Kapros juhtúró gombóc cukkinis szósszal

A mai ebéd, amely végre baba-mama program keretein belül került megvalósításra. Na nem Ponty gyurmázta a gombócokat, ott még nem tartunk, de szépen álldogált mellettem, amíg én golyóztam, és mutogatta a kötényemen a lepkéket és a virágokat. (igen, én virágoslepkés kötényben főzök, és igen, Ponty meg fiú létére rá van kattanva a virágokra és a pillangókra. Ez van.)

Szóval ezt gondoltam ma ki a felhalmozott juhtúró hasznosítására, amit a juhtúrós túrótorta ismétlése miatt vettem, és ami mellett még több mint egy kiló túró árválkodik a hűtőmben felhasználásra várva. Sütő hiányában ugye mit is lehetne vele kezdeni… szerintem meg fogjuk utálni a túrógombócot hamarosan. Mert hogy ez olyan, mint a túrógombóc, csak sós és kapros, a prézli helyett meg van hozzá ez az isteni krémes szósz. Finom.

• 2-3 főre
• 25 dkg juhtúró
• 2 tojás
• 8 dkg búzadara
• kis csokor kapor
• só
• a szószhoz:
• 25 dkg cukkini
• 2 dkg vaj
• fél fej salotta (vagy 2 dkg vöröshagyma)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl tejszín
• só

A juhtúrót alaposan összedolgozom egy villa segítségével a búzadarával, tojással, csipet sóval (ha szükséges) és a nagyon finomra aprított kaporral (a kapornak csak a lecsipkedett levelét használjuk, a szárakat ne!). A sózásnál vegyük figyelembe, hogy a juhtúró általában elég sós. A masszát félreteszem pihenni legalább 30 percre (de egy órára még jobb).

Közben a cukkinit meghámozom, nagyobb kockákra vágom. A megtisztított hagymát szintén nagyjából felaprítom, majd a vajon sütni kezdem a zöldségeket az egészben hagyott, megtisztított fokhagymagerezddel együtt. Addig kell sütni gyakori rázogatás, kavargatás közben (teflon serpenyő előny), amíg a cukkini megpuhul, elkezd szétesni és kis aranyszínt kapni. Ekkor hozzáöntöm a tejszínt, sózom, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.

A juhtúrós masszából  nagyjából két centi átmérőjű gombócokat formázok, majd forró, sós vízben kifőzöm. Ha felúsztak a víz tetejére, lehalászom szűrőlapáttal és a szószba szedem. Tálalom.

Címkék: babának, cukkini, hús nélkül, juhtúró, tészta

Túrós áfonyafagyi étcsokival

Mit is csinálhatnék, amíg a gyerek alszik az utolsó tálca hiperszuperakciós áfonyámból?

Fagyit!

Főként azért ebben az időpontban, mert szolidárisak vagyunk kisdeddel, így előtte nem eszünk édességet egy ideig, legalábbis amíg ő egyszerű szénhidrát elvonón van.

A fagyi egyébként megint az az 5 perc munkával elkészülő fajta, mert az igaz, hogy tegnap kinéztem magamnak Niki áfonyagyűjteményéből ezt a fantasztikus cheesecake fagyi receptet, de miután ma beszereztük hozzá miniatűrrel a hozzávalókat, győzött a türelmetlenség, és nem győztem kivárni a az alap elkészítéséhez és kihűtéséhez szükséges időt.(de majd legközelebb!) Addig pedig lett belőle ez, ami eszméletlen finom, csak azonnal meg kell enni, mert a fagyasztást-tárolást kevésbé jól viseli, mint a főzött társai. Bár az azonnali elfogyasztás nálunk igazából egyáltalán nem szokott problémát okozni.

Mit is írhatnék még róla ha az már elhangzott hogy eszméletlen finom? Semmit. Recept.

• ~750 ml fagyasztandó massza
• 400 gr natúr joghurt (3,5%)
• 100 gr tejszín
• 125 gr sovány túró
• 125 gr áfonya (egy kis tálca)
• 25 gr étcsoki (minimum 60% kakaótartalom)
• 20-40 gr cukor, ízlés szerint
• Créme de Cassis, reszelt étcsoki a tetejére

A joghurtot, tejszínt, túrót a cukorral csomómentesre keverem, lehetőleg habverővel, hozzáadom a megmosott, villával enyhén összetört áfonyát és a finomra reszelt csokit.

Még egy kavarás, és fagyigépben kifagyasztom.

