Fahéjas rumos szilvakrémleves tejfölhabbal

Hát mi lett a szilvából sütő nélkül? Leves.

Kézenfekvő. Meg finom. Rum, szilva, fahéj együtt, biztonsági játék. Bár kétségtelenül a legnagyobb élményt (mármint nekem, mert én akkorra már degeszre ettem magam a levessel) a tejfölhab jelentette. Na azt csak úgy magában is tudnám enni naphosszat. Ha nincs habszifon, semmi pánik, mert jó ez csak simán kikeverve és a leves tetejére kanalazva is. De azért habnak az igazi. Bár a képen ez nem látszik, mert nagyon okosan a még meleg levesre nyomtam a habot a fényképezés során, de az a szifonból kifújva is szépen tart, akár a tejszín, és nemcsak finom, de rendkívül dekoratív is a hatalmas fehér pamacs a mélybordó leves tetején. Egyszerűen gyönyörű. Már csak a látvány miatt is megéri. (és ígérem igyekszem mihamarabb produkálni egy megfelelően szemléletes, habos-babos csodaszép képet is a levesről)

Ápdételés megtörtént, most már szépen látszik a hab is. Plusz egy kép alulra csak a gyönyörű bordó levesről.

• 4-6 főre
• a leveshez:
• 1 kg szilva
• 7,5 dl víz
• 1 rúd fahéj (vagy 1 púpos tk őrölt)
• 2 dl sötét rum
• 5 dkg cukor
• 1 púpos ek étkezési keményítő ( 15 gr)
• a habhoz (ez 6-8 adag leveshez elegendő mennyiség):
• 2 dl tejföl
• 10 dkg mascarpone
• 3 ek cukor

A szilvát kimagozom és felteszem főni fél liter vízzel. Fedő alatt a forrástól számított 6-8 perc után már meg is fő a szilva. Ezután félreteszem hűlni.

Közben a rumot az 5 dkg cukorral sűrű sziruppá főzöm,  így a folyadék nagy része (és az alkohol teljes egésze) elpárolog a főzés során, nagyjából fél decinyi marad belőle. A sziruphoz adom a maradék vizet és az étkezési keményítőt, habverővel csomómentesre keverem, majd felfőzöm és besűrítem folyamatos kevergetés közben. Ezt hozzáöntöm a szilvához majd az egészet botmixerrel pürésítem (ha egész fahéjjal készült, azt előtte halásszuk ki  a szilva közül). A leves kész, még lehet bele tenni ízlés szerint cukrot, de azzal számoljunk, hogy a hab is édes lesz a tetején.

A tejfölt alaposan kikeverem a 3 evőkanálnyi cukorral és a mascarponeval, habszifonba öntöm és egy patronnal felhabosítom, majd behűtöm.

A kihűlt levest habbal a tetején tálalom.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, leves, mascarpone, szilva, tejföl

Hideg sárgadinnye krémleves kókusztejjel

Lehet rettegni, amit az ötfűszer keverékről mondtam, azt komolyan gondoltam! Nem túlzás azt állítani, hogy mostanában majdnem mindenbe az kerül. (de egyébként meg baromi finom, szóval ezt most úgy értékelem, hogy nem is olyan nagyon gáz)(ugye?)

Szóval ez egy hidegen készülő gyümölcsleves, mely műfaj nagyon népszerű lett nálam mostanában, főleg azért, mert gyorsan készül el, és a miniatűr kicsit fél a turmixgép hangjától, így addig amíg jár a gép, viszonylagos biztonságban vagyok tőle a konyhában. (igen, nálunk ez újabban így megy. Ponty igazi kis haramia lett, és csatakiáltva beleeszik/rág/moncsikol minden élelmiszernek tűnő tárgyba (félreértés ne essék: MEG nem eszi, csak BELE), még az sem ritka, hogy a reggelimet is az ő járókájában fogyasztom el, mivel oda ő még nem tud utánam jönni, de nekem meg nincs szívem őt oda bezárni, hiába, nehéz ez a liberális nevelés. Nekem is, meg a gyereknek is.)

Kicsit elkalandoztam, szóval ez egy édeskés leves, krémes, finom, és mondjuk én nem szeretem, mert a sárgadinnyével, vagy csak a szagával is a világból is ki lehetne üldözni, de a gyümölcs rajongói (=Férj) szerint meg isteni finom. Én meg hiszek neki.

