Egyben sült szűzpecsenye tejszínes gombás raguval, vajas galuskával

2010. szeptember 5, vasárnap | köret, sertés, tészta | Szerző: Herczeg Gabriella

P1016132

Hát ez hosszú lesz, de recept szokás szerint az egésznek a legeslegalján, a színes, macskás keretben, meg utána.

Már egy ideje itthon(vagyis inkább többnyire anyuéknál), de a lábam valahogy nem vitt a számítógép felé. (és nem is egy kiskorú tartott fel ilyen irányú ténykedésemben)

Most illene(?) néhány szót írnom a nyaralásról, de igazság szerint sokkal de sokkal fáradtabbak vagyunk, mint amikor elindultunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne sikerült volna jól a nyaralás, sőt, épp az ellenkezőjét, csak hát az aktív pihenés néha egy kicsit megterhelő. Címszavakban: volt Ponty a Balatonban, aztán még mindig a Balatonban, vettünk még több labdát, homokozó szettet, aztán rengeteget kirándultunk, szép volt az idő, és csak egyvalami nem volt: alvás. Felajzott kisdedünk szeme minden reggel 7 órakor pontban kipattant, majd ujjunknál fogva kiráncigált minket az ágyból, és innentől számítva este 10 óráig folyamatosan mozgásban tartott minket. A rengeteg izgalomra való tekintettel többnyire a délutáni alvást is kihagyta, mert kinek van arra ideje. Hát röviden ennyi.

Aztán a gasztronómiai “élményeinkről”, csupán csak Férjre való tekintettel. Mivel megfenyegetett, hogy ha én nem írok róla, akkor ő ír egy egész, sokkal kevésbé békés hangvételű bejegyzést. A házastársi összezördülés oka pedig a Kistücsök. Nem szokásom éttermekről írni, mások megteszik ezt helyettem, feltételezésem szerint az olvasóim többsége nem is ezért jár ide, és mint már említettem, most csak Férj miatt írok róla. A bevezetésből sejthető, hogy másokkal ellentétben én nem fogok, mert nem tudok ódákat zengeni róla. Nem vitatom, hogy mi voltunk pechesek, hogy rossz napot fogtunk ki, mert a szezon végére mindenki elfáradt, kiborult és leeresztett, szóval készségesen elhiszem, hogy az év legtöbb napján ez a hely flottul üzemel, az étel valami csodás, de most nem volt az, és az év legtöbb napján nyújtott teljesítmény sajnos engem, minket nem vigasztal. Volt üdvözlőfalatként egy újragondolt ketchup, aminél az újragondolás csak abból állt, hogy elkeverték a ketchupot valami majonézfélével és habszifonba töltötték-tudom én, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, de ez inkább nem kellett volna. Aztán volt só, sok só, egy tökéletesen ízetlen és jellegtelen joghurtos sültpapika-krémleves, egy kovászos uborka-krémleves, amit akár az ebéd fénypontjának is nevezhetnénk, mert ez “csak” agyon volt sózva, de egyébként kellemes volt. Aztán volt az egyébként félangolos bélszínen vastagon szárazra sütött kéreg, iszonyúan sós, de csak jelzetten chilis jus-vel, sült paprikával, ami csak annyiból állt, hogy a paprika héját kissé kormosra sütötték, majd azzal együtt felvagdosták, és ennyi, de a krumplilepénnyel legalább nem volt baj. Volt kérgesre, keményre, szárazra sütött harcsa, kemény tésztában túl édes káposztával (ezt hogy gondolták, hogy halkéssel el lehet rendesen vágni?), bár itt a mellé tálalt tárkonyos vajmártás tényleg kitűnően sikerült. Aztán a desszerteknél a megkönnyebbülés: nem volt só, csak cukor, az viszont sok, meg némi unalom és középszer. A Hugi almatortája nem rossz, bár annyira száraz magában, hogy legalább háromszor ennyi fahéjas mártás (szintén kitűnő) kellene hozzá, hogy lecsússzon, de szerencsére ez a gyereket nem zavarta, ő simán feltunkoltatta hozzá az apja szintén feledhető madártejét. Egyébként a gyereknek rendelt Újházi tyúkhúsleves is agyon volt sózva, szóval ő abból nem evett, meg dührohamot is kapott a kemény borsótól benne, így Ponty kulináris kalandja csak mindhármunknak felszolgált újragondolt ketchupra és a desszertekre szorítkozott. Mondjuk ezek legalább neki nagyon ízlettek, ami nem csoda az ezekben található fél kilónyi (igen, ez azért túlzás, de jól esik) cukorra gondolva. Az már egy más kérdés, hogy utána  a cukortól túlpörgött Pontyot órákba telt lecsillapítani. Szóval értem én, hogy a Kistücsök legmélyebb repülése is messze felette van annak a minőségnek, amihez mi itt a keleti régióban hozzászoktunk, itt rendszerint drágábban eszünk sokkal de sokkal rosszabbat olyan helyeken, ahová aztán soha nem megyünk vissza, sőt, a  kedves, kedvelt helyeink is csak meglehetősen hektikus és többnyire feledhető teljesítményt nyújtanak (megjegyzem, ezekbe többnyire nem is az étel, hanem a házon kívüli étkezés élménye miatt járunk, és mindenhol legalább egy feledhetetlen csúcsponttal azért már tudtak szolgálni), és ehhez képest a Kistücsök mondjuk jó hely összességében nézve. De én mégis többet várok attól az étteremtől, ami Magyarország 10 legjobbja között szerepel, és nemcsak a szezonban, vagy csak meghatározott napokon. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy csak én tettem túl magasra a mércét. Ez volt akkor amikor ottjártunk, aztán biztosan máskor meg máshogy van. De mindenki higgye el nekem, hogy ez volt a békés hangvételű iromány. A tisztesség kedvéért még néhány szó: a pincérek nálunk kedvesek, figyelmesek voltak, Ponty azonnal az érkezésünk után kapott egy csupor színes ceruzát és kifestőt, szóval ráadásul még gyerekbarát is a hely. Sajnálom hogy így alakult, mert régóta készültem erre, és szerettem volna csupa jót enni/írni, de nem sikerült. De azért azt is tudom, hogy annyi ember, aki a Kistücsök nagyságát már megénekelte nem tévedhetett, szóval ez van, mi így jártunk, nekünk valószínűleg csak nem volt most szerencsénk.

