Lepénykenyér kontakt grillben sütve, paradicsomos olajbogyós rátéttel – a nagyon forró napokra

Az úgy volt, hogy hétvégén ünnepeltük Férjjel kis csúszással a házassági évfordulónkat, a nagyszülők közreműködésének hála, akik bevállalták Ponty felügyeletét. Ez eddig rendben van, de hogy jön ide a kenyér?

Nos, átugrottunk Debrecenbe, volt vacsora egy hangulatos és nem is rossz olasz étteremben, meg egy kis prosecco is hozzá, szóval ki gondol ilyenkor a másnapi reggelire? Hát én nem. Aztán mire észbe kaptunk, már nem volt nyitva semmi a Tescon kívül, ha valaki járt már vidéki Tescoban az tudhatja, hogy ez nem sok jót jelent. Mi tényleg megpróbáltunk ott kenyeret és paradicsomot venni (bruschettát szerettem volna másnap reggelire), de nem sikerült. Mert nem néztek ki ehetőnek.

Így hát miután hazaértünk, én nekiálltam dagasztani, és arra gondoltam, megpróbálkozom másnap reggel a kontakt grillünkkel a kenyér megsütése céljából. Mert úgy képzeltem, hogy ez gyorsabb, és nem fűti fel majd az egész konyhát (és tényleg nem csak azért, mert állandó kényszert érzek arra, hogy a konyhában kísérletezzek).

Jelentem, működik! Nem is akárhogyan! Ropogós, nagyon ropogós héjú lepénykenyér, nagyjából tíz perc alatt. Igazából olyan jól sikerült, hogy terveim ellenére még az elfogyasztása előtt a megörökítés mellett döntöttem. Én most a megszokottnál kicsit lágyabb kenyértésztát készítettem hozzá, de szerintem működik ez akármilyen már jól bevált kenyértésztával is.

Közben a hűtőben árválkodó három szem paradicsomból meg még egy olajbogyós, aszalt paradicsomos, remek ízű feltét is készült hozzá.

• 4 lepénykenyér
• 25 dkg rétesliszt
• 1,5 dl víz
• 2 ek olívaolaj
• 2-3 gr friss élesztő
• 1 púpos tk só
• nagyjából 2 adag paradicsomos rátéthez:
• 3 közepes paradicsom (~ 15 dkg)
• 8 fél, olajban eltett aszalt paradicsom (nagyjából lecsöpögtetve)
• 6-8 dkg fekete olajbogyó
• 4-5 gyöngyhagyma (vagy 2-3 szál újhagyma, esetleg 1 salotta)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ág oregánó
• 0,5 dl olívaolaj

A kenyérhez a friss élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a többi hozzávalót is, és alaposan kidagasztom. Sima felszínű, lágyabb, rugalmas tésztát kell kapnunk, ami szépen elválik a kéztől. A kelesztőtálat letakarom nyirkos konyharuhával, és félreteszem kelni legalább egy éjszakára. Ha gyorsabban szeretnénk kenyeret készíteni, akkor több élesztő kell hozzá, legalább 1-1,5 dkg, de ha van időnk, akkor a hosszú kelesztés kevés élesztővel jobb állagú tésztáét eredményez.

Másnap reggel a tésztát átgyúrom, négy gombócra osztom, majd lisztezett deszkán kb másfél centi vastag lepényekké nyújtom. A lepényeket bő negyedórán át pihentetem. Közben a kontakt grillt felhevítem a legmagasabb fokozaton, és a forró grillben kisütöm a lepényeket. (az meg közben külön öröm, amikor közben figyelem, ahogy a magasodó tészta felnyomja a grillsütő felső lapját)

A sülési idő függ a grillsütő teljesítményétől is, én időnként ellenőriztem a kenyeret, és akkor nyilvánítottam késznek, amikor aranyszínű csíkok képződtek rajta. Ez úgy 10 perc körül volt.

A rátétet még előző este elkészítettem, ehhez a kimagozott olajbogyót, aszalt paradicsomot, a hagymát és az oregánó lecsipkedett levélkéit nagyon finomra aprítottam, majd hozzákevertem a feldarabolt paradicsomot és a megtisztított, kés hátával meglapított fokhagymát is. Meglocsoltam az olívaolajjal, összekevertem, és lefedve a hűtőbe tettem pihenni, hogy összeérjenek az ízek. Másnap a fokhagymát tálalás előtt kipecáztam belőle.

