2011. október-i archívum

Diós almapuding

2011. október 26., szerda | desszert | 13 hozzászólás

Minden bizonnyal ez a legcsúfabb édesség, amit valaha fotóztam, ugyanakkor az egyik legfinomabb is egyben. Sajnos az összképet még a tetejére ügyeskedett karamell sem dobja fel, így aztán bátran írhatom: szakácsfáklya nélkül is hozzá lehet fogni, mert bár a karamell remekül passzol hozzá, de ezt vékony sugárban a tetejére csogatva is meg lehet oldani, a látványon rontani nem fog. Persze ha van fáklya, miért is ne.

Aztán hogy pozitívumot is írjak róla, ez valóban az egyik legfinomabb édesség, amit eddig készítettem és bár ez egy elég szubjektív kategória, azért mindenképpen jelent valamit. Az erős érzelmek oka pedig leginkább az, hogy az édesség alapjául szolgáló  képződmény gyermekkoromban édesanyámmal együtt kedvenc téli csemegénk volt (amit anyu egyszerűen csak ” a desszertenk” hívott). Nem kell nagy dologra gondolni, a desszert elnevezés egyszerű reszelt almát takart, sok darált dióval, némi cukorral és citromlével kikeverve, amit mindig nagymamám készített nekünk. Tehát ez a rövid, szentimentális történet. Ez a recept egy fokkal bonyolultabb, de azért továbbra sem kell nagy dologra gondolni, egy gőzölt, gyümölcsös alapú puding következik, amit a végén kevés karamell tesz még izgalmasabbá.

  • 6 kis szuflé formához
  • 65 dkg alma (tisztítva 45 dkg)
  • 4 nagyobb tojás
  • 5 dkg nádcukor
  • 5 dkg darált dió
  • 1 kis citrom leve és finomra reszelt héja
  • 1 ek vaníliás cukor
  • 4 ek cukor a tetejére

Az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, majd turmixgépbe vagy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a többi hozzávalót (a tetejére szánt cukor kivételével) és egynemű, sima masszává pürésítjük.

Szuflé formákba adagoljuk, amiket magas falú tepsibe állítunk és annyi forróvízzel öntjük fel, hogy az a formák feléig érjen.

Előmelegített sütőben 140 C fokon 45 percig gőzöljük, majd kihűtjük.

Tálalás előtt szétosztjuk a hideg pudingok tetején a cukrot, majd szakácsfáklyával karamellizáljuk azt. Ha nincs fáklya, akkor világos karamellt készítünk, amit vékony sugárban a pudingok tetejére csorgatunk tálalás előtt.

Címkék: , , , ,

Kacsahúsos táskák ribizlivel

2011. október 25., kedd | babának, kacsa, kelt tészta | 2 hozzászólás


A mandulagyulladásnak is vannak előnyei, így például megírhatok végre néhány olyan posztot, amihez a fotók már hetek óta árválkodnak a gépemen.

Elsőnek ez a nagyon finom, kacshússal és ribizlivel töltött táska következik, amit elkészíteni sokkal kevésbé bonyolult, mint amilyennek elsőre hangzik. A tésztája egy könnyű, kelt krumplis tészta, a töltelék pedig kacsahús, egy egészen kevés ribizlivel és kakukkfűvel. Nálunk elsöprő sikere volt, a kisfiam azóta is emlegeti.

  • 12 db
  • a tésztához
  • 30 dkg krumpli (megfőzve, tisztítva)
  • 30 dkg rétesliszt
  • 20 dkg tejföl
  • 2 ek kacsazsír
  • 4 tk só
  • 1 ek cukor
  • 15 gr friss élesztő
  • tojás a kenéshez
  • a töltelkhez:
  • 40 dkg kacshús (mell vagy comb, bőr és csont nélkül)
  • 10 dkg ribizli
  • csipetnyi cukor (nagyjából 1 kk)
  • 1 fej hagyma (8-10 dkg)
  • 1 csokor kaukkfű
  • 3 ek kacsazsír
  • fekete bors

 

A lisztet elmorzsoljuk az élesztővel. A krumplit villával összetörjük, amilyen egyenletesre, simára csak lehet, majd az összes többi hozzávalóval együtt összegyúrjuk, alaposan kidolgozzuk, amíg a tészta el nem válik a kezünktől. Lágy, rugalmas tészta lesz a végeredmény. A kelsztőtálat letakarjuk és meleg helyen kelni hagyjuk, amíg a tészta a duplájára nem nő.

