gyors vacsorák 4-5.: karajszeletek gorgonzolával, vajban sült körtével és karamellizált petrezselyemgyökér kelbimbóval

Gombhoz  a kabátot. Bár mindkét étel nagy kedvenc lett, ennek a bejegyzésnek az apropója mégis az a két csodás szerzemény, aminek nemrég a tulajdonosa lettem. Az ott kezdődött, hogy imádom az öntöttvas edényeket. Gondolom, vannak ezzel mások is így, nagyon jó bennük főzni, van is egy pár darab belőle itthon. Aztán amikor Duendénél megláttam azokat a csodás öntöttvas edényeket, akkor már nem csak az anyag, hanem a forma is elkezdett érdekelni, el is kezdtem kutakodni, erősen vidéki lévén főként az interneten, így találtam erre a honlapra, ahol gyönyörű és nagyon jó minőségű svéd Skeppshult öntöttvas edényeket és serpenyőket lehet beszerezni. Jelenleg egy kis fanyelű öntöttvas serpenyő és egy kis sütőtál boldog tulajdonosa vagyok, és ha tehetném, mostanában mindent ezekben készítenék, és azt tervezem, hogy bővítem majd idővel a gyűjteményem. Szóval ez volt a gomb.

Aztán most a kabát. A tél legvégét idézi még meg ez a két étel, de tegnap a zöldségesnél még találtam szép kelbimbót és körtét is, szóval talán nem csúsztam ki nagyon a szezonból velük. Az első egy egyszerű karajszelet, amit a tetejére morzsolt gorgonzola tesz különlegessé, és tényleg percek alatt elkészül, akár több főre (és akár sima serpenyőben) is. A kelbimbó pedig egészen új dimenziókat kap a juharsziruppal karamellizált petrezseyem gyökértől, ami szerintem önmagában is kitesz egy vacsorát, akár egy pohár borral és néhány szelet friss bagettel elkísérve.

• fejenként 2 ujjnyi vastag szelet hosszúkaraj (15-20 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• bors
• 2-3 dkg gorgonzola dolce
• 2 körte
• 1 ek méz
• 2 dkg vaj
• 0,5 dl száraz, gyümölcsös fehérbor

A karajról a vastag hártyát levágom (ha van rajta), kicsit klopfolóval megütögetem. A vaj és olívaolaj keverékében mindkét oldalát 2-2 percig sütöm, sütés közben sózom, borsozom. Kiveszem, fedeles hőálló edénybe fektetem a szeleteket, rájuk morzsolom a gorgonzolát, lefedem a tálat, majd meleg helyen (pl langyos sütő) pihentetem pár percig, amíg a sajt ráolvad a karajra és elkészül a körte is.

A körtét hosszában négyfelé vágom, majd a karaj sütéséből visszamaradt zsiradékhoz adom a vajat, felhevítem és a körte cikkeket minden oldalukról színesre sütöm, közben rácsorgatom a mézet is. Felöntöm a borral, beforralom.

A karaj mellé adom a körtét köretnek, de aki kívánja, egy kis krumplipürével is kiegészítheti.

• 35 dk kelbimbó
• 35 dkg petrezselyemgyökér
• 1 salotta
• 2 ek juharszirup
• 5 dkg bacon
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 1 ek olívaolaj

A kelbimbót megtisztítom, a salottát finomra aprítom, a petrezselyemgyökeret megtisztítom, fél centis karikákra vágom. A bacont vékony csíkokra vágom. Az olívaolajon kisütöm a baconből a zsírt, majd hozzáadom a gyökeret, salottát és a juharszirupot, kis láng fölött addig sütöm, amíg aranysárga bevonat képződik a gyökérkarikákon. Hozzáadom a kelbimbót, a bort, majd lefedem és addig párolom, amíg a kelbimbó megpuhul. Leveszem a fedőt, elforralom a levét és tálalom.