Aztán a reggeli még ünnepibbre sikerült, mint a vacsora, szépen, csendben költöttük el kettesben, a teraszon, miközben a szomszéd kertjében figyeltünk egy búbos bankát, ami Férj szerint ritkaságszámba megy.(a kép tájékoztató jellegű, maximális zoommal készült, nagyon messziről)

Ponty pedig kérem, remekül érzi magát a nagyszülőknél, mint hal a vízben, anyu elmondása szerint egyáltalán nem hiányzunk neki, és OTT megeszi még a meggyet és az őszibarackot is. De nekünk meg már hiányzik, szóval most indulunk is érte, és minden tiltakozása ellenére hazacipeljük magunkkal. Hisz ő még csak egy kisbaba.

Címkék: felvágott helyett, hús nélkül, kelt tészta, kenyér, olajbogyó, paradicsom

Húsvétig még elkészül 2.: sárgatúró sósan, sonkával, tormával, újhagymával

Az instant húsvét.

Ez már igazi kalács mellé való, sőt, nem is kell már más a kalácshoz. Főleg Férj kedvéért készült, aki mindenből a sós változatot követeli, plusz ezt még magával is tudja vinni az ügyeltbe, és így egy kicsit ő is részesül az ünnepből.

Itt is elmondanám, hogy ügyeljünk a tojások, de főleg a tej minőségére, ahogy azt már az édes változatnál is leírtam, és lehetőség szerint zsenge újhagymát használjunk hozzá. Korábban ezzel is akadt egy kis gondom, az egyiptomi újhagyma ugyanis csak küllemében új, ízét tekintve inkább egy erősebb póréhagymához hasonlít.

• 1 kis gömböc
• 1 liter zsíros tej (lehetőleg házi, de semmiképpen nem UHT)
• 10 tojás, L méretű (vagy 11 M méretű, 12 S méretű)
• 10 dkg főtt combsonka
• 3-4 szál újhagyma (egy kis csokor)
• 2 ek friss torma reszelve
• 2 ek cukor
• 2 tk só

A tejet elkezdjük melegíteni, és ha már langyos, hozzákeverjük az elhabart tojásokat.

Folyamatos kevergetés mellett kis lángon addig melegítjük, amíg a massza összeugrik, a savó különválik a többi, túrószerű résztől. Ekkor hozzáadjuk a reszelt tormát, a nagyon finomra aprított sonkát és újhagymát, alaposan átkeverjük, majd sűrű szövésű textillel/textilpelenkával/muszlinnal bélelt szűrőbe öntjük.

A textil széleit összecsavarjuk és fakanál nyelére kötjük. Egy mély tál fölé akasztjuk a gombócot, és a hűtőbe kerül, amíg az összes savó le nem csepeg belőle (azaz minimum egy éjszakára).

Megjegyzés:

1.) Ha nem házi tejből készül, a savó kicsepegése tovább tarthat, nem biztos, hogy elég neki egy éjszaka, szükség lehet akár egy-két(-három) napra is!

2.) Mai tapasztalat: újhagyma helyett egy kis csokor snidling került a következő adagba, és úgy is nagyon finom!

Címkék: húsvét, sonka, szabolcsi, újhagyma

Húsvéti retró a Gasztrotippen: sárgatúrótorta, tormahab, fürjtojással és sonkával töltött kalács

Húsvét jegyében készült ezúttal egy egész retró menü, a változatosság kedvéért reggelire a Gasztrotippen.

• Sárgatúró-torta:
• 1 liter zsíros tej (ha van, házi, de semmiképpen nem tartós, féltartós!)
• 10 nagy, L méretű tojás (vagy 11 M, 12 S méretű)
• 3 dkg cukor
• 5 dkg mazsola

A tejet megmelegítjük, és ha már langyos (nagyjából kézmeleg), hozzákeverjük a mazsolát, cukrot, és az elhabart tojásokat. Minél kevésbé habarjuk el a tojást, és marad benne kisebb darabokban a tojásfehérje, annál inkább hasonlít majd a sárgatúró kinézete az igazira, azaz lesznek benne kisebb-nagyobb fehér szemcsék is. (aki viszont ettől a textúrától idegenkedik, az habarja el nyugodtan teljesen simára a tojást)

Folyamatos keverés mellett kis lángon addig főzzük, amíg a massza besűrűsödik, összeugrik, a túrószerű rész kicsapódik, és különválik a savó. Ez 65°C fok körül már megvan, forralni nem szabad!