Közben a töltelékhez a húst darált hús finomságúra aprítjuk (vagy ledaráljuk), a hagymát szintén finomra aprtjuk, a kakukkfű leveleit lecsipkedjük a szárakról. Kacsazsíron üvegesre sütjük a hagymát egy csipetnyi cukorral, majd hozzáadjuk a húst és nagy lángon, kevergetve addig sütjük, amíg a hús enyhén pirulni kezd. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, átpirítjuk, majd lehúzzuk a tűzről. Ha kihűlt, hozzákeverjük a leszemezett ribizlit is.

A tésztát átgyúrjuk, majd lisztezett deszkán centi vastagságúra nyújtjuk. Fánkszaggatóval (ez nagyjából 10 cm átmérőjű, kerek formát jelent) kiszaggatjuk, majd minden kör közepébe másfél evőkanálnyi tölteléket halmozunk. A tészta szélét lekenjük tojással, félbehajtjuk, majd lenyomkodjuk villával vagy erőteljesen visszahajtogatjuk az illesztéseket. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, elhabart tojással lekenjük a tetejét, majd előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 200 C fokon 20-25 percig sütjük, amíg a teteje aranyszínű lesz.

Rácsra szedve hűtjük ki.


 

Címkék: , , ,

Tepertőkrém dióval, kakukkfűvel, pácolt lilahagymával

2011. október 20., csütörtök | felvágott helyett, saláta | 8 hozzászólás

Amolyan kísérleti recept következik, de nem az étel, sokkal inkább a fotó tekintetében. Már régóta szerettem volna kipróbálni ilyen formában a receptek írását, volt-van is néhány fotó, amiket kifejezetten erre a célra készítettem, de nagyon érdekelne  a véleményetek, hogy tetszik-e, használható-e, vagy maradjon minden inkább a régi formában. Most a recept azért a bejegyzés végén, hagyományos formában is megtalálható, és az is egy opció, hogy ez a továbbra is megmarad, vagyis a recept a fotón és szövegeben is olvasható/nyomtatható lenne.

Most persze kicsit úgy tűnhet, hogy a tepertőkrém némileg elsikkad a fotó körüli felhajtásban, de nem szeretném csökkenteni az érdemeit, mert nagyon finom, igazán házias ízű darab következik. Itt pihen már egy ideje a recept, mivel ez még nyár végén készült, de akkor nem éreztem illendőnek a 35C fokos átlaghőmérsékletben egy ilyen igazán tartalmas, hideg téli estékre való krémet. A pirított dió és a kicsit húsosra hagyott házi kacsatepertő együtt szerintem telitalálat, a pácolt lilahagyma pedig családi kedvenc, és ehhez a krémhez is remekül passzol. A mellé készült kenyér szintén házi darab, ennek a receptje is hamarosan várható.

  • tepertőkrém
  • 15 dkg kacsatepertő
  • 15 dkg dió
  • 3 ek kacsazsír
  • 3 ek dióolaj
  • 3 nagyobb ág kakukkfű

A diót száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, a kakukkfű leveleit lecsipkedjük, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel vagy késes robotgépben pürésítjük. Érdemes kicsit darabosabbra hagyni, az nagyon jól áll a krémnek. Végül sózzuk, tekerünk bele borsot, ízlés szerint.

  • pácolt lilahagyma
  • személyenként
  • 1 fej édeskés lilahagyma (6-8 dkg)
  • 2-3tk vörösborecete
  • 1 kk cukor
  • 1/2 kk só

A lilahagymát hajszálvékony szeletekre vágjuk, majd a többi hozzávalóból kikevert páclével összeforgatjuk.

Fogyasztás előtt legalább 15-20 percig pihentessük, de ha kicsit tovább áll, még finomabb lesz.

