relax

2015. január 26, hétfő | italok | Szerző: Herczeg Gabriella

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

… és akkor elfogyott az összes sürgősen megoldandó, túlélendő, megszervezendő dolog én meg itt találtam magam ebben az új életben, ami kissé idegennek tűnik még mindig. Az egész világ megváltozott, minden, amiben eddig hittem és bíztam, és új dolgok jöttek, amiket majd megszokok egyszer biztosan, de most még furcsa és félelmetesnek tűnik ez az egész. Ha azt írom, hogy nem vagyok nyugodt, kisimult és harmonikus mostanában, az azért igen közel áll a valósághoz. Persze vannak jobb napok és rosszabbak, és néha még én is elhiszem, hogy a legrosszabb részeken már túl vagyunk, de az az igazság, hogy elfáradtam, megtörtem, és nem nagyon találom a helyem. Aztán itt van a két gyerek, akik nem igazán dobódnak fel tőle, ha anya szája állandóan sírásra áll, meg eleve, úgy néz ki, mint egy madárijesztő, akit a rossz magaviselete miatt leszereltek állandó posztjáról, szóval össze kellene már kapnom magam sürgősen, mert hiszen a nehezén túl vagyunk, és a kisfiam jól van, és itt van velünk. Szóval próbálkozom.

Egy jól megszervezett napi rutin, egészséges táplálkozás, jóga, relaxáció szerintem jó alap. Aztán ha ezt elég sokáig csinálom, talán megszokom, hogy az élet nem is olyan fájdalmas dolog. Az egészséges táplálkozás az elmúlt két évben nem igazán jött össze, sokáig voltunk mások konyhájára bízva (és bár isteni finomak a hamburgereik, azért nem nevezném klasszikusan egészséges daraboknak), ha pedig én főztem, akkor is inkább a kicsik szája íze szerint, ők voltak az elsők, és ők azért a hús mellé csak húst ismernek köretnek. Kevés volt az idő, a konyha, meg úgy eleve semmi nem kedvezett az otthoni sertepertélésnek, körültekintő bevásárolgatásnak, és mi a férjemmel mostanra már igazán leharcoltak vagyunk, és elkeseredetten vágyunk arra, hogy zöldséget együnk zöldséggel és salátával. Mert azt szeretjük. De tényleg. Szóval itt az új év, és lesz valamiféle változás az életünkben, nem is az új év miatt, hanem az új életünk miatt, amibe megpróbálunk beleszokni.

A blog sorsa még talán ide tartozik: korábban voltak nagy tervek, hogy új felület, meg minden. Na ebből nem lesz semmi. Ez a kicsit kopott, döcögős oldal marad, amit én tákolgatok majd legjobb tudásom (és higgyétek el, ez igen-igen kevés :)) szerint, a kiöregedő fényképezőgéppel és megfogyatkozott felszereléssel. Időm és anyagi lehetőségeim sincsenek már fejleszteni, szóval nincs már semmi más, ami ezt az oldalt életben tartja, csak a blogolás iránti szerelmem. :) Az viszont van, és főzni is főzök, és talán beszélni, beszélgetni is szeretnék néha (ismét), a visszhangok, válaszok totális hiányától függetlenül. Én olyan igazi régivágású gasztroblogger vagyok-voltam és maradok, és ezen nem is igen tudok változtatni. Anekdotázni szeretek, és főzni, megosztani másokkal a receptjeim. Nagyjából ennyi, és semmi más. Az egyetlen, aminek mennie kell, az a facebook oldal, sosem szerettem ezt a felületet, a privát életben sem használom, üresnek és felszínesnek, haszontalan időrablónak tartom (elnézést kérek mindenkitől, aki szereti), és igazából a bloghoz nem ad hozzá semmit. A likeok száma meg nem érdekel, ha senki nem olvassa el a bejegyzést, ami mögötte van.

Az új rutin kialakítása már csak azért is szükséges, mert hamarosan visszamegyek dolgozni, így ha lehet, még ennél is kevesebb időm marad  a főzésre. Próbálok addig valami jól működő rendszert kialakítani, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon (nekünk), és minden ötletért, tanácsért hálás vagyok, ami megkönnyíti az életünket.

Az egyik igazán inspiráló bejegyzés kedvenc vega blogomról származik, érdemes átböngészni, egyrészt a szellemisége is nagyon pozitív, másrészt amit javasol, azok bizony működnek. Mi azóta lefekvés előtt minden este egy-egy csésze mézes, kurkumás tejet iszunk Férjjel, és bár fenntartásokkal fogadtam, de valóban működik az izomlazító, fájdalomcsillapító hatása. Azóta (hacsak eltévedt kisbolygókként nem csapódnak be mellénk hajnalban a gyerekek) mélyen és nyugodtan alusszuk át az éjszakát. Az íze is egész kellemes, a férjem szerint átmenet a madártej és krumplipüré között, ami így elsőre talán nem túl biztató, de ha mindkettőt szeretjük, akkor akár még jól is elsülhet  a dolog.

