Krémes tejpuding (muhallebi)

Nos, eredetileg spontán született az első változat, mert elfogyott itthon a gríz, és tejbegríz helyett rizsliszttel készítettem Mogyorónak a pótvacsorát. Vagyis tej, vanília, rizsliszt. Aztán eszembe jutott, hogy Chilinél találkoztam már ezzel az édességgel, és ez nem más, mint a muhallebi, azaz a törököknél honos krémes tejpuding. A következő elkészítésnél már Chili receptjét követtem, vagyis a vanília helyett rózsavizet használtam, és az általa megadott mennyiségeket használtam. Az elkészítés nagyjából annyira “bonyolult” mint a tejbegríznél, és a ráfordított idő is hasonló, de az eredmény… hát hogy is írjam, hogy az imádott tejbegríz erényeit ne kisebbítsem? Elegánsabb? Határozottan!

Ha pedig valakit csak a rózsavíz tartana vissza az elkészítésétől, hát használjon hozzá vaníliát. Az eredmény ugyan így nem lesz autentikus, de az magyar ízlelőbimbóknak így talán jobban megfelel.

Készült mellé egy kis mentás őszibarack saláta és cukros pirított pisztácia is, nem annyira az autentikusság, mint az élvezetek halmozásának jegyében.

Szóval a hihetetlenül egyszerű (de nagyszerű) recept következi.

• 4 adag
• 1 liter zsíros tej
• 7 dkg rizsliszt
• 1 ek rózsavíz
• 4 ek cukor
• 6 ek pisztácia (hámozott, sózatlan
• 2 ek cukor
• 2 nagy őszibarack (30 dkg)
• lime
• cukor
• 1 marék mentalevél

A rizslisztet habverővel csomómentesre keverjük nagyjából 2 deci tejjel. Hozzáöntjük a többi tejet, és habverővel folyamatosan kevergetve addig főzzük mérsékelt lángon, amíg besűrűsödik. Ezt követően lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a rózsavizet, majd poharakba adagoljuk. Kihűtjük, hűtőbe tesszük néhány órára fogyasztás előtt.

A pisztáciát késsel durvára vágjuk, szárazon egy serpenyőben pirítani kezdjük, majd ha már illatozik/mikor elkezd színt kapni, megszórjuk a cukorral.Néhány másodpercig kevergetve együtt sütjük, hogy a cukor csak ráolvadjon, de a cukor ne karamellizálódjon, majd lehúzzuk a tűzről. Ha már kissé kihűlt, fakanállal összetörjük majd a pudingok tetejére szórjuk.

Az őszibarackot meghámozzuk, felszeleteljük, megcsepegtetjük lime levével, megszórjuk egy kevés cukorral, majd hozzákeverjük a finomra aprított mentát.

A puding mellé külön tálkában adjuk a salátát.

Megjegyzés: ha vaníliával készítjük, akkor a vaníliás cukrot (vagy a vaníliát) még az elején adjuk hozzá a tejhez, és azzal forraljuk fel. 1/3 rúd félbevágott vanília vagy 2 ek házi (2 tasak Bourbon) vaníliás cukor elég lesz hozzá.

Címkék: édes, gyors&könnyű, őszibarack, pisztácia, pohárkrém, rizsliszt

Csokis túrós palacsinta

Csak azért sem túró rudis, pedig…

Szóval azon gondolkodtam el, hogy milyen fura a magyar ember ízlése, hogy tudjuk mi így imádni együtt a túrót, a citromot meg az étcsokit? Mert imádjuk, ez tény.

De ebbe most nem fogok belemenni mégsem, mert a gyerek épp most firkálja össze (nem is firkál, napocskát rajzol…) rotring ceruzával az LCD monitort. Még szerencse(?) hogy a többit már megírtam.

És igen. Finom.

• 3-4 főre
• 10 dkg simaliszt
• 2 tojás
• 2 dl tej
• 25 dkg sovány(!) túró
• 5 dkg étcsoki (min. 60%, én most 75% kakaótartalmút használtam)
• 3 ek cukor
• 3 dkg vaj
• 1 citrom finomra reszelt héja

A lisztet lehetőleg habverővel simára keverjük a tojások sárgájával, a túróval, a tejjel, cukorral, olvasztott vajjal, finomra reszelt citromhéjjal, majd ha a massza már csomómentes, hozzákeverjük a késsel apróra (de nem szilánkosra, csak kisebb kockákra) vágott csokit is.

Pihenni hagyjuk sütés előtt jó 15 percet (még jobb, ha félórát), majd közvetlenül a sütés előtt lazán, óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét is.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi halmokban kisütjük. A kanál hátával itt nem kell nagyon egyengetni, nehogy kinyomkodjuk a levegőt a habból, a massza valamelyest úgyis magától szétterül. A nagyon a szélekre került csoki (nem kell megijedni, ez nem túl sok) hajlamos kiolvadni sütés közben a palacsintából, ezért a serpenyőből az olvadt csokit (ha van) papírtörlővel töröljük ki minden újabb adag előtt.

