Ez pedig a karácsonyi vacsoránk volt, csak akkor főtt gesztenye is tarkította a képet. Arról fotó ugyan nem készült, de olyan nagyon meg voltunk elégedve vele, hogy amint felengedett a föld és ismét tudtam kiásni csicsókát, azonnal megismételtük. Gesztenye nélkül ugyan, de így is nagyon finom. A vaníliás sótól nagyon különleges a végeredmény, és itt ha lehet, használjunk azt hozzá sima tengeri só helyett. Házilag is elkészíthető az itt leírt recept alapján, akár egy receptre elegendő mennyiségben is.

Amit pedig még nem említettem: ismét egy sütőtálban elkészül minden. A csicsóka tisztítását leszámítva gyerekjáték (és ezt most szó szerint értem) az egész.

• csicsókával és almával sült kacsacombok
• 4 főre
• 1,2 kg csicsóka
• 1,2 kg alma
• 2 nagy narancs
• vaníliás só
• fekete bors
• 10 cm gyömbér
• 4 pecsenyekacsacomb (1 kg)
• 4 ek kacsazsír

A kacsacombokat megtisztítjuk, bekenjük a kacsazsírral, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, majd sütőtálba tesszük és 160°C fokos sütőben sütjük (villanysütő, alsó-felső sütés), bőrös oldalukkal felfelé. 1,5 órán át sütjük, ezután adjuk hozzá a csicsókás almás keveréket.

A csicsókát megtisztítjuk (én a zöldséghámozó+ kiskés kombinációban hiszek), a nagyobbakat feldaraboljuk úgy, hogy mindegyik darab nagyjából egyforma legyen. Az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, a csicsókához hasonló méretűre vágjuk. Összekeverjük a csicsókát, almát, meglocsoljuk a narancs levével, hozzáadjuk a finomra reszelt héját, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, hozzáadjuk a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét.

A kacsacombokat kiszedjük a sütőtálból, az alatta felgyűlt zsiradékot a csicsóka-alma keverékre locsoljuk, összeforgatjuk vele, majd a sütőtálba szedjük. A tetejére tesszük a combokat is, bőrükkel felfelé.

Még egy órán át sütjük 160°C fokos sütőben.

Ezt most majdnem gyors vacsorának kereszteltem el, pedig csak az előkészítés gyors, az omlós-puha kacsacombokhoz bizony elég sok idő kell a sütőben.De mondjuk egy hétvégi ebédnek megfelel. Tényleg pár perc munka az előkészítés, utána sül magának, és elég néhányszor ránézni csak a hétvégi takarítás, kifestőzés közben.A kacsa-káposzta megunhatatlan kombinációjába az alma és a mazsola is remekül illik, és az egész egy sütőtálban elkészül.

• sült kacsacombok vöröskáposztával, almával, mazsolával
• 4 főre
• 4 pecsenyekacsacomb (1 kg)
• 1 fej vöröskáposzta (1 kg)
• 8 alma ( 1,5 kg)
• 2 lilahagyma (20 dkg)
• 2 marék mazsola (nagyjából 6 dkg)
• 4 ek méz
• 4 ek szegfűbors
• 10-12  szem szegfűszeg
• só (én vaníliás sót használtam)
• 4 ek kacsazsír
• 2 dl tokaji aszú
• fekete bors

A kacsacombokat letisztítom, bekenem a kacsazsír felével, sózom, megszóróm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors felével és tekerek rá fekete borsot is. Sütőtálba teszem, bőrös oldalával felfelé, majd 160°C fokon sütni kezdem (villanysütő, alsó-felső sütés). Akkora sütőtálat érdemes használni, amibe később majd a káposzta is belefér, nagyjából 3-4 cm-es rétegben.

A mazsolát beáztatom az aszúba. A káposztát negyedelem, torzsáját kivágom, majd vékony csíkokra metélem. Az almát megtisztítom, magházát kiveszem, negyedelem-nyolcadolom, mérettől függően. A lilahagymát finomra aprítom. Összekeverem a mazsolát, káposztát, almát, aszút, lilahagymát, mézet, tekerek rá sót (itt is vaníliás sót használtam), hozzáadom a porrá őrölt szegfűszeget, maradék szegfűborsot és kacszsírt.

