Egy nagyon gazdag, fűszeres kenyér, ami a tepertőkrém mellé készült. A sárgaborsó szemek és a tökmag igazán izgalmas állagot adnak neki, a remek ízről nem is beszélve. Tökmagolajjal is készülhet, de napraforgóolajjal is remekül működik a recept, a koriander mellé pedig további extra fűszereket is tehetünk, a római kömény például nagyszerűen illik az összképbe.

 

• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg sárgaborsó
• 2,5 dl+1 dl víz
• 5 dkg tökmag
• 1 dkg friss élesztő
• 2 ek tökmagolaj (vagy napraforgó olaj)
• 2 tk almaecet
• 2 tk+1 kk só

A sárgaborsót a 2,5 dl vízzel és 1 kk sóval felforralom, majd fedő alatt, kis láng fölött addig főzöm, amíg a borsó a víz nagy részét  magába szívja, és nagyjából megpuhul. Érdemes a tűzről lehúzni és fedő alatt pihentetni, amikor már csak kevés(fél ujjnyi) víz van a borsó alatt, így nem ég oda. Nekem épp ennyi víz kellett hozzá, de az a cél, hogy a szemek megpuhuljanak, egészben maradjak, de ne főjenek szét. Ha ehhez kicsit több víz kell, akkor lehet még adni hozzá és tovább párolni vele.

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a maradék vizet, a mozsárban porrá őrölt koriandert, olajat, sót, ecetet és a tésztát alaposan kidagasztom, amíg a sima, kéztől szépen elváló tésztát kapok. A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, majd félreteszem, amíg a tészta a duplájára kel.

A tökmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítom, kihűtöm. A megkelt tésztába gyúrom a tökmagot és a sárgaborsót, majd lisztezett deszkán olyan hosszú rudat formázok belőle, mint a kenyérsütő forma, kereszt irányban mélyen bevagdosom. A formát kiolajozom liszttel kiszórom, majd beleteszem a tésztát. Félreteszem, amíg legalább másfélszeresére kel. Kelés közben vízzel kétszer lekenem.

Előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig 250 °C, majd 30 percig 200 °C fokon sütöm.

Rácsra borítva hűtöm ki.

Néha előfordul, hogy elfogy a friss péksütemény, és ilyenkor jól tud jönni egy-két igen egyszerű recept. A fenti zsömle legnagyobb erénye szerintem, hogy igen könnyen és kevés hozzávalóból összeállítható, amikből többnyire mindig akad itthon. A tejföl savanyúsága egyfelől biztosítja a megfelő közeget az élesztőnek, másfelől elég zsiradék is van benne ahhoz, hogy puha, finom és egyáltalán nem száraz zsömle legyen a végeredmény. Mostanában ez a tészta igen nagy kedvenc lett itthon, akár lepények alapjának is megfelelő, de kiflinek, zsömlének is elkészíthető.

• 8 darab
• 25 dkg réteslist
• 20 dkg tejföl
• 10 gr friss élesztő
• 1 ek cukor
• 2 tk só

A lisztet elmorzsoljuk az élesztővel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozzuk, rugalmas, közepesen kemény tésztává. Cipóvá formázzuk, majd a kelesztőtálat letakarjuk és langyos helyen duplájára kelesztjük a tésztát.

Átgyúrjuk, majd 8 részre osztjuk, mindegyikből kis gombócot formázunk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A tetejüket éles késsel keresztben mélyen bevágjuk, kelés közben kétszer lekenjük vízzel.

Fél órán át pihentetjük langyos helyen (vagy addig, amíg a zsömlék legalább a másfélszeresükre nőnek), majd előmelegített sütőben először 250 C fokon 10 percig, majd 200 C fokon 15 percig sütjük, amíg a tetejük aranyszínű lesz.

Rácsra szedve hűtjük ki.

A mandulagyulladásnak is vannak előnyei, így például megírhatok végre néhány olyan posztot, amihez a fotók már hetek óta árválkodnak a gépemen.

