Flat-Cat

Édes ricotta gombóc málnaszósszal

A képért hivatalosan is bocsánatot kérek, de ez történik, amikor a melankólia frigyre lép a szentimentalizmussal. Megszületik a giccs.

Ismét egy recept a barátnémnak, és pici lányának, Hannának, mivel az országhatáron kívül kevés a túró.

Igen, ez a túrógombóc alternatívája, igazából az elkészítése is igen hasonló, csak a vajas morzsa helyett kerül rá savanykás gyümölcsszósz, a ricotta édességét ellensúlyozandó. De a szósz lehet akármilyen szezonális vagy a mélyhűtőben lapuló gyümölcsből, nálam most pont málna van itthon a fagyasztóban, szóval abból lett, és igen jól illett a gombócokhoz, nem is beszélve a vidám színekről.

Aztán hogy miért is készítsük ezt el az országhatáron belül, amikor itthon van rengeteg túró? Hát azért, mert finom.

És még egy érv: a gombócok miniatűr formában kiváló levesbetétek gyümölcslevesekhez, én nemrég málnakrémleveshez készítettem, és isteni volt!(recept, fotó majd az ismétlésnél)

A recept pedig nem újdonság, egy sós változat már szerepelt a blogon korábban.

2 adag (én+Ponty) leves után főételnek, 4 adag desszertnek

250 gr ricotta

7 dkg búzadara (~4 ek)

1 tojás

1/2 citrom reszelt héja és leve

1 tk vanílisá cukor

1 ek (nád)cukor

málnaszósz:

25 dkg málna

2 ek (nád)cukor

2 púpos ek mascarpone (~ 4 dkg)

A ricottát villával összedolgozom a tojással, búzadarával, citrom héjával, levével, vaníliás és nádcukorral, csipet sóval, majd félreteszem 15 percre pihenni.

A málnaszószhoz a málnát a cukorral kis láng fölött összeforralom, megvárom, amíg 3/4 részére besűrűsödik, majd szitán/szűrőn átpasszírozom. Ez a rész másfél évesnél idősebb gyermek esetén már lehagyható. Vagy ha a gyermek eleve utálja a málnát, mint az enyémnél most ez kiderült. A magtalan málnapürét kikeverem a mascarponeval, és a szósz kész, megpróbálom melegen tartani, amíg a gombócok elkészülnek.

Vizet teszek fel forrni, ha lobog, megy bele egy kevés só, és elkezdem kifőzni a gombócokat.

Kézzel diónyi gombócokat formázok a masszából ( a massza elég lágy, de azért menni fog!), a vízbe dobálom, és amint felúszott a víz tetejére, szűrőlapáttal lehalászom. Érdemes a gombócok formázását és a halászást szimultán csinálni, hogy ne főjenek szét a gombócok, elvileg lehetséges.

A kifőtt gombócokat nyakon öntöm a szósszal.

Címkék: babának, édes, fél óra, gyors&könnyű, málna, mascarpone, ricotta

Almás pasztinák krémleves, gyömbérrel, citrommal, mentával

Na, akkor a rendes tavaszi fáradtság és tél végi depresszió eddig tartott(?).

Milyen jó is, ha az embernek pici gyereke van, nem jut ideje meg energiája a kényeztető önsajnálásra.

Csodálatos dolog ez, mert emberi számítások szerint egy sarokban kucorogva kellene reszketnem a kimerültségtől, és mégsem teszem. Részben azért, mert egy szőke buksi mindig feltűnik a színen, és sikítva kibányász onnan olyan indokokkal, hogy vegyem le neki a polcról a kristálybödönt, had játsszon vele, segítsek neki letörni a DVD olvasó tálcáját, kipakolni a konyhakőre a porcelánokat, és hasonlók.

