2011. január-i archívum

Kínai kel saláta sütőtökkel, mangóval, kacsamellel

2011. január 27., csütörtök | kacsa, saláta | 8 hozzászólás



P1010025

Hát nem ez a legdekoratívabb saláta eddig amit készítettem, de az érdemein ez nem változtat, attól még nagyon finom. A történet lényege röviden a kacsatepertő közismerten gyógyító hatásáról szól (nem kell megijedni, nem ez van a salátában)(legalábbis ebben még nem), amit kisdedek felső légúti lázas kórságaira kell szedni. Legalábbis van két ember a családban, aki engem erről próbál meggyőzni. A kisebbik (Csipi) ebben a tevékenységében odáig jutott, hogy zsenge kora ellenére kampánydal komponálására adta a fejét, és teljesen önállóan írt egy számot a kacsatepertőről. Persze maga a dal mindössze 5 hangból áll, és a szöveg sem túl bonyolult (nagyjából így hangzik: tepe-tepertőő-őőő-őőőő-tepe-tepertőőő), de hát mit várunk tőle ugye, még csak most múlt nemrég két éves. Ebből azért sejthető, hogy elég gyakran kerül az asztalra neki egy-egy kis tálka nagyon apróra vágott és nagyon ropogósra sütött kacsatepertő, ami többnyire kacsamell bőréből származik, a kacsamell pedig salátában végzi. Mikor milyenben, jelenleg két kedvencünk van, és ez az egyik. Nagyon kiadós, gazdag ízű (és színű) saláta, nekünk két főre bőven elég, és mivel ez egy langyos saláta, igazán jól tud esni még ebben a hidegben is.

  • 2 főre
  • 2 fél fiatal pecsenyekacsamell (bőr nélkül, nagyjából 30 dkg)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kis kínai kel (35-40 dkg)
  • 40 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 nagyobb, nem túl érett mangó
  • 1 tk nádcukor
  • 1 narancs
  • 1 fej lilahagyma ( 5 dkg)
  • 1 marék törökmogyoró
  • 4 ek mogyoróolaj

A sütőtököt 2 centis kockákra vágom, olívaolajjal és kevés sóval összeforgatom, majd 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 40-45 perc alatt megsütöm.

A mogyorót száraz serpenyőben enyhén megpirítom majd durvára vágom.

A kacsamellről az esetlegesen rajta lévő hártyákat, vastagabb ereket levágom, lapjában kettévágom és centis csíkokra szeletelem.

A kínai kelt megmosom, kicentrifugázom, ujjnyi vastag csíkokra vágom. A mangót meghámozom, a húsát centisre kockázom. A lilahagymát nagyon finomra aprítom, majd kevés sóval és a narancs levével, finomra reszelt héjával elkeverem, állni hagyom.

A kacsamell csíkokat 1 ek mogyoróolajon (vagy 1 ek kacsazsíron) a meglapított gerezd fokhagymával együtt felhevített, vastag aljú, lehetőleg teflon serpenyőben két-három perc alatt nagy lángon színesre sütöm, sütés közben sózom. Ha készen van, egy tálkába szedem, alufóliával lefedem és melegen tartom.

A kacsamell helyére a serpenyőbe a mangó kerül, nagy lángon rázogatva, kevergetve addig sütöm, amíg színt nem kap, ezt is kiszedem, félreteszem. Ugyanabban a serpenyőben, továbbra is nagy láng felett a kínai kelt is színesre sütöm (úgy a legjobb, ha a levél kis színt kap, de még nem esik össze), ha kész, ezt is kiszedem, félreteszem. Ha teflon serpenyőt használunk, elég a kacsa után maradt zsiradék is hozzá, egyéb serpenyő esetén többre is szükség lehet.

Végül a kínai kelt, mangót, kacsamellet, aprított mogyorót és a sütőtököt összeforgatom a narancsos lilahagymával és a maradék mogyoróolajjal. Melegen tálalom.

Megjegyzés: Működik a kacsamell nélküli változat is, akkor 20 dkg összemorzsolt feta kerül bele a hús helyett.

Címkék: , , , , , ,

Citromos tonhalkrém

2011. január 26., szerda | felvágott helyett | 12 hozzászólás

P1019702

Kinek milyen bűnös szenvedélyei vannak, a férjemé a konzerv tonhal. Aminek az ígéretéért ő remegő kézzel tolja el maga elől a házi borjúpecsenyét és az egészben sütött pisztrángot, amiért képes éjfélkor is belopózni a kamrába, amit csak apránként csipeget fel a villával, minden egyes falatot kiélvezve, mintha legalábbis ez lenne a legnagyobb kulináris élvezet a világon (és neki az, minden bizonnyal)(az egyik). És amivel engem az őrületbe kerget.

