főzelék

Medvehagymás krumplifőzelék mandulás pisztrángpogácsával

2011. április 17., vasárnap | babának, főzelék, hal, köret, zöldség | Nincs hozzászólás

Tehát egy medvehagyma.

Sajnos egyre inkább úgy tűnik, idő, illetve fénykép hiányában a betervezettekből ezen kívül még két medvehagymás recept kerül fel a blogra az idén, a többi tálán majd jövőre.

A pisztráng filézése itt nem feltétlenül kell, hogy a klasszikus módon menjen, mivel a hús apróra lesz vágva, így az sem gond, ha nem sikerül sértetlenül hozzájutnunk. (mindez arra az esetre vonatkozik, ha a halas mégsem filézné ki a pisztrángot) Ezt a folyamatot már leírtam egy korábbi receptben, nem kell tőle megijedni, könnyen és gyorsan elvégezhető művelet. Persze a legegyszerűbb mégiscsak megkérni a halast, akik ezt tapasztalatom szerint készséggel megcsinálják helyettünk. A recepthez használt húsmennyiség egyébként két nagyobb, 35-40 dekás pisztrángból jött össze.

  • főzelék:
  • 1,5 kg krumpli
  • 1 liter zöldségleves*
  • 2 marék medvehagyma (~8 dkg)
  • 1 púpos ek finomliszt (1,5 dkg)
  • 1 púpos ek vaj (1,5 dkg)
  • halpogácsa:
  • 50 dkg pisztrángfilé (bőr nélkül)
  • 5 dkg őrölt mandula (blansírozott)
  • 1 kis csokor petrezselyem
  • 1 tojás
  • olaj a sütéshez (szőlőmag)

A meghámozott, felkockázott krumplit puhára főzzük az enyhén sózott zöldségalaplében. A vajon a lisztet világos aranyszínűre pirítjuk, majd kevergetés közben hozzáöntünk 1-2 merőkanálnyit a krumpli főzőlevéből. Visszaöntjük a krumplira, alaposan elkeverjük, felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, végül hozzáadjuk a megmosott, leszárított, vékony csíkokra metélt medvehagymát is. Ha nem elég sűrű, akkor néhány szem krumplit törjünk meg az edény oldalán, ez majd besűríti a főzeléket.

A halat késsel vágjuk apróra, darált hús finomságúra. A petrezselymet aprítsuk finomra, majd keverjük a halhoz a tojással, mandulával, sózzuk. Gyúrjuk össze a masszát, majd formázzunk belőle pogácsákat. Én ehhez egy nagyobb, 5 centi átmérőjű kerek sütikiszúrót használtam, így egyenletes, nagyjából 2 centi vastagságú lett a hús mindenütt.

Kevés felhevített olajban süssük meg a pogácsákat, mérsékelt lángon, mindkét oldalukon nagyjából 3-5 perc alatt. A sütésnél figyeljük a pogácsák oldalát, ahogy világosodik a hús, úgy sül át. Ha majdnem félig kivilágosodott a pogácsa, fordítsuk meg, ahogy teljesen kivilágosodott az oldalán, rögtön vegyük ki a serpenyőből, így nem sül túl, nem szárad ki.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet. Ha nem ilyen alaplevet használunk hozzá, tegyünk a főzésnél egy babérlevelet is a krumpli mellé.

Megjegyzés:

Amihez nincs most fotó: medvehagymás pisztrángpogácsa. A petrezselyem helyett néhány levél medvehagyma kerül apróra vágva a halhoz (egy kis maréknyi csak), kevés őrölt fekete bors, a többi ugyanaz. Nagyon finom!

Címkék: , , , , , ,

Céklafőzelék fetás húsgolyóval

2011. február 10., csütörtök | babának, főzelék, sertés | 4 hozzászólás

P1010507

Tehát az a gyermek, aki három hete itthon hisztériás rohamot kap a cékla színétől, és csak csukott szemmel volt hajlandó enni belőle, na ő az, aki a bölcsődében repetát kér a céklafőzelékből. Nosza, akkor ilyet lehet itthon is. És tényleg. Persze az elmaradhatatlan és örök kedvenc, a húsgolyó az azért jár hozzá. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy ez most megint olyan babakonyhás felvezetés lett, mert annál itt többről van szó, ez az étel ugyanis finom és bababarát is egyben. (pedig ugye, mennyivel másképpen hangzik, mint a ketchupos spagetti és a rántott dínók krumplipürével?)

