B.Ú.É.K. 2012.! Gránátalmás karamellizált répás lencsesaláta és aszalt vörösáfonyás mákos brownies

2012. január 1, vasárnap | desszert, hús nélkül, saláta | Szerző: Herczeg Gabriella

Sokan szerették a 2011. évet, nekem nem volt a kedvencem. Bár a blogról eltűntek a személyes hangvételű írások, most mégis kivételt teszek, jön az új év, ilyenkor kicsit érzelgőssé válok. (és ez most nem is a pezsgő miatt van…)

Régen ha örömöm, bánatom volt, azt gyakran megosztottam a blogon olvasókkal, hogy ez jó volt-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre akkor nekem jól esett. Talán sok akkori olvasóm nem is másért maradt az oldalamon, csak a Csipiről szóló történetekért, a róla készült fotókért. Ha ők ezt olvassák még, akkor tőlük ezúton is elnézést kérek. Mert a gyerkőc cseperedett, rendkívül érzékeny lelkű mini emberré vált, és már nem éreztem tisztességesnek vele szemben, hogy pelenka nélkül készült képeket tárok róla a nyilvánosság elé, vagy ha néha őt nem pont a legkedvezőbb színben feltüntető vicces sztorikat mesélek. Meg aztán változott is valami ebben a mi gasztroblogger világunkban, a személyes hangvétel, a hosszas bevezetések eltűntek, de nem erről akarok most írni, mert ez messzire vezetne, és nem is igazán szeretnék foglalkozni vele.

Szóval az elmúlt év mérlege nálunk, nálam: visszamentem dolgozni, Csipi bölcsődés lett. Sok minden megváltozott a munkahelyemen az elmúlt három év alatt, nem épp kedvező irányba. Kínszenvedés a munka, nem azért, mert el kell végezni, hanem mert eszközök, idő és emberek híján vagyunk, a legalapvetőbb dolgokért is olyan áldozatokat kell hozni, amire korábban nem is gondoltunk. Iszonyatosan megterhelő, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ráadásul a férjemmel mindketten ugyanott, ugyanabban dolgozunk, és néha, amikor a nap végén már a sírás kerülget minket, nemcsak hogy támaszt nem tudunk nyújtani egymásnak, de sokszor egyszerűen azt sem értjük, miért vagyunk még itt, miért csináljuk mi mindezt. Közben pedig próbáljuk a munkánkat úgy végezni, hogy a pici gyerkünk otthon ne észleljen belőle semmit. De nem lehet. Mert ügyelni el kell menni, és akkor anya nincs, és neki összedől a világ. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit az én pici háromévesem, aki minden este, amikor nem jövök haza, szentül meg van róla győződve, hogy én már őt nem szeretem, és elvesztette az ő anyukáját. Zavarodott, frusztrált pici ember lett, aki bármit elkövetne azért, hogy én ne menjek többet dolgozni (megjegyzem, ezzel már sokszor én is így vagyok). Egy időben minden éjjel belázasodott, amikor nem mentem haza, és minden reggel hat órakor pontban jött a hívás: 40 C fok fölé kúszott a hője. Akkor maradt velem otthon, és a láza, betegsége ellenére boldog volt. Aztán már nem tudtam hazajönni reggel, mert maradni kell, egyre tovább, minél kevesebb ember van, hiszen a munka adott, el kell végezni, akárhogyan is. Most már nem reggelre lázas, hanem szinte folyamatosan beteg, de még ezt sem bánja, ha néha úgy alakul, hogy a nagymamák helyett én maradok itthon vele. Én azt gondolom, nem létezik akkora mértékű béremelés, amivel ezt kompenzálni lehetne.

Aztán az idén elvesztettünk három babát.