Az is feltűnt, hogy a korábbi rutinszerű kedélyállapot javító cselekedetek, úgy mint cipők és csizmák vásárlása, ékszerek, arcfestékek, parfümök és ruhák, immár teljesen a feledés homályába vesztek. Legutóbb, amikor kinéztem magamnak egy gyönyörű csizmát, végül gondolkodás nélkül egy új babakocsit vettem helyette Pontynak. Egy kényelmesebbet. A másik újkeletű érdekesség ezzel kapcsolatban a váltószámok új dimenziója, vagyis ominózus csizma esetében a csizma ára= egy babakocsi= 50 pár pisztráng, amit minimanó és az apja is annyira szeret. Természetesen a rangsorolásnál a csizma a harmadik, és egyben utolsó helyre szorult. Talán nem is bánom, hogy így alakult, talán meg valahol mégis, de ez az introspekció teljes hiánya miatt, amit a tartós alvásmegvonás és egyéb irányú állandó elfoglaltság hozott létre, soha nem fog kiderülni.

De már süt a nap, kezd ismét zöldbe fordulni az erdő a csupasz fák alatt, szóval minek is a csizma. Legfeljebb ha gumiból lenne. A nagy tavaszi megújulás talán nálam is közeledik, de egyelőre csak kis lépésekkel, először csak a harsogó színek és könnyű ízek, mellettük még utoljára a téli zöldségek végső nagy rohama, aztán majd idővel jöhetnek a friss zöldségek, tavaszi saláták.

A leves a tegnapi pisztráng nyomán született, az alma-pasztinák-gyömbér-menta-citrom társítása annyira finomnak bizonyult, hogy ma meg kellett ismételnem krémleves formájában is. Az eredmény ezúttal is kifejezetten üdítő ízű, nagyon kellemes, friss, tavaszias lett.

4 adag

3 közepes szál pasztinák (tisztítva ~25 dkg)

2 közepes alma (tisztítva ~25 dkg)

1/2 fej fehér hagyma (~ 7-8 dkg)

1 gerezd fokhagyma

4 cm gyömbér

1/2 kisebb citrom leve és reszelt héja

4-5 ág menta (vagy 1 tk szárított menta, porrá őrölve)

3 dkg vaj

1 dl tejszín

A meghámozott, felkockázott pasztinákot vajon aranyszínűre pirítom. Hozzáadom a felkockázott hagymát is, és üvegesedésig sütöm. A felszeletelt fokhagymával is együtt sütöm még néhány másodpercig, majd hozzáadom az almát, a citrom levét és héját, és felöntöm 1 liter vízzel. Fedő alatt puhára főzöm a hozzávalókat.

Végül hozzáadom a tejszínt, megvárom, amíg egyet forr, majd botmixerrel pürésítem.

Itt kimerem a baba-adagot, és ezután fűszerezem a többit a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levével és a finomra metélt mentalevélkékkel. (ha szárított mentát használunk, azt az almával együtt célszerű hozzáadni)

Címkék: alma, fél óra, gyors&könnyű, leves, pasztinák

Babakeksz Update- almás-mézes-zabpelyhes 1 éves kor felett

Nem, nem a Norbis update, isten őrizze tőle a babákat, hanem a tojásmentes változat updateje (milyen hülye szó ez, de a frissített változat meg nemkülönben), tojással, vajjal, de egyelőre még olajos magvak nélkül. Mivel már Ponty elmúlt egy éves.

Mivel idegenbe szakadt barátném hasonló élelmezési gondokkal küzd, mint mi, csak nála két éhes száj csipog egyszerre reggelente, így ezt a receptet is neki, illetve az ikreknek, Borkának és Bercinek ajánlom!

A keksz kifejezés persze itt is egy puha, cookies-hoz hasonló süteményt takar, ami csak enyhén édes, hogy ne rontsuk el az apróságok fogait és ízlését, és azért azt is el kell, hogy mondjam, nem csak a babák fognak belőle fogyasztani szívesen.

