2010. július-i archívum

Csipetke és a kenyérpuding

2010. július 29., csütörtök | babának, desszert, hús nélkül | 11 hozzászólás

P1015184

Igen, most pedig Tamás fiunk aktuális kedvenc eledele következik. Amit a forrongó sütő ellenére a 40°C fokos kánikulában is napi rendszerességgel kellet letennem az asztalra minden vacsora után (vagyis inkább helyett), ami képes volt kiütni a palacsintát és a tejbegrízt is a nyeregből. (bár a cím félrevezető, ő maga nem fog szerepelni a továbbiakban a bejegyzésben)

Kell hozzá először is kenyér. Nem kell friss, a szikkadt a legjobb. Nem kell puccos, sokmagvas csoda, a rendes oldszkúl félbarna tökéletesen megfelel. Sőt. (kis ujjongás: végre találtam rendes kenyeret (le is szoktam hamar a házi sütésről). Nem flancos pékségben, hanem a legközelebbi ABCben, Újfehértón sütik, olyan régimódi kenyérgyári, pont, mint 25 évvel ezelőtt.Szerintem (meg a fiuk szerint is) isteni)

Kell hozzá még lekvár. Itt sem kötelező a zseléfix nélküli, vagy csak a házi, mint a legtöbb lekváros sütinél (bár most nem fogok hazudni: én abból készítem), szóval akármilyen finom lekvár megfelel.

Aztán kell még tej, esetleg tejszín, tojás, egy kevés cukor és vaj, és ennyi. Meg persze egy sütő.

És most ellent kell mondanom Hofinak: az angolok mégsem (teljesen) bolondok.

  • 1 kis (15×20 cm) sütőtál
  • 20 dkg kenyér (szikkadt, félbarna)
  • 25 dkg lekvár, tetszőleges ízben (szerintem málnából vagy sárgabarackból a legfinomabb)
  • 4 dl tej
  • 1 dl tejszín
  • 4 tojás
  • 2 púpos ek nádcukor
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 3 dkg vaj
  • nádcukor a tetejére (elhagyható)

A kenyeret felszeletelem, a héját levágom és nagyobb négyzeteket vágok belőle. Kivajazott sütőtálba rakok belőle egy réteget, lehetőleg hézagmentesen. Erre rákenem a lekvárt. Ismét egy réteg kenyér, szintén hézagmentesen lerakva. (nekem ennyi kenyér kellett, de ha hiányzik néhány négyzetcentiméteren az anyag, pótoljuk ki bátran)

A tejet, tejszínt, tojásokat alaposan elhabarom a cukrokkal, legyen egynemű a rántottafoltok nem guszták a pudingban. A keveréket a kenyérre öntöm, úgy hogy mindenhova jusson. A tetejére forgácsolom a maradék vajat és megszórom kevés cukorral (annak a reményében, hogy ez a sütés során majd karamellizálódni fog).

Előmelegített sütőben 200°C fokon (gázsütő) 35-40 percig sül, amíg a teteje aranyszínűvé nem válik.

Langyosan szeletelem.

Ha pedig valaki mégsem hitte volna el, amit az elején írtam, és csak a mini miatt olvasta volna végig a bejegyzést, annak legyen itt néhány fénykép mégiscsak. (főleg hogy a Ponty oldal már megint nem működik, így oda a továbbiakban nem tudok képeket feltölteni)

P1015062

PC170003

PC230006

PC220001

Hát a képek alapján látszik, hogy miniatűr mostani kedvenc hobbija a 15-20 számmal nagyobb cipőkben való flangálás, ezzel úgy jól el is volt egész nap az egyéb tevékenységein kívül -egészen máig.

A mai nap felfedezése pedig, taadaaaam: a gombolyag! Ezzel körülbelül egy órán át játszott egyedül(!) és csendben(!).

És akkor most mennyiben különbözik egy kiscicától?

P1030033

 

Címkék: ,

Zöldbabos juhtúrós túrótorta padlizsánnal, paradicsommal

2010. július 28., szerda | babának, hús nélkül, sós | Nincs hozzászólás

P1015132

Mit nekem mindenféle quichek, ha egyszer van túrótortánk is? Na jó, az igazság inkább az, hogy szeretem én a quicheket, nagyon is, de ahhoz tészta kell, azt meg nyújtani kell, mennyi macera. Ez meg annyira egyszerű. És finom.

Az alap az a túrótorta, amit a leggyakrabban készítek, csak általában édesen. Némi változtatást persze kellett eszközölnöm a rengeteg zöldség miatt, de azért ez mégis ugyanaz a rusztikus, tésztaalap nélküli torta. Csak sósan. Fél óra alatt összeállítható, aztán meg 90 percet sül, ez igaz, de én most például a gáztűzhellyel fűtök a nyári zimankóra való tekintettel. Mit írjak még róla így, hogy mindjárt fölébred a kisded?

Finom. Főleg hidegen.