Elsőnek ez a nagyon finom, kacshússal és ribizlivel töltött táska következik, amit elkészíteni sokkal kevésbé bonyolult, mint amilyennek elsőre hangzik. A tésztája egy könnyű, kelt krumplis tészta, a töltelék pedig kacsahús, egy egészen kevés ribizlivel és kakukkfűvel. Nálunk elsöprő sikere volt, a kisfiam azóta is emlegeti.

• 12 db
• a tésztához
• 30 dkg krumpli (megfőzve, tisztítva)
• 30 dkg rétesliszt
• 20 dkg tejföl
• 2 ek kacsazsír
• 4 tk só
• 1 ek cukor
• 15 gr friss élesztő
• tojás a kenéshez
• a töltelkhez:
• 40 dkg kacshús (mell vagy comb, bőr és csont nélkül)
• 10 dkg ribizli
• csipetnyi cukor (nagyjából 1 kk)
• 1 fej hagyma (8-10 dkg)
• 1 csokor kaukkfű
• 3 ek kacsazsír
• só
• fekete bors

A lisztet elmorzsoljuk az élesztővel. A krumplit villával összetörjük, amilyen egyenletesre, simára csak lehet, majd az összes többi hozzávalóval együtt összegyúrjuk, alaposan kidolgozzuk, amíg a tészta el nem válik a kezünktől. Lágy, rugalmas tészta lesz a végeredmény. A kelsztőtálat letakarjuk és meleg helyen kelni hagyjuk, amíg a tészta a duplájára nem nő.

Közben a töltelékhez a húst darált hús finomságúra aprítjuk (vagy ledaráljuk), a hagymát szintén finomra aprtjuk, a kakukkfű leveleit lecsipkedjük a szárakról. Kacsazsíron üvegesre sütjük a hagymát egy csipetnyi cukorral, majd hozzáadjuk a húst és nagy lángon, kevergetve addig sütjük, amíg a hús enyhén pirulni kezd. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, átpirítjuk, majd lehúzzuk a tűzről. Ha kihűlt, hozzákeverjük a leszemezett ribizlit is.

A tésztát átgyúrjuk, majd lisztezett deszkán centi vastagságúra nyújtjuk. Fánkszaggatóval (ez nagyjából 10 cm átmérőjű, kerek formát jelent) kiszaggatjuk, majd minden kör közepébe másfél evőkanálnyi tölteléket halmozunk. A tészta szélét lekenjük tojással, félbehajtjuk, majd lenyomkodjuk villával vagy erőteljesen visszahajtogatjuk az illesztéseket. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, elhabart tojással lekenjük a tetejét, majd előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 200 C fokon 20-25 percig sütjük, amíg a teteje aranyszínű lesz.

Rácsra szedve hűtjük ki.

Bár nálunk még szépen tartja magát az akácvirág, köszönhetően a több magasságban virágzó fáknak, de az elsőként kinyílt virágok már itt is megadták magukat, szóval az idén ezek az utolsó akácos posztok. Bár korábban elkészült már ez a palacsinta, ahogy azt a facebookon is említettem, de sajnos az elmúlt napok ismét igen zsúfoltra sikerültek, így aztán a szezon legvégére sikerült csak megírnom ezeket a posztokat, viszont ahol akad még egy-két fürt akácvirág, ott még elkészülhet ez a finom palacsinta.

Azért jó oldala is van a dolgoknak, mivel így a citromfű szirup helyett Olzka időközben posztolt erdő illatú desszertje nyomában járva citromfüves mézet készítettem, ami még a szirupnál is sokkal de sokkal finomabb.