A sárgatúrót sűrű szövésű muszlinnal vagy tiszta textilpelenkával bélelt szitába öntjük (én egy kisebben készítettem, ami 16 cm átmérőjű), a textilt lazán ráhajtjuk, és egy mélyebb tálba tesszük hideg helyre, hűtőbe legalább 24 órára, vagy amíg a savó lecsepeg.

Szita hiányában használható hozzá párolóbetét, bambusz pároló, vagy tésztaszűrő betétje is, a lényeg, hogy  a hagyományos gömböc forma helyett lapos, korong alakú tortát kapjunk. (a hagyományos módszerrel pedig: textilbe szedni a túrót, ebben gömböccé tekerni, és a lecsöpögtetéshez fellógatni egy fakanál nyelére)

Ez a túró ugyan enyhén édeskés, de sajt helyett a húsvéti sonka mellé fogyasztott étel, viszont készíthetjük desszertnek is. Ehhez a cukor mennyiségét emeljük meg 5 dkg-ra, és adjuk a tejhez 1 rúd vanília kikapargatott belsejét és egy narancs reszelt héját is. A főzés végén 5 dkg kandírozott narancshéjat is adjunk hozzá, de ezt már csak a tűzről lehúzott sűrű túróba keverjük bele.

Ha desszertnek készítjük, akkor arra ügyeljünk, hogy a tojásokat habverővel, vagy robotgéppel teljesen egyneművé keverjük ki, mielőtt a tejhez öntjük, mert a szemcsés főtt tojásfehérje egy desszertben kevéssé gusztusos.

• Sonkával, fürjtojással töltött kalács:
• 25 dkg finomliszt
• 15 dkg rétesliszt
• 1 tojás
• 2 dl tej (zsíros, lehetőleg házi)
• 4 dkg cukor
• 5 dkg vaj
• 1 dkg friss élesztő
• 1 púpos tk só
• 10 vékony szelet füstölt sonka , kb 8-10 dkg (lehet fekete-erdei is)
• 10 db fürjtojás
• 1 tojás a kenéshez

A liszteket morzsoljuk el az élesztővel, majd adjuk hozzá a tejet, puha vajat, tojást, cukrot és sót. Alaposan dolgozzuk ki, amíg a tészta sima, fényes felszínű, rugalmas nem lesz, és a kéztől szépen elválik.

Ha valaki úgy biztonságosabbnak érzi, fel is futtathatja előtte a cukorral elkevert tejben az élesztőt, de igazából ez nem szükséges, ha az élesztő elég friss.

A tésztát formázzuk cipóvá, majd a kelesztőtálat konyharuhával letakarva tegyük félre a tésztát kelni, amíg az a duplájára nem nő. Ez körülbelül 2-3 óra. Melegebb helyre téve a tésztát ez persze lehet kevesebb idő is, illetve ha előző este dagasztjuk be, és hűvös helyen hagyjuk kelni, például a spájzban, akkor a tészta reggelre fog megkelni.

A fürjtojásokat forró vízbe téve 3 perc alatt keményre főzzük, kihűtjük, leszedjük a héjukat.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd lisztezett deszkán 1 centi vastag, jó 40 centi széles téglalappá nyújtjuk. A hosszanti szélére merőlegesen elkezdjük lerétegezni a sonkát, úgy, hogy az egyik széle közvetlenül a tészta széle mellett legyen, a vége pedig a tészta másik szélétől jó öt centivel beljebb. A sonka szeletek legyenek egymással átfedésben, tetőcserépszerűen lerakva, úgy, hogy a tészta rövidebbik szélein 5-5 centi üresen, sonka nélkül maradjon.

A fürjtojásokat nagyjából egyenletesen elosztjuk a sonkával fedett részen, majd a szabadon maradt tésztát kenjük le kevés vízzel egy ecset segítségével.

A kalács tésztáját feltekerjük, a sonkával borított hosszanti oldala felől haladva, a tekercs végeit összenyomkodjuk, és a kalács alá hajtjuk.

Az egészet átemeljük egy sütőpapírral bélelt (vagy szilikon) szögletes kenyérformába, ecset segítségével lekenjük az elhabart tojással, és félretesszük, amíg a duplájára nem kel.

Sütés előtt még egy-két alkalommal lekenjük tojással.

Előmelegített sütőben (gázsütő) 240°C fokon 15 percig sütjük, majd a hőfokot 180°C-ra mérsékelve még 20 percig.

Rácsra borítva hűtjük ki.