• 4 adag
• 1 közepes sárgadinnye (1,5 kg)
• 2 dl kókusztej
• 2 tk ötfűszer keverék
• 1 ek vaj
• 1 lime leve

Az vajon kissé megsütöm a fűszerkeveréket, néhány másodpercig hevítem csak, amíg illatozni nem kezd.

A sárgadinnye húsát kivájom, turmixgépbe teszem a többi hozzávalóval együtt, pürésítem, ennyi.

Lehet a héjában is tálalni, az úgy egy kicsit nyaralósabb hangulatú, csak könnyen kiborul, és akkor nincs leves.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, kókusztej, leves, sárgadinnye

Nyári zöldségkrémleves/ karfiolkrémleves

Hogyan lehet megetetni a gyűlölt karfiolt egy kisdeddel? Jó alaposan meg kell szelídíteni az ízét (ez a szofisztikáltabb megfogalmazása annak, hogy el kell nyomni) mindenféle zöldséggel, picit lágyítani citrommal, picit megédesíteni és ennyi.

Ponty eddig vad prüszkölésbe kezdett, ha csak megérezte a karfiol ízét, de ezt a levest csak úgy habzsolja. A fél liter belőle az alap, és ráadásul azon kevés ételek közé tartozik, amit másnap felmelegítve is megeszik. Szóval ez egy sikersztori. Azt meg már nem is említem, hogy az apja is imádja.

Egyébként ez a második étel a héten, amibe belezabált a macska. (elnézést a kissé vulgáris fogalmazásért, de tényleg ez történt, a mi macskáinkat semmiképpen nem lehetne kifinomultsággal és az asztali etikett ismeretével vádolni) Mindeközben a csirkemájat meg otthagyják. Ráadásul nekem ma ez lett volna a vacsorám (amit végül bosszúból csak azért is a vizslának adtam). Szóval van e valakinek valami bevált módszere a macskák távol tartására a fotómodellektől? Vagy csak a mi állataink ilyen szemtelenek? Mondjátok hogy más is jár így, vagy legalább valami kis vigasztalást, hogy lesz ez még így se.

• 4 adag
• 1 közepes fej karfiol (1-1,2 kg)
• 1 liter csirke alaplé
• 3 szál répa (20 dkg)
• 2 szál petrezselyemgyökér (6-7 dkg)
• 1 kis fej karalábé
• 1 nagy fej vöröshagyma ( 6-7 dkg)
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 citrom leve és finomra reszelt héja
• 1 csapott ek nádcukor
• 3 dkg vaj
• 5 dkg mascarpone
• 5 cm finomra reszelt gyömbérgyökér kinyomkodott leve (opcionális)

A feldarabolt hagymát a vajon üvegesre sütöm, majd hozzáadom a meghámozott, nagyjából feldarabolt répát, petrezselyemgyökeret, karalábét is, és sűrű kevergetés mellett, mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de ne égessük-barnítsuk meg semmiképpen, már csak a vaj miatt sem) Hozzáadom a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a megmosott, rózsáira bontott karfiolt, felöntöm az alaplével, majd fedő alatt puhára párolom az összes zöldséget benne.

Sózom, hozzáadom a citrom levét, héját, cukrot, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál a felnőttek számár teszek az asztalra a gyömbér levéből, ebből locsolhat bele ki-ki ízlés szerint. (persze ha eleve csak felnőtteknek készül, akkor mehet bele a gyömbér már az elején is, de szerintem akkor is érdemes csak a levét használni, így biztosan nem lesznek fás gyömbér szálcsák a levesben)

Címkék: babának, karalábé, karfiol, leves, petrezselyemgyökér, répa

Grillezett cukkini krémleves

Hogyan lehet az egyébként nem túl karakteres ízű cukkiniből ízeket kicsalni?

Hát grillezéssel! Nem kell azért faszenet izzítani hozzá (persze lehet), megfelel a grillserpenyő is, a lényeg hogy gusztusos barna csíkok keletkezzenek a szeleteken. Csak egy egészen picit macerás, de tényleg, az íze viszont így nagyon karakteres, nekem nagyon bejött.