Melegen, hidegen, langyosan, akárhogy nagyon finom.

Megjegyzés: elméletileg ilyen célra a nálunk nem kapható csokipasztilla lenne az ideális, de teljesen jól működik a 75% kakaótartalmú étcsokival is. Csak teflon legyen a serpenyő, meg ne hagyjuk ki az adagok sütése közbeni papírtörlős törölgetést, ha kiolvadna egy kevés csoki.

Címkék: édes, étcsoki, gyors&könnyű, palacsinta, túró

Vaníliás jégkrém házilag, és ez tényleg ennyire egyszerű

Vannak ezek a krémkönnyű vagy krémfehér, én már nem is tudom, izébizé jégkrémek. És azt mondja a reklám, hogy ha én igazán szeretem a gyerekemet, akkor ilyen ipari hulladékkal tömöm. Na hát én meg gonosz vagyok, ez tudvalevő, és nem szeretem a kölköt igazándiból, mert nem adok neki ilyesmit. (az már egészen más kérdés, hogy Férj és az 1. számú nagymama viszont minden adandó alkalommal megteszi ezt a hátam mögött, és mindenféle radioaktív színű vackokkal eteti, szóval ha úgy vesszük, én csak próbálom kompenzálni az ő áldásos működésüket)

Szóval amit eddig írtam, az már sokkal hosszabb, mint a recept. Ugyanis ahhoz nem kell más, csak tejszín, vaníliás cukor, esetleg némi nádcukor, meg egy-két szép (szóval nem olyan, mint az enyém) jégkrémforma. Ezt pár száz forintért a kisebb áruházláncokban, ennél sokkal olcsóbban pedig a 100 forintos boltokban lehet beszerezni. De ha nincs a pálcikás fagyasztó alkalmatosság, akkor helyette megteszi néhány eldobható (de valójában rengetegszer felhasználható) műanyag kávés pohár is, meg néhány spatula. A végeredmény pedig egy eszméletlen krémes, finom és könnyű jégkrém.

Aztán ha bonyolítani akarjuk a dolgunkat mégis, akkor jöhet a tetejére némi csoki is. Én 55% kakaótartalmú étcsokival vontam be, és a gazdaságosabb alapanyag felhasználás miatt az olvadt, langyos, 30°C fok körüli hőmérsékletű csokit egyszerűen egy szilikon ecsettel kentem rá a még fagyos jégkrémre. Így lett rajta egy vékony réteg roppanós csoki is, ami ugyan nem annyira szép, mintha mártottam volna, de így 10 dkg étcsokiból megúsztam négy jégkrémet. A csoki egyébként azonnal rádermedt, ezután celofánba csomagoltam, és ment vissza a fagyasztóba. (már ami megúszta Férj minőség ellenőrző tevékenységét) Na hát a csokizással már egy pöttyet macerásabb a móka, nem is írom le ennél bővebben(?) a receptbe, mert Csipi meg úgyis csoki nélkül kapja.

• 5 jégkrém
• 2 dl habtejszín
• 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• (nád)porcukor ízlés szerint (ha szükséges)
• opcionális: csoki a bevonáshoz

A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá verem. Ha még szükséges, adok hozzá cukrot és azzal is elkeverem.

A habot a jégkrémformába kanalazom, ha az alját időnként az asztalhoz csapdossuk, akkor szépen lesüllyed majd a hab és könnyű lesz viszonylag hézagmentesen megtölteni. Annyi habot teszünk a formába, hogy teljesen tele legyen, elsimítjuk a tetejét és utána beleillesztjük a nyelét. (azért meg kell jegyeznem, hogy az 5 db az én formáim méretével mérve jött ki 2 dl tejszínből)

Fagyasztóba kerül, és 6-8 óra múlva ehető.

Ha fogyasztás előtt meleg vízbe mártjuk, vagy néhány percig hagyjuk kiengedni, könnyen kiszedhető lesz a formákból.

Ha pedig van igény egy kis extrára, akkor olvasztott csokiba márthatjuk még fagyosan. A csoki azonnal rádermed, szóval ezután be is lehet csomagolni, mondjuk celofánba és mehet vissza a fagyasztóba.