Na de eddig és nem tovább. Következik a leleményes háziasszony bosszúja, amivel csakazértis szofisztikálja a konzerv halat, legalább egy kicsit, hogy rajta hagyja a keze nyomát, és hogy végső soron mégiscsak az ő főztje legyen, a legeslegfinomabb.

Egyébként egy gyors és egyszerű szendvicsre való krém következik, tízóraira, uzsonnára, szendvicsekbe ideális, ilyesmi már úgyis régen volt a blogon.

  • 1 konzerv tonhal lecsöpögtetve (ez 135 gr töltősúlyú volt)
  • 5 dkg vaj
  • 1 maréknyi petrezselyemzöld
  • 1/2 citrom finomra reszelt héja
  • 1-2 ek citromlé
  • 2 ek tejföl
  • 1 salotta (3-4 dkg édeskés, enyhe ízű hagyma)

A vajat felhevítem és üvegesre sütöm benne a felaprított salottát. A petrezselyemzöldet finomra aprítom, a citrom héját nagyon finomra reszelem (szerecsendió reszelővel), majd a halat, hagymás vajat, tejfölt, a citrom héját, levét és a petrezselymet botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, sózom, illetve még citromlevet adok hozzá.

A maradék hűtőben több napig eláll. Már ha marad belőle.

Címkék: ,

Csokoládékrém

2011. január 25., kedd | desszert | 18 hozzászólás

P1019714

Gyermekem beteg. Na nem nagyon, csak épp annyira folyik az orra, meg emelkedik a hője, hogy ne tudjam vinni a bölcsibe még arra az egy-két órára sem, amit egyelőre ott töltünk. (Pedig egyébként egészen kezdte megszokni. Vagy megszeretni. Legalábbis eddig azt hittem.)

Tehát beteg, és itthon vagyunk ismét, a jól megszokott hadiállapot közepette, ami nagyjából úgy fest mintha tornádó söpört volna végig egy játékbolton, majd a nappalink közepén tette volna le a hordalékát, minek a tetején egy vigyorgó és göndör (ugyanakkor nagyon hangos) kacajokat hallató kisded rohangál fel és alá. Akit érdekes módon itthon nem zavar sem a láz, sem a takonykór, ki érti ezt… A lelki békéje pedig teljes, tudván hogy ma sem megyünk sehová anya és apa nélkül. Ha viszont ezzel azt is akarom mondani, hogy engem kicsit a pánik felé kerget ezzel, mert el sem merem gondolni, mi lesz velünk, ha már én nem ülök majd ott vele  a böliben, akkor csak finoman érzékeltettem a lelkiállapotomat. Na az ilyen helyzetekre való ez a csokikrém. Nagyon gyorsan és egyszerűen készül el, és még Doctor Pepper Könyves Kedd mozgalmába is szépen illeszthető, tekintve hogy ez a recept az 500 Csokoládés finomság című szakácskönyvből származik. Egész jó kis könyv, elég szép fotókkal, az ára sem rengeti az eget, a receptek is működőképesnek tűnnek benne, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom aki hozzám hasonlóan a gasztromagazinok helyett inkább másodvonalbeli szakácskönyvekben utazik. (ha van még ilyen rajtam kívül egyáltalán)(ez pedig tulajdonképpen csak a magyarázkodás volt, hogy a Magazine Mondayben miért nem nagyon fogok részt venni)

Tehát. Eredeti receptben Kahlua szerepel, de kávélikőrt jelenleg nem tartok itthon, ezért én grappából készült diólikőrrel helyettesítettem, ezzel már elég jó élményeink voltak corretto témakörben is (itt sem csalódtunk benne), viszont szerintem Amarettoval is remekül működhet. Továbbá a recepthez nyers tojás kell, ezért én most abból nem házit használtam, hanem felkutattam belőle UV C fénnyel fertőtlenített felszínűt, ezt pedig Nyíregyházán az Intersparban találtam.

  • 6 adag
  • 20 dkg étcsokoládé (70%)
  • 3 dl tejszín
  • 4 ek nádcukor
  • 2 ek erős presszókávé (= 1 ristretto)
  • 2 ek diólikőr
  • 2 tojás
  • kakaópor

A tejszínt felforralom a cukorral, majd lehúzom a tűzről.

