű késsel, majd a keletkezett nyílásba tömködtem a rozmaringágakat egészben, a fokhagymákat megpucolva, kés pengéjével meglapítva, és némi sót. A bőrét éles késsel bevagdostam hosszában, majd keresztben (de ne vágjunk bele a húsba), sóval, borssal bedörzsöltem.

Egy alkalmas méretű sütőtálban megágyaztam egy nagyobb darab hájas bőrrel (mert akadt mellé az is), de ennek hiányában evőkanálnyi libazsír is megteszi, majd erre fektettem a libamellet, csonttal le, bőrrel felfelé.

Sütő, 160°C fok (gázsütő), legalább 2 és fél-három óra. Ezután még tíz-tizenöt perc sütés következik, a lehető legnagyobb fokozatra állítva a sütőt, had piruljon meg a bőre még jobban.

babpüré:

Az előző este beáztatott babot bő vízben puhára főzöm.

Közben a megtisztított, hajszálvékonyra felkarikázott hagymát a libazsíron kis láng fölött, lassan aranyszínűre sütöm. Teflon serpenyőben nem kell mellette állni végig, elég csak a sütés legvégén gyakran kavargatni.

A karamellizált hagymához adom az apróra vágott fokhagymát, a paradicsompürét és a mozsárban kevés sóval finom porrá zúzott zsályát is. Fél perc sütés után lehúzom a tűzről.

Ha a bab megpuhult, leszűröm, visszaöntöm a lábasba, majd hozzáadom az egy decinyi vízben simára kevert lisztet is. Ezzel összeforralom, majd krumplinyomóval pépesre töröm.

Hozzákeverem a zsályás hagymát, alaposan összeforgatom, összemelegítem.

puliszka:

A vizet felforralom, hozzákeverem állandó kevergetés mellet a darát, majd addig főzöm, időnként megkavarva, amíg a dara megpuhul.

Hozzákavarom a vajat, majd kis méretű, sütőpapírral bélelt tepsibe terítem szét egy centi vastagon. Kell neki legalább egy óra, szóval ezt el lehet követni előző este is.

Ha megdermedt, és szépen vágható, feldarabolom, majd teflon és/vagy grillserpenyőben mindkét oldalán pirosra sütöm.

Megjegyzés: Ha maradna belőle másnapra is, az a liba alatt felgyűlt zsírból egy-két kanálkán felpirítva talán még istenibb.

A lisztes sűrítés a babnál pedig nem szükségszerű, de nagymamám így készíti a törtpaszulyt, és ezért én nem tekintenék el tőle semmiképpen.

Címkék: bab, kukoricadara, liba, vöröshagyma

Libamáj szendvics almában

A recept Láng Györgytől származik, sokáig a Gundel étlapján is szerepelt. Eredetileg hízott libamájjal készül, de ennek hiányában kivitelezhető pecsenye libamájból is, én készítettem már mindkettőből, a recept úgy is működik. (de azért hízott májjal finomabb)

Láng György receptje szerint són és borson kívül nem kell más fűszert használni hozzá, nálam azért került mellé fokhagyma és rozmaring is. Nemcsak az íze miatt, hanem a ropogósra sült rozmaring ággal tűztem össze az alma-libamáj tornyot a könnyebb szervírozás érdekében.

Ez most vajjal készült, az eredeti recept szerint, de ezen a ponton is lehet változtatni, a libazsírral készült verzió szintén nagyon finom, és ezt akár egy év alatti gyerekek is fogyaszthatják. (nálunk, ugye, egyelőre ez is szempont)

Sajnos nálam most a fotózás idején piros alma nem állt rendelkezésre, így apró zöldből készült, de ha lehet, piros almát használjunk hozzá! Szebb is, jobb is, könnyebben sül puhára is.

Végül a világ legegyszerűbb receptje következik.

• Hozzávalók adagonként
• 5-7 dkg hízott libamáj (ez egy centi vastag szeletnek felel meg, erek, hártyák nélkül) vagy pecsenye libamáj (egy nagyobb máj fele, szintén erek, hártyák nélkül)
• 1 kis piros alma (10 dkg), lehetőleg jonatán
• 1 kis ág rozmaring,
• 1 gerezd fokhagyma,
• só,
• bors,
• 3 dkg vaj

A szendvics piros jonatánnal mutatósabb, de más hasonló ízű alma is jó hozzá.

Az almát megmosom, majd három, kb 2 cm vastag szeletre vágom. A magházát óvatosan kivájom a szeletekből, majd a középső szeletet meghámozom.

A vajon megfuttatom az egészben hagyott rozmaring ágat és a kés pengéjével meglapított fokhagymát. A fokhagymát kidobom. A fűszeres vajon a libamáj szeleteket mindkét oldalukon 2-3  percig sütöm, sütés közben sózom, borsozom. A sütést nagy lángon, forró serpenyőben kezdem, de miután a libamájat beleraktam, a hőfokot mérsékelem és mérsékelt lángon sütöm készre. Süssük át, de ne süssük túl, vagyis ha a szeletek oldalsó részén már eltűnik a rózsaszín csík, készen is van.

Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén közepes láng felett puhára sütöm az almákat, 2-3 percig sütve mindkét oldalukat. (jól át kell sütni, teljesen puhára!)

Tálalásnál az almák legalsó karikáját tányérra teszem, majd erre jön a libamáj, végül a legfelső almakarika. A kivájt magház üregén átszúrom a ropogósra sült, papírtörlővel leitatott rozmaring ágat, ezzel rögzítve az építményt. (a levelek a szár alsó részéről le fognak potyogni, ezt lehet hagyni az alma üregében, de el is lehet dobni/meg is lehet enni)

A középső, meghámozott, megsütött almakarikát a szendvics mellé teszem a tányérra.

Címkék: alma, babának, karácsony, liba

Sült kelbimbó és gesztenye, libacombbal (mintegy mellékesen)

A főszerepben a köret! Néhány hete már ott motoszkál a fejemben, és szeretném azt hinni, hogy valahol olvastam valami hasonlót, nem csak a késő terhességi ámokfutásról van szó. Ha nem, az sem baj, mert nagyon finom lett. Ez volt a főpróba, és már biztos, hogy ez lesz a karácsonyi menüben.

Mivel tegnap sütöttem libacombot, most ez volt a kísérő, az is finom lett persze, omlós meg ízes, de hát libacomb, ez a dolga.

• Az adagok fejenként
• 10 dkg gesztenye (vagy sült, vagy mirelit, előfőzött),
• 2 nagy marék kelbimbó,
• 2 szelet bacon (Ringa),
• 2 dkg vaj,
• 1 nagy gerezd fokhagyma,
• fél (nagyobb) narancs leve,
• szerecsendió,
• bors,
• só
• 1 libacomb,
• 1 kisebb ág rozmaring,
• 2 gerezd fokhagyma,
• fél fej hagyma,
• 3-4 dkg libazsír,
• só,
• bors

A gesztenyét a vajon megsütöttem fedő alatt, kiszedegettem egy tálba, reszeltem rá szerecsendiót. Megpróbáltam nem mindet megenni. A visszamaradt vajon megpirítottam a vékony csíkokra metélt bacont, ezután hozzáadtam a felaprított fokhagymát, és felnegyedelt kelbimbót. Alacsony hőfokon, fedő alatt megsütöttem (nem kell hozzá folyadék). Amikor már kicsit színes és jó puha volt a kelbimbó, visszatettem a gesztenyét, sóztam, borsoztam, és ráfacsartam a narancs levét. Kicsit fedő alatt is összesütöttem, utána még fedő nélkül is, hogy elpárologjon a fölös nedvesség. Nekem nagyon ízlett. És azért leírom a libát is…

A comb csontja mellett vékony pengéjű késsel meglazítottam a húst, és begyömöszöltem a rozmaring ágacskákat, meg a hosszanti csíkokra vágott fokhagymát. Ha marad ki fokhagyma, óvatosan a bőre alá is lehet tömködni. Sózom, borsozom, sütőtálba teszem, akkorába, hogy kényelmesen elférjenek, alászórom a cikkekre vágott hagymát, rádobom a zsírt, és alufóliával szorosan lefedem. 250°C fokra előmelegített sütőbe rakom, 160°C fokra állítom a hőfokot, így sül 1-1,5 óráig, utána fólia le, locsolgatás, forgatás, és még 1-1,5 óra sütés, amíg szép piros nem lesz. (a sütési idő a combok méretétől és az állat életkorától, edzettségi állapotától is függ)

Zsírjában eltárolom, így könnyen lehet sütőben melegíteni is.

Címkék: gesztenye, kelbimbó, köret, liba

Libamájkrém

Még mindig van sütőtök. És a férjem nem unja. Ez számomra azért megdöbbentő, mert ma egyedül fogyasztott el egy egész sütőtökös tortát, és még mindig lelkes. Szóval ma briós lesz a tökből, holnap leves, holnapután még egy torta, aztán szünet, mert én már kezdek irtózni a narancssárgától. A briós mellé meg libamájkrém. A libamájat most találtam meg a mélyhűtőben, szégyen, de nyár óta ott áll. Azért kellemes meglepetés volt.

A libamáj 40 dkg, hízott, nagy kockára vágva. 1 közepes fej durván felaprított sonkahagyma, két gerezd fokhagyma, két ág borsikafű társaságában 5-10 dkg ( vérmérséklettől függően,de szerintem inkább 10) libazsírban megsütöm az egészet. A végén sózom, borsozom, fél deci tokaji muskotállyal felöntöm ( 2007, Benkő Borház, nagyon finom). Aszú nem volt, persze azzal jobb. Röviden forralom, kihűtöm. A borsikafüvet kidobom, 3-4 kanál tejszínnel robotgépben simára pépesítem. Hűtőben várja a briósokat.

Címkék: felvágott helyett, liba