Címkék: babának, édes, fagyi

Tiramisu matchaval, joghurttal, zöldalma likőrrel

A Wasabi étlapján van egy Tokyo tiramisu nevű képződmény, ami mostanában ajándékba jár minden 3300 Ft feletti rendelés mellé a debreceni egység házhoz szállításainál. (aki rendelt már tőlük sushit, az tudja, hogy nehéz nem elérni ezt a limitet)

Nos, leendő sógornő ezt újabban nagyon megkedvelte. Meg a sushit is, de ez már egy másik történet. Félreértés ne essék, nem akarom én őket reklámozni, mert hatalmasat zuhant a színvonal a nyitás óta, azt néha már nem is nagyon nevezném sushinak, amit ők most árulnak, az étterem beülős része pedig egy kész tragédia, de hát ezt a műfajt senki más nem csinálja még a környéken sem, és tudom, hogy ez sok hazánkfia számára megdöbbentő tény, de vagyunk egy páran, köztük a családunk fiatalabb generációjának összes tagja is, akik rajongunk a nyers (vörös ton)halból készült akármiért. Meg aztán egy tálca sushi még mindig könnyebben elérhető, mint egy kiló (mert csak ilyen kiszerelésben árulják) sushi minőségű vörös tonhal a Metroban. Bár a legutóbbi rendelésünk után én erősen gondolkodóba estem ezen megállapítás helytállóságának az átértékelésén.

Na szó mi szó, én most csináltam ilyen tiramisu-féle izét, és elég finom lett, sőt, nagyon finom, de azért nem sok köze lett a Tokyo névre keresztelthez.

Aztán ha valakinél hegyekben áll otthon a matcha, de pont zöldalma likőrje meg nincs, az készítheti nyugodtan limoncelloval is. Mert úgy is finom. De azért zöldalma likőrrel… Hát úgy valami eszméletlen finom.

Mennyiségek: a krémet nem kell túl édesre csinálni szerintem, mert a piskóta és a likőr is édes. Plusz én nem is szeretem a virics dolgokat. A likőrből én inkább a 8 evőkanálnyira voksolnék, mert eszméletlen az íze, bár így elég fejbekólintós desszert lesz. De hát a matcha miatt ez amúgy sem egy baba kategória.

Na most már elég irritálóan kisznobkodtam magam, szóval akkor nem is borzolnám tovább a kedélyeket.

• 4 adag/ 4 kis pohár
• 20 dkg mascarpone
• 20 dkg natúr joghurt (lehetőleg sűrű, zsíros, krémes)
• 2-3 ek cukor
• 7 dkg babapiskóta (~ 8 db)
• 6-8 ek zöldalma likőr
• matcha a tetejére

A babapiskótát műanyagzacskóba teszem és egy nehéz tárggyal darabosra töröm. Nem kell teljesen finom morzsásra, maradjanak benne azért nagyobb darabok.

A mascarponet kikeverem a joghurttal és a cukorral.

Minden pohár aljára szórok egy kevés piskótamorzsát, azt meglocsolom a likőrrel, egy réteg krém, erre ismét piskóta. Likőr, újabb réteg krém.

A tetejére matchat szitálok.

Címkék: édes, joghurt, mascarpone, matcha, pohárkrém, tea

Zserbó palacsinta

Nos, én egész jól elvagyok az eddigi palacsintáimmal, de a szülői ház kamrája mindig tartogat meglepetéseket (vagyis inkább nem tartogat), szóval kénytelen voltam egy kicsit újítani. Hát nem meglepő módon ez is jól sikerült, jó alapanyagokkal hibázni ugye (szinte) lehetetlen, aki szereti a zserbót, annak ez is be fog jönni.

Még egy igen fontos dolgot sikerült belátnom a napokban: fény nélkül sehogyan sem lehet szép fényképeket készíteni! Hát nem megdöbbentő?

Na, ennyi a gasztro(?), sokkal érdekesebb az, hogy hol voltunk a múlthéten.

Kis képes segítség.

Bár a fenti volt a fő program, de ott több és informatívabb kép nem készült, mert állítólag a strandon nagy hajlandóságot mutatnak tolvajok a fotóapparátok eltulajdonítására, szóval azt oda nem vittük magunkkal. Pedig… Na de majd később.

Aztán.

Ha nem derült volna ki, az állatkertben készült az utolsó három kép. ( a többi, kattákról, lámákról és az elefántokról készült számtalan fotótól azonban inkább mindenkit megkímélek) És igen, a mi Pontyunkat érdekelték ugyan az állatok is, de azért a fő attrakció mégiscsak a szökőkút és a függőhíd volt. Újfent. Hát ez van, így jártunk. Bár ismét csak az nyert bizonyosságot, amit már eddig is tudtunk, hogy a Pontyok alapvetően vízi élőlények. (és akkor azt még nem is említettem, hogy a szökőkutas mutatványnál az állatkertbe videókamerával látogató apukák népes csoportja állta körül a fiunkat és rendkívül vidáman rögzítették filmre a mi kisdedünk ingyencirkuszát. A gyerek egyébként tényleg vicces volt, de a vidámságuk oka szerintem az is volt részben, hogy nem az ő gyerekük csinálja ezt.)