A legutolsót, akiről azt hittük, már velünk marad, nem is olyan régen. Erről még mindig nem tudok írni túl sokat, beszélni is alig. Egész életmeben rengeteg gyereket, nagy családot szerettem volna, aztán amikor kiderültek az egészségi problémáim, azzal vígasztaltam magam, hogy nem baj, két gyerekkel is szép a család, annyi meg talán még így is sikerül. Csipi útja sem volt könnyű, ő is két pici elvesztése után, és kilenc hónap teljes bizonytalanságot követően érkezett meg hozzánk. De ő azon túl, hogy megváltoztatta az életünket és olyan sokat adott nekünk, amiről pár bekezdésben írni sem lehet, a megszületésével azt is jelentette, hogy  a második babával már könnyebb lesz. Hát nem lett. Négy picit vesztettünk el azóta, én pedig mostanra már a maradék reményt is feladtam, hogy valaha megszülethet a második kisbabám. A terhességek és vetélések felemésztették a testemet, lelkemet, és el sem tudom képzelni, hogyan szokom majd hozzá a gondolathoz, hogy nem lehet több gyermekem.

Hogy mindezek közepette hogy írtam mégis a blogot? Mert ez maradt az egyetlen dolog, ahol felengedhettem egy kicsit, amikor nem gondoltam másra, ezt  örömmel csinálhattam, a főzés, fotózás kikapcsolt és megnyugtatott. Ráadásul a kisfiammal együtt “írjuk” már egy ideje, ő is tanul sütni, fotózni és végtelenül élvezi. A fotózást, a sütést és az együtt töltött időt is.

Szóval a 2011 szörnyű év volt, örülök hogy vége. Ennyi, ami eddig a blogból kimaradt.

Azoknak pedig akik a receptekért és könnyed hangvételért járnak ide, ígérem, hogy a következő kifakadásra 2012. szilveszterénél hamarabb nem kerül sor. (sőt, remélem, akkor sem, és aztán sem,  és soha többet)

Két receptet hoztam, ezt vittem be ma vacsorára az én édes férjemnek, aki a szilvesztert és az új év első napját is munkával tölti.

  • mákos aszalt vörösáfonyás brownie
  • 10 dkg étcsoki (65%)
  • 10 dkg vaj
  • 15 dkg nádcukor
  • 4 tojás
  • 2 púpos ek kakaópor (holland)
  • 2 ek mák (2 dkg)
  • 4 ek darált mák (6 dkg)
  • 5 dkg aszat vörösáfonya
  • 1/2 narancs finomra reszelt héja és 2 ek a levéből
  • 1 ek vaníliakivonat (házi, helyette használható 1 ek vaníliás cukor)

A vajat az összetört csokival megolvasztom. Hozzáadom a kakaót, a mákokat, a cukrot, narancs héját, levét, vaníliát, a késsel durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a tojások sárgáját majd alaposan összekavarom. .

A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a csokoládás masszához forgatom.

Szilikonos formába, vagy kivajazott, kilisztezett (esetleg darált mákkal kihintatt) szögletes formába öntöm.

Előmelegített sütőben 180C fokon 30 perc.

Tespiben hűtöttem ki, mert melegen kissé törik. Túlsütni nem érdemes, akkor jó, ha kicsit lágy marad a közepe.

  • gránátlamás karamellizált répás lencsesaláta
  • 25×22 cm szögletes sütőforma
  • 25 dkg lencse
  • 1 narancs kifacsart leve és a felének a finomra reszelt héja
  • 1 nagyobb gránátalma
  • 35 dkg répa
  • 1 ek méz
  • 2 ág kakukkfű
  • 1+4 ek olívaolaj
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • opcionális: lilahagyma
A lencsét beáztatom, lehetőleg egy éjszakára, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A répát metisztítom, majd fél centis kockákra vágom. Egy evőkanálnyi olívaolajon a mézzel és a kakukkfűvel együtt kis lángon, lassan sütni kezdem a répát, sütés közben sózom. Ha kezd aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és kiszedem a kakukkfű ágakat.
A gránátalmát félbevágom, majd a héját külsejét kés nyelével/sodrófával/fakanállal csapkodni kezdem, így a magok kipotyognak belőle (ez a módszer akkor működik, ha igazán érett gánátalmát kapunk. Nekem most apukám vett szép érett, csecsemőfejnyi darabokat (100 Ft/db áron) a debreceni Metro melletti zöldségesnél). Ha ez nem járható út, akkor kiskanállal kivájom, és a hártyákad kicsipkedem a magok közül.
A megpuhult lencsét leszűröm, majd hozzáreszelem a narancs héját, ráfacsarom a levét. Hozzáadom a répát, gránátalma magokat, finomra aprított petrezselymet és összeforgatom.
A lilahagymáról: eredetileg akartam tenni bele, de mivel Férjnek vittem, aki egész hosszú időn át lesz emberek között, először a lilahagymát kihagytam, és később akartam keverni a saját részünkbe. Erre azonban nem került sor, mivel Férj szerint így is remek, kerek az íze, és Csipi is meg van vele eddig elégedve. Viszont aki nem tudja elképzelni a lencsesalátát hagyma nélkül (például én), az bátran tegyen hozzá finomra aprított édeskés lilahagymát vagy salottát, azzal is igazán remek.