• Tejszínes tormahab:
• 3 dl tejszín
• 5 dkg reszelt torma
• 1 ek cukor
• 2 ek borecet
• bő csipet só

A tejszínt a finomra reszelt (vagy késes robotgéppel finomra aprított) tormával, cukorral, borecettel , sóval elkeverjük, 1-2 órán, esetleg egy éjszakán át állni hagyjuk, majd  finom szűrőn átpasszírozzuk.  Ha szükséges, ecettel, cukorral, sóval utánaízesítjük.

Habszifonba töltjük.

Habszifon hiányában a tejszínhabot tálalás előtt kézi vagy gépi habverővel verjük kemény habbá, ilyenkor azonban a kemény hab eléréséhez a tejszín minőségétől függően szükség lehet habfixáló hozzáadására is.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, húsvét, kelt tészta, sonka, szabolcsi

Piadina aszalt paradicsomos fehérbab pürével

Piadinát régen terveztem már készíteni, hiszen ez volt az egyik első olasz élményem, amire azóta is boldog nosztalgiával gondolok vissza.

A piadina egy olasz élesztő nélküli laposkenyér, ami Romagna tartományból származik. Anno egyszerű paraszti étel volt, csak  liszt, só, víz és zsír (vagy olívaolaj) felhasználásával készült, a laposra nyújtott kerek lepényt pedig terrakotta köveken sütötték ki. Többnyire csak sajt, sonka, esetleg kolbász került bele. Aztán ez is divatossá vált, ma már elég sok helyen találkozhatunk vele, számtalan variációban, ami a tölteléket illeti.

A receptet hozzá egyébként Gabah új lakhelyén találtam, és nagyon meg voltam elégedve vele.

A töltelék nálunk Ponty ízlésre lett hangolva, azaz fehérbabból készült kence került bele, a felnőtteknek füstölt vörös tonhallal kiegészítve (ami helyett természetesen kerülhet bele prosciutto crudo is, de mi most még egyelőre nem tudtunk ráunni a tonhalra). Maga a kence egyébként külön is megér egy misét, mert nagyon finom.

Most ebédre készült, így a friss lepényeket én nem sütöttem át, de vacsorára nálunk is a sajttal, sonkával töltött, majd kontakt grillben összesütött változata lesz terítéken.

• 8 db körülbelül 22 cm átmérőjű kenyérhez:
• 450 gr rétesliszt
• 50 gr kukoricaliszt (vagy ha nincs, ehelyett is rétesliszt)
• 100 gr zsír (én disznózsírt használtam)
• 150 gr víz
• 1 tk só
• 1 tk szódabikarbóna
• babpüré:
• 20 dkg fehérbab
• 6-7 db felezett, olajban eltette, lecsöpögtetett aszalt paradicsom (~ 6-7 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 ág rozmaring (vagy 1 kk szárított, finomra őrölve)
• 0,5 dl extra szűz olívaolaj
• őrölt csili (elhagyható)

az összeállításhoz ízlés szerint friss zöldsaláta,paradicsom,  füstölt vörös tonhal vagy prosciutto crudo

A liszteket a zsírral elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval, a vízzel, sóval, szódabikarbónával gyorsan rugalmas tésztává gyúrjuk össze. Cipóvá formázzuk, majd félretesszük 1 órára pihenni.

A tésztát 8 részre osztjuk, majd lisztezett gyúródeszkán 2 mm vastag, nagyjából szabályos kör alakú lepényeket nyújtunk belőle.

Forró serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül, viszonylag erősebb lángon aranyszínű pöttyösre sütjük mindkét oldalukon a lepényeket.

A babpüréhez az előző este beáztatott babot puhára főzöm. Lehet használni konzerv babot is hozzá, de én azt számomra sem teljesen érthető okok miatt nem szeretem. De úgy nagyjából két kis konzervdoboznyi mennyiségnek saccolom a megfőtt bab mennyiségét, ha valaki a konzerv megoldás mellett döntene.

A lecsöpögtetett paradicsomot nagyjából felkockázom. A meghámozott fokhagymát szintén csak nagyjából feldarabolom, majd a paradicsommal és a rozmaring ággal együtt kis láng fölött addig sütöm, amíg a fokhagyma megpuhul. Nekem sima, nem teflon serpenyőben sem kellett hozzá további zsiradék, ami a paradicsomon maradt, az elégnek bizonyult, de ha szükségesnek érezzük, tegyünk még hozzá egy-két kanál olajat, akár a paradicsom olajából.

