Szilvalekvár portóival, pirított dióval

2010. szeptember 13, hétfő | üveges | Szerző: Herczeg Gabriella

P1016534

Nem az a klasszikusan édes, kenyérre való lekvár, hanem az a fűszeres ízű, sajt mellé való, enyhén édeskés fajta, ahogy Mamma is írta a fügelekvárjánál. Bár nem állítanám, hogy vajas kenyérre kenve megvetendő lenne.

Szóval szilvából, másfél óra alatt, nem túl sok munkával, de ez inkább csak a kis mennyiségnek és a teflon edénynek köszönhető. Dzsemfix nélkül, már csak megszokásból, hiszen ezt most nem sütésre szánom.

Végül egy apró figyelmeztetés, de aki főzött szilvalekvárt az ezt már úgyis tudja: a konyha kitakarítása a lekvár elkészülte utána sajnos nagyjából ugyanannyi időt vesz igénybe, mint maga a főzés… De még akkor is megéri!

  • 2×500 ml lekvár
  • 1,5 kg szilva (magozva, tisztítva mérve)
  • 3 dl portói
  • 4 púpos ek cukor
  • 10 dkg dió

A szilvát megmosom, a hibás részeket a héjából kivágom, kimagozom és nagyjából feldarabolom.

Egy széles (24 cm), magas falú teflon edénybe teszem, felöntöm a portóival, majd nagy lángon főzöm, amíg el nem kezd besűrűsödni. Néha megkavarom, de teflonban nem fog leégni. Amikor már sűrűsödik, akkor viszont célszerű alacsonyabbra venni a lángot és sűrűbben kavargatni, ez nagyjából az utolsó fél óra.

Közben száraz serpenyőben kissé megpirítom a diót, majd ledörzsölöm a héját és durvára aprítom.

Ha a lekvár már egészen sűrű, akkor hozzáadom a cukrot és a diót, és együtt főzöm még ismét nagyobb lángon 2-3 percig.

Kifertőtlenített üvegekbe szedem még forrón.

Brie és bagett jár mellé.

Mivel ez most csak kis adag, ami pár nap alatt el fog fogyni, így különösebb óvintézkedést nem tettem a tartósítására. De ha hűtés nélkül, tovább szeretnénk eltartani, akkor a befőttesüveget fedjük le két réteg celofánnal, úgy, hogy a két réteg közé szalicilsavat teszünk, üvegenként egy bő késhegynyit, majd tegyük a lekvárt szárazdunsztba két-három napra.

Címkék: , ,

6 hozzászólás a bejegyzéshez: Szilvalekvár portóival, pirított dióval

A'la Carte
2010. szeptember 13., hétfő

Ma tettem én is közzé lekvárokat, de egyet elfelejtettem, majd pótlom: szóval, a néni akitől vettem a szilvát legutóbb, mondta hogy ő tepsiben készíti a lekvárt. Kipróbáltam és zseniális. Semmi nem lesz koszos! A tepsit (én kerek fém piteformát használtam) ki kell öblíteni ecettel és bele kell önteni a pépesített szilvát. Sütőben 100-150 fokon 4-10 óráig kell sütni. Keverni nem szabad, csak rázogatni. Nem baj, ha a teteje kicsit sültebb lesz. Én 150 fokon késztettem és közel 4 óráig. Nagyon nagyon finom lett!!! Semmi cukor, semmi egyéb.

killervidra
2010. szeptember 14., kedd

Kriszti, a cukor nélkül sűrűre főzött szilvalekvár nekem is nagy kedvencem, nálunk ez “A lekvár”, de Szabolcs-Szatmárban mi más lenne… :)
A tepsiben sütésről már hallottam, de még nem próbáltam, nekem még nagyi főzi a hagyományos szilvalekvárt hatalmas fazekakban, két napon keresztül. :)
De nagyon szuper a leírásod, egész kedvet kaptam hozzá, lehet mégis nekiállok. :)
Megnéztem a lekvárjaidat, remekül hangzanak, az étcsokis szilva különösen tetszik! :)

A'la Carte
2010. szeptember 14., kedd

Szerintem próbáld ki ezt a sütős dolgot, mert megéri. Smmi kosz, semmi kevergetés… Én is fogok még egy nagyobb adagot is készíteni, mert legutóbb próbaképp csak 1kg szilvából készült, és csak két kis üveg lett belőle…

killervidra
2010. szeptember 14., kedd

Rendben Kriszti, meggyőztél! :)))

Mamma
2010. szeptember 19., vasárnap

Ezt is kipróbálom, rengeteg füge van, meg mindennap eszem is frisset. Portóival is isteni lehet!!
Én a minap körtét sütöttem, az is nagyon jó lett, tényleg érdemes kipróbálni. Majd felteszem hamarosan.

killervidra
2010. szeptember 19., vasárnap

Bárcsak füge lett volna… :) Nálunk ilyesmi sajnos nincs.
A körtés jól hangzik, várom a receptet! :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)