 

 

Címkék: , , , , , , , , ,

25 hozzászólás a bejegyzéshez: B.Ú.É.K. 2012.! Gránátalmás karamellizált répás lencsesaláta és aszalt vörösáfonyás mákos brownies

Gabah
2012. január 1., vasárnap

Drága Gabi! Őszintén megmondom, nagyon de nagyon rossz volt olvasni a soraidat, el is pityogtam magam rajtuk, még így is, hogy én azért többé kevésbé ismerem a történetet. Kerestem, vártam a folytatást a jövőre vonatkozóan: terveket, vágyakat, fényt, kiskaput, akármit, de nem találtam. Ha azt mondanám, együttérzek veled, mert mi is hasonló helyzeteket élünk, veszítettünk el babát, semminek érezném, mindez nem segít rajtad. Ha azt mondanám, a sors akarja, hogy így legyen, mert bizonyára más szerepet szán neked, kegyetlennek érezném, hiszen mit szánhatna a sors nagyobb dolgot egy nőnek, mint magát az anyaságot? Pedig biztos vagyok benne, hogy így van! A világ óriási változáson megy keresztül! Figyelj oda a hívására! Halld meg a hangját, nézz előre, tűzz ki konkrét célt magad elé, meglátod, a Csipi és Férj mellett lesz miért élni! Aztán néhány hónap/év elmúltával olvasd vissza ezt a bejegyzést, akkorra valószínűleg megtalálod a mostani szenvedések miértjét is. Ne felejtsd el posztolni!
Szeretnék neked segíteni! Van egy nagyon jó ötletem, mihez kezdjünk… jövő héten, amikor találkozunk, elmesélem. Ne keseredj el, Gabi! Mindig van kiút, mindig van megoldás, mindig van alternatíva, még ha nem is jön azonnal szembe velünk! Nagyon várom, hogy találkozzunk! Puszillak!

Emma
2012. január 1., vasárnap

Kedves Gabi!
Már olvasom egy ideje a blogodat, de még sohasem írtam. Ez a posztod azonban arra sarkallt, hogy megszólítsalak. Annyira tehetséges és kreatív hölgynek látlak az írásaid és a munkáid alapján, hogy azt gondolom, Neked valami egészen mást tartogat az élet. Persze tudom, hogy egy nőnek a gyerek az, amiért bármit képes megtenni, de azt gondolom, hogy a Jó Isten szerint Neked mást kell tenni ebben az életben. Ne hagyd abba az írást és a fotózást kérlek, mert jelenleg Te vagy a példaképem!
Tudom, hogy a mai egészségügyben nem könnyű feladat helyt állni, hiszen a férjemmel mi is ebben dolgozunk. Az orvosokat megalázzák, jelenleg ők a társadalom legalávalóbb emberei, éppen ezért keresi mindenki a menekülőutat magának. Szívből remélem, hogy Te is megtalálod 2012-ben! Üdvözlettel, Emma

ludanyo
2012. január 1., vasárnap

Jaj Gabi, annyira rossz volt olvasni a vallomásodat, nem erre számítottam. Ülök a gép előtt és pityergek az írásodat olvasva.
És nagyon haragszom azért, hogy értékes, a munkájukat szerető fiatal emberek ilyen helyzetbe kerülnek, hogy vagy belehalnak a munkába vagy elmennek külföldre, hagynak mindent maguk mögött.
Azt gondolnám, hogy talán nyugodt, emberi körülmények között dolgozva egy új kisbabára is nagyobb esély lenne.
Nagyon drukkolok nektek kedves Gabi, hogy teljesüljön a vágyatok, gyarapodjon a családotok, hidd el, hogy mindig van remény, és akkor jön egy új családtag, amikor már nem is számítotok rá.
ui: hogy főzésről is legyen szó, nálunk az aszalt vörös áfonya a lencsesalátába került :)
A gránátalmán gondolkodtam, de aztán aztán rá más szerep vár.