  • 3 főre
  • 70 dkg cékla
  • 25 dkg krumpli
  • 5 dl csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
  • 1 kis fej hagyma (3-4 dkg)
  • 4 ág kakukkfű
  • 1 tk borókabogyó
  • 2 ek balzsamecet
  • 2 ek olívaolaj
  • 50 dkg sovány sertéscomb
  • 10 dkg feta
  • 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1/2 ek rozmaring (szárított)
  • 2 ek olívaolaj
  • egy kisebb narancs felének a finomra reszelt héja
  • olaj a sütéshez

A céklát és a krumplit meghámozom, kis kockákra vágom. Az alaplé felében fedő alatt puhára párolom a céklát a balzsamecettel. Közben az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából felaprított hagymát, majd hozzáadom a krumplit, felöntöm a maradék alaplével, hozzáadom a mozsárban kevés sóval finomra dörzsölt borókabogyót és az egészben hagyott kakukkfű ágakat is. Fedő alatt ezt is puhára főzöm. A kakukkfüvet kidobom, majd a krumplit a levessel botmixerrel teljesen simára püréstem és hozzáöntöm a céklához. Botmixerrel az egészet kissé püréstem, de itt már a teljesség igénye nélkül, hogy maradjanak benne kisebb-nagyobb cékladarabok is.

A  vastagabb hártyáktól megszabadított sertéscombot felkockázom és ledarálom a hagymával, fokhagymával, fetával együtt. Eleve darált comb esetén a hagymát és fokhagymát nagyon finomra aprítva, a fetát szétmorzsolva keverjük a húshoz. A rozmaringot kevés sóval mozsárban porrá őrölöm, a narancs héját finomra reszelem, és az olívaolajjal együtt ezeket is a húshoz adom. Alaposan összegyúrom, majd 2 centis gombócokat formázok belőlük. Bő, forró olajban adagonként kisütöm. (teflon serpenyőben lehet egész kevés (1-2 kanálnyi) olajon is kisütni, gyakori rázogatás közben, így is szoktam készíteni, és ez a módszer is jól működik)

P1010500

Címkék: , , , ,

Sárgarépafőzelék

2010. március 21., vasárnap | babának, főzelék, hús nélkül, zöldség | 6 hozzászólás

P1011901

Férj ügyel, így ketten vigyázzuk anyósommal a nagybeteg Pontyot. Valóban vigyázni kell rá, mert egyáltalán nem veszi fel a 40°C fokos lázat, és képes lenne változatlan vehemenciával vetni magát a kutyák közé, vagy akár egy szál pelenkában meglépni a teraszra, ha nem figyelnénk eléggé. Ugyanis ugyanolyan gyors és eleven (ha ébren van, mert azért most napközben egy picit többet alszik),és azon kívül, hogy nem hajlandó lenyelni semmiféle folyadékot az anyatejen kívül, meg a tűzforró kis testét leszámítva nem hagy rajta nyomokat az első tüszős mandulagyulladás. Azt nem állítanám, hogy mi nem vagyunk bepánikolva, de minimanó ezt fel sem veszi. És tényleg olyan, mint egy kis hős. Ahogy a lángoló kis buksijával ül a priznicben, egy szál pelusban, és mégis teljes méltósággal tudja szopizni az ujját, miközben az apja pólóját morzsolgatja az ujjai között…

Szóval igyekszem a kedvében járni, mert enni azt azért tud, és ezért a kedvenceit készítem. Például sárgarépát. Az már csak hab a tortán, hogy ez anyósom egyik kedvenc étele is.

  • 2-3 adag
  • 1 kg sárgarépa
  • 1 kisebb fej fehérhagyma (~ 8 dkg)
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • 3 dkg vaj
  • 1 dl tejszín
  • 1 dl tej (lehetőleg zsíros)

A répát megtisztítom, és vékonyan felkarikázom. A hagymát nagyon finomra aprítom.

A vajon 5 percig sütöm a hagymát és a répát, gyakori kevergetés mellett, majd sózom és fedő alatt puhára párolom. Vastag aljú teflon öntvény serpenyő előny.

Ha a répa már majdnem eléri a kellő állagot (ez esetünkben minimanóra való tekintettel a puha), hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet, és 1-2 perc alatt készre párolom.

Felöntöm a tejjel és a tejszínnel, felforralom, majd lehúzom a tűzről, és a répa felét a tejszínes tejjel botmixerrel pürésítem.

Hozzákeverem a maradék répát, és tálalom, mondjuk a fűszeres morzsában sült halfilék mellé.

Megjegyzés: Ez persze nem olyan klasszikus értelemben vett főzelék, ez azért a képen is látszik. Ha a főzelékre jobban hasonlító végeredményt szeretnénk elérni, a tej mennyiségét növeljük 3 dl-re, és a répa legalább 3/4 részét pürésítsük a végén.

