2011. március-i archívum

Sóskás joghurtos turmix

2011. március 31., csütörtök | babának, italok | 11 hozzászólás

Tavasz van, és ezt nem onnan tudom, hogy reggelente már nem kell kapargatni a jeget a kocsi abalkáról (mert kell, sajnos), hanem onnan, hogy felajzott fácánkakasok rohangálnak rikoltozva a kertben, és időnként zaklatot fácán tojók repülnek a szélvédőmnek (nem kell izgulni, nem esett bajuk). Meg hogy megállíthatatlanul nő és terjeszkedik a zord idő elelnére a menta a kertben. Az önkényes kertfoglalása közben pedig csak egy dolgot tűr meg maga mellett: a sóskát. Tehát az alapanyagok adottak. Persze nem minden “ami találok a kertben azt leturmixolom” project jár sikeres végeredménnyel (és itt nem csak a csiga+spenótra gondolok), de ez egy kifejezetten jól sikerült darab, a sóska nyersen van benne, tehát végtelenül zöld és egészséges is, és nagyszerű lehetőség a számkivetett sóska szószon kívüli egyéb felhasználására. A sóska nekem valamiért egyébként is szívügyemmé vált, nagyon szeretem, és igyekszem minél többféle formában felhasználni, tehát az idén sem ez volt az utolsó sóskás recept.

Nem utolsó sorban pedig ez a turmix már az a reggelire való, nagyon egészséges fajta, ami energiával tölt el és nem okoz bűntudatot.

A rózsavíz opcionális, készült már anélkül is, úgyis nagyon rendben van, de aki szereti az illatát, az ne hagyja ki belőle.

  • 1 marék sóska
  • 25 dkg joghurt
  • 1 körte
  • 5 levél menta
  • 1 kk rózsavíz (elhagyható)
  • 1 ek nádcukor

A körtét meghámozom, magházát kivágom, feldarabolom. A sóskát, mentát megmosom, lecentrifugálom.

A hozzávalókat turmixgép kancsójába teszem, letrurmixolom, és készen is van.

Címkék: , , ,

Pisztrángfilé céklás rukkolás újkrumplival

2011. március 30., szerda | hal, köret | Nincs hozzászólás

Pisztrángot ígértem tegnap, az ígéret pedig szép szó. Persze van egy kis turpisság a dologban, mivel a pisztráng elég egyszerűen készül el (bár igazából ha nem egészben sütöm, leggyakrabban így készítem), de gyors vacsora ötleteket is ígértem, és ez annak is tökéletesen megfelel.

Először a filézett pisztrángról. Én ezt magamnak szoktam csinálni, de most direkt megkértem a halast, hogy megcsinálná-e helyettem, és jelentem, a halasok a Metroban készséggel elvégzik az ilyen munkát. Persze az egész halat meg kell venni, én a maradékból alaplevet szoktam főzni, de kevésbé heroikus konyhatündérek el is tekinthetnek ettől a résztől. Tehát meg lehet kérni a halast. Ha saját magunk szeretnénk elvégezni a műveletet, akkor kell hozzá egy éles kés, majd a hal gerince mellett két oldalt vágjuk át a húst, a szálkákig. Itt fordítsuk a kés pengéjét párhuzamosan a hal testével, és egyszerűen finoman vágjuk le a húst a szálkák felett. Ha óvatosan vezetjük a pengét, szépen lecsúszik a szálkákon, és nem vágjuk át azokat. Én a fejét nem vágom le a művelethez, de akit zavar, hogy néz a hal, az tegye meg bátran.

A krumpli megint új, de a cékla régi, a köret pedig ismét nagyszerű. Nemcsak a színe. Filézés nélkül (kis gyakorlat után pedig filézéssel együtt is) az egész elkészül fél óra alatt.