Címkék: bacon, egytálétel, fél óra, juharszirup, kelbimbó, köret, körte, petrezselymegyökér, sertés

rakott karalábé

Amíg atomjaira szedik a régi konyhám, és egy sokkal praktikusabb és szebb bútort építenek be a helyére (örök hála anyósomnak, aki egy arany asszony, és ezt nem győzöm elégszer, minden fórumon hangozatni!), addig én a kényszerű főzés szünetben egy tál müzlin nyammogva a számítógép előtt posztokat írok. Azokról a nagyon finom és könnyen elékszíthető ételekről, amik nemrég készültek, de már elfogytak és nagyon-nagyon hiányoznak. Hogy is lehet élni főtt étel nélkül? Nehezen…

Elsőnek egy rakott karalábé, nem feltétlenül a klasszikus rizses változtban. Azt ugyanis a férjem azt gyűlöli. Bár mi a kisdeddel nagy rajongói vagyunk ennek a zöldségnek (sőt, igazság szerint nekem elég nehéz főzni belőle bármit is, mert többnyire nyersen megeszem…), kellett találnom egy formát, ami a ház urát is az elfogysztására ösztökéli, úgy tűnik sikerült. A ragu egy fehérboros, kakukkfüves fokhagymás alapon nyugszik, ehhez jön a kukoricadara, a tetejére pedig a sima tejföl egy kevés parmezánnal gazdagítva kerül.Könnyű, gyors, egyszerű, nagyon finom!

• kukoricadarás rakott karalábé parmezános tejföllel
• 3 főre, nagyjából 22×24 cm sütőtálba
• 35 dkg darált csirke (vagy pulyka) felsőcomb
• 1 vöröshagyma (10 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 kis csokor kakukkfű
• só
• fekete bors
• 2 dl finom szemű kukoricadara
• 4 dl víz
• 3 karalábé (70 dkg)
• 30 dkg tejföl
• 1 marék parmezán (2 dkg)

Címkék: csirke, egytál, karalábé, kukoricadara, pulyka, tejföl

csicsókával és almával sült kacsacombok

Ez pedig a karácsonyi vacsoránk volt, csak akkor főtt gesztenye is tarkította a képet. Arról fotó ugyan nem készült, de olyan nagyon meg voltunk elégedve vele, hogy amint felengedett a föld és ismét tudtam kiásni csicsókát, azonnal megismételtük. Gesztenye nélkül ugyan, de így is nagyon finom. A vaníliás sótól nagyon különleges a végeredmény, és itt ha lehet, használjunk azt hozzá sima tengeri só helyett. Házilag is elkészíthető az itt leírt recept alapján, akár egy receptre elegendő mennyiségben is.

Amit pedig még nem említettem: ismét egy sütőtálban elkészül minden. A csicsóka tisztítását leszámítva gyerekjáték (és ezt most szó szerint értem) az egész.

• csicsókával és almával sült kacsacombok
• 4 főre
• 1,2 kg csicsóka
• 1,2 kg alma
• 2 nagy narancs
• vaníliás só
• fekete bors
• 10 cm gyömbér
• 4 pecsenyekacsacomb (1 kg)
• 4 ek kacsazsír

A kacsacombokat megtisztítjuk, bekenjük a kacsazsírral, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, majd sütőtálba tesszük és 160°C fokos sütőben sütjük (villanysütő, alsó-felső sütés), bőrös oldalukkal felfelé. 1,5 órán át sütjük, ezután adjuk hozzá a csicsókás almás keveréket.

A csicsókát megtisztítjuk (én a zöldséghámozó+ kiskés kombinációban hiszek), a nagyobbakat feldaraboljuk úgy, hogy mindegyik darab nagyjából egyforma legyen. Az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, a csicsókához hasonló méretűre vágjuk. Összekeverjük a csicsókát, almát, meglocsoljuk a narancs levével, hozzáadjuk a finomra reszelt héját, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, hozzáadjuk a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét.

A kacsacombokat kiszedjük a sütőtálból, az alatta felgyűlt zsiradékot a csicsóka-alma keverékre locsoljuk, összeforgatjuk vele, majd a sütőtálba szedjük. A tetejére tesszük a combokat is, bőrükkel felfelé.

Még egy órán át sütjük 160°C fokos sütőben.

Címkék: alma, csicsóka, kacsa, narancs

sült kacsacombok vöröskáposztával, almával, mazsolával

Ezt most majdnem gyors vacsorának kereszteltem el, pedig csak az előkészítés gyors, az omlós-puha kacsacombokhoz bizony elég sok idő kell a sütőben.De mondjuk egy hétvégi ebédnek megfelel. Tényleg pár perc munka az előkészítés, utána sül magának, és elég néhányszor ránézni csak a hétvégi takarítás, kifestőzés közben.A kacsa-káposzta megunhatatlan kombinációjába az alma és a mazsola is remekül illik, és az egész egy sütőtálban elkészül.