Címkék: ,

Sült oldalas, tökfőzelék

2009. június 4., csütörtök | főzelék, sertés | Nincs hozzászólás

pb100022

A félreértések elkerülése végett előre közlöm, hogy ez egy nagyon hagyományos, úgy is mondhatnám, korszerűtlen recept. Én nem szeretném a tökfőzeléket átértelmezni, újragondolni, mert úgy az nem az igazi. Márpedig ezt én csak így szeretem.

Mindenkinek megvan a saját receptje, ahogy a legfinomabb, és csak úgy, még a legegyszerűbb ételek esetében is. Vagy inkább csak azoknál.

Mert a tökfőzelék, akármennyire is hétköznapi, lássuk be, nem mindenki számára a legvonzóbb dolog. Én gyerekkoromban nem is voltam hajlandó megenni egyáltalán. Aztán elmentünk nyaralni Böbéhez, nagyi testvéréhez, aki nem engedte megnézni az esti mesét, csak ha megeszem a főzeléket. A tököt. Szegény anyám a fejét fogta, hogy nem tudja Böbe néni, mibe vágta a fejszéjét, de ő tántoríthatatlan volt. Egy ideig én is. Aztán a könnyeimen át lesve az óra mutatóját, amin a mese időpontja egyre közeledett, arra jutottam, hogy egy próbát megér. És sírva kezdtem el enni, de a végén már nevettem. Annyira finom volt. A mese meg azután már nem is érdekelt.

Soha többet nem ettem meg más tökfőzelékét, mert az nem volt olyan. Csak a Böbéét. Ő már csak mosolygott, amikor látogatóba érkeztünk, és én kértem a főzelékem. Böbe sajnos már nem él, és a recept vele együtt ment el örökre. Azóta volt számos próbálkozásom, de nem sikerült reprodukálni az ominózus ízeket.

Végül maradt ez a recept, ami ugyan nem pont olyan, de nagyon finom. Sült oldalassal.

  • 2 főre
  • 80 dkg gyalult tök,
  • 1 csokor kapor,
  • 1 közepes fej hagyma,
  • 2 dkg vaj,
  • 1 csapott ek pirospaprika,
  • 3 dl zsíros tej,
  • 1 csapott ek étkezési keményítő,
  • 2-3 ek fehér borecet,
  • 2 tk cukor, só
  • 50 dkg sertés oldalas,
  • 5 gerezd fokhagyma,
  • 1 nagy paradicsom,
  • 8-10 szem fekete bors,
  • 1 babérlevél,
  • 1 ek szárított majoranna,
  • 1 kk őrölt kömény,
  • 2-3 ek sertés zsír,
  • 1 dl száraz fehérbor

A vajon üvegesre párolom az apróra felkockázott hagymát, majd hozzáadom a nagyon finomra metélt kaprot is, és még egy kicsit együtt sütöm azzal is. Lehúzom a tűzről, megy hozzá a pirospaprika, megkeverem, és megy hozzá a tök. Sózom, és nagyon kevés vízzel öntöm fel, épphogy ellepje a tököt. Lassú tűzön, fedő alatt főzöm. Ha teljesen megpuhult, vékony sugárban, állandó kevergetés mellett hozzáöntöm a habverővel simára kevert tejes-keményítős keveréket, majd egyet forralok rajta. Végül az ecettel és a cukorral ízesítem.

Az oldalast méretes, fedővel rendelkező teflon edénybe teszem, csontokkal lefelé. Köré szórom a majorannát, a felezett, zúzott fokhagymagerezdeket, a köményt, a hámozott, felcikkezett paradicsomot, a babérlevelet, majd sózom, és felöntöm a borral, és még 1 dl vízzel (félig lepje el a húst). Hozzáadom a zsírt is (mivel nekem elég cubákos volt az oldalas, nem kellett több, de soványabb hús esetén lehet növelni a mennyiséget. Főleg, ha terveink vannak a “moszatos zsírral”)

Felforralom, és fedő alatt párolom.  Minél tovább, annál omlósabb lesz. Az enyém most 2 óráig szotyogott. Igazán nincs sok gond vele, néha meg kell nézni, nem főtt e el a folyadék, és szükség szerint pótolni kicsit . Itt figyelni kell arra, hogy ne essünk túlzásba,  mire kész a hús, főleg csak a zsír maradjon, lé nem, mert akkor nem lehet ropogósra lesütni.  Félidőben megfordítom a húst, csontokkal felfelé. Ha már puha, fedő nélkül, nagy lángon zsírjára sütöm, addig, amíg szép piros nem lesz. Megfordítom, a csontos felét is kicsit megkapatom. Ezzel kész is. Tálaláshoz a bordák között felvágom, és a darabokat a főzelék tetejére szedem. A zsírja meg frissen sült kenyérrel remek vacsora.