• 25 dkg ricotta (lágy, kis szemcséjű, Óvártej, vagy a tégelyes olasz fajta)
• 2 tojás
• 1,5 dl tej
• 10 dkg liszt
• 4 dkg vaj
• 2 ek nádcukor
• 1 dkg friss élesztő
• 5 fürt akácvirág (3 maréknyi virág)
• a mézhez:
• 2 dl folyós semlegesebb ízű virágméz (vagy akácméz)
• 1 nagy csokor citromfű, szárával együtt (nagyjából 3 maréknyi)

A vajat megolvasztom, hozzáadom a tejet és langyosra melegítem. (de ne legyen túl meleg!) Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a cukrot, tojásokat, lisztet, ricottát és habverővel csomómentesre keverem. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie. Félreteszem kelni.

Ha a tészta a duplájára emelkedett és tele van buborékokkal, átkeverem, hozzáadom a megmosott, leszárított, száráról lecsipkedett akácvirágokat is.

Forró teflon palacsintasütőbe kis merőkanálnyi (úgy 3 evőkanálnyi) adagokat szedek belőle, szétkenni nem kell, amennyire magától szétterül a massza, az épp elég. Mindkét oldalán mérsékelt láng felett aranyszínűre sütöm. Ha nem teflon a palacsintasütő, akkor minden adag előtt kenjük ki zsiradékkal a serpenyőt.

A mézhez a megmosott, leszárított, szárával együtt széttépkedett citromfüvet a méz hozzáadása után botmixerrel pürésítem. 1 órán át hagyom állni, majd leszűröm.

A palacsintákat a mézzel leöntve adom az asztalra, de lehet díszíteni citromfűvel vagy akácvirággal is.

Utolsó spenótos (a hétre), ígérem! Szerencsére könnyű lesz ezt úgy betartanom, hogy learattam hozzá az utolsó maréknyit is a kertben. De hát szezonja van nálunk, nincs mit tenni.

Ez most egy nagyon gyors és szinte elronthatatlan péksütemény, vagyis inkább instant szendvics, amolyan kirándulásra vagy munkahelyi reggelinek való darab. Amitől igazán könnyű elkészíteni, az a lágy, fakanállal kidolgozható tészta, amihez nem kell gyakorlat a dagasztásban, és a formázás, illetve annak a hiánya, mivel a tésztát muffin formába kanalazva sütöttem ki a végén.

A végeredmény pedig átmenet a pogácsa és a zsömle között, sóval nehéz definiálni, de ettől függetlenül nagyon finom.

• 12 darabhoz
• 15 dkg rétesliszt
• 15 dkg finomliszt
• 1 tojás
• 2 dl víz
• 2 dkg vaj
• 1 dkg friss élesztő
• 1 ek cukor
• 1 kk só
• 3 szál újhagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 20 dkg feta
• 1 marék spenót (4 dkg)
• kukoricaliszt a tetejére

Az élesztőt feloldom a langyos vízben a cukorral, majd hozzákeverem a liszteket, tojást, puha vajat, sót, és fakanállal addig keverem, amíg szép sima, lágy, rugalmas tésztát nem kapok. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem, amíg a tészta a duplájára nem kel.

A fetát a tésztához morzsolom, a fokhagymát finomra aprítva(reszelve) szintén hozzáadom, a szár zsenge zöld részével együtt felkarikázott újhagymával, felcsíkozott spenóttal együtt. Alaposan átkavarom, majd szilikonos muffin sütőbe kanalazom, nagyjából egy zölddiónyi adagot minden mélyedésbe, a tetejüket elegyengetem (de puha a tészta, magától is elterül majd). Ha nincs szilikonos forma, akkor a hagyományos muffin sütő mélyedéseit vajazzuk ki alaposan, hintsük ki liszttel és ebbe tegyük a tésztát, kapszli nélkül. A gombócok tetejére kukoricalisztet szitálok.

Félreteszem pihenni nagyjából 20 percre.