  • fejenként
  • 2 bőrös pisztrángfilé (2×10-12 dkg)
  • 1/2 ek olívaolaj
  • 1/2 ek vaj
  • bors
  • 1 közepes céklagumó (15 dkg)
  • 1 szem újkrumpli (15 dkg)
  • 1 kis marék rukkola
  • 1 salotta
  • 1 ek fenyőmag
  • 1/2 ek olívaolaj
  • 2 ek balzsamecet
  • bors

A körethez megtisztítom a céklát és az újkrumplit, cikkekre vágom. A hagymát finomra aprítom, a rukkolát megmosom, leszárítom. A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom, kiszedem, majd a helyére megy az olívaaolaj, hagyma, cékla és krumpli. Addig sütöm, amíg kissé megpirulnak a zöldségek, majd öntök alá kevés (fél deci) vizet, és fedő alatt puhára párolom. Végül fedő nélkül elforralom alóla a folyadékot, hozzáadom a balzsamecetet, és elforralom. Hozzáforgatom még forrón a rukkolát és a fenyőmagot, sózom, borsozom.

A halhoz serpenyőben felhevítem az olajat, hozzáadom a vajat, majd nagy láng felett a bőrös oldalán elkezdem sütni. Sütés közben sózom, borsozom, és addig sütöm (úgy 3 perc), amíg a hal húsa a széleken elkezd kivilágosodni. Megfordítom spatulával és a másik oldalán is sütöm még fél-egy percig.

Címkék: , , , , , , ,

Spenótos tökmagos újkrumpli, vörös tonhal steak

2011. március 29., kedd | hal, köret | 2 hozzászólás

 

Igen, a sorrend nem véletlen! Egyfelől mert a köret az, ami igazán újdonság, másrészt mert a vörös tonhal steak érdemeinek elismerése mellett azért illik egy kicsit bocsánatot kérnem miatta. Nem szép dolog, tudom, de néha elcsábulok, évente kétszer, és főleg így, hogy a gyerek beteg, igyekszem a kedvében járni. (szerintem a feketekagyló mánia után nem meglepő, hogy imádja a vörös tonhalat…) Szóval nem nagyon veszünk mi vörös tonhalat, sőt, még tengeri halakat sem olyan gyakran, az év legnagyobb részében, szinte az egészében én inkább a hazai halakat részesítem előnyben, ez pedig most csak a véletlen műve (és a Metro hihetelenül kedvező akciós ajánlatáé), hogy néhány szelet tonhal is bekerült most a kosaramba. Természetesen a legjobb képek a gyerek szépen átsütött, snöci méretű steakjéről készültek, de beteszek ide egy informatívabb képet is az én felnőtt adagomról. (holnap pedig ígérem, pisztránggal jelentkezem)

És máris túl sok szó esett a halról.

Tehát. Az újkrumpli valami hihetetlenül finom lesz tökmagolajban sütve! A spenót és a pirított tökmag szinte már csak ráadás! De ez az egész, így együtt, valami nagyon finom dologgá áll össze, nálunk ez most az egyes számú köret. Halakhoz főleg, de a legtöbb sülthöz is kiválóan passzol. Bár még egy kicsit a szezonja előtt vagyunk az újkrumplinak, de néhány helyen már kapni, és olyan bocsánatos bűnnek tűnik így a nagy tavaszi zöldség és vitamin utáni sóvárgásunkban.

  • fejenként
  • 1 szelet vörös tonhal (2,5 cm vastag, 25 dkg)
  • 1/2 ek olívaolaj
  • 1/2 ek vaj
  • bors
  • 25 dkg újkrumpli
  • 1 salotta
  • 1 bő maréknyi spenót
  • 1 fél marék tökmag
  • 1 ek tökmagolaj

Az újkrumplit meghámozom (ha már lesz foszlós héjú, rózsaszín hazai is, azt elég csak megdörzsölni), cikkekre vágom. A salottát finomra aprítom, a spenótot megmosom, leszárítom. A tökmagot száraz serpenyőben megpirítom, kiszedem, majd durvára vágom. A serpenyőbe öntöm a tökmagolajat, és nagyobb láng felett megpirítom rajta a salottát és a krumplit. Ha már kezd enyhén színt kapni (a tökmagolaj zöldjén kvül), aláöntök egy kevés 8úgy fél deci) vizet és fedő alatt puhára párolom. Ha kész, sózom és hozzáadom a spenótot, összeforgatom, és nagy láng felett, fedő nélkül elpárolom alóla a folyadékot. Végül megszórom és összeforgatom a pirított tökmaggal.