3 tepsi

10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

10 dkg finomliszt

10 dkg rétesliszt (ha nincs, helyette finomliszt)

10 dkg vaj (lehetőleg puha)

10 dkg durvára reszelt alma

10 dkg méz

1 tojás

2 tk őrölt fahéj vagy mézeskalács fűszerek finomra őrölve (vanília, szegfűszeg, fahéj, kardamom, narancshéj)

1 púpos tk sütőpor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk annyira, hogy lehetőleg nem maradjanak benne vajdarabkák, majd egy órára (vagy többre, ahogy sikerül) félretesszük pihenni a hűtőbe.

A masszából diónyi gombócokat formázunk, ezeket két tenyerünk között ellapítjuk, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. (azért nem fog annyira megnőni)

200°C fokon (gázsütőben)  15 perc alatt megsült. (villanysütő: 180°C fok, légekeverés, és 10 perc után érdemes már ránézni)

Lehetőleg rácsra emelve hűtjük ki.

Az én minimanóm imádja.

Címkék: alma, babának, cookies, édes, gyors&könnyű, méz, zabpehely

Kelt krumplis palacsinta

Egyre több az elmaradásom, a blogokkal, és egyéb dolgokkal kapcsolatban is.

Minimanó öntudatára ébredt, és most már egyértelmű, hogy teljes egészében az én természetemet örökölte. Vagy csak eltanulta tőlem, lényegében mindegy. A helyzet végső soron ugyanaz: mostanra én már csak a második legmakacsabb, legönfejűbb ember vagyok a világon.

A korábban békés és türelmes kisangyal, aki órákig tudott csörömpölni a konyhakövön a kenyérpirítóval, az már a múlté, a mostani kistermetű birodalmi lépegetőm senkinek és semminek nem hajlandó kegyelmezni, egyetlen percre sem. Azt, amit gyönyörű buksijába vett, csakis azt akarja, de lehetőleg azonnal. Csöppet sem érdekli, hogy mondjuk az lehetetlen, mert nem szabad belenyúlni a konnektorba, pont azért van benne a dugó, vagy például az antenna drótja nem ehető, és a telefonomat meg nem arra találták ki, hogy teljes erejéből hozzávágja a konyhakőhöz, és aztán gurgulázva kacagjon, amikor az darabjaira hullik. Satöbbi, satöbbi. Ha nem Ponty lenne az első gyermekünk, nyilván nem lennénk ezen ennyire meglepődve, hogy ez bizony ilyen, de hát ő az, így kicsit még szoknunk kell a megváltozott felállást.

Miután kellőképpen kipanaszkodtam magam, inkább gyorsan kihasználom a hirtelen támadt szabad perceimet, és gyorsan bepötyögöm a recepteket, amikről csodával határos módon sikerült fényképeket is készítenem.

Elsőnek a krumplis palacsinta, kelt tésztával, finom, vastag, puha, sokféle kencével, reszelt sajttal ideális vacsora. Vagy ebéd. Nálunk ez utóbbi, jelenleg minimanó abszolút kedvence, amiből számomra hihetetlen mennyiségeket képes belapátolni. Természetesen úgy, hogy én négykézláb mászkálok utána a tányérral, és falatonként tömködöm a szájába, miközben ő hihetetlenül fontos dolgait intézi szerte a lakásban…

2-3 adag

20 dkg nyers, finomra reszelt krumpli

10 dkg simaliszt

2 tojás

2 dl tej

3 ek olaj (nálam olíva)

3 gerezd fokhagyma

1 dkg friss élesztő

2 tk cukor

1 kk só

a tálaláshoz sóval, borssal, esetleg snidlinggel kikevert tejföl, juhtúróval kikevert tejföl, reszelt sajt, tetszés szerinti kencék

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd hozzáadom a többi hozzávalót, és habverővel simára keverem. Sűrűbb palacsintatésztának kell lennie. A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek legalább, a tejet pedig meg is lehet kissé langyosítani, így hamarabb megkel a tészta.