Meg végre nem egy kifejezetten babáknak való étel, néha ilyen is kell.

• 4 adag
• 80 dkg cukkini
• 20 dkg krumpli
• 1 liter csirke alaplé
• 1 fej vöröshagyma (~ 7-8 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ág oregánó
• olívaolaj
• só
• bors

A meghámozott, felkarikázott cukkini szeleteket zsiradék nélkül, szárazon grillserpenyőben mindkét oldalukon barna csíkosra sütöm.

Az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából feldarabolt hagymát, hozzáadom a felaprított fokhagymát, rászórom a cukkinit és a felkockázott, meghámozott krumplit, majd felöntöm az alaplével.

Fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul, sózom, borsozom, belekeverem az oregánó lecsipkedett levélkéit, turmixolom.

Megjegyzés: Ez lehet baba étel is, de akkor a grillezés szigorúan grillserpenyőben, és semmiképpen ne legyenek a csíkok világossárgánál sötétebbek a zöldségen!

Címkék: babának, cukkini, krumpli, leves

Citromos bárányraguleves zöldborsóval

Tegnap azért volt nagy meglepetés, amikor a kebabnak tervezett húsról kiderült, hogy zömmel csont és ín, és sok mindenre alkalmas (pl Férj szerint kutyaeledelnek, bár kissé zaklatott és csalódott volt a meghiúsult terveink miatt, amikor ezt mondta), de kebabnak nem. Egyébként nagyon szép, fiatal hús, jó áron, helyes kis egységcsomagban apróhúsként árulják (természetesen a Metroban), és nekem eszembe sem jutott áttapogatni a vákuumzacskózott adagot a csontok után, amikor megvettem (főleg azért, mert nagy gátat tud szabni az alapos és körültekintő vásárlásnak egy 17 hónapos, aki teljes hangerővel csatakiáltva rohangál közben körbe-körbe egy vákuumfóliázott kacsacombbal a kezében a hűtőkamrában). Legközelebb már okosabb leszek, számítok rá, bár kebabot továbbra sem tudok majd előállítani kedvező áron, de levesnek nagyon jó ez a hús is, és a tárkonyos bárányraguleves amúgy is nagy kedvencünk.

És igen, ez mégsem az lett, inkább olyan csajos változat, sok zöldséggel, citrommal, tejszínnel. Ennek oka egyfelől az, hogy a kertben növő tárkony még igen fiatal, nem bírna ki egy ekkora adag leveshez szükséges ritkítást, másfelől meg ez is inkább olyan hűtőkiürítős project lett a végén, ami az értékeiből csöppet sem von le, csak magyarázza az összetételt és az arányokat.

Aztán még mit is írhatnék róla? Nagyon finom, de hát ilyen alapanyagokkal nem lehet hibázni.

• 6 adag
• 1,2 kg bárány apróhús (csontos, lapocka, gerinc, lábszárhús vegyesen)
• 4 szál répa (~ 20 dkg)
• 1 újzeller (vagy 3 szál angolzeller)
• 2 fej vöröshagyma (~ 15 dkg)
• 25 dkg krumpli
• 40 dkg zöldborsó (tisztíva mérve)
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 kis csokor kakukkfű
• 4 púpos tk szárított vargánya por (vagy 8 gr szárított vargánya)
• 2 nagyobb citrom leve (~1 dl)és finomra reszelt héja
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 2 dl tejszín
• 2 dl száraz fehérbor
• 3 ek olívaolaj

A húst konyhakészen vettem, azaz már eleve fel volt kockázva 3-4 centis darabokra, így már nem nagyon tudtam volna eltávolítani belőle a vaskosabb hártyákat, inakat nagyobb veszteségek nélkül, úgyhogy a hosszas főzés mellett döntöttem, igen alacsony láng felett. (ez most több mint három órát jelentett a zöldborsó és a krumpli hozzáadása előtt)

Az olívaolajat felhevítem, majd átpirítom rajta a húst nagy láng felett, gyakran kevergetve. A cél a szép pörkös aranybarna szín elérése a hús és a csontok külsején, de vigyázzunk, ne égessük meg. Ha már kezd barnulni, hozzáadom a zöldségeket is: a megtisztított, felkarikázott répát, a kettévágott zellergumót (zöldje nélkül), a finomra aprított hagymát. Addig sütöm, amíg a zöldségek is elkezdenek pirulni, majd felöntöm a borral. Visszaforralom, amíg alig marad már alatta folyadék, majd felöntöm 2 liter vízzel. Hozzáadom a babérlevelet, a szárított vargánya port, az egyik citrom finomra reszelt héját, a kakukkfű ágakat egészben (de csokorba is lehet kötni, úgy könnyebb lesz majd kihalászni), sózom. Fedő alatt igen kis lángon főzöm, épp csak gyöngyözzön a leves.