1,5 óra múlva kiszedem a kacsacombokat, az alatta felgyűlt zsiradékot a káposztára öntöm, összeforgatom, majd a sütőtálba egyenletesen elosztom az almás keveréket. A kacscombokat a káposzta tetejére szedem, és így sütöm még 1 órán át 160°C fokon.

A sütés vége előtt fél órával egyszer meglocsolom a káposztát és a combokat az sütőtálban felgyűlt lével, zsiradékkal, de utána már nem háborgatom.

A tegnapi névnapi, és egyben karácsonyi próbafőzésnek is minősülő vacsoráról sikerült a csemetével néhány elhamarkodott fotót készítenünk (a piros díszek keresetlen összevisszasága Csipi keze munkája), mert azon túl, hogy igen finomra sikerült, valóban ünnepi hangulatú fogás sikeredett belőle. Az alma, aszalt szilva, gesztenye a karácsonyi asztal hagyományos szereplői, amik most egy könnyen összeállítható, mégis ünnepi fogásba kerültek így együtt.

• 3 főre
• 3 fiatal csontos, bőrös pecsenyekacsacomb (75 dkg)
• 2 tk szegfűbors
• 6 szem szegfűszeg
• 1 púpos tk szárított, őrölt gyömbér
• 3 tk só
• 4-5 szelet bacon (3-4 dkg)
• 3 dkg vaj
• 30 dkg előfőzött, hámozott gesztenye
• 3 kissavanykás, aromás alma (45 dkg)
• 10 dkg aszalt szilva
• 2 dl száraz vörösbor
• 1/2 rúd fahéj
• 1 tk cukor

A kacsacomb bőrét megtisztítom, majd bedörzsölöm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors, szegfűszeg, só és gyömbér keverékével. Sütőtál alját egészen vékonyan kivajazom, majd elosztom rajta a nagyobb csíkokra vágott bacont. Ráfektetem a combokat, bőrükkel felfelé, majd 160C fokos sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 2,5 órán át sütöm.

A sütési idő vége előtt egy órával az almát meghámozom, cikkere vágom. A sütőtálakat kiszedem, a combokat kiemelem, majd az almát és a gesztenyét is a tepsi aljába teszem, összeforgatom a kacsa alatt összegyűlt szafttal, szalonnával. Visszateszem a kacsacombokat az almás gesztenyés keverék közé, a gyümölcsökre forgácsolom  a vajat, majd visszateszem a sütőbe.

15 percenként meglocsolom a gyümölcsöket a tepsi aljában felgyűlt szafttal a sütési idő végéig.

Az vörösbort a fahéjjal, cukorral felforralom, majd hozzáadom az aszalt szilvát és addig főzöm, amíg a bort a szilva magába nem szívja/el nem párolog, a gyümölcs alatt pedig sűrű szirup marad.

A sült kacsát a vele sült almával, gesztenyével és a vörösboros aszalt szilvával tálalom.

A mandulagyulladásnak is vannak előnyei, így például megírhatok végre néhány olyan posztot, amihez a fotók már hetek óta árválkodnak a gépemen.

Elsőnek ez a nagyon finom, kacshússal és ribizlivel töltött táska következik, amit elkészíteni sokkal kevésbé bonyolult, mint amilyennek elsőre hangzik. A tésztája egy könnyű, kelt krumplis tészta, a töltelék pedig kacsahús, egy egészen kevés ribizlivel és kakukkfűvel. Nálunk elsöprő sikere volt, a kisfiam azóta is emlegeti.