A csokit turmixgépbe tördelem, hozzáadom a kávét, a likőrt, a jégzsinórtól megszabadított tojásokat, majd összemixelem. Kinyitom a turmixgép kancsójának a tetején lévő adagolónyílást és a meleg cukros tejszínt folyamatos keverés közben hozzácsorgatom. Nem állítom, hogy nem fog mindent összefröcskölni, de ez volt a receptben és végül is működik.

A kész, habos krémet mokkás csészékbe öntöm szét és fogyasztás előtt legalább 2 órára hűtőbe rakom. Elég tömény, szóval tényleg nem túlzás a 6 adag. Tálalás előtt pedig kakaóport szitálok a tetejükre.

Megjegyzés: Azóta készült egy gyerekbarát változata is, ebbe 10 dkg tejcsokoládé, 10 dkg étcsokoládé, 3 dl tejszín, 4 ek juharszirup, 1 ek (házi) vaníliás cukor, késhegynyi őrölt fahéj és 2 tojás kerül.

P1019745

Címkék: , , , ,

Sárgarépa krémleves

2011. január 24., hétfő | leves | 2 hozzászólás


P1019541

A tél vége felé szép helyi zöldséget már ritkán kapni, de a sárgarépa még ilyenkor is tartja a formáját, tehát téli levesnek ideális. Egyfelől. Másfelől viszont a leves íze üde, akárcsak a színe, szóval egy kis nyarat lehet vele varázsolni a télbe, ha rajtam kívül esetleg valaki másnak is hiányozna már a napsütés…

  • 70 dkg sárgarépa
  • 1 liter csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
  • 1 fej vöröshagyma (6-8 dkg)
  • 1 tk római kömény
  • 1 ek koriandermag
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 dl zsíros natúr joghurt*
  • kis csokor petrezselyemzöld

A köményt, koriandermagot mozsárban porrá őrölöm, majd a felhevített olívaolajon fél percig sütöm. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott hagymát és üvegesre sütöm, majd megy mellé a nagyobb darabokra vágott répa és az egészben hagyott fokhagyma is. 2-3 percig kevergetve sütöm a zöldségeket, majd felöntöm az alaplével és sózom. Fedő alatt puhára főzöm a répát. Ez 15-20 perc, tovább főzni nem is érdemes, mert csak veszít a répa az ízéből.

Végül botmixerrel pürésítem.

A simára kavart joghurt és a finomra aprított petrezselyemzöld kerül a tetjére.

* A zsíros natúr joghurt a török joghurt, ezt Debrecenben a Péterfia utcán lévő arab csemegeboltban lehet kapni. Ha azonban ilyen nincs itthon, akkor 2 rész natúr (3,5%) zsírtartalmú joghurtot elkeverek 1 rész zsíros tejföllel, és ezzel helyettesítem. Ebből egyszerre nagyobb mennyiséget szoktam készíteni, a hűtőben eláll és krémlevesekhez, müzlihez, pohárkrémekhez ideális, akárcsak a török joghurt.

Címkék: , , ,

Jamie O. csokoládétortája

2011. január 20., csütörtök | desszert | 11 hozzászólás

P1019289

Jamie receptjei közül nekem mindig az édességek voltak a kedvenceim. Azt hiszem, hogy a tv-szakácsok közül az ő és Nigella érdeme a legtöbb számunkra igazán emlékezetes sütemény. Kicsit rusztikusak, de nagyon gazdagon tartalmaznak mindenféle földi jót, a receptek egyszerűek, és mégis mindenféle fakszni nélkül olyan a végeredmény, amiért garantáltan megéri majd nekiállni a sütögetésnek. Persze diétásnak egyiket sem mondanám, de hát egyre ritkábban sütök süteményt, szóval ennyi néha belefér.

Az eredeti receptben a marcipán nem szerepel (egyébként ezen kívül mást nem változtattam rajta), de szerintem jól illett hozzá, volt is itthon egy darabka házi még belőle, és elég visszafogottan édes ez a sütemény ahhoz, hogy elbírja ezt a kis extrát.

P1019278

  • 20 cm kerek sütőforma
  • 15 dkg olajos mag (én 5-5 dkg enyhén megpirított diót, mogyorót és mandulát használtam)
  • 15 dkg étcsokoládé (55% kakaótartalmú)
  • 5 dkg nádcukor
  • 5 dkg marcipán
  • 12,5 dkg vaj
  • 3 tojás

A csokoládéból 10 dkg-ot az olajos magvakkal együtt késes robotgéppel őröljük finomra.

