olajozottan

2015. február 3, kedd | reggeli, saláta | 2 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Aki olvas már egy ideje, az tudja, hogy különös vonzalmat táplálok a hidegen sajtolt növényi olajok iránt. Sőt, igazából én az a fajta gasztroblogger lennék, akinek – ciki-nem ciki- olaj és ecet gyűjteménye van. (na igen, az ecetek, szintén a gyengéim) Szóval ez van, remélem, megértitek, hogy mindenkinek akad bolondériája, de attól még lehet jó ember. Egyébként ez a mánia nem teljesen haszontalan, mivel a hidegen sajtolt, jó minőségű növényi olajok tele vannak minden szépséggel és jósággal, eszenciális zsírsavakkal, vitaminokkal, így kifejezetten értékes részei a táplálkozásunknak. És még finomak is. Én ezeket hőkezelés nélkül használom, és leginkább csak utólag adom egy-egy ételhez, például leves vagy egytálétel tetejére locsolom, meg a klasszikus módon, salátába keverem. A beszerzés nem mindig egyszerű, főleg ha nincs időnk vagy lehetőségünk ezer helyre járni utána, nekem van egy-két fix lelőhelyem (VomVass, Tokaj-Hegylja Piac), és zömmel onnan szerzem be a készleteimet, meg folyamatosan nyitott szemmel járok új források után kutatva. Ezek után nem meglepő, hogy mennyire megörültem a Grapoila ajánlatának, hogy elfogadnék-e tőlük olajat tesztelésre. Én két kedvencemet, a dióolajat és tökmagolajat választottam, amit azóta is nagy megelégedéssel használok (figyelem, ez nem fizetett hirdetés, hanem egy leendő törzsvásárló véleménye! :)). Mindkét olaj határozott, karakteres ízű, de kellemes, tolakodó mellékíz nélküli. Karakteres, dióízű dióolajat határozottan nehéz amúgy találni, a tökmagolaj talán egyszerűbb téma, de ott meg elég sokszor futottam már bele bántó, kesernyés mellékízbe. Na ez itt nincs. Tényleg nagyon meg vagyok velük elégedve, és az online rendelés pedig határozottan fekszik az időbeosztásomnak.

Most két receptet hoztam (illetve az egyik inkább csak javaslat a felhasználásra), de a blogon elég sok korábbi recept született már tökmagolaj és dióolaj témakörben.

Az első egy téli saláta, ami a kimerülőben lévő zöldségkínálatból született. Hát igen, krumpli van benne. A krumpli is zöldség ugye. Ha héjában sütjük meg, akkor azért a legtöbb tápanyag benne marad, nem csak a keményítő, ha pedig más szemszögből vizsgáljuk, akkor ez egy tartalmas, laktató saláta a téli zimankó idejére. Amúgy nagyon finom, szerintem metélőhagyma nélkül ideális munkahelyi ebéd válhat belőle, köretként is jól működik, és kiváló a maradék héjában sült krumpli (kedvenc téli köret) felhasználására.

A másik a mindennapi reggelink. És ezt most úgy kell elképzelni, hogy tényleg minden nap ezt eszik (mert ezt kérik) a gyerekeim. Fahéjas zabkása almával, görög joghurttal és egy kevés dióolajjal. Hogy jól induljon a nap.

  • burgonya-jégcsapretek saláta tökmaggal, tökmagolajjal
  • adagonként
  • 15 dkg héjában sült krumpli, meghámozva
  • 20 dkg jégcsapretek
  • 10 dkg mozzarella
  • 1 kisebb citrom felének a finomra reszelt héja és a leve
  • 1 ek tökmagolaj
  • friss metélőhagyma, apróra vágva (elhagyható)
  • 1-2 ek tökmag durvára vágva

A krumplit és a meghámozott jégcsapretket apró kockákra vágjuk. A jégcsapretket meglocsoljuk a citrom levével, enyhén sózzuk és félretesszük.

A metélőhagymát finomra aprítjuk (1 evőkanálnyi aprított metélőhagyma elég adagonként), a mozzarellát a zöldségekhez hasonló méretű kockára vágjuk.