A puhára főtt babot leszűröm, majd a fokhagymás-aszalt paradicsomos keverékkel (melyből a rozmaring ágat már kidobtam), kevés sóval és az olívaolajjal együtt botmixerrel pürésítem. Nem kell teljesen simára kifejezetten jól áll neki, ha kissé darabos marad benne a paradicsom. Ízlés szerint mehet bele csili is, de nálunk a fiatalúr újabban ezért sem rajong.

Egy adag babpürét kentem a lepény egyik felére, erre tonhal darabkákat raktam, majd félbehajtottam a még langyos lepényeket. A rukkola és kevés (koktél)paradicsom kiválóan illett volna az összeállításhoz, de a nemzeti ünnepre való tekintettel tökéletesen kifosztott élelmiszerüzletekben tegnap ilyesmit már nem találtam.

Címkék: bab, felvágott helyett, hús nélkül, kukoricaliszt, paradicsom, sós, tészta

Fetakrém sültpaprikával

Van nekem az az érdekes szokásom, hogy amúgy nem vásárolok főzős újságokat, csak akkor, ha bugyuta női magazinok különkiadásaként jelenik meg. (nem volt ez mindig így, a Konyhaművészet összes száma megvan… Talán azért nem érdekel ezek után az összes többi magyar nyelvű kiadvány, mert a régi Konyhaművészetekhez képest csak a hatalmas színvonalbeli zuhanás az, amit tapasztalok bennük…) (húúú, de negatív voltam, elnézést. Ez persze csak az én véleményem, és mivel nem vásárolom, csak átnézem az újságosnál ezeket az újságokat, így igazából ez a vélemény megalapozatlan és rendkívül szubjektív) (főleg hogy utána meg megveszem a Joy Bistrot…)

Vissza, még csak nem is a témához. Szóval megvettem a Joy Bistrot. Szép képek méregdrága és zömmel felesleges konyhai eszközökről, kiegészítőkről, kevésbé szép képek és bugyuta szövegek celebekről, aki éppen esznek  és rendkívül életszagú receptek, amik így kezdődnek: végy 40 dkg pácolt marhabélszínt. És így folytatódnak: szeleteld fel és tálald zöldsalátával. Szóval jó újság. Mégis szeretem a műfajt, mert néha rendkívül elborult ötletek vannak benne, és az nekem bejön. ( mondjuk ez pont nem ilyen) Szóval  ebben volt a fetakrém sültpaprikával. Az eredeti recept nem tudom milyen, sose merném kipróbálni egyiket sem. De az ötlet jó. Én pedig így készítettem:

150 gr feta, zsíros joghurt (vagy zsírszegény tejföl), amennyit felvesz (nekem 1 dl kellett bele)

1 nagyon nagy, húsos kaliforniai paprika, jelen esetben sárga

olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis ágacska rozmaring, só, bors

A fetát elmorzsoltam, és annyi joghurtot kevertem hozzá, hogy kenhető, sűrű, krémes állaga legyen. Én villával kevergettem, így kicsit darabos maradt, de botmixerrel sima, krémes lesz az eredmény.

A paprikát éles  zöldséghámozóval meghámoztam a teljesség igénye nélkül és a húsát 3 mm(=pici) kockákra vágtam. Kevés olívaolajon az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymagerezddel és a rozmaring ággal addig sütöttem, amíg kis színt kapott. Ezután kidobtam a rozmaringot és a fokhagymát (jó, azt nem. De ki lehet…)

A fetakrémmel elkevertem a sült paprikát, sóztam (mert most kellett. Sósabb fetánál persze nem kell), borsoztam. A színes kenyerekhez ettük.

Az elkészítéséhez szükséges idő nem több 15 percnél.

A költségek pedig 600 FT körül mozognak, a felhasznált feta minőségétől függően.

Címkék: gyors&könnyű, joghurt, paprika, sajt

Kacsamájkrém (aszalt sárgabarackkal, de anélkül is finom)

Nem feltétlenül alakult úgy az elmúlt két hét,  ahogyan azt elterveztem… Van ilyen.

Persze nem minden meglepő fordulat volt benne örömteli.

Most nem feltétlenül arra gondolok, hogy trójai falovak lepték el a számítógépet, bár az sem volt kellemes.  Meg nem is arra gondolok,  amikor utána az AVG leirtotta a vírussal fertőzött rendszerfájlokat.

Az,  hogy a gondosan, napokig érlelt marha hátszín (persze hogy egy Bourdain recepthez) egy nagyon-nagyon butus, halszósszal agyonnyomott stir-fry-ként végezte egy éjfélhez közeli, éhenhalásos állapot miatt rögtönzött vacsora keretein belül, na az már határeset.