A halhoz egy serpenyőben felhevítem az olíavaolajat, hozzáadom a vajat, majd nagy láng felett megsütöm benne a steakeket. A nagyobb, 25 dkg-os, hüvelyknyi vastag szelet másfél-másfél percig sült mindkét oldalán, így lett félig átsütve, a gyerek pici, 12 dekás szelete szintén ennyi idő alatt sült át teljesen. (sütés közben lehet figyelni az oldalát a szeletnek, ameddig kivilágosodott  a hús, addig sült át) Sütés közben sóztam és borsoztam.


 

Címkék: , , , ,

Hideg narancsos joghurtos céklaleves

2011. március 27., vasárnap | kölyök kaja, leves | 2 hozzászólás

A narancs-bazsalikom-sült cékla nálunk a tél nagy kedvence volt, de most megtaláltam a módját, hogy átmentsem a meleg és napsütéses tavaszi napokra is egy könnyű, hidegen készülő krémleves formájában. Mivel tavaly pedig a menta, narancs és sült cékla is remekül működött együtt ebben a salátában, ezért most kipróbáltam ezt az összevont megoldást és remekül sikerült. És nem is azért, hogy megpróbáljam felvenni a harcot a kertet egyre inkább uraló mentával szemben… (azért ha egy napon túl sok lesz már a menta  a blogon, szívesen veszem a visszajelzéseket).

  • 40 dkg sült cékla (tisztítva)
  • 4 dl natúr joghurt
  • 3 dl víz (ásványvíz)
  • 1 nagyobb kezeletlen narancs finomra reszelt héja és leve (1 dl)
  • 6-8 nagyobb bazsalikomlevél
  • 4-5 mentalevél
  • fekete bors
  • dióolaj

A céklát megmosom és héjával együtt megsütöm, 200°C, 1-1,5 óra, a gumók nagyságától függően. Érdemes süteménysütéshez vagy kenyérsütéshez igazítani, az alsó rácson remekül megsül, és így még energiatakarékos is.

A meghámozott céklát turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval (só, bors, dióolaj ízlés szerint), majd leturmixolom.

Hidegen a legfinomabb.

Címkék: , , , , ,

Kecskesajtos diós sült céklakrém

2011. március 27., vasárnap | felvágott helyett, kölyök kaja | 6 hozzászólás


Variációk egy témára. A sült cékla talán még egy kicsit a telet idézi, de ez a friss ízű krém már egyáltalán nem. Az alap, a kecskesajt-dió-sült cékla, egy kevés joghurttal könnyítve, már önmagában is egy üdítő ízű és színű szendvicskrém, sőt, aki úgy gondolja, az itt meg is állhat, de a narancs és a bazsalikom annyira jól illik hozzá, és ez a trió igazából az én egyik nagy tavaszidéző téli kedvencem, szóval én nem tudtam kihagyni belőle.

Kecskesajt hiányában krémes fetával is készülhet, ekkor azonban további só hozzáadása a krémhez már nem szükséges.

Sok magvas fekete kenyérrel az igazi, legalábbis nekem, de nyers zöldségekhez mártogatósnak, vagy a vidám színe miatt gyermekétkeztetéshez is kiválóan alkalmas.

 

  • 10 dkg friss típusú, krémes kecskesajt
  • 30 dkg sült cékla (tisztítva)
  • 1 marék dió (4-5 dkg)
  • 3 ek dióolaj
  • 1/2 narancs héja
  • 5-6 nagyobb levél bazsalikom
  • natúr joghurt, ha szükséges

 

A céklát megmosom és héjával együtt sütőben megsütöm, 220°C,nagyjából 1 óra, a cékla méretétől függően. (Energiatakarékos megoldás, ha sütemény vagy kenyér sütése közben sül, és egyszerre nagyobb mennyiségben is készíthető.)

A diót száraz serpenyőben megpirítom, héját ledörzsölöm, késsel finomra aprítom.

A meghámozott, feldarabolt céklát a kecskesajttal, olajjal, sóval és ízlés szerint a finomra reszelt narancshéjjal, felaprított bazsalikomlevéllel együtt botmixerrel pürésítem. Ha nem lenne elég krémes, pár kanál joghurtot is lehet hozzá adni, és azzal együtt folytatni a pürésítést.

Végül hozzákeverm a diót. Jól záródó edényben, hűtőben tartva napokig eláll.