  • 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformához
  • 50 dkg félzsíros túró
  • 25 dkg juhtúró
  • 5 nagy tojás
  • 12 dkg búzadara
  • 30 dkg zöldbab
  • 1 közepes padlizsán (35 dkg)
  • 5 közepes paradicsom (45 dkg)
  • 1 kis fej vöröshagyma (5 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek szárított oregánó
  • 2 ek olívaolaj
  • vaj és búzadara a formához

A padlizsánt meghámozom, a magvasabb részét kivágom, centis kockákra aprítom. A paradicsomot leforrázom, lehűtöm, meghámozom, kimagozom, nagyobb kockákra aprítom. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítom a fokhagymával együtt. A megtisztított zöldbabot 5 centis darabokra vágom.

A felhevített olajon aranyszínűre sütöm a padlizsánt a hagymával együtt, majd sózom, hozzáadom a zöldbabot, fokhagymát, paradicsomot, oregánót és mérsékelt lángon gyakran rázogatva addig sütöm így az egészet, amíg már nem marad alatta folyadék.

Közben a túrót, juhtúrót alaposan kikeverem a búzadarával és a tojásokkal.

A kissé kihűlt zöldséges keveréket összeforgatom a túrós masszával, majd kivajazott, búzadarával kiszórt tortaformába öntöm. (a kiálló zöldbab végeket érdemes visszanyomkodni a túró alá, hogy ne égjen meg a sütés során)

160°C fokon (gázsütőben) 90 percig sült.

Hidegen szépen szeletelhető.

Címkék: , , , , , , ,

Ötfűszeres sertéshúsgolyók gyömbéres nektarin szósszal

2010. július 28., szerda | babának, sertés | 5 hozzászólás


P1015123
Ami persze eredetileg a sokkal konvencionálisabbnak számító szilvaszósszal készült volna el -ha időközben a szilva nem került volna cseppfolyós állapotba a hűtés ellenére. Pedig tegnap vettem. Nektarint meg találtam itthon. Na mindegy, mostanában a beszerzés nem megy simán.

Ötfűszer: hát igen, egy kacsaleves miatt vettem belőle egy elég nagy dobozzal (mert csak ilyenben volt), és mostanában elég sok mindenbe kerül, mert nem bírom kerülgetni azt a nem túl esztétikus bödönt, és bármit elkövetnék, hogy gyorsan kiürüljön. De ha nincs otthon, semmi pánik! Az ötfűszer keverék csillagánizs, fahéj, szecsuáni bors, szegfűszeg és édesköménymag egyenlő arányú keveréke, porrá őrölve, szóval az alkotórészek birtokában otthon is elkészíthető. Bár készen megvenni olcsóbb és egyszerűbb.

Pontyos sztorik ma nincsenek, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek egyáltalán, csak időszűke van állandóan, az energiatartalékaink lemerültek, és ami maradt, azt mindet a miniatűrre fordítjuk. Aki egyébként valami hihetetlen tempójú szellemi fejlődést produkál mostanában, alig bírjuk követni, és csodálni azt a folyamatot, aminek egyetlen pillanatát sem szeretnénk elmulasztani (és nekem még ez össze is jöhet).

Azért egy bájos adalék a bloghoz: akadt egy önjelölt keresztapánk, aki Pontyot Harcsa Bácsira keresztelte, mert valamiért a Ponty Úr megjegyezhetetlennek bizonyult számára. A legszebb az egészben, hogy azóta már időnként mi is így hívjuk szegény ezer nevű fiunkat. Kedves Tamás, köszönjük, Ponty/Harcsa nevében!

A golyók ismét a csipet kedvére készültek, puha, enyhén fűszeres hús, pont amilyennek szereti. A szósz meg csípős a gyömbértől, édes, savanyú, akár egy csatni, ahogy mi szeretjük. Eredetileg rizstésztával készült volna, hogy ne kelljen szöszölni a rizs főzésével, meg úgy sokkal jobban hajazott volna a paradicsomos húsgombóc+spagetti című kedvenc összeállításunkra is, már ami a külsőségeket illeti, és ezt én még tegnap viccesnek találtam, de ma már nem annyira, szóval maradt a rizs mellé.(és nem is azért, mert rizstésztát nem találtam itthon, és nem volt kedvem 20 kilométert kocsikázni érte…)

  • 3 adag
  • 65 dkg sovány sertéscomb (tisztítva mérve 60 dkg)
  • 5 dkg vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 púpos tk ötfűszer keverék
  • 1 tk szárított narancshéj (vagy 1 kis narancs héja finomra reszelve)
  • 1 ek napraforgóolaj+ a sütéshez egy kevés
  • 2 tk só
  • 40 dkg nektarin
  • 4 cm gyömbérgyökér
  • 4 tk sötét szójaszósz
  • 2 ek rizsecet
  • 1-2 ek nádcukor
  • 2 dl jázminrizs

A sertéscombról levágtam a zsíros és a vastagabb hártyás részeket, nagyobb kockákra vágtam. Húsdarálón háromszor átdaráltam a fokhagymával és a nagyobb darabokra vágott hagymával együtt. Húsdaráló hiányában jó a késes robotgép is, akkor pürésítsük egészen finomra a húsos masszát. Az ilyen módon finom péppé darált hús tojás nélkül is szépen összeáll majd, de akinek kétségei vannak, üssön hozzá egy tojást is, a massza elbírja.

