2010. július 28-i archívum

Zöldbabos juhtúrós túrótorta padlizsánnal, paradicsommal

2010. július 28., szerda | babának, hús nélkül, sós | Nincs hozzászólás

P1015132

Mit nekem mindenféle quichek, ha egyszer van túrótortánk is? Na jó, az igazság inkább az, hogy szeretem én a quicheket, nagyon is, de ahhoz tészta kell, azt meg nyújtani kell, mennyi macera. Ez meg annyira egyszerű. És finom.

Az alap az a túrótorta, amit a leggyakrabban készítek, csak általában édesen. Némi változtatást persze kellett eszközölnöm a rengeteg zöldség miatt, de azért ez mégis ugyanaz a rusztikus, tésztaalap nélküli torta. Csak sósan. Fél óra alatt összeállítható, aztán meg 90 percet sül, ez igaz, de én most például a gáztűzhellyel fűtök a nyári zimankóra való tekintettel. Mit írjak még róla így, hogy mindjárt fölébred a kisded?

Finom. Főleg hidegen.

  • 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformához
  • 50 dkg félzsíros túró
  • 25 dkg juhtúró
  • 5 nagy tojás
  • 12 dkg búzadara
  • 30 dkg zöldbab
  • 1 közepes padlizsán (35 dkg)
  • 5 közepes paradicsom (45 dkg)
  • 1 kis fej vöröshagyma (5 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek szárított oregánó
  • 2 ek olívaolaj
  • vaj és búzadara a formához

A padlizsánt meghámozom, a magvasabb részét kivágom, centis kockákra aprítom. A paradicsomot leforrázom, lehűtöm, meghámozom, kimagozom, nagyobb kockákra aprítom. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítom a fokhagymával együtt. A megtisztított zöldbabot 5 centis darabokra vágom.

A felhevített olajon aranyszínűre sütöm a padlizsánt a hagymával együtt, majd sózom, hozzáadom a zöldbabot, fokhagymát, paradicsomot, oregánót és mérsékelt lángon gyakran rázogatva addig sütöm így az egészet, amíg már nem marad alatta folyadék.

Közben a túrót, juhtúrót alaposan kikeverem a búzadarával és a tojásokkal.

A kissé kihűlt zöldséges keveréket összeforgatom a túrós masszával, majd kivajazott, búzadarával kiszórt tortaformába öntöm. (a kiálló zöldbab végeket érdemes visszanyomkodni a túró alá, hogy ne égjen meg a sütés során)

160°C fokon (gázsütőben) 90 percig sült.

Hidegen szépen szeletelhető.

Címkék: , , , , , , ,

Ötfűszeres sertéshúsgolyók gyömbéres nektarin szósszal

2010. július 28., szerda | babának, sertés | 5 hozzászólás


P1015123
Ami persze eredetileg a sokkal konvencionálisabbnak számító szilvaszósszal készült volna el -ha időközben a szilva nem került volna cseppfolyós állapotba a hűtés ellenére. Pedig tegnap vettem. Nektarint meg találtam itthon. Na mindegy, mostanában a beszerzés nem megy simán.

Ötfűszer: hát igen, egy kacsaleves miatt vettem belőle egy elég nagy dobozzal (mert csak ilyenben volt), és mostanában elég sok mindenbe kerül, mert nem bírom kerülgetni azt a nem túl esztétikus bödönt, és bármit elkövetnék, hogy gyorsan kiürüljön. De ha nincs otthon, semmi pánik! Az ötfűszer keverék csillagánizs, fahéj, szecsuáni bors, szegfűszeg és édesköménymag egyenlő arányú keveréke, porrá őrölve, szóval az alkotórészek birtokában otthon is elkészíthető. Bár készen megvenni olcsóbb és egyszerűbb.