 

 

 

Címkék: , , , ,

Banános mogyoróvajas turmix

2011. március 25., péntek | italok, kölyök kaja | 10 hozzászólás

Vannak a csupa egészség turmixok, amik reggel erővel és energiával töltik fel az embert -na ez nem ilyen. Ez inkább olyan, hogy már az elkészítése közben is bűntudatom van. De hogy mégis kínos gyakorisággal, szinte minden este odaoldalgok a turmixgép mellé, aztán pedig hihetetlen sebességgel készítem el ezt a desszertnek sem utolsó italt, hogy aztán a család néma csendben és maximális megelégedéssel elfogyassza, annak az az egy oka van, hogy bűnösen finom. Függőséget okoz. Hisz mogyoróvajas…

Akit csak a mogyoróvaj hiánya tartana vissza az elkészítésétől, annak pedig itt a könnyű és egyszerű recept a mogyoróvaj házi elkészítéséhez.

  • 3 dl tej
  • 1 banán
  • 5 dkg mogyoróvaj
  • 1-2 ek juharszirup

A hozzávalókat turmixgép kancsójába teszem és leturmixolom.

Ha darabos a mogyoróvaj, amit használunk hozzá, akkor szánjunk erre egy kicsit több időt, de 3-4 perc alatt abból is bársonyosan sima ital lesz a végeredmény.

Címkék: , , , ,

Narancsos túrófelfújt aszalt szilvával

2011. március 23., szerda | babának, desszert | 7 hozzászólás

Mivel a gyermek most olyan diétát tart, hogy a feketekagyló az egyetlen fehérje, amit hajlandó megenni (ígérem, lesz majd recept egyszer abból is, ha hagyja lefotózni), viszont már hetek óta szinte folyamatosan beteg kisebb megszakításokkal, így most különösképpen nem lenne mellékes, hogy mit eszik, ezért muszáj vagyok trükközni. Ez vagy bejön, vagy nem. Ez most itt bejött. Nem is meglepő, hiszen egy enyhén édeskés felfújtba bújtattam el tetemes mennyiségű túrót és tojást. A siker pedig osztatlan volt, a család minden tagja lelkesedett érte. Ez most itt nem is igazán édesség, desszert, hanem olyan tartalmasabb leves után való második fogás. Mivel én imádom a kukoricadarával készülő ételeket, ezért ebbe is az került, de nem tartom kizártnak, hogy búzadarával is működik.

Még annyit a fotóról, hogy sajnos a felfújtnak nem tesz jót, ha sütőből kivéve kirohanok vele az 1°C hőmérsékletű teraszra fényképezkedni, így a képen ez most nem látszik, de ez nagyon szép magasra feljön. Tehát vendégeket elkápráztatni is kiváló darab, csak hamar tálaljuk, és kerüljük vele a nagy hőmérséklet ingadozással járó manővereket.

  • 6 szuflé forma vagy 4 kisebb sütőtál
  • 25 dkg tehéntúró
  • 2 púpos ek kukoricadara (35 gr)
  • 3 tojás
  • 2 ek nádcukor
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 1 kezeletlen narancs finomra reszelt héja és leve (0,5 dl)
  • 10 dkg puha aszalt szilva
  • vaj

A túrót kikeverem a tojások sárgájával, a cukrokkal, a kukoricadarával, a narancs levével és finomra reszelt héjával, majd 20 percig pihentetem.

Sütés előtt a tojások fehérjéből kemény habot verek, majd óvatosan a túrós masszához forgatom, lehetőleg minél több levegőt megőrizve  a habban. Kivajazott sütőtálakba kanalazom, a tetejébe pedig belenyomkodom a kettőbe-háromba tépett aszalt szilvát (ha az nem volt puha, akkor mindenképpen áztassuk be előtte, mert sütés közben nagyon ki fog száradni)

Előmelegített sütőben 180°C fokon 20 percig sülnek (villanysütő, alsó-felső sütés). (Sütés közben lehetőleg ne nyitogassuk az ajtót, mert hajlamosak összeesni)

Megjegyzés: Aki a narancs+aszalt szilva+fahéj kombinációra szavaz, az a vaníliás cukrot cserélje le nádcukorra, a túrós masszához pedig keverjen egy teáskanálnyi őrölt fahéjat.

 

Címkék: , , , , , ,

Sonkás spenótos kecskesajtos kelt palacsinta

2011. március 22., kedd | kelt tészta, kölyök kaja, sós | 4 hozzászólás

Milyen régen volt már palacsinta…
Na azért ez önmagában nem igaz, csak gondoltam Csipi legújabb ízkombinációira, mint a körtés zabpelyhes palacsinta kacsatepertővel, nem lenne akkora igény. (milyen fura, hogy a gyerekek a legkülönfélébb dolgokat képesek összeenni, boldogan és mosolyogva, pedig én már a látványtól is rosszul voltam…)
Szóval kelt palacsinta, de ez annyit tesz, hogy picivel több ideig kell várni a tésztára, miközben az kel, aktív munka nincs sok vele. Sós változat, vagyis egy kis tejföllel kiváló vacsora lehet az egész családnak. Én most érett, kemény kecskesajttal és parasztsonkával készítettem, de tudom, hogy ilyesmit sajnos néha nehezebb beszerezni, mint prosciutto crudot és pecorinot, ezért nem tartom szentségtörésnek azt sem, ha azokkal készül el.

A spenót még bolti bébi benne, de nemsokára itt a friss a kertben, azzal is remekül működni fog!

  • 12 darab
  • 12 dkg rétesliszt
  • 2 dl tej
  • 2 tojás
  • 3 ek olívaolaj
  • 5 dkg érett, kemény kecskesajt (ha nincs, juhsajt, pecorino is jó)
  • 5 dkg parasztsonka (vagy prosciutto crudo)
  • 5 dkg spenót (bő maréknyi)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 dkg friss élesztő
  • 1 tk cukor
  • tejföl a tálaláshoz

Az élesztőt feloldom a langyos tejben, hozzákeverem a lisztet, tojást és a cukrot (habverővel érdemes, hogy csomómentes legyen). Félreteszem kelni, és ha a tészta megemelkedik majdnem a duplájára, buborékos lesz, hozzákeverem az olajat, finomra reszelt fokhagymát, apróra kockázott sonkát, sajtot és a felcsíkozott spenótot. Borsozom ízlés szerint. Sózni is ízlés szerint, a sonka és a sajt sósságának a függvényében.

Felhevített palacsintasütőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki mérsékelt láng felett, mindkét oldalán aranyszínűre. Ha teflon a serpenyő, nem kell további zsiradék, ha hagyományos, akkor minden újabb adag előtt kenjük ki olajjal.

Tejfölt adok mellé.

Címkék: , , , , , ,

Forró datolyás, diós csokipuding vaníliaparféval

2011. március 18., péntek | desszert | 11 hozzászólás

P1012048

Nemrég hosszabb időt töltöttünk a szüleimnél, tekintettel az újabb tartós áramszünetre, ott pedig én most csak többnyire a desszertes poszton jeleskedtem. Ott viszont nagyon. Az egyik nagyon jól sikerült darab ez a forró csokipuding, vagy lávasüti, ahogy tetszik. Arról  a műfajról van szó, aminek a belseje még forrón olvadva folyik, miközben a külseje már megszilárdult egy kissé. Egyik kedvenc csokis sütim egyébként, érdemes kipróbálni, de csak saját felelősségre, mert erősen addiktív. A blogra az “egyszerű” csokis változat már korábban felkerült, de most úgy döntöttem, hogy kap egy kis csavart a történet a darált dióval és  a datolyával, na meg a parféval a tetején. Szerintem jól döntöttem, legalábbis erre utal hogy a család minden egyes tagja elkezdte rajtam dühödten követelni a receptet miután megették… hát minden egyes morzsáját, amihez hozzájutottak. Azóta beindult belőle családszerte a tömeggyártás, erre vonatkozott a “csak saját felelősségre” kitétel. A recept persze elég liberális, datolya vagy dió nemszeretése esetén tetszőleges olajos mag őrleménnyel vagy aszalt gyümölccsel helyettesíthetők ezek az alkatrészei, és a vaníliaparfé helyett mehet hozzá csak egyszerűen tejszínhab, esetleg vaníliafagyi. De ez a parfé is annyira finom… és olyan egyszerűen elkészül hozzá minden, de minden 5 perc alatt. Nem is folytatom tovább az áradozást, recept.