Ha a húsok már majdnem megfőttek, azaz olyan puhák, hogy villával könnyen kettévághatók, akkor kerül a levesbe a zöldborsó és a felkockázott krumpli is. Fedő nélkül addig főzöm, amíg a krumpli teljesen megpuhul, ízesítem a citromok levével, a maradék citrom finomra reszelt héjával, majd folyamatos kevergetés mellett vékony sugárban hozzácsorgatom a tejszínt is. Egyet forr és kész, tovább főzni már nem kell.

Kihalászom a kakukkfű ágait, a babérlevelet, végül megszórom a levest a nagyon finomra aprított petrezselyemzölddel, majd tálalom.

Címkék: babának, bárány, leves, répa, zeller, zöldborsó

Sóskakrémleves kicsiknek és nagyoknak

Hát lehet, hogy ez nálam már olyan misszióféle, amit a sóskával művelek. De szeretem. Az pedig nagy fájdalmam, hogy szinte mindenki a környezetemben rávágja, hogy fúúúj…/ a nagymama arcába köpködi, miközben kanállal tuszkolják a szájába.

De nem kell aggódni, remekül haladok, már van egészen sok étel a sós sóskaszószon kívül (amit megjegyzem, én sem szeretek), amivel tetemes mennyiségű sóskát tudok juttatni a családom szervezetébe. Mert a sóska egyébként egészséges, tele van vassal (ami alig szívódik fel), C vitaminnal (ami a főzés során lebomlik), és oxálsavval (ami vesekövet okoz). De most komoly(abb)an, van benne sok ásványi anyag, kalcium, foszfor, és kisebb mértékben, de a vas is felszívódik belőle, továbbá nyákoldó és vizelethajtó hatást is tulajdonítanak neki. Nyersen fogyasztva, akár salátának pedig a magas a C vitamin tartalma is megmarad.Továbbá finom.

A krémleves a nagyi (leánykoribb nevén az anyukám) édes sóskaszósz receptje nyomán készült, ami Pontynak túl sóskás volt, ezért a fentebb említett művelethez folyamodott etetés közben, de megfelelő hígításban illetve feljavítással úgy tűnik, nincs kifogása a sóska ellen sem. Az is igaz, hogy megfelelő mennyiségű ricottával elkeverve szinte bármit meg lehet vele etetni. Ebből következik, hogy a baba változat egy ricottával igen gazdagon tuningolt leves. A felnőtt változatból viszont a ricotta akár el is hagyható (én el is hagytam), mert a tojássárgájás-tejfölös sűrítéstől eleve egy nagyon gazdagon krémes, sűrű, eszméletlenül finom levest kapunk. Ebbe még reszelt citromhéj és rózsavíz kerül a vanília mellé, ami a levesnek egészen elegáns ízeket kölcsönöz. A rózsavíztől nem kell megrémülni, csak kevés kell belőle, és nagyon finom, illatos, gyümölcsös lesz tőle a sóska. (ez egyébként nemcsak itt igaz, a meggy, a cseresznye, a rebarbara, a málna is nagyon jól viseli, ha néhány csepp rózsavíz kerül melléjük, én szinte mindig használom, ha ezekből a gyümölcsökből szorbeteket, krémeket készítek)

Még néhány szó, és ígérem abbahagyom.

Vadsóska. Igen, persze, ebből finomabb. Tényleg Ráadásul minden Tiszához közelebb eső település piacán lehet kapni belőle. De nő az erdőben is, nemcsak a töltéseken. Nálunk is van a kert végében. De ez a leves mégis a kerteben lévő, szelíd változatból készült, hisz azt is csak el kell használni valamire. És így is finom.