• sült kacsacombok vöröskáposztával, almával, mazsolával
• 4 főre
• 4 pecsenyekacsacomb (1 kg)
• 1 fej vöröskáposzta (1 kg)
• 8 alma ( 1,5 kg)
• 2 lilahagyma (20 dkg)
• 2 marék mazsola (nagyjából 6 dkg)
• 4 ek méz
• 4 ek szegfűbors
• 10-12  szem szegfűszeg
• só (én vaníliás sót használtam)
• 4 ek kacsazsír
• 2 dl tokaji aszú
• fekete bors

A kacsacombokat letisztítom, bekenem a kacsazsír felével, sózom, megszóróm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors felével és tekerek rá fekete borsot is. Sütőtálba teszem, bőrös oldalával felfelé, majd 160°C fokon sütni kezdem (villanysütő, alsó-felső sütés). Akkora sütőtálat érdemes használni, amibe később majd a káposzta is belefér, nagyjából 3-4 cm-es rétegben.

A mazsolát beáztatom az aszúba. A káposztát negyedelem, torzsáját kivágom, majd vékony csíkokra metélem. Az almát megtisztítom, magházát kiveszem, negyedelem-nyolcadolom, mérettől függően. A lilahagymát finomra aprítom. Összekeverem a mazsolát, káposztát, almát, aszút, lilahagymát, mézet, tekerek rá sót (itt is vaníliás sót használtam), hozzáadom a porrá őrölt szegfűszeget, maradék szegfűborsot és kacszsírt.

1,5 óra múlva kiszedem a kacsacombokat, az alatta felgyűlt zsiradékot a káposztára öntöm, összeforgatom, majd a sütőtálba egyenletesen elosztom az almás keveréket. A kacscombokat a káposzta tetejére szedem, és így sütöm még 1 órán át 160°C fokon.

A sütés vége előtt fél órával egyszer meglocsolom a káposztát és a combokat az sütőtálban felgyűlt lével, zsiradékkal, de utána már nem háborgatom.

Címkék: alma, egytál, kacsa, káposzta, mazsola

Sörös marharagu lencsével

Tudom, kicsit megszaporodtak a marhahúsos bejegyzések a blogon az utóbbi időben, de remélem, még nem unalmas. Az ok egyszerű, azon túl, hogy finom, igazi téli, laktató egytálételek készülhetnek marhából, amiket akár kiadósabb mennyiségben is könnyű elkészíteni.

A bejegyzés másik apropója pedig a sör. Ez ugyanis házi sör, nevezetesen az “Új asszony söre” nevet kapta a keresztségben, és az öcsém főzte. Mert bizony az öcsém a harmadik emeleti apró kis lakásukban egy ideje sörfőzésre, palackozásra adta a fejét, ráadásul mostanra már egész profi módon műveli. Egy ideje már szeretném rávenni, hogy írjon róla a blogra egy bejegyzést, hátha más is kedvet kap a házi sörfőzéshez, szerintem nagyon izgalmas dolog. Persze a recept működik nem házi főzésű sörrel is, ráadásul én most pont egybúzasört használtam hozzá, ami az öcsém szerint szentségtörés, de az az igazság, hogy remekül működött vele a ragu. A sörről még annyit, hogy érdemes édeskés barnasörrel megpróbálni, de ha világos sört használunk, szerintem jobb  abúza, mint a pilseni típusú kesernyés fajta.

• 2-3 főre
• 40 dkg marhahús (comb, nyak vegyesen)
• 1 fej hagyma
• 1 cikk zeller ( nagyjából 10 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ág rozmaring/1 babérlevél
• 1 púpos ek mustár
• 1 púpos tk liszt
• 5 dkg bacon
• 1 kis üveg (0,33) sör (búza)
• 2 ek olívaolaj
• 25 dkg lencse

A lencsét előző este beáztatom, másnap enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm.

A marhahúst nagyjából két centis kockákra vágom, megszórom és összeforgatom a liszttel, a hagymát finomra aprítom. A bacont apró kockákra vágom, majd az olívaolajon ropogósra sütöm. Hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, majd megy hozzá a hús, a meghámozott, kés pengéjével meglapított fokhagyma, és nagyobb láng fölött kevergetve, rázogatva addig sütöm, amíg kicsit megpirul. Felöntöm a sörrel, hozzáadom a mustárt, rozmaringot, a meghámozott, félbevágott zellert, sózom, majd kis láng fölött addig főzöm, amíg a hús megpuhul. Ha szükséges, lehet alatta pótolni a folyadékot vízzel.

