Csipetke és a kenyérpuding

2010. július 29, csütörtök | babának, desszert, hús nélkül | Szerző: Herczeg Gabriella

P1015184

Igen, most pedig Tamás fiunk aktuális kedvenc eledele következik. Amit a forrongó sütő ellenére a 40°C fokos kánikulában is napi rendszerességgel kellet letennem az asztalra minden vacsora után (vagyis inkább helyett), ami képes volt kiütni a palacsintát és a tejbegrízt is a nyeregből. (bár a cím félrevezető, ő maga nem fog szerepelni a továbbiakban a bejegyzésben)

Kell hozzá először is kenyér. Nem kell friss, a szikkadt a legjobb. Nem kell puccos, sokmagvas csoda, a rendes oldszkúl félbarna tökéletesen megfelel. Sőt. (kis ujjongás: végre találtam rendes kenyeret (le is szoktam hamar a házi sütésről). Nem flancos pékségben, hanem a legközelebbi ABCben, Újfehértón sütik, olyan régimódi kenyérgyári, pont, mint 25 évvel ezelőtt.Szerintem (meg a fiuk szerint is) isteni)

Kell hozzá még lekvár. Itt sem kötelező a zseléfix nélküli, vagy csak a házi, mint a legtöbb lekváros sütinél (bár most nem fogok hazudni: én abból készítem), szóval akármilyen finom lekvár megfelel.

Aztán kell még tej, esetleg tejszín, tojás, egy kevés cukor és vaj, és ennyi. Meg persze egy sütő.

És most ellent kell mondanom Hofinak: az angolok mégsem (teljesen) bolondok.

  • 1 kis (15×20 cm) sütőtál
  • 20 dkg kenyér (szikkadt, félbarna)
  • 25 dkg lekvár, tetszőleges ízben (szerintem málnából vagy sárgabarackból a legfinomabb)
  • 4 dl tej
  • 1 dl tejszín
  • 4 tojás
  • 2 púpos ek nádcukor
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 3 dkg vaj
  • nádcukor a tetejére (elhagyható)

A kenyeret felszeletelem, a héját levágom és nagyobb négyzeteket vágok belőle. Kivajazott sütőtálba rakok belőle egy réteget, lehetőleg hézagmentesen. Erre rákenem a lekvárt. Ismét egy réteg kenyér, szintén hézagmentesen lerakva. (nekem ennyi kenyér kellett, de ha hiányzik néhány négyzetcentiméteren az anyag, pótoljuk ki bátran)

A tejet, tejszínt, tojásokat alaposan elhabarom a cukrokkal, legyen egynemű a rántottafoltok nem guszták a pudingban. A keveréket a kenyérre öntöm, úgy hogy mindenhova jusson. A tetejére forgácsolom a maradék vajat és megszórom kevés cukorral (annak a reményében, hogy ez a sütés során majd karamellizálódni fog).

Előmelegített sütőben 200°C fokon (gázsütő) 35-40 percig sül, amíg a teteje aranyszínűvé nem válik.

Langyosan szeletelem.

Ha pedig valaki mégsem hitte volna el, amit az elején írtam, és csak a mini miatt olvasta volna végig a bejegyzést, annak legyen itt néhány fénykép mégiscsak. (főleg hogy a Ponty oldal már megint nem működik, így oda a továbbiakban nem tudok képeket feltölteni)

P1015062

PC170003

PC230006

PC220001

Hát a képek alapján látszik, hogy miniatűr mostani kedvenc hobbija a 15-20 számmal nagyobb cipőkben való flangálás, ezzel úgy jól el is volt egész nap az egyéb tevékenységein kívül -egészen máig.

A mai nap felfedezése pedig, taadaaaam: a gombolyag! Ezzel körülbelül egy órán át játszott egyedül(!) és csendben(!).

És akkor most mennyiben különbözik egy kiscicától?

P1030033

 

Címkék: ,

11 hozzászólás a bejegyzéshez: Csipetke és a kenyérpuding

ottis
2010. július 29., csütörtök

Nagyon aranyos fiú!!!

Gabah
2010. július 29., csütörtök

Ó, mennyit nőtt! Még mindig jól néz ki! (mondja Anna ;-)
Holnap megyek anyósomhoz, és visszakérem az összes gombolyagot, amit nemrég nekiajándékoztam! :-D

killervidra
2010. július 29., csütörtök

Ottis, köszi, én is így látom! :D

Gabah, de még mennyit! Most vettem neki 23-as szandált, de már kinőtte…
A gombolyaggal valami hihetetlen jól lekötötte magát (közben igyekeztem nem arra gondolni, hogy ebből én sálat akartam kötni), hátha nálatok is bejön! :)
Annát meg pusziljuk! :)

lúdanyó
2010. július 30., péntek

Nagyon aranyos :) Eszembe juttatta a Gőgös Gúnár Gedeonból a gombolyagos mesét :)

killervidra
2010. július 30., péntek

Kedves Lúdanyó, nekem meg a Gőgös Gúnár Gedeont juttattad eszembe! :) Az enyém már elenyészett a szülői ház pincéjében, de csipetnek veszek egyet még ma! (mostanra ugyanis már belenőtt a meséskönyvekbe is :) )

Felhőlány
2010. július 30., péntek

Azok a nagy huncut szemek! :) Csodaszép kis pasi! :))
A kenyérpuding receptért pedig hálás vagyok, a héten gyűjtöttem be egy sós változatot is, valahogy eddig kimaradt az életemből az elkészítése… Köszi!

killervidra
2010. július 30., péntek

Felhőlány, köszi a kis pasi nevében! :D
A kenyérpuding jó dolog a maradék kenyér hasznosítására (és az nálunk most van bőven), bár újabban csak azért veszem a kenyeret, hogy másnap puding legyen belőle. :) Ez van, a kiscsávó teljesen rákattant (meg egy kicsit az apja is :) )

Jenis
2010. augusztus 2., hétfő

Tisztára, mint az én kisfiam Szilárd! Mi cicafiúnak (is) becézzük.
Tetszik a kenyérpuding ötlete, bár én még rizspudingot sem csináltam soha. De ami késik, nem múlik!

killervidra
2010. augusztus 3., kedd

Jenis, a cicafiú nálunk is létező név! :)))
A kenyérpuding nagyon jó a maradékok felhasználására, plusz szerintem ez is olyan műfaj, amit minden gyerkőc szeret! :)

peel
2011. április 17., vasárnap

Zsemlével követtem el és felcseréltem a tej és tejszín mennyiségét. Húhh, de jó nálatok gyereknek lenni : )

killervidra
2011. április 17., vasárnap

Zsemlével is jó. Meg kaláccsal is. :))) Örülök hogy ízlett! :)
Igazad lehet egyébként, Csipi eddig még nem panaszkodott. :)))

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)