2012. május-i archívum

zöldborsós rizottó

2012. május 28., hétfő | rizottó | 8 hozzászólás

Milyen kézenfekvő, aztán mégsem volt eddig zöldborsós rizottó a blogon. Talán épp azért, mert nálunk ez az egyik leggyorsabb, legáltalánosabb megoldás hétköznap este, bármelyik évszakban. Az év nagyobbik részében persze mirelit zöldborsóval, hiszen télen a friss igazán ritka. A kisfiam imádja az általa természetesen rizibizinek hívott rizottót, az egyszerű, parmezános változat friss petrezselyemmel az igazán menő itthon, de bármilyen változtatást szívesen fogadott eddig a kisember. A friss, zsenge zöldborsó pedig megérdemelt egy kis extrát, így most ez a változat kecskesajttal és mentával készült, ami igazán üde ízeket  eredményezett, és a gyerek ezúttal sem panaszkodott.

  • 2 főre
  • 2 dl rizottóhoz való rizs
  • 6-8 dl húsleves
  • 1 ek vaj
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 salotta vagy 3-4 dkg édeskés vöröshagyma
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 pohár (2 dl) fejtett, zsenge zöldborsó
  • 6 dkg krémes, édeskés, lágy, friss típusú kecskesajt
  • 1 kis csokor menta

A salottát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a rizst, fokhagymát, átmelegítem, amíg a rizs magába szívja a zsiradékot és üvegessé válik. Felöntöm a borra, beforralom, majd apránként elkezdem felöntögetni a húslevessel, gyakori kavargatás közben, egyszerre mindig csak annyi folyadékkal, amennyit a rizs felvesz.

Amikor már majdnem kész, azaz a rizs majdnem haraphatóra puhult, a zöldborsót is hozzáadom, az igazán zsenge fejtett borsónak 2-3 perc főzés is elég.

Végül a rizottó sűrsűségét beállítom húslevessel, elkeverem benne a kecskesajtot, összeforralom, majd tálalom.

Tálalásnál a tetejére finomra aprított mentát szórok.

Címkék: , , ,

gyömbérsör, akácsör és bodzasör

2012. május 19., szombat | üveges | 18 hozzászólás

Amikor megláttam a River Cottageban Hugh Fearnley Whittingstall gyömbérsör receptjét, azonnal tollat ragadtam és jegyzetelésbe kezdtem, ez egyszerűen egy olyan dolog, amiről tudtam, hogy el kell majd készítenem. A házi sörfőzés amúgy sem áll messze a családunktól, a gyömbérsör pedig nagy kedvencünk, finom és könnyű ital, főleg a nyári nagy melegben. Aztán elkezdett virágzani az akác és a bodza is, így arra a következtetésre jutottam, hogy ha jó gyömbérrel, akkor működhet virágokkal is.

A recept egyébként egyszerű, és mivel az öcsém egy éve nagy házi sörfőzővé vált a harmadik emeleti minigarzonjában, így a szükséges extrább hozzávalókat sem tartott sokáig beszerezni. Nevezetesen sörélesztőt (amit innen szokott rendelni) és csatos üveget a palackozáshoz. (ez utóbbi egyébként nem kötelező, de remekül mutat) Sörélesztőt bioboltokban is lehet keresni, de nem a táplálkozáskiegészítőként használandó, feldolgozott változat kell ide, hanem amit valóban erjesztésre szánnak. Én pillepalacokos ásványvizet használtam a készítéshez, amiből kitöltöttem egy-egy pohár vizet, hogy legyen hely a hozzávalóknak és  a képződő gáznak, így megúsztam az üvegek fertőtlenítését, és még a felhasznált víznek is kellemes íze volt. Természetesen működik csapvízzel is, de akkor fertőtlenített műanyag palack szükséges hozzá. Üveg palack nem jó, mert erjedés közben felrobbanhat.

A végeredmény három könnyű és üde szénsavas, enyhén alkoholos ital (egyes elszánt rajongók még az alkoholtartalmát is megmérték,ami  4,5% körül van), ami igazán egyszerűen elkészül.

Szereztem néhány ragacsos és konyhatakarítással végződő tapasztalatot is a palackozás során, ezeket még gyorsan pár szóban leírom: a sör akkor van kész, ha a palack feszül. Nem nagyon, hanem épp csak. Nem érdemes megvárni, amíg elsimítja a dombornyomott barázdákat a belső nyomás a műanyagon (mert egyébként megteszi!), mivel ekkor már annyi a szénsav, hogy nyitáskor habtenger tör elő és elárasztja a konyhát+ még az ital egy része is kárba megy. Ha ez mégis megtörténik, akkor lehet óvatosan, pici résnyire nyitni a kupakot, és várni kb fél órát, amíg távozik annyi szénsav, hogy habzás nélkül le lehessen szűrni az italt. Az erjedés ideje két nap a gyömbérsör esetén, másfél-két nap a friss virágokkal készült italoknál. Nem több. Mivel elég sok a cukor benne, és relatíve sok az élesztő is, ez a folyamat gyorsan végbemegy. A palackozás után az erjedés még  folytatódik, hiszen valamennyi élesztőgomba a szűrés után is ott  marad benne, ezt meg lehet akadályozni, ha azonnal hűtőbe kerül az ital, de szerintem nem érdemes rögtön megtenni, mert ez a metódus fogja majd pótolni  a leszűrés során elvesztett szénsavat. Én palackozás után még 5-6 órán át hagytam szobahőmérsékleten a gyömbérsört (a friss virágosakat nem) aztán kerültek a hűtőbe az erjedés leállítására. A friss virágok benne nagyon felturbózzák az erjedést, így a bodzás és akácos palackok kibontásánál kitörő meglepetésre lehet számítani (érdemes ezt könnyen takarítható helyen végezni), viszont az ízük zseniális. A nem kívánt mellékhatásokat pedig elkerülhetjük, ha a bodzás és akácos változathoz szárított virágokat használunk.Ha magasabb alkoholtartalmat szeretnénk, akkor erjedés során időnként meg kell nyitni a kupakot, hogy távozzon a szénsav és ne fojtsa vissza az erjedést. Ha magasabb alkoholtartalmat szeretnénk. Szerintem ez így optimális, de voltak olyan hangok, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk…