Amikor a hús megpuhult, kiegészítem alatta a szaftot, ha szüskéges, majd hozzáadom a lencsét, és összeforralom.

Címkék: bacon, egytál, lencse, marha, zeller

Paradicsomos marharagu hajdinával

Ismét egy könnyen elkészíthető egytálétel. A hajdina mostanában már a legtöbb helyen beszerezhető, bioboltokban, orosz csemegeüzletekben, vagy éppen a keleti fűszeresnél érdemes keresni, de találkoztam vele már nagyáruházak polcain is. Szerintem igen hálás alapanyag, ragukba, levesekbe levesbetétként, vagy épp köretként is használható, könnyű puhára főzni anélkül, hogy szétfőne, és akkor a finom diós ízéről még nem is beszéltem. A leírtakból talán már sejthető, hogy nálunk a gersli mellett ez is nagy kedvenc lett.

• 3 főre
• 30 dkg marhahús (nyak)
• 1 fej vöröshagyma (8 dkg)
• 1/4 rúd fahéj
• 1 babérlevél
• 2 ág oregánó (vagy 1 kk szárított)
• 15 dkg hajdina
• 4 dkg mazsola
• 2 pohár víz (4 dl)
• 1 hámozott, darabolt paradicsom konzrev (400 gr)
• 1,5 ek olívaolaj
• 1,5 ek vaj

A marhahúst nagyjából 2 centis kockákra vágom, a hagymát finomra aprítom. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a húst, nagyobb lángon kavargatva addig sütöm, amíg a hús egy kis színt kap. Hozzáadom a babért, fahéjat, egészben hagyott ág oregánót, majd felöntöm a paradicsomkonzrevvel és a vízzel. Sózom, felforralom, majd lefedem és kis láng fölött addig főzöm, amíg a hús megpuhul.

Ha a hús puha, hozzáadom a késsel durvára aprított mazsolát, a hajdinát, majd fedő alatt tovább főzöm, amíg  ahajdina is megpuhul. Ha túl sok lé maradna alatta a főzés végére, akkor azt pár perc alatt nagy lángon elforralom.

Tálalás előtt a fahéjat, babért kiszedem, és ízlés szerint kevés apróra vágott friss petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

Címkék: egytál, hajdina, marha, mazsola, paradicsom

Aszalt szilvás marharagu gerslivel

Bár már nemsokára itt az ünnep, és készültem, készülök is sok saját készítésű gasztroajándékkal, amiknek természtesen itt lesz majd a helye a blogon (és persze időben, hogy még el lehessen készíteni az ünnepekre), de most néhány könnyen elkészíthető egytálételt hoznék először, hiszen a nagy készülődésben jól jöhetnek az ilyen receptek a hétköznapokra. Nem véletlenül írtam könnyen elkészíthetőt, hiszen ezek egy része marhahúsból készül, vagyis nem épp gyorsan fő meg, de tennivaló nincs sok vele, csak ki kell várni, amíg a hús megpuhul. Arról nem is beszélve, hogy egyszerre nagyobb adag is készíthető, és meg merem kockáztatni, hogy másnap még munkahelyi ebédnek is megfelel.

A marháról néhány szót. Vidéken nem könnyű jó minőségű marhát kapni, ezt saját káromon tanultam meg, de ki lehet fogni egy-két hentest, akinek az áruja garantáltan megbízható. Nem érlelt marha, de jó ízű, fiatal növendék, én a debreceni Sámsoni úti hentes marhahúsáért kezeskedem, nem is igen vásárolok máshol marhahúst. Aztán még marad a Metro, de ott tapasztalatom szerint főként a külföldi (argentín, francia) érlelt marhahúst érdemes venni, aminek bizony igen borsos az ára, vagy pedig a szürkemarhát, ami megfizethetőbb, de ritkábban találkozom vele a hűtőpultban sajnos. Tehát kedves debreceni olvasók, a Sámsoni úti hentest érdemes felkeresni, ha marháról,birkáról van szó!