A darált húst alaposan összegyúrtam az ötfűszer keverékkel, egy evőkanálnyi olajjal, és a mozsárban sóval eldörzsölt szárított narancshéjjal. 2 centis gombócokat hengergettem a masszából, majd azokat felhevített teflon serpenyőben kevés olajon megsütöttem. Kb 15 perc alatt sültek át mérsékelt lángon, és sütés közben egyszer átfordítottam a golyóbisokat. Teflon serpenyőben elég 1 ek olaj sütésenként (én két részletben sütöttem ki, így nem került egyszerre túl sok gombóc a serpenyőbe), hagyományos serpenyőbe ennél egy kicsit több kell.

Közben elkészült a szósz, amihez a kimagozott, nagyobb darabokra vágott nektarint fél deci vízzel, a szójaszósszal és a lereszelt gyömbér kinyomkodott levével együtt összefőztem, amíg a gyümölcs meg nem puhult és az alatta lévő lé be nem sűrűsödött. Utána turmixgépben pürésítettem a cukorral és az ecettel (melyek mennyisége tájékozódó jelleggel került feltüntetésre a receptben, mert nagyban függ a gyümölcs édességétől-savasságától is).

A rizst bő, sós vízben puhára főztem, leszűrtem.

Tálalásnál egy adag rizst elterítettem a tányéron, szedtem rá a gombócokból, majd meglocsoltam a szósszal. A maradék szószt egy tálban mellékeltem a tányérok mellé.

Címkék: , , ,

Csicseriborsó saláta fetával, paradicsommal

2010. július 17., szombat | babának, hús nélkül, saláta | 14 hozzászólás

P1015051

Még mindig forróság, szóval még mindig hideg (de kiadós!) salátán élünk a hűtőből. Jó dolog ez, mert meg lehet csinálni éjszaka is, amikor kint hűvös van (és nem is azért, mert bájos, de ölbecsimpaszkodó kis majomként tapad ránk egész nap gyermekünk, ami bevallom, nagyon jó érzés tud lenni a lelkemnek, de 40°C fokban szigorúan fizikálisan nem annyira komfortos. Plusz csak éjszaka tudok főzni, miután ő elaludt). De jaj, mit is beszélek, ha konzervből készül, akkor még főzni sem kell. Szóval akkor egy jó kis hideg saláta, ami elkészül percek alatt, még egy jó pont. (nekem nincs bajom a konzervvel, csak sok helyet foglal, ezért inkább száraz csicseriborsót tartok itthon)

Kezdem elveszteni a fonalat, szóval még annyit, hogy persze, volt már nagyon hasonló csicseriborsó saláta tavaly is a blogon, ez most csak egy picit más, de mindkettő nagyon finom, különben miért is tenném fel évente egyszer ide a receptet.

Egyébként meg annyi mindent akartam írni, a melegről, Gabahnak, hogy légkondi kell kérem a konyhába, akkor majd lefagy a tarkója is az embernek főzés közben (ha eljut odáig), mert az a nagyszerű kütyü innen hűti az egész lakást (ismét csak éljen az amerikai konyha, meg az, aki kitalálta, és lehetőleg benne), és folyamatosan 19°C fokra van állítva, amitől az egész lakásban kellemes a hőmérséklet, csak én dermedek kékre a tűzhely mellett. (és igen, van légkondi, ha már csatorna és szilárd útburkolat nincs, hát nem vagyunk mi barbárok teljesen, csak a gyerek nem hord többnyire időnként ruhát és gátlások nélkül, üvöltve fut be a szökőkútba a város főterén miközben kergeti a galambokat)(nem is galambok, az a nevük hogy pipi)

DSC00230

Meg még arról is, hogy Férj már napok óta nem jár haza esténként, na nem a házaséletet unta meg (remélem), csak éjszakai ügyeletet biztosít egy veterán VB-n, és Ponty azóta azt hiszi, hogy félárva lett, amitől folyamatosan vigasztalan, nekem meg naponta több százszor jut eszembe nagyra becsült sebész főorvosunk mondása, miszerint a sebész felesége olyan özvegy, akinek még él a férje, és hogy ez egy ideje már a belgyógyászokra is igaz. (egyébként egy veterán VB éjszakai ügyeletében mi történhet? Hát pl az egyik orosz versenyző magával hozta a szamovárját, és éjszaka(!) teakészítés közben leforrázta magát….)

És még arról is, hogy július végén ha olcsóbb lesz a paradicsom, az nem mindig azért van ám, mert itt a szezon, hanem néha csak sikerül olcsóbban beszerezni a gagyit valami nagybaniról, és az meg mindegy, hogy az íze februárban sem volt rosszabb, és tiszta szégyen, de ez a kis magyar valóság. Még szerencse, hogy a kertemben már beérett egy kevés, és legalább ebbe a salátába elég volt.