Tálalásnál mehet rá még több reszelt csoki és esetleg egy kis Créme de Cassis a felnőtteknek.

Megjegyzés: Ez a massza kiválóan alkalmas arra is, hogy jégkrémtartóban kifagyasztva pálcikás hűsítő legyen belőle.

Címkék: áfonya, édes, étcsoki, fagyi, fél óra, gyors&könnyű, joghurt, túró

Nagyon baba répatorta mézzel, zabpehellyel

Ez pedig egy baba barát változat. (úgy tűnik, ma ilyen babás hét lesz, hiába, kárpótolnom kell Pontyot a sok medvehagyma miatt…)

Azt egyáltalán nem ígérem, hogy ez az utolsó répatorta a blogon, mert Earl narancs szirupos répatortája után tervbe van még véve egy csupa répa, házi fejlesztés is, meg Mamma mogyorós-csokoládés répatortája is. Szóval egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy rákattantunk kicsit a répatortára.

A mostani viszont babáknak készült, mézzel, olajos magvak nélkül, zabpehellyel. De hazudnék, ha azt akarnám elhitetni bárkivel is, hogy az apukák nem kedvelik…

• 26 cm kapcsos tortaforma
• 40 dkg répa (tisztítva mérve)
• 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 5 dkg rétesliszt
• 20 dkg mascarpone
• 5 tojás
• 10 dkg méz
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• 1 csapott tk őrölt gyömbér (elhagyható)
• 4 kardamom tok magja (mozsárban porrá őrölve)
• szerecsendió frissen reszelt (vagy őrölt) ízlés szerint (én 1/4 kk-nyit használtam)
• 1 púpos tk sütőpor

A répát finomra reszeljük, majd elkeverjük a zabpehellyel, mézzel, sütőporral elkevert liszttel, mascarponeval, fűszerekkel és a tojások sárgájával.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a répás masszához forgatjuk.

Kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 70 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

Ez egy szolidan édes, továbbá nagyon puha, szaftos, mondhatni szottyos tészta(a jó értelemben, emberek, a jó értelemben!), rizskoch-szerű az állaga, én a 15 hónapos kisfiamnak sütöttem, így nem is került rá se krém, se szirup, mert annyira nem szükséges, de ehhez is jól illik a narancsos szirup, illetve valamilyen mascarpones krém.

Ha valakit érdekelne, akkor annak leírom Férj kedvenc mascarpones krémjét, amit sütőtök tortára is szoktam kenni:

40 dkg mascarponet kikeverek egy citrom és egy narancs finomra reszelt héjával, ízlés szerinti mennyiségű mézzel (nagyjából 1 dl szokott kerülni bele), és hozzáadom még a citrusok 1 púpos ek étkezési keményítővel csomómentesre kevert és összeforralt levét is. Miután kihűlt, bevonom vele a tortát.

Ha pedig hígabb, öntetszerű krémet szeretnénk, akkor a keményítős sűrítés el is maradhat.

Címkék: édes, gyors&könnyű, méz, répa, zabpehely

Balzsamecetes rozmaringos sült csirkemell brie sajttal, sült körtés diós galambbegy salátával

Hosszú cím, fél óra alatt elkészülő meglehetősen finom étel.

A dió-körte-lágy penészes sajt (reményeim szerint) elcsépelhetetlen kombinációját szerintem nem kell külön bemutatnom, a balzsamecetben pácolt sült csirkéről meg csak annyit, hogy az ecet azon kívül, hogy kellemes, édes-karamellás-savanykás ízt ad a húsnak, remek állagot is kölcsönöz neki.

• adagonként
• hús:
• 1 fél csirkemell filé (~15 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 2 ek balzsamecet
• 1 tk szárított rozmaring
• 2-3 szelet brie sajt (~3-4 dkg), ha nincs, helyette camembert
• saláta:
• 1 marék dió, durvára vágva
• 1 nagyobb, keményebb körte
• 2 marék galambbegy saláta
• 2 ek hidegen sajtolt dióolaj

A csirkemellet éles késsel lap szerint vékony, fél centis szeletekre vágom (ha nem megy biztonságosan az ilyen vékonyra vagdalás, akkor lehet kicsit vastagabb szeleteket vágni, és klopfolóval fél centi vastagra ütögetni). A balzsamecetet, mozsárban porrá őrölt rozmaringot és olívaolajt elkeverem, majd beleforgatom a húst, és állni hagyom benne fél óráig szobahőmérsékleten. (lehet tovább is, egy-két órán át, de én, illetve Ponty most csak ennyi időt hagytunk neki)

Közben megmosom, lecentrifugálom a salátát, összeforgatom a dióolajjal, felszelem a sajtot, megvágom a diót, meghámozom a körtét, kivágom a magházát és cikkekre vágom.