Előmelegített sütőben 200°C, 25 perc (villanysütő, alsó-felső sütés), vagy amíg aranyszínűek nem lesznek.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Milyen régen volt már palacsinta…
Na azért ez önmagában nem igaz, csak gondoltam Csipi legújabb ízkombinációira, mint a körtés zabpelyhes palacsinta kacsatepertővel, nem lenne akkora igény. (milyen fura, hogy a gyerekek a legkülönfélébb dolgokat képesek összeenni, boldogan és mosolyogva, pedig én már a látványtól is rosszul voltam…)
Szóval kelt palacsinta, de ez annyit tesz, hogy picivel több ideig kell várni a tésztára, miközben az kel, aktív munka nincs sok vele. Sós változat, vagyis egy kis tejföllel kiváló vacsora lehet az egész családnak. Én most érett, kemény kecskesajttal és parasztsonkával készítettem, de tudom, hogy ilyesmit sajnos néha nehezebb beszerezni, mint prosciutto crudot és pecorinot, ezért nem tartom szentségtörésnek azt sem, ha azokkal készül el.

A spenót még bolti bébi benne, de nemsokára itt a friss a kertben, azzal is remekül működni fog!

• 12 darab
• 12 dkg rétesliszt
• 2 dl tej
• 2 tojás
• 3 ek olívaolaj
• 5 dkg érett, kemény kecskesajt (ha nincs, juhsajt, pecorino is jó)
• 5 dkg parasztsonka (vagy prosciutto crudo)
• 5 dkg spenót (bő maréknyi)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dkg friss élesztő
• 1 tk cukor
• tejföl a tálaláshoz

Az élesztőt feloldom a langyos tejben, hozzákeverem a lisztet, tojást és a cukrot (habverővel érdemes, hogy csomómentes legyen). Félreteszem kelni, és ha a tészta megemelkedik majdnem a duplájára, buborékos lesz, hozzákeverem az olajat, finomra reszelt fokhagymát, apróra kockázott sonkát, sajtot és a felcsíkozott spenótot. Borsozom ízlés szerint. Sózni is ízlés szerint, a sonka és a sajt sósságának a függvényében.

Felhevített palacsintasütőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki mérsékelt láng felett, mindkét oldalán aranyszínűre. Ha teflon a serpenyő, nem kell további zsiradék, ha hagyományos, akkor minden újabb adag előtt kenjük ki olajjal.

Tejfölt adok mellé.

Hála egy remek sváb hentes sonkáinak és kolbászainak, mostanában megszaporodtak nálunk a hideg vacsorák. De hogy legyen bennük valami házi is, sütök hozzá péksüteményt és készítek mellé különféle kencéket. Ezek közül pedig jelenleg ez a két favorit. A parmezános, mákos kelt tésztát többnyire kifli vagy zsemle formájában sütöttem eddig, hiszen voltaképpen ez egy nagyon finom tejes péksütemény tészta, szóval lehet belőlük azt is készíteni, meg ilyen, kis túlzással a grissinire hajazó formákat is, amit egyéb szülői felügyelet hiányában egy rettenetesen segítőkész, ismét itthon lábadozó kétéves mellett talán kicsit könnyebb kivitelezni, mert így még ő is besegíthet(?) a formázásba, és legalább ezzel leköti magát (egy ideig). Aztán van mellé ez az aszalt paradicsomos kapris kence, ami szintén egy aktuális nagy kedvenc, és szendvicsekre, hideg vacsorákhoz éppoly jó, mint ezek mellé a kelt rudak mellé. Most pedig ez a kettő együtt készült, és remek párost alkonak, akár borkorcsolyának, vagy akár egy könnyű vacsorának is tökéletesen beillenek (némi füstölt sonkával kiegészítve).

A kelt rudakat én kicsit puhábbra sütöttem, inkább amolyan vékony kifliszerűségnek, de a receptben feltüntetem a grissini állag eléréshez szükséges időt és hőfokot is, ha valaki inkább ahhoz hasonlónak szeretné.

• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg finomliszt
• 2 dl tej
• 3 ek olívaolaj
• 2 ek cukor (25 gr)
• 2 ek egész mák (25 gr)
• bő maréknyi reszelt parmezán (3-4 dkg)
• 1 tk só
• 1 dkg friss élesztő

Az élesztőt feloldom a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztát kapok. A kelesztőtálat letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára kel.