Lehetőleg meleg helyre félreteszem pihenni a tésztát körülbelül egy órára. Akkor jó, amikor már látszanak benne a buborékok.

Lehetőleg vastag aljú, teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm, mérsékelt lángon, további zsiradék hozzáadása nélkül, mindkét oldalukon aranyszínűre. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor természetesen kell zsiradék is a sütéshez. A mérsékelt láng azért fontos, hogy a nyers krumpli megsüljön a tésztában.

Melegen reszelt sajttal, és valamilyen kencével tálalom.

Címkék: babának, kelt tészta, krumpli, palacsinta

Paradicsomos lencse egytál

Néhány nappal és másfél évadnyi Dollhouse-zal később… (meg egy lakás átrendezéssel, de ez aztán már végképp nem ide tartozik)

Szóval Dollhouse. Hát, a Firefly után azért jobbra számítottam Joss Whedontól. Ez az egész sorozat kicsit kaotikus, az egyik rész lazán vicces, a másikban itt a világvége, olyan terminátorosan, aztán sorozatgyilkososba vált, mintha nem is tudná, kinek szól igazából, és főleg hogy miért és miről. A főhősnő, Eliza Dushku, alias Echo ostoba tekintetéről nem is beszélve… Igazán hiteles agymosott babának, de valahogy neki nem tudom elhinni egyik “valódi” személyiségét sem (elnézést. A butuska örömlányokat jól hozza), pedig elvileg a babaháznak pont ez lenne a lényege. Másfél évad végignézése után az összes többi mellékszereplő érdekes, izgalmas, szerethető lesz mellette (még a negatív szereplők is) és simán lejátssza egy-egy epizód során. Pedig elvileg Echo lenne a főszereplő…

Na mindegy, nem is méltatlankodom tovább, hiszen ennek ellenére három nap alatt sikerült megnéznem a sorozat eddigi részét, szóval kicsit hiteltelennek tűnhetek (jó, rendben, azért nem annnyira rossz a sorozat…), de ennek is van magyarázata: most már minden bizonnyal sorozatfüggő vagyok. Milyen szerencse, hogy egyúttal kissé (csak nagyon-nagyon kissé) válogatós is, így a Dollhouse mellett csak néhány jelenleg is futó szériát nézek, különben nem tudom, hogyan jutna időm a főzésre is minimanó mellett.

Pedig jut. Igaz, az ilyen egytálételeket nem egy ördöngősség elkészíteni, még akkor sem, ha egy 13 hónapos a lábunkba csimpaszkodva segíti a munkánkat (igazából a csimpaszkodós rész a jobb, két napja még a fém tálkákat hajigálta szét a konyhakövön. Na, az hangos volt…)

A recept ismét nincs kőbe vésve, döntően a kamra és a hűtőszekrény tartalma határozza meg az összetételét, így a póré bátran helyettesíthető mondjuk vöröshagymával benne. Igazából az olívaolaj helyett is használhatnánk hozzá füstölt húsos szalonnát, ez talán jobban is illene hozzá, de én azért nem tettem, mert Ponty nem szereti a füstölt ízeket. A felengedéshez lehetne használni alaplevet, és kevés fehérbort is. Bár szerintem ez az egytálétel most ilyen extrák nélkül is igen finom lett.

6 adag

50 dkg lencse

20 dkg krumpli

2 szál póré fehér része

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (darabolt) (450 gr)

1 nagy szál répa (~10 dkg)

1 nagy szál petrezselyemgyökér (~10 dkg)

8 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

1 tk római kömény

1 tk szárított kakukkfű

olívaolaj

kemény juhsajt( vagy grana padano, parmezán) reszelve és vajas pirítós a tálaláshoz

A zöldségeket megtisztítom, vékony karikákra vágom, a krumplit durvára reszelem. A római köményt mozsárban porrá őrölöm. A fokhagymát vékony szeletekre vágom.