Aztán még pár szó a többi helyről:

Szigliget, Szürkebarát (3. számú és egyben utolsó meleg ételt felszolgáló vendéglátóegység Szigligeten):

Soha, semmilyen körülmények között! Na ez az igazán gáz hely, éttermnek nem is nevezném, és ez tényleg olyan, ami csont nélkül rossz! A szálláshelyen ajánlották, és mi a sötétbarnára mázolt sörpadokat és hullámpalából ácsolt kerítést látva sem fogtuk menekülőre. Teljesen megérdemeltük a másfél napos gyomorrontást, ami utána jött. (pedig alig ettünk a kajából, de így jár aki éhes és nem gondolkodik)

Szigliget, pizzéria (2. számú meleg ételt felszolgáló egység)

A pizza kellemes, a túléléshez tökéletes, ennél mélyebben nem mennék bele. Házhoz is szállítják, ez esetünkben kiemelten fontos volt, hiszen az utca túloldalán volt a szállásunk.

(az 1. számú vendéglátóegységet nem próbáltuk ki, elriasztott minket az étlap és a külsőségek alapján megsaccolt ár-érték arány)

Szigliget, kávézó a vár aljában:

Kedves kiszolgálás, a kávé nem rossz (de sajnos nem is jó), a jeges chai latte finom.