  • 4 csészéhez vagy szuflé formához
  • 12,5 dkg étcsokoládé (60%)
  • 12,5 dkg vaj
  • 2 egész tojás
  • 2 tojássárgája
  • 3 ek darált dió
  • 4 ek nádcukor
  • 5 dkg magozott datolya (5-6 db)
  • vaj a formákhoz
  • a parféhoz:
  • 2 dl tejszínhab
  • 2 tojásfehérje
  • 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 2 ek cukor

A tejszínhabot kemény habbá verem, a tojásfehérjét szintén, a tojáshabhoz a habverés vége felé a cukrokat is hozzáadom. A tejszínhabba keverem óvatosan a tojáshabot, műanyag edénybe lapátolom (vagy pici befőttesüvegekbe), lefedem, és hűtőbe teszem legalább 3-4 órára.

A széttördelt csokit a vajjal összeolvasztom, majd hozzáadom a cukrot, a darált diót és a finomra aprított datolyát. Ha langyosra hűlt, belekeverem az elhabart tojásokat, tojássárgáját is, a masszát pedig kivajazott szuflé formákba vagy hőálló csészékbe adagolom.

Előmelegített sütőben 210°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) nagyjából 14 percig sül. Nekem pont 14 perc kellett hozzá. Az a megfelelő állapot, amikor a massza már megemelkedett  a csészében, a teteje kirepedezett, és itt látszik, hogy a belseje már folyékony. Tehát a megemelkedéstől számított 1 percen belül ki kell szedni a sütőből.

Tálalásnál a parfét adok a puding mellé.

Megjegyzés: Nagyon finom kis csavar bele, ha egy csipet őrölt szegfűborsot vagy finomra reszelt narancshéjat adunk a csokis masszához.

A gyerekbarát verzió pedig készülhet fele-fele arányban étcsokival és tejcsokival is.

Címkék: , , , , , ,

Borjúpaprikás pirított gombával

2011. március 18., péntek | borjú | Nincs hozzászólás

P1011859

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk a családi ünnepek egyet jelentenek a hagyományos ételekkel. Nehéz olyan alkalomra emlékeznem, amikor nem került az asztalra egy hétvége során a babgulyás, káposztás paszulyleves, de legalább egy tál töltött káposzta. A hétköznapok, akár az átlagos hétvégék is eltelhetnek ezek nélkül, de az ünnepek, hát ott kötelező. Mostanában elég sok születésnap és névnap akadt, így még arra is lehetőségem nyílt, hogy az egyik ilyen esemény kapcsán lencsevégre kapjam az elkészült ételt (ezt persze úgy kell érteni, hogy lencsevégre kapjam, de ne úgy, hogy a magukat módfelett humorosnak tartó, egyébként rendkívül víg kedélyű, viszont mimikájukat tekintve ételfotóra kevéssé illő családtagjaim képezzék a hátteret. A többi, ilyen jellegű képtől inkább megkímélném az olvasókat)

Az alap itt egy hagyományos módon készült borjúpaprikás, amibe a végén egy kevés pirított gomba is került, közkívánatra.

  • 1,2 kg borjúlábszár
  • 50 dkg csiperkegomba
  • 25 dkg vöröshagyma (2 nagyobb fej)
  • 10 dkg húsos szalonna (erdélyi)
  • 1 ek zsír (disznó)
  • 2 ek fűszerpaprika
  • 1,5 dl tejföl( + a tálaláshoz)

A húst nagyjából 3 centis kockákra vágom, a szalonnát és a hagymát finomra aprítom. A szalonna zsírját kiolvasztom, majd hozzáadom a hagymát és üvegesre sütöm. Lehúzom a tűzről, megszórom a pirospaprikával, elkeverem és hozzáadom a húst, sózom. Fedő alatt, kis lángon addig főzöm, amíg a hús megpuhul, villával könnyedén kettévágható lesz. Ha szükséges, főzés közben borjúalaplével (vagy kevés vízzel) lehet pótolni a folyadékot alatta, főként attól függően, ki mennyi szafttal szereti a paprikást.

A gombát megtisztítom, vékony szeletekre vágom, majd megpirítom a zsírban. Amikor a borjú már puha, hozzákeverem a pirított gombát és ezzel együtt főzöm még pár percig. Végül hozzákeverem a tejfölt és összeforralom.

Köretnek túrós galuska volt mellé, ami a juhtúrós galuska receptje alapján készült, csak juhtúró helyett túróval, az asztalra pedig került még tejföl is azoknak akik ennél több tejföllel szeretik.

Címkék: ,