Nem borscs, mert nem az, csak majdnem, illetve inkább csak valami hasonló. Ismét a családi hétvégén beszerzett kiadós marhahúsleves tartalék sarkallt erre az egyszerű, mégis nagyon finom leves elkészítésre. Tulajdonképpen céklakrémleves, kelkáposzta betéttel, ami lehetett volna ugyan sima fehér káposzta is, csak hogy nagyobb legyen a hasonlatosság, de én a kelkáposztát annyira szeretem, és remekül illett is a levesbe. Szóval recept, mert erről nincs is mit beszélni többet, aki szereti a borscsot, az szerintem ezt is imádni fogja.

• 1 liter erős marhahúsleves
• 50 dkg cékla
• 15 dkg krumpli
• 15 dkg zsenge kelkáposzta
• 1 babérlevél
• 4-5 szem szegfűbors
• 2 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl passzírozott paradicsom
• 1 fej vöröshagyma (15 dkg)
• 1,5 dl tejföl

A hagymát nagyjából feldarabolom, és az olajon üvegesre fonnyasztom. Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, a meghámozott, feldarabolt céklát, krumplit, a fokhagymát, felöntöm a húslevessel, hozzáadom a babérlevelet, szegfűborsot és fedő alatt addig főzöm, amíg a cékla megpuhul. Kiszedem a babérlevelet, botmixerrel pürésítem.

A kelkáposztát nagyon vékonyra metélem, majd a leveshez adom, visszateszem a tűzre, felforralom, 2-3 percig főzöm. A tejföllel és egy kevés levessel hőkiegyenlítést végzek, simára kavarom, majd a levesbe öntöm é kavargatva összeforralom.

Nem is olyan régen kaptam egy kedves meghívást Mátraházára a Lifestyle Hotelbe, lenne-e kedvem egy hétvégét családostól náluk tölteni és egy menüt összeállítani a szálloda étlapjára. Volt kedvem, tehát most egy rövid élménybeszámoló következik, plusz a receptek a szálloda márciusi étlapjáról.
Az utazás már eleve kalandosan indult, hiszen arra a hétvégére időzítettük, amikor a nagy hó leesett, és a mínusz sok fokban, a vastag porhóban még az autópályán is csak araszolva tudtunk haladni. A küzdelmünk azonban alig három-négy óra utazás után (mindezt 180 km-re kell számítani) meghozta gyümölcsét, és felértünk a behavazott Mátra tetejére. A tervezett kültéri programoktól a kisded határozottan elzárkózott, kicsit megrémítette élete első komolyabb hófúvása, így maradtunk a szállodában. Ennek a rossz oldala: gyönyörű volt a téli táj, a csupasz erdő a szikrázó fehérség alatt, és nekem hatalmas kedvem lett volna hosszú sétákat tenni a környéken. A jó oldala: maradtunk a meleg hotelben. Nagyon szép, letisztult, kellemes a dizájn az egész szállodában, pihenteti a szemet is, a szobák kényelmesek, komfortosak, és így legalább volt alkalmunk megismerni a szálloda wellness részlegét is. Mit is írok, nekem nem volt, de Férj és az aprónép közel hat órán át áztatta magát egyfolytában, és ezúton is elnézést kérek az ott tartózkodó vendégektől Csipi némileg felhangolt állapota és rendkívül aktív viselkedése miatt, de hát tetszett neki az intézmény, mit lehet tenni, ha egy hároméves lelkes, akkor nagyon lelkes.
Amíg Férj és az apróság lubickolt, addig én a konyhában foglaltam el magam, elkészítettük vacsorára a flatcat menüt, amit meg is osztanék majd a bejegyzés végén. A 90 adag csokimousse összeállítása elsőre ugyan megterhelőnek hangzik, de az ipari berendezések nagyban megkönnyítik a munkát. Egyébként én nagyon jól éreztem magam, alig vártam, hogy ismét beszabadulhassak egy profi konyhába főzni, ahol a mosogató akkora mint egy fürdőkád és a robotgép a konyhám méreteivel vetekszik, ez engem valahogy mindig boldogsággal tölt el. Bár a hivatalos forgatókönyv szerint a vacsora alatt nekem a látványkonyhában kellett volna sütni a pisztrángot, a séf volt olyan aranyos, és nagyon hamar elengedett gyermeket etetni.
Aztán másnap reggel kezdődött minden elölről, én ekkor újrafőztem és fotóztam mindent, míg a gyerkőc ismét a wellness részlegen múlatta az időt az apjával, letesztelték a gyermekmegőrzős játszóházat (nagy találmány, kisgyermekes szülők figyelmébe ajánlanám a szakképzett gondozónőt, aki a gyerekere felvigyáz), és Csipinek továbbra sem akarózott kimenni a hóba. Hát ez van, alföldi gyerek, a hegy+hó nem igazán fekszik neki. És itt a vége, rövid volt ez a két nap… Csipi kézzel-lábbal tiltakozott, amikor megtudta, hogy kiköltözünk a hotelből, és megfogadtatta velünk, hogy jövünk még ide máskor is. Jövünk. Egy gyereknek nem lehet nemet mondani, ha ilyesmire kér.
Hoztam pár fotót, bár igazából főként a főzésre és az ételfotókra összpontosítottam, így csak kevéssé tudom visszaadni velük a hely hangulatát, viszont itt a teljes menüsor is: diós rozmaringos sült camembert vajban sült almával és balzsamecetes céklával, körtés gorgonzolás sütőtök krémleves, pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel, csokoládémousse lime szirupos körtével.