Recept.

  • 6 adag
  • 50 dkg csicseriborsó
  • 50 dkg paradicsom
  • 40 dkg feta
  • 2 fej lilahagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ek római kömény
  • 1 kk őrölt fahéj
  • 2 ág oregánó
  • 6-8 ek olívaolaj
  • 2 ek fehérborecet

A csicseriborsót előző este átmossuk, beáztatjuk, majd bő vízben másnap puhára főzzük. Fél kiló száraz borsóból 1 kg főtt csicseriborsó lesz, most lemértem.

A római köményt száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, majd mozsárban porrá őröljük.

A paradicsomot gerezdekre vágjuk, a hagymát hajszálvékonyra karikázzuk, a fokhagymát a kés pengéjével meglapítjuk. Az oregánó lecsipkedett levélkéit finomra aprítjuk.

A csicseriborsó elkeverjük a paradicsommal, hagymával, fokhagymával, oregánóval, a fűszerekkel, sózzuk (nem kell sok, a feta eleve sós), meglocsoljuk az olívaolajjal, ecettel, majd rámorzsoljuk a sajtot. Alaposan összeforgatjuk, majd a hűtőben hagyjuk állni legalább néhány órán át a fogyasztás előtt.

Címkék: , , , , ,

Zöldbabsaláta csirkével, kaprival, aszalt paradicsommal

2010. július 14., szerda | csirke, saláta | 6 hozzászólás

P1014971

Amikor azt állítottam Beatbull ecetes uborkás bajor krumplisalátájának kovászos uborkával és aszalt paradicsommal való elkészítése után, hogy én (meg Férj is) teljesen beleszerettem az alapleves, krumplival sűrített mártásba, akkor egyáltalán nem túloztam. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a mai napon, amikor a szomszédasszonyom megjelent a kapuban egy nagy tál zsenge zöldbabbal, rögtön egy ilyen szósszal készült saláta jutott róla az eszembe. Mivel nálunk a saláták mostanában főételként szerepelnek (és esküszöm, hogy nem miattam!), csirkével, hogy azért egy kicsit tartalmasabb legyen.

A leves vagy alaplé pedig, ami a főzéshez kell, itt igazán nem számít pocsékolásnak, hiszen azon túl, hogy szinte minden ebben fő majd meg és ebből készül majd a mártás is, a végén le lehet szűrni, akár le is lehet fagyasztani és később felhasználható zöldbableveshez, zöldbabkrémleveshez, vagy akár zöldbabos rizottóhoz is.

  • 4 adag
  • 1,2 kg zsenge zöldbab
  • 40 dkg csirkemell (csont és bőr nélkül, filézve)
  • 20 dkg friss típusú, sós lében eltett sajt (vagy feta)
  • 8-10 db nagyobb felezett aszalt paradicsom(olajban eltett, lecsöpögtetve)
  • 2 szem újkrumpli (~ 10 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 5 ek átöblített, lecsepegtetett kapribogyó (ha nagyobb szemű, leszárazva, negyedelve)
  • 1 kis csokor borsikafű (vagy 1-2 ek szárított)
  • 1 ki csokor petrezselyemzöld
  • 1,5 l húsleves vagy alaplé
  • 2-3 ek fehérborecet
  • 4-5 ek extra szűz olívaolaj (ha ebben volt eltéve, jó az aszalt paradicsom alatt lévő olaj is)

A húslevest felforralom a borsikafűvel és az meghámozott, egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymával. Ha már forr, hozzáadom a csirkemelleket, a meghámozott, félbevágott krumplit és fedő alatt puhára főzöm.

Szűrőlapáttal kihalászom a húst, a krumplit és a borsikafüvet, majd ha ismét felforr a leves, hozzáadom a megtisztított, 5 centis darabokra vagdosott zöldbabot. Fedő alatt addig főzöm, amíg a bab kicsit megpuhul, de azért még nem fő szét teljesen, roppanós marad. Ezt is kihalászom a levesből szűrőlapáttal.

Közben felkockázom a csirkemellet, nagyjából fél centis darabokra, finomra aprítom az aszalt paradicsomot és a petrezselyemzöldet is igen finomra metélem.

A levesből kimerek és leszűrök 2 dl-t, hozzáadom a megfőtt krumplit, a kihalászott, megfőtt fokhagymát, majd botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges (de a sajt is sós, ezt itt vegyük figyelembe!).

A zöldbabot egy mélyebb tálba öntöm, hozzáadom a csirkét, aszalt paradicsomot, petrezselymet, kapribogyót, ráöntöm a húsleveses szószt, rámorzsolom a sajtot (én az ALDI-ban kapható Schafkäset használtam, de jó pl feta is), meglocsolom az olívaolajjal, a borecettel és az egészet alaposan összeforgatom. Ha szükséges, még adok hozzá borecetet, sót.

