2011. március 18-i archívum

Forró datolyás, diós csokipuding vaníliaparféval

2011. március 18., péntek | desszert | 11 hozzászólás

P1012048

Nemrég hosszabb időt töltöttünk a szüleimnél, tekintettel az újabb tartós áramszünetre, ott pedig én most csak többnyire a desszertes poszton jeleskedtem. Ott viszont nagyon. Az egyik nagyon jól sikerült darab ez a forró csokipuding, vagy lávasüti, ahogy tetszik. Arról  a műfajról van szó, aminek a belseje még forrón olvadva folyik, miközben a külseje már megszilárdult egy kissé. Egyik kedvenc csokis sütim egyébként, érdemes kipróbálni, de csak saját felelősségre, mert erősen addiktív. A blogra az “egyszerű” csokis változat már korábban felkerült, de most úgy döntöttem, hogy kap egy kis csavart a történet a darált dióval és  a datolyával, na meg a parféval a tetején. Szerintem jól döntöttem, legalábbis erre utal hogy a család minden egyes tagja elkezdte rajtam dühödten követelni a receptet miután megették… hát minden egyes morzsáját, amihez hozzájutottak. Azóta beindult belőle családszerte a tömeggyártás, erre vonatkozott a “csak saját felelősségre” kitétel. A recept persze elég liberális, datolya vagy dió nemszeretése esetén tetszőleges olajos mag őrleménnyel vagy aszalt gyümölccsel helyettesíthetők ezek az alkatrészei, és a vaníliaparfé helyett mehet hozzá csak egyszerűen tejszínhab, esetleg vaníliafagyi. De ez a parfé is annyira finom… és olyan egyszerűen elkészül hozzá minden, de minden 5 perc alatt. Nem is folytatom tovább az áradozást, recept.

  • 4 csészéhez vagy szuflé formához
  • 12,5 dkg étcsokoládé (60%)
  • 12,5 dkg vaj
  • 2 egész tojás
  • 2 tojássárgája
  • 3 ek darált dió
  • 4 ek nádcukor
  • 5 dkg magozott datolya (5-6 db)
  • vaj a formákhoz
  • a parféhoz:
  • 2 dl tejszínhab
  • 2 tojásfehérje
  • 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 2 ek cukor

A tejszínhabot kemény habbá verem, a tojásfehérjét szintén, a tojáshabhoz a habverés vége felé a cukrokat is hozzáadom. A tejszínhabba keverem óvatosan a tojáshabot, műanyag edénybe lapátolom (vagy pici befőttesüvegekbe), lefedem, és hűtőbe teszem legalább 3-4 órára.

A széttördelt csokit a vajjal összeolvasztom, majd hozzáadom a cukrot, a darált diót és a finomra aprított datolyát. Ha langyosra hűlt, belekeverem az elhabart tojásokat, tojássárgáját is, a masszát pedig kivajazott szuflé formákba vagy hőálló csészékbe adagolom.

Előmelegített sütőben 210°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) nagyjából 14 percig sül. Nekem pont 14 perc kellett hozzá. Az a megfelelő állapot, amikor a massza már megemelkedett  a csészében, a teteje kirepedezett, és itt látszik, hogy a belseje már folyékony. Tehát a megemelkedéstől számított 1 percen belül ki kell szedni a sütőből.

Tálalásnál a parfét adok a puding mellé.

Megjegyzés: Nagyon finom kis csavar bele, ha egy csipet őrölt szegfűborsot vagy finomra reszelt narancshéjat adunk a csokis masszához.

A gyerekbarát verzió pedig készülhet fele-fele arányban étcsokival és tejcsokival is.

Címkék: , , , , , ,

Borjúpaprikás pirított gombával

2011. március 18., péntek | borjú | Nincs hozzászólás

P1011859

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk a családi ünnepek egyet jelentenek a hagyományos ételekkel. Nehéz olyan alkalomra emlékeznem, amikor nem került az asztalra egy hétvége során a babgulyás, káposztás paszulyleves, de legalább egy tál töltött káposzta. A hétköznapok, akár az átlagos hétvégék is eltelhetnek ezek nélkül, de az ünnepek, hát ott kötelező. Mostanában elég sok születésnap és névnap akadt, így még arra is lehetőségem nyílt, hogy az egyik ilyen esemény kapcsán lencsevégre kapjam az elkészült ételt (ezt persze úgy kell érteni, hogy lencsevégre kapjam, de ne úgy, hogy a magukat módfelett humorosnak tartó, egyébként rendkívül víg kedélyű, viszont mimikájukat tekintve ételfotóra kevéssé illő családtagjaim képezzék a hátteret. A többi, ilyen jellegű képtől inkább megkímélném az olvasókat)

Az alap itt egy hagyományos módon készült borjúpaprikás, amibe a végén egy kevés pirított gomba is került, közkívánatra.

  • 1,2 kg borjúlábszár
  • 50 dkg csiperkegomba
  • 25 dkg vöröshagyma (2 nagyobb fej)
  • 10 dkg húsos szalonna (erdélyi)
  • 1 ek zsír (disznó)
  • 2 ek fűszerpaprika
  • 1,5 dl tejföl( + a tálaláshoz)

A húst nagyjából 3 centis kockákra vágom, a szalonnát és a hagymát finomra aprítom. A szalonna zsírját kiolvasztom, majd hozzáadom a hagymát és üvegesre sütöm. Lehúzom a tűzről, megszórom a pirospaprikával, elkeverem és hozzáadom a húst, sózom. Fedő alatt, kis lángon addig főzöm, amíg a hús megpuhul, villával könnyedén kettévágható lesz. Ha szükséges, főzés közben borjúalaplével (vagy kevés vízzel) lehet pótolni a folyadékot alatta, főként attól függően, ki mennyi szafttal szereti a paprikást.

A gombát megtisztítom, vékony szeletekre vágom, majd megpirítom a zsírban. Amikor a borjú már puha, hozzákeverem a pirított gombát és ezzel együtt főzöm még pár percig. Végül hozzákeverem a tejfölt és összeforralom.

Köretnek túrós galuska volt mellé, ami a juhtúrós galuska receptje alapján készült, csak juhtúró helyett túróval, az asztalra pedig került még tejföl is azoknak akik ennél több tejföllel szeretik.

Címkék: ,