Anyu sóskaszósza. Nemcsak a gyerekkori emlékeim miatt, hanem mert tényleg nagyon finom, és hátha mást is érdekel: kevés vajon megdinsztel 2 púpos mélytányérnyi sóskát, állandó kavargatás mellett, majd miután teljesen szétestek a levelek, botmixerrel simára pürésíti. Visszateszi a tűzre, és 2 deci tejfölt vagy tejszínt önt hozzá, hangulattól függően. Anyu szerint a tejszínt/tejfölt előtte el lehet kevés étkezési keményítővel is keverni, de igazából nem szükséges. Sűrűre főzi, édesíti cukorral, felengedi annyi tejjel, hogy megfelelő állagú szósz legyen (szintén hangulattól függően, hol sűrűbbre, hol hígabbra hagyja), és kész. Hidegen a legfinomabb.

De akkor most a leves.

• 4 adag
• 50 dkg sóska
• 1 kis pohár (175 gr) tejföl
• 4 tojás sárgája
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 4 ek fruktóz/nádcukor + amennyi még szükséges, ízlés szerint
• kicsiknek:
• 25 dkg ricotta (krémes, lágy, apró szemcsés)
• nagyoknak:
• 1 ek rózsavíz és 1/2 citrom reszelt héja

A sóskát megmosom, leszárítom, erre a célra a salátacentrifuga tökéletesen megfelel. Fél liternyi vízzel és a vaníliás cukorral felteszem főni, és néhány percig forralom, amíg a levelek megfőnek a vízben. Botmixerrel pürésítem, majd megy vissza a tűzre.

Közben a tojások sárgáját a tejföllel habverővel simára keverem, ha a leves felforrt, a tojások sárgájához merek két evőkanálnyit belőle, habverővel való állandó kevergetés mellett, azaz hőkiegyenlítést végzek. Ezután a leves alatt mérsékelem a lángot, és állandó keverés mellett a tojásos keveréket belecsorgatom. Addig főzöm kis láng felett, állandóan kevergetve, amíg besűrűsödik.

Ha már sűrű, lehúzom a tűzről és belekeverem a ricottát. Célszerű ezt is habverővel csinálni, hogy teljesen sima, csomómentes legyen. Végül tetszés szerinti mennyiségű cukorral ízesítem. (nekem 5 ek kellett hozzá)

A felnőtt változathoz a ricotta mennyisége csökkenthető vagy akár el is hagyható, és a főzés végén megy bele a finomra reszelt citromhéj a rózsavízzel.

Langyosan is jó, de hidegen a legfinomabb.

A felnőtt-gyerek változatot meg így különbontani lehet, hogy butaság, mert az én minimanóm imádja rózsavízzel, citrommal együtt is ezt a levest. Igazából az egész variálásnak annyi a lényege csak, hogy a baba verzióba igyekeztem minél több fehérjét zsúfolni, amire nekünk, felnőtteknek már nincs annyira szükségünk. De végül is kár csűrni-csavarni, mindenhogy finom.

Még egy szó a ricottáról: a krémes, apró szemcsés jó hozzá, mint amilyen a Szarvasi műanyagdobozos, 250 gr-os változata, vagy a hasonló kiszerelésű és kinézetű, hipermarketekben kapható olasz (aminek a nevét nem tudom).

Címkék: babának, fél óra, leves, ricotta, sóska

Zöldborsó krémleves petrezselyemmel

Most valahogy nem nagyon jön az ihlet az írásra, köszönhetően a 18°C foknak, ami a lakásban tombol, ugyanis a miniatűr ellopta a légkondi távirányítóját, bekapcsolta, majd elrejtette, ki tudja hova. Ha nem hozza elő miután felébredt, kénytelen leszek felmászni a plafonra és manuálisan kikapcsolni.

Addig meg sütök egy pavlovát, a sütő legalább melegít.

Egyébként a leves nagyon finom, könnyed, nyárias, frissítő ízű, már ha valaki ilyenre vágyik, és nem fagyoskodik éppen…

• 4 adag
• 50 dkg zsenge zöldborsó (kifejtve mérve)
• 15 dkg újkrumpli
• 4 gerezd fokhagyma
• 5 dl alaplé (vagy leszűrt csirkehúsleves)
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 5 dkg mascarpone
• 1 citrom héja finomra reszelve és a felének a leve
• friss típusú kecskesajt a tálaláshoz

A zöldborsót felteszem főni az alaplével és még 5 dl vízzel, hozzáadom a négyfelé vágott megtisztított fokhagymagerezdeket, a meghámozott, nagyobb kockákra vágott krumplit, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadom a száráról lecsipkedett petrezselyemzöldet, a citrom héját, levét, a mascarponet, és botmixerrel pürésítem. Sózom ízlés szerint.

