2010. október 19-i archívum

Sütőtökös rizottó pirított kelkáposztával, kacsatepertővel

2010. október 19., kedd | kacsa, rizottó | 6 hozzászólás

P1017307

Nos, a szabolcsi illetőségű, gasztronómia iránt bőszen érdeklődő egyének számára hirdetett akció továbbra is tart, bár eddig nem haladunk túl jól, tekintve az eddigi érdeklődők számát, ami 0, azaz nulla. Ha a tiszteletbeli szabolcsi Gabaht nem számítjuk, aki bejelentkezett ugyan néhány alkalomra az itthon tartózkodása alatt, de olyan kis gonoszönző vagyok, hogy tőle inkább én szeretnék tanulni egyet s mást az olasz konyháról, többek között. Na ez van, ha érdekel egyáltalán valakit, akkor itt megtalálja a részleteket.

Más. Recept. Olyan is kell. Szóval ez egy olyan étel, ami három napon belül másodjára kerül az asztalra, azért ez jelent valamit. Viszont az is ide tartozik, hogy Férj nemrég felhívta a figyelmem arra a tényre, bizony ha nem ismerne és nem kosztolna nálam már egy jó ideje, akkor így név alapján az általam készített ételek felét (vagyis ami nem süti) meg nem enné (pedig ez mekkora hülyeség, ha egy pucc étteremben látná az étlapon bezzeg nem berzenkedne meg okoskodna). Az megint más kérdés, hogy ő eszik is abból amit főzök, és már nem lepődik meg semmin, mert amit kap, az finom. Tény, hogy némi elferdültségre vall részemről (vagy ha úgy tetszik, a konvenciókkal való dacolással, és ez így mennyivel szebben hangzik), hogy csirkepörkölt vagy felvágott+kenyér helyett nálunk többnyire ilyesmi a vacsora, de hát ez így van amióta csak főzni tudok, ezt kell megszoknia a családnak (szegények…) Ezzel azt próbálom elmondani, hogy a sütőtökös rizottó az bizony nagyon is jól passzolt a pirított kelkáposztával, és a szupermini tepertők a tetején egészen elképesztő módon (mármint ezzel meg azt akarom mondani, hogy én is meglepődtem rajta mennyire) illettek az összképbe, és a fura cím ellenére ez volt a legjobb rizottó, amit eddig ettem. Hát most ezek után nem is tudom mit mondjak még. Szerintem az lesz a legjobb, ha semmit.

  • 2 adag
  • 2 dl rizottóhoz való rizs
  • 7-8 dl csirke alaplé
  • 1 ek olívaolaj
  • 2 dkg vaj
  • 20 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
  • 1 kis fej vöröshagyma ( ~ 4 dkg)
  • maréknyi reszelt parmezán
  • szerecsendió
  • 15 dkg kelkáposzta (1/4 cikk)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 dkg vaj
  • 1 tk nádcukor
  • kacsabőr

A kacsabőrt egészen apró, nem egészen fél centis kockákra vágom, majd egy kevés vízzel kis láng fölött elkezdem sütni (teflonban víz sem kell alá). Amikor már majdnem az összes zsír kisült belőle, a tepertő apró és aranyszínű, akkor leszűröm a zsírt róla, a tepertőt pedig papírtörlőre szedem. Ha kihűlt, megsózom.

A hagymát nagyon finomra aprítom, a sütőtök húsát centis kockákra vágom. Az olajat felhevítem, hozzáadok úgy 1 dekányi vajat, majd sütni kezdem benne a hagymát. Ha már kezd áttetszővé válni a rizs, felöntöm a borral, azt elforralom, hozzáadom a sütőtököt, majd apránként felöntögetem az alaplével, időnként megkavarva. Amikor a rizs már puha, de még harapható, beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzáadom a maradék 1 dekányi vajat és a reszelt parmezánt, reszelek hozzá szerecsendiót.

Közben a kelkáposztát vékony csíkokra metélem (vastagabb eres rész ne legyen benne), majd a vajon az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymával és a nádcukorral együtt nagy láng fölött aranyszínűre sütöm, gyakran rázogatva, kevergetve, nehogy megégjen.

A rizottó tetejére reszelek még szerecsendiót, halmozok rá egy adag káposztát, megszórom tepertővel és tálalom.

Címkék: , , , , ,

Gasztromán szabolcsiak figyelmébe

2010. október 19., kedd | más | 22 hozzászólás

Kedves szabolcsi(szatmári, beregi) olvasóim és azok, akik ezt a bejegyzést a gyűjtőoldalakon olvassák!
Nemrég kaptam egy kommentet, amiben felhívták a figyelmem arra (az egyébként nem túl ismeretlen) tényre, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a gasztronómia forradalom mintha elmaradni látszana. Pedig igény, ha nem is tömeges, de lenne rá. Nos, Zsófinak megígértem, hogy utánanézek, van e itt amatőr főzőiskola, vagy hasonló lehetőség, de sajnos én sem jártam szerencsével. Szakácsképzés folyik, de a hobbiszakácsok számára nincs ilyen lehetőség. Legalábbis én sem találtam. Viszont azt is megígértem, hogy ha már gasztroblogot írok, akkor megpróbálok tenni valamit. Első körben azt szeretném megtudni, hogy vannak e, vagytok e, akiket ez a lehetőség érdekel. Olyasmire gondoltam, hogy egy blog, vagy akár egy Facebookos oldal keretein belül megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, például a helyi éttermekről, ajánljuk ami bevált, beszerzési helyeket adunk közre, vagy akár ötletekkel, tanácsokkal szolgálhatunk a helyi lehetőségek ismeretében. Persze ez csak nagy vonalakban, hiszen nem is tudom, mekkora igény lenne erre. Nyilván ha két ember jelentkezik, akkor ezt le lehet tudni e-mailben is, de ha több, akkor talán mégsem elveszett ötlet egy ilyen kezdeményezés.
A másik dolog, hogy a férjemmel is megvitattam ezt a témát, és ő a legnagyobb meglepetésemre belement abba, hogy akár 3-4(-5) fős főzősulit tartsak itthon, vagy inkább közös főzőesteket, mert talán nem hangzik annyira nagyképűen, de valamiért azt gondolom, hogy elég jól főzök, és szolgálhatok hasznos tanácsokkal is például kezdők számára. Sőt, a lakásétterem gondolatától sem zárkózott el. Attól függően, mire van igény. Meg hogy van e egyáltalán.
Szóval ezt szeretném én megtudni, akit érdekelnek a felsorolt lehetőségek, kérem jelentkezzenek e-mailben vagy kommentben.
A bejegyzés célja pedig nem a látogatottság növelése, sem magam reklámozása, ahogy a blogom sem erről szól, én tényleg egyszerűen és őszintén csak imádok főzni, és hatalmas örömmel tölt el, ha továbbadhatom azokat az ismereteket, amivel rendelkezem. Persze csak ha igényetek van rá.