A zöldségeket, sajtot, olajat, citromhéjat összekeverjük, majd tálalás előtt megszórjuk a tökmaggal. (a képen tökmagliszttel szórtam meg a salátát, de a durvára vágott tökmag szerencsésebb választás lett volna)

  • almás zabkása dióolajjal
  • adagonként
  • 3 ek zabpehely (finomra hengerelt)
  • 1,5 dl víz
  • 1/2 tk őrölt fahéj
  • 1-2 tk méz
  • 1-2 tk dióolaj
  • 1 dl natúr joghurt (ha van, görög) (vagy tej, ízlés szerint)
  • 1 kis alma (15 dkg)

A vizet felforralom a fahéjjal (lehet bele gondolatnyi sót is tenni, én a gyerekekébe nem szoktam), beleszórom a zabpelyhet és addig főzöm kavargatva kis lángon, amíg a zabpehely felveszi a vizet és megpuhul (3-4 perc). Lehúzom a tűzről, hozzákeverem a mézet és belereszelem az almát. Tálakba szedem, keverek hozzá joghurtot (a nagyobbik gyereknek tejet) és dióolajat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

, , , , , , , , , , ,

kekszek (diós tönkölylisztes, juhtúrós tökmagos rozsliszttel, pisztáciás rózsavizes)

2013. július 7, vasárnap | desszert, sós | 6 hozzászólás

Tombol a nyár, a meleg, a gyerekek, meg minden olyasmi, aminek erre hajlandósága van. Ovis szünet van, így hivatalos minőségben is itthon van a nagyobbik, a kicsi mellett (az össz életkoruk pedig még így is 5 év alatt), szóval van igény futkározásra, legózásra napi 24 órában, háttérben a a Madagaszkár pingvinjeivel. Amikor pedig mindez  már unalmassá válik (mert van ilyen), akkor csavargásra, állatkertezésre, nagymamázásra nyakló nélkül. A csavargáshoz pedig mi sem lehet jobb útravaló, mint az illatos kekszek, akár sósan, akár édesen. Három villámgyors és rettenetesen finom darab, egy juhtúrós-tökmagos rozsliszttel, egy pisztáciás korianderes kukoricalisztes rózsavízzel és egy diós tönkölylisztes édes változat.

A pisztáciáshoz pedig egy lábjegyzet: a hozzá használt smaragdzöld hámozott, pörköletlen pisztáciát eddig nem volt könnyű beszerezni, legalábbis vidéken ez nem nagyon kapható. Én többnyire Budapesten töltöttem fel a készleteimet, viszont nemsokára kiváló minőségű szicíliai pisztácia (meg mogyoró és mandula is) rendelhető a Noosti kft webáruházából. Én a kekszhez használt pisztáciát tőlük kaptam tesztelésre és nagyon meg voltam elégedve a minőséggel. Ha pedig nem akad otthon pörköletlen pisztácia, akkor a nagyobb áruházakban már kapható pörkölt, sózatlan pisztáciával helyettesíthető a receptben.

  • tökmagos juhtúrós kekszek rozsliszttel
  • 1 tepsihez
  • 7,5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 7,5 dkg finomliszt
  • 10 dkg vaj
  • 1 dkg porcukor
  • 2 dkg juhtúró
  • 3 dkg tökmag
  • 1 ek (10 ml) tökmagolaj
  • 1 kk só

A tökmagot durvára vágjuk késsel, vagy késes robotgépben durvára daráljuk.

A liszteket elkeverjük, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A tésztából egy nagyjából 4 centi átmérőjű hengert formázunk, majd kiterített folpack fólia szélére tesszük, feltekerjük, és a fóliába csomagolt tésztát szabályos hengerré formázzuk. Hűtőben pihentetjük 1-2 órán át, amíg a tészta megdermed.

Kitekerjük a fóliából majd éles késsel 1 centi vastag szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a korongokat, majd 180 C fokon 16-18 perc alatt megsütjük ( a sütési idő a kekszek vastagságától és sütőtől is függ, érdemes az első adagnál a 11. perc környékén ránézni és módosítani a sütési időt, ha szükséges)

A kekszeket a sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtjük ki, majd jól záródó dobozban tároljuk.

(a kekszekre kerülhet minta is, erre a célra létezik profi süti pecsétnyomó, de ennek hiányában bármi alkalmasnak látszó tárgy, például egy duplo lego virág/lego jármű kereke vagy egy tortára való gyertya virág formájú műanyag talpazata is megfelel)

  • pisztáciás kekszek rózsavízzel
  • 1 tepsihez
  • 10 dkg finomliszt
  • 5 dkg kukoricaliszt
  • 10 dkg vaj
  • 5 dkg porcukor
  • 1 tojássárgája
  • 3 dkg hámozott (sózatlan) pisztácia
  • 2 tk koriandermag
  • rózsavíz

A pisztáciát késsel durvára vágjuk vagy késes robotgépben durvára aprítjuk. Mozsárban porrá őröljük a koriandert.

A liszteket összeszitáljuk a porcukorral, majd a többi hozzávalóval (kivéve rózsavíz) együtt összegyúrjuk.

A tésztából egy nagyjából 4 centi átmérőjű hengert formázunk, majd kiterített folpack fólia szélére tesszük, feltekerjük, és a fóliába csomagolt tésztát szabályos hengerré formázzuk. Hűtőben pihentetjük 1-2 órán át, amíg a tészta megdermed.