• körtés gorgonzolás sütőtök-krémleves pirított dióval
• 6-8 főre
• 60 dkg sütőtök (tisztítva)
• 40 dkg körte (tisztítva)
• 0,75 dl csirke alaplé
• 2 dl tejszín
• 7,5 dkg gorgonzola dolce
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 ek vaj
• 1 ek olívaolaj
• 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
• 2 marék dió (8-10 dkg)

A tököt felkockázom, a hagymát nagyjából feldarabolom. Az olívaolaj és vaj keverékén kis láng felett addig sütöm a sütőtököt és a hagymát, amíg enyhe aranyszínt kapnak. Felöntöm a borral, beforralom, majd hozzáadom az alaplét, a meghámozott, feldarabolt körtét, fedő alatt puhára főzöm a gyümölcsöt, zöldségeket. Hozzáadom a gorgonzolát, a tejszínt, botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges, majd összeforralom.
A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, durvára vágom és tálalásnál a leves tetejére szórom.
Tálalásnál még kevés friss, nagyon vékony csíkokra metélt bazsalikom levél is kerülhet bele, remekül illik a leveshez.

• rozmaringos diós camembert vajban sült almával, balzsamecetes céklával
• adagonként
• 1 kis guriga camembert (10-12,5 dkg)
• fél marék dió (2 dkg)
• 2 tk olívaolaj
• 1 mk finomra aprított friss rozmaring levél
• só
• fekete bors
• 1 kis sárga alma (12-14 dkg)
• 1 ek vaj
• 1 kis cékla (10 dkg)
• 1 ek balzsamecet
• 1 ek olívaolaj
• só

A camembert tetejéről a kemény kérget vékonyan levágom, majd megkenem a durvára vágott dió, finomra aprított rozmaring és olívaolaj keverékével, sózom. Alufóliával bélelt sütőtálba teszem, majd grillrács alatt addig pirítom, amíg a dió megpirul és a sajt kissé megolvad. Grillsütő hiányában maximális hőfokra melegített sütőben, ha van, légkeveréssel addig sütöm, amíg a tetején az olaj sercegni kezd és a dió kicsit megpirul.
Közben a megmosott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát a vajban megsütöm, sütés közben forgatom, úgy hogy minden vágott felületéről megpiruljon. Akkor jó, ha enyhén megpuhul, és a húsa mindenütt kicsit áttetszővé válik.
A céklát meghámozom, gerezdekre vágom, majd az olívaolajban kis láng fölött megsütöm, amíg a cékla elveszíti a tartását. Hozzáadom a balzsamecetet, sózom, beforralom.
Tálalásnál a pirult tetejű camembert mellé szedem a sült almát és a céklát.

• pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel
• adagonként
• 1 pisztrángfilé
• olívaolaj
• vaj
• só
• fekete bors
• 1/2 kis, zsenge kínai kel (15 dkg)
• 1/2 citrom
• 20 dkg csiperke
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• fekete bors

A kínai kelt nagyon vékony csíkokra vágom. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymagerezdet kés pengéjével meglapítom. A gombát felszeletelem, ha sikerül apró fejű gombát beszerezni, negyedekbe vágom.
Az olívaolaj és vaj keverékének felén nagy láng fölött hirtelen megpirítom a kínai kelt, félreteszem, ráfacsarom a citrom levét. A maradék zsiradékot a serpenyőbe teszem, majd nagy láng fölött megpirítom a gombát. Hozzáadom a hagymát, fokhagymát és együtt sütöm, amíg a hagyma is színt kap. Sózom, borsozom, hozzákeverem a kínai kelt.
A pisztrángot az olívaolaj és vaj keverékén nagy láng fölött kezdem sütni, a bőrös oldalával lefelé. 2-3 perc után, miután a bőr már ropogóssá vált, megfordítom a halfilét, mérsékelem a lángot, és nagyjából egy percig sütöm még. Egy 15 dkg-os filének ennyi idő elég is. Sütés után sózom, borsozom.
A zöldségekre szedem a pisztrángfilét, citromgerezdeket adok mellé.

• csokoládémousse lime szirupos körtével
• 4 főre
• 10 dkg étcsokoládé (85%)
• 4 tojásfehérje
• 2 tojássárgája
• 5 dkg cukor
• fél csipet só
• 0,75 dl tejszín
• 2 nagyobb körte (40 dkg)
• 1 lime
• 1 ek vaníliás cukor
• 2 cm gyömbérgyökér
• 3 ek cukor

Egy kézmelengető leves, amit aztán tényleg lehet bögréből is kortyolgatni, mivel a levesbetét, a mandula most a levesbe került olyan módon, hogy bele lett turmixolva, így adva csodás krémes állagot a levesnek. Az ízek melegek, bársonyosak, római kömény, koriander, fahéj, szegfűszeg, azaz a garam masala végtelenül leegyszerűsített, de így a legtöb háztartásban is kivitelezhető változatban. A citrom opcionális, szerintem nagyon jót tett neki egy kis frissítő illat és savasság, de ízlés szerint el is hagyható. Ha pedig épp zöldség alaplé nem akad otthon, de a szülők ránk tukmáltak egy kevés húslevest a vasárnapi családi ebéden, ami azóta is ott lapul a fagyasztóban, hát az sem rontja majd el.

• karfiolkrémleves mandulával
• 75 dkg karfiol (egy kisebb fej, tisztítva mérve)
• 1 l zöldség alaplé
• 2 dl tejszín
• 1 citrom
• 5 dkg mandula (blansírozott)
• 1 ek római kömény
• 1 ek koriander
• 1/2 kk fahéj
• 4 szegfűszeg
• 10 dkg hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2ek olívaolaj

A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )

• joghurtos aszalt meggyes céklakrémleves zöldalmával
• 70 dkg cékla
• 5 dkg aszalt meggy
• 1 csokor kakukkfű
• 7,5 dl zöldségleves*
• 2,5 d joghurt
• 2 kis zöldalma

A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.

Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.

A zöldalmát meghámozom,  magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

• kakukkfüves karfiolpürés füstölt pisztránggal
• 1 kis fej karfiol (75 dkg)
• 2 dl száraz fehérbor
• 3-4 ek tejszín
• 1 ek vaj
• 1 kis csokor kakukkfű
• 1 tk fehér bors
• 2 füstölt pisztrángfilé (15 dkg)
• 1 kis citrom

A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.

A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.

A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.

Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.

• zabpelyhes diós morzsa
• 5 dkg zabpehely
• 2,5 dkg liszt
• 2,5 dkg darált dió
• 5 dkg vaj
• 2 ek nádcukor
• 1 kk őrölt fahéj

A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.

Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.

• aszalt szilvás kecskesajtkrém
• 10 dkg krémes, friss típusú kecskesajt
• 2 dl tejszín
• 5 dkg aszalt szilva
• 2 ek nádcukor
• opcionális: 1 ek portói

Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.

Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.

Vidámabb vizeken.
Új év, újra lencse (talán hihetetlen, de január első napjára az összes lencsesalátánk elfogyott…), és természetesen új fogadalmak. A bloggal kapcsolatban minden év elején nagy elhatározásokat teszek, a tavalyi az volt, hogy nem teszek fel több olyan posztot, ahol nem vagyok megelégedve a fotóval. Nos, ezt nem sikerült betartanom, bár év vége felé már egész elfogadhatóvá vált a helyzet, de azért ez a fogadalom az új évben is játszik, tehát

≠1: jobban odafigyelek a fotózásra. Nem hajigálok össze mindenféle kiegészítőket csak mert a gyerek közben meglép a fotómodellel, nem hagyom, hogy kihűljön és megmeredjen a fotózásra szánt étel, amíg becserkészem Csipit az ellopott derítéssel, nem kapkodom el a fotózást, mire végre felépítettem hozzá a megfelelő díszletet, és még sorolhatnám. Némileg komplikálja a helyzetet, hogy a minatűr saját kis fényképezőgépével, saját kis állványával a saját pici székén állva mostanában már akítvan részt vesz a fotózásban(=beleeszik az ételbe/megissza a vizet a pohárból/leszedi az “asztalt” és a tányér helyére a távirányítós kisautóját állítja be), de az ilyen kihívásokat szép dolog leküzdeni.

≠2: tavaly elindult a bisztró és nem indult el a b-bisztró, csak beüzemeltem az oldalt. Nos, az idén mindkét oldallal többet szeretnék foglalkozni. A bisztrón az idő és alapanyag igényesebb receptek lesznek, a b-bisztrón pedig a kifejezetten gyerekeknek készült receptek. Az utóbbin már van némi tartalom, a flatcat receptjeiből, és tegnap egy új darab is felkerült, a smartieszal dúsított kekszek.

≠3: lesz játék, nem is olyan sokára, egybekötve egy kis érdeklődéssel, hogy az olvasók szerint merre kellene hogy tartson a flatcat. Itt arra gondolok, hogy talán nem mindig azok a receptek lesznek lefotózva és kerülnek fel a blogra, amiket az olvasók többsége érdekesnek tartana, hanem azok, amiket sikerül lefotózni, illetve amikről én azt gondolom, hogy tetszik az erre járóknak. De ez nem is olyan biztos, hogy így van. Szóval érdekelne a véleményetek, milyen recepteket látnátok inkább szívesen, vagy a recepteken kívül milyen más tartalom érdekelne. Gondolok itt olyan dolgokra, amik nekem talán nem is jutnának az eszembe (de azért, legalább érintőlegesen a gasztrobloggal kapcsolatosak), vagy a házi sörfőzésre például, amit az öcsém már egészen magas szinten művel, esetleg, ahogy a visszajelzésekből észrevettem, ami az olvasókat a leginkább érdekli, a fotózáshoz használt kiegészítőkre. Ezek egy részét én készítem, egy részét magam újítom fel, sok dolog származik a helyi zsibiről, régi szenvedély ez, talán kicsit szeretnék is írni róla. Hogy legyen egy kis motiváció, természetesen lesz ajándék is kisorsolva a hozzászólók között.

≠4: készültem volna tavaly egy kis meglepetéssel a blogon, ez sajnos idő hiányában nem jött akkor össze, de az idén, talán még tavasszal igyekszem ezt pótolni. Erről többet nem is írok, hiszen meglepetés lesz, ha minden jól alakul.

Hát egyelőre ennyi. A többi fogadalom, pedig az előző évekhez hasonlóan, hűtőmágnessel a hűtőre rögzítve. Csak hogy meg ne feledkezzem róluk.

Most pedig egy igazi újévi leves, lencsével, savanyúan, csak hogy a megviselt gyomornak is kedvezzünk vele. Finom, és könnyen elkészül, főleg, ha van hozzá a szülőktől kapott jóféle marhahúsleves.

• citromos kakukkfüves lencseleves gerslivel
• 1,5 liter lezsírozott, átszűrt húsleves
• 20 dkg lencse
• 15 dkg gersli
• 2 sárgarépa (20 dkg)
• 1 nagy citrom
• 1 kis csokor kakukkfű
• 2 ek olívaolaj
• 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
• 1 ek római kömény
• 1 ek koriander
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyemzöld

A lencsét előző este beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük.