Az, hogy a tervezett fogás végül a létező legrosszabb minőségű (legalábbis amivel én a fennállásom óta találkoztam) hátszínből lett elkészítve, az már erősen megrezgette a lécet. (megjegyzés: Ne vegyetek Pick Zrt által csomagolt hátszínt! Akármilyen olcsó is! Mert ROSSZ! Nagyon!  Persze ezt lehet(ett volna) sejteni a 2000 Ft alatti kilónkénti egységárból, a védőgázas+ poliuretán tálcás csomagolásból, a csecsemőtenyérnyi szeletekből (ezek nem csíkok inkább ???). Én nem tudom, hova tettem az eszem amikor megvettem…Ha mégis, a minimum a több napos pác+kukta, ha nem szeretjük a cipőtalpakat (mármint megenni). De az íze akkor is rossz marad. )

Ami viszont mindent vitt, az Anyu volt, aki hazatért a nyaralásból- szakadt ínszalaggal. A dolog szépsége, hogy előbb említett közeli rokon kedvenc extrém sportja az egészségi állapotával való hazárdírozás. A legkevesebb, hogy már nálunk is a fekvőgipszében a kerekes fotelban ülve ralizott a lakásban, mert egy helyben ülni ő nem tud. De aztán saját felelősségére otthonába távozott. Azaz orvosi felügyelet nélkül maradt. Hát kihasználta… Holnap kapom vissza a megbokrosodott családtagot, hogy ne tudjon több kárt tenni magában.

Az ő kedvéért készült a májkrém. Nagyon szereti. Nem kell hozzá hízott kacsamáj, jó a pecsenye kacsáé is, aminek ára 700-800 Ft/ kg között mozog, szóval barátinak mondható.

Az elkészítés során Millie barátnőm instrukcióit tartottam szem előtt.

600 ml

50 dkg pecsenyekacsamáj, 15 dkg kacsazsír, 15 dkg vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, szűk 1 ek szárított zsálya, 1 dl tejszín, 0,5 dl tokaji aszú (vagy tokaji fordítás)(vagy sárgamuskotály), 1 marék (6 dkg) aszalt sárgabarack, só, bors

Kezdem azzal, hogy nálunk a zsír házi. Olcsóbb, jobb, nem nagy munka, és aztán meg sokáig elég. Marad tepertő is, külön öröm. Ha valaki nem tudná, ezt hogyan kell: a hájból kb 2×2 cm kockákat kell vágni, bele egy nagy fazékba, alá kevés víz, lassú tűzön addig sütni, amíg ropogós pörcös tepertő nem lesz a bőrből (vagy ki hogy szereti). Időnként meg kell kavarni, az elején sűrűbben, de később már magára lehet hagyni. 1,5 kilónyi mennyiségből kb 1 liter zsír és 3 dl tepertő lesz. Ez két óra alatt sül ki, és az első fél órában kell csak mellette állni, és gyakran kavargatni. Ha elkészült, és kissé már kihűlt, tiszta, jól záródó  üvegbe lehet önteni, úgy, hogy az alján lévő üledék ne kerüljön át a tárolásra szánt üvegbe. Hűteni nem kell, eláll anélkül is. De lehet.

Második kör: a zsálya. Nekem egy ideje csak szárított van, mert errefelé nem kapni mást. Én most ezt használom (de most nem sírok, mert a héten hoz cserepeset az öcsém. És remélhetőleg ezúttal nem pusztul majd ki.) Ha van friss, használjuk azt, olyan mennyiségben, ahogy az nekünk tetszik. Ez majd könnyen turmixolható, ezzel más teendő nincs. De ha szárított van, azt előtte mozsárban, vagy az ujjaink között őröljük porrá, mert nekem ez mindig darabos marad, a pürésítés ellenére. Mozsárban kis só hozzáadása ezt a műveletet megkönnyíti.

A sárgabarackot 2×2 mm kockákra vágom, és a borral felforralom. Lefedem, félreteszem, időnként átkeverem.

Innen a többi már egyszerű. A májból kivagdosom az ereket, a maradékot nagyobb kockákra vágom. A hagymát megtisztítom, és nagyobb karikákra vágom. A fokhagymát csak megtisztítom, egészben hagyom. A zsírban megdinsztelem kissé a hagymát, színt ne kapjon, majd megy hozzá a máj és a fokhagyma. Ha megsült a máj, megy hozzá a zsálya, és a tejszín, só, bors, meg az a bor, amit a sárgabarack nem szívott magába. Egy forralás után kész.