Kitekerjük a fóliából majd éles késsel 1 centi vastag szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a korongokat, majd 180 C fokon 16-18 perc alatt megsütjük ( a sütési idő a kekszek vastagságától és sütőtől is függ, érdemes az első adagnál a 11. perc környékén ránézni és módosítani a sütési időt, ha szükséges) A kisült kekszeket még forrón megkenjük rózsavízzel egy ecset segítségével, majd nagyjából 1 percre visszatesszük a kikapcsolt, de még meleg sütőbe.

A kekszeket a sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtjük ki, majd jól záródó dobozban tároljuk.

  • korianderes diós tönkölykeksz
  • 1 tepsihez
  • 7,5 dkg tönkölyliszt (teljes kiőrlésű, átszitálva, vagy fehér)
  • 7,5 dkg finomliszt
  • 10 dkg vaj
  • 5 dkg porcukor
  • 3 dkg dió
  • 1 tojássárgája
  • 1 ek koriandermag
  • 2-3 cm vaníliarúd

A koriandert mozsárban porrá őröljük, a vanília magjait kikapargatjuk. A diót késsel durvára vágjuk, vagy késes robotgéppel durvára aprítjuk.

A liszteket összeszitáljuk a porcukorral, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrjuk.

A tésztából egy nagyjából 4 centi átmérőjű hengert formázunk, majd kiterített folpack fólia szélére tesszük, feltekerjük, és a fóliába csomagolt tésztát szabályos hengerré formázzuk. Hűtőben pihentetjük 1-2 órán át, amíg a tészta megdermed.

Kitekerjük a fóliából majd éles késsel 1 centi vastag szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a korongokat, majd 180 C fokon 16-18 perc alatt megsütjük ( a sütési idő a kekszek vastagságától és sütőtől is függ, érdemes az első adagnál a 11. perc környékén ránézni és módosítani a sütési időt, ha szükséges)

A kekszeket a sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtjük ki, majd jól záródó dobozban tároljuk.

, , , , , , , ,

mangalica rilette gyömbéres pácolt retekkel

2013. április 26, péntek | mangalica, más | Nincs hozzászólás

Az idei első Street Food Show május második hétvégéjén, 10. és 12. között kerül megrendezésre a Dining Guide szervezésében Budapesten, a Hold utcai piaccsarnokban. Tavaly még csak vendégként tudtam elmenni egyre növekvő pocakom miatt (de a Dokk büfé miatt így is elzarándokoltunk oda), az idén azonban már “hivatalos” minőségemben is részt tudok venni és a blogevő szekció keretein belül ezt a mangalica rilettet fogom készíteni. A rilette megkóstolható május 12-én 12 és 15 óra között, vegasztrománia sült zöldséges tönkölysalátájával és Limara levendulás csokis kiflijével együtt.

További információakt a rendezvényről a Dinig Guide oldalán találtok,  az idén is számos olyan résztvevő akad, akik miatt mindenképpen érdemes meglátogatni a Hold utcai csarnokot.

  • mangalica rilette gyömbéres pácolt retekkel
  • 50 dkg mangalica lapocka (csak a sovány hús)
  • 50 dkg mangalica hasalja (csak a húsos rész)
  • 35 dkg mangalica nyers hasalja szalonna
  • 1 közepes alma (17 dkg)
  • 15 dkg vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 5 ág kakukkfű
  • 1 babérlevél
  • 3-4 dl húsleves, átszűrve
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 1 ek fehér bors

A szalonnát nagyobb kockákra vágjuk, majd kevés vizet aláöntve kis láng fölött kisütjük a zsírját.

A húsokat felkockázzuk, a hagymát, fokhagymát apróra vágjuk.  Miután a szalonna kiengedte a zsírjának nagyobb részét, hozzáadjuk a húsokat és nagy láng fölött, gyakori kevergetés mellett addig sütjük, amíg enyhe színt kap. Hozzáadjuk a hagymát, fokhagymát, átpirítjuk, majd felöntjük a borral. Gyakran kevergetve kissé beforraljuk a bort, hozzáadjuk a csokorba kötött kakukkfüvet, babérlevelet, sózzuk, hozzáadjuk a mozsárban porrá őrölt borsot is. Az almát meghámozzuk, felkockázzuk, ezt is a húshoz adjuk, majd felöntjük annyi húslevessel, amennyi a húsokat egy ujjnyi híján ellepi.

Fedő alatt, időnként megkavarva, kis láng fölött főzzük 4-5 órán át, vagy amíg a hús annyira megpuhul, hogy rostjaira esik szét. Ha túl sok folyadék maradna alatta, azt nagy láng felett, állandó kavargatás mellett beforraljuk.

