…és akkor azon kaptam magam, hogy megint reggeltől estig főzök. egy főzőlapon, egy, a konyhaszekrény hevenyészett vázából félig kilógó sütőben, ötven négyzetcentiméternyi szabad helyen, egy konyhának nem nevezhető romhalmaz közepén.
én tényleg és komolyan be akartam zárni ezt a blogot, mert úgy éreztem, nincs nekem erőm az egészet újrakezdeni. de nem nevezhető újrakezdésnek az, ami soha abba nem maradt, csak legfeljebb hosszabb szüneteket tartott.
ez sosem volt az a napfényes-cukormázas oldal (ahogy én sem voltam az soha, ahogy ezt többen is éreztétek), a ködből, szürke felhőkből pedig az elmúlt egy évben még több gyűlt a fejünk fölé, de pont ez az ok, amiért írnom kell, fotóznom kell, főznöm kell, hogy a szürke inkább csak egy szín legyen a sok közül, amiből történetesen nekünk bővebben lett osztva.
a homályos utalgatások és borongós bevezető után pedig jöjjön a recept (nem egy nagy recept, inkább csak jelzés értékű, hogy írok még, élek még és egy ígéret mellé: lesz ez még jobb is :)), ami garantáltan elkésztíhető egy legénylakás konyhájában is. a gyerekek nagy kedvence a klasszikus poharas-kefires süti receptjének átalakításával készül, puha és finom, és ha nagyon belemagyarázom, akkor még egészséges is (a maga módján)
A kókuszreszeléket elkeverem a liszttel, hozzászitálom a sütőport, hozzáadom a cukrot, összekeverem. Hozzáadom az elhabart tojást, joghurtot, olajat, citromolajat, átkeverem és muffin kapszlikba adagolom a tésztát.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 25-30 percig (vagy tűpróbáig) sütöm. (nincs most sütőhőmérőm, a sütőt pedig még nem ismerem, de szerintem egy átlagos képességű sütőben inkább 20-25 perc alatt készül el)
Lehetőleg rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés: a zablisztet házilag is elő lehet állítani zabpehelyből egy késes daráló és kitartó munka segítségével.