Viszont ami a legnagyobb élmény volt mindenkinek, az a Ponty a strandon! Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi időt képes egy ilyen pici gyerek egyhuzamban a vízben tölteni! (még akkor is, ha Ponty) Az első napon a zárás előtt pár perccel tudtuk csak kihalászni a medencéből iszonyú sivalkodás közepette, pedig már ráncosra volt ázva a bőre, főleg a lábán, mivel az tényleg folyamatosan a vízbe lógott a versenyautós úszógumicsónakjából. A második napon megtudtuk, hogy a gyerek odavan a tömegért, a break táncosokért, az élőzenéért (az más kérdés, hogy az aranyos énekesnéni így meg nem annyira tud énekelni a röhögéstől, amikor egy 19 hónapos teljes átéléssel rázza magát előtte és közben fura, tekergőző kézmozdulatokat is végez ( elfogultabb(?) szülők úgy mondanék hogy táncol)), a fagylaltozókért és a lacipecsenyésekért, meg úgy általában a karneváli hangulatért. A harmadik napra pedig az is kiderült, hogy Ponty mellé 5 fő az ideális személyzet, akik vetésforgóban játszanak vele: egy, aki leengedi a csúszdán, és egy ember, aki lent elkapja)/ visszahozzák a labdáját/folyamatosan ellátják minifánkkal.

Na hát dióhéjban. Még annyit, hogy mindez a hajdúszoboszlói strandon történt, ami hihetetlenül jó hely, és nem is azért mondom, mert elfogult vagyok, mert karonülő korom óta járunk ide és enyhén szólva is hozzánőttem a helyhez. Hanem azért mert az a hely nagyon nagyon jó, de tényleg.

• 16 palacsintához/ 4 főre
• 10 dkg finomliszt
• 6 dkg dió
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• 2 tojás
• 2 dkg nádcukor
• 2 dkg vaj
• a rétegezéshez:
• sárgabaracklekvár
• az öntethez:
• 10 dkg étcsoki (min. 60%)
• 1 dl víz
• 2 tk kakaópor (keserű, holland, nagyjából 6 gr)
• 2-3 ek nádcukor
• 1 dkg vaj

Először az öntet: kevés vízzel csomómentesre keverem a kakaóport, lehetőleg habverővel, majd hozzáöntöm a maradék vizet és felforralom. Lehúzom a tűzről, belekeverem a darabokra tördelt csokit, a nádcukrot, hozzáadom a vajat, majd addig kevergetem, amíg a csoki fel nem olvad teljesen. (ha kell, visszateszem még a tűzre egy kicsit) Az öntet kész, ízlés szerint még lehet rajta édesíteni.

A tojások sárgáját kikeverem, lehetőleg habverővel a tejszínnel, tejjel, a liszttel, olvasztott vajjal, cukorral. Ha már csomómentes a tészta, hozzáadom a durvára vágott diót is. Félreteszem pihenni sütés előtt legalább 15 percre.

Közvetlenül a sütés előtt a tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a tésztához forgatom.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül bő evőkanálnyi adagokat téve mérsékelt láng fölött kisütöm a palacsintákat. A kanál hátával el lehet egyengetni a lepényeket, hogy csinosabbak legyenek.

Az összeállításnál a palacsintákat megkenem lekvárral, egymás tetejére rétegezem őket (4 palacsinta/ 1 torony), majd lelocsolom a csokiöntettel.

Címkék: dió, édes, étcsoki, gyors&könnyű, palacsinta, sárgabarack

Túró Rudi torta

Bár a pöttyös az igazi, de azért ez sem rossz. Sőt. Továbbá sütő nélkül elkészíthető, és ami szintén nem mellékes, nagyjából 10 perc alatt. Vagy kevesebb.

Maga a Túró Rudi torta egyébként már létező dolog, de az ineterneten keringő receptek nekem nem nyerték el a tetszésemet úgy egyáltalán. Sütőmargarin, egy deci vízben feloldott tömérdek zselatin, mazsola, soroljam még? Szóval ez itt most olyan, amilyennek én képzelem a Túró Rudi tortát. Étcsokis kekszalap, rajta dús, enyhén citromos túrókrémmel.

Az érdem pedig már csak azért sem az enyém teljes egészében, mert ez ismét a barátnőm kislánya, Hanna miatt készült, ő szeretett volna a szülinapjára Túró Rudi tortát, és az emiatt történt e-amil váltások során kezdett bennem körvonalazódni a recept. Aztán most megcsináltam, jelentem, remek lett, szóval még a real time szülinapi bulira is elkészíthető.

A megadott mennyiségek 18 centis tortaformára vonatkoznak, de egy egyszerű térfogatszámítást elvégezve nagyjából ezek másfélszerese szükséges egy 28 centis formához. (tudtátok e, hogy egy 18 centis, 5 centi magas torta térfogata 141 cm3, míg egy 28 centis, szintén 5 centi magas tortáé 219 cm3?)