Leszűrjük, a zsíros pecsenyelét félretesszük. A maradék szalonna darabokat kiszedjük a babérlevéllel és kakukkfű csokorral együtt. A húst késsel megvágjuk, majd visszaszedjük az edénybe és fakanállal addig keverjük, amíg pépessé válik, közben annyit adunk hozzá a zsíros szaftból, amennyi a krémes állaghoz szükséges. Ízlés szerint lehet darabosabbra is hagyni, ha pedig egészen sima krémet szeretnénk, botmixerrel érdemes a massza egy részét átdolgozni.

Jól záródó üvegekbe töltjük, lehetőleg légmentesen, ha hosszabb időre szeretnénk eltenni, a tetejét érdemes lezárni egy centi vastagon a visszamaradt zsírral.

Hűtőben hetekig eltartható.

  •  gyömbéres pácolt retek
  •  50 dkg jégcsapretek
  • 5 cm gyömbérgyökér
  • 2 citrom
  • 2,5 dkg cukor
  • 1 ek tökmagolaj
  • 1 tk só

A retket meghámozzuk juliennere vágjuk.

A gyömbért meghámozzuk, finomra reszeljük, a levét kinyomkodjuk, elkeverjük a cukorral, a citromok levével és fél citrom finomra reszelt héjával, sóval, majd összeforgatjuk a retekkel. Hűtőben legalább 4-6 órán át érleljük fogyasztás előtt.

Tálalás előtt leszűrjük és összeforgatjuk a tökmagolajjal.

, ,

Sárgaborsós tökmagos kenyér

2011. november 10, csütörtök | kelt tészta | Nincs hozzászólás

Egy nagyon gazdag, fűszeres kenyér, ami a tepertőkrém mellé készült. A sárgaborsó szemek és a tökmag igazán izgalmas állagot adnak neki, a remek ízről nem is beszélve. Tökmagolajjal is készülhet, de napraforgóolajjal is remekül működik a recept, a koriander mellé pedig további extra fűszereket is tehetünk, a római kömény például nagyszerűen illik az összképbe.

 

  • 20 dkg rétesliszt
  • 10 dkg sárgaborsó
  • 2,5 dl+1 dl víz
  • 5 dkg tökmag
  • 1 dkg friss élesztő
  • 2 ek tökmagolaj (vagy napraforgó olaj)
  • 2 tk almaecet
  • 2 tk+1 kk só

A sárgaborsót a 2,5 dl vízzel és 1 kk sóval felforralom, majd fedő alatt, kis láng fölött addig főzöm, amíg a borsó a víz nagy részét  magába szívja, és nagyjából megpuhul. Érdemes a tűzről lehúzni és fedő alatt pihentetni, amikor már csak kevés(fél ujjnyi) víz van a borsó alatt, így nem ég oda. Nekem épp ennyi víz kellett hozzá, de az a cél, hogy a szemek megpuhuljanak, egészben maradjak, de ne főjenek szét. Ha ehhez kicsit több víz kell, akkor lehet még adni hozzá és tovább párolni vele.

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a maradék vizet, a mozsárban porrá őrölt koriandert, olajat, sót, ecetet és a tésztát alaposan kidagasztom, amíg a sima, kéztől szépen elváló tésztát kapok. A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, majd félreteszem, amíg a tészta a duplájára kel.

A tökmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítom, kihűtöm. A megkelt tésztába gyúrom a tökmagot és a sárgaborsót, majd lisztezett deszkán olyan hosszú rudat formázok belőle, mint a kenyérsütő forma, kereszt irányban mélyen bevagdosom. A formát kiolajozom liszttel kiszórom, majd beleteszem a tésztát. Félreteszem, amíg legalább másfélszeresére kel. Kelés közben vízzel kétszer lekenem.

Előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig 250 °C, majd 30 percig 200 °C fokon sütöm.

Rácsra borítva hűtöm ki.

, , ,

Spenótos tökmagos újkrumpli, vörös tonhal steak

2011. március 29, kedd | hal, köret | 2 hozzászólás

 

Igen, a sorrend nem véletlen! Egyfelől mert a köret az, ami igazán újdonság, másrészt mert a vörös tonhal steak érdemeinek elismerése mellett azért illik egy kicsit bocsánatot kérnem miatta. Nem szép dolog, tudom, de néha elcsábulok, évente kétszer, és főleg így, hogy a gyerek beteg, igyekszem a kedvében járni. (szerintem a feketekagyló mánia után nem meglepő, hogy imádja a vörös tonhalat…) Szóval nem nagyon veszünk mi vörös tonhalat, sőt, még tengeri halakat sem olyan gyakran, az év legnagyobb részében, szinte az egészében én inkább a hazai halakat részesítem előnyben, ez pedig most csak a véletlen műve (és a Metro hihetelenül kedvező akciós ajánlatáé), hogy néhány szelet tonhal is bekerült most a kosaramba. Természetesen a legjobb képek a gyerek szépen átsütött, snöci méretű steakjéről készültek, de beteszek ide egy informatívabb képet is az én felnőtt adagomról. (holnap pedig ígérem, pisztránggal jelentkezem)

És máris túl sok szó esett a halról.

Tehát. Az újkrumpli valami hihetetlenül finom lesz tökmagolajban sütve! A spenót és a pirított tökmag szinte már csak ráadás! De ez az egész, így együtt, valami nagyon finom dologgá áll össze, nálunk ez most az egyes számú köret. Halakhoz főleg, de a legtöbb sülthöz is kiválóan passzol. Bár még egy kicsit a szezonja előtt vagyunk az újkrumplinak, de néhány helyen már kapni, és olyan bocsánatos bűnnek tűnik így a nagy tavaszi zöldség és vitamin utáni sóvárgásunkban.

  • fejenként
  • 1 szelet vörös tonhal (2,5 cm vastag, 25 dkg)
  • 1/2 ek olívaolaj
  • 1/2 ek vaj
  • bors
  • 25 dkg újkrumpli
  • 1 salotta
  • 1 bő maréknyi spenót
  • 1 fél marék tökmag
  • 1 ek tökmagolaj

Az újkrumplit meghámozom (ha már lesz foszlós héjú, rózsaszín hazai is, azt elég csak megdörzsölni), cikkekre vágom. A salottát finomra aprítom, a spenótot megmosom, leszárítom. A tökmagot száraz serpenyőben megpirítom, kiszedem, majd durvára vágom. A serpenyőbe öntöm a tökmagolajat, és nagyobb láng felett megpirítom rajta a salottát és a krumplit. Ha már kezd enyhén színt kapni (a tökmagolaj zöldjén kvül), aláöntök egy kevés 8úgy fél deci) vizet és fedő alatt puhára párolom. Ha kész, sózom és hozzáadom a spenótot, összeforgatom, és nagy láng felett, fedő nélkül elpárolom alóla a folyadékot. Végül megszórom és összeforgatom a pirított tökmaggal.

A halhoz egy serpenyőben felhevítem az olíavaolajat, hozzáadom a vajat, majd nagy láng felett megsütöm benne a steakeket. A nagyobb, 25 dkg-os, hüvelyknyi vastag szelet másfél-másfél percig sült mindkét oldalán, így lett félig átsütve, a gyerek pici, 12 dekás szelete szintén ennyi idő alatt sült át teljesen. (sütés közben lehet figyelni az oldalát a szeletnek, ameddig kivilágosodott  a hús, addig sült át) Sütés közben sóztam és borsoztam.


 

, , , ,

Téli zöldségkrémleves fehéren

2010. február 4, csütörtök | babának, hús nélkül, leves | Nincs hozzászólás

P1010241

Eredetileg a petrezselyemgyökeret azért vettem, hogy elkészítsem Chili&Vanilia petrezselyemgyökér krémlevesét, azt a nagyon szép zöldet.

Aztán már megint hűtőtakarításba torkolt az esti főzés, melynek során csaknem minden zöldséget felhasználtam, amit itthon találtam. Így lett benne karalábé, krumpli és fehérhagyma is. De akkor már ne legyen zöld, hanem maradjon fehér. Azt pedig semmiképpen sem mondanám, hogy megbántam ezt a hirtelen felindulást, mert nagyon finom lett, és újabb tapasztalattal gazdagodtunk: a kölök megeszi a karalábét is, ha az gondosan el van rejtve. Még egy másik új tapasztalat: én is megeszem a fehérrépát, ha gondosan el van rejtve…

Ja igen, a lényeg majdnem kimaradt. Az édesköménymag. Eszméletlen jól áll a levesnek.

  • 2-3 adag
  • 30 dkg petrezselyemgyökér
  • 20 dkg krumpli
  • 2 kis karalábé
  • 1 nagy fej fehérhagyma (jó a vörös is)
  • 10 gerezd fokhagyma
  • 0,5 dl tejszín
  • 3 dkg vaj
  • 1 tk édesköménymag
  • reszelt pecorino/kemény juhsajt  és tökmagolaj a tálaláshoz

A zöldségeket megtisztítjuk és nagyobb darabokra vágjuk.  A fokhagyma maradhat egészben.

Az édesköményt kevés sóval mozsárban porrá őröljük.