Tálalásnál tányérokba szedem, és kecskesajtot morzsolok a forró levesbe. De lehet hozzá adni reszelt parmezánt vagy pecorinot is, sőt a levesbetét el is hagyható, én a sajtot csak a kisded forszírozott fehérjebevitele miatt tettem bele.

Címkék: babának, fél óra, leves, mascarpone, újkrumpli, zöldborsó

Mire jók a maradékok? Spárgakrémleves

A spárga tisztítása során elég sok hulladék keletkezik, a fás részeket megenni nem érdemes, kidobni meg… hát, nehezen visz rá a lélek. Ennek ellenére tavaly fordult elő először, hogy a végeket hasznosítottam, köszönhetően Beatbullnak, nála olvastam ugyanis, hogy a spárga tisztítása során keletkezett hulladékokat kifőzi, és az így nyert intenzív ízű lében párolja a spárgát, illetve Mammának, aki a maradékokat spárgalé főzéséhez hasznosítja..

A hulladékok hasznosítását én most úgy oldottam meg, hogy keményebb, fás végekből főztem levest, ezt pürésítettem, majd szitán áttörtem, hogy megszabaduljak a nemkívánatos részektől.

Az eredmény ízre elég meggyőző volt. Most három köteg (2 zöld, 1 fehér) spárga tisztítása során keletkezett végeket használtam fel hozzá, melyeket az elmúlt napokban összegyűjtöttem, és nyirkos papírtörlőbe+ kilyuggatott műanyag zacskóba csomagolva a hűtőben tároltam, így nem lett semmi bajuk a felhasználásig.

A leves külleme viszont nem feltétlenül bizalomgerjesztő, nem az a fajta étel, amitől az ovisok egymás sarkát letaposva rohannak a tányérjukhoz, viszont Ponty pohárból itta, így nem keltett feltűnést a khaki színű lé.

Ami amúgy tényleg finom. Ez onnan is látszott, hogy Ponty,a spárgák ádáz ellensége megitta.

Még egy mondat: a leves elég natúr, intenzív spárga ízű, tekintettel a minimanóra (meg rám), de akinek ez így túl egyhangú (mondhatni sovány) lenne, az feldobhatja egy kis buggyantott tojással (leírás Starfokkernél), vagy reszelt parmezánnal.

És az ízesítéshez használt narancs+bazsalikom ötlete szintén Beatbulltól származik.

Update: Azóta készült még egy változat (mert erre rá lehet szokni), fehérboros, fokhagymás, újhagymás, na az is jó lett, úgy hogy alant leírom azt is.

• 4 adag
• 45 dkg spárgavég (3 csomag spárgából, tisztítva mérve)
• 25 dkg újkrumpli
• 1 liter alaplé (vagy leszűrt húsleves)
• 1 narancs leve
• 1 tk szárított bazsalikom
• 15-20 bazsalikom levél

A spárgamaradékokról levágom a beszáradt végeket, a hibás, sérült héj-részleteket.

A meghámozott, felkockázott újkrumplival együtt a spárgát puhára főzöm az alaplében, melyhez hozzáadom a szárított bazsalikomot és a narancs levét is. Sózom ízlés szerint, botmixerrel pürésítem.

A levest szitán vagy szűrőn átpasszírozom, hogy megszabaduljak a fás részektől. Ha kihűlt a leves, akkor még újból fel is forralom.

Minden tányérba 4-5 levél finomra metélt bazsalikomot rakok, majd rámerem a forró levest.

• A második verzió:
• 45 dkg spárgavég
• 25 dkg újkrumpli
• 1 liter alaplé (vagy leszűrt húsleves)
• 1,5 dl száraz fehérbor (könnyű, gyümölcsös zamatú)
• 1 csokor újhagyma (8-10 ceruzavastagságú szár)
• 5 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj

Az újhagymát megtisztítom, a zsenge zöld szárából is hagyok rajta egy keveset, majd feldarabolom, a fokhagymát tisztítás után kétfelé vágom. A spárgát, krumplit úgy készítem elő, mint fent.