Saját életvezetési tippeket egyelőre én nem osztanék meg a blogon, merthogy azok nekem most nincsenek. :) És a keserű humoromat is igyekszem majd visszafogni a közjó érdekében. :)

  • kurkumás tej
  • 1 dl tej
  • 1 tk kurkuma
  • 2 tk méz

A tej felét felforralom a kurkumával, kevergetés közben. Hozzáadom a mézet, a maradék tejet, és lehetőleg nyugodt körülmények között elkortyolgatom lefekvés előtt.

Címkék: , ,

16 hozzászólás a bejegyzéshez: relax

szintén blogpárti
2015. január 26., hétfő

hajráhajrá! :)

Herczeg Gabriella
2015. január 27., kedd

:)

Kata
2015. január 28., szerda

De jó! :)
Gyakran főzök “tőled”, nagyon szeretem a receptjeidet (és a fotókat).
Kata

Herczeg Gabriella
2015. január 28., szerda

Kata, ezt örömmel olvasom! :) örülök hogy tetszik a blog! :)

Zsuzsi
2015. január 28., szerda

En is gyakran jarok ide. Szeretem a blogod. Orulok, hogy folyatod!

Herczeg Gabriella
2015. január 28., szerda

Zsuzsi, köszönöm, remélem hamar
összekapom magam és megéri ide járni ezután is. :)

Lea
2015. február 2., hétfő

Örülök, hogy a blog a szunnyadó állapotából újra aktívvá vált. Nagyon szeretem a receptjeidet, az írásokat, ízlésükben, hangulatukban és képi világában mindig is közel állt ahhoz, amit szeretek.
Remélem a háttérben tomboló turbulenciák is csillapodnak és újra megtaláljátok az egyensúlyt.
Addig ajánlok én is egy blogot, amit már csak nézegetni is megnyugvás, ez az egyszerű magos recept pedig szuper
http://hortuscuisine.com/2014/08/04/vegan-breakfast-recipes-healing/

Várjuk az új recepteket :)

Herczeg Gabriella
2015. február 3., kedd

Kedves Lea, köszönöm, amit írtál, örülök ha így gondolod. A helyzetünk lassan stabilizálódik (legalábbis részben), csak még hozzá kell szoknom. :)
Köszönöm a linket, az ajánlott blogot ismerem, és az egyik nagy aktuális kedvencem! :)

Fülöp Katalin
2015. február 3., kedd

Bár nem vagyok aktív kommentelõ, de most úgy érzem, hogy meg kell írnom, hogy örülök a folytatásnak, nagyon szeretem az írásaidat, képeidet és nem utolsó sorban a receptjeidet is. Várom az új recepteket! Üdv, Kata.

Herczeg Gabriella
2015. február 3., kedd

Kedves Kata! Örülök hogy írtál. :) Köszönöm! Örülök hogy tetszik az eddigi “munkásságom”, remélem, a folytatásban sem fogsz csalódni. :)

Illés Tímea
2015. február 12., csütörtök

Kedves Gabi,
Szeretem (szeretjük)a receptjeidet, a képeket, a hangulatukat, az írásaidat, a humprpd. Nagyon örülök,hogy tovább folytatod, és ennyi örömet adsz másoknak. Ha nagyon letörsz gondolj a gyermekeidre, kárpótolnak mindenért. Timi

Herczeg Gabriella
2015. február 13., péntek

Kedves Timi! Köszönöm a kedves és bátorító sorokat!
Igen, a gyermekeim mindig erőt adnak, csodálatos kis emberkék, de néha még így is nehéz volt. De ha minden igaz, a legrosszabbakat már magunk mögött tudhatjuk, és ezután könnyebb lesz.

Jenis
2015. március 2., hétfő

Sokszor kattintok az oldaladra, ez nem változott akkor sem, amikor nem születtek új bejegyzések. A miértje egyszerű: van olyan étel, amit azóta csakis úgy készítek, ahogyan leírtad, mert jobb volt, mint ahogyan előtte csináltam.
Nálunk itthon szállóige: “Rossz nem lehet, hiszen Flat-cat recept.”

Nem tudom, hogy mi történt veletek, de remélem, hogy az élet tündérmese, és a jó végül elnyeri méltó jutalmát!

Herczeg Gabriella
2015. március 5., csütörtök

Jenis, nagyon aranyos vagy, jó volt ezt olvasni! :)
Az élet nem egy tündérmese, hanem kinek mi jut. Van persze olyan, akinek egy tündérmese, viszont nekünk sajnos nem ezeket a lapokat osztották. De meg kell tanulnunk elfogadni a sorsunk és a legtöbbet kihozni abból, ami jutott. :)

Bea
2015. április 23., csütörtök

Én semmi okosat nem tudok mondani, nem vagyok blogger, de ha az lennék, csakis ilyen honapot szeretnék “alkotni”. Kreatív, kortalan, személyes… minden… csupa jó!!! :-)

Herczeg Gabriella
2015. április 23., csütörtök

Bea, köszönöm! :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)