 

 

Címkék: , , ,

Fügés sütemény

2011. október 11., kedd | desszert, reggeli | 4 hozzászólás

Az alap egy egyszerű kevert tészta olívaolajjal, rozmaringgal. A “feltét” pedig füge és édeskés kecskesajt. Kecskesajt hiányában egyébként használhatunk hozzá ricottát vagy édeskés ordát is, a lényeg, hogy egy friss, lágy ízű, édeskés sajt kerüljön a süteménybe.

A receptben megadott cukor mennyisége ismét egy visszafogottan édes süteményt eredményez majd, én reggelire készítettem, így ez nekünk pont elég volt hozzá. Ha viszont kifejezetten a desszert kategóriában kívánjuk indítani, akkor a cukor mennyiségét érdemes legalább megduplázni, egyéni ízléstől függően.

  • 1 szögletes kenyérformához
  • 10 dkg finom kukoricadara (polentához való, ha nincs, kukoricaliszt)
  • 10 dkg finomliszt
  • 4 tojás
  • 10 dkg olívaolaj
  • 6 dkg nádcukor
  • 1 tk sütőpor
  • 1/4 tk szódabikarbóna
  • 7,5 dkg friss típusú, édeskés kecskesajt (vagy ricotta)
  • 4-6 szem füge
  • 1 kis ág rozmaring
  • nádcukor

A tojások sárgáját a liszttel, kukoricadarával, olívaolajjal, cukorral, sütőporral, szódabikarbónával alaposan kikeverjük. A rozmaring levélkéit lecsipkedjük és nagyon finomra aprítjuk, majd a lisztes keverékhez forgatjuk.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd a lisztes keverékhez forgatjuk, óvatosan, hogy a hab minél kevésbé törjön meg.

Sütőpapírral bélelt sütőformába simítjuk a tésztát, majd rámorzsoljuk a tetejéra a sajtot. A tészta tetejébe nyomkodjuk a hosszában kettévágott fügéket, gömbölyű oldalukkal lefelé, majd kevés nádcukorral megszórjuk még a fügék vágási felületét.

Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 45 percig sütjük.

Rácsra emeleve hűtjük ki.

 

Címkék: , , , ,

Gorgonzolás mascarpones fagyi portóis fügével

2011. október 4., kedd | desszert | 6 hozzászólás

A friss füge az ország északi részén elég kétesélyes, gyakran bele lehet futni az ízetlen, éretlen példányokba. Szerencsére velem most nem ez történt. Egy kosárnyi finom, édes gyümölcsöt sikerült szereznem, amit persze részben csak úgy, magában megettünk,  aztán készült belőle egy egyszerű saláta, prosciutto crudoval, rukkolával, kecskesajttal, olívaolajjal, balzsamecettel,  a maradék pedig isteni portóis fügeként végezte fagylalt mellé.

A tejfölös alapú fagylaltot egyébként érdemes kipróbálni, nagyon finom, krémes, annak ellenére, hogy nem főzött hozzá az alap. A gorgonzola mennyisége pedig ízlés kérdése, én dekánként adagoltam a masszához, és négy deka tűnt az optimálisnak számunkra, de ez egyéni ízléstől függően több és kevesebb is lehet.

Aztán ki tudja, hátha még szerencsém lesz az idén egy újabb adag friss fügéhez…

  • 25 dkg mascarpone
  • 25 dkg tejföl
  • 10 dkg méz (dió vagy erdei a legjobb)
  • 4 dkg gorgonzola
  • 6 szem füge
  • 2 dl portói
  • 2 ek nádcukor

A tejfölt, mascarponet, mézet, gorgonzolát turmixgép kancsójában simára mixelem, majd behűtöm.
Fagylaltgépben kifagyasztom.
A fügéket félbevágom, majd nádcukorba nyomom vágott felükkel lefelé. Egy serpenyőt felhevítek, és a fügékat a cukros felükkel lefelé a serpenyőbe teszem. köréjük szórom a maradék cukrot. Amikor elkezd olvadni a cukor és enyhén karamellizálódni, a fügékre öntöm a bort. Addig forralom erősebb lángon, amíg a portóiból sűrű szirup lesz a fügék körül.
Tálalásnál a hideg fagyi mellé szedem a forró fügét, és meglocsolom a sziruppal.

Címkék: , , , , , ,