Száraz teflon serpenyőben először mérsékelt lángon megpirítom egy kicsit a diót. Kiszedem, félreteszem.

Felforrósítom a serpenyőt, beleteszem a hússzeleteket, rájuk öntöm a maradék ecetes pácot és megsózom. Mindkét oldalukon 2-3 percig sütöm nagy lángon, vagy amíg átsül a hús.

Kiszedem a húsokat és még forrón mindegyikre egy-egy szelet brie sajt kerül. Melegen tartom tálalásig, mondjuk langyos sütőben.

A serpenyőbe megy a felszeletel körte, ami a hús szaftjában sütök nagy lángon mindkét oldalán pár percig, amíg kívül karamellizálódik, de belül még nem puhul meg teljesen.

Tálalásnál a tányérra halmozom a salátát, erre jönnek a körte gerezdjei, az egészet megszórom a pirított dióval és meglocsolom a serpenyőben maradt balzsamecetes szafttal. Mellé szedem a sajtos sült mellfiléket.

Címkék: csirke, dió, fél óra, gyors&könnyű, körte, sajt, saláta

Mézes joghurtfagylalt citromfűvel

Amióta szalmaözvegy lettem, és kisded is elvonult kipihenni egész heti fáradalmait, belevetettem magam az ünnepi készülődésbe. Viszont (nem meglepő módon) a főzéssel sokkal jobban lehet haladni, ha az aprónép nem kolompol fém tálkákon az ember lábánál. Így esett, hogy mostanra készen van már az összes sárgatúró, kel a kalács, fel van mosva a lakásban, és még olvasni is maradt időm. Egy jó könyv mellé pedig elengedhetetlen egy nagy tál fagyi, legalábbis nálam ez így működik.

Nem utolsó szempont, hogy fagyigépppel fél óra alatt elkészül.

• 700 ml massza/2-4 adag
• 500 gr natúr joghurt (3,5%)
• 100 gr mascarpone
• 100 gr méz
• 1 nagy marék friss citromfű levélke
• cukrozott kukoricapehely a tálaláshoz (elhagyható)

A citromfüvet nagyon finomra aprítom, majd azzal együtt az összes hozzávalót alaposan kikeverem.

Ha nem akarnánk a citromfű aprításával bajlódni, akkor levelestől tegyük a többi hozzávalóval turmixgépbe, és azzal mixeljük össze az egészet.

A kész keveréket fagyigépben fagyasztom ki.

Voltam annyira elvetemült, hogy az én adagomat alaposan megszórtam cukrozott kukoricapehellyel, így aztán kevéssé lett egészséges, viszont ropogós meg annál inkább. Minimanó is nyalakodott belőle, miután felébredt, hiszen ő is lelkes fagylalt fogyasztóvá avanzsált immáron két napja, amikor is sikerült összebarátkoznia a jeges (de szigorúan házi készítésű!) finomsággal.

De mivel önző gonosz meg nem vagyok, ezért a fele adagot elraktam Férjnek a fagyasztóba.

Címkék: édes, fagyi, fél óra, gyors&könnyű, joghurt, mascarpone, méz

Gyömbéres sárgaborsó krémleves

Ez a leves is minimanó álcázott zöldségfogyasztását hivatott elősegíteni, mivel mindenféle zöldségből készült krémlevest szívesen fogyaszt, még akkor is, ha a zöldség szilárd halmazállapotában berzenkedést váltana ki belőle. Viszont miért is főznék külön bébiételt, ha a kisded kifinomult ízlése lehetővé teszi, hogy mi is szívesen fogyasszuk az elsősorban számára készülő leveseket?

De most inkább néhány szó enerváltságom okáról.

A mai délutánra különleges meglepetéssel készült Ponty: még most sem tudom hogyan, de sikerült szert tennie az egyébként számára elérhetetlen helyen lévő majomkenyér (crassula ovata, vagy micsoda) két levelére, amire csak abból jöttem rá, hogy harsány csatakiáltása néhány másodpercre elhallgatott. Amilyen ráérősen tud nyammogni minden egyes falaton a hivatalos étkezések alkalmával, most olyan gyorsasággal sikerült internalizálnia a levelek csúcsi részét. Hiába koboztam el tőle a maradékot, a végeket már lerágta. Gyors tájékozódást követően a növényt első körben sikerült crassula argentea néven beazonosítani, amiről mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy közepesen mérgező, macskákban (?) hányást és depresszív tüneteket okozhat.