Keszthely, sétálóutcán lévő szocreál kávézó:

A nevét nem tudom, nem is baj, ez is az “ide sem megyünk többet” kategória. Akinek nosztalgiája támad a retro krémesek iránt, annak jó szívvel ajánlom, pont olyan a süti, mint 30 évvel ezelőtt a szövetkezeti cukrászdákban (egy jobbfélében). De a kiszolgálás is olyan. Az egyetlen mondat, amit a pincérnő intézett hozzánk az “el kéne vinni a gyereket innen, útban van” volt.

Balatonfüred, Karolina (tea-kávé-bor-kenyér)

Nagyon finom, igazán házias sütik, kedves és figyelmes kiszolgálás, és ami tényleg isteni: a kávé! Nagyon finom, fűszeres ízű, igazi élmény.

Balatonfüred, Ezüsthajó kávézó:

Frissen sült croissant-t kínálnak reggelire, ribizlidzsemmel, nekem spec nem kell ennél jobb, a kávé meggyőző, bár itt csak lattet ittunk, de az nagyon rendben volt.

Tihany, Fogas csárda

Csak fogas megszállottaknak, az árak bőven borsosak, és az egyben sült fogason kívül az ételek, még a köretek és saláták minősége is csak erős túlzással nevezhető közepesnek. De a fogas friss, tökéletesen ropogósra sütve. Erősen szocreál hangulat, de korrekt a kiszolgálás, minden évtizedek óta változatlan. Semmi újragondolás, de ezért mi kifejezetten hálásak voltunk.

Hévíz, Korzó cukrászda(?)

A pontos definícióra nem emlékszem, mindenesetre mi már évek óta nem tudunk úgy meglenni a Balaton környékén sem, hogy ide ne zarándokolnánk el fagyizni. Mert a fagyi isteni. Az eper eperből, az erdei gyümölcs erdei gyümölcsből készül, ahogy kell. Nagyon finom.

Hát ennyi, bár azért kétlem, hogy ez olyan érdekes írás lett volna, de Férjnek megígértem. Ahogy ezt az ebédet is, kárpótlásul a Kistücsökért.

  • 4 főre
  • 2 kis szűzpecsenye (2×30 dkg)
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 ek vaj
  • 40 dkg champion gomba
  • 1 dkg szárított vargánya
  • 5 dl húsleves (marha)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 babérlevél
  • 1,5 dl tejszín
  • a galuskához
  • 15 dkg rétesliszt
  • 2 tojás
  • 1 dl tejszín
  • 5 dkg olvasztott vaj

A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztogatom a zsírtól, majd forró serpenyőben a vaj és olaj keverékén hirtelen piros kérget sütök rá minden oldalán. Sózom, tepsibe teszem és előmelegített sütőben 90°C fokon (villanysütőben, alsó-felső sütés)) 100-110 percen át sütöm. Az utolsó 10 percre átfordítom a húsokat a másik oldalukra.

Közben a húslevest a babérlevéllel és a nagyon apróra vágott szárított gombával együtt felforralom és addig főzöm, amíg a harmadára forr be a folyadék. A hús sütéséből visszamaradt zsiradékon megsütöm a vékonyra szeletelt gombát, amikor már kezd színt kapni, hozzáadom a finomra aprított fokhagymát is, átkeverem, majd felöntöm a borral. Sózom, majd nagy lángon elforralom alóla a folyadékot. Ha ez megvan, hozzáöntöm a húslevest, amiből a babérlevelet már kihalásztam, összeforralom és felöntöm a másfél deci tejszínnel. Még egyet forr, és a ragu kész.

A galuskához a tojásokat elhabarom az olvasztott, kihűtött vajjal és a tejszínnel, majd hozzáadom a lisztet, némi sót, csomómentesre keverem, majd legalább 15 percig állni hagyom. Ezt követően lobogós sós vízben nokedliszaggatóval galuskákat szaggatok belőle több részletben. Ha a galuskák felúsztak a víz felszínére, átkavarom, fél percig még főni hagyom, majd szűrőlapáttal kiszedem.

Tálalás előtt a szószhoz öntöm a megsült hús alá gyűlt levet, felforralom a szószt, beleteszem a húst, majd összemelegítem az egészet. Galuskát adok mellé.