Ha kissé kihűlt, késes robotgépben/turmixgépben/botmixerrel pürésítem.

A sárgabarackot én késsel még egyszer átvágdostam, hogy egészen kicsi darabok legyenek belőle, így adtam a májas keverékhez. De megkóstoltam előtte, és az enélkül is nagyon finom volt. Aztán végül győzött a megszokás, hogy is tudnék én főzni némi aszalt sárgabarack nélkül!

Jól zárható, csatos befőttesüvegbe töltöttem. Nem tudom, meddig áll el, nálunk a régebbi típusú kacsamájkrém 2-3 napnál soha nem élt többet…

Előkészítés: (a zsír sütése nélkül) 10 perc

sütés-pürésítés: 30 perc

Bár most pontos összeget nem tudok írni, de 600-700 (800)Ft-nál az összköltség semmiképpen nem több.

Megjegyzés: Ez a mennyiségű májkrém talán több aszalt sárgabarackot (és arányosan nagyobb  mennyiségű bort is hozzá) simán elbírt volna. Legközelebb ezt korrigálom. De lehet, hogy nem. Végülis ez már így is nagyon finom.

Ami még erősen felmerült bennem,  hogy hozzáadok egy evőkanálnyi szárított vargánya port a tejszínnel együtt. Hogy ezt végül miért nem tettem meg, azt nem tudom megindokolni. De biztos vagyok benne, hogy nem vált volna kárára. Legközelebb ezt is pótolom.

A szárított vargánya por egyébként a szárított gomba kávédarálóval való porítása után keletkező, rendkívül hasznos képződmény. Egy-egy kanálnyi belőle egészen új dimenziókat tud adni egyébként jellegtelen ízű ételeknek is.  Érdemes tartani belőle otthon, kulináris vészhelyzetek esetére.

Címkék: gyors&könnyű, kacsa

Pulykamell sonka helyett: hideg sült!

Bár nem rajongok a pulykáért, ezt a változatot mégis sokszor készítem- a gyári gépsonka, sonkaszalámi, felvágottak  helyett. Férjnek ugyanis gyakran csomagolok szendvicset, de nem vinne rá a lélek, hogy a zselatinnal, nitrites páccal, glutamáttal “felturbózott” húsipari hulladékot adjam neki. Vannak persze ebből is jó/jobb minőségűek, de ezeknek az ára…, hát nem túl kedvező. (és itt még megjegyezném, hogy azokban is többnyire ott van a nitrit, mert a gyorspácolás, az manapság elengedhetetlen…)

Szóval ez meg finom, viszonylag elfogadható az előállítás költsége is, és nem utolsó sorban: 5 perc aktív munkát igényel! Persze nem álltatom magam, ez a pulyka sem egy tanyán rohangált rövid élete során, kukoricacsutkát hajkurászva, de hát nem lehet minden tökéletes!

kb fél kilónyi felvágotthoz

75 dkg pulykamell, 4 gerezd fokhagyma, 1 ek szárított rozmaring, 3 ek szárított tárkony, 1 nagy narancs, 1 ek só, 2 ek őrölt borskeverék, 2-3 ek olívaolaj

A pulykát bedörzsölöm a sóval, szárított fűszerekkel, majd egy nagy, magas falú, vastag aljú, fedeles, lehetőleg teflon edénybe/serpenyőbe teszem. Meglocsolom az olívaolajjal, narancs levével, mellédobom a félbevágott, kés hátával meglapított fokhagymagerezdeket, lefedem, és kis lángon sütni kezdem. A sütés elején kicsit rázogatom, azután már ez sem szükséges. Ha a fedő jól zár, a narancs leve  elég lesz a sütés végéig. Ha nem, pár löttyintésnyi víz is mehet még alá.

20 perc után megfordítom (ez az idő függ a hús súlyától ÉS alakjától! Át kell sütni, de túlsütni nem jó, mert száraz lesz!). Ekkor a serpenyő felőli oldal már arany színű. 20 percet sül a másik oldalán is. Ezután leveszem a fedőt, ha van még alatta nedvesség, akkor addig sütöm, amíg az távozik, ha már nincs akkor 1-2 perc alatt még megpirítom mindkét oldalát, és kész is.

Vágódeszkára teszem, és ha kihűlt, éles késsel nagyon vékonyra felszeletelem. Langyosan a legkönnyebb szeletelni, ha nagyon hideg, akkor már kicsit törékeny.

Hűtőben napokig eltartható, és felvágott helyett használható.