A római köményt, koriandert mozsárban porrá őröljük, a hagymát finomra aprítjuk. A hagymát, apróra kockázott répát és a fűszereket megfuttatjuk az olívaolajon, hozzáadjuk a kés pengéjével meglapított fokhagymát, majd felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a kakukkfűből kötött csokrot, sózzuk, ha szükséges. Hozzáadjuk az átöblített, lecsöpögtetett gerslit is, puhára főzzük a levesben, majd hozzáadjuk a lencsét, összeforraljuk.

Végül a levest lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a citrom finomra reszelt héját, levét. Tálalásnál a tetejét finomra aprított petrezselyemmel szórjuk meg (ebből sajnos a fotómodellre már nem jutott, de el is hagyható róla, ízlés szerint).

A megváltozott körülményekre való tekintettel az ünnepi menünk is másképp alakult, így szenteste ez a leves került az asztalra, bár nem igazán ünnepi fogásnak terveztem. Mindenesetre nagyon gyorsan elkészül és igazán nagyon finom. Édesköményt én most az Aldiban kaptam hozzá, igen jó minőségben.

• 2 kisebb édesköménygumó (~40 dkg)
• 2 körte (~50 dkg)
• 1 fej vöröshagyma
• 1 liter zöldség alaplé*
• 5 dkg blansírozott mandula
• 1 ek vaj
• 1 tk édesköménymag
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 dl tejszín

A vajon üvegesre sütöm a hagymát és a mozsárban porrá tört édesköménymagot. Felöntöm a borral, beforralom, majd felöntöm az alaplével, hozzáadom a felkockázott édesköménygumót és a meghámozott, magházától megszabadított, felkockázott körtét,  sózom, ízlés szerint. Fedő alatt addig főzöm, amíg a zöldségek épp csak megpuhulnak. Hozzáadom a száraz serpenyőben megpirított mandulát, tejszínt, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál lehet a tetejét blansírozott, szeletelt, pirított mandulával díszíteni, illetve kerülhet rá az édeskömény finomra aprított  zsenge zöldjéből is.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

Egy nagyon egyszerű, de nagyon finom leves következik, amit a füstölt lazac dob fel igazán. Bár a terveimben eredetileg kaporral szerepelt, sajnos novemberben nehéz friss kaprot szerezni, így snidlinggel készült el. Nos, nem rontott rajta. A zöldfűszerek persze tetszés szerint variálhatók, a kapor és a petrezselyemzöld is remekül illik hozzá.

• 4-6 főre
• 60 dkg burgonya (50 dkg tisztítva)
• 1 liter zöldség alaplé
• 1 kisebb fehérhagyma (6-7 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl tejföl
• 1/2 citrom
• 10-15 dkg füstölt lazac
• 1 nagy csokor friss snidling

A burgonyát meghámozom, felkockázom, majd a megtisztított, félbevágott hagymával és fokhagymával együtt egy edénybe teszem, sózom, felöntöm az alaplével és puhára főzöm a zöldségeket.

A tejfölhöz merek egy kevés forró levest, kikeverem, majd a forró levesbe öntöm állandó kavargatás mellett. Végül lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem, citrom levével ízesítem (én nagyjából 2 evőkanálnyit tettem bele).

Tálalásnál felcsíkozott füstölt lazacra merem a levest, majd tejfölt és apróra vágott snidlinget szórok a tetejére.

zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

Egyik kedvenc lekvárom a sütőtök-birs kombináció, ez adta az ötletet ehhez a krémleveshez. Finom, fűszeres, gazdag, ragyogó színű, igazán krémes és igazán téli leves, amihez a levesbetét talán kissé meglepő, de remekül működik: házi mézes puszedlik lettek a tetejére morzsolva. Azon túl, hogy igazán gyerekbarát darab, további előnye, hogy desszertként is remekül működik ha például filmet nézünk a kanapé sarkába kucorodva, plédbe burkolózva egy hideg téli estén.