Címkék: , ,

10 hozzászólás a bejegyzéshez: Egyben sült szűzpecsenye tejszínes gombás raguval, vajas galuskával

Mamma
2010. szeptember 5., vasárnap

A Kistücsökhöz nem tudok hozzászólni, nem voltam. Viszont el tudom képzelni, hogy amit írtál, az igaz, sőt azt is, hogy a legjobb helyen is előfordulnak gyengébb napok… mindegy, ez nem egy épületes komment:)

Nagyon guszta ez a gombás ragu, egyszerű, finom:)

killervidra
2010. szeptember 5., vasárnap

Mamma, örülök hogy tetszik! :)
Férjnek ez volt a rendelése: egyszerű, finom, semmi variálás, semmi újragondolás. :)
Sajnos emberek vagyunk, a szakácsok is azok, mindannyiunknak vannak gyenge napjai, hibázunk, és ezzel nincs is semmi gond, amíg nem mi fogjuk ki a rossz napos szakácsot. De hát ez a méltatlankodás is emberi dolog sajnos…

szepyke
2010. szeptember 5., vasárnap

Kistücsök…. nem tévedtél. Nálunk is sós volt minden, de én ezt azért nem írtam, mert én eleve nagyon sótlanul eszem, így soha nem tudom, hogy azért mert valami nekem sós, az másnak is tényleg az e. A varázs nálunk is elmaradt, bár, amit mi ettünk, az a sósságon kívül jó volt, bár bazi drága, és annyira nem jó, amennyire drága…
http://szepsegtar.blogspot.com/2010/07/kistucsok-etterem.html
Nekem nagyon eklektikus volt minden. Ennyi.
Nálunk nem volt újragondolt előétel, sommelier felénk sem nézett, pedig szombat este volt, és kikértük a borlapot is.. Mindegy, ez van, akkor Te sem ájultál be annyira, amennyire kellett volna… én sem.

killervidra
2010. szeptember 5., vasárnap

Szepy, mi sem eszünk túl sósan, de ez itt nem olyan ízlésbéli dolog volt, hanem kegyetlenül el volt sózva minden (kivéve a sültpaprika krémlevest).
Olvastam a beszámold, és ami feltűnt, hogy az én kovászosuborka-krémlevesemnek például megközelítőleg sem volt olyan élénk a színe, mint amit nálad láttam. Ez még nem lenne baj, de az enyém ízre is halovány volt. Meg mi például kenyeret sem kaptunk.
Mielőtt megírtam a Kistücsökről a beszámolót azért utánanéztem a véleményeknek, és elég megosztottak voltak, nagyjából fele-fele arányban.(szóval nem bennünk van a hiba) Nekem úgy tűnt, hogy vannak jobb meg rosszabb napok, és a teljesítmény elég hullámzó tud lenni a szakácsok és a pincérek részéről is.
És igazad van, én is úgy érzem, hogy ilyen hírnévvel és ennyi pénzért ennek nem így kellene lennie.

szepyke
2010. szeptember 5., vasárnap

Én mondjuk a kenyértől elájultam, és lehet, hogy azzal laktam jól, mert a levendulazseléhez megettem egy csomót. Én a jobb-rosszabb napokról nem tudok beszámolni, az jobban zavar, hogy miért van hogy vip vendégek máshogy kapnak valamit, mint az, aki fizet érte? Az említett levest nem én ettem, ha nekem feltálalnak egy ilyen libafoszöld izét, már bocsánat, de úgy nézett ki, én biztos, hogy nem eszem bele. És még valami, az a hab a tetején engen egyenesen taszított, mondjuk a modern konyhában egyáltalán nem vonzana k azok a habos, vagy habzó izék, amikről mindig a mosogatás jut az eszembe, nem az, hogy ez milyen finom lehet. Illetve, még valami.. gyerekkoromban sokat jártam az Omszki-tóra…annak a szélén volt néha ilyen hab… brrrrr. Bocsánat, ha hosszú voltam!