Ja, és az oldalas anyu receptje!

Címkék: ,

Kelkáposzta főzelék

2009. június 3., szerda | főzelék | 2 hozzászólás

pb080013

Férj szereti a főzeléket. Nagyon. De nem mindet. A zöldbabot például egy rossz emlékű kórházi ebéd óta gyűlöli, amikor is egy kissé mackós küllemű nővérke belediktált egy egész tányérral, minden tiltakozása ellenére, pedig volt vagy három éves. A kelkáposztához nem kötődnek ilyen erős negatív emóciók, azt (is) egyszerűen eddig csak rosszul elkészítve ette.

Szóval ma az volt a házi feladat, hogy kelkáposzta főzelék legyen, de ezúttal finom. Nem nagy feladat, mert szerintem a kelkáposzta főzelék alapból finom, csak nem kell feljavítani vízzel, liszttel, meg vegetával…

  • 2-4 adag
  • 40 dkg (új)krumpli,
  • 1 nagy fej kelkáposzta,
  • 1 nagy fej vöröshagyma,
  • 6 gerezd fokhagyma,
  • 0,5 dl csirke alaplé,
  • 1 kk őrölt kömény,
  • 1 kk őrölt római kömény,
  • 4 dkg vaj,
  • só,
  • bors

A hagymát apró kockákra vágom, a fokhagymagerezdeket felezem. A vajon megpirítom a köményeket, majd megy hozzá a hagyma, végül a fokhagyma is. 1-2 percig sütöm, de színt ne kapjon.

Hozzáadom a meghámozott, egyenletesen fél cm kockákra vágott újkrumplit, és a 2 mm csíkokra vágott kelkáposztát. Felöntöm az alaplével és még annyi vizet öntök még alá, amennyi félig ellepi ( a káposzta össze fog esni). Fedő alatt készre párolom. Mivel a kel és a krumpli is új volt, ez nem tartott túl sokáig.

Végül sózom, borsozom, és a felét egy másik edénybe átszedem. Botmixerrel pürésítem, ezzel sűrítem a főzeléket. Visszaöntöm a darabos részhez, ha szükséges, még pótolok hozzá folyadékot (bár szerintem ez nagyon sűrűn finom csak igazán), még egyszer felforralom, és kész is.

Párolt marhaszelet volt a feltét hozzá.

Megjegyzés: Ha a krumpli és a kel már nem új, akkor két lehetőség van. Vagy a kelt adom hozzá előbb és csak kb negyed óra múlva a krumplit, hogy az ne főjön szét teljesen, vagy egyszerre adom hozzá mindkettőt, ilyenkor a krumpli szétfő, nem lesznek benne nagyobb darabok belőle, de nem kell botmixerrel sem pürésíteni, a krumpli úgyis besűríti.

Címkék: ,

Karalábéfőzelék

2009. május 21., csütörtök | főzelék | 4 hozzászólás

pa270019

Melynek receptje nem a világmegváltás végett kerül bejegyzésre, hanem egyszerűen csak azért, mert nagyjából ez az első karalábéfőzelék Férj életében, amit jóízűen elfogyasztott. És persze azért, mert nekem is nagyon ízlik!

  • 2-3 adag
  • 60 dkg karalábé
  • 15 dkg krumpli
  • 0,5 l csirke alaplé
  • 1 kis csokor kapor
  • 0,5 dl tejszín

A karalábét meghámoztam (ha lett volna rajta zsenge levélke, azt félretettem volna a tálaláshoz), és 1 cm kockákra vágtam. A krumpli csak kettőbe, ennek majd a turmixolásnál lesz jelentősége. Mindezeket egy kis fazékba tettem, majd felöntöttem az alaplével, és még annyi vízzel, amennyi épphogy ellepte a zöldségeket. Addig főztem, amíg a krumpli is megpuhult. Ekkor merőkanállal kiszedtem a karalábé kb 1/3 részét, és félretettem.

A maradék főzelékhez hozzáadtam a kapor 3/4 részét, majd botmixerrel pürésítettem. Visszatettem a darabos karalábét, a maradék kaprot finomra aprítva, a tejszínt, egyszer felforraltam, és késznek nyilvánítottam. Borjúsülttel (is) finom volt.

Megjegyzés: friss kapor helyett friss petrezselyemzölddel is készülhet.

Címkék: