7+3

2016. január 17, vasárnap | felvágott helyett, saláta, sós | Nincs hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Szóval a hetes szám tulajdonosa még meg sem született, amikor ez a blog indult (egészen pontosan a születését várva ütöttem el üres óráimat a bloggal az első hónapokban). Most meg már 7 éves. A kisebbik pedig 3. És a két szülinap között mindössze 10 nap van. A születésnapi összejövetelekre készült ez a két darab, egy sós szendvicskrém és egy saláta (meg persze még sok minden más is, de azokról sajnos nem készült fotó). A kedvenc céklás salátám egy újabb változata, sült céklával, almával és gesztenyével, és egy gyors sós krém, füstölt lazaccal és édesburgonyával.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

  • édesburgonyás füstölt lazac krém
  • 25 dkg édesburgonya (1 nagyobb vagy 2 kisebb darab)
  • 20 dkg krémsajt (Philadelphia, vagy ahhoz hasonló)
  • 10 dkg füstölt lazac
  • 1 kis csokor snidling

Az édesburgonyát héjában megsütjük (180 C fok, 45 perc vagy egy ra, mennyiségtől függően)

A meghámozott édesburgonyát nagyobb darabokra vágjuk, majd a széttépkedett füstölt lazaccal és krémsajttal összedolgozzuk egy botmixer segítségével.

A snidlinget apróra vágjuk, majd belekeverjük a lazacos krémbe.

Pirítóssal vagy sós krékerrel tálaljuk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

  • sült cékla és alma saláta geszetnyével
  • 60 dkg cékla
  • 40 dkg alma
  • 30 dkg sült (vagy főtt), hámozott gesztenye
  • 2 kisebb citrom leve és finomra reszelt héja
  • 5 ág kakukkfű
  • 3 ek dióolaj vagy (olívaolaj)
  • 30 dkg zsíros, natúr joghurt (görög)
  • 2 tk nádcukor

A céklát héjában megsütöm (1-1,5 óra 180 C fokon), majd meghámozom és apró kockákra vagy csíkokra vágom (kézzel vagy robotgéppel)

Az almát meghámozom, kicsumázom majd hasonló méretűre vágom, mint a céklát.

A céklát és az almát összeforgatom, ráreszelem a citrom héját és ráfacsarom a levét. A kakukkfű leveleit letépkedem és a salátába forgatom a joghurttal, dióolajjal és nádcukorral együtt.

Tálalásnál rámorzsolom a gesztenyét.

 

, , , , , , , , ,

búza saláta sütőtökkel

2016. január 10, vasárnap | saláta | Nincs hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szóval ha arra várok, hogy a korábbihoz hasonló igényességgel fotózzam és narráljam a receptjeimet (legalábbis remélem, nem elbizakodottság részemről azt hinni, hogy ez valaha így volt :)), akkor be is zárhatom én a blogot. Remélem, nem bánjátok, ha ezt nem teszem. :)

Nem mondom, hogy percek alatt elkészül a következő recept, mivel a búza kissé sokáig fő, és a töknek, hagymának is kell idő a sütőben, de aktív munka igazán nincs vele sok, és nagyon finom, akár köretnek, munkahelyi ebédnek is. Továbbá tapasztalatból írom, hogy remekül fel lehet dobni egy avokádóval vagy morzsolt fetával, az ízek is jól fognak passzolni és tartalmasabb is lesz, ha valaki ezt önmagában ebédnek kevesellné.

  • búza saláta sütőtökkel
  • 25 dkg búza
  • 1 citrom leve és finomra reszelt héja
  • 3 ek olívaolaj (vagy dióolaj)
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1/2 kisebb sütőtök ( 1-1,2 kg-os fele)
  • 2 fej lilahagyma (15 dkg)

A hagymát megtisztítom, ha egészséges a héja, rajta hagyom, ha nem, lehántok róla egy réteget és sütőpapírba tekerem. A sütőtököt hosszában négyfelé vágom, kikaparom a magjait.

Sütőben 180 C fokon 1-1,5 óra alatt megsütöm. (a hagyma sütésére az a magyarázat, hogy mostanában szinte kivétel nélkül keserű, csípős lilahagymákat kapok, sütéssel enyhül az íze és édessé válik, továbbá munkahelyi ebéd-kompatibilis salátát lehet belőle így készíteni.

A búzát közben átmosom és enyhén sós vízben fogkeményre főzöm. (forrás után fedő alatt, kis lángon, türelmesen, nagyjából 30-40 perc kell neki, hogy ennyire megpuhuljon) Ezután fedő alatt hagyom kihűlni, így teljesen megpuhul, de nem fő szét. Leszűröm, lecsepegtetem.

A sütőtököt meghámozom, felkockázom, a lilahagymát szintén, ezt apróra felkockázom. A petrezselyemzöldet finomra aprítom.

A búzát, sütőtököt, hagymát, petrezselyemzöldet összeforgatom az olívaolajjal, citrom levével és reszelt héjával.

Langyosan és hidegen is finom, lehet gazdagabbá tenni maradék sült csirkemellel, felkockázott avokádóval, fetával és bébispenóttal is, mindegyikkel remekül működik.

 

, , , , ,

egyszercsak…

2015. május 20, szerda | saláta | 4 hozzászólás

 

Élek még (alig), és főzök is (szintén alig). Ha pedig már itt van a spárgaszezon, hozok egy könnyű receptet. (az akác az idén sajnos elmarad, kiirtották az akácerdőt körülöttünk)

A recept minden szempontból könnyű, a tartalma és az elkészítése is, és szintén a munkahelyi ebéd kategóriában indul (úgy persze hagyma nélkül).

Aztán hogy hogyan lesz tovább, még nem tudom. Nem elég, hogy 1 teljes embert igénylő munkám van, de emellett még 1-1 teljes embert igénylő gyerekem is, a háztartásról nem is beszélve, és nem tudom, hasonló felállással más hogy csinálja, de nekem alig marad erőm/időm élni. A körültekintő, gondos anyagbeszerzés már rég a múlté, örülök, ha egy-egy hiperbe beesünk zárás előtt tejért. Nincs már ellenőrzött forrásból származó termelői zöldség idehaza, örülök, ha van egyáltalán valami a hűtőben. Az aprónép pedig rántotthúson és hamburgeren élne, ha tehetné, szóval ha jut negyedórám a főzésre késő este, amikor hazaesünk a gyerekekkel, nem igazán a kulináris mennyország az, ami megvalósul a konyhában (bár van már ultragyors, sütőben sült rántotthús és 100% házi hamburger receptem is a körülményekből adódóan) Szóval még nem tudom, hogyan tovább, meg eleve, hogyan éljük túl, ami előttünk áll, és én egészen pontosan hogyan nem fogok éhenveszni a nagy gyereketetés közepette. De talán egy kicsit már túl sokat beszéltem (mellé). Recept.

  • zöld spárga saláta lencsével
  • 1 köteg zöld spárga
  • 10 dkg zöld lencse (apró szemű, beluga is jó helyette)
  • 1 kis lilahagyma (édes, enyhe ízű, nem csípős)(ha munkahelyre készül: egy csokor petrezselyemzöld helyette)
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 ek dióolaj
  • 2-3 ek almabalzsam
  • füstölt pisztráng a tálaláshoz (a képen nem látható, a fotózásra elfogyott :))

A hagymát finomra aprítom, majd összeforgatom az ecettel és állni hagyom.

A lencsét beáztatom pár órára hideg vízbe. Ez nem szükséges, mivel az apró szemű lencse könnyen megfő, ha nincs beáztatva, akkor is. De könnyen szét is fő, épp ezért. Én úgy főzöm, hogy beáztatom, majd átöblítem, és enyhén sós vízben forrástól számított 10 percig főzöm, így épp jó lesz az állaga. Leszűröm, félreteszem.

A spárgákat megmosom, elpattintom, a fás részt másra használom, a csúcsos részeket pedig nagyjából 5 centis darabokra vágom. Az olívaolajon 4 perc alatt mérsékelt lángon, fedő alatt, gyakran rázogatva átsütöm.

A sült spárgát összeforgatom a lencsével és a hagymával (vagy a finomra aprított petrezselyemzölddel) Meglocsolom a dióolajjal. Tálalás előtt fél órán át hűvös helyen pihentetem.

Tálalásnál füstölt pisztrángot tépkedek a saláta tetejére. Pisztráng nélkül pedig remek köret lesz – például sütőben sült “rántott” zöldfűszeres szűzpecsenye mellé (ugye ez így már nem is hangzik olyan rosszul ;))

, ,

édeskömény-körte saláta camembert-rel

2015. március 18, szerda | hús nélkül, saláta | Nincs hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Megkezdődött. Legalábbis megkezdődött volna, ha a gyeremek (a kisebbik, a minden gubancok örök forrása :)) nem köt közelebbi barátságot a rókákkal ma reggel a kocsiban, gondosan a bölcsöde előtti 250 méterre időzítve eme tevékenységét. Aggódni nem kell miatta, azóta is jól van, legalábbis amióta hazaértünk, azt követően, hogy én első napon már beteget jelentettem a munkahelyemen. Viszont így legalább van időm és lehetőségem megörökíteni a munkahelyre szánt ebédünket, amíg őkelme békésen szundikál.

Ez a saláta az egyik aktuális kedvencem, nagyon egyszerű, és mégis komoly függőséget okozott. Kiváló minőségű édesköménygumóval elég gyakran futok össze mostanában, a körte pedig még szerencsére tartja magát, így a kora tavaszi hónapokban is. A dióolaj helyettesíthető, akár enyhe ízű olívaolajjal, akár vajas ízű repcével, ecetnek viszont mindenképpen édeskés fehér balzsamecetet javasolnék, ha a tokaji almabalzsam nem áll rendelkezésre (eredetileg én is azt használtam hozzá, viszont nehéz megállnom, hogy ne locsoljam az almabalzsamot mindenféle salátákba, ha a kezem ügyébe akad) A tetejére jól jött volna még egy kis durvára vágott pirított dió, de sajnos az most éppen nem akadt itthon, viszont ha tehetjük, ne hagyjuk le róla.

  • édeskömény-körte saláta camembert-rel
  • 2 édesköménygumó
  • 2 körte (35 dkg)
  • 1 guriga camambert (250 gr)
  • 3 ek hidegen sajtolt dióolaj
  • 3 ek fehér balzsamecet vagy almabalzsam
  • 1 bő marék dió, pirítva, durvára vágva

Az körtét meghámozzuk (vagy nem, ízlés szerint), félbevágjuk hosszábban, magházát kiemeljük. Az édesköményt megtisztítjuk. Mindkettőt hajszálvékonyra gyaluljuk, kézi gyaluval vagy géppel, ezek hiányában éles késsel hajszálvékony szeletekre vágjuk.

Az édesköményt és körtét összeforgatjuk az olajjal, ecettel, majd tálba rendezzük és szeletelt camembert, durvára vágott dió kerül a tetejére.

(Előző nap is elkészíthető, de akkor sajnos a körte kissé be fog barnulni.)

 

, , , ,

vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával

2015. február 13, péntek | leves | 2 hozzászólás

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A legjobb ebben a levesben, hogy anélkül juthatok káposztához -amit amúgy imádok-, hogy (kis :) túlzással) órákat töltenék a finomra metélésével. Igaz, hogy a finomra szelt káposztasalátát imádom, és elvileg úton van már a robotgépem is, amivel majd megoldódnak a zöldségszeletelési problémáim (legalábbis remélem), meg hogy nyersen az igazi vitaminbomba, de azért így sem rossz, sőt, és az egész művelet fél óra alatt megvan, főzéssel, turmixolással együtt. Igazi téli krémleves ez is szerintem, és ha nem félteném annyira a kanapé huzatát az élénk színű folyadéktól, akkor legszívesebben odakuporodva, pokrócba burkolva kanalaznám a hideg estéken.

  • vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával
  • 1 kisebb fej vöröskáposzta (1 kg)
  • 3 kis alma (35 dkg)
  • 10 dkg vöröshagyma
  • 1tk szárított kakukkfű ( vagy 3 ág friss)
  • 8-10 szem szegfűbors, mozsárban megőrölve
  • fekete bors
  • 1 liter húsleves (kacsa, lezsírozva, átszűrve)
  • 10 dkg aszalt szilva
  • dió, dióolaj, camembert vagy brie sajt a tálaláshoz

A káposzta torzsáját kivágom, a külső leveleit lefejtem, majd kisebb-nagyobb darabokra vágom, ahogy sikerül. Az almát meghámozom, magházát kiszedem, feldarabolom. A hagymát megtisztítom, félbevágom.

A zöldségeket-gyümölcsöket felöntöm a húslevessel (amit mostanában többnyire lebőrözött kacsafarhátból főzök, kifejezetten alaplének, és nagyon sokat dob a leveseken), fűszerezem, majd fedő alatt addig főzöm, amíg minden megpuhul. Botmixerrel pürésítem, ha kell, igazítok az ízeken, majd hozzákeverem a durvára vágott aszalt szilvát. Összeforralom, majd tálalom.

Tálalásnál apróra vágott camembert (sokat), durvára vágott diót (még többet) szórok a tetejére, és kevés aromás olajat (pl dióolaj vagy olívaolaj) locsolok rá.

, , , , , , ,

kéksajtos zellerkrémleves körtével, dióval

2015. február 9, hétfő | leves | Nincs hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az idén télen igencsak szegényes a zöldség kínálat, sütőtököt már hónapok óta nem láttam (a félbevágott, folpack alatt penészedő daraboktól eltekintve), és pár hete már magyar cékla is csak mutatóba akad itt-ott, az is dió méretű. Szóval a két fő alapanyagom többnyire kilőve. Marad a zellergumó, kelkáposzta, káposzta, répa. Ami ugyan nem rossz, de alapvetően megváltoztatta a főzési szokásaimat. A tartalmas, meleg saláták helyett egytálételek és levesek készülnek inkább. A zellerből pedig főleg krémleves, így a gyerekfej méretű, enyhén fás gumókat is fel lehet használni. A körte, kéksajt és dió társasága igazi téli hangulatot kölcsönöz a levesnek, és ha akad otthon egy kis kacsa alaplé (én mostanában leginkább ezt főzök), akkor igazán különleges, akár ünnepi asztalra való darab is válhat belőle.

  • kéksajtos zellerkrémleves körtével, dióval
  • 1 nagyobb (60-70 dkg) zellergumó
  • 1 liter húsleves, leszűrve, lezsírozva
  • 10 dkg vöröshagyma
  • 5 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese, vagy gorgonzola dolce, Roquefort ízlés szerint)
  • kakukkfű, 3 ág friss vagy egy csapott tk szárított
  • fekete bors, pár tekerésnyi
  • 2 körte (nagyjából 35-40 dkg)
  • 2 marék dióbél
  • 2-3 ek dióolaj vagy vaj

A zellert meghámozom, feldarabolom, és a meghámozott, nagyjából feldarabolt hagymákkal együtt fazékba teszem, felöntöm az alaplével. Őrölök hozzá borsot, hozzáadom a kakukkfüvetedő alatt addig főzöm, amíg a zeller épp csak megpuhul.

Botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a szétmorzsolt kéksajtot.

A körtét meghámozom és nagyon apró kockákra vágom. A levest visszateszem a tűzre, felforralom, majd hozzáadom a körtét (kevés nyers körtét félre lehet tenni a tálaláshoz). Fél percig főzöm, majd lehúzom a tűzről.

Tálalásnál durvára vágott diót szórok a tetejére és meglocsolom dióolajjal. (ha vajat használunk, azt a sajttal együtt, korábban adjuk a leveshez)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

, , , , , ,

olajozottan

2015. február 3, kedd | reggeli, saláta | 2 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Aki olvas már egy ideje, az tudja, hogy különös vonzalmat táplálok a hidegen sajtolt növényi olajok iránt. Sőt, igazából én az a fajta gasztroblogger lennék, akinek – ciki-nem ciki- olaj és ecet gyűjteménye van. (na igen, az ecetek, szintén a gyengéim) Szóval ez van, remélem, megértitek, hogy mindenkinek akad bolondériája, de attól még lehet jó ember. Egyébként ez a mánia nem teljesen haszontalan, mivel a hidegen sajtolt, jó minőségű növényi olajok tele vannak minden szépséggel és jósággal, eszenciális zsírsavakkal, vitaminokkal, így kifejezetten értékes részei a táplálkozásunknak. És még finomak is. Én ezeket hőkezelés nélkül használom, és leginkább csak utólag adom egy-egy ételhez, például leves vagy egytálétel tetejére locsolom, meg a klasszikus módon, salátába keverem. A beszerzés nem mindig egyszerű, főleg ha nincs időnk vagy lehetőségünk ezer helyre járni utána, nekem van egy-két fix lelőhelyem (VomVass, Tokaj-Hegylja Piac), és zömmel onnan szerzem be a készleteimet, meg folyamatosan nyitott szemmel járok új források után kutatva. Ezek után nem meglepő, hogy mennyire megörültem a Grapoila ajánlatának, hogy elfogadnék-e tőlük olajat tesztelésre. Én két kedvencemet, a dióolajat és tökmagolajat választottam, amit azóta is nagy megelégedéssel használok (figyelem, ez nem fizetett hirdetés, hanem egy leendő törzsvásárló véleménye! :)). Mindkét olaj határozott, karakteres ízű, de kellemes, tolakodó mellékíz nélküli. Karakteres, dióízű dióolajat határozottan nehéz amúgy találni, a tökmagolaj talán egyszerűbb téma, de ott meg elég sokszor futottam már bele bántó, kesernyés mellékízbe. Na ez itt nincs. Tényleg nagyon meg vagyok velük elégedve, és az online rendelés pedig határozottan fekszik az időbeosztásomnak.

Most két receptet hoztam (illetve az egyik inkább csak javaslat a felhasználásra), de a blogon elég sok korábbi recept született már tökmagolaj és dióolaj témakörben.

Az első egy téli saláta, ami a kimerülőben lévő zöldségkínálatból született. Hát igen, krumpli van benne. A krumpli is zöldség ugye. Ha héjában sütjük meg, akkor azért a legtöbb tápanyag benne marad, nem csak a keményítő, ha pedig más szemszögből vizsgáljuk, akkor ez egy tartalmas, laktató saláta a téli zimankó idejére. Amúgy nagyon finom, szerintem metélőhagyma nélkül ideális munkahelyi ebéd válhat belőle, köretként is jól működik, és kiváló a maradék héjában sült krumpli (kedvenc téli köret) felhasználására.

A másik a mindennapi reggelink. És ezt most úgy kell elképzelni, hogy tényleg minden nap ezt eszik (mert ezt kérik) a gyerekeim. Fahéjas zabkása almával, görög joghurttal és egy kevés dióolajjal. Hogy jól induljon a nap.

  • burgonya-jégcsapretek saláta tökmaggal, tökmagolajjal
  • adagonként
  • 15 dkg héjában sült krumpli, meghámozva
  • 20 dkg jégcsapretek
  • 10 dkg mozzarella
  • 1 kisebb citrom felének a finomra reszelt héja és a leve
  • 1 ek tökmagolaj
  • friss metélőhagyma, apróra vágva (elhagyható)
  • 1-2 ek tökmag durvára vágva

A krumplit és a meghámozott jégcsapretket apró kockákra vágjuk. A jégcsapretket meglocsoljuk a citrom levével, enyhén sózzuk és félretesszük.

A metélőhagymát finomra aprítjuk (1 evőkanálnyi aprított metélőhagyma elég adagonként), a mozzarellát a zöldségekhez hasonló méretű kockára vágjuk.

A zöldségeket, sajtot, olajat, citromhéjat összekeverjük, majd tálalás előtt megszórjuk a tökmaggal. (a képen tökmagliszttel szórtam meg a salátát, de a durvára vágott tökmag szerencsésebb választás lett volna)

  • almás zabkása dióolajjal
  • adagonként
  • 3 ek zabpehely (finomra hengerelt)
  • 1,5 dl víz
  • 1/2 tk őrölt fahéj
  • 1-2 tk méz
  • 1-2 tk dióolaj
  • 1 dl natúr joghurt (ha van, görög) (vagy tej, ízlés szerint)
  • 1 kis alma (15 dkg)

A vizet felforralom a fahéjjal (lehet bele gondolatnyi sót is tenni, én a gyerekekébe nem szoktam), beleszórom a zabpelyhet és addig főzöm kavargatva kis lángon, amíg a zabpehely felveszi a vizet és megpuhul (3-4 perc). Lehúzom a tűzről, hozzákeverem a mézet és belereszelem az almát. Tálakba szedem, keverek hozzá joghurtot (a nagyobbik gyereknek tejet) és dióolajat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

, , , , , , , , , , ,

vöröskáposzta saláta almával, mazsolával

2014. december 21, vasárnap | saláta | 4 hozzászólás

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az ünnepi asztalra még jól jöhet, legalábbis nálunk a sült pulyka mellé bérelt helye van. Nyers káposztasaláta ez is, a coleslawhoz hasonló, tulajdonképpen annak egy ünnepibb (és majonéz mentes) változata. Mit is írhatnék még többet róla a karácsony előtti rohanásban? Gyors, egyszerű, imádom.

  • vöröskáposzta saláta almával, mazsolával
  • 1 kis fej vöröskáposzta (50-60 dkg)
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 2 alma (35 dkg)
  • 1 marék mazsola (4-5 dkg)
  • 4 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet és 1 tk cukor)
  • 2 ek dióolaj (ha nincs, repceolaj, vagy enyhébb ízű olívaolaj jó helyette)
  • 1 doboz natúr, zsíros görög joghurt (375 gr)

A lilahagymát megtisztítom, nagyon finomra aprítom. Összekeverem az ecettel, állni hagyom, legalább 5 percet, vagy ameddig a többi hozzávalóval elkészülök.Ha sózni szeretnénk, ezen a ponton érdemes a hagymát.

A káposzta külső, fonyadtabb leveleit lefejtem, torzsáját kivágom, negyedelem, majd hajszálvékony (vagy ahogy sikerül) csíkokra vágom.

Az almát meghámozom, finomra reszelem. A pácolt lilahagymát az almával, mazsolával, káposztával és a joghurttal alaposan elkeverem, meglocsolom a dióolajjal, lazán összeforgatom. Fél óra múlva fogyasztható, de másnap is nagyon finom. Sültek mellé nagyszerű, de pirított dióval és darabolt ementálival gazdagítva önálló darabként is megállja a helyét.

Nekünk nem volt szükséges só hozzá, így másnapra sem eresztett levet a saláta, de ha sózzuk, érdemes számolni azzal, hogy másnapra kis levet ereszt és a zöldségek is enyhén megpuhulnak benne.

 

, , , ,

minimál program (hideg sóska leves, uborkás tonhalkrém)

Amikor a hazaérkezéstől számított 15 percen belül le kell valamit tenni az asztalra az éhes aprónép elé, hogy aztán minél hamarabb folytathassuk számos fontos és sürgős dolgunkat (úgy mint rajzolás, kuckók építése minden elképzelhető és elképzelhetetlen alapanyag felhasználásával, “kertészkedés”, és egyéb igazán érdekes dolgok) A feladat nehézsége, hogy mindkét gyermek igen válogatósra sikeredett. A nagyobbik például halat és rákot minden mennyiségben fogyaszt, mást azonban csak elenyésző mértékben. Bevallom őszintén, a konzerv halat én nemigen preferálom, és leginkább csak végszükség esetére volt eddig itthon egy-egy tonhalkonzerv a kamrában, a férjem számára, ami hónapokig kallódott a felhasználás előtt – míg egyszer el nem készült ez a gyors tonhalkrém a nagyobbik gyerkőc kérésére, aki aztán igencsak rákapott az ízére. Persze nem ez készül éjjel-nappal azóta, de ez nem a gyereken múlik. Ha viszont gyorsan kell valami finom hideg krém szendvicshez, akkor ez az egy-egy konzerv nálunk még belefér.

A sóskás leves (vagy nevezzük inkább üdítőnek) viszont már egy teljesen egészséges darab, és a sóska leszedésével együtt is elkészül 15 perc alatt. Egyébként ha van konyhakertünk, szerintem nagyon megéri sóskát telepíteni a szélére, mert évelő, igénytelen, és még a bio üzemmód is könnyen kivitelezhető, ha a leveleket kihajtás után még zsengén leszedjük, nem adva ezzel időt és teret az élősködőknek. A közös sóska gyűjtés pedig igazi élmény az arra fogékony gyerekek számára, nálunk a leszedett levelek fele még a kertben, nyersen tűnik el (sajnos mosatlanul, és természetesen a gyerekben :))

Szóval gyors és egyszerű ételek következnek, a dolgos hétköznapokra.

  • sóska leves
  • 15 dkg sóska
  • 5 dl natúr joghurt
  • 5 dl víz/ásványvíz
  • 3-4 ek nyírfacukor/fruktóz/cukor
  • 2 ek dióolaj vagy más aromás olaj (mogyoró, pisztácia), de az olaj el is hagyható zsírosabb joghurt felhasználása esetén

A sóskát megmossuk, leszárítjuk/kicentrifugáljuk salátacentrifugával, majd turmixgép kancsójába tesszük a többi hozzávalóval együtt. Simára turmixoljuk, ízlés szerint át is lehet szűrni, vagy 1-2 teáskanálnyi rózsavízzel is lehet illatosítani még.

Hűtőben tároljuk jól záródó üvegben fogyasztásig.

  • uborkás tonhalkrém
  • 1 doboz tonhalkonzerv (sós lében eltett, lecsepegtetve) 150 gr
  • 4 ek majonéz (házi vagy jó minőségű bolti)
  • 4 kis ecetes uborka (4-5 dkg)

Az uborkát finomra aprítjuk, a lecsöpögtetett tonhalat két villával apró darabokra, szálakra szedjük. A tonhalat kiverejük az uborkával és a majonézzel.

Hűtőben tároljuk jól záródó edényben.

, , , , ,

cider

2013. július 18, csütörtök | leves, sertés | Nincs hozzászólás

Azaz sertés lapocka alma ciderben omlósra párolva és Roquefortos hagymaleves körte ciderrel. Remek ízek, egyben remek kísérők cider mellé.

Egy házasságba mindenki hoz magával valamit, a gasztronómia területén is, ez nálunk sem történ másként. A férjem hozta az olasz konyha szeretetét, én a mexikói és az ázsiai ízeket (a magyar pedig közös pont volt). Én a minőségi pálinkákkal és whiskeykkel ismretettem meg, ő meg a ciderekkel (a jó bor pedig ismét közös pont volt, de talán ezt írnom sem kell) A cider pedig nem csak önmagában jó, hanem főzéshez is, akár védőitalként szolgál, akár az ételbe kerül. Jelen esetben a Somersby alma és körte cider szolgáltatta az alapot a lassan omlósra párolt sertés lapockához és a Roquefortos hagymaleveshez is, és persze mellé is került egy-két behűtött palack.

  • ciderben párolt lapocka
  • 1 kg sertéslapocka (csont nélkül)
  • 3 nagy fej vöröshagyma (35 dkg)
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy csokor kakukkfű
  • 1 üveg alma cider (330 ml)
  • 8 kis-közepes szem újburgonya (50-60 dkg)

A lapockáról a nagyon zsíros részeket levágjuk, a húst egy vastag aljú fazékba tesszük. Hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott hagymát, fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet, felöntjük a ciderrel, sózzuk. Felforraljuk, majd kis láng felett, épp csak gyöngyöztetve, lefedve, résnyi nyílást hagyva a fedő és a fazék szája között addig főzzük, amíg a lapocka teljesen megpuhul, akár villával is szeletelhető lesz. Közben egy-két alkalommal megfordítjuk a húst, hogy mindenütt érje a fűszeres szaft.

Ha megpuhult (ez nagyjából 3 óra), a fedőt levesszük és a szaftot beforraljuk.

Ízlés szerint pár szem újburgonyát is tehetünk mellé a főzés utolsó 30-40 percére.

  • Roquefortos hagymaleves körte ciderrel
  • 1 kg vöröshagyma
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 ek vaj
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 ek finomiszt (15 gr)
  • 1 liter átszűrt, lezsírozott húsleves
  • 1 ág rozmaring
  • 1 üveg körte cider (330 ml)
  • fekete bors
  • 10 dkg Roquefort (vagy más jó minőségű kék sajt, pl Danish Blue Cheese)
  • dióolaj vagy pirított, aprított dió a tálaláshoz

A hagymát finomra aprítjuk (ezt akár késes aprítóval is végezhetjük), majd az olívaolajon addig sütjük gyakran kevergetve, kis láng felett, amíg aranyszínű lesz. Közben hozzáadjuk a vajat és a fokhagymát is.

Amikor már aranyszínű, rászitáljuk a lisztet, átkeverjük, felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a rozmaringot és a cidert, sózzuk, borsozzuk, majd 15 percig főzzük.

A forró levesbe morzsoljuk a sajtot, addig kevergetjük, amíg a sajt elolvad, végül kiszedjük belőle a rozmaringot.

Tálalásnál lehet szórni a tetejére pirított, aprított diót, vajban sült kenyérkockákat és meg lehet csepegtetni dióolajjal is.

, , , ,