killervidra
2010. szeptember 5., vasárnap

:))) Vannak jó meg rossz habok, nálam is a ketchup hab(aka újragondolt ketchup) verte ki a biztosítékot. Igaz, nekem nem a habbal volt bajom, hanem az újragondolással (illetve annak hiányával).
A libafos-zöld leves az nekem nagyon tetszett, úgy nézett ki, mint aminek van íze. Az én levesem olyan bánatos, világoszszürkészöldessemmilyen színű volt inkább. Ízre is. És ez volt a legjobb! Na mindegy, mi egy elég rossz pillanatát kaphattuk el a Kistücsöknek.

Mamma
2010. szeptember 6., hétfő

Nagyon élveztem az éjszakai csörtétöket (jó ez így??, csak azért, mert kihullámosította:), csak már fáradt voltam írni valamit.
Néztem Szepynél a levest, annak tényleg egész más színe volt.
Egy szakács vagy étterem attól igazán jó, hogy egyenletes teljesítményt tud nyújtani. Ezt nagyon nehéz!! Én speciell mindig törekszem rá, hogy az a valami pont olyan állagú, ízű, miegymású legyen, mint a múltkor, de nem megy mindig. Ez a szakma magasiskolája. A vendég ugyanazt szeretné, mint múlt hónap második keddjén. (Meg a férjem is, de ez más kérdés.) Namármost, ha én ezt a szintet nem tudom mindig garantálni, az oké. (Nem oké, de ez van.) De egy Kistücsöktől, aki a egy ország Top10-jében benne van, el lehet várni. Sőt! Elvárható!!
És azt sem hiszem, hogy a színérzékelésetekkel lenne gond.

Ezek a habok valami miatt mostanában nagyon divatosak. Igazából nem értem. Étel legyen markáns, meghatározható, fogható. A hab meg nem ilyen, kivéve, ha zsíros. (pl. tejszínes.)

killervidra
2010. szeptember 6., hétfő

Mamma, igazad van, én is így gondolom. :) Ha nem is sikerül mindig ugyanúgy az étel, azért jó attól még lehetett volna. Meg egy(-két) baki is belefér, na de ennyi… Csak hát ez olyan magyar dolog, hogy az ilyesfajta teljesítményingadozás felett illik szemet hunyni, mert a Kistücsök még ezzel is az átlag felett van. (és nem vitatom, hogy vannak napok, amikor tényleg fényévekkel jobb lehet, mint a magyar átlag. Csak ezt mi már nem fogjuk megtudni) Ezek a férjek meg már csak ilyenek. :)
A habokkal nekem állagra nincs bajom, de legtöbbször ízre unalmasak, állagra meg többnyire egyformák, és mindenképpen túl vannak sztárolva. Megelégszenek azzal, hogy maga a hab az újdonság, és akkor már nem is kell bele más csavar. Arról meg nem is beszélve, hogy önmagában tálalva egy hab szerintem nem állja meg a helyét, kellenek mellé kontrasztos állagok, ízek is. De ez csak az én véleményem persze. Meg azért vannak jó habok is. :)

Rostás Tamás
2012. augusztus 29., szerda

Erre most sikerült ráakadnom, nekünk a tücsök élmény tavalyi, a Tiéddel nagyrészt egyező, ráadásul az elvileg nyitott vendégkönyvből kimoderálták a kritikus észrevételt. Amíg a déli parton nincs konkurencia, nagy változás szerintem nem várható. A propaganda viszont remek:-)

killervidra
2012. augusztus 30., csütörtök

Tamás, és ez az írás tényleg visszafogott volt, tudtam volna ennél csúnyábbat is írni, ha igazán őszinte vagyok. De ennyi pénzért ilyen rosszat még nem ettünk. A propagandában egyetértek. :) Nem csak a konkurencia hiánya a baj, úgy tűnik, a hullámzó színvonal magyar betegség, nem ez az első túlsztárolt hely, ahol rosszat eszünk, bár kétségkívül ez volt a legnevesebb.

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)