Átgyúrom, majd centi vastag rudakat sodrok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek. Ebből a mennyiségből két nagyobb tepsire való rúd lesz.

15 perc pihentetés után előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig sütöm, amíg aranyszínű nem lesz, majd rácson hűtöm ki.

A ropogósabb grissini állagú rudakhoz fél centi vastagra sodorjuk a tésztát, majd 180°C fokon 20-25 perc sütés szükséges.

• 10 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia típusú)
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 4 púpos ek kapribogyó
• 2 szardella (elhagyható, ha valaki idegenkedik tőle)

A szardellát villával szétnyomkodjuk, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítjük.

]]> http://flat-cat.hu/2011/02/18/makos-parmezanos-rudak-aszalt-paradicsomos-kapris-kenceval/feed/ 3 http://flat-cat.hu/2011/02/08/aszalt-paradicsomos-csicseriborso-krem-lepenykenyerrel/ http://flat-cat.hu/2011/02/08/aszalt-paradicsomos-csicseriborso-krem-lepenykenyerrel/#comments Tue, 08 Feb 2011 11:49:28 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=17279

Nagyon finom kence, majdnem hummusz, de azért mégsem. Az enyhe narancsos ízével pedig kifejezetten tavaszvárónak tűnik a számomra. Remek szendvicsekbe is, de most egy kis keleti hangulatba illesztve lepénykenyérrel ettük, ami házilag készült hozzá, a Casa Moro receptje alapján. Leszámítva azt az apró változtatást, hogy a liszt egy részét én most rozslisztre cseréltem benne. De készülhet tisztán réteslisztből is az eredeti recept szerint. Vaaaaagy, meg is lehet venni készen. A debreceni Péterfia utcán lévő fűszeresnél ugyanis nagyon jó minőségű, friss pitát és tortillát árulnak, ez utóbbit teljes kiőrlésű lisztből készítve is. Én teljesen rászoktam, illetve rászoknék, mert egy a szépséghibája csak, hogy egyre ritkábban jutok el Debrecenbe. Szóval magad uram. De nem panaszkodom, mert viszonylag egyszerűen és hamar megvan, finom, és így utána még büszke is lehetek egy kicsit magamra, hogy lám, mikre nem vagyok én képes a családomért.

• 20 dkg csicseriborsó
• 1 narancs
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 1 kis fej hagyma (4 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagyobb ág kakukkfű
• 1 ek koriandermag
• 1 tk római kömény
• késhegynyi őrölt fahéj
• 2+1 ek olívaolaj
• 3 ek natúr joghurt*

A csicseriborsót átmosom, beáztatom úgy 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm. A hagymát nagyjából felaprítom, a fokhagymát szintén, a fűszereket kevés sóval mozsárban porrá őrlöm. Evőkanálnyi olívaolajon a száraz fűszereket rövid ideig pirítom az egészben hagyott ág kakukkfűvel együtt, majd hozzáadom a hagymát, üvegesedésig sütöm, végül pár másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Lehúzom a tűzről, kidobom a kakukkfüvet, hozzáreszelem a narancs héját, belefacsarom a levét. Hozzáadom a csicseriborsót, a maradék olívaolajat és a joghurtot, botmixerrel pürésítem. Utánaízesítem sóval, ha szükséges, hozzákeverem az apróra vágott aszalt paradicsomot,  ha pedig nem elég krémes, mehet hozzá még egy kevés joghurt is.

*a legjobb a krémes török joghurt. Ha ez nincs, helyettesíthető 1/3 tejföl-2/3 natúr joghurt keverékével.

• 30 dkg rétesliszt
• 15 dkg rozsliszt (fehér)
• 3 dl víz
• 1 kk szárított élesztő
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk só

Az élesztőt feloldom a vízben, majd a többi hozzávalóval összedolgozom, kidagasztom. Elég lágy lesz a tészta, de nem kell megijedni, ennek ilyennek kell lennie. Addig kell dagasztani, amíg szépen összeáll, már nem ragad és könnyen elválik a kéztől dagasztás közben. Konyharuhával lefedve a kelesztőtálat mehet félre egy órára pihenni.

A tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán 12 részre osztom, és minden adagot nagyon vékonyra (2-3 mm) kinyújtok. A lisztezéssel tényleg bőkezűen kell bánni, erre a recept is külön felhívja a figyelmet, folyamatosan szórni kell a deszkára, a tésztára, a nyújtófára, de így tényleg könnyű lesz a tésztával dolgozni. A nyújtásnál még arra érdemes figyelni, hogy ne gyűrődjön be a tészta, ne hajtogassuk, inkább legyen egy kicsit amorf az alakja, mint réteges maga a kenyér.

Az elkészült lepényeket egyenként (vagy párosával) sütőpapírra fektetjük, majd a sütőben maximális hőfokon (ez nálam 240°C) alsó-felső sütésnél (villanysütő) 8-10 percig sütjük, amíg aranybarna foltos nem lesz. Lehet sütőlemezen is sütni, én inkább a papírral együtt a rácsra ügyeskedtem a lepényeket, így nem fülledt be az alja és még ropogósabb lett.

Ez lesz a karácsonyi reggeli, ami a fiúk szerint az ünnep (és egyéb napok) legfontosabb része. Habos kakaóval. Tényleg olyan, mint az ünnep, legalábbis nekem, a stollen illata, amely betölti a lakást, jó lesz ezután díszíteni a fát.

Az expressz gasztroajándék pedig amiről szó volt, az két fűszersó. Persze ez így snasszul hangzik, de egyáltalán nem az, mert egyfelől csinos darálókba töltve nagyon szép és mutatós ajándékok, másfelől meg ez most két klasszikus és igen jól sikerült összeállítás, amivel életünk párját is visszazavarhatjuk a konyhába, mert ezekkel még ő is tud húst sütni különösebb bonyodalmak nélkül. A fűszersókat ugyanis most a pár perc alatt kisüthető, különösebb macerát nem igénylő hússzeletekhez készítettem, amit legtöbbször steaknek szoktak titulálni, és ami egyébként nálunk párolt zöldséggel igen kedvelt vacsorának számít. Tehát semmi pác, csak néhány szép szelet hús, meg ez a só, és Férj vacsorát készít. Tadaaam. Legalábbis ez a terv, mert ezek neki készültek elsősorban.

Az első sertéshez, halakhoz és csirkéhez is kiválóan illik, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű tengeri sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított kakukkfűvel, 1 evőkanálnyi szemes fehérborssal és fél evőkanálnyi szárított, reszelt citromhéjjal. A másodikat kacsához és borjúhoz szántam, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított rozmaringgal, fél evőkanálnyi apró, egész szárított csilipaprikával és fél evőkanálnyi szárított reszelt narancshéjjal.

Most pedig a palacsinta receptje és én pedig elvonulok téli szünetre, így minden kedves olvasómnak ezúton kívánok boldog, békés karácsonyt és boldog új évet!

• 12 dkg rétesliszt
• 6 dkg marcipán
• 2-2 dkg datolya, aszalt sárgabarack és kandírozott narancshéj (vagy 6 dkg tetszőleges aszalt gyümölcs)
• 2 tojás
• 2 dl zsíros tej ( vagy 1,5 dl tej+ 0,5 dl tejszín)
• 3 dkg vaj
• 1 púpos ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 1 tk narancskivonat (vagy fél narancs reszelt héja, esetleg pár csepp narancsolaj)
• 1 dkg friss élesztő

A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és langyosra melegítem. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a tojásokat, lisztet, cukrot (házi vaníliás elfogyott, így 1 ek nádcukrot+ 1 cm vaníliarúd kikapirgált belsejét használtam, szóval így is lehet), narancskivonatot és habverővel csomómentesre keverem.

Félreteszem, amíg a tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész tömege szemmel láthatóan megnő. Ezután átkeverem és hozzáadom az apróra kockázott marcipánt és aszalt gyümölcsöket is.