Mivel az orvos szülőknél nincs is rosszabb, gyorsan hónom alá csaptam az egyébként rendkívül vidám és csínytevésével teljes mértékben elégedett csöppséget, és a totális pánik állapotában beloholtunk a gyermek sürgősségire. Itt körülbelül három perc alatt levett a lábáról négy nővérkét gurgulázó nevetésével, és igazából nem tűnt betegnek, depresszívnek meg még annyira sem. Rövid eszmecsere következett az ügyeletes doktornővel, aki még pont ilyen növény elfogyasztásával nem találkozott, de felsorolta azt a 15 félét, amivel már igen. Próbált megnyugtatni, hogy ezek közül alig akad mérgező, és ha igen, akkor is legalább egy egész bokrot meg kellett volna belőle enni a kisdednek. Természetesen nem sikerült. Végül kigugliztuk, hogy a crassula argentea csak a macskáknál és kutyáknál okoz enyhe mérgezéses tüneteket, emberre ártalmatlan. Még később az öcsém kiguglizta, hogy ami nekem van, az nem is argentea, hanem ovata, az pedig mindenkire ártalmatlan. Amiért mindezt leírtam, az (azon kívül, hogy kicsit még mindig remeg a gyomrom), hogy belinkeljek két táblázatot a mérgező szoba- és kerti növényekről. Hátha másoknál is hajlamos a kisgyermek a kertészkedésre…

Magyarországon található toxikus növények listája

Mérgező növények/Kismamablog

A történet aztán itt még hosszan folytatódik, a nagy izgalomban nem bírtam hazajönni a szakadatlanul vidám és egészséges Ponttyal, így kimentünk meglátogatni az apját az ibrányi ügyeletben, ahol a hivatalos szöveg szerint szoros orvosi obszerváció következett. Nem hivatalosan pedig Ponty lebontotta a rendelőt, szétszórt és felborogatott mindent, talált egy sakk-készletet (?), majd egy paraszttal a szájában rohangált fel és alá, és közben gurgulázva nevetett rendíthetetlenül. Az apja volt olyan szerencsés, hogy ki kellett vonulnia, de mi ketten az asszisztensnővel a rendelőben maradtunk, és együttes erővel sem sikerült megfékezni vidám kis démonunkat.

Aztán Ponty most édesdeden alszik, hiszen jól végezte dolgát, csak én ülök itt a gép előtt, és gondolkodom még mindig azon, hogy honnan, hogyan szerezte meg azokat a leveleket…

• Recept
• 4 adag
• 20 dkg sárgaborsó
• 4 szál szárzeller
• 1 nagyobb répa (10 dkg)
• 1 kisebb petrezselyemgyökér (5 dkg)
• 1/2 fej fehérhagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 3-4 cm gyömbérgyökér
• 1 nagy narancs leve (1 dl)
• 3-4 ek olívaolaj

A hagymát, répát, petrezselyemgyökeret, szárzellert megtisztítottam, a zeller rostjait lehúztam, majd mindent feldaraboltam 2-3 centisre. A gyömbért meghámoztam és felszeleteltem.

Az olívaolajon megsütöttem a zöldségeket és a gyömbért, kis láng felett, kevergetve, amíg egy kis aranyszínt nem kaptak. Néhány másodpercre hozzádobtam a felszeletelt fokhagymát is, majd felöntöttem háromnegyed liternyi vízzel, a narancs levével, és hozzáadtam az átöblített sárgaborsót. Sóztam, majd fedő alatt addig főztem, amíg minden megpuhult.

Botmixerrel pürésítettem a levest. Ha túl sűrű lenne, lehet még egy kevés vízzel hígítani és ismét felforralni.

Tálalásnál mehet bele érett, kemény juhsajt lereszelve, vagy néhány kisütött csípős szárazkolbász karika, de azok nélkül is finom.