Akkor a legjobb, ha tálalás előtt van egy kis ideje lehűlni és az ízeknek összeérni benne, de igazából langyosan is finom volt.

Címkék: , , , , ,

Nyári zöldségkrémleves/ karfiolkrémleves

2010. július 14., szerda | babának, leves | 4 hozzászólás

P1014964

Hogyan lehet megetetni a gyűlölt karfiolt egy kisdeddel? Jó alaposan meg kell szelídíteni az ízét (ez a szofisztikáltabb megfogalmazása annak, hogy el kell nyomni) mindenféle zöldséggel, picit lágyítani citrommal, picit megédesíteni és ennyi.

Ponty eddig vad prüszkölésbe kezdett, ha csak megérezte a karfiol ízét, de ezt a levest csak úgy habzsolja. A fél liter belőle az alap, és ráadásul azon kevés ételek közé tartozik, amit másnap felmelegítve is megeszik. Szóval ez egy sikersztori. Azt meg már nem is említem, hogy az apja is imádja.

Egyébként ez a második étel a héten, amibe belezabált a macska. (elnézést a kissé vulgáris fogalmazásért, de tényleg ez történt, a mi macskáinkat semmiképpen nem lehetne kifinomultsággal és az asztali etikett ismeretével vádolni) Mindeközben a csirkemájat meg otthagyják. Ráadásul nekem ma ez lett volna a vacsorám (amit végül bosszúból csak azért is a vizslának adtam). Szóval van e valakinek valami bevált módszere a macskák távol tartására a fotómodellektől? Vagy csak a mi állataink ilyen szemtelenek? Mondjátok hogy más is jár így, vagy legalább valami kis vigasztalást, hogy lesz ez még így se.

  • 4 adag
  • 1 közepes fej karfiol (1-1,2 kg)
  • 1 liter csirke alaplé
  • 3 szál répa (20 dkg)
  • 2 szál petrezselyemgyökér (6-7 dkg)
  • 1 kis fej karalábé
  • 1 nagy fej vöröshagyma ( 6-7 dkg)
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 1 citrom leve és finomra reszelt héja
  • 1 csapott ek nádcukor
  • 3 dkg vaj
  • 5 dkg mascarpone
  • 5 cm finomra reszelt gyömbérgyökér kinyomkodott leve (opcionális)

A feldarabolt hagymát a vajon üvegesre sütöm, majd hozzáadom a meghámozott, nagyjából feldarabolt répát, petrezselyemgyökeret, karalábét is, és sűrű kevergetés mellett, mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de ne égessük-barnítsuk meg semmiképpen, már csak a vaj miatt sem) Hozzáadom a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a megmosott, rózsáira bontott karfiolt, felöntöm az alaplével, majd fedő alatt puhára párolom az összes zöldséget benne.

Sózom, hozzáadom a citrom levét, héját, cukrot, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál a felnőttek számár teszek az asztalra a gyömbér levéből, ebből locsolhat bele ki-ki ízlés szerint. (persze ha eleve csak felnőtteknek készül, akkor mehet bele a gyömbér már az elején is, de szerintem akkor is érdemes csak a levét használni, így biztosan nem lesznek fás gyömbér szálcsák a levesben)

Címkék: , , , , ,

Faszénen sült lepénykenyér olajbogyóval, oregánóval

2010. július 12., hétfő | kelt tészta | 2 hozzászólás

P1014958

Nos először is nem kenyérmorzsát sütöttem, csak még forrón szétcsibráltuk a kenyeret, mert éhesek voltunk (egy kevés(?) éhgyomorra elfogyasztott Martini után milyen türelmetlenek/fegyelmezetlenek/farkaséhesek tudnak lenni az emberek…). De lesz egy kevésbé esztétikus, bár sokkal informatívabb fotó is róla a bejegyzés alján.

Másodszor meg ez a lepény/kenyér nem jöhetett volna létre, ha ma nem botlom bele ebbe a grillen sült pizza receptbe, és nem kezdek el azon gondolkodni, hogy talán nem luxus e egy zsák faszenet elhasználni két pisztráng és három cukkini kedvéért. A gondolatokat általában tett követi (legalábbis szerencsésebb estekben a tettek előtt van gondolat), szóval bedagasztottam egy adag tésztát, hogy majd a parázs fölött sütök pizzát belőle. Na az nem lett, a sokat akar a szarka tipikus esete, így végül egy focaccia-féle lett volna belőle, mígnem sütés közben rájöttem, hogy a parázs felett sosem sül majd át a tészta. Így egy huszárvágással (de mégis inkább egy húscsipesszel) átfordítottam a másik oldalára, és a lágyabb tésztának hála még a mélyen besüppedt olajbogyók sem potyogtak le róla. Az eredmény egy alul-felül csíkos, füstös ízű, nagyon finom, mondjuk hogy lepénykenyér lett, amit még azon melegében, mintegy előételként elcsipkedtünk a kissé elhúzódó vacsora előtt, a pisztrángra várva. Persze azt nem állítom, hogy nem lett volna könnyebb mondjuk két lepénynek megsütni, de Férj szerint így finom, puha, vastag volt a tésztája, úgy meg nem lett volna az, és én meg állítólag szeretem a kihívásokat.