 

• 35 dkg marhahús (nyak)
• 1 fej vöröshagyma (8-10 dkg)
• 1/2 pohár (0,75 dl) száraz vörösbor
• 3-4 dl alaplé vagy átszűrt, lezsírozott húsleves
• 5 dkg aszalt szilva
• 1 ek szegfűbors
• 1 babérlevél
• 1 ág rozmaring
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• 1 púpos tk simaliszt
• 10 dkg gersli
• vörösborecet ízlés szerint

A marhahúst nagyjából 2 centis kockákra vágom, a liszttel megszórom, összeforgatom, a hagymát finomra aprítom, a megtisztított fokhagymát kés pengéjével meglapítom. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a marhahúst és a fokhagymát is, és nagyobb lángon rázogatva, kevergetve addig sütöm, amíg kis színt kap a hús. Felöntöm az alaplével, sózom, hozzáadom a babérlevelet, egész ág rozmaringot, a porrá őrölt szegfűborsot, majd fedő alatt, kis lángon addig párolom, amíg a hús megpuhul.

Közben enyhén sós vízben puhára főzöm az átöblített gerslit.

Ha a hús már megpuhult, fedő nélkül, nagy láng fölött beforralom a levét, hozzáadom a nagyobb darabokra vágott aszalt szilvát és a vörösbort is.

Amikor a szaft már kellően sűrű, hozzáadom a gerslit, összeforgatom, összeforralom, kiszedem belőle a rozmaringágat, babérlevelet, majd tálalom. Ízlés szerint a végén kerülhet bele még néhány csepp vörösborecet is.

Címkék: aszalt szilva, egytál, gersli, marha

Sárgarépás, csicseriborsós csirke kesudióval

Bár egy nagyon egyszerű, könnyen elkészíthető egytálételről van szó, mégis ez lett az abszolút kedvencünk mostanában. Alig fél óra alatt összekészíthető, és az sem hátrány, hogy tetemes mennyiségű zöldséget és húst lehet a kesudió mögé bújtatva a gyerekbe juttatni vele.

• 4 főre
• 2 csirkecomb és két egész csontos csirkemell
• 60 dkg sárgarépa
• 20 dkg csicseriborsó
• 15 dkg pirított, sózott kesudió
• 2 dl tejszín
• 10 dkg vöröshagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 ek római kömény
• 3 ek vaj
• 3 ek olívaolaj
• petrezselyemzöld

A csicseriborsót előző nap beáztatom, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzöm. Ha konzervből készül, akkor 40 dkg főtt csicseriborsónak felel meg ez a mennyiség.

A csirkét szétbontom, a combokat alsó és felső combokra, a mellét hosszában, a szegycsont mentén elfelezem. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén, a répát megtisztítom, karikákra vágom.

Az olívaolajat és vajat felhevítem, majd nagy láng felett, két részletben körbesütöm rajta a húst, ha aranyszínű, kiszedem az edényből. A visszamaradt zsiradékon megpirítom a mozsárban porrá tört római köményt, majd üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a répát, fokhagymát, visszaszedem bele a húst és ráöntöm az alatta felgyűlt húslevet is, majd fedő alatt, kis láng felett puhára párolom a csirkét. Ha szükséges, kevés vizet is alá lehet önteni.

Ha a hús puha, hozzáadom a tejszínt, fedő nélkül nagy láng felett beforralom,  amíg sűrű szósz nem lesz a hús alatt, majd hozzákeverem a leszűrt csicseriborsót és a kesudiót is. Összeforralom, majd finomra aprított petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Címkék: babának, csicseriborsó, csirke, egytál, kesudió, sárgarépa

Narancsos spenótos spárga kecskesajttal

Van ám spárga is, persze spenóttal. Még mindig fehér, bár ez az étel épp zölddel is kiváló, sőt, de az igazsághoz most az is hozzátartozik, hogy az éjszakai fotózásban még nem vagyok annyira jártas, hogy egy csupa zöld ételt bevállaljak. Szóval ezért most fehér a spárga, de aki a zöldet kedveli inkább, az készítse azzal nyugodtan. Az étel kvalitásairól meg annyit, hogy a lent szereplő, egyébként szerintem 3 főre elég adagot az én kicsi fiam majdnem teljesen egyedül megette. (a spárgát pedig elkeresztelte “sápgának”, de ez most mellékes)

A spenót-kecskesajt atombiztos párosa mellé kiválóan illeszkedik az édeskés narancs üde, gyümölcsös íze, na meg a pirított spárga. Egyébként ezt a spárgás kombinációt leginkább a meleg saláta, könnyű vacsora kategóriába sorolnám, de az az igazság, hogy kecskesajt nélkül köretként is megállja a helyét, sült pisztrángfilé mellé, mondjuk….