A vajon, lehetőleg teflon serpenyőben, kis láng fölött lassan megsütjük a hagymát, amihez hozzáadjuk az édesköményt is. Ha már kezd színt kapni, mehetnek hozzá a zöldségek  is. Innentől mérsékelt lángon, sűrű kavargatás mellet addig sütjük a zöldségeket, amíg el nem kezdenek aranyszínűvé válni. Az utolsó egy percre mehet mellé a fokhagyma is.

Felöntjük fél liternyi vízzel, majd fedő alatt addig főzzük, amíg minden megpuhul a levesben.

Megy hozzá a tejszín, egyet forr, majd botmixerrel pürésítjük.

Sózzuk, ha szükséges.

Tálalásnál a forró levest reszelt sajttal megszórjuk, és kevés olajat csorgatunk a tetejére.

, , , ,

A leggyorsabb kenyérlepény

2009. november 1, vasárnap | kelt tészta | 2 hozzászólás

P4080013

A közös családi programjaink legjellemzőbb mozzanata a keresztbe szervezés.

Így történhetett meg az, hogy ma reggel ahelyett, hogy senki nem tartózkodott volna itthon a mi kis hajlékunkban, hirtelen itt nyüzsgött mindenki, mi is, meg a nagyszülők is. Éhesen.

Mert reggeli, az nem volt, azt hittem, ilyesmivel nem kell készülnöm. Így ismét az általam ismert leggyorsabb kenyértésztát készítettem, és most kivételesen fénykép is készült hozzá.

Arról nincs információm, hogy ez a tészta milyen napokkal, vagy akár órákkal a sütés után, ugyanis mindig akkor készül, ha nagy az éhség és kevés a türelem. Valóban megkel fél óra alatt, a második kelesztés is csak addig tart, amíg bemelegszik a sütő, ennek ellenére könnyű, nagyon levegős a tésztája, ropogós a héja, isteni az íze. Természetesen mindenféle “gyorsító” eljárást bevetek a kelesztés során, amit máskor nem mindig szoktam, lágyabb a tészta, kerül ecet is, cukor is bele, szóval ez most nem kifejezetten az a kézműves kenyér. De attól még nagyon finom.

A formázás technikája pedig kísértetiesen hasonló a focaccia készítéséhez.

Most az ízvilág is kissé mediterránra sikerült, volt rajta fenyőmag, rozmaring, parmezán, de igazából máskor csak kevés zatar fűszerkeveréket (kakukkfűből, szömörcéből, szezámmagból álló arab fűszerkeverék, lepénykenyerek megszórására használják) szórok rá, és ezzel ez a része is le van tudva a dolgoknak.

4 adag/ egy közepes tepsi

A tésztához

200 gr rétesliszt, 90 gr teljes kiőrlésű búzaliszt (lehet helyette szintén réteslisztet használni), 200 gr víz, 1 ek almaecet, 20 gr olívaolaj, 1 ek cukor, 1 tk só, 15 gr friss élesztő

A tetejére

1 maréknyi reszelt parmezán (~ 2-3 dkg), 1 maréknyi fenyőmag (~ 2-3 dkg), 1 nagy ág rozmaring levélkéi letépkedve, finomra vágva, 4+ 1 ek olívaolaj

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a vizet, olajat, ecetet, sót, cukrot és kézzel alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, rugalmas nem lesz és szépen elválik az edény falától. Ez a tészta kissé lágyabb, mint a többi kenyértésztám, igazából közepesen lágy.

Ha nem kézzel vagy kenyérsütőgéppel dagasztunk, ügyeljünk rá, hogy az összes hozzávaló legyen legalább kézmeleg! (de semmiképpen sem melegebb!)

A kidolgozott tésztát nagyjából cipóvá formázom és a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva meleg, nem huzatos helyre teszem kelni.

Ha duplájára nőtt ( ez kb fél óra), átgyúrom és lisztezett gyúródeszkán kinyújtom fél centi vastagra. Sütőpapírra teszem, meglocsolom 4 ek olívaolajjal, megszórom a rozmaringgal, és ezt az ujjbegyeimmel alaposan belenyomkodom a tésztába (úgy, mintha focacciat készítenék), hogy az szép gödrös felszínű és egészen vékony legyen (az sem baj, ha néhol átszakad. Itt majd átszivárog az olaj az aljára és ezen a részen még ropogósabb lesz). Megszórom a fenyőmaggal, reszelt sajttal, csepegtetek még rá egy kis olajat. (olajspray a legjobb erre a célra, ha van. Nekem van, de mégsem használom. Pedig tényleg jó.)

Meleg helyre teszem kelni.

A sütőt egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítem 260°C fokra (gázsütő). Ha a tészta már megnőtt, a sütőpapírral együtt a tepsibe emelem és a maximális hőfokon (260°C) sütöm 20 percig, amíg aranyszínű nem lesz.