Címkék: gyors&könnyű, hús nélkül, leves, petrezselyemgyökér, répa, sárgaborsó, zeller

Sonkába tekert újhagyma, tejszínes tormával csőben sütve

Ismét egy recept a márciusi Cucina no problembol, ami ezúttal erőteljes magyarításon esett át. A póré ugyanis le lett cserélve újhagymára, a parmezán érett juhsajtra, a kömény helyett pedig reszelt torma került a tejszínes mártásba, és így rögvest egy húsvéti hangulatú étel kerekedett belőle. Viszont a nagy ötlet, miszerint prosciutto cottoba (nem vagyok szigorú, lehet helyette mezei főtt combsonkát is használni), és nem valamilyen szárított sonkába csavarják a zöldséget, az a magazinból származik, és szerintem nagyszerű!

• Adagonként 1 adag főételhez/2 adag előételhez
• 1 csokor (3-4 szál) újhagyma
• 2 szelt prosciutto cotto (~ 4 dkg)
• 4 ek (0,6 dl) tejszín
• 1,5 dkg érett, kemény juhsajt finomra reszelve
• 1 cm tormagyökér finomra reszelve (~ 1/2 ek)
• só
• vaj a sütőtálhoz

Az újhagymát megtisztítom, a végeit levágom úgy, hogy a zsenge zöld része még rajta maradjon. Minden hagymát betekerek egy-egy fél szelet sonkába, majd kivajazott sütőtálba teszem.

A finomra reszelt sajtot elkeverem a tormával, tejszínnel, és sóval, majd a hagymákra öntöm.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő!) 15 percig sütöm.

Friss fehér kenyérrel az igazi.

Címkék: előétel, gyors&könnyű, húsvét, sajt, sonka, újhagyma

Kukorica krémleves

Minimanó már javulóban, már nem kell a priznic, hűtőfürdő és az injekciók, de nagyon bágyadt kis teremtés vált belőle az elmúlt napok során. Nem közlekedik fénysebességgel, nem tör-zúz a tárgyak alaposabb megismerésének érdekében, és a legfájdalmasabb része: nem kacag már hangosan egész álló nap. Csak fáradtan kucorog a kanapé sarkában, szopizza a kis ujját, és szomorú tekintettel bámulja a Bebe TV-t, mert most beteg, és ilyenkor TV-t nézni is szabad.

Az ennivaló is nehezen megy, szóval igyekszünk a kedvében járni nagyon. Ezért még a kukorica krémleves passzírozását is bevállaltam, ami nem egy nagy dolog, csak én utálom rettenetesen elmosogatni utána a szűrőt. De minimanó imádta, így természetesen megérte.

Ennek a krémlevesnek nincs sok különlegessége, csak az, hogy tejmentesen kellett készíteni ( a levesbetétként a felnőttek által beleszórt reszelt juhsajtot leszámítva), mivel Ponty emésztőrendszerét kicsit kikezdte az antibiotikum, és most rosszul reagál a tejjel készült ételekre. Viszont aki teheti, az ne hagyja el belőle a sajtot!

• 4 adag
• 1 kg kukorica (mirelit)
• 25 dkg krumpli
• 1 fél fej fehérhagyma (vagy más édeskés hagyma, ~ 6 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 4 ek olívaolaj (lehet helyettesíteni vajjal is)
• sok kemény, érett juhsajt reszelve a tálaláshoz

A hagymát nagyjából feldaraboljuk tisztítás után, és az olívaolajon lassú tűzön addig sütjük, gyakran kavargatva, amíg aranyszínű nem lesz, azaz karamellizálódik. (de meg ne égjen!)

Az utolsó néhány másodpercre hozzádobom  a fokhagymát, majd egy-két kavarás után megy bele a kukorica és a felkockázott, meghámozott krumpli is.

Sózom, majd fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket. Ha ez kész, botmixerrel pürésítem, majd szűrőn átpasszírozom.

Tálalásnál a forró leves bőven szórok a reszelt sajtból.

Megjegyzés: Lehet bele tenni szárított csilit is, ha nem babának készül, de ha bébiétel is lesz belőle, akkor tálalásnál lehet bele tenni egy kevés finomra aprított, friss csilit.

Címkék: babának, gyors&könnyű, krumpli, kukorica, leves, sajt, tejmentes

Fűszeres, sajtos morzsában sült halfilék

És itt a bizonyíték, hogy tényleg elkezdtem tanulni olaszul. Ha nem is a tervezett ütemben.