A vajon megpárolom a hagymát, amíg kicsit megfonnyad, fél percre mellédobom a fokhagymákat és a spárgát is. Felöntöm a borral, és erős lángon elforralom szinte teljesen alóla, ne maradjon benne alkohol. Hozzáadom a krumplit, alaplevet, sót, és fedő alatt addig főzöm, amíg megpuhul benne minden.

Aztán botmixer, passzírozás, mint fent leírtam.

Igazából ez a változat elég karakteres ízű, így ebbe levesbetétként talán csak pirított kenyérkockákat tudnék elképzelni. Ha egyáltalán az szükséges.

Címkék: babának, leves, spárga, újkrumpli

VKF! 33.- Zöldségleves hajdinával

A Limara által kiírt VKF! forduló legnagyobb kihívása számomra a hajdina volt.Persze olyan kihívás ez, amit én állítottam saját magamnak. Ugyanis a hajdinát nem igazán szeretem. Ha finoman akarok fogalmazni. Ennek oka viszont, mint később kiderült, nem maga a hajdina volt, hanem azok a szerencsétlen elkészített  ételek, amikben eddig kóstoltam.

A receptben semmi innovatív nincs a hajdinán kívül, ez egy egyszerű gazdag zöldségleves, olyan, amit apukám annak idején gyakran készített árpagyönggyel, csak épp most itt levesbetétként hajdina került bele.

És most ki kell jelentenem: a hajdina igenis finom.

• 2-3 adag
• 5 dkg hajdina
• 1 fej vöröshagyma (~ 10 dkg)
• 1 szál nagyobb sárgarépa (~ 10 dkg)
• 4 szál halványítózeller
• 1 kis petrezselymegyökér (5 dkg)
• 1 nagyobb újkrumpli (10 dkg)
• 25 dkg csiperkegomba
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 szál a zeller középső, leveles részéből
• 2 ek paradicsompüré
• 1 ek koriandermag
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj

A hagymát finomra aprítjuk, a többi zöldséget miután megtisztítottuk, nagyjából azonos méretű, fél centis szeletekre-kockákra vágjuk. A zeller leveleit lecsipkedjük, félretesszük, a szárat szintén feldaraboljuk. A fokhagymát finomra aprítjuk.

Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk vajat, mozsárban finomra őrölt koriandert, a hagymát, azt üvegesedésig sütjük, majd hozzáadjuk a többi zöldséget is. Nagy lángon, sűrűn rázogatva-kevergetve addig sütjük, amíg a zöldségek egy kis színt nem kapnak, majd hozzáadjuk 10 másodpercre a fokhagymát és a paradicsompürét is.

Hozzáadjuk az átöblített hajdinát, felöntjük háromnegyed liternyi vízzel, sózzuk, és addig főzzük, amíg minden megpuhul benne.

Végül a főzés utolsó 1-2 percére a leveshez adjuk a zeller finomra metélt zöldjét is.

Címkék: babának, fél óra, gomba, hajdina, hús nélkül, leves, petrezselyemgyökér, répa, zeller

Gyömbéres sárgaborsó krémleves

Ez a leves is minimanó álcázott zöldségfogyasztását hivatott elősegíteni, mivel mindenféle zöldségből készült krémlevest szívesen fogyaszt, még akkor is, ha a zöldség szilárd halmazállapotában berzenkedést váltana ki belőle. Viszont miért is főznék külön bébiételt, ha a kisded kifinomult ízlése lehetővé teszi, hogy mi is szívesen fogyasszuk az elsősorban számára készülő leveseket?

De most inkább néhány szó enerváltságom okáról.

A mai délutánra különleges meglepetéssel készült Ponty: még most sem tudom hogyan, de sikerült szert tennie az egyébként számára elérhetetlen helyen lévő majomkenyér (crassula ovata, vagy micsoda) két levelére, amire csak abból jöttem rá, hogy harsány csatakiáltása néhány másodpercre elhallgatott. Amilyen ráérősen tud nyammogni minden egyes falaton a hivatalos étkezések alkalmával, most olyan gyorsasággal sikerült internalizálnia a levelek csúcsi részét. Hiába koboztam el tőle a maradékot, a végeket már lerágta. Gyors tájékozódást követően a növényt első körben sikerült crassula argentea néven beazonosítani, amiről mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy közepesen mérgező, macskákban (?) hányást és depresszív tüneteket okozhat.