Sok szeretettel ölellek, Lúdanyó

killervidra
2012. január 1., vasárnap

Gaba, sajnálom. Ma azzal a céllal ültem le a gép elé, hogy törlöm is a bevezetést, nem szép dolog így elkeseríteni az év elején azokat akik erre járnak. De hát így már marad…Tényleg nem tudom, merre tovább, eddig nem is gondoltm rá, hogy esetleg le kell mondanom a második babáról, de az utolsó terhesség és vetélés már fizikailag is annyira megviselt (a lelki részét nem is írom), hogy alig bírok azóta lábra állni. Közben meg dolgozni is kell… Nem tudom mi lesz, egyelőre szokom a gondolatot. És persze Tamás rengeteget segít, hogy ne forduljak magamba nagyon. Amikor mellettem van, akkor szinte semmi sem számít és nem érzem, hogy problémáim lennének. :)
Nagyon érdekelne, mi az az ötlet, meg egyébként is, nagyon várom már a találkozót! :)
Emma, nagyon aranyos vagy, nagyon jól esett olvasni, amit írtál, köszönöm! Ilyenkor igazán úgy érzem, hogy van értelme írni a blogot, és nem csak magam miatt, köszönöm!
A második gyerekről lemondani nekem nagyon nehéz, eddig nem is tettem meg, és talán a sok, egymást rövid időn belül követő terhesség miatt alakult ki a jelnlegi helyzet. Mindenesetre most egy hosszabb szünet jön, aztán majd meglátjuk, most szokom a gondolatot, hogy a mi családunk 3 tagú marad. Nem panaszkodom, édes, tündéri kisfiam van, ez már sokkal több, mint amit valaha reméltem, csak hát minden terhesség elején ott volt egy új jövevény ígérete is, és erről olyan nehéz lemondanom. Sajnos amit az orvosokról írtál, az valóban így van, elég nehéz így dolgozni. És ezen a béremelés sem segítene.
Lúdanyó, néha ebbe kapaszkodom én is, bár később még rizikósabb lenne kihordanom egy terhességet a szükséges gyógyszerek mellett. Már most is eléggé le vagyok amortizálódva, nem tudom, és néha már nem is akarok gondolkodni rajta…
Az aszalt vörösáfonya igazán remekül hangzik lencsesalátába, ezt szerintem ki is fogom próbálni, köszönöm az ötletet! :) Nálunk most gránátalma dömping van, apu 100 Ft/darab áron hozott óriási, érett darabokat, szóval nálam most a legtöbb ételbe ez kerül. De ha elfogy, jöhet a vörösáfonya! :)

peel
2012. január 1., vasárnap

Kedves Gabi! Megértem a keserűségedet. Az én évem -leginkább a második fele – is egy borzalom volt. A páromat agyadaganattal műtötték, kómában is volt kétszer és most mégis itt van velem. Mert az élet kiszámíthatatlan és amikor már azt hiszed, nincs remény, és fel akarod adni, akkor… Egy verset küldenék csak:

Balogh József: Mit kívánok

Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utadhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget.
Verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot.
Kézfogásos tiszta csöndet
és mosolyból minél többet!

duende
2012. január 1., vasárnap

Én is megkönnyeztelek. Valami nagyon lelkesítőt és szépet szeretnék írni Neked, de elborított az érzés és ez olyan nagy bennem, olyan végtelen és annyira mély, hogy csak az érzés marad. A végtelen együttérzés. Ezért lelkem minden melegével kívánok Neked és Nektek sokkal-sokkal boldogabb, egészségesebb, szerencsésebb, békésebb Új Esztendőt. Adjon az Isten boldogságot, egészséget, erőt, békét – s aztán majd egy gyermeket.