A tojásokat válasszuk ketté, a sárgáját a vajjal és a cukorral keverjük fehéredési, majd forgassuk hozzá a csokoládés keveréket is.

A fehérjét csipet sóval verjük kemény habbá, majd lazán forgassuk össze a csokoládés-vajas masszával.

A masszát öntsük kivajazott, kilisztezett vagy sütőpapírral kibélelt formába, én most szilikon formát használtam így ezekre nem volt szükség.

Végül a nagyobb darabokra tördelt maradék csokit és a nagyobb darabokra vágott marcipánt is osszuk szét a tetején és nyomkodjuk bele enyhén a tésztába.

Előmelegített sütőben (villanysütő) 35 perc alatt sül meg 170°C fokon, alsó-felső sütésen.

Én tányérra borítva hűtöttem ki, melegen a tészta elég lágy, ezért a rácson hűtés nem praktikus.

Melegen még folyékony benne a darabos csokoládé, ilyenkor vaníliafagyival passzol a leginkább, de hidegen is nagyon finom.

Recept Jamie Oliver The Naked Chef c. sorozatából.

Megjegyzés: Ez egy fél adag, az eredeti receptben a duplája szerepel, 26 cm-es kapcsos formára számolva. A sütési idő az egész adagnál hosszabb, tűpróbával érdemes ellenőrizni mikor készül el.

P1019312

P1019313
P1019315

P1019286

Címkék: , , , , ,

Főzőiskola Debrecenben

2011. január 18., kedd | más | 14 hozzászólás


Van még egy elmaradásom az óévből, nevezetesen a beszámoló az első alkalomról a főzőiskolában.

Az egész történet ezzel a bejegyzéssel indult, ami nagyjából arról szól, hogy mi itt a keleti végen néha úgy érezzük, az éppen zajló gasztroforradalomnak még csak a szele sem jut el idáig. A folytatás pedig egyelőre egy főzőiskola Debrecenben és egy lakásétterem-közös főzés jellegű foglalkozás, nálam. Aztán tervben van még egy oldal a blogomon, ezt sem adtam fel, ahol beszerzési helyekről és éttermekről, egyéb helyi közérdekű információkról lenne szó, mivel saját tapasztalatból tudom, mennyire nehéz egyes alapanyagokat, fűszereket, konyhai kiegészítőket felkutatni ebben a régióban. Én részemről a szabolcsi és a debreceni lelőhelyeket vállalnám, de ismét jelzem, nagyon szívesen fogadok minden együttműködést a helyi olvasóktól. Aztán még gondoltam étteremajánlóra, egy gyűjteményre a régió gasztroblogjaiból, de ez majd idővel kialakul, attól függően mire van igény. Hamarosan elindul az oldal is, ezt egyelőre az én blogomról lehet majd elérni, aztán ha esetleg kinövi magát, majd függetlenítjük.

De a címben főzősulit ígértem, úgyhogy lassan rátérek erre is. Nem fogok persze minden alkalomról fényképes beszámolót hozni, de hát ez volt az első, és mi tagadás, nagyon büszke voltam magunkra, a kis csapatunkra. A karácsonyi hajrá előtt még becsúsztattunk egy bonbonokról, pralinékről, szaloncukrokról és gasztroajándékokról szóló alkalmat, de a későbbiekben persze nem maradnánk a desszert vonalnál, az elkövetkező egy-két hónap inkább a különböző húsok elkészítéséről és a házi tésztákról fog szólni, terveim szerint.

Végül pedig az ígért képes beszámoló.

P1018906 Készül a marcipán.

P1018909

Trüffelek.

P1018910

P1018918

Szaloncukrok.

P1018913

Bolyhos pralinék.

P1018917

P1018920

Trüffel bolyholás folymataban.

P1018921

P1018923

P1018925

A legifjabb résztvevő.

P1018924

P1018930

Készülnek a bonbonok is.

P1018935

Fehér csokoládé hab mézzel, citrommal, kamillával

2011. január 16., vasárnap | desszert | 9 hozzászólás

P1019252

Szintén egy tavalyi kedvenc trüffel végezte szifonos hab formájában, de most egy kevés citrommal kiegészítve. Ezeknek a haboknak nagy előnye (a gyors és egyszerű összeállíthatóságon túl), hogy látványos és izgalmas színfoltjai lehetnek egy ebédnek vagy vacsorának, nem kell hozzájuk nyers tojást használni a könnyű állag eléréséhez, és mindehhez elég egy teljesen hagyományos habszifon. A variációk száma pedig végtelen, hiszen a tejszínes csokoládé alap többféle fűszerrel, citrusokkal, likőrökkel kombinálható.