Két-három evőkanálnyi olívaolajon megpirítom a római köményt, kb fél percig, majd hozzáadom a zöldségeket a krumpli kivételével, és néhány percig sütöm őket, gyakran kavargatva. Végül megy hozzá a fokhagyma, és néhány másodpercnyi sütés után a paradicsomkonzerv is.

A lencsét átöblítem, majd ez is mehet a zöldségek mellé, akárcsak a reszelt krumpli, babérlevél, kakukkfű, só, és 2 liternyi víz.

Miután felforr, a legkisebb lángon főzöm, fedő nélkül, amíg a lencse megpuhul és csak kevés, sűrű lé marad alatta. A teljesen puhára főtt zöldségek és a reszelt krumpli sűrítik be az ételt, így rántásra, habarásra nincsen szükség. Továbbá a pépesre főtt zöldségeket nem tudja kipiszkálni belőle a gyerekek.

Tálalásnál a még forró ételre bőven szórunk reszelt sajtot és mellé meleg vajas pirítóst tálalunk.

Címkék: hús nélkül, krumpli, lencse, paradicsom, póré, répa, sajt

Bundás mini mozzarella

Most írhatnék olyan csacskaságokat, hogy mozzarella tempura, mert a bunda hozzá az olyan, de minek cicomázzam: bébiételről van szó.

Azt nem állítom, hogy mi nem falatoztunk belőle igen jóízűen, sőt, nekünk mellé még némi rukkola és koktélparadicsom is került (igen, primőr, de néha elcsábulok. Ez van), de bunda natúr ízei elsősorban minimanó jelenlegi ízlését tükrözik.

A legmeglepőbb egyébként nem az volt benne, hogy igen finom, hanem hogy pár perc alatt elkészült a két(és negyed) fős adag. Ez köszönhető a golyóbisok felnyársalásának, ami igencsak megkönnyíti a bundázást és a sütést is.

Meg viccesen néz ki, mint egy rántott sajtos nyalóka.

És nem is lett tőle olajszagú a lakás (annyira).

Lehetne készíteni felkockázott mozzarellából is persze, de akkor kevésbé csinos. Meg Ponty a szögletes kockákat kevésbé passzentosan tudja begyömöszkölni a szájába egészben…

2 adag

25 dkg mini mozzarella

1 tojás

2 púpos ek simaliszt (~4-5 dkg)

2 púpos ek kukoricaliszt (~ 4-5 dkg) (lehet helyettesíteni simaliszttel)

0,5 dl víz

1 kk só

bambusznyársak

olaj a sütéshez

a tálaláshoz koktélparadicsom, olívaolajjal és citromlével elkevert rukkola

A tojást villával elhabarom, majd hozzáadom az elvegyített lisztek 2/3 részét. Csomómentesre keverem, majd hozzáadom a vizet és némi sót. Ismét elkeverem. Sűrű palacsintatésztához hasonlónak kell lennie. A bundába kerülhetnek még fűszerek, bors, szárított zöldfűszer finom porrá őrölve, fokhagyma finomra reszelve, ízlés szerint)

A tésztát félreteszem pihenni, legalább 15 percre.

Közben a mozzarellát lecsöpögtetem, és egyenként a nyársak végére tűzöm, mint egy nyalókát.

Sütés előtt a sajtokat a nyelüknél fogva meghempergetem a lisztek keverékében, majd megmártom a tésztában, ami így szépen rátapad. A felesleget lecsöpögtetem, és bő, igen forró olajban kisütöm.

Nem narancsos piros lesz a tészta ha megsül, csak sötétebb sárga, és hólyagos. A nagyon forró olajban alig 1-2 perc alatt megsülnek, így nekem egyből sem folyt ki a sajt. A nyelüknél fogva könnyen ki is lehet emelni az olajból, majd konyhai papírtörlőre tenni, ami felissza a felesleges zsiradékot.