Én csak azt tudom saját tapasztalatból, hogy az emberi szervezet hihetetlen regeneráló erővel rendelkezik. A lélekről nem is beszélve. Mikor valaki ismét mer bízni, hinni, hihetetlen gyógyulások szoktak történni. És még nagyobb csodák is. Mert ha várjátok és mert ha jönni akar egy lélek a Földre, hozzátok, meg is fog érkezni. És meg is lesznek hozzá a feltételek.
Ebben biztos vagyok.
Nagyon boldog új évet kívánok!

duende
2012. január 1., vasárnap

Sok szeretettel!

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

killervidra
2012. január 1., vasárnap

Piroska, nem találom a szavakat…Nagyon sajnálom, remélem, azóta rendeződtek a soraitok és a párod a gyógyulás útjára lépett! Kitartást, sok erőt kívánok Nektek, és egy boldogabb új esztendőt, egészségben, békességben.
Köszönöm a verset, nagyon megható szavak!
Duende, nagyon köszönöm, az együttérzést és a kedves, meleg szavakat! Most még kicsit nehéz hinni benne, hogy minden rendbe jön, de az idő majd ezt is orvosolja. Remélem. “ha jönni akar egy lélek a Földre, hozzátok, meg is fog érkezni”, milyen igaz, én is így érzem. Ha jönni akar, jönni fog, de ha nem, hiába próbálok meg mindent, nem tehetek ez ellen semmit. Ezt még el kell fogadnom, bármilyen nehezen is megy ez nekem.
A vers gyönyörű, az első sorok pedig mintha csak az én elmúlt egy évemről szólnának. Csodás vers, köszönöm!

ludanyo
2012. január 1., vasárnap

Gabi, a vers tényleg nagyon szép, bízz benne, hogy a vers eleje a múltad, a vége pedig a jövőd :)

lencsike
2012. január 1., vasárnap

Én is könnyes szemekkel olvastam. Azért nem is faggattalak, mert az írásokból kiderült, hogy nem vagy táppénzen. Nagyon sajnálom. Sokszor bebizonyosodott már, hogy amikor már lemondanak a gyermekáldásról és nem zakatol valakinek a fejében, hogy gyereket akarok, akkor mégis eljön a kegyelmi állapot. Hagyd a testedet pihenni, lelked feltöltődni és meglátod, sikerül. De szerintem ehhez muszáj munkahelyet váltani, nem könnyű, de ez a mérgező közeg nem lesz rövid időn belül jobb. Muszáj valami megoldásnak lennie, tudom, hogy szereted amit csinálsz, de ez a munkahely a legnagyobb akadály. Nagyon drukkolok.

Timcsi
2012. január 1., vasárnap

Nagyon megérintett, amit írtál. Nagyon sajnálom, hogy mindezt át kell/kellett élned. Kitartást kívánok, és minden szépet és jót a jövőhöz! Csak szorítani tudok, hogy vágyaid valóra váljanak.
A blogod pedig nagyszerű, csak így tovább!

peel
2012. január 1., vasárnap

Én balga a saláta kapcsán is akartam írni, merthogy nálunk is az lett a befutó, csak sárgarépa helyett én sütőtökkel csináltam : ) Természetesen majd kipróbálom azért a Te verziód is…

piszke
2012. január 1., vasárnap

Drága Gabi!Köszönöm a bejegyzést és a bizalmat, amivel megosztottad az idei évedet velünk is. Minden nap úgy nyitom ki a mindenféle oldalakat, hogy azt várom, mikor írod, hogy nem maradtok itthon…és egy cseppet sem csodálkoznék rajta, és nem is kérhetné senkidesenki jogosan számon rajtatok.A többihez pedig csak annyit mondanék, hogy mindennek megvan a maga oka és célja ebben a világban, és megvan az ideje is. Én azt hiszem, nem kell erőt kívánnom, mert abból van elég, inkább megnyugvást és bölcs türelmet kívánok a várakozáshoz, és hiszem és kívánom hogy meg lesz a gyümölcse.