• 18 cm kapcsos tortaformához
• 13 dkg zabpelyhes keksz
• 6 dkg étcsoki
• 3 dkg vaj
• 50 dkg túró (félzsíros)
• 2 dl tejszín
• 5 dkg cukor
• 1 nagy vagy 2 kicsi citrom finomra reszelt héja
• 1 púpos tk zselatin (4 gr)
• a tetejére durvára reszelt étcsoki

A kekszet erős műanyagzacskóba öntöm, majd a zacskó száját összefogom és sodrófával/egyéb masszív tárggyal morzsásra töröm. A széttördelt csokit a vajjal együtt megolvasztom igen kis láng felett, majd hozzákeverem a kekszmorzsát és az így nyert masszát sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaforma aljába nyomkodom. (a kekszet nagyon finom morzsásra törjük, majd az alaposan összekevert csokis-kekszes masszát jól nyomkodjuk a forma aljába, lehetőleg gyorsan, amíg a csoki még meg nem szilárdul, így szépen egyben marad majd a torta alapja)

A tejszínt felmelegítem a zselatinnal együtt, kevergetve, amíg a zselatin feloldódik (de hosszasan forralni nem szabad, mert elveszti a zselírozó képességét), majd hozzáadom a cukrot, a finomra reszelt citromhéjat, és villával alaposan összedolgozom a túróval. Kóstoljuk meg, nekünk ez így elég édes volt, de lehet, hogy másnak még kíván egy kevés cukrot a krém. A csokis alapra egyengetem.

Néhány órára hűtőbe kerül amíg a zselatin megköt.

Tálalás előtt csokit reszelek a tetejére.

Címkék: édes, étcsoki, gyors&könnyű, túró

Mascarpones citromos pite

A tavalyi nagy kedvenc, a mascarpones pite következik egy egészen picit új ruhában. Azt hiszem, ez az a a sütemény (a túrótortán és a meggyes pitén kívül) amit eddig a legtöbbet sütöttem életemben és mivel ezt csak tavaly nyár óta sütöm, ez azért nagy dolog. Mindenféle idénygyümölcsökkel, vajkaramellás változatban, épp csak még sós nem készült belőle, de mondjuk ezt a részét már nem ragoznám tovább, egy a lényeg: finom.

Aztán van ez a fura idő, vagy valami más az oka, de mostanában egyfolytában mindent csak citrommal ennék. A gyorsan összedobott krémek és habok után (rövid életidejükre való tekintettel nem kerültek fel a blogra, nem érdemes keresni, ez van, nem lehet mindent lefotózni) most lett belőle mascarpones pite is. Az összeállítás itt is csak pár perc, aztán már csak azt kell kivárni, amíg megsül és kihűl. Lágy, remegős, krémes, de azért szépen szeletelhető tészta, citromos és édes, isteni, de tényleg.

• 24 cm átmérőjű piteforma
• 13 dkg simaliszt
• 13 dkg cukor
• 20 dkg mascarpone
• 10 dkg natúr joghurt (3,5%)
• 4 tojás
• 2 nagy citrom leve (~ 1dl) és finomra reszelt héja
• vaj és liszt a formához

A hozzávalókat alaposan kikeverjük, lehetőleg habverővel és kivajazott, kilisztezett piteformába öntjük.

160°C fokon 45-50 percig sül. (amíg a közepe is megemelkedik a tésztának, nemcsak a szélei. (nem kell aggódni, ha kihűl, összeesik, mint egy sajttorta))

Ha kihűlt, szeletelhető.

Címkék: citrom, édes, gyors&könnyű, joghurt, mascarpone

VKF! XXXVI.-Világjáró fazék: Karibi konyha

Edit hívott minket játékba, ezúttal a nemzetek konyhái a téma.

A karibi konyha nem tartozik a legismertebb és legnépszerűbb konyhák közé Magyarországon (amit én valahol meg is értek, mert egészen élénken el tudom képzelni édesanyám halálra vált arcát, ha egyszer csak közölném vele, hogy ma sonkába tekert sült banán lesz a vacsora…), de mi szeretjük. Az is igaz, hogy többnyire csak karibi jellegű ételeket készítek itthon, de klasszikus karibi fogásokat még nem reprodukáltam idáig. Most viszont Férj kérésére elkészült egy teljes karibi menü, autentikusnak tűnő receptek alapján, legalábbis ami az előételt és a főételt illeti. A desszert, a köret és a frappé ezúttal is inkább csak karibi ihletésű (viszont cserébe nagyon finom).

Aztán hogy milyen a karibi konyha? Hát a személyes benyomások: először is én nem éreztem úgy, hogy vááááá-húúúú-mi-ez-most-már-aztán-egész-életemben-ezt-akarom-enni!, nagyon kellemes volt, de kissé kaotikus. Férj viszont teljesen odáig volt tőle. Hát ez van, nem vagyunk egyformák, mindenesetre az összbenyomás nagyon jó volt, szóval igyekszem ezután jobban beleásni magam a karibi térség konyhájába. Ehhez kis segítség a szintén érdeklődőknek itt található.