• 3 birsalma 75 dkg (tisztítva 50-52 dkg)
• 40 dkg sült sütőtök püré
• 2 dl tejszín
• 8 dl víz
• 1/2 rúd vanília
• szerecsendió
• 3-4 cm gyömbérgyökér
• 1 citrom
• 3-4 ek nádcukor
• pár szem mézes puszedli a tetejére (elhagyható)

A birsalmákat meghámozom, magházukat kivágom, nagyjából feldarabolom. A sütőtök húsát szintén felkockázom, a birshez adom, felöntöm a vízzel, majd hozzáadom a fűszereket, a vaníliarudat félbevágva, a kikapart magjaival együtt, a meghámozott, lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, és ízlés szerint reszelek bele szerecsendiót (én nagyjából 1/2 mokkáskanálnyit használtam hozzá). A citrom levét is belefacsarom, majd addig főzöm, amíg a birsalma is megpuhul.

Hozzáadom a tejszínt, folyamatos kevergetés közben, összeforralom, majd lehúzom a tűzről. A vaníliarudat kiszedem, a levest botmixerrel pürésítem, nádcukorral ízesítem ízlés szerint.

Hidegen és melegen is finom, tálalásnál pedig mézes puszedlit is lehet morzsolni a tetejére, igazán jól passzol hozzá.

Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik kedvenc levesünk következik. Ezt már csak azért is írom, hiszen ez a harmadik aszalt szilva leves a blogon, és mégis úgy érzem, ennek a változatnak is itt a helye. Telente gyakran készítettem eddig is, de amióta családunk legifjabb tagja is a rajongói közé tartozik, nem ritkaság, hogy hetente kétszer is az asztalra kerül. A vörösbortól kellemesen savanykás, gazdagon fűszeres, krémes leves betétnek most túrógombócot kapott, de anélkül is megállja a helyét.

• 25 dkg aszalt szilva
• 2 dl vörösbor
• 1 rúd fahéj
• 1 ek szegfűbors
• 8 dl víz
• 2 dl tejföl
• 1 ek keményítő
• 2-3 ek nádcukor
• túrógombóc:
• 12,5 dkg túró
• 1/2 tojás (vagy egy egészen kicsi)
• 1/2 ek tejszín
• 0,5 dkg vaj
• 1,5 ek zsemlemorzsa (~15 gr)
• 1 ek vaníliás cukor

A vörösbort a szegfűborssal és fahéjjal beforralom az 1/4 részére, majd kihalászom belőle a fűszereket. Hozzáadom az aszalt szilvát, a vizet, felforralom és együtt főzöm 3-4 percig. A keményítőt csomómentesre keverem a tejföllel, kevés forró levessel hőkiegyenlítést végzek, majd vékony sugárban, állandó kevergetés mellett a levesbe csorgatom. Összeforralom, majd lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem. Nádcukorral ízesítem.

A tojást lazán felverem, majd a túrógombóchoz a hozzávalókat összegyúrom. Lágyabb, de jól formázható masszát kell kapni. Ha túl lágy (ez függ a felhasznált túró nedvességtartalmától), kevés zsemlemorzsát még lehet adni a tésztához. Nagyjából mogyorónyi gombócokat formázok belőle, majd lobogós, enyhén sós vízben kifőzöm. Ha a gombócok felúsztak a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedem, lecsöpögtetem, majd a leveshez tálalom levesbetétnek.

Azt hiszem, ennél könnyebb leves ilyen hőségben nem is kell. Könnyű minden szempontból, az íze, az elkészítése, igazán barátságos darab. A recept pedig nem igazán új, valójában ebből az avokádós változatból lett átalakítva, mivel avokádóhoz mostanság nemigen jutok. Avokádóval, avokádó nélkül az uborka szerintem nagyon hálás nyári leves alapanyag, készült már belőle egy nagyon finom gazpachora hajazó változat is, annak a receptje pedig… már nem is ígérek semmit. De igyekszem.

• 2 kígyóuborka (tisztítva 60 dkg)
• 2 dl natúr joghurt
• 15 dkg feta
• 2 ek olívaolaj
• 1 salotta
• 1 kis gerezd fokhagyma
• 1 citrom leve és finomra reszelt héja
• 2 tk nádcukor
• 5-6nagyobb mentalevél
• 2 vajretek

A meghámozott, nagyjából feldarabolt kígyóuborkát és a többi hozzávalót a vajretek kivételével turmixgépbe öntjük, leturmixoljuk.

Hűtőben alaposan kihűtjük.

Hajszálvékony szeletekre vágott vajretket adunk hozzá levesbetétnek.