killervidra
2012. január 1., vasárnap

Lúdanyó, amikor olvastam, én is erre gondoltam. Remélem, úgy lesz. :)
Enikő, akartam mondani, mert azt hittem, az idén még találkozunk, de hát nem sikerült. Ez a pici épp így fogant meg, előtte már feladtam, hogy babám lesz a közeljövőben. Aztán meg lett, annyira meglepődtünk és annyira örültünk, de ő csak 10 hétig maradt velünk…A munkahely váltás nehéz dolog, most, hogy már Béla is az én osztályomon dolgozik. Ráadául szerintem tudod te is, hogy aki még itt van, azok többsége ezt szerelemből csinálja, minden külső körülmény ellenére. Teganp, amikor bevittem a férjemnek a vacsorát, nem bírtam ki, hogy ne viziteljek le. Pedig szilveszter volt. Annyiszor eldöntöttem már, hogy váltok, lépek, menekülök, de nem megy. Bemegyek dolgozni, és ott ragadok.Nem is értem… Persze ha ez egyértelműen Csipi rovására megy, akkor már nem lesz többet kérdés, hogy megyek vagy maradok. Remélem, azért hamarosan sikerül összehozni egy találkozót, még mielőtt te is visszamégy dolgozni.
Timcsi, köszönöm a jókívánságokat! :)
Piroska, eredetileg sütőtökkel akartam, de -és ilyen is van!- elfogyott a sütőtököm itthon. Szóval répa. De isteni így kakukkfűvel, mézzel karamellizálva, érdemes kipróbálni! :)
Piszke, köszönöm, amit írtál, nagyon jól esett. Kevesen gondolkodnak hasonlóan.
Megnyugvás és bölcs türelem… bárcsak lenne belőle. Abban bízom, hogy az idő majd segít. És igen, ha lennie kell még egy kicsi babámnak, akkor lesz, ha pedig nem, azt is el kell fogadnom, mindannyiunk miatt.

peel
2012. január 1., vasárnap

Nem hiszem el : )))) Nálunk muszáj, mert minden héten követelik a paradicsomos töklevesed ; )))

killervidra
2012. január 1., vasárnap

:))) Csak két napig nem volt, ma anyu hozott utánpótlást. :)
A paradicsomos töklevesről jövő információt felettébb örömmel olvastam! :)

Jenis
2012. január 1., vasárnap

Egészség.
Én úgy látom ez befolyásolta az elmúlt évedet.
Egyik oldalon, a munka. Nálad jobban senki sem tudja, hogy az egészség mekkora érték és ezért igyekszel annyira a munkádban. Hiszen ott másoknak adod vissza a legfontosabbat. Az Egészséget.
Másik oldalon a Te saját egészséged áll. Amit (részben) pont a szeretett munka csorbít.
Én nem írhatok olyasmit, hogy átérzem a helyzetedet. Igazából elképzelni sem tudom, legfeljebb belegondolni. valójában azt kívánom, hogy bárcsak adhatnék Neked az én egészségemből. A késességemből, hogy olyan könnyen gyarapodhasson a családod, ahogyan az enyém.
És végül be kell vallanom, hogy szégyellem magamat, amiért olyan piti dologgal zavartalak szeptemberben.
Azt kívánom, hogy olvashassuk itt még ennek a bejegyzésnek az ellentétét is!

Neko
2012. január 1., vasárnap

Kedves Gabi!
Először is Boldog Új Évet kívánok Neked, boldogabbat, mint az előző volt. Rendszeres olvasód vagyok, nagyon kreatívnak és inspirálónak találom a blogodat gasztronómiai szempontból:) És hálás vagyok a bizalomért, amivel a legfontosabb szeletét az életednek megosztottad velünk. Nagyon remélem, hogy jobbra fordul a helyzeted, részben a magam nevében is. Tudom, hogy nem itt van a helye, hogy az egészségügy haldoklásán keseregjek, de biztos vagyok benne, hogy ez a sziszifuszi küzdelem, amit naponta végzünk, a tehetetlenség, a stressz életünk más részeire is nagyon erős hatással van és talán az egészségügyi gondok mellett oka lehet a sikertelen próbálkozásoknak…
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok ehhez az évhez a munkában (mert sajnos szükség lesz rá) és egészséget és boldogságot Neked és az egész családodnak! Kata