  • 2 dl tejszín
  • 10 dkg fehér csokoládé
  • 2 ek méz (virág)
  • 1 ek szárított kamillavirág
  • 1 citrom finomra reszelt héja
  • 3 ek a citrom levéből

A tejszínt felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a kamillát, a széttördelt fehér csokoládét, a mézet (én szűk két evőkanálnyit használtam hozzá, de érdemes kóstolgatni, és úgy korrigálni az édességét), a citrom finomra reszelt héját és a citromlevet, addig kevergetem, amíg a csoki felolvad, és félreteszem pihenni 15 percre.

Habszifonba szűröm teaszűrőn (vagy egyéb finom szűrőn) keresztül, egy patronnal felhabosítom, majd hűtőbe teszem legalább 4-6 órára (de még jobb, ha egy egész éjszakára). Csak akkor lesz az alakját szépen megtartó a hab ha előtte alaposan lehűl.

4-6 adagnyi lesz belőle, a tálalástól függően. Én most kisméretű ipszilon poharakba fújtam, így 4 adag lett belőle.

Én a tálaláshoz hajszálvékony ropogós mákos karamell lapokat készítettem, ehhez 2 púpos evőkanálnyi cukorból és egy kis csipet finom szemcséjű sóból világos karamellt készítettem, majd hozzáadtam egy púpos teáskanálnyi egész mákot. Miután a mák kipattogott, a karamellás masszát szilikon sütőlapra öntöttem és egy spatulával szétterítettem olyan vékonyra, amennyire csak lehetséges. Miután kihűlt, nagyobb darabokra törtem és a habot ezzel díszítettem.

P1019236

Címkék: , , , , , ,

Céklás rizottó naranccsal, bazsalikommal

2011. január 16., vasárnap | hús nélkül, rizottó | 10 hozzászólás

P1019153

Pont.

Vastag köd és sűrű pára van kívül és belül, az ember az orra hegyéig sem lát. Én biztosan nem. Így megesik, hogy szem elől tévesztem a valódi dolgokat és a kisebb ellenállás irányába haladok. Hiszen mindenki ezt csinálja, vagy legalábbis így tűnhet egy felszínes szemlélő (még mindig én) számára. De csak eddig és nem tovább. Mert a ló lába előbb utóbb kilóg, az ember nem változik és egyéb közhelyek.

Meglepő módon mindennek van értelme, csak nem mindig látszik elsőre. A meteorológiai előrejelzés szerint pedig még a nap is kisüt hamarosan.

Ez meg egy könnyű, elegáns, harmonikus ízű rizottó, legalábbis szerintem.

  • 2 főre
  • 2 dl rizottóhoz való rizs
  • 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
  • 1 szál halványítózeller
  • 0,5 dl száraz vermut
  • 7-8 dl csirke alaplé
  • 1 ek olívaolaj
  • 2 dkg vaj
  • 15 dkg cékla (tisztítva mérve)
  • 1 kisebb narancs
  • 8 nagyobb bazsalikomlevél
  • 1 bő marék reszelt pecorino (vagy 5 dkg friss típusú kecskesajt)

Az olívaolajt és a vaj felét felhevítjük, majd üvegesre sütjük rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadjuk a szintén apróra vágott szálzellert, majd rövid sütés után a rizst is, és kevergetve addig sütjük, amíg a rizsszemek kissé áttetszővé nem válnak. Felöntjük a vermuttal, majd ha az elpárolgott/magába szívta a rizs, elkezdjük apránként felöntögetni az alaplével. Egyszerre mindig csak kevés alaplevet adjunk hozzá és gyakran kavargassuk közben.

A céklát finomra aprítjuk (nagyjából 2-3 milliméteresre, mintha durvára lenne reszelve), a bazsalikomot szintén. Amikor a rizs már majdnem al dente (azaz kívül puha, de belül még rugalmas, harapható), akkor az utolsó 3-4 percre adjuk hozzá a céklát, bazsalikomot, a narancs finomra reszelt héját és levét is.

Végül állítsuk be a rizottó sűrűségét alaplével, és még forrón keverjük hozzá a maradék vajat és reszelt pecorinot is.