(a mai három kecskesajtos recept után pedig nem ér megkérdezni, hogy mikor vettünk kecskét. Igazából a Beregi kecsketej állított ki nemrég a városnapokon, ahol jelentős készleteket halmoztam fel belőle. Itt pedig egyszolgálati közlemény: június 1-től üzemel egy boltjuk a nyíregyházi piacon, ahol napi 8 órában árusítanak majd kecsketejből készült tejtermékeket)

• 75 dkg spárga
• 3 tányér zsenge, fiatal spenót vagy bébispenót (15 dkg)
• 1 salotta
• 1 nagy narancs
• 15 dkg friss típusú kecskesajt
• 1 mk nádcukor
• só
• fekete bors
• olívaolaj

A spárgát elpattintom, az alsó fás részt elteszem levesnek. A maradékot rézsútosan szeletelve 3-4 centis darabokra vágom.

A salottát finomra aprítom, majd kevés olívaolajon a spárgával együtt sütni kezdem. Sütés közben megszórom a nádcukorral, majd nagy láng felett rázogatva addig sütöm, amíg a zöldségek kis aranyszínt nem kapnak. Végül tekerek rá sót, borsot, ráreszelem a narancs héját, ráfacsarom a levét és összeforralom, hozzáaforgatoma spenótot és lehúzom a tűzről. Párolni a spenóttal már nem kell, ennyi hő épp elég neki, hogy kicsit összeessen. Ha nem fiatal, apró levelű spenótból készül, akkor csíkozzuk fel előtte a leveleket.

Tálalásnál mindegyik adag tetejére morzsolok kecskesajtot.

Címkék: dió, egytál, kecskesajt, narancs, saláta, spárga

Citromos spenótos újkrumplisaláta

Ez az egyik újabb keltezésű újkrumplisaláta, amit a facebookon már említettem. Tehát elsőnek citrom és spenót. Nagyon könnyed, üde ízű tavaszi saláta, ami kecskesajttal önálló fogásként is megállja a helyét. Készül belőle egy füstölt lazacos változat is, ami szintén nem megvetendő (ennek e receptjét is leírom megjegyzésben a legvégére, de sajnos ehhez fotó már nem készült), vacsorára szerintem tökéletes, de sajt vagy lazac nélkül köretként is ettük már a napokban malacsült mellé. Az eddig leírtakból pedig kiderül, hogy ez a saláta bizony nálunk újabban visszatérő vendég, és akkor azt már mondanom sem kell, hogy nagyon finom.

• 1 kg újkrumpli
• 3 nagy tányér fiatal, apró levelű spenót vagy bébispenót (~ 16-18 dkg)
• 1 nagy vagy 2 közepes citrom
• 2 salotta
• 3 marék kaprigyümölcs (vagy kapribogyó)
• 15 dkg friss típusú kecskesajt
• olívaolaj
• só
• fekete bors

A krumplit héjában megfőzöm, majd leszűröm, kihűtöm, meghámozom, felkarikázom. Ízlés szerint persze lehet ledörzsölve is főzni és a maradék vékonyka héjat végül rajta hagyni.

A salottát finomra aprítom, majd kevés olívaolajon üvegesre sütöm. Rádobom a spenótot, összeforgatom, majd lehúzom a tűzről, ennyi hő elég is, épp csak össze kell hogy essenek a levelek. Ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét.

A kaprigyümölcsöt átöblítem, leszűröm, leszárazom, durvára vágom. Ha kapribogyót használunk, azt elég csak átöblíteni.

Az újkrumpli karikákat összeforgatom a spenóttal, kaprival, meglocsolom bőven könnyű, gyümölcsös ízű olívaolajjal, tekerek rá borsot, sót, óvatosan összeforgatom.

A kecskesajtot rámorzsolom a salátára.

Hidegen és langyosan is finom.

Megjegyzés:

A lazacos változathoz a citrom levét kikevertem olívaolajjal és nagyjából 4 ek Philadelphia krémsajttal, ezt forgattam össze a spenótos-citromos újkrumplival és 10 dkg csíkokra tépkedett füstölt lazaccal.

Ha nem apró levelű spenótból készül, akkor csíkozzuk fel előtte a leveleket.

Címkék: citrom, egytál, hús nélkül, kapri, kecskesajt, köret, saláta, spenót, újkrumpli