Ha kisebb ( kb 14 cm) edényben sütjük, akkor elég hozzá nagyjából 3 dl olaj. A golyók úgyis olyan gyorsan kisülnek, hogy egyszerre 3-4 darabnál több nem is tartózkodik is az olajban.

Tálalásnál minimanó természetesen magában fogyasztotta, minden felesleges körítés nélkül, de mi azért elkísértük egy kevés salátával.

Az ötlet megszületésétől számítva fél órán belül ehetünk. Persze csak ha nem fényképezzük le…

Címkék: előétel, fél óra, gyors&könnyű, hús nélkül, sajt

Juhtúrós galuska fokhagymás vajjal, juhsajttal

Az elmúlt napok hatalmas kedvence, a fél órás vacsora vagy ebéd, a megunhatatlan.

Kaptam anyutól egy nagyon profi nokdeliszaggatót, és először csak azt akartam vele letesztelni, találomra összekevertem egy nokedlihez hasonló tésztát, amiben a lisztet és a tojást részben juhtúróra cseréltem. Soha ennél rosszabb döntést! Az állaga kellemes, puha, mint a gnocchié, a juhtúró íze meg egészen megszelídül a galuskában.

Azóta halomban áll itthon a juhtúró, és szinte napi rendszerességgel készül a galuska, ha a fiatalember megéhezik, de mégsem hajlandó megenni a neki szánt eledelt (ez meg ugye napi rendszerességgel elő is fordul, mivel egy nap most már csak egy alkalommal vagyok hajlandó palacsintát sütni)

Többnyire csak úgy, magában, fokhagymás vajjal összeforgatva esszük, és sok-sok juhsajttal a tetején, de nana univerzális paradicsomszószával is isteni finom, vagy ne adj’ isten, vörösboros marhapörkölt mellé, köretnek.

És nem egészen fél óra alatt készül el.

2 adag

20 dkg juhtúró

10 dkg simaliszt

2 tojás

csipet só

bors

3 dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

keményebb, reszelhető juhsajt (vagy pecorino) a tálaláshoz

A tojást a liszttel alaposan kikavarom (én villával szoktam), ne maradjanak benne csomók. Ha ez megvan, hozzáadom a juhtúrót és egy csipet sót, ezzel is jól eldolgozom, majd félreteszem 15 percre pihenni.

Közben vizet forralok, a megpucolt, kés pengéjével meglapított fokhagymákat pedig fél-egy  perc alatt megsütöm a vajon.

Lobogó, sós vízbe szaggatom a galuskákat nokedliszaggatóval, közben egy-egy adag között átkeverem a vizet szűrőlapáttal, és ami felúszott a tetejére, azt lehalászom, és a fokhagymás vajra szedem.

Átforrósítom a vajjal a galuskákat, majd tekerek rá borsot, tányérokba szedem, és bőven reszelek rá juhsajtot.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, hús nélkül, juhtúró, sajt, tészta

Paradicsomos sütőtök krémleves

Pedig mindent még le sem írtam, mert van benne aszalt vörösáfonya, gyömbér, csili, fahéj, meg egyebek.

Az első hallásra számomra kissé bizarr kombinációt a Good Food honlapján találtam, és némi vacilálás után adtam neki egy esélyt. Nem ragu formájában, mert abban valahogy a sütőtököt még mindig nem szeretem, hanem krémlevesnek. Az a hátsó szándékom is megvolt, hogy mivel Ponty valószínűleg szeretni fogja, hiszen mindent szeret, ami paradicsomos vagy sütőtökös, így a leves felhasználható lesz majd gyermekélelmezési célokra is. Ezen a téren viszont kissé elszámítottam magam, mert erről főzés közben megfeledkezve minden fűszert belezúdítottam már az elején, és így a végeredmény, khmmm… kissé túl fűszeres lett a kisded számára. De továbbra is fenntartom, hogy ez működőképes bébiétel lehet, ha nem minden fűszert az elején pakolunk bele.