A sonkába tekerve sült banán alapjául szolgáló receptet itt találtam, kis fazonigazítást követően ez lett az előétel. Villámgyorsan elkészíthető, és másra nem is kell ügyelni, csak hogy ne legyen túl érett hozzá a banán. Én serranoi sonkával készítettem, de a prosciutto crudo is tökéletesen megfelel. Aztán a főétel jerk csirke, ez egy igazán klasszikus fogás, talán ez a legismertebb karibi étel. A jerk módon készülő húst, ami lehet csirke vagy sertés, több óráig pácolják egy savas, fűszeres lében, majd grillrácson megsütik. Ehhez a receptet itt találtam, na ezen nem változtattam semmit, mellé pedig egy mangós kókusztejes rizottóféle (vagy inkább kókusztejberizs) készült. A desszert egy könnyű karamellás-rumos sült ananász, a végére (illetve az igazat megvallva az elejére is) pedig a kókusztejes frappé került.

Sonkába tekerve sült banán

• fejenként
• 1 banán (nem túl érett)
• 2 szelet levegőn szárított sonka (serranoi vagy prsociutto crudo)
• 1 dkg vaj
• szerecsendió

A banánra tekerjük a sonkát, majd kivajazott sütőtálba fektetjük. Megkenjük a banánok tetejét a maradék puha vajjal, majd szerecsendiót reszelünk rá.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 20 percig sül, amíg a sonka ropogós és piros nem lesz.

Jerk csirke mangós kókusztejes rizottóval

• a páchoz (ez a mennyiség 4-6 egész, kifilézett csirkemellhez elég)
• 1 tk őrölt szegfűbors
• 1 tk szárított kakukkfű
• 1,5 tk Cayenne bors
• 1,5 tk frissen őrölt fekete bors
• 1,5 tk szárított, őrölt zsálya
• 3/4 tk őrölt szerecsendió
• 3/4 tk őrölt fahéj
• 2 tk szárított fokhagyma granulátum (vagy két gerezd fokhagyma)
• 1 tk cukor
• 1/4 csésze ( 60 ml= 4 ek) olívaolaj
• 1/4 csésze szójaszósz
• 3/4 csésze (180 ml) fehérborecet
• 1/2 csésze (120 ml) narancslé
• 1 lime leve
• 1 habanero (én csilit használtam) finomra aprítva
• 3 szál zöldhagyma finomra aprítva
• 1 csésze finomra aprított vöröshagyma ( ~ 15 dkg)

Én több fűszerből is egészben lévőt használtam, így a szárított fűszereket (az őrölteket is) kávédarálóba öntöttem, és a cukorral együtt ledaráltam. (Eddig a pontig előre is összeállítható egy nagyobb mennyiség, én is így tettem és a hús pácolásához ennek a keveréknek csak a felét használtam fel)

Friss fokhagymát használtam hozzá és egészben hagytam, csak a kés hátával meglapítottam, így is átvette a pác az ízét a hosszú idő alatt, de könnyen ki tudtam venni végül, és így nem tapadt, égett a húsra a sütésnél.

A páchoz az összes hozzávalót alaposan elkevertem.

• 3 adag
• fél adag jerk pác
• 3 egész csirkemell, csont és bőr nélkül
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 2 dl kókusztej
• 1 mangó
• 5 ág kakukkfű
• 1 ek vaj

A csirkemelleket megtisztítottam, majd éles késsel lap szerint centi vastag szeletekre vágtam. Kicsit kiklopfoltam majd a pácba forgattam. Bő öt órát pihent a hűtőben a sütés előtt, de el lehet készíteni előző nap is, a recept szerint minél tovább áll benne, annál jobb lesz az íze.

A húst a pácolás után lecsöpögtettem, majd grillrácson megsütöttem, oldalanként 3-5 perc elég neki, a parázstól, grillrács magasságától függően.

A rizottóféleséghez a rizst a vajon átsütöttem, amíg áttetszővé nem vált, majd felöntöttem a kókusztejjel és 3 dl vízzel, sóztam, felforraltam. Miután felforrt, lefedtem és mérsékelt lángon fedő alatt puhára pároltam. Közben a mangót meghámoztam és fél centis kockákra vágtam, a kakukkfüvet megmostam, a leveleit lecsipkedtem. Végül a rizshez adtam a mangót, a kakukkfüvet és összeforgattam, majd lehúztam a tűzről. Ha a rizs felveszi az összes folyadékot és túl száraznak tűnne, akkor kevés kókusztejet még öntsünk hozzá, hogy krémes maradjon.