Vastag aljú teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki, nagyjából 10 cm átmérőjű, duci palacsinták formájában, további zsiradék hozzáadása nélkül. (ha nem teflon a serpenyő, szükség lehet némi zsiradékra hozzá)

3 dl tejfölt kikevertem 2 evőkanálnyi cukorral és egy mokkáskanálnyi keserű mandula kivonattal és ezt adtam mellé a teszt reggelin, meg felfőzött és felére beforralt (azaz reményeim szerint alkoholmentesített) rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, vörösáfonyát, mazsolát. Meg persze habos kakaót.

Megjegyzés: Előző este is elő lehet készíteni és hűtőben pihentetni a tésztát. Reggel belekeverjük a darabolt marcipánt és aszalt gyümölcsöket, a meleg konyhában pedig fél-háromnegyed óra alatt magához tér a tészta.

100% home-made. Természetesen, máskülönben mit is keresne a blogon.

Mert van az az érzés, amikor este 11 után, filmnézés közben (Idétlen időkig, ezeregyedik alkalommal, és Férj még nem unja! Persze ő az ünnepelt (khmmm…tadaaaam: kiválóan megfelelt a szakvizsga eredménye. Mondjuk nem vagyok meglepve. (csakazértis szmájli)))(rászoktam a tripla zárójelre)

Elnézést.

Szóval van az, amikor valami befészkeli magát az ember fejébe, és nem lehet onnan kiverni, legyen az bármilyen egyszerű és/vagy gasztronómiai szempontból kihívást nem jelentő étel (ezeknek az ételeknek, úgymint még a vajkaramella, sült krumpli, csokis fánk, az ilyesfajta viselkedés amúgy is tulajdonsága), és ha ez még másnapra is így marad, akkor bizony neki kell állni. Lehetne persze készen venni hozzá az alkatrészeket, nem vagyok naiv, vannak igen jó minőségű pékáruk és felvágottak is – de nem errefelé és/vagy nem olcsón. Tehát ha éppen nem szakadt rám a nemzeti bank (ez sajnos nem szokása) és nem épp Debrecenben vagyok nagybevásárolni, akkor inkább nekiállok magam. Mert nem bonyolult.

A felvágott helyett mi hideg sültet eszünk (most erről itt nem futtatok (hosszan) eszmét, legyen elég annyi, hogy sokkal finomabb, 100% húsból van, ugyanennyi százalék természetes összetevőből, és -nagyon fontos!-sokkal olcsóbb, mint a bolti “sonka”), a kenyér meg általában, főleg télen, szintén házi, de igyekszem minél kevesebb macerával és extra alapanyaggal járó recepteket kiötölni hozzájuk, szóval tényleg egyszerűen elkészíthető, és az eredmény a boltihoz képest ég és föld.

• mézes mustáros pulykasült
• 75 dkg pulykamell
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 ek magos mustár
• 1 ek méz
• 0,5 dl száraz fehérbor (elhagyható)
• 1-2 ek olaj (szőlőmag, napraforgó)
• só

Elkeverem a mézet a mustárral, sóval (én 1 ek-nyit adok ennyi húshoz, de mi elég kevés sót használunk), és ezt egyenletesen a húsra kenem. Egy serpenyőt felhevítek benne az olajjal (magas falú, fedeles, teflon előny), majd beleteszem a húst, mellédobom a meghámozott, kés pengéjével meglapított gerezd fokhagymákat, felöntöm a borral (vagy ugyanennyi vízzel), és fedő alatt, a lehető legkisebb lángon puhára párolom. Ez úgy 40-45 perc. Félidőben egyszer megfordítom a húst. Végül leveszem a fedőt és nagy lángon elforralom alóla a folyadékot, majd mindkét oldalán enyhén lepirítom a húst. (vigyázzunk, a méz miatt könnyen odaég!)