killervidra
2012. január 1., vasárnap

Mariann, ne butáskodj, bármikor kereshetsz ilyen témában, főleg így, hogy babát vártál! Tudom milyen nehéz épkézláb információkat kapni arról, hogy ilyenkor mit szabad és mit nem. Szívesen segítettem! Nagyon kedves, amit írtál, köszönöm! :)
Én azt nem tehetm meg, hogy nem dolgozok, máshoz meg, sajnos, nem is értek, szóval maradnom kell a kaptafánál. Persze a végtelenségig ez a helyzet nem tartható, és ha végül minden a fejünkre omlik, mi is lépni fogunk.
Ha pedig ez a poszt érvényét veszti, arról is írni fogok, megígérem!
Kedves Kata, köszönöm, és én is boldog új évet kívánok! Nagyon örülök, hogy inspirálónak találod a blogot!
Nem szeretem én sem ezt a témát boncolgatni, mármint az egészségügy helyzetét, mert egyfelől elkeseredem, másfelől meg nem vezet sehova, nincs megoldás a végén, mert sajnos nem rajtunk múlik.
Köszönöm a jókívánságokat, remélem, az elkövetkező év valóban jobb lesz, mint a 2011.

KisCsetresz
2012. január 1., vasárnap

Kedves Gabi!

Én másként szeretnék őszintén hozzád kommentelni, mint az előttem szólok. Ők biztos sokkal jobban ismernek nálam, így sokkal jobban is értettek.

Egy időben gyakran idetévedtem, hihetetlen tehetségesnek találtalak. Mégis volt valami ellentmondásos érzésem, így elmaradtam. Ma újra visszataláltam, és nagyon örültem, hogy egyetlen bejegyzésből hirtelen rengeteg apró, ám fontos momentumot tudhattam meg az életedről. Így már biztos, hogy maradok, mert valami a helyére került bennem. És lesz még egy ember, aki nagyon erősen fog fohászkodni értetek. Hátha segít, sose lehet tudni.

killervidra
2012. január 1., vasárnap

Kedves KisCsetresz! Köszönöm az őszinte sorokat! Egy blogban nyíltnak lenni, kitárni az életem mások felé kétélű dolog, sebezhetővé tesz, és nem mindig azt kapjuk, amit várunk. Voltak negatív visszajelzések, de néha még az érdektelenség is fájó tud lenni, például ha a kisfiamról van szó, ezért is maradtak el többek között a személyes dologok és vált kissé rideggé, emiatt talán érthetetlenné a blog. A kisfiamról, az ő szerepléséről a blogban pedig írtam a bejegyzésben. Ez most valahogy kivétel, nem lesz rendszer belőle, ezért elnézést kérek előre is. Az életemről írni, főként ha nem mennek simán a dolgok, nehéz. Főzni, fotózni könnyű. Persze sok barátot is szereztem a blog által, valóban, ahogy írtad a hozzászólók többségét személyesen is ismerem, és mindezt szintén a blognak köszönhetem.
Tudom, hogy az amit csinálok, ahogy csinálom nem tetszik, nem is tetszhet mindenkinek, mindenesetre örülök, ha Te újra ide találtál és köszönöm, hogy fohászkodsz értünk!

Frau Paprika
2012. január 2., hétfő

Hazaértünk, leültem átolvasni leveleket, híreket, aztán megláttam a címet, elolvastam, és bizony szíven ütött. Nem ismerlek személyesen, de már akkor olvastam és szerettem a blogot, amikor még csak fejben írtam a sajátomat, és igen, szerettem a személyes történeteket is, de teljesen megértem, hogy húztál egy vonalat. Az előttem szólók már sokat elmondtak helyettem, ezért csak annyit, szívből kívánom, hogy megvalósuljanak az álmaid, és kívánok még sok erőt, egészséget, kitartást Neked és mindenféle jót Férjnek és Csipinek is. Sok-sok szeretettel!

killervidra
2012. január 3., kedd

Frau Paprika, nagyon köszönöm!

lencsike
2012. január 4., szerda

Remélem, az áprilisi piacnyitáskor ott leszel! :)

killervidra
2012. január 4., szerda

Enikő, biztosan! Nagyon szeretnék menni, akartam is szólni, hogy tudnál-e szólni előre, mikor lesz, hogy ne osszam be magam akkorára ügyelni. :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)