  • 1 nagyjából 22 centi átmérőjű kenyérlepény
  • 30 dkg rétesliszt
  • 1,5 dl víz
  • 1,5 dkg olívaolaj
  • 1 tk fehérborecet
  • 7 gr friss élesztő
  • 1 tk só
  • liszt a nyújtáshoz
  • 1 nagy ág oregánó
  • 4-5 ek olívaolaj a tetejére
  • 2 marék fekete olajbogyó

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a vizet, a másfél deka olajat, az ecetet és a sót is. Alaposan kidolgozom, lágyabb, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztának kell lennie. A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, és félreteszem kelni, amíg a tészta a duplájára nem nő. (ez ebben a melegben úgy 1-2 óra alatt meg is van)

A megkelt tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán kinyújtom (bár elég csak kézzel kihúzogatni is, elég lágy hozzá a tészta), úgy 2 centi vastag kerek lepénnyé. A tetejére szórom az oregánó lecsipkedett és apróra vágott levélkéit, a kimagozott, negyedekbe vágott olajbogyót, meglocsolom a maradék olajjal, majd a feltétet ujjbegyekkel a tésztába nyomkodom- de igazából ez az egész buta ötlet, úgyis meg kell majd fordítani a kenyeret, így az részben lehull, részben majd megég, szóval elég csak egy kevés olajjal meglocsolni és sokkal praktikusabb megoldás, hogy a feltéteket elhagyjuk róla. Vagy eleve belegyúrjuk a tésztába, ha már mindenképpen ragaszkodunk hozzá. Na de a képen ez látható, le kellett írnom a pontos metódusát. (és igen, ez a kenyér a kenyér ennek ellenére így is finom volt, ami pedig még számomra is megdöbbentő)

Az így elkészült lepényt 15 perc pihentetés után a parázs felé a rácsra ügyeskedem (ezt itt terveztem volna még széthúzkodni, mert a transzport során a meglehetősen lágy tészta kissé gombóccá zömült, de egyfelől buta ötlet volt, mert a kezem nem tűzálló, másfelől meg így akkora maradt a lepény, hogy még csipesszel meg tudtam fordítani)

Amikor az alja már aranyszínűre sült, akkor megfordítom, és a másik oldalán is hasonló színűre sütöm.

P1014910

Címkék: ,

Újkrumplisaláta kovászos uborkával, aszalt paradicsommal

2010. július 12., hétfő | babának, hús nélkül, saláta, zöldség | 12 hozzászólás

P1014936

A mai nap tanulsága: ha rákapunk a grillezett cukkinire, és előnyben részesítjük az igen-igen zsenge, majdhogynem bébi méretű példányokat, akkor előbb-utóbb nincs olyan cukkini ültetvény, amit ne lehetne ezzel a tevékenységgel kimeríteni.

Egyszerűbben fogalmazva a ma esti grillezés előtt szembesültem azzal a ténnyel, hogy felettük szinte az összes cukkinit a kertünkből. A maradék néhány darab természetesen Férjnek járt, a műfaj egyik legnagyobb rajongójának, de hogy mi se maradjunk éhen a miniatűrrel, így készült hozzá egy kis krumplisaláta. Nem is akármilyen! A receptet ma találtam hozzá, természetesen ismét Beatbullnál. Mivel a majonézes krumplisalátának én sem vagyok nagy rajongója, általában csak Férjre való tekintettel készítem, de ez a majonéz nélküli, mégis krémes megoldás nagyon megtetszett, azonnal elkészítettem, és igazából most sem csalódtunk, Férj szerint ez lett a legjobb krumplisaláta, amit valaha kóstolt.

A kis változtatások a receptben a hűtőmben fellelhető alapanyagokra való tekintettel történtek, míg Beatbull bajor krumplisalátája ecetes uborkával készült, nálam az nem lévén az uborkát kovászosra cseréltem. És ha már így, akkor került bele egy kevés aszalt paradicsom is, meg a húslevest egy kis rozmaringgal ízesítettem.

Összességében egy nagyon finom, krémes szósszal bevont krumplisaláta lett, ami a grillezett pisztráng mellé szépen passzolt (és nagyrészt még ma este elfogyott, a tetemes mennyiség ellenére).

  • 4 adag
  • 1 kg apróbb szemű újkrumpli
  • 30 dkg kovászos uborka
  • 6 nagyobb aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsepegtetve)
  • 1 marék gyöngyhagyma (vagy 4-5 dkg salotta, édeskésebb vöröshagyma)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy ág rozmaring
  • 2 dl húsleves (vagy alaplé)
  • 0,5 dl olívaolaj

A krumplit alaposan megmosom, majd héjában megfőzöm, fedő alatt, puhára. Leszűröm, hagyom hogy kihűljön és megszáradjon, majd meghámozom és hosszában négyfelé vágom.