Rácsra emelve hűtöm ki.

A parmezán helyettesíthető más keményebb, aromásabb sajttal (pl ementáli), a fenyőmag is más,  ízlés szerinti olajos magra cserélhető.

Update (vagy hogy mondják): Készült egy másik változat, ami nagyon finomra sikeredett, annyira, hogy le is írom.

Az olívaolaj helyett tökmagolajjal locsoltam meg, fenyőmag helyett 2 maréknyi tökmag került rá, megszórtam egy kevés durva sóval és kb 4 dkg  füstölt sajtot reszeltem rá.

A többi ugyanaz.

Nagyon finom.

, , ,

Zöldfűszeres újkrumpli palacsinta zöldsalátával és tejföllel a’la Degenfeld Panzió

2009. június 29, hétfő | hús nélkül | 6 hozzászólás

pc050017

Az érdem ismét nem az enyém, ezúttal a Degenfeld panzióé, Tokajban.

A helyet nem ragoznám, messze van a csúcsgasztronómiától, de mi szeretjük, és nagyon meg tudjuk becsülni már azt is, ha valahol kedves a kiszolgálás, Ponty Úr csendben el tud matatni a kerthelyiségben, és nem méregetnek minket szúrós szemmel, csak azért, mert babakocsival érkeztünk. Az étel pedig ehető, azaz nem kell érintetlenül visszaküldenünk a tányért az Anikó mirelit rósejbnivel, amit bő, fekete zaccos, alig használt Vénusz olajban sütöttek szárazra és karcosra.

Az étel pedig ez esetben több, mint ehető volt. A desszertek kivételével, amiket sajnos részben a  porból készült gyári piskóta és krémek (ez a rész ehetetlen), részben pedig a bájos esetlenséggel, de házilag elkészített, nagyon is ehető, sőt néha egészen finom kreálmányok jellemeznek, de obligátan betonkemény Hulala növényi rettenettel kísérve tejszínhab helyett. Igazából mind az előétel, mind a főfogások annyira ízletesnek találtattak, hogy itthon ismétlés lesz belőle, némi továbbgondolással, és a gyermekbetegségeik kiküszöbölésével.

Előételnek édes-csípős szűzérme csíkokat rendeltünk, salátaágyon. Nem kötözködtek, hogy ketten kértünk megfelezve előételnek egy olyan fogást, ami a főételek között szerepel (lehet, hogy ez az ország más részein evidens, de mifelénk nem igazán). A zöldsaláta kissé fáradt volt (madárbegy és fodros), bár hétköznap este, a hét közepén közel nulla forgalom mellett ez nálam bocsánatos bűn, és a hús különben is szaftos, omlós. A pirítós előreszeletelt toast kenyérből, de akkor, ott jól esett.

Én ezután diós bundában rántott camembert kértem, szezámmagos sült almával, ami ízre és látványra is meggyőző volt (most kötözködök megint: gyári prézli-kissé tömör-tömbös. Mártás hozzá ipari karamell. De a sajt és alma sütése kiválóra sikerült, a korong alakú szeletekből épített torony rendkívül dekoratív, és az alma karikák szezám- és lenmagos panírja pedig nagyon ízletes). Férj főétele pedig az volt, amit én ma itthon reprodukálni próbáltam.

Ennek az ételnek az eredetije a “házi zöldfűszeres tócsni, salátával és füstölt sajttal” név alatt futott az étlapon. Nem tócsni volt ugyan, hanem krumplis palacsinta, kicsit kevés krumplival, de sok petrezselyemmel és fokhagymával, de ez az érdemein mit sem változtatott. A saláta rajta bőséges volt, bár nem a legfrissebb (madárbegy és fodros, nem jég, és főleg nem előrecsomagolt Tesco-s mix), a füstölt sajttal meg a tejföllel sem spóroltak, Férj pedig összességében meg volt vele elégedve. Sőt, mi több, felvetette, hogy esetleg nem csinálnék-e neki valami hasonlót.

Én pedig pusztán azért lopkodtam belőle annyit a tányérjáról, hogy minél pontosabban tudjam itthon reprodukálni ezt a könnyű, egyszerű, de igen ízletes fogást!