Ja, és hát igen. Ez a leves meglepően finom.

3-4 adag

75 dkg sütőtök (tisztítva mérve)

4 dl passzírozott paradicsom ( Mutti passata)

1 fej salotta vagy pici vöröshagyma (~ 4 dkg)

1 marék aszalt vörösáfonya (~ 3 dkg)

2 ek olívaolaj

1 kk szárított, őrölt csili

1 kk szárított, őrölt gyömbér (vagy helyette 3 cm friss lereszelve)

késhegynyi őrölt fahéj

Az olívaolajon üvegesre sütöm a felkockázott hagymát. Hozzáadom a felkockázott tököt is, együtt sütöm néhány percig, majd felöntöm a passzírozott paradicsommal és 3 dl vízzel.

Hozzáadom a fűszereket (ha baba is kap belőle, akkora  fűszereket csak a legvégén, az áfonyával együtt adjuk a leveshez!) , majd fedő alatt addig főzöm, amíg a tök megpuhul.

Botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a késsel durvára vágott vörösáfonyát. Ezzel együtt főzöm még 2-3 percig, amíg az áfonya megpuhul. (mivel nálam levesbetétként funkcionál az áfonya, ezért adom csak a legvégén, durvára vágva a leveshez. De bele lehet tenni már az elején is, és összepürésíteni a tökkel, így kevésbé macerás)

Én nem variáltam ezt tovább, tányérba szedtem, bekucorodtam vele a fotelba, és félálomban, rendkívül elégedetten belapátoltam.

Címkék: aszalt gyümölcs, fél óra, gyors&könnyű, leves, paradicsom, sütőtök

Kelt almás palacsinta

A duci palacsintáknak bizony nem csak a másik kontinensen van nagy hagyománya.

Csak valahogy a mi kelt palacsintáinkról mindig megfeledkezünk. Pedig, pedig.

Az a vastag kelt tészta, az az utánozhatatlan illat, ezt bizony nem tudja egyik pancake sem.

Igaz, hogy sokkal tovább készül, na persze nem valami bonyolult konyhai mesterkedésre kell itt gondolni, csak hát az élesztő, ugye, azt ki kell várni. Én egyébként nagyon szeretem (mint most kiderült, minimanó is, még jobban, mint a sütőporos amerikai fajtát), de reggelire nem szoktam készíteni, pont a várakozási idő miatt.

Most viszont kihagytam a tejben való felfuttatást (aki jobb szereti látni, hogy miként működik az élesztője, az futtassa fel nyugodtan, de én ennél türelmetlenebb vagyok), a tésztát egyszerűen csak bekevertem, majd egy óra múlva, amikor már tele volt a tál buborékokkal, belereszeltem az almát és kisütöttem.

Bár nagymamám csak fahéjas porcukorral szórta meg annak idején, én most a kultúrák találkozásának jegyében mézes almasziruppal locsolgattam. Isteni volt. De komolyan.

A tésztát szerintem lehetne bekavarni előző este is, és hűvös helyen hagyni lassan kelni, akkor nem kellene várni a reggelire semennyit se, legközelebb ezt is kipróbálom. Főleg azért, mert rengeteg kelt palacsintás receptem, ötletem van (többek között az egyik legrégebben bejegyzésre várakozó vázlat is a blogon), ami szépen lassan előkerül. Lelkes fogyasztó meg éppen akad idehaza.

A recept egy kicsit eltér a legtöbb kelt palacsintás recepttől, de csak azért, mert több tojással szerintem finomabb lesz a tészta. Egyébként a natúr kelt palacsintához is ezt a tésztát használom, ahhoz egyszerűen el kell hagyni belőle az almát, a tésztából a hagyományosnál kicsit vastagabb palacsintákat sütni, majd megtölteni. Lekvárral, párolt almával, túróval, akármivel.