Közben a leszűrt, lezsírozott húslevest felforralom az apróra vágott fokhagymával, az egész ág rozmaringgal és a félbevagdosott gyöngyhagymákkal. (azért használtam gyöngyhagymát, mert ez van itthon, de jó a salotta, vagy esetleg édeskésebb ízű, apró vöröshagyma is hozzá (ez utóbbi piknikhagyma néven fut)) 2-3 percig együtt forralom, majd hagyom kihűlni.

A kovászos uborkát vékonyabb karikákra vágom, az aszalt paradicsomot apróra vagdosom.

Ha olívaolajban volt eltéve az aszalt paradicsom, akkor annak az olaját használom fel a salátához, ha nem, akkor fél deci extra szűz olívaolajat használok helyette.

A rozmaringot kihalászom a levesből, majd azt a benne lévő hagymákkal és két (nagyjából 10 dkg) darab főtt krumplival együtt botmixerrel összeturmixolom, sózom.

A feldarabolt krumplit összeforgatom az olajjal, a húsleveses turmixolt szósszal, az uborkával és a paradicsommal. Tálalás előtt jó ha pihen egy kicsit a hűtőben.

Címkék: , , , , ,

Rozmaringgal füstölt pisztráng faszén parázson sütve, grillezett cukkinivel

2010. július 12., hétfő | hal | 3 hozzászólás

P1014928

Senki ne higgye azt, hogy most egy nyakatekert, bonyolult recept következik! Sőt! Hihetetlenül egyszerű és finom.

Persze szükséges volt hozzá beszereznünk családunk legújabb tagját, a grillezőt/bográcsozót. Hogy ez nekem mennyire hiányzott eddig, azt illusztrálnám a következő rövid(!) történettel: én olyan családban nőttem fel, ahol apu képes volt télen, mínusz sok fokban bográcsban főzni a babgulyást kint a kertben, mert az csak akkor az igazi, és a teraszon felállítani a grillsütőt hasonló időjárási körülmények között. Ehhez képest nekem két éve nincs (használható) grillsütőm, a legutóbbi felekken sütésre anyuék hozták magukkal az eszközt (is). Egészen eddig a pillanatig! Az avatás pedig ezzel a hallal történt. A zöldfűszeres füstölést már a múltkor kipróbáltuk, bár akkor nem kifejezetten tervezett formában, inkább csak némi spontán, borgőzös állapotban elkövetett fűszerkerti gyomlálást követően. (friss mentát füstölni NEM jó ötlet!) Ez most kevésbé kaotikus körülmények között lett kivitelezve, és szárított zöldfűszerrel, mert az alkalmasabb erre a célra.

Én rozmaringot használtam, és valami észveszejtően finom ízt adott a halnak! Persze elég úgyis (pirománok előnyben), szóval nem kell valami drága szárított fűszert használni, elég a Laci bácsi-féle, nagyon-nagyon olcsó rozmaring is. De a hatás valami elképesztő (plusz egy szúnyog sem marad a környéken), szóval érdemes kipróbálni, de tényleg.

Nem csak pisztránghoz, és nem csak rozmaringgal.

  • fejenként
  • egy pisztráng ( kb 30 dkg)
  • 2 karika citrom
  • olívaolaj
  • szárított rozmaring
  • 3 zsenge cukkini (kb 25-30 dkg)
  • olívaolaj
  • citromlé

A halat megtisztítom, papírtörlővel leitatom róla a felesleges nedvességet. A hasüregét besózom és beleteszem a citromot. A bőrét bekenem az olajjal.

Egész halhoz való grillrácsba fogom (ezt nem muszáj, de így látványosabb, plusz ha simán csak grillrácson sül, sanszos hogy a fordításnál ottmarad a bőre, vagy részben a hal húsa is), majd faszén felett mindkét oldalán 6-8 percig sütöm, úgy hogy a sütés elején a parázsra szórom a szárított fűszernövény(ek) felé (a halak egy-egy oldalának sütéséhez 1-1 marék rozmaringot használtam, és szerintem 2-3 hal egyszerre ráfér egy rácsra), majd a hal megfordításnál a maradék fűszert is. Persze a sütési idő függ a parázstól és a rács magasságától is.

A hal mellett a hosszában félbevágott, héjas bébicukkinit is megsütöm, mindkét oldalán szép barna csíkosra. Ha kész, olívaolajjal és citromlével meglocsolom, sózom, majd a hal mellé tálalom.

P1014903

Címkék: , ,

Lepénykenyér kontakt grillben sütve, paradicsomos olajbogyós rátéttel – a nagyon forró napokra

2010. július 11., vasárnap | felvágott helyett, hús nélkül, kelt tészta | 8 hozzászólás


P1014884

Az úgy volt, hogy hétvégén ünnepeltük Férjjel kis csúszással a házassági évfordulónkat, a nagyszülők közreműködésének hála, akik bevállalták Ponty felügyeletét. Ez eddig rendben van, de hogy jön ide a kenyér?