A recept ugyanis a márciusi Cucina no problembol származik. Ez egyébként egy kellemes meglepetés volt, ugyanis minden további nélkül be lehet szerezni egy nagyobb újságosnál még itt is, a német nyelvű konyhai szakirodalommal egyetemben (az már más kérdés, hogy francia vagy angol nyelvű főzős újságokat viszont nem tartanak egyáltalán).

Kisebb fennakadást jelentett, hogy Ponty ma eldugta az újságot, így a receptben szereplő petrezselyem helyett én bazsalikomot rögtönöztem a morzsába, meg parmezán sem volt itthon éppen, így kemény, érett juhsajt került bele. Továbbá hiányt szenvedünk a nyelvhalból is, így a mélyhűtőben hemzsegő hemibagus filét használtam fel hozzá (persze ehelyett bármilyen más fehér húsú halfilé megteszi), de mást ezen kívül tényleg nem változtattam. Legalábbis eddig nem vettem észre a hiányos olasz nyelvtudásomnak köszönhetően…

• 2 adag
• 2x 17-20 dkg fehér húsú tengeri halfilé (lehet mirelit is)
• 30 gr kemény, érett juhsajt finomra reszelve (helyette lehet parmezán, grana padano vagy pecorino is)
• 30 gr zsemlemorzsa
• 15 gr olívaolaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 tk szárított bazsalikom
• 2 tk só

Ha mirelit halfilét használunk, azt olvasszuk ki, csöpögtessük le. A filékről konyhai papírtörlővel itassuk fel a nedvességet.

A morzsához a finomra reszelt juhsajtot morzsoljuk össze a finomra reszelt fokhagymával, a zsemlemorzsával, a mozsárban porrá őrölt bazsalikommal, sóval és az olívaolajjal. Próbáljuk meg az olajat egyenletesen eloszlatni a keverékben.

A halfiléket forgassuk meg a sajtos panírban, és nyomkodjunk rá annyi morzsát, amennyit csak tudunk.

Sütőpapírral fedett rácsra vagy lyukacsos tepsire fektessük a filéket, majd a maradék morzsát (ha van) még nyomkodjuk rá a filék tetejére.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 25 perc alatt aranyszínűre sülnek.

Köretnek kiválóan passzolt hozzá a sárgarépa főzelék.

Címkék: gyors&könnyű, hal, sajt

Sárgarépa főzelék

Férj ügyel, így ketten vigyázzuk anyósommal a nagybeteg Pontyot. Valóban vigyázni kell rá, mert egyáltalán nem veszi fel a 40°C fokos lázat, és képes lenne változatlan vehemenciával vetni magát a kutyák közé, vagy akár egy szál pelenkában meglépni a teraszra, ha nem figyelnénk eléggé. Ugyanis ugyanolyan gyors és eleven (ha ébren van, mert azért most napközben egy picit többet alszik),és azon kívül, hogy nem hajlandó lenyelni semmiféle folyadékot az anyatejen kívül, meg a tűzforró kis testét leszámítva nem hagy rajta nyomokat az első tüszős mandulagyulladás. Azt nem állítanám, hogy mi nem vagyunk bepánikolva, de minimanó ezt fel sem veszi. És tényleg olyan, mint egy kis hős. Ahogy a lángoló kis buksijával ül a priznicben, egy szál pelusban, és mégis teljes méltósággal tudja szopizni az ujját, miközben az apja pólóját morzsolgatja az ujjai között…

Szóval igyekszem a kedvében járni, mert enni azt azért tud, és ezért a kedvenceit készítem. Például sárgarépát. Az már csak hab a tortán, hogy ez anyósom egyik kedvenc étele is.

• 2-3 adag
• 1 kg sárgarépa
• 1 kisebb fej fehérhagyma (~ 8 dkg)
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 3 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej (lehetőleg zsíros)
• só

A répát megtisztítom, és vékonyan felkarikázom. A hagymát nagyon finomra aprítom.

A vajon 5 percig sütöm a hagymát és a répát, gyakori kevergetés mellett, majd sózom és fedő alatt puhára párolom. Vastag aljú teflon öntvény serpenyő előny.

Ha a répa már majdnem eléri a kellő állagot (ez esetünkben minimanóra való tekintettel a puha), hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet, és 1-2 perc alatt készre párolom.

Felöntöm a tejjel és a tejszínnel, felforralom, majd lehúzom a tűzről, és a répa felét a tejszínes tejjel botmixerrel pürésítem.

Hozzákeverem a maradék répát, és tálalom, mondjuk a fűszeres morzsában sült halfilék mellé.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, répa