Rumos karamellás sült ananász

• 2 adag
• 1 nagyobb ananász
• 1 dl sötét rum
• 5 dkg nádcukor
• 1 ek vaj

Az ananászt meghámozom, negyedelem, a középső fás részét kivágom. A maradék gyümölcshúst vékony hasábokra vágom.

Egy nagyobb serpenyőben a cukrot karamellizálom, majd ha már aranyszínű, felöntöm a rummal és hozzáadom a vajat. Megvárom amíg a folyadék elpárolog, majd ha már csak habzik, hozzáadom az ananászt.

Rázogatva 1-2 percig sütöm, majd tálalom.

Forrón, vaníliafagyival az igazi.

Kókusztejes frappé rummal

• 4 pohárhoz
  
• 4 erős, rövid presszókávé (ristretto) kihűtve
• 2 dl kókusztej
• 2 dl hideg tej
• 4 dl jégkocka (kétszer kétmaréknyi)
• 0,8 dl sötét rum
• 2 ek nádcukor
• 4 ek mandulaszirup

A hozzávalókat turmixgéppel jégkásává daráljuk, poharakba osztjuk, szívószálat adunk hozzá.

Megjegyzés: A mandulaszirup mandula, víz, cukor és mandula aroma felhasználásával készül. Hiányában lehet próbálkozni több cukorral, plusz néhány csepp (nem csak sütéshez való) mandula aromával.

Címkék: ananász, banán, csirke, édes, előétel, kávé, kókusztej, köret, mangó, sonka

Csipetke és a kenyérpuding

Igen, most pedig Tamás fiunk aktuális kedvenc eledele következik. Amit a forrongó sütő ellenére a 40°C fokos kánikulában is napi rendszerességgel kellet letennem az asztalra minden vacsora után (vagyis inkább helyett), ami képes volt kiütni a palacsintát és a tejbegrízt is a nyeregből. (bár a cím félrevezető, ő maga nem fog szerepelni a továbbiakban a bejegyzésben)

Kell hozzá először is kenyér. Nem kell friss, a szikkadt a legjobb. Nem kell puccos, sokmagvas csoda, a rendes oldszkúl félbarna tökéletesen megfelel. Sőt. (kis ujjongás: végre találtam rendes kenyeret (le is szoktam hamar a házi sütésről). Nem flancos pékségben, hanem a legközelebbi ABCben, Újfehértón sütik, olyan régimódi kenyérgyári, pont, mint 25 évvel ezelőtt.Szerintem (meg a fiuk szerint is) isteni)

Kell hozzá még lekvár. Itt sem kötelező a zseléfix nélküli, vagy csak a házi, mint a legtöbb lekváros sütinél (bár most nem fogok hazudni: én abból készítem), szóval akármilyen finom lekvár megfelel.

Aztán kell még tej, esetleg tejszín, tojás, egy kevés cukor és vaj, és ennyi. Meg persze egy sütő.

És most ellent kell mondanom Hofinak: az angolok mégsem (teljesen) bolondok.

• 1 kis (15×20 cm) sütőtál
• 20 dkg kenyér (szikkadt, félbarna)
• 25 dkg lekvár, tetszőleges ízben (szerintem málnából vagy sárgabarackból a legfinomabb)
• 3 dl tej
• 1 dl tejszín
• 4 tojás
• 2 púpos ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 3 dkg vaj
• nádcukor a tetejére (elhagyható)

A kenyeret felszeletelem, a héját levágom és nagyobb négyzeteket vágok belőle. Kivajazott sütőtálba rakok belőle egy réteget, lehetőleg hézagmentesen. Erre rákenem a lekvárt. Ismét egy réteg kenyér, szintén hézagmentesen lerakva. (nekem ennyi kenyér kellett, de ha hiányzik néhány négyzetcentiméteren az anyag, pótoljuk ki bátran)

A tejet, tejszínt, tojásokat alaposan elhabarom a cukrokkal, legyen egynemű a rántottafoltok nem guszták a pudingban. A keveréket a kenyérre öntöm, úgy hogy mindenhova jusson. A tetejére forgácsolom a maradék vajat és megszórom kevés cukorral (annak a reményében, hogy ez a sütés során majd karamellizálódni fog).

Előmelegített sütőben 200°C fokon (gázsütő) 35-40 percig sül, amíg a teteje aranyszínűvé nem válik.

Langyosan szeletelem.

Ha pedig valaki mégsem hitte volna el, amit az elején írtam, és csak a mini miatt olvasta volna végig a bejegyzést, annak legyen itt néhány fénykép mégiscsak. (főleg hogy a Ponty oldal már megint nem működik, így oda a továbbiakban nem tudok képeket feltölteni)

Hát a képek alapján látszik, hogy miniatűr mostani kedvenc hobbija a 15-20 számmal nagyobb cipőkben való flangálás, ezzel úgy jól el is volt egész nap az egyéb tevékenységein kívül -egészen máig.