Nos, átugrottunk Debrecenbe, volt vacsora egy hangulatos és nem is rossz olasz étteremben, meg egy kis prosecco is hozzá, szóval ki gondol ilyenkor a másnapi reggelire? Hát én nem. Aztán mire észbe kaptunk, már nem volt nyitva semmi a Tescon kívül, ha valaki járt már vidéki Tescoban az tudhatja, hogy ez nem sok jót jelent. Mi tényleg megpróbáltunk ott kenyeret és paradicsomot venni (bruschettát szerettem volna másnap reggelire), de nem sikerült. Mert nem néztek ki ehetőnek.

Így hát miután hazaértünk, én nekiálltam dagasztani, és arra gondoltam, megpróbálkozom másnap reggel a kontakt grillünkkel a kenyér megsütése céljából. Mert úgy képzeltem, hogy ez gyorsabb, és nem fűti fel majd az egész konyhát (és tényleg nem csak azért, mert állandó kényszert érzek arra, hogy a konyhában kísérletezzek).

Jelentem, működik! Nem is akárhogyan! Ropogós, nagyon ropogós héjú lepénykenyér, nagyjából tíz perc alatt. Igazából olyan jól sikerült, hogy terveim ellenére még az elfogyasztása előtt a megörökítés mellett döntöttem. Én most a megszokottnál kicsit lágyabb kenyértésztát készítettem hozzá, de szerintem működik ez akármilyen már jól bevált kenyértésztával is.

Közben a hűtőben árválkodó három szem paradicsomból meg még egy olajbogyós, aszalt paradicsomos, remek ízű feltét is készült hozzá.

  • 4 lepénykenyér
  • 25 dkg rétesliszt
  • 1,5 dl víz
  • 2 ek olívaolaj
  • 2-3 gr friss élesztő
  • 1 púpos tk só
  • nagyjából 2 adag paradicsomos rátéthez:
  • 3 közepes paradicsom (~ 15 dkg)
  • 8 fél, olajban eltett aszalt paradicsom (nagyjából lecsöpögtetve)
  • 6-8 dkg fekete olajbogyó
  • 4-5 gyöngyhagyma (vagy 2-3 szál újhagyma, esetleg 1 salotta)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ág oregánó
  • 0,5 dl olívaolaj

A kenyérhez a friss élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a többi hozzávalót is, és alaposan kidagasztom. Sima felszínű, lágyabb, rugalmas tésztát kell kapnunk, ami szépen elválik a kéztől. A kelesztőtálat letakarom nyirkos konyharuhával, és félreteszem kelni legalább egy éjszakára. Ha gyorsabban szeretnénk kenyeret készíteni, akkor több élesztő kell hozzá, legalább 1-1,5 dkg, de ha van időnk, akkor a hosszú kelesztés kevés élesztővel jobb állagú tésztáét eredményez.

Másnap reggel a tésztát átgyúrom, négy gombócra osztom, majd lisztezett deszkán kb másfél centi vastag lepényekké nyújtom. A lepényeket bő negyedórán át pihentetem. Közben a kontakt grillt felhevítem a legmagasabb fokozaton, és a forró grillben kisütöm a lepényeket. (az meg közben külön öröm, amikor közben figyelem, ahogy a magasodó tészta felnyomja a grillsütő felső lapját)

A sülési idő függ a grillsütő teljesítményétől is, én időnként ellenőriztem a kenyeret, és akkor nyilvánítottam késznek, amikor aranyszínű csíkok képződtek rajta. Ez úgy 10 perc körül volt.

A rátétet még előző este elkészítettem, ehhez a kimagozott olajbogyót, aszalt paradicsomot, a hagymát és az oregánó lecsipkedett levélkéit nagyon finomra aprítottam, majd hozzákevertem a feldarabolt paradicsomot és a megtisztított, kés hátával meglapított fokhagymát is. Meglocsoltam az olívaolajjal, összekevertem, és lefedve a hűtőbe tettem pihenni, hogy összeérjenek az ízek. Másnap a fokhagymát tálalás előtt kipecáztam belőle.

Aztán a reggeli még ünnepibbre sikerült, mint a vacsora, szépen, csendben költöttük el kettesben, a teraszon, miközben a szomszéd kertjében figyeltünk egy búbos bankát, ami Férj szerint ritkaságszámba megy.(a kép tájékoztató jellegű, maximális zoommal készült, nagyon messziről)

PC160004

Ponty pedig kérem, remekül érzi magát a nagyszülőknél, mint hal a vízben, anyu elmondása szerint egyáltalán nem hiányzunk neki, és OTT megeszi még a meggyet és az őszibarackot is. De nekünk meg már hiányzik, szóval most indulunk is érte, és minden tiltakozása ellenére hazacipeljük magunkkal. Hisz ő még csak egy kisbaba.

Címkék: , , , , ,