gyömbérsör

1,5 literes ásványvizes flakon

1,2 liter víz

15 dkg cukor (én nádcukrot használtam)

1 nagy citrom

4 cm gyömbérgyökér

1/2 mokkáskanálnyi sörélesztő

A cukrot tölcsérrel a vízzel teli palackba töltöttem, majd addig rázogattam az üveget, amíg a cukor feloldódott. Hozzáadtam a citrom csíkokban lehántott héját (ha van citrushámozó, ha nincs, lehet reszelni is, úgy picit jobban kell majd ügyelni a szűréskor), a citrom levét, a durvára reszelt gyömbért és az élesztőt. Összeráztam a keveréket, majd szobahőmérsékleten hagytam állni 2 napig.

Szűrés előtt az eredeti recept szerint érdemes lehűteni, így megállítani az erjedést. Én ezt kihagytam. Tehát két nap után óvatosan kiengedtem a szénsavat, majd amikor már nem habzott, palackokba szűrtem. (az újrahasznosított csatos sörösüveg kiváló erre a célra) Még 5-6 órán át hagytam szobahőn, hogy pótoljam a szűrés során elveszett szénsavat, ezután fogyasztásig hűtőbe került.

akácsör

1,5 literes ásványvizes flakon

1,2 liter víz

15 dkg akácméz

1 nagy citrom

10 fürt akácvirág

1/2 mokkáskanálnyi sörélesztő

Az akácvirágot lecsipkedtem a száráról, majd kevéssel a felhasználandó vízből leturmixoltam, az akácmézzel együtt a palackba öntöttem Ment hozzá az élesztő, a citrom leve és a felének a felcsíkozott héja, az elkészítés módja innentől fogva a gyömbérsörével megegyező.

bodzasör

1,5 literes ásványvizes flakon

1,2 liter víz

15 dkg cukor (én nádcukrot használtam)

1 nagy citrom

5 tenyérnyi bodzavirág

1/2 mokkáskanálnyi sörélesztő

A gyömbérsörrel megegyző módon készül, csak itt a gyömbér helyett az kisebb rózsákra szedett bodzavirágokat tömködtem az ásványvizes flakonba, és a citrom héjának ismét csak a felét használtam fel. (Ezt a keveréket érdemes naponta átforgatni, mert a bodza könnyen felúszik a tetejére)

 

Címkék: , , , ,

húskenyér ecetes uborkával

2012. május 4., péntek | felvágott helyett, sertés | 7 hozzászólás

Vagy egybesült fasírt. Mindegy hogy hívjuk, a kisfiam egyik kedvenc étele következik. Tulajdonképpen minden ünnepi eseményre ezt kéri, annak ellenére, hogy ez nem egy kifejezetten ünnepi étel, inkább házias, gyorsan elkészülő finomság, de hát a három és fél évesek már csak ilyenek. Krumplipürével rendeli természtesen. Ezen az érdekességen túl azonban ez egy könnyen összeállítható recept, ami napokra megoldhatja egy kisebb család élelmezési problémáját, akár ha munkahelyi ebédről, akár piknikről van szó, de főzelékfeltétként is remekül funkcionál, mi már minden helyzetben teszteltük.

  • 1 kg sertéshús ( 1/3 hasalja, 2/3 comb)(ha nincs hasalja, akkor 85 dkg comb, 15 dkg húsos szalonna)
  • 2 zsemle
  • tej
  • 4 tojás
  • 1 nagy csokor petrezselyemzöld
  • 1 nagy fej vöröshagyma (12-15 dkg)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2 ek vaj
  • 15 dkg ecetes uborka
  • olívaolaj

A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, majd a vajon üvegesre fonnyasztom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát és kissé átpirítom. A zsemléket széttépkedem és leöntöm forró tejjel.

A húsokat ledarálom (szerencsésebb esetben ezt a hentes már megteszi), majd alaposan összegyúrom a hagymával, a tejtől alaposan kinyomkodott és szétmorzsolt zsemlével, az elhabart tojásokkal, finomra aprított petrezselyemzölddel, sózom, borsozom (ízlés szerint), majd hozzáadom az apró kockákra vágott ecetes uborkát, ismét átgyúrom.

Egy tepsit sütőpapírral kibélelek (mert így könnyebb lesz mosogatni), kiolajozom, majd a masszából két hosszú rudat formázok a tepisben olajos kézzel. A tetejüket olívaolajjal vékonyan átkenem, majd előmelegített sütőben 200 C fokra állítva a hőmérsékletet (villanysütő alsó-felső sütés)  50 percig sütöm. Nekem a sütőhőmérőm végig 180 C fokot szokott mutatni a művelet közben, tehát pontosabb hőfoknak inkább ezt adnám meg.

A kész húskenyeret rácson hűtöttem ki.

Címkék: , ,