Bár mi ma ezt vacsoráztuk, hideg sültnek, alma csatnival, sült krumplival.

És akkor az előkészület: 5 perc

sütés: 40 perc (ebből 2×2 percig kell mellette állni)

költségek: pulyka: 1125 Ft, fűszerek (szárított+ fokhagyma): 30-40 Ft, narancs: 40 Ft, olívaolaj: 20 Ft

összesen: 1225 Ft, azaz 245 Ft/10 dkg

Címkék: pulyka

Tepertőkrém kacsából

Ismét egy nagyon gyors bejegyzés. A produktum  zajos sikerére való tekintettel.

1,5 kg kacsaháj, 1 csapott ek magos mustár, egy közepes gerezd fokhagyma, egy kicsi fej lilahagyma, só, frissen őrölt bors

Apu a kacsahájból 2×2 cm kockákat vágott, pici vizet alálöttyintve kisütötte a tepertőt. Legközelebb, ha nincs szerencsém, ezt nekem kell csinálni…Kb 3 dl lett ekkora mennyiségből.

A tepertőt blenderbe téve, a többi hozzávalót, és még 3 evőkanálnyit a kisűlt zsírból hozzáadva krémesre darálom. Ha nincs teljesen ropogósra kisütve a tepertő, a zsír elmaradhat.

Friss fehérkenyérrel, lilahagymával.

Címkék: kacsa, reggeli

Kacsamájkrém

Gyors bejegyzés a jól sikerült fűszerezés miatt.

20 dkg hízott kacsamáj, 5 dkg kacsazsír, 1 ek tejszín, 0,5 dl száraz fehérbor, 3 nagy gerezd fokhagyma, ujjbegynyi darab gyömbér, 1 kk őrölt csili

A kacsmájat nagyobb darabokra vágom, a zsírban a durvára darabolt fokhagymával, gyömbérrel megsütöm, a bort ráöntöm, elforralom. Sózom,beleteszem a csilit,  miután kihűlt, az egészet tejszínnel pürésítem.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, kacsa, reggeli

Sütőtökös briós libamájkrémmel

Még mindig van sütőtök. És a férjem nem unja. Ez számomra azért megdöbbentő, mert ma egyedül fogyasztott el egy egész sütőtökös tortát, és még mindig lelkes. Szóval ma briós lesz a tökből, holnap leves, holnapután még egy torta, aztán szünet, mert én már kezdek irtózni a narancssárgától. A libamájat meg most találtam meg a mélyhűtőben. Szégyen, de nyár óta ott áll. Azért kellemes meglepetés volt.

A libamáj 40 dkg, hízott, nagy kockára vágva. 1 közepes fej durván felaprított sonkahagyma, két gerezd fokhagyma, két ág borsikafű társaságában 5-10 dkg ( vérmérséklettől függően,de szerintem inkább 10) libazsírban megsütöm az egészet. A végén sózom, borsozom, fél deci tokaji muskotállyal felöntöm ( 2007, Benkő Borház, nagyon finom). Aszú nem volt, persze azzal jobb. Röviden forralom, kihűtöm. A borsikafüvet kidobom, 3-4 kanál tejszínnel robotgépben simára pépesítem. Hűtőben várja a briósokat.

20 dkg sütőtököt megtisztítok, lereszelem. kevés vajon megpárolom-sütöm, lehetőleg minél szárazabbra.

1 dkg élesztőt elkeverek 1 dl tejszínnel, 1 tojással, 3 evőkanál cukorral, 5 dkg olvasztott vajjal, csipet sóval és a sütőtökkel. Nagyon lágy tésztát dagasztok belőle. Nekem körülbelül 30 dkg liszt kellett hozzá. Nagyon könnyű, lágy tésztának kell lennie!

Ha duplájára kelt, még egyszer átgyúrom, fél óra pihenés után 1 cm vastagra nyújtom, olvasztott vajjal megkenem, őrölt szerecsendióval megszórom, feltekerem, 1 cm vastagon felszeletelem, a tetejét tojássárgájával megkenem, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Félreteszem pihenni, amíg a duplájukra nem nőnek.

A csigákat 200°C fokon 30 percig sütöm. Ezek most viszonylag nagyok lettek, ha van idő és türelem, lehet csinos kis tekercseket gyártani. Langyosan a legjobb.

Az édes változathoz az olvasztott vajra fahéjas cukrot szórok, a tetejükre szintén. És persze csak csipet só megy a tésztába.

Címkék: kelt tészta, libamáj, sütőtök