• 12 db
• a tésztához
• 30 dkg krumpli (megfőzve, tisztítva)
• 30 dkg rétesliszt
• 20 dkg tejföl
• 2 ek kacsazsír
• 4 tk só
• 1 ek cukor
• 15 gr friss élesztő
• tojás a kenéshez
• a töltelkhez:
• 40 dkg kacshús (mell vagy comb, bőr és csont nélkül)
• 10 dkg ribizli
• csipetnyi cukor (nagyjából 1 kk)
• 1 fej hagyma (8-10 dkg)
• 1 csokor kaukkfű
• 3 ek kacsazsír
• só
• fekete bors

A lisztet elmorzsoljuk az élesztővel. A krumplit villával összetörjük, amilyen egyenletesre, simára csak lehet, majd az összes többi hozzávalóval együtt összegyúrjuk, alaposan kidolgozzuk, amíg a tészta el nem válik a kezünktől. Lágy, rugalmas tészta lesz a végeredmény. A kelsztőtálat letakarjuk és meleg helyen kelni hagyjuk, amíg a tészta a duplájára nem nő.

Közben a töltelékhez a húst darált hús finomságúra aprítjuk (vagy ledaráljuk), a hagymát szintén finomra aprtjuk, a kakukkfű leveleit lecsipkedjük a szárakról. Kacsazsíron üvegesre sütjük a hagymát egy csipetnyi cukorral, majd hozzáadjuk a húst és nagy lángon, kevergetve addig sütjük, amíg a hús enyhén pirulni kezd. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, átpirítjuk, majd lehúzzuk a tűzről. Ha kihűlt, hozzákeverjük a leszemezett ribizlit is.

A tésztát átgyúrjuk, majd lisztezett deszkán centi vastagságúra nyújtjuk. Fánkszaggatóval (ez nagyjából 10 cm átmérőjű, kerek formát jelent) kiszaggatjuk, majd minden kör közepébe másfél evőkanálnyi tölteléket halmozunk. A tészta szélét lekenjük tojással, félbehajtjuk, majd lenyomkodjuk villával vagy erőteljesen visszahajtogatjuk az illesztéseket. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, elhabart tojással lekenjük a tetejét, majd előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 200 C fokon 20-25 percig sütjük, amíg a teteje aranyszínű lesz.

Rácsra szedve hűtjük ki.

Utolsó spárga az évben. Ez is egy harminc perces recept, nem direkt, viszont a gyorsaság sosem hátrány, ha esti főzőcskézésről van szó. Kicsit orientálisabb, mint az eddigi spárgás receptek a blogon, de nagyon jól áll neki, az aszalt szilva-kacsa kombináció pedig eleve biztos befutó.

• 4 főre
• 2 pecsenyekacsamell (bőrrel együtt mérve 40 dkg)
• 3/4 köteg zöld spárga (~ 38 dkg)
• 7,5 dkg aszalt szilva
• 5 szál újhagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl tokaji aszú (vagy sherry)
• 2 ek szójaszósz
• 1 csillagánizs
• 4 cm gyömbérgyökér
• földimogyoró olaj
• 1 csokor petrezselyemzöld

A kacsamell bőrét lehúzom (ez majd jó lesz később tepertőnek), a húsról levágom a hártyákat, ereket. Kevés felhevített mogyoróolajban mindkét oldalán 2-2 percig sütöm a kacsamelleket, majd egy hőálló tálba szedem, lefedem alufóliával/a tál tetejével, és pihentetem, amíg a leves elkészül.

A kacsa visszamaradt szaftjára dobom a meglapított gerezd fokhagymát, majd néhány másodpercnyi sütés után felengedem egy liternyi vízzel. Hozzáadom a csillagánizst, az aszút, szójaszószt, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, sózom, és közepes láng felett háromnegyed részére beforralom. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott aszalt szilvát, összeforralom.

Közben a spárgát elpattintom, a felső részét 2 centis darabokra vágom, az újhagymát a szár zsenge zöld részével együtt felkarikázom. Hozzáadom a leveshez a zöldségeket és nagyjából 2 percig együtt főzöm, amíg a zöldségek kissé megpuhulnak, de még roppanósak maradnak. Végül a leveshez adom a nagyon vékony szeletekre vágott kacsahúst, a hús alatt összegyűlt húslét, összeforralom, lehúzom a tűzről, utánaízesítem, ha szükséges.

A tányérokba szedett levest finomra aprított petrezselyemmel szórom meg.

Ennek az évnek a felfedezettje kétségtelenül a fehér spárga. Most már nem is tudom, eddig miért bántam vele ilyen mostohán, de valahogy mintha nem ízlett volna annyira, meg a zöldnek még a színe is szebb, de szerencsére az ízlésünk a korral nemesedik. (állítólag, így mondják legalábbis az udvarias férfiak (Férj))

Tehát a fehér spárga vaníliával már le lett tesztelve tavaly egy rizottóban és remekül működött, most pedig, sütve, enyhén karamellizálva került a tányérra. Az salátához az eper vinaigrette ötlete egy angol nyelvű blogról származik, azonban sajnos a könyvjelzőzési szokásaim már nem a régiek, így linkkel itt most nem tudok szolgálni. Cserébe másra nem is emlékszem a receptből, csak hogy az eperpüré képezi benne az öntet alapját, és ez nekem nagyon megtetszett, így készült egy epervelős, citromos, borsos élénkpiros színű vinaigrette, amivel zsenge spenótból és eperből kevert salátát locsoltam meg. (azért a Google első találatát erre a vinaigrette-re mégiscsak ide linkelem)

A kacsa egyszerű rozéra sütött pecsenyekacsamell, maga az egész összeállítás pedig már-már klasszikusnak mondható, hiszen az eper-spenót-spárga szinte kötelező tavaszi eleme a jelenleg uralkodó gasztronómiai trendeknek, akárcsak a rozéra sütött kacsamell. De ha meg nem így nézzük, akkor pedig ez csak egy egyszerűen, gyorsan és nem túl sok munkával elkészíthető, nagyon finom és picit különleges vacsora, ami akár ünnepi alkalmakra is megállná a helyét.

• 2 fél pecsenyekacsamell, bőrrel, csont nélkül (23-25 dkg egyenként)
• só
• bors
• 2 bő maréknyi bébispenót (8 dkg)
• 25 dkg eper
• 1 citrom leve és felének a finomra reszelt héja
• 2 ek könnyű, gyümölcsös olívaolaj
• nádcukor
• só
• bors
• 1 köteg fehér spárga (50 dkg)
• 2 tk vaníliás cukor
• 2 tk fehér balzsamecet (ha nincs, fehérborecet)
• 2 tk olívaolaj

A kacsamell bőrét letisztítom, a húsos oldaláról a lemezeket, ereket levágom, majd a bőrét éles késsel bevágom hosszában és keresztben is centinként, vigyázva, hogy a húst ne vágjam meg, csak a bőrt.

Forró serpenyőben kevés kacsazsíron nagyjából 3-4 percig sütöm a bőrös oldalán, amíg a zsír nagy része kiolvad belőle, a bőr pedig pirosra sül. Sütés közben sózom, borsozom. Ezután megfordítom, és nagyjából 1-2 percig sütöm a másik oldalán is. Akkor jó, ha már körben kivilágosodott, és csak alig látszik ki helyenként az élénkvörös hús.

Bőrével felfelé egy kisebb tepsibe teszem, majd előmelegített sütőben 80°C fokon 50 percig sütöm-melegítem.

Az eper vinaigrette-hez két nagyobb szem epret villával összetörök, ráfacsarom a citrom levét és hozzáadom a finomra reszelt héját. Alaposan összetöröm, majd finom szűrőn átpasszírozom. Sóval, nádcukorral, frissen őrölt fekete borssal ízesítem, majd egy kisebb fedeles befőttesüvegbe töltöm, hozzáöntöm az olívaolajat, lezárom és összerázom.

A spenótot megmosom, leszárítom/lecentrifugázom, majd tálalás előtt összeforgatom az összerázott vinaigrette-tel és a megtisztított, felszeletelt eperrel.

A spárgát megtisztítom, elpattintom, a fás szárakat eldobom/ felhasználom spárga alapléhez. A megmaradó részt forró serpenyőben színesre sütöm kevés olívaolajon gyakran rázogatva, sütés közben megszórom a vaníliás cukorral, kevés sóval. Ha már szép aranyszínt kapott, meglocsolom a balzsamecettel és elforralom a folyadékot alóla.

Ez most egy picit csalás, mert az ilyen recepteket már nem erre a blogra szántam, de mivel időközben megnyertem vele a Bábel Delikát receptversenyének aktuális fordulóját, ezért talán itt is van némi keresnivalója. Na tehát, a nyereményem az, hogy elkészíthetem a Bábel csapatával ezt az ételt, a Bábel konyhájában, és talán még az étlapjukra is felkerül. Már alig várom!

Az ételhez, illetve főként a fotóhoz tartozik egy kis bocsánatkérés is: mire eljutottam a végleges receptig, akkorára sajnos elfogyott a sütőtökszezon, tehát a legeslegutolsó adag téli sütőtököt használtam fel. Így aztán amíg a gyermekemet üldöztem a chips sütése közben, az kissé odakapott a forró olajban, viszont az újabb fotózáshoz már nem volt alapanyagom. Tehát a szépen fogalmazva túlzottan pirult szélek a sütőtökchipsen nem az eredeti recept részét képezik.

• 10 dkg sült sütőtök püré
• 1 dkg burgonyakeményítő
• földimogyoró olaj
• 10 dkg kacsamell
• kevés lime lé
• 1 tk reszelt gyömbér kinyomkodott leve
• fél szál újhagyma
• 3 zsengébb kelkáposzta levél
• földimogyoró olaj a sütéshez
• kókuszdió
• 1 szál ázsiai citomfű
• 2 dl olívaolaj

A sült tök pürét botmixerrel összedolgozom a keményítővel, majd olajsprayvel lefújt sütőpapírra evőkanálnyi halmokat szedek belőle és kör alakban nagyjából 2 m vastagságban kikenem. Sütőben 100°C fokon (alsó-felső sütés) 30 percig szárítom.

A chipseket tálalás előtt sütöm ki bő, forró olajban, majd leitatom a felesleges zsiradékot.

A tatárhoz a húst késsel finomra aprítom, ízesítem a lime levével, a finomra aprított újhagymával, a gyömbér levével, sóval.

A kelkáposzta leveleiből a sütőtök chipshez hasonló méretű köröket vágok, tálalás előtt bő, forró olajban kisütöm, leitatom a felesleges zsiradékot.

A kókuszdióbélből vékony forgácsokat vágok.

A citromfüvet leturmixolom egy langyosra (40 C fok) melegített könnyű, gyümölcsös ízű olívaolajjal, állni hagyom langyos helyen 2-3 órán át, majd leszűröm finom szűrőn.

Az összeállításnál egy sütőtök chipsre kerül egy evőkanálnyi tatár megformázva, erre egy sült kellevél, majd egy kókuszchips. A citromfüves olajjal a tálalásnál körbepöttyözöm a tornyot.

A kacsáról majdnem azt írtam, hogy lerágott csont, hányszor volt már a blogon, aztán keresgélek -és egyszer sem. Milyen furcsa ez, pedig a rozmaringos fokhagymás után ezt készítem talán a leggyakrabban. Ugyanis amikor fiatal és tudatlan voltam, mindig ilyennek képzeltem a pekingi kacsát: narancs, ötfűszer, újhagyma, valamilyen kevéssé autentikus kínai étterem után szabadon. Mára ugyan már egy fokkal okosabb lettem, de ezt a változatot még akkor is nagyon szeretem.

A másik, a köret. Ez viszont új fejlesztés, kicsit talán téli hangulatú, de a megmaradt gyökérzöldség készletek felhasználására ideális. Lesz belőle még zellergumós is, hamarosan, amint sikerül megírnom az összes elmaradásomat, sőt, igazából az volt először, és annyira megtetszett, hogy kipróbáltam petrezselyemgyökérrel is, vajon működik-e? Mi az hogy! Tehát petrezselyemgyökér, hagymával kissé lepirítva, juharsziruppal, krumplival, pürének megtörve, isteni!

• 4 főre
• 4 pecsenyekacsacomb
• 4 szál újhagyma
• 2 narancs
• 2 tk ötfűszer keverék
• 4 ek kacsazsír
• köret:
• 50 dkg petrezselyemgyökér
• 40 dkg krumpli
• 2 salotta (ha nincs, 6-7 dkg édeskés vöröshagyma)
• 3 ek juharszirup
• 3 dkg vaj
• 2 ek tejszín

 

Az újhagymákat megtisztítom, a szárakon hagyok egy kevés zsenge zöld részt, kettévágom, majd kizsírozott sütőtálba fektetem. A narancsok héját finomra reszelem, az újhagymákra, majd a levüket is ráfacsarom. A kacsát megtisztítom, majd bedörzsölöm az ötfűszer keverékkel, sózom és a hagymára fektetem, bőrös részükkel felfelé, elosztom rajtuk a maradék kacsazsírt. A sütőtálat lefedem alufóliával, és előmelegített sütőbe teszem, 160°C, 2-2,5 óra, a combok méretétől függően. A sütési idő felénél leveszem a fóliát, a sütési idő vége felé pedig meglocsolgatom a combokat egy-két alkalommal a saját zsírjukkal.

A körethez a megtisztított és feldarabolt petrezselyemgyökeret a felaprított hagymával együtt  a vajon kis láng felett aranyszínűre sütöm, hozzáadom a juharszirupot, sózom, majd egy-két perc után a meghámozott, felkockázott krumplit is. Aláöntök egy kevés vizet, lefedem, és fedő alatt, kis lángon puhára párolom. Végül hozzáadom a tejszínt és burgonyanyomóval összetöröm a puha zöldségeket.

Hát most tudom, hogy nem leszek népszerű, mert már megint egy saláta, pedig kint még mindig -10°C az átlaghőmérséklet, és megint kacsamellből, ráadásul itt még a végére sincs odaírva hogy jó ez fetával is, mert ez most egy teljesen kacsa alapú saláta, és nem tehetek róla, de teljesen rákattantam. Persze jól jön hozzá több kilónyi pecsenyekacsamell adomány a szülőktől, de ha nem dől ránk a mélyhűtőből a szárnyas ezen testrésze, még akkor is megéri beszerezni hozzá, mert ez a saláta tényleg, és megdöbbentően és annyira finom! És ünneplős is, meg sima hétköznapi kényeztetős is lehet, mert laktató is, meg elegáns is egyszerre, és finom, finom, finom! Na elég meggyőző voltam?

• 2 fél fiatal pecsenyekacsamell, bőr és csont nélkül (30 dkg)
• 3-4 cm gyömbérgyökér (vagy 1 tk szárított, őrölt)
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 ek kacsazsír
• só
• 2 nagyobb körte (40-50 dkg, keményebb téli körte)
• 2 salotta (vagy 4-5 dkg édes hagyma)
• 1/2 citrom leve
• 1 tk cukor
• 5 marék rukkola ( 100 gr)
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek sűrű, édes balzsamecet
• 2 szelet kalács

A kacsamellekről levágom a hártyákat, lapjában kettévágom, majd vékony (úgy egy centis) csíkokra szeletelem. (a bőréből én közben kisütöttem a zsírt+tepertőt, de ez nem a recept szerves része, csak ha nem volt otthon kacsazsír, akkor így nem is kell külön venni) Ráreszelem a gyömbért és mellédobom a meglapított gerezd fokhagymát.

A körtéket meghámozom, magházukat kivágom, hosszában felszeletelem és meglocsolom a citrom levével. A rukkolát mosom, centrifugázom, a salottát finomra aprítom, a kalácsot kis kockákra vágom.

Egy nagyobb teflon serpenyőben felhevítem a zsír felét és mérsékelt lángon színesre sütöm benne a kalácskockákat. Ha kész, félreteszem, kitörlöm a serpenyőt, felhevítem és a maradék zsíron két perc alatt megsütöm rajta a kacsamell csíkokat. Sütés közben sózom, rázogatom. Kiöntöm egy tálba, alufóliával letakarom és melegen tartom tálalásig. A kacsa helyére dobom a körtét és a salottát, megszórom a cukorral, majd mérsékelt lángon, időnként rázogatva addig sütöm, amíg enyhén rákaramellizálódik a körtére a cukor.

Végül a rukkolát összeforgatom a körtével, kacsahússal, meglocsolom az olívaolajjal, balzsamecettel, a tetejére pedig ropogós kalácskockákat szórok.

Hát nem ez a legdekoratívabb saláta eddig amit készítettem, de az érdemein ez nem változtat, attól még nagyon finom. A történet lényege röviden a kacsatepertő közismerten gyógyító hatásáról szól (nem kell megijedni, nem ez van a salátában)(legalábbis ebben még nem), amit kisdedek felső légúti lázas kórságaira kell szedni. Legalábbis van két ember a családban, aki engem erről próbál meggyőzni. A kisebbik (Csipi) ebben a tevékenységében odáig jutott, hogy zsenge kora ellenére kampánydal komponálására adta a fejét, és teljesen önállóan írt egy számot a kacsatepertőről. Persze maga a dal mindössze 5 hangból áll, és a szöveg sem túl bonyolult (nagyjából így hangzik: tepe-tepertőő-őőő-őőőő-tepe-tepertőőő), de hát mit várunk tőle ugye, még csak most múlt nemrég két éves. Ebből azért sejthető, hogy elég gyakran kerül az asztalra neki egy-egy kis tálka nagyon apróra vágott és nagyon ropogósra sütött kacsatepertő, ami többnyire kacsamell bőréből származik, a kacsamell pedig salátában végzi. Mikor milyenben, jelenleg két kedvencünk van, és ez az egyik. Nagyon kiadós, gazdag ízű (és színű) saláta, nekünk két főre bőven elég, és mivel ez egy langyos saláta, igazán jól tud esni még ebben a hidegben is.

• 2 főre
• 2 fél fiatal pecsenyekacsamell (bőr nélkül, nagyjából 30 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kis kínai kel (35-40 dkg)
• 40 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
• 1 ek olívaolaj
• 1 nagyobb, nem túl érett mangó
• 1 tk nádcukor
• 1 narancs
• 1 fej lilahagyma ( 5 dkg)
• 1 marék törökmogyoró
• 4 ek mogyoróolaj

A sütőtököt 2 centis kockákra vágom, olívaolajjal és kevés sóval összeforgatom, majd 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 40-45 perc alatt megsütöm.

A mogyorót száraz serpenyőben enyhén megpirítom majd durvára vágom.

A kacsamellről az esetlegesen rajta lévő hártyákat, vastagabb ereket levágom, lapjában kettévágom és centis csíkokra szeletelem.

A kínai kelt megmosom, kicentrifugázom, ujjnyi vastag csíkokra vágom. A mangót meghámozom, a húsát centisre kockázom. A lilahagymát nagyon finomra aprítom, majd kevés sóval és a narancs levével, finomra reszelt héjával elkeverem, állni hagyom.

A kacsamell csíkokat 1 ek mogyoróolajon (vagy 1 ek kacsazsíron) a meglapított gerezd fokhagymával együtt felhevített, vastag aljú, lehetőleg teflon serpenyőben két-három perc alatt nagy lángon színesre sütöm, sütés közben sózom. Ha készen van, egy tálkába szedem, alufóliával lefedem és melegen tartom.

A kacsamell helyére a serpenyőbe a mangó kerül, nagy lángon rázogatva, kevergetve addig sütöm, amíg színt nem kap, ezt is kiszedem, félreteszem. Ugyanabban a serpenyőben, továbbra is nagy láng felett a kínai kelt is színesre sütöm (úgy a legjobb, ha a levél kis színt kap, de még nem esik össze), ha kész, ezt is kiszedem, félreteszem. Ha teflon serpenyőt használunk, elég a kacsa után maradt zsiradék is hozzá, egyéb serpenyő esetén többre is szükség lehet.

Végül a kínai kelt, mangót, kacsamellet, aprított mogyorót és a sütőtököt összeforgatom a narancsos lilahagymával és a maradék mogyoróolajjal. Melegen tálalom.

Megjegyzés: Működik a kacsamell nélküli változat is, akkor 20 dkg összemorzsolt feta kerül bele a hús helyett.