A sütéshez itt is vastag aljú, de teflon serpenyőt használok, mert nem szeretem (sőt, én meg sem bírom úgy enni egyáltalán), ha a zsiradékot magába szívja a tészta. Persze lehet hagyományos palacsintasütőben is sütni, de akkor szükségeltetik zsiradék a sütéshez, minden egyes palacsinta előtt ki kell olajozni a serpenyőt.

2-3 adag

15 dkg simaliszt

2 dl tej

2 tojás

3 dkg vaj

5 gr élesztő (egy fél centis kocka)

2 ek nádcukor

1 tk vaníliás cukor

1/2 kk szárított citromhéj

2 kisebb alma (~ 20 dkg, tisztítás nélkül mérve)

fahéjas porcukor, méz, vagy mézes almaszirup a tálaláshoz

A vajat felolvasztom, hozzáöntöm a tejet, majd egy kicsit még melegítem, de épp csak annyira, hogy kézmeleg legyen.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd a vajas  tejet hozzáadva lehetőleg habverővel csomómentesre keverem a tésztát. Hozzáadom a tojásokat, cukrokat, citromhéjat, és alaposan kikeverem.

Félreteszem háromnegyed-egy órára, amíg az élesztőtől buborékos nem lesz a tészta.

Az almát meghámozom, és durvára reszelve a tésztához adom.

Vastag aljú, öntvény teflon palacsintasütőbe kis merőkanálnyi halmokat merek, a palacsinták tetejét elegyengetem, majd azokat mérsékelt lángon mindkét oldalukon pirosra sütöm.

A kész palacsintákat meghintem porcukorral, vagy szirupot, mézet adok melléjük.

Címkék: alma, édes, kelt tészta, palacsinta, reggeli

Zsályás sütőtök krémleves

Gyors, könnyű, finom, éppen fogzó babák is előszeretettel fogyasztják, még akkor is, ha mást már csak nehezen lehet beléjük diktálni. (kivéve talán a puha gesztenyés csókot) Komolyan mondom, el sem hiszem, hogy még csak hat foga bújt ki. Nekünk sokkal többnek tűnik.

Egyébként tényleg nagyon jó lett, mármint a leves, annyira, hogy egy félig ébren töltött éjszaka (félreértés ne essék, mi voltunk ébren, nem a kisded, ő vonyítva és rúgkapálva bár, de aludt. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, jó lenne tőle letanulni) után is marad az embernek lelkiereje összedobni, és egy suta fénykép kíséretében bepötyögni a receptet, amíg a csemete röpke délutáni szundikájával van elfoglalva.

3-4 adag

75 dkg sütőtök, tisztítva mérve (úritök lehetőleg)

1 fej fehérhagyma (vagy vörös, kb 10 dkg)

1 gerezd fokhagyma

1 púpos tk szárított zsálya

3 dkg vaj

2 púpos ek mascarpone

reszelt pecorino (vagy más kemény juhsajt, esetleg parmezán, grana padano) és/vagy feketeerdei sonka a tálaláshoz

A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, és a vajon mérsékelt lángon lassan megsütjük.

Hozzáadjuk a felkockázott sütőtököt és a meglapított gerezd fokhagymát, átpirítjuk, majd felöntjük fél liter vízzel. Megy hozzá a zsálya is, és fedő alatt addig főzzük, amíg a tök megpuhul.

Végül megy hozzá a mascarpone, só, majd botmixerrel pürésítjük.

A sonkát sütőpapírral bélelt tepsiben 220°C fokon (gázsütőben) 10-15 perc alatt ropogósra sütjük, vagy ha nem szeretnénk csak ezért begyújtani a sütőt, akkor lehet teflon serpenyőben, kis láng fölött is sütni.

Tálalásnál a forró leves tetejére szórjuk a sajtot, tetszőleges mennyiségben, és tépkedünk rá keveset a ropogósra sült sonkából is.

Címkék: babának, gyors&könnyű, hús nélkül, mascarpone, sajt, sütőtök