1 főre főétel/ 2 főre előétel/4 közepes palacsintához

160 gr újkrumpli, reszelve, 40 gr finomliszt, 2 tojás, 50 gr feta, 20 gr olívaolaj, 10 gr tökmag, 2 ek apróra vágott friss zöldfűszer, jelen esetben rozmaring és oregánó, 2 gerezd fokhagyma, só, bors

1 közepes fejes saláta, tökmagolaj, balzsamecet, tökmag

1,5 dl tejföl

A reszelt krumplit (a levével együtt), olívaolajat, tojásokat, durvára reszelt fetát, lisztet és a zöldfűszereket, az átpréselt fokhagymát habverővel homogén tésztává keverem. Sűrű palacsinta tészta állagúnak kell lennie. Ha nem az, még liszttel, vagy kevés (szóda)vízzel korrigálom. Hozzáforgatom a száraz serpenyőben időközben megpirított tökmagot is, sózom (ha már a feta nem volt eleve elég sós), borsozom, és 15 percig pihentetem. Teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül 4, közepes méretű, vastagabb palacsintát sütök belőle.

Ha kész, tejföllel vékonyan megkenem, feltekerem.

A salátát megmosom, leszárítom, nagyobb darabokra tépkedem, és ízlés szerinti mennyiségű balzsamecettel és tökmagolajjal meglocsolom, összeforgatom.

A tányéron a feltekert palacsinta mellé halmozom a salátát, amit még pirított tökmaggal megszórok, és kevés tejfölt is szedek mellé.

Nem igazán olyan, mint a Degenfeld panzióban. Picit jobb.

pc050037

, , , ,

Tökmagos kenyér

2009. június 22, hétfő | kelt tészta | 5 hozzászólás

pb280009

Ismét egy relatív koffeinmegvonási állapotban elkövetett konyhai baleset következik.

Az történt, hogy most meg véletlenül beleöntöttem a dagasztó tálba az egész pohár, előre kikészített vizet. Aztán nem volt kedvem hozzáadni több lisztet. Még később pedig (másnap), mindenféle dolgunk akadt Ponty Úrral, úgyhogy a tészta kb 18-20 órát kelt.

Az eredmény: vékony, ropogós héjú, lukacsos, könnyű szerkezetű tészta, annak ellenére, hogy teljes kiőrlésű búzalisztet használtam csak a dagasztáshoz. Na, ez tudom, hogy többeknek bejön (Férj!). Én speciel utálom, amikor a likacsokban elakad a vaj vagy a sajtkrém kenegetés közben (igen, tudom, sajnálom, bennem van a hiba), de vannak egyesek lakásszerte, akik meg szeretik. És a jó feleség képes áldozatokat hozni!

És igen, már megint van benne gyümölcs, mert Férj addig nyüszögött nekem a konyhában, Ponty Úrral az ölében (azt sugallva ezzel, hogy a kisded is ezért lobbizik), amíg csak került bele ez is, az amúgy is lágy tészta ellenére. Ezúttal alma.

1 kis cipó/ 24 cm átmérőjű fedeles sütőtál

300 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 200 gr víz, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 30 gr tökmagolaj, 2 nagy marék (kb 75 gr) tökmag (sózatlan, hántolt), 2 ek koriandermag, 75 gr durvára reszelt alma, 1 gr=bő csipetnyi (nagyon) friss élesztő (tényleg 1 gr volt, lemértem)

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, és a vízzel, cukorral, sóval, olajjal alaposan kidolgozom. Ezúttal közepesen kemény, inkább lágyabb tészta az eredmény. Megpróbálom cipóvá formázni, olajjal lekenem a tetejét, és megfeledkezem róla.

Kb 18 óra múlva eszembe jut, hogy tegnap dagasztottam. Megnézem a tésztát, és tapsikolva rohangálok körbe a konyhában, hogy milyen szépen megnőtt, de nem esett össze. Mindeközben házastárs a mentális épségemért aggódik.

Ennek annyira megörülök, hogy elkezdek mást főzni, mondván egy kevés időt akkor még várhat a tészta.

Estefelé a koriandermagot száraz serpenyőben megpirítom, majd mozsárban porrá őrölöm. Megy a tésztához, akárcsak a frissen megpirított, egész tökmag és a reszelt alma. Jól kidolgozom ismét, és tapasztalom, hogy a tészta olyan lágy, hogy szinte lemászik a gyúródeszkáról. Így hát a formázásról kivételesen lemondok, és próbálom cipó formájú kupacban egy alkalmas méretű sütőpapírra borítani. A mindenféle bevagdosásokra ezúttal kísérletet sem teszek.

Fedeles sütőtállal együtt beizzítom közben a sütőt 290°C fokra. Ha a hőfokot elérte, és a tészta is megnőtt a duplájára (kb 30 perc), akkor a papírral együtt átemelem az amorf pacát a sütőtálba. Fedővel, max hőfokon 15 perc, majd mérsékelem a hőfokot 220°C fokra, így még 20 perc fedél nélkül.

Ha megsült, rácson hűtöm ki.

Férjnek le kellett vagdosni az összes csücskét, és azon frissiben megette.

A szétszórtság pedig ezek szerint néha hasznos is lehet.

pb280012

, , ,