Kiveszem, bekenem a serpenyő alján maradt mázzal, kihűtöm, és még langyosan szeletelem, ilyenkor lehet belőle a legszebben hajszálvékony szeleteket vágni.

Hűtőben 4-5 napig jól záródó edényben tárolható.

• rozsos kenyér
• 20 dkg rozsliszt (fehér)
• 20 dkg rétesliszt (BL 80)
• 25 dkg natúr joghurt
• 1 ek olaj (olíva)
• 1 tk cukor
• 2 tk só
• 1 tk őrölt köménymag
• 15 gr friss élesztő

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, ruganyos, sima felszínű, kéztől szépen elváló tésztává dagasztom. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem a tésztát pihenni.

Ha a duplájára nőtt (szobahőmérsékleten legalább 2 óra, a rozslisztes tészták sokkal lassabban kelnek), átgyúrom, veknivé formázom, sütőpapírral kibélelt (vagy kiolajozott, kilisztezett, vagy szilikonos) szögletes kenyérformába teszem. Kelés közben a tetejét lekenem kevés vízzel, egy ecset segítségével, legalább 2x.

Miután a tészta ismét a duplájára nőtt, előmelegített sütőben 240°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés) sütöm 10 percig, utána 180°C, 40 perc.

Rácsra borítva hűtöm ki.

megjegyzés: macera nincs vele sok, az igaz, de az elkészítés hosszadalmas, ehhez napi szinten legalábbis gyesen lévő anyukának kell lenni. Viszont van egy barátságosabb verzió, a mai adag is így készült: összegyúr, egy órát keleszt, előző este. Ezt mondjuk meg lehet csinálni mosogatás után, lefekvés előtt. A kelesztőtál tetejére folpack, be a hűtőbe. Másnap este kivenni a tálat, átgyúrni a tésztát, megformázni (azaz egy rudat készíteni belőle), formába tenni, és meleg helyre tenni. 1 óra alatt magához tér a tészta, és lehet sütni.

• majonézes mártás
• 2 friss(!) tojás
• olaj (szőlőmag, napraforgó, vagy nagyon enyhe ízű olíva)
• 2 tk mustár
• 2 tk fehérborecet
• 2 tk porcukor
• 1 dl tejföl
• só

Igazából ez egy sima majonéz, tejföllel, azaz egy kevéssé hígított tartár mártás. Férj így szereti.

A tojásokat megmosom, megtörlöm, majd lobogó vízben 1 percig főzöm. Ez nem szükséges, de a friss tojásnál a szalmonella csak a héjon van, így ezt el lehet pusztítani, ha kisgyerek is eszik belőle, szerintem célszerű így készíteni. A tojásfehérjét elveszítjük, de legalább jól járnak a macskák is.

A tojást feltöröm, szétválasztom, a sárgáját edénybe teszem, leszedem róla az ún. jégzsinórt (fehér, fonalszerű trutyi)(ezt egyébként érdemes megcsinálni a tojással készülő ételeknél úgy általában, mert nem lehet elhabarni, nem “oldódik” fel, gumicukor szerű zárványként megmarad pl a krémekben), hozzáadok egy csipet sót és a borecetet, majd állandó, habverővel/robotgéppel való kevergetés mellett elkezdem csepegtetni hozzá az olajat. Ahogy veszi fel az olajat a sárgája és lesz egyre tömörebb a krém, úgy lehet egyre bátrabban csorgatni hozzá az olajat. Én két kisebb tojást használtam (kb M-es méret), ehhez 1,5 dl olaj kellett.

A majonézhez hozzákeverjük a cukrot, mustárt (lehetőleg ne magosat, de nekem most csak ilyen volt itthon), sót még ízlés szerint. Ezen a ponton meg is lehet állni, de én még kevertem hozzá egy kevés tejfölt is, így könnyebb lett a mártás.

A szendvicsek összeállítása a következő:

kenyér

majonéz

salátalevél

pulykasült

uborkakarikák

még majonéz

kenyér

De ezt már úgyis mindenki tudja….

Mellé pedig egy pohár tej kötelező.