A mai nap felfedezése pedig, taadaaaam: a gombolyag! Ezzel körülbelül egy órán át játszott egyedül(!) és csendben(!).

És akkor most mennyiben különbözik egy kiscicától?

Címkék: babának, édes, gyors&könnyű

Citrompáj fagyi

Miután elült a lakásban a gyermeki zsivaj, azaz meguntam hogy reggel óta teli torokból csatakiáltva rohangál fel és alá a gyermek miközben időnként térdkalácson harap, pusztán a fogzására való tekintettel (bár nem hiszem, hogy ez csillapítaná a fájdalmát, inkább csak úgy van vele, hogy szenvedjen anya is), így kiraktam a teraszra aludni, ahol meg egyébként azonnal elszenderült, szóval tehát most, hogy végre a számítógép közelébe jutottam, gondoltam írok néhány bejegyzést. Hátha valakit érdekel. (na ez volt két napja)

Persze most annyi minden mondanivalóm támadt hirtelen, nem is tudom hol kezdjem, vagy hogy jó ötlet e egyáltalán elkezdeni.

A Pontyos történeteket állandóan számon kérik rajtam, szóval akkor legyen először az. Bár az elmúlt napok elég eseménydúsra sikeredtek, volt itt néhány nagymama, keresztlány, sok utazgatás, meg közben kicsit fel is újítottam a lakást, de a legmarkánsabb élményt mégis az jelentette, amikor Ponty életében először megérkezett az állatkertbe. Egészen pontosan az Indonézia házba. Az akváriumok teli színes halakkal az egy dolog. De a függőhidakon a pálmák és vízesés felett egy szál pelusban (tekintettel a házban lévő 40°C fokra) rohangáló, közben teli torokból Tarzanként üvöltöző, a köteleket apró vadállatként cibáló Ponty kétségkívül a nap élménye volt, és nem csak nekem. Az eső elől a kisgyermekes szülők mind a fedett házba húzódtak, de itt a kis dúvadamat látva rettegve szorították magukhoz a gyermekeiket. Hogy a félelemtől vagy azért, hogy el ne tapossa őket az én cseppet sem konszolidáltan viselkedő fiam, az sosem derül már ki. Részben mert szemlesütve és igen gyorsan távoztak még a környékünkről is. Hát ez van, kicsit el vagyunk szokva a civilizációtól, nekem sem jutott eszembe megfékezni Pontyot, egyrészt nem is tudtam gondolkodni a röhögéstől, másrészt meg amikor mégis, akkor vizionáltam az ölemben hisztiző, harapó és rúgó, maximális hangerővel bömbölő kisdedem, aki a kötelekre mászna vissza, és erre valahogy nem vágytam. Közben a keresztlány feje kicsit égett, cikik az ilyen rokonok, de őt aztán kiengeszteltem a receptben következő fagyival. Mivel ő már visszautazott székesfővárosunkba, így könnyen megbocsátott, legközelebb úgyis csak jövőre jön ide nyaralni.

Recept. A citromos pite után szabadon.

Még egy érdekesség: a fagyi fura formája annak köszönhető, hogy este készült, így eltettem egy keveset belőle a fotózáshoz egy műanyagpohárba, és hát Férj szerint, aki a fotómodelleket rendszerint fogyasztja, nem ártott neki a mélyhűtés egyáltalán. Szóval ez a fagyi a másnap is krémes fajta.

• 750 ml fagyasztandó masszához
• 1dl citromlé
• 2 citrom finomra reszelt héja
• 300 gr Philadelphia típusú krémsajt
• 2 dl tejszín (főzőtejszín vagy kávétejszín)
• 10 dkg cukor
• 2 tojássárgája
• 10-12 darab zabpelyhes keksz (vagy tetszés szerinti zabpelyhes kekszből 6-8 dkg)

Először néhány szó a tejszínről. Én most a President 12% zsírtartalmú főzőtejszínjét használtam, ebben nincs keményítő, nem szükséges főzni. Elég sok helyen kapható, és kb 20 forinttal drágább a többinél. Ha ez nincs, jó helyette kávétejszín is. Én azért nem akartam habtejszínt használni hozzá, mert féltem, hogy úgy túl zsíros és sűrű lenne a massza, és azonnal ráfagyna a fagyigép falára. De nem kizárt, hogy habtejszínnel is működik, csak én úgy nem próbáltam.

A citromlé felét a tojások sárgájával és a cukorral vízgőz felett vagy igen kis lángon habverővel való folyamatos kavarás közben besűrítem. Kihűtöm (ha hideg vízzel telt tálba állítjuk gyorsabban megy), majd hozzáadom a maradék citromlevet, tejszínt, krémsajtot, reszelt citromhéjat és habverővel csomómentesre keverem.

A masszát fagyigépben kifagyasztom.

A kiadagolt fagyit morzsásra tört keksszel szórom meg.

Címkék: édes, fagyi, sajt, zabpehely