Mivel az orvos szülőknél nincs is rosszabb, gyorsan hónom alá csaptam az egyébként rendkívül vidám és csínytevésével teljes mértékben elégedett csöppséget, és a totális pánik állapotában beloholtunk a gyermek sürgősségire. Itt körülbelül három perc alatt levett a lábáról négy nővérkét gurgulázó nevetésével, és igazából nem tűnt betegnek, depresszívnek meg még annyira sem. Rövid eszmecsere következett az ügyeletes doktornővel, aki még pont ilyen növény elfogyasztásával nem találkozott, de felsorolta azt a 15 félét, amivel már igen. Próbált megnyugtatni, hogy ezek közül alig akad mérgező, és ha igen, akkor is legalább egy egész bokrot meg kellett volna belőle enni a kisdednek. Természetesen nem sikerült. Végül kigugliztuk, hogy a crassula argentea csak a macskáknál és kutyáknál okoz enyhe mérgezéses tüneteket, emberre ártalmatlan. Még később az öcsém kiguglizta, hogy ami nekem van, az nem is argentea, hanem ovata, az pedig mindenkire ártalmatlan. Amiért mindezt leírtam, az (azon kívül, hogy kicsit még mindig remeg a gyomrom), hogy belinkeljek két táblázatot a mérgező szoba- és kerti növényekről. Hátha másoknál is hajlamos a kisgyermek a kertészkedésre…

Magyarországon található toxikus növények listája

Mérgező növények/Kismamablog

A történet aztán itt még hosszan folytatódik, a nagy izgalomban nem bírtam hazajönni a szakadatlanul vidám és egészséges Ponttyal, így kimentünk meglátogatni az apját az ibrányi ügyeletben, ahol a hivatalos szöveg szerint szoros orvosi obszerváció következett. Nem hivatalosan pedig Ponty lebontotta a rendelőt, szétszórt és felborogatott mindent, talált egy sakk-készletet (?), majd egy paraszttal a szájában rohangált fel és alá, és közben gurgulázva nevetett rendíthetetlenül. Az apja volt olyan szerencsés, hogy ki kellett vonulnia, de mi ketten az asszisztensnővel a rendelőben maradtunk, és együttes erővel sem sikerült megfékezni vidám kis démonunkat.

Aztán Ponty most édesdeden alszik, hiszen jól végezte dolgát, csak én ülök itt a gép előtt, és gondolkodom még mindig azon, hogy honnan, hogyan szerezte meg azokat a leveleket…

• Recept
• 4 adag
• 20 dkg sárgaborsó
• 4 szál szárzeller
• 1 nagyobb répa (10 dkg)
• 1 kisebb petrezselyemgyökér (5 dkg)
• 1/2 fej fehérhagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 3-4 cm gyömbérgyökér
• 1 nagy narancs leve (1 dl)
• 3-4 ek olívaolaj

A hagymát, répát, petrezselyemgyökeret, szárzellert megtisztítottam, a zeller rostjait lehúztam, majd mindent feldaraboltam 2-3 centisre. A gyömbért meghámoztam és felszeleteltem.

Az olívaolajon megsütöttem a zöldségeket és a gyömbért, kis láng felett, kevergetve, amíg egy kis aranyszínt nem kaptak. Néhány másodpercre hozzádobtam a felszeletelt fokhagymát is, majd felöntöttem háromnegyed liternyi vízzel, a narancs levével, és hozzáadtam az átöblített sárgaborsót. Sóztam, majd fedő alatt addig főztem, amíg minden megpuhult.

Botmixerrel pürésítettem a levest. Ha túl sűrű lenne, lehet még egy kevés vízzel hígítani és ismét felforralni.

Tálalásnál mehet bele érett, kemény juhsajt lereszelve, vagy néhány kisütött csípős szárazkolbász karika, de azok nélkül is finom.

Címkék: gyors&könnyű, hús nélkül, leves, petrezselyemgyökér, répa, sárgaborsó, zeller