Pontyos sztorik ma nincsenek, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek egyáltalán, csak időszűke van állandóan, az energiatartalékaink lemerültek, és ami maradt, azt mindet a miniatűrre fordítjuk. Aki egyébként valami hihetetlen tempójú szellemi fejlődést produkál mostanában, alig bírjuk követni, és csodálni azt a folyamatot, aminek egyetlen pillanatát sem szeretnénk elmulasztani (és nekem még ez össze is jöhet).

Azért egy bájos adalék a bloghoz: akadt egy önjelölt keresztapánk, aki Pontyot Harcsa Bácsira keresztelte, mert valamiért a Ponty Úr megjegyezhetetlennek bizonyult számára. A legszebb az egészben, hogy azóta már időnként mi is így hívjuk szegény ezer nevű fiunkat. Kedves Tamás, köszönjük, Ponty/Harcsa nevében!

A golyók ismét a csipet kedvére készültek, puha, enyhén fűszeres hús, pont amilyennek szereti. A szósz meg csípős a gyömbértől, édes, savanyú, akár egy csatni, ahogy mi szeretjük. Eredetileg rizstésztával készült volna, hogy ne kelljen szöszölni a rizs főzésével, meg úgy sokkal jobban hajazott volna a paradicsomos húsgombóc+spagetti című kedvenc összeállításunkra is, már ami a külsőségeket illeti, és ezt én még tegnap viccesnek találtam, de ma már nem annyira, szóval maradt a rizs mellé.(és nem is azért, mert rizstésztát nem találtam itthon, és nem volt kedvem 20 kilométert kocsikázni érte…)

  • 3 adag
  • 65 dkg sovány sertéscomb (tisztítva mérve 60 dkg)
  • 5 dkg vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 púpos tk ötfűszer keverék
  • 1 tk szárított narancshéj (vagy 1 kis narancs héja finomra reszelve)
  • 1 ek napraforgóolaj+ a sütéshez egy kevés
  • 2 tk só
  • 40 dkg nektarin
  • 4 cm gyömbérgyökér
  • 4 tk sötét szójaszósz
  • 2 ek rizsecet
  • 1-2 ek nádcukor
  • 2 dl jázminrizs

A sertéscombról levágtam a zsíros és a vastagabb hártyás részeket, nagyobb kockákra vágtam. Húsdarálón háromszor átdaráltam a fokhagymával és a nagyobb darabokra vágott hagymával együtt. Húsdaráló hiányában jó a késes robotgép is, akkor pürésítsük egészen finomra a húsos masszát. Az ilyen módon finom péppé darált hús tojás nélkül is szépen összeáll majd, de akinek kétségei vannak, üssön hozzá egy tojást is, a massza elbírja.

A darált húst alaposan összegyúrtam az ötfűszer keverékkel, egy evőkanálnyi olajjal, és a mozsárban sóval eldörzsölt szárított narancshéjjal. 2 centis gombócokat hengergettem a masszából, majd azokat felhevített teflon serpenyőben kevés olajon megsütöttem. Kb 15 perc alatt sültek át mérsékelt lángon, és sütés közben egyszer átfordítottam a golyóbisokat. Teflon serpenyőben elég 1 ek olaj sütésenként (én két részletben sütöttem ki, így nem került egyszerre túl sok gombóc a serpenyőbe), hagyományos serpenyőbe ennél egy kicsit több kell.

Közben elkészült a szósz, amihez a kimagozott, nagyobb darabokra vágott nektarint fél deci vízzel, a szójaszósszal és a lereszelt gyömbér kinyomkodott levével együtt összefőztem, amíg a gyümölcs meg nem puhult és az alatta lévő lé be nem sűrűsödött. Utána turmixgépben pürésítettem a cukorral és az ecettel (melyek mennyisége tájékozódó jelleggel került feltüntetésre a receptben, mert nagyban függ a gyümölcs édességétől-savasságától is).

A rizst bő, sós vízben puhára főztem, leszűrtem.

Tálalásnál egy adag rizst elterítettem a tányéron, szedtem rá a gombócokból, majd meglocsoltam a szósszal. A maradék szószt egy tálban mellékeltem a tányérok mellé.

Címkék: , , ,