Megjegyzés: Ennek a rizottónak egy szintén igen finom változata, ha a pecorino helyett végül nagyjából 5 dkg szétmorzsolt friss típusú kecskesajt kerül bele, a tetejére pedig érlelt, kemény kecskesajt forgácsokat szórunk a tálalásnál.

P1019167

Címkék: , , , , ,

Lencsesaláta 2.0 rukkolával, citrommal

2011. január 16., vasárnap | hús nélkül, saláta | Nincs hozzászólás

P1019185

Az újév első napjára ropogós bőrű malaccsászárt sütöttem, és azt találtam gondolni, hogy ennek az egyébként szintén nagyon finom, klasszikus lencsesalátám nem lenne elég könnyű ízű, frissítő ellenpontja, így megszületett ez a citromos rukkolás változat. Hát hatalmas siker lett, főleg az ifjúság körében, Csipi szerintem még életében ennyi lencsét nem evett, mint most. Azóta elég rendszeresen ( a háromnaponta az elég rendszeres) készül, mivel a válogatós ifjú úr élelmezése ezzel az egészséges és finom salátával vészhelyzetekben is megoldható, és hát melyik anya ne vágyna ilyesmire. Ebből is látszik ugye, hogy Csipi a babakaja fogalomkörét még mindig elég liberálisan értelmezi. Mondjuk ki hibáztatná, tényleg nagyon finom.

  • 4 főre
  • 25 dkg lencse
  • 3 marék rukkola (~ 50-60 gr)
  • 1 babérlevél
  • 1 kis citrom
  • 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
  • 2 ek édes, sűrű balzsamecet
  • 4-5 ek olívaolaj

A lencsét előző este megmosom, beáztatom, majd másnap friss vízben felteszem főni a babérlevéllel és egy kevés sóval.

A salottát finomra aprítom, hozzáadom a citrom finomra reszelt héját, a citrom levét,az olívaolajat, balzsamecetet.

A megpuhult lencsét leszűröm, hideg vízzel leöblítem (lehűtöm), majd meglocsolom a salottás öntettel és hozzákeverem a megmosott, lecentrifugázott rukkolát.

Címkék: , , , , ,

Paradicsomos olajbogyós csirke

2011. január 15., szombat | csirke | 4 hozzászólás

P1019205

Még mindig a minimális energiabefektetéssel elkészíthető, de nagyon finom, egytálétel jellegű kategória. Ez persze nem csökkenti az érdemeit, és sajnos a főzési időt sem, de cserébe szépen csendben elrotyog magának és nekünk közben nem marad más dolgunk, csak merőben különös ételeket készíteni a kisded játék konyhájában (pl serpenyőben sült ujjbáb béka műanyag tojással), természetesen(?) a kisdeddel együtt.

Maga a csirke zöld olajbogyóval, oregánóval és paradicsommal ugyan kissé olaszos beütésű, de a képzavar kedvéért nálunk friss bagett lett mellé a köret.

  • 2 csirkecomb és 1 csirkemell bőrrel, csonttal
  • 1 nagy fej fehérhagyma (25 dkg)
  • 2 dl passzírozott paradicsom (passata)
  • 2 dl csirke alaplé (vagy zsírtalanított húsleves)
  • 15 dkg nagy szemű zöld olajbogyó (magozott)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2 dkg vaj
  • 2 ek olívaolaj
  • 4 ág friss vagy 1 tk szárított oregánó

Az olívaolajat felhevítjük a vajjal, majd körbesütjük benne a szétbontott csirkedarabokat ( a combját alsó és felső combra bontva, a mellét hosszában a mellcsontnál kettévágva). Ezt több részletben is lehet csinálni, a lényeg hogy színesre piruljanak és ne párolódjanak a darabok. Az elősütött húst kiemeljük, félretesszük, majd a zsiradékon üvegesre sütjük a finomra aprított hagymát.

Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és az egész ág oregánót is, felöntjük a paradicsommal, húslevessel (vagy ha nincs, helyette vízzel), beletesszük  a csirkét, olajbogyót, sózzuk, majd fedő alatt addig pároljuk, amíg a csirke puha lesz, a húsa pedig szinte leomlik a csontról.

Végül fedő nélkül addig főzzük nagyobb lángon, amíg a szaft el nem éri a kívánt (ízlés szerinti) sűrűséget.

Friss fehér kenyér